Új Szó, 1989. december (42. évfolyam, 283-307. szám)

1989-12-11 / 291. szám, hétfő

A demokrácia és nemzeti kisebbségünk esélyei

(Folytatás az 5. oldalról) tenni. De az indulat, az érzelmek jelenlétével reálisan számolni kell. A következő dolog, mi hogy éltük meg 68-at. Az biztos, hogy te is, én is különbözőképpen. A tankok élményéből nem lehet kibújni. A tankok élményét nem lehet elfelejteni. A tankoknak a brutalitását, a vissza- ütésnek a brutalitását nem lehet sem elfelejteni, sem kitörölni, se megszépíteni. A tank az tank. Az erőszak legmagasabb szintű megnyilvánulása. Érdekes, idősebbek vagyunk, mint ti, és talán mégis több bennünk a radikalizmus, mint bennetek. Ezt a tankok csinálták.

Grendel: - Nem több bennetek a radikalizmus, mint bennünk, csak más irányban vagyunk radikálisak. Visszatérnék korábbi szavaidhoz. Számunkra egy nagy élmény volt az, hogy a Nyilvánosság az Erőszak Ellen csoportban semmiféle győzelemérzés nyomát nem tapasztaltuk. Éppen ellenkezőleg. Ugyanúgy vereségélményük van szlovák társainknak, mint nekünk. Lehet, hogy nálunk ezt a vereségélményt a nemzeti kisebbségek 69 utáni kisemmi- zése jelenti, számukra viszont azt a felismerést, hogy demokrácia nélkül semmilyen nemzeti politika nem csinálható. És ez az, ami összeköt bennünket. A közös platform.

Bodnár: - Érdekelne itt, hogy Jóskáék mit tudnak a 68-as eseményekről, és ha tudnak valamit, jelen van-e az állásfoglalásukban, cselekvéseikben, tehát azok az ismeretek - mert közvetlenül megélt élményekről aligha beszélhetünk az ő esetükben amelyekről itt szó esett. Másrészt meg érdekelne, találhatók-e azonos célok a ti szövetségetekben a két másik kezdeményezés céljaival, vagy ti csak a jelenhez kötődve próbáljátok megvalósítani törekvéseiteket?

Berényi: - Szüléink beszéltek arról, hogy mi történt 68-ban, de inkább azt szeretném elmondani, hogy a mi gyökereink hova nyúlnak vissza. A mi gyökereink mindössze kéthetesek. Két héttel ezelőtt éreztük először azt, hogy végre saját döntési jogunk van. Először éreztük, hogy végre saját magunk dönthetünk valami fölött, ami saját életünket érinti és nem jön „bölcs és okos tanácsadó", aki megmondja nekünk, hogy milyen utat válasszunk. Két héttel ezelőtt rájöttünk arra, mennyire meg voltunk fosztva attól a jogunktól, hogy beleszólhatunk az iskola és a társadalom életébe. Következő ilyen fontos dolog: két hete érezzük, hogy a nagy párnás ajtók, amelyek addig zárva voltak előttünk, hirtelen kinyíltak és mindenki hív bennünket tárgyalni. Egy évvel ezelőtt a bölcsészkaron lapot akartunk alapítani - óriási falba ütköztünk. Azok az emberek, akikhez fordulni akartunk, mégcsak be sem engedtek az irodájukba. A tanszéken is elzárkóztak az ötlet elől. Most ugyanezek az emberek hívnak bennünket tárgyalóasztalhoz, és sokszor úgy mutatkoznak, mint öreg pártfogóink. Különben szövetségünk egy napon született az FMK-val, és mi is ott voltunk rögtön a porondon. Ez feltehetően annak köszönhető, hogy a mozgalom a diákok köréből indult ki, és a magyar diákok eléggé szerves egységet alkottak, főleg a klubmozgaiom eredményeként. Nem volt nehéz egyfajta szövetséget létrehozni. Azóta is formálódunk, elvi nyilatkozatunk szellemében. Az alapszabályzatot egyelőre csiszol- juk, még nem fogadta el a tagság. Alulról építkező szervezetet akarunk létrehozni. A Magyar Diákszövetség alapsejtje olyan csoport, amelyet bármelyik középiskolában, főiskolán és egyetemen létrehozhat 7-nél több ember. Ez a csoport egy képviselőt választ, akit delegál az ún. koordinációs tanácsba, amely fölött áll még az akcióbizottság, ez csak tisztségviselőkből áll. A legfelsőbb,

