Új Szó, 1989. december (42. évfolyam, 283-307. szám)

1989-12-11 / 291. szám, hétfő

ÚJ szú 5 A demokrácia és nemzeti kisebbségünk esélyei Kerekasztal-beszélgetés a Független Magyar Kezdeményezés, a Csehszlovákiai Magyarok Fóruma és a Magyar Diákszövetség képviselőivel Amint tapasztalhatják olvasóink, lehetőségeink­hez mérten naponta tág teret adunk különböző néze­teknek, véleményeknek, állásfoglalásoknak, híven szerkesztőségi állásfoglalásunkhoz, és továbbra is olyan fórumként, amely egyaránt tekinti magát a nép és a kommunista párt lapjának. Folytatjuk a párbe­szédet, a vitát is. Ezúttal az eddigi három legerőtelje­sebb csehszlovákiai magyar kezdeményezés képvi­selőit hívtuk meg szerkesztőségünkbe kerekasztal- beszélgetésre, jelezve egyben, hogy nemzeti kisebb­ségünk egészének szemszögéből igyekszünk odafi­gyelni valamennyi csehszlovákiai magyar szervező­désre is, egyenlő esélyt adva minden humánus és demokratikus szándéknak. Vendégeink: Grendel La­jos - Független Magyar Kezdeményezés, Dobos László- Csehszlovákiai Magyarok Fóruma, Berényi József- Magyar Diákszövetség. Szerkesztőségünket Bodnár Gyula, Dusza István és Kövesdi Károly képviselte a beszélgetésen, mely december 5-én zajlott le. Bodnár: - Jóllehet több hír jelent meg kezdeményezéseitekről la­punkban is, ennek ellenére azt ta­pasztaljuk, hogy az emberek keve­set tudnak róluk, főként vidéken. Ebből eredően beszélgetésünk el­sődleges célja tehát az, hogy részle­tesebben tájékoztassunk program­jaitokról, céljaitokról, a szervezetei­teket életre hívó indíttatásról, körül­ményekről. Kezdjük talán a Függet­len Magyar Kezdeményezéssel, mely elsőként alakult meg. Grendel: Azt hiszem, a legcél­szerűbb az lesz, ha először ismerte­tem a mi kiindulópontunkat, mely nem kis mértékben az 1968-as ese­mények tanulságaiból ered, a követ­kező szempontból. Mindnyájan em­lékszünk rá, akik 68-at felnőtt fejjel éltük meg, hogy annak idején itt, Szlovákiában, kemény vita indult ar­ról, hogy a föderáció vagy a demok­ratizálás kapjon-e prioritást. A kér­dés egyáltalán nem söpörhető le az asztalról, mert úgy érzem, hogy mi­nőségi különbség mutatkozik abban a pillanatban, ha az egyiknek vagy a másiknak prioritást adunk. Mi azt a tapasztalatot szűrtük le, hogy a 68-as folyamatok után a demokrá­ciából semmi nem maradt meg, vi­szont a föderáció létrejött. De azt a tapasztalatot is leszűrtük egyúttal, hogy demokrácia nélkül a föderáció sem képes egészségesen működni, és azt, hogy demokrácia nélkül a ki­sebbségi kérdés legfeljebb az óha­jok és szándékok szintjén tud meg­valósulni. Ezért a mi álláspontunk jelen pillanatban egy kicsit erre a bi­zonyos dilemmára épül, hogy a nemzetiségi problémákat azonnal rendezni, és egyszerre, vagy pedig be kell tartani egy bizonyos sorren­det. A mi véleményünk az, hogy előbb ki kell alakítani ebben az or­szágban a demokratikus struktúrá­kat, hogy a kisebbségi kérdésről tárgyalni lehessen. Még egy szem­pontot tennék hozzá: demokrácia nélkül az állampolgár nem felelős azért az államért, amelyikben él. Ha vezetett az állampolgár, akkor a fe­lelősségtől is megfosztott. Én úgy érzem, semmi közösségellenes nincs