Új Szó, 1989. december (42. évfolyam, 283-307. szám)
1989-12-13 / 293. szám, szerda
Mit mondanak a számok (Munkatársunktól) - Szenzáció számba ment tavaly a Csehszlovák Közvélemény Emberi Jogi és Huma- nitáriusi Együttműködési Bizottságának megalakulása. Tevékenysége iránt azóta is nagy az érdeklődés, napjaink viharos eseményei pedig határozottan növelik felelősségüket. Az emberi jogok gyakorlati érvényesülése a legidőszerűbb követelmények egyikévé válik, s ezzel párhuzamosan reflektorfénybe kerül a bizottság mindennapjainak munkája is. Talán érdekes lehet néhány számadat a beérkezett kérelmekről Megalakulása óta a bizottság 5840 levelet kapott - közvetlenül vagy az elnökségi tagok igénybe vételével. 3769 esetben magánszemélyek. illetve kisebb-nagyobb csoportok nyújtották be bejelentésüket. A beadványok 5,6 százaléka érkezett névtelenül, s 4,6 százalék volt a független kezdeményezések tömeges beadványa A kérelmek túlnyomó többsége, szám szerint 694, a külföldi utakkal - az utazási okmányokkal, és devizaigényléssel - kapcsolatos gondokat érintette A beadványok ezen csoportja az egyedüli, amelyet a bizottság hivatala folyamatosan rendezett. Az útlevél- és vizumosztály illetékes szerveinek elutasító döntéseit gyakorlatilag nem vizsgálta, mivel a hatóságok írásban közölt döntéseikben - az ide vonatkozó törvényrendelettel ellentétben - nem tüntetik fel az indítékokat. Buntefőjogi és pártrehabilitációról volt szó 52 esetben, 611 beadvány pedig családi, állampolgár- és vagyonjogi kérdésekkel foglalkozott. Jelentős részük a mezőgazdasági szövetkezetek által lefoglalt földterületek visszaszerzését érintette. E vonatkozásban továbbra is nyitott az ellenszolgáltatás formájának kérdése. A bizottság 162 ajánlatot kapott az együttmüködésre, s ide sorolhatók a tevékenységének javítását célzó javaslatok és bírálatok. Négyszázhetven levél a népi megmozdulásokon (Palach-évfor- duló, május elseje stb.) résztvevők indokolatlan büntetése ellen tiltakozott. E beadványok közül 177-et csoportok nyújtottak be, 19 érkezett külföldről. Kétszázkét kérelem munkajogi kérdést, elsősorban a ..konszolidáció1' kezdeti időszakában kirótt pártbüntetésböl adódó károk megtérítését követelte. 132 beadvány a szociális biztosításra, 139 pedig az egészségügyre vonatkozott. Huszonhat esetben iskolaügyi kérdésről, 44 esetben a környezetet érintő gondokról volt szó, 40 pedig a vallásszabadsággal foglalkozott. Harminchá<om levél vonatkozott a katonai szolgálatra, 17 nemzetiségi kérdéseket érintett A bizottság elsőbbséget biztosítva, folyamatosan intézte a humanitárius kérdéseket - az illetékes szervekhez továbbította ezeket. A devizaigénylés kérdésében kiváló partnerre talált a Csehszlovák Állami Banknál, az útlevélosztállyal már nehezebbnek bizonyult az együttmüködés. Az emberi jogi bizottság 822 alkalommal továbbította az illetékes állami szervekhez a kérelmeket. 528 esetben tolmácsolta az eredményt az érintetteknek. Említést érdemel, hogy az illetékesek jelentős része időben tett eleget a kivizsgálásnak. Kétszázhatvanhét azoknak az eseteknek a száma, melyeket a bizottság jogi tanácsadással, vagy álláspontjának ismertetésével közvetlenül intézett. Négyszázötvenkilenc kérelmet válaszolatlanul hagyott - közülük 212 volt a névtelen, 137 pedig a csoportos beadvány. Az iroda mindent megtesz annak érdekében, hogy a lehető leghatékonyabban végezze munkáját. Erőfeszítései ellenére is azonban 2221 a még elintézetlen beadványok száma. A munkát elsősorban a látogatások fékezik, április közepétől kérelmükkel 1291-en jelentek meg személyesen. (fa) Szellemi kultúra nélkül sem megy János szobrászművésszel Villámbeszélgetés Nagy- A minap tudomásomra jutott, hogy a nagymegyeri (Calovo) szövetkezet közgyűlésén olyan vélemények is elhangzottak, miszerint fölösleges befektetés volt hazai magyar képzőművészek müveinek megvásárlása. Számonkérték az elnökön, hogy miért ilyen dologra fordította a tagság pénzét?