döntéshozó tanács lenne a nagygyűlés, melyen az összes tag megjelenhet. Mindenhogyan próbáljuk megoldani azt, amit az eddigi ifjúsági szervezet, értve ez alatt a SZISZ-t, rosszul csinált, vagyis, hogy központi irányítás érvényesült. Mi alulról próbálunk építkezni, hogy alulról jöjjenek a javaslatok, és a tagság csak a nagygyűlésen fogadhatja el őket. Az akcióbizottság mint tisztségviselő testület létezne. Ha jól értelmeztem itt a két csoport állásfoglalását, akkor az FMK részéről egyfajta radikalizmust lehet érezni, a demokratikus átalakítás felé, ha nagyon röviden akarom kifejezni magam, a Fórum részéről pedig egy radikális nemzetiségpolitikai irányvonalat. Nem azért, mintha mi annyira bölcsek lennénk, de úgy érzem, mi ötvöztük a kettőt A mi elvi nyilatkozatunkban egyforma terjedelemben szerepel mind a két kérdés. Mi egy új Csehszlovákia felépítésének igényéből indulunk ki, utána következik hét mondat arról, hogy milyennek látjuk a majdani demokratikus Csehszlovákiát. Mivel az MDSZ elsősorban a magyar nemzetiségű diákok szervezete kíván lenni, ezért hangsúlyozzuk, hogy mit tartunk elengedhetetlenül fontosnak a nemzetiségi jogok terén, hogy itt létezni tudjunk. Bár a legjobb kapcsolatunk az FMK- val van, a megalakulásunktól fogva szinte napról napra kicseréljük véleményünket és tapasztalatokat szerzünk tőlük, abban az egy dologban nem értünk velük egyet, hogy ha mi a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatban süketek maradunk a sajtóban és a rádióban, akkor bölcsek is maradunk. Szerintünk a vidéknek igenis útmutatást kell adni, hogy miként tovább az elkövetkezendő időkben, mégpedig azért is, mert mi szintén érezzük a toleranciát és lojalitást a magyar diákokkal szemben. Amikor bejelentettük a Magyar Diákszövetség megalakulását, nagyon féltünk, hogyan fogadják szlovák társaink. Gondolva éppen arra, amit szüléink beszéltek 68-ról, borzasztóan féltünk, hogy mi lesz a reakció. Nagy meglepetésünkre tapssal fogadták megalakulásunkat. Azóta is rettegve figyeljük a kósza híreket, amelyek felröppennek vidéken, nehogy súrlódások legyenek a magyarok és a szlovákok között, nehogy ott elrontsák, ami itt Pozsonyban kialakult, azt a jó viszonyt. Ezért tartjuk fontosnak, hogy a tömegkommunikációs eszközökben egyfajta útmutatást adjunk, esetleg a három szervezet közös nyilatkozatot is adjon ki. Szervezetünk diákszövetség akar maradni továbbra is. Érdekképviseletet akarunk vállalni a közép- és főiskolákon. Ebből adódik az, hogy bele akarunk szólni oktatási, társadalompolitikai kérdésekbe, tehát nem leszünk függetlenek a politikától. Mi döntéseket nem hozhatunk a politikában, ez természetes, de javaslataink lehetnek és véleményezhetünk is teljes szabadsággal. Eddigi nézetünk ez, véleményeink főleg a kisebbségi helyzet és az oktatáspolitika kérdéseiről formálódnak majd. Hatáskörünket ki szeretnénk terjeszteni a vidékre is, Nyitrá- tól egész Eperjesig, amit majd az alapszabályzatunkban is rögzíteni kell. Egyelőre, míg Pozsonyon belül vagyunk, addig megtartjuk a hármas tagozódást, amelyről már beszéltem. Még annyit, sokat gondolkodtunk azon, miért, hogyan is lehet az, hogy nemzedékünkben, melyet mi a konszolidáció nemzedékének neveztünk el, a szlovák diákok ennyire toleránsak velünk szemben. Kiragadnám itt Dobos Lászlónak egy mondatát, 68-ról. A szlovák társadalom, Szlovákia olyan fejlődésen ment át, miközben a magyar nemzeti kisebbség leépült, hogy a szlovákok széles értelembe vett létét nem fenyegeti a magyar bajok felsorolása, a szlovák diákok között. Ezért látom úgy, hogy rendkívül toleránsak velünk szemben.