egy olyan kiindulópontban, melyben mi a hangsúlyt arra helyez­zük, hogy az állampolgár legyen teljes jogú állampolgára ennek az országnak, viseltessen felelősség­gel ez iránt az állam iránt, s azokban a kérdésekben, melyek ennek az államnak a bel- és külpolitikáját meghatározzák, mint független, sza­bad, felelős állampolgár nyilatkoz­zon meg. Tehát előbb demokratikus struktúrákat kell létrehozni. Termé­szetesen a kisebbségi kérdéssel kapcsolatban nekünk is van progra­munk. Véleményünk, hogy ebben a pillanatban Csehszlovákia vala­mennyi tisztességes állampolgárá­nak az a feladata, hogy járuljanak hozzá e demokratikus struktúrák ki­alakulásához. Még valami, ha ma belemennénk a kisebbséggel kap­csolatos részletkérdésekbe, abban a pillanatban, e forrongó, átalakuló belpolitikai helyzetben nagyon köny- nyen manipulálhatóvá válnánk, ma­gyarok és szlovákok egymással szemben. Ezt mindenképpen el akarjuk kerülni. Dobos: - Azzal kezdtük, hogy a Független Magyar Kezdeménye­zés elsőszülött az ezekben a forró napokban alakult magyar szerveze­tek közül. Én ezt mindenképpen ér­tékelem, és gondolom mindenki más is, aki felelősséggel veszi tudomá­sul, ami most nálunk történik. Mi néhány nappal később alakultunk, a „harminchármak" bázisán. A „harminchármakról" sokat ugyan nem, de valamit azért megtudhatott a sajtóból a nyilvánosság. Ez év februárjában egy dokumentum érté­kű anyagot dolgoztunk ki a cseh­szlovákiai magyar nemzeti kisebb­ség helyzetéről, javaslatokat is adva a megoldásra. Harminchárman írtuk alá a dokumentumot, innen az elne­vezés. Annak idején harminchárom aláíró nyíltságáról, elszántságáról és felelősségtudatáról tett bizonysá­got, akkor, amikor ilyen anyagok aláírásáért nem dicséret járt, hanem rendőrség. Erre az erkölcsi bázisra építve alakítottuk meg a Csehszlo­vákiai Magyarok Fórumát. Tehát az indulás, az indíttatás a „harminchár­makra" épül, és még egyszer hang­súlyozom, hogy erkölcsi indíttatás­ról, tömörülésről van szó. Mi a köz­vélemény előtt még hátrányban va­Bodnár: - Pártra gondolsz? Dobos: - Én nem gondolok párt­ra, én egy teljesen erkölcsi alapozá­sú társadalmi szerveződésre gondo­lok, amely a kisebbségi létben gon­dolkodik, természetesen a társadal­mi létnek, a demokráciának a kere­teiben, és ha választásokra kerülne a sor, ez a fórum jelölteket állíthat, de nem pártként, hanem társadalmi szervezetként, szerveződésként. Egyelőre eddig jutott elgondolá­sunk is. Természetesen minden kez­deményezésnek, szerveződésnek meghatározó okmánya a program. Én aláhúznám, hogy valamiképpen teket stb. Szerintem idejében kell megoldani a nemzetiségi lét gond­jait, bajait, párhuzamosan a demok­rácia kibontakozásával, struktúrái­nak épülésével. Azt hiszem, itt van köztünk némi, inkább hangsúlybeli eltérés. Igen, ki kell építeni a demok­rácia struktúráit, ezt vitatni nem le­het. Csakhogy a demokrácia struk­túrái a tények révén épülnek. Tehát mikor és hogyan tárgyiasítani a for­radalmat? Szükséges a lépéstartás. Ha konkrét akarok lenni, itt van pél­dának ez a gyönyörű szerveződés, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen. Éppen ma jelentették be, hogy napi­lapja