-Tudatosítanunk kellene, hogy ennek a földnek kultúrája van. Mióta itt élünk, természetes módon a mi kultúránk dominál. Egy népet többek között a kultúrája is reprezentál, s ha annak szellemi értékeit anyagias szempontok miatt elveti, saját létezését ássa alá. Az a tény, hogy voltak vállalatok, szövetkezetek és intézmények, amelyek természetes módon alkotásokat vásároltak székházuk, helyiségeik emberarcúbbá, otthonosabbá tételének szándékával, a csehszlovákiai magyarok szellemi életének színvonalát jelezte. Nagy hiba volna, ha ez a pozitív szellemi önfenntartásunkat szolgáló Kedves Dusza István! A Rehabilitálás cimü Írása megható. Azok közé az emberek közé tartozom, akikről szó van benne! 1968 augusztusában felhívást intéztem a járás pedagógusaihoz, hogy csatlakozzanak állásfoglalásunkhoz és tiltakozzanak a megszállás ellen. Sem többet, sem kevesebbet nem követtem el. Se/t- heti. mi lett ennek a következménye 1970 után. amikor kizártak a pártból. Voltam hazaáruló, nyugati ügynök, a szocializmus ellensége. bujtogató. szövetkezet felbomlasztó. akasztófákat festő, ifjúságot megrontó, becstelen megalkuvó, a történelem szemétdombjára való. rothadt antikommunista. becstelen karrierista stb. Megfosztottak több tisztségemtől. de tanítani taníthattam, ha a szakomat nem is (történelem - földrajz) ..csupán" testnevelést. Még az események előtt Dióspa- tonyban aktivan dolgoztam az ifju- sáai szervezetben, a Csemadok- ban. sportszervezetben, mindenütt megbecsülésnek örvendtem. A pártból való kizárásom után szinte mindenki elfordult tőlem és családomtól, feleségem szavaival élve (szintén pedagógus), mintha leprasok lettünk volna Óriási erőfeszítések után tiz ev- nek kellett eltelnie ahhoz, hogy isméi kezdjenek bennünket emberszámba venni. A Csemadok- ban több színdarabot tanítottam be. az iskolában a sport terén a tanulókkal országos viszonylatban is jó eredményeket értem el stb. A napokban, amikor rehabilitálásomat kénem, azt a választ kaptam, hogy mit ugrálok, senki sem bántott, hiszen taníthattam. A másik oldalon igaz. hogy hívtak maguk közé azok az emberek, akik jelenleg a megújulás hívei, akiket nagyon becsülök, de azt a választ adtam, hogy engem húsz nehéz esztendő terhei nyomnak, és annak idején sokat tettem' de mind a mai napig egyetlen bocsá- natkérő szó sem hangzott el senki szájából. Éppen ezért nem érzem, hogy húszéves üldöztetés után ismét éppen nekem kellene az élre állni. Gyávasággal is illettek, úgy érzem, igyekeznek ismét elszigetelni. Kívánhatja-e tőlem valaki, hogy harcolva és kikönyökölve érjem el bocsánatkérését azoknak, akik megaláztak bennünket, különben nem vágyom nem megérdemelt babérokra. Az események előtt, majd utána is. munkámmal igyekeztem bizonyítani hovatartozásomat, szolgáltam az iskolát, a falusi embereket, elítéltem minden demagógiát bármely irányból érkezett és továbbra is ezt szeretném tenni. Tisztelettel: Németh Ödön Dióspatony 1989 december 8. VALASZLEVEL Tisztelt Németh Ödön! Köszönöm levelét, bizalmat, s ily módon is kifejezem szolidaritásomat Remélem levelének tartalma ráébreszti azokat, akik kitaszították maguk közül, hogy húsz esztendeje, de most is rosszat cselekedtek. Tudom, más-más emberekről van szó. akik