Kövesdi: - Picit erre kapcsolnék,

a toleranciára, a megértésre. Dobos László kifejtette, hogy mik az esetleges veszélyei a nemzeti vagy nemzetiségi türelmetlenségnek. Azt szeretném megkérdezni, hogy az FMK miben látja a garanciákat arra, hogy ez a szlovákok részéről megnyilvánuló pozitív viszonyulás, illetve a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalommal tartott kapcsolat ilyen marad. Hogyan látjátok elképzelhetőnek, hogy egy ilyen képlékeny helyzetben, mert hisz a helyzet egyelőre képlékeny, miként lehet elkerülni a pluralizálódást, az egymás elleni kijátszást vagy „kijátszottsá- got“. Elégséges garancia-e, hogy a képviselőtök ott van a koordinációs bizottságban?

Dusza: - Én ezt még megtolda- nám. Elegendő-e, hogy a tévévitákban csak olykor szól valaki az FMK képviselői közül. Miért nem szólaltok meg ott többször?

Kövesdi: - A magyarlakta vidéken ugyanis igen nagy a bizonytalanság, tudjátok. A pozsonyi tüntetéseken felszólaltak árvaiak, liptóiak, jöttek különböző küldöttségek képviselői, ugyanakkor magyarokkal elvétve lehetett találkozni.

Grendel: - Hát azért annyira nem elvétve. Mert végül is ezeken a nagygyűléseken, tüntetéseken csak az FMK háromszor szólalt meg. Véleményem szerint ez éppen elég volt ahhoz, hogy a mi jelenlétünket kellő nyomatékkai demonstráljuk ott. Részt vettünk a tévévitákban, jóllehet, ott sűrűn cserélődnek a szereplők. Nem kevésszer nyilatkoztunk szlovák lapoknak, a Sme- nának, például, továbbá sajtóértekezletet tartottunk a szlovák újságírók részére. Garanciákról nehéz beszélni, és nehéz jósolni. Mi úgy gondoljuk, hogy egy demokratikus állami struktúra megteremti a feltételeit az említett garanciáknak. Míg egy nem demokratikus struktúra soha semmilyen garanciát nem tud adni. A mi véleményünk: először valósuljon meg az ország demokratikus átalakulása. Ha nem jön létre a demokratikus struktúra, akkor minden marad a régiben.

Dobos: - Nagyon szép, amiről itt beszélünk, amit itt elmondunk, csak az ilyen dolgoknak nagyon érdes a valóságuk. Ennek az illusztrálására. Megalakult a szövetségi koalíciós kormány. Kérdem én, miért nincs magyar tagja? Ugyanis annak az elvnek az alapján, amely elv alapján a kormány kormány lett, természetesen ott kell lenniük a csehszlovákiai magyaroknak is. Fontos itt egyeztetni valahol a demokrácia általános elveit, vonatkoztatni és érvényesíteni a konkrétumokkal. Következő dolog. Szerveződnek az új nemzeti kormányok. Nem tudom, van-e arról szó, ha van, akkor nagyon jó, hogy a szlovák kormányban hogyan lesz képviselve a magyar nemzeti kisebbség.

Grendel: - Nem tudom, de a javaslat ott van. Amit pedig te koalíciós kormánynak neveztél, a mi véleményünk, hogy az egyáltalán nem koalíciós kormány, hanem egy kozmetika, és örülünk neki, hogy ebben a kormányban nincs magyar miniszter Ilyen kormányban ne legyen.

Dobos: - Egy koalíció alakításában miért nincs ott a magyar tényező. Az mindegy, hogy olyanra sikerült, amilyenre.

Bodnár: - Én úgy érzem, most már kirajzolódtak a hangsúlyok. Miközben szóba került a vidék is. Eltelt jónéhány nap, és valóban még mindig Pozsony a centrum. A vidéken alig szerveződik valami. Gondolom, ennek elsősorban az információ- hiány az oka. A repressziókról most nem beszélek.

Dobos: - Információs nyomor, tulajdonképpen.