indul szlovák és magyar nyel­ven. Tehát egy forradalmi elv mind­járt tárgyiasul, mihelyt azt mondja, hogy napilapja indul. Persze, mesz- sze nem vagyunk egymástól. Bodnár: - De ha mi elsősorban nemzeti kisebbségünk problémáira tereljük most a figyelmet, nem válik- válhat-e ez fékező tényezővé a de­Grendel Lajos gyünk a többi kezdeményezéssel szemben, mert az Új Szó majd egy­hetes késéssel közölte a megalaku­lásunkról szóló közleményt, azt is rosszul, a címben. Otromba nyom­dai hiba, hogy Csehszlovák Magya­rok Fóruma, ilyen nincs, ugyanis Csehszlovákiai Magyarok Fóruma a rendes nevünk, és mindjárt mon­danám a címünket is: Námestie 1. mája 10-12, 815 57 Bratislava, telefon 528 07, 531 17, 533 94, 534 31. Bodnár: - Ez a cím, meg a tele­fonszámok, azonnal a Csemadok KB-t juttatják eszembe. Kötődtök is a Csemadokhoz? Dobos: - Nem, nincs semmiféle programszerű kötődés a Csema- dokkal. Tulajdonképpen itt székel fórumunk ideiglenes intéző bizottsá­ga. Nem mondom, hogy mi a Cse- madokkal ellentétben állunk, és azt se, hogy elrugaszkodunk vagy elru­gaszkodtunk tőle. Mi egy más alapo­zású képződmény vagyunk, és vala­hol bizonyosan találkozunk a Cse- madokkal. Visszatérve a szándék­hoz. Ezeknek a kezdeményezések­nek a szerveződését és megalaku­lását az események sodra hozta és kényszerítette ki. így volt ez gondo­lom az FMK-val, a Magyar Diákszö­vetséggel, és így jött létre a mi fórumunk is. A mi szándékaink ösz­tönösen, majd egyre tudatosabban szintén 68-hoz kötődnek, 68 tapasz­talatához és tanulságaihoz. Olyan tömörülést, szövetséget létrehozni, amelyben minden humánus, de­mokratikus gondolkodás és szándék helyet kaphat. Tehát egy széles ka­put nyitó, széles partú szerveződés­ről van szó. Ez azért is 68 tapasz­talatából indult és alakult, mert 68- ban egyetlen szövetségünk a Cse­madok volt. Tehát csak egy pont, egysejtű lehetőség a szerveződés­re, a csatlakozásra. Olyan céllal ala­kultunk, hogy legyen egy szervezet, amely rugalmas, amely egyszerűen vitafórum, helyt adhat sokféle véle­ménynek, lehetőséget adhat prog­ramalkotásra, és szükség szerint egy magasabb szintű szerveződés­re is. Dobos László a csehszlovákiai magyar lét érettsé­géről, fejlettségéről tesz tanúbizony­ságot, hogy napokon belül képes volt három szervezet megalakulni, és viszonylag elfogadható, és gon­dolom, időtálló programmal. Az ala­kulásunk ideje szinte azonos, né­hány nap csupán a különbség. A kö­rülmények is hasonlóak vagy azono­sak, amelyek szervezeteinket létre­hozták. Tehát a determináló ténye­zők szinte azonosak, mégis mások a hangsúlyok. Ez benne az érdekes. Egyben helyes is, hogy ugyanabban a helyzetben, ugyanolyan feltételek között más-más hangsúlyú progra­mot valló szervezetek jöttek létre. Grendel Lajos elmondta, hogy a hangsúly az FMK esetében első­sorban a demokrácia elvei és a de­mokrácia megvalósításához szük­séges struktúrák kialakításán van. Ezt vitatni nehéz lenne, nem is kell. Bodnár Gyula bevezetőjében azt mondta, hogy a fórum ugyanakkor kiemelten hangsúlyozza a nemzeti­ségi lét gondjainak kiemelt felválla­lását. Ez így van, így igaz, csak közbeiktatnám, hogy nehéz meg­húzni a vonalat, meddig