más-más megfontolásból tették, illetve teszik azt. amit tesznek. Remélem, lapunk munkatársainak példaadása belátóbb gondolkodásra ösztönöz majd más munkahelyi közösségeket. Az 1989 november 28-án közzétett állásfoglalásunk szellemében rövidesen meghívjuk azokat a munkatársainkat, akiket a rehabilitalás érint. Segítő kezet nyújtunk nekik, és nem várjuk meg. amíg ők jelentkeznek. Tisztelettel: Dusza István Gyertyafény December 10-én hét órától Pozsony (Bratislava). s az ország más városai, falvai házainak ablakaiban gyertyafény lobogott. Az emberi jogok napjára emlékeztünk. Ezek a fények főleg azokért gyulladtak ki, akik még mindig félelemben, elnyomásban élnek. Sajnos Európában is! Alig néhány száz kilométerre tőlünk a ..Kárpátok Géniusza" keseríti az emberek életét; a huszadik század végén, az atomkor küszöbén! Erről, a magát szocialistának valló országról évekig mi sem írhattuk meg a színtiszta igazat. Tabunak számított, mint annyi más téma. A falak azonban egyszer leomlanak! E napon aggódva gondoltunk olyan hősökre, mint Mandela, Doi- na Cornea. vagy Tőkés László, akik semmi mást nem akarnak, csupán szabadságot, demokráciát, emberhez méltó életet, amire mindenkinek joga van. A világon, így Európában is vannak országok, ahol ezt a jogot megtagadják az emberektől: milliók nélkülöznek, éheznek, fáznak, míg a felső tízezrek élik gondtalan életüket, dőzsölnek, dúskálnak az anyagi javakban. Van olyan ország, ahol évtizedek óta tombol a terror, megalomániás diktátor önkényuralma tartja rettegésben az embereket, s ezt a kort cinikusan „aranykornak" nevezik. Falvak ezreit készülnek lerombolni, a nemzetiségek és a máskéntgon- dolkodók ellen hajtóvadászat folyik. A mind nehezebbé, kilátásta- lanabbá váló gazdasági helyzetben a sajtó, a tévé, a rádió egyre hangosabban dicsőíti a vezér „ragyogó" nagyságát. Emberi jogok Mennyi mindent jelent ez a két szó! De vannak országok, ahol semmibe veszik, hallani sem akarnak róla, rendszeresen megsértik. Vajon meddig? - merül fel milliókban ez az aggódó kérdés. A gyertyafény az elnyomottakért lobogott vasárnap este az ablakokban ZSIGÁRDI LÁSZLÓ gesztus, anyagi érdekekre hivatkozva. megszakadna. Nem lehet ok és ürügy a demokrácia virágbontása ahhoz, hogy a csehszlovákiai magyar nemzetiség lemondjon szellemi kultúrájáról, mert ez előbb-utóbb anyagi leépüléshez vezet. (d-n) Hócsalogató Már egy ide|e nézem a képet, nem enged, újra meg újra rácsodálkozom. Vastag hótakaró borítja a tisztást, érintetlenül. Valahol a Ma- gas-Tatrában Szinte érzem a fe- nyöillatot. A minap zötykölődöm a vonaton, körös körül behavazott szántóföldek Később fehérbe öltözött morva kisváros. Most meg kinézek az ablakon, és. Hópehelynek, hóviharnak nyoma sincs. Csikorog Mikulás szánja az aszfalton Mennék az erdőbe, hol a hópaplan9 Vallatnám az eget, merre a hófelhö9 Hiába... Gyermeknevettetö, felnöttbosz- szantó, havat nyolcvanhét telén értünk Nem kellett iskolába menni, lebénult a forgalom. Hemperegtünk a hóban. Azóta gyéren mutatkozik a tél. Alig rejti dunna alá szántóföldjeinket. Nem toporgunk hóban ezüst- és aranyvasárnapon. Karácsonykor sem. Megszoktuk, beletörődünk. Ha mégis hullana egy kevés... Megszépítené az ünnepet. Milyen tündöklőn csillogna az udvar! Apró kesztyűk szorítanák marokra, reggelre már mosolyogna a takaros hóember. t- Végre egy hamisítatlan tél - dünnyögnék az emberek hó is van. Mint a képeslapon, a vonatablakból kitekintve... Mely fehérré oldja a tarka mindennapokat BÁRÁNY JÁNOS TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! A társadalmunkban végbemenő