Bodnár: - Végül is, hogyan képzelitek el mozgalmaitok bővítését, kiszélesítését? Mondjuk azután, ha már megfelelő lesz a tájékozottság.

Grendel: - Annyit mondanék, ahogy az időnk engedi, járjuk a vidéket, én szombaton Érsekújvárban voltam, tegnap Komáromban, mások Nádszegen, Sellyén, Galántán, sokfelé. Mi egyelőre azt tudjuk mondani, hogy az FMK-nak ma olyan négy-öt ezres támogató tagsága van Pozsonyban és a vidéken együttvéve.

Dobos: - Mi késésben vagyunk, azért, mert nem volt módunk időben közölni a megalakulásunkról szóló hírt, és a csatlakozás lehetőségét. Mi leveleztünk, és levelezünk az alakuló Fórum-alapszervezetekkel. Szerveződésünk alaptétele, hogy az erőt a sejt jelenti, tehát az alapszervezet. Ez alakul önszerveződéssel, az önigazgatás elve alapján. A sejtek ténykedésének koordinálására járási vagy területi koordinációs bizottságok alakulnak, a központban pedig egyelőre az ideiglenes intéző bizottság működik. És itt szeretném elmondani, hogy a közeljövőben nyilván több más szervezet, tömörülés is alakul, ami merőben más helyzetet teremt, mint az ezelőtti beideg- zödött struktúra, amelyben éltünk és felnőttünk. Viszont képzeljünk el ennyi szervezetet egy faluban. Ugyanabban a teremben akár négy vagy öt szervezetnek az emberei ülnek majd. Azt hiszem, ennek a másféle társadalmi vagy kisebbségi struktúrának a kialakulása természetszerűen magával hozza majd a koordinálás igényét, bizonyos koordináló bizottságok felállítását, azt, hogy ugyanazt ne mondják öten vagy hatan, hanem a lényeges kérdésekre koncentráljanak. Vagyis a hangsúlyokat is meg kell szabnunk az új struktúrában. Mert különben zűrzavar lesz.

Grendel: - Ehhez egy nagyon fontos dolgot szeretnék mondani. Mi hangsúlyozottan polgárjogi kezdeményezés vagyunk. Tehát se párt, se egyesület, se szervezet, se valamiféle szövetség, hanem egy állam- polgári kezdeményezés vagyunk. Éppen ezért mi nem vertikális struktúrában szerveződünk, hanem horizontálisban, vagyis nincs vezető testülete az FMK-nak, hanem vannak ún. szóvivői és ügyvivői. Vannak ala^sejtjei, van ebben a pillanatban a szóvivői, ügyvivői kör, amelyik intézkedik és nyilatkozik a mozgalom nevében. Hogy aztán milyen szervezeti alakot öltünk, azt majd a közgyűlésünk fogja eldönteni, amelyet januárra vagy februárra tervezünk.

Berényi: - Az MDSZ-t elkényeztetik, olyan szempontból, hogy nekünk nem kell kiutaznunk, mert hozzánk utaznak a nagy diákcentrumokból, Pozsonyba. Prága, Brünnés Nyitra már jelentkezett. Nyilatkozatunkat kellene támogatniuk a különböző centrumoknak ahhoz, hogy az MDSZ-hez tartozónak vallhassák magukat. Dolgozunk még az alap- szabályzaton, s amint elkészül, azonnal megkezdjük szerveződésünk tagságának bejegyzését, aláírásaikkal hitelesítve. Természetesen, a középiskolák felé is lépünk. Egyébként is rákérdeztek már, hogy nem akarunk-e idővel valamiféle ifjúsági szervezetté válni. Abban az esetben, ha a diákszövetség egészségesen formálódik és a politikai átalakulás megtörténik, szövetségünk, mint politikai tényező, természetesen elveszti szerepét. A diákok érdekképviseleti szervezetévé válik és visszahúzódik az iskola falai közé. Ebben az esetben felmerülhet a kérdés, képes lesz-e az itteni magyar ifjúság egy külön szerveződést kialakítani. De ez még odébb van.

Dusza: - Jó lenne, ha még elmondanátok egyenként, miként látjátok helyeteket a sajtóban, és mit tesztek a publicitásotokért. Mert úgy érzem, eddig, ha nem kértünk, alig jött valami.

Grendel: - Azt hiszem, hogy a mi kapcsolatunk a sajtóval sűrűbb volt

az utóbbi időben, mint kezdetben. Ennek egyszerűen az a magyarázata, hogy azok a forradalmi változások, amelyek most egyik napról a másikra beköszöntöttek, szinte a nyakunkba szakadtak, és egyszerűen eltartott egy darabig, amíg rendeztük sorainkat. Most már jó a kapcsolatunk a sajtóval. Például, ma tartottuk az első sajtóértekezletünket, közleményeinket eljuttatjuk a sajtóirodához, szerepeltünk a rádió magyar és szlovák adásában, a televízió szlovák és magyar adásában. Nyilván más formák és lehetőségek is lesznek a jövőben.

Dobos: - Szerintem a csehszlovákiai magyar sajtó jelenlegi készültsége képtelen lépést tartani az eseményekkel. Egyetlen napilap teszi azt, amit a cseh és szlovák térfélen a hírközlés széles apparátusa. így lehetetlenség egy ilyen felgyorsult társadalmi folyamatot egyrészt befolyásolni, szükség szerint irányítani vagy mederben tartani. Látjuk, nyilatkozatok sokasága jelenik meg, Nagykapostól Pozsonyig, és olyan szórással, hogy az ember elképed. Ez így sokáig nem mehet. Máris lépéshátrányban vagyunk. A közös tényezők, a közös nevezők kikristályosodása szinte lehetetlenné válik. Már van is zavar, amiről itt nem beszéltünk. És az is nagyon fontos, hogy melyek a közös pontok, közös nevezők, amelyekben szervezeteink egyetértenek, ahol egy helyen fogjuk a szekér rúdját. Ezt nem mondtuk el, noha legalább annyira fontos, mint a hangsúlykülönbségek.

Bodnár: - Meg lehetne ezt fogalmazni röviden?

Dobos: - Én azt hiszem, közös nevezőnk a demokrácia. A demokratikus struktúrák igénylése, nemzeti és nemzetiségi térfélen egyaránt. Ebből a legfontosabb és meghatározó, leolvasni ennek a más körülmények, más feltételek közepette szerveződő társadalomnak a rendezői elvét, tehát a szerveződés, az önigazgatás elvét, az érdekvédelem elvét, ami itt az elmúlt napokban tulajdonképpen kikristályosodott. A másik: meg kell fogalmazni magunkat ebben a folyamatban, alkotmányjogi helyzetünket, az iskolaügy gondjait, az anyanyelv társadalmi használatának a gondjait, azt hiszem ezek közös pontok, itt nincsenek eltérések. Úgy, hogy jó lenne behatárolni a hangsúlyos területeket, amiben egyetértünk, és aszerint cselekedni. Nem egymás ellen.

Berényi: - Az Uj Szón keresztül mondunk köszönetét a rádiónak, mert a rádió reagált leghamarabb a mi kezdeményezésünkre. Helyzetünkből adódóan jó kapcsolataink vannak az Új Ifjúsággal, de már az Új Szóval is alakul. Egy dolgot azonban elfelejtettem. A SZISZ-szel való kapcsolatot. Az MDSZ megalakulásával megelőzte a szlovák és a cseh ifjúságot olyan értelemben, hogy ők ilyenfajta szövetséget még nem alakítottak meg. Persze, az MDSZ egyedül nem dönthet abban, hogy mi legyen a SZISZ-szel. Szerveződik egy szlovák ifjúsági szövetség, és egy cseh ifjúsági szövetség, egyelőre egymástól függetlenül. Amikor ezek megalakulnak, akkor az MDSZ aktívan részt vesz majd a döntésben, hogy mi is legyen a SZISZ-szel. Mindenesetre mi addig is nem valami ellen, hanem valami érdekében óhajtunk tevékenykedni.

Dobos: - Még egy dolgot. Volt egy közös tanácskozásunk az FMK- val és az MDSZ-szel, erről az Új Szóban nagyon korrekt, tárgyilagos tudósítás jelent meg Dusza István tollából. Jó lenne, ha e korrekt hangnemnek, egymás tiszteletének, a vélemények tiszteletének, az álláspontok tiszteletének a szintjén folytatnánk a mi együttmunkálkodá- sunkat.

Grendel: - Azt hiszem, ezzel mindnyájan egyetértünk.

DJ SZÚ 6

lllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll 1989. XII. 11.