épül a de­mokrácia struktúrája és mikortól kezdődhet a nemzetiségi kérdés vállalása és felvállalása. Nem sza­bad elfelejtenünk, hogy a forradalmi mozgás minden lényeges és nagy jelszava előbb-utóbb elkezd tárgyia­sulni. Például a Cseh Polgári Fórum ma már ott tart, hogy koalíciós kor­mány követelését kéri. Itt már nem­csak a jelszóról van szó, hogy de­mokrácia, hanem konkrétumról. En­nek a forradalmi mozgásnak a jel­szavai nyilván egyre inkább tárgyia­sulnak. Sokkal könnyebb megfogal­mazni a forradalom mozgósító jel­szavait, mint azokat aztán konkreti­zálni. A demokrácia elvének tárgyia- sulása valószínűleg gyorsabban fog lezajlani a cseh és szlovák térfélen, mint nemzetiségi térfélen. A mi hely­zetünk kicsit más, körülményeink nehezebbek. Az Új Szón, a rádió magyar adásán kívül szinte alig van más fórum, ahol lehetne alakítani a közvéleményt, ütköztetni a néze­Berényi József (Palágyi Lajos felvételei) mokrácia, a jogállam megteremté­sének folyamatában, esetleg nem fenyeget-e a demokratikus struktú­rák kialakítására törekvő erők szét- forgácsolődásának a veszélye, gon­dolva korábbi példákra? Grendel: - Ezt a veszélyt mi nagyon reálisnak tartjuk. A 68-as és a mostani események között látunk egy lényeges különbséget. 68-ban egy felülről, tehát a legfelsőbb párt­vezetés által kezdeményezett de­mokratizálódási folyamat indult meg, amelynek fokozatai voltak. Amely­nek volt kifutási ideje, kifutópályája, hogy hasonlattal éljek. Ami viszont most, november 17-e után történt, az robbanásszerű esemény, amely­ben a húsz év alatt rengeteg tabuvá tett kérdés, a kisebbségi kérdéstől kezdve a környezetvédelemig, egy­szerre akar felszínre törni, így itt fennáll az a veszély, hogy - ha felrobbantja a fedőt ez a hatalmas demokratikus mozgás - nagy zűrza­var és anarchia lehet. A sztálinista struktúra, amely itt 1969 után újra visszaállt, de facto létezik még. A mi véleményünk, hogy el kell kerülni, amennyire csak lehetséges, azt a csapdát, amelybe 1968-ban szlo­vákok és magyarok egyaránt bele­estünk, tehát a viszálykodást, amely 68 tavaszán elkezdődött és egy for­ró, nemzetiségi konfliktustól terhelt hangulatot teremtett Dél-Szlovákiá- ban. Van még valami. 68-ban tulaj­donképpen a szlovák nemzet eman­cipációjáról is szó volt az államon belül, ennek ma sokkal kisebb a hangsúlya. Következő szempont, hogy a nemzetek és a nemzetiségi kisebbségek közötti viszony rendkí­vül kényes és érzelmi kérdés. 68 igazából nem oldotta meg ezt még cseh és szlovák vonatkozásban sem, kisebbségi vonatkozásban meg egyáltalán nem oldotta meg. Viszont 68-hoz képest, felnöveke­dett itt egy új nemzedék, amely ezekre a nemzetek és nemzeti ki­sebbségek közötti viszonyra kicsit másként tekint, talán kevésbé érzel­mi alapból kiindulva, mint annak ide­jén, a 68-as folyamatoknak irányt szabó nemzedék. Ez abból is lát­szik, hogy a Nyilvánosság az Erő­szak Ellen koordinációs bizottságá­ban ott a képviselőnk, és eddig a legkisebb disszonáns hang sem hangzott el. Más a korhangulat eb­ben a kérdésben. Mi úgy gondoljuk, ma kedvezőbb a légkör e problémák józan felvetésére és józan megbe­szélésére. Az a véleményünk, hogy ezeket