reformokat és folyamatokat átalakításnak mondjuk. Ma már a kisiskolástól a nyugdíjasig ezt fújjuk és akarjuk. Am. átalakítani, megreformálni csak az tud valakit, vagy valamit, aki maga is átalakult. Ezt a belső lelki folyamatot is átalakulásnak szoktuk nevezni, ami nem is olyan egyszerű dolog, főleg, ha valaki a köpönyegforgatassal keveri össze. Átalakulni csak az tud igazán, akinek műveltsége es tudása mellett kifinomult lelkivilága is van. mert ő a jót azonnal észleli, meglátja. A rosszat elhagyja és teljes szívvel lelkesedik, az újért küzd. cselekvőkészsége a magasba röppen. Közben szenved, mert a kisebbségben levő köpönyegforgatók is mozogni kezdenek. Megújulásról beszélnek, sokszor zászlóvivőkké lépnek elő. Nem nehéz őket felismerni Ezekből a polgártársakból mindig is hiányzott és most is hiányzik a becsületes, tiszta lélek. Újonnan törtetni kezdenek, önzőségük másokat nem ismer, lelkifurdalás nélkül az újat hirdetik, féktelen anyagiasságuk életvitelükké vált. Vigyázzunk az ilyen típusú emberekre, mert mérges gombaként elszaporodva illúzióink sírásói lehetnek. Ezek az emberek nem fognak igazán átalakítani, csak a maguk életét próbálják még jobbá ..reformálni". A közösség a többség akarata sosem érdekelte őket. Ezeknek a polgártársaknak - ha már megvan az első két feltétel - nagyobb erőt kellene kifejteniük a becsületes átalakulásra. Előbb át kell alakulni, mert csak tiszta, átalakult lélekkel lehet újat alkotni. Kamenár Bernét Tisztelt Szerkesztőség! Az Új Szót már harminc éve járatom, olvasom. Hogy olvasom? Jelenleg igen. de a múltban csak az utolsó oldalt nézegettem, a többi nemigen érdekeit. Azt hiszem másokat sem. Esetleg egy-egy Írás volt érdekes. De erről az újság szerkesztői nem mindig tehettek. Azt kellett írniuk, ami be volt tervezve, és úgy. hogy az megfeleljen a felsőbb szerveknek, nem csak az Írás még a szöveg címe is. Ez már szerencsére mögöttünk van. Egy néhány héttel ezelőtt, amikor elolvastam több írást arról, hogy a jövő év elejétől drágább lesz az újság, de a szerkesztőség egyben megnyugtatta az olvasókat, hogy sokkal nivósabb. érdekesebb lesz. Ezen elgondolkodtam. Hogyan lehet az újság nivósabb? Eleget kell tenni a pártnak, de az már nem felelt meg az olvasónak. Ha több lesz az érdekes írás. akkor a párt nem lesz megelégedve. Végre is az Új Szó szerkesztőségének volt igaza, mert nem az új évtől, de már is egy komoly olvasója vagyok a lapnak. Minden írás érdekes, szívesen olvasom1 Hogy az előbbi számokból csak egy-egy írást említsek meg pl.: Deák Teréztől ..Vízum nélkül - Bécsben". vagy pedig Bodnár Gyulától: ..Cél: a demokrácia". Dusza Istvántól: ..Mi. a magyar nemzetiségűek", de a CSTK kiadott anyagai is érdekesek, olvashatók Őszintén örülök, hogy az újság szerkesztősége beváltotta szavát. így valójában nívós, olvasható és keresett lesz az Új Szó. szívesen megadom érte az egy koronát, de ha kell még többet is. Krajcsovics Ferdinand Galánta (Galanta) Néhány mondat egy hnb-elnökhöz Talán nincs kellemetlenebb érzés az újságíró számára, mint amikor - szándékával. meggyőződésével ellentétben - akaratlanul is becsületes embert sért meg. kitéve ezzel az illetőt környezete esetleges zaklatásainak Hisz az újságíró, ha lelkiismeretes, mindig is a jó ügy elkötelezettje, a becsületes emberek szószólója és védelmezője Sajnos, a szó gyakran kétélű fegyver: az írott, nyomtatott szót bárki a saját értelmezese szerint olvashatja, félreértheti, félremagyarázhatja. s eszerint kaphat egy-egy újságcikk, tárca, glossza ellentétes értelmezést. A visszajelzések szerint ez lett a sorsa A hazugsag arcai című tárcámnak is. amely az Új Szó december 7-i számában jelent meg. Az említett tárcában egy olyan jelenségről írtam (nem konkrét esetről, mely önmagában nem képezhetné egy írás tárgyát), amely negyven évig kísértett hazánkban, s csak egy kicsi példája a sok-sok hazugságnak, amelyet a diktatórikus rendszer ránk kényszerűen. Hnb- elnökökre éppúgy, mint újságírókra, közéleti személyekre és, sainos. egyszerű emberekre is. Ezek a hazugságok, a szűk vezetöréteg érdekeit védő ideológia zászlaja alatt, valamennyiünket körülvettek, átitattak, mindennapjaink részéve váltak, olyannyira, hogy amikor végre szembesü- lesre kényszerülünk velük, leránthatjuk róluk a leplet, sokak számára nem világos. miről is van szó. Hadd legyek konkrétabb. Az említett tárca arról szól. hogy egy parasztember temetésén a falu vezetője. a búcsúztatóját mondva, arról is szól, mekkora érdemeket szerzett az illető a szövetkezet megalapításában és fellendítésében Előbb gyalogmunkásként, majd elnökeként is a közös gazdaságnak. E mögött a tény mögött azonban ott kell látnunk azt a keserves emberi sorsot is, amely százezreknek jutott osztályrészül, amikor kihúzták alóluk a keserves munkával összekinlódott földecskéjüket, azt az egzisztenciát, amely életük értelmét jelentette. megbecsülesüknek, szorgalmuknak fokmérője, s valahol emberi értéküknek minősítője is volt. Azt hiszem, valamennyiünknek van némi fogalma róla. milyen túlkapások kísérték a mezőgazdaság szocializálását, milyen egyéni és közösségi tragédiák játszódtak le fajainkban. amikor a sztálini modellt követve, nálunk is nincstelenné tették a parasztságot Annál visszatetszöbb egy ilyen parasztember temetésén hallani, hogy a paraszti (a saját) réteg felszámolásában szerzett érdemeket. A tény ettől még tény marad: kétségtelenül sok kuláklistára tett középparasztot bíztak meg később a szövetkezet vezetésével, felismerve, hogy az agitáláson és a végrehajtáson túl. némi szakértelemre is szükség van a földműveléshez De ettől még az is tény marad, hogy nem önszántukból, s a legcsekélyebb lelkesedés nélkül mondtak le tízhúsz holdnyi földjükről, teheneikről, lovaikról. A hazugság arcai című írásomban éppen arról szóltam, hogy a negyven évig tartó manipulálás, ideológiai diktátumok, szájbarágott mondandók révén hogyan igazgatott bennünket az államhatalom. Negyven éven keresztül nem mondhattuk ki nyíltan az igazat, sem felsőbb, sem alsóbb szinten. Eszem ágában sem volt senki személyét sértem, főleg nem egy olyan hnb-elnökét, akit tulajdonképpen nem is ismerek, s aki hite. meggyőződése és tapasztalata szerint legszívesebben mást mondott volna, hisz mint utóbb kiderült. szegről-végről még rokona is a megboldogultnak. Nem ő hazudott, próbáltam megfogalmazni az írásban, hanem a valamennyiünket (őt is) manipuláló hatalom, amelyről ő tehet a legkevésbé. A frázisokat. amelyeket őrá és miránk erőltettek, közvetett vagy közvetlen módon valamennyien mondtuk negyven éven keresztül. S ha írásom kapcsán magamat elmarasztalhatom valamiért, akkor az esetleges pontatlanságokért, amelyek félreértésre adhattak okot. Levonva a konzekvenciát: elnézést kell kérnem az illető hnb-elnöktől. aki soraimat magára értette, hisz nyilvánvaló, nem róluk (róla) van szó. hanem egy lejáratott ideológia gépezetéről. amelyben a kis csavarok tehettek legkevésbé arról, hogy ez a gépezet negyven éven át működhetett, s olyan rafináltan és olajozottan, hogy a vele való szembenézés során olyan embereket is érhet sérelem, akik arra a leqcsekélyebb mértékben sem szolgáltak rá. KÖVESDI KAROLY ÚJ SZÚ 4 1989. Xll. 13.