a kérdéseket nem indulato­san kell felvetni, éppen mert kényes kérdések, hanem meg kell várnunk azt az időpontot, amikor higgadtan, tárgyilagosan kezdeményezhetünk beszélgetést ezekről a kérdésekről. Dusza: - Hogy a helyzetet még inkább árnyaljuk, kérem, arról is szóljatok, hogy e két szerveződés között átfedések is vannak, és hogy a hajszálnyi különbség nem jelent ellentétet. Vagy igen? Grendel: - Nem kell félnünk attól, hogy bizonyos tekintetben más véle­ménye van az egyik csoportnak és más a másiknak. Ez szerintem egy demokratikus közéletnek teljesen természetes velejárója. A másik: a két mozgalom egymástól függet­len szerveződött és jóformán nem is ismerjük egymás álláspontját, mert ezekben a sűrű napokban egyszerű­en nem jutott rá idő. Hogy ez a két mozgalom miként fog létezni egy­más mellett, azt hiszem, a jövő ze­néje, most még korai beszélni róla. Dobos: - Úgy gondolom, hogy minden tömörülést egyféle szükség­let hív életre, és így egyféle érdeket fejez ki. Vannak közöttünk hang- súlybeli különbségek, és ebben nem látok semmi rosszat, abban látnék, ha valamiféle ostoba rivalitás kez­dődne. De visszatérnék még ahhoz, amit Grendel a 68-as és a mai helyzet közötti különbségről mon­dott. Kétségtelen, hogy más a korél­mény. Valamire azonban szeretném felhívni a figyelmet. Nem azonos a siker élménye a szlovák nemzet és a magyar nemzeti kisebbség 68-as betakarítását illetően. Ugyanis a szlovák államiság elérte a maga célját 68-69-ben, az akkori viszo­nyoknak megfelelően. A szlovák nép, nemzet közösségi sikerélmé­nye ebből a szempontból szinte egyértelmű lehetett. A magyar félről ez nem mondható el, például az alkotmányjogi törvény, melyet a nemzetgyűlésben egy napon fo­gadtunk el a föderációs alkotmány- jogi törvénnyel, félúton megállt, és ez nagy különbség. Számunkra az elmúlt húsz év ugyan sok minden­ben hasonlít a szlovák nép, nemzet létélményéhez, de sok mindenben eltér attól. Az elmúlt húsz év szá­munkra veszteség volt. A mi nemze­tiségi létünk leépült és szegényedett az elmúlt húsz évben. Amíg a szlo­vák nemzeti lét tulajdonképpen tel­jes egészében kiteljesült és kiépült. Más kérdés a föderáció, melyben alig van valami a nemzetiből és a nemzet érdekeiből. Azért mondom ezt a különbséget, mert feltétele­zem, hogy egyre érzékenyebben kezdenek megfogalmazódni kisebb­ségi létünk gondjai és panaszai. Nem véletlenül. A létből fakadnak, a lét megoldatlan kérdéseiből. Ter­mészetszerűen felszínre kerülnek azok a dolgok, melyeket húsz évig nem oldottak meg, hanem vissza­szorítottak, lesöpörtek az asztairci, parancsolással, megfélemlítéssel és minden mással, amivel egy kisebb­séget a sarokba, a falhoz lehet szo­rítani. Itt mindent elkövettek. Ez a mostani idő itt nagy feszültségeket old fel, és nagy feszültségekkel jár. Ezzel számolnunk kell. Abból kelle­ne kiindulni, és gondolni kellene ar­ra, hogy miért vagyunk türelmetle­nek. Ugyanakkor tudom, kell lennie egy belső fegyelemnek, amely az eseményeket megpróbálja helyre- (Folytatás a 6. oldalon) 1989. XII. 11. IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIH

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents