Új Szó, 1989. december (42. évfolyam, 283-307. szám)

1989-12-11 / 291. szám, hétfő

Falugyűlés Dióspatonyban „Uralkodjon a megbocsátás szelleme*1 Nem igaz, hogy Dél-Szlovákia, a csallóközi falu csendes. Tán még több feszültség, sérelem gyülemlett itt fel az elmúlt évtizedekben, mint másutt. Egyéni sérelmeiket az em­berek éveken át a munkába fojtották. Jól élnek - mondták sokan -, ezért hallgatnak, tűrnek. Sokan nem hit­ték, hogy a fóliázó, „palotákat" építő falu elégedetlen, s megszólal. A párt- és államvezetés is remélte: a délről áramló hírek, ha át is jutnak a Dunán, a Dunaszerdahelyi (Du­najská Streda) járásban nem talál­nak táptalajra. Most ezekre az elképzelésekre a falu rácáfolt. Dióspatony (Orecho- vá Potőn), mintegy 2200 lelket számláló község a Csallóközben. Lakosai tán valamivel öntudatosab- bak, mint másutt. Vasárnap itt is megalakult a Nyilvánosság az Erő­szak Ellen mozgalom helyi csoport­ja, amely kedd estére falugyűlést hirdetett. Korábban egy-egy gyűlést itt is a megadott időpontnál negyed­vagy félórával későbben kellett kez­deni, mert ugyancsak kevesen vol­tak. Most azonban este hétkor már nem volt ülőhely a kultúrházban- a gyűlés mégsem kezdődött el.- Várjunk még, mert az utcán töme­gével jönnek - szólalt fel a közelem­ben ülő egyik lakos. Negyed nyolc tájban a teremben már egy gombos­tűt sem lehetett volna leejteni. Mun­kások, pedagógusok, fiatalok és idő­sebbek, párttagok és pártonkívüliek, a 68-as események kárvallottal ül­tek, álltak a falak mellett. Több mint 400 ember szorongott a teremben. Nem hiányzott a helyi nemzeti bi­zottság, a szövetkezet elnöke és az efsz pártelnöke sem. Bródy János Koncz Zsuzsa által előadott Ha én rózsa volnék című dalát, amellyel a járás valamennyi tömegmegmoz­dulása indul, már-már himnusznak kijáró tisztelettel hallgatták a dióspa- tonyiak. A szemben ülők a Szabad Kapa­citás első számát olvasgatták. Az ülést Fodor Tibor, az SZLKP Köz­ponti Bizottságának 1969-ben kizárt tagja nyitotta meg. - Húsz év után újra felemelte fejét az ország né­pe... A vezetni nem tudó, hatalmuk­kal visszaélő személyek mondjanak le! Emberi méltóságukban azonban meg ne sértsük őket, uralkodjék el a megbocsátás szelleme! - ezek voltak felszólalásának fő gondolatai. A Nyilvánosság az Erőszak Ellen dunaszerdahelyi csoportjának kép­viseletében Világi Oszkár jogász, a Független Magyar Kezdeménye­zés tagja szólalt fel. - Ami Lengyel- országban 10 évig, Magyarországon 10 hónapig, az NDK-ban 10 hétig tartott, az nálunk 10 nap alatt ment végbe... Mindenki tudta, mi a rossz, de némák voltak a fórumok - min­denki gyanús volt, aki szólt. Az egyént a tömeggel, az állammal, a törvényekkel félemlítették meg. A történelem azonban nem a diktá­torok túlélését szolgálja - mondotta ki förgeteges taps kíséretében. - A legtöbb, amit a negyven év alatt elvesztettünk, amit igazán elvettek tőlünk, az az emberi tudatunk volt. Mérjük fel azonban, hogy kit s meny­nyire vádolhatunk meg!- Miért mutatta mindig a hátát ez a rendszer, ha szembe akartam nézni vele?! - tette fel a kérdést Lelkes Béla egészségügyi dolgozó, s a falu népe előtt ez csöppet sem hangzott túlzottan, vagy színpadia­sán. - Egyesek azt várják, azt sze­retnék, hogy most üssük a kommu­nistákat, de mi tudjuk, hogy az 1,7 millió párttagból legalább másfél mil­lió becsületes, rendes ember. Vállal­ják a következményeket azok, akik emberi tartásukat elvesztették, akik cserben hagyták a népet, melynek nevében uralkodtak! Tudniuk kellett volna, hogy újra születnek Petőfik, Kossuthok, Dubcekek, Gorbacsovok és Havelok! A jövőben jobban meg kell becsülnünk munkánkat s egy­mást. Jobban kell tudni, helyes-e amit teszünk, nehogy úgy járjunk, mint a rab, aki nem tud mit kezdeni szabadságával, s olyat tesz, ami visszaviszi a rácsok közé... A te­remben szorongó tömeg reakciói hallatán érezhető volt: Lelkes Bélá­nak hitele van a faluban. Tarr Gyula kutatómérnök az el­múlt időszak hibáit elemezve megje­gyezte: a szövetkezet elnökének ép­pen akkor kellett a marxista egyete­met látogatnia, amikor tisztségét át­vette. Ilyen és ehhez hasonló korlá­tolt módszerekkel gyengítette a párt saját kádereit. - Azt hiszem, most a becsületes kommunisták érzik a legrosszabbul magukat, pedig ne­kik nincs miért szégyenkezniük. A pártnak csak attól a negyven ezer kádertól kell megszabadulnia, akik visszaéltek a hatalommal. De a ki­szolgálás felelőssége párttagot, pár- tonkívülit egyformán terhel - han­goztatta. Utána Lelkes Vince, az SZLKP Dunaszerdahelyi Járási Bizottságá­nak volt dolgozója szólott: - örülök, hogy nincs helye a gyűlöletnek, a személyes leszámolásnak, hogy ennek nincs nyoma a Nyilvánosság az Erőszak Ellen rendezvényein s a megújuló CSKP programjában sem. Együtt kell síkraszállnunk a hu­mánus, demokratikus szocializmu­sért. Viszont a párt belügye, hogyan rendezi sorait. A CSKP ezután „egyszerű pártként“ fog működni, s ez új magatartást igényel - jelen­tette ki, s felhívta a Nyilvánosság az Erőszak Ellen szerveződés figyel­mét arra, hogy a nemzetiségi kérdés megoldásáról még nem sok szó esett. A falugyűlés az éjszakai órákig elhúzódott. - Van még időnk, nem megyünk haza - kiabálták sokan. Volt úgy, hogy megfagyott, máskor felforrósodott a levegő. Nem minden felszólalót fogadtak egyforma lelke­sedéssel a dióspatonyiak. Egy-egy névre szóló bírálatot döbbent csend követett. Érezni lehetett, kinek van, kinek nincs hitele a falu előtt. A gyű­lés, amely programnyilatkozat elfo­gadásával ért véget, a vajúdó falusi demokrácia jegyeit viselve ugyan, de mindvégig rendben folyt le. POMICHAL RICHÁRD A munkahelyen vagy a lakóhelyen? (ÖSTK) - A munkahelyeken is szervezödjenek-e a politikai pártok, vagy tevékenységüket inkább a la­kóhelyeken fejtsék ki, ahogyan ez megszokott a pluralista politikai rendszerekben és a parlamenti de­mokráciában? Josef Horának, a CSKP KB El­nöksége szóvivőjének ezt a kérdést a Csehszlovák Sajtóiroda munkatár­sa tette fel. Josef Hóra válaszában kifejtette: a párt vezetőségének az a véleménye, hogy az egyenlőség elvei alapján' minden politikai párt létrehozhatja alapszervezetét a munkahelyeken éppúgy, mint a la­kóhelyeken. Ezzel létrejönnének a politikai pluralizmus s a politikai pártok egyenjogú tevékenységének feltételei. Ez az álláspont megegye­zik a Kommunisták Demokratikus Fórumának nézetével is. Ezzel ellentétben a Csehszlovák Szocialista Párt és a Csehszlovák Néppárt - amint azt képviselői a saj­Állásfoglalás A CSKP Madách Kiadóban mű­ködő alapszervezetének tagjai az utóbbi napok eseményeinek és a CSKP-ban kialakult helyzetnek az átgondolása után kijelentik: 1. Meggyőződésünk, hogy a pár­tunkban és társadalmunkban kiala­kult jelenlegi kritikus helyzetért a pártirányítás minden szintjén a CSKP vezető funkcionáriusai és apparátusának dolgozói a felelősek, akik az alapszervezeteket direktív módon irányították, figyelmen kívül hagyva a címükre érkező bíráló megjegyzéseket. 2. Ahhoz, hogy a párt valóban megújulhasson, szükségesnek tart­juk felszámolni az egész óriási párt­apparátust, amely tulajdonképpen fékezi a pártszervezetek és a párt­munka megújítását. Meggyőződé­sünk szerint az új feltételek között a CSKP-nak új módszerekkel kell dolgoznia, kis, operatív központi bi­zottsággal, amely közvetlenül koor­dinálná az alapszervezetek tevé­kenységét. Alapszervezetünk tagjai elhatárolják magukat a pártappará­tus minden hibájától és támogatnak minden demokratikus erőt, amely napjainkban a szocialista társada­lom megújítása s a nemzetek és nemzetiségek egyenjogúságát ga­rantáló jogállam megteremtése ér­dekében aktivizálódik. 3. A problémákat véleményünk szerint lehetetlen csak személycse­rékkel megoldani, szükség van az elméleti alapok (proletár diktatúra, piacgazdálkodás, demokratikus centralizmus, új program, alapsza­bályzat stb.) átgondolására és átdol­gozására. 4. Alapszervezetünk tagjai egyet­értenek azzal a követelménnyel, hogy a pártszervezetek vonuljanak ki a munkahelyekről, a jövőben ezért nem a Madách Kiadóban működő pártszervezetként, hanem a Madách Kiadó kommunista dolgozóinak alapszervezeteként, munkahelyün­kön kívül szándékozunk tevékeny­kedni. 5. Javasoljuk a tagdíjak csökken­tését, a tiszta havi jövedelem maxi­málisan 1 %-ig. Mivel úgy döntöttünk, hogy a je­lenlegi kiterjedt pártapparátust nem támogatjuk tovább, tagdíjainkat 1989 novemberétől alapszerveze­tünkön belül helyezzük letétbe, s kö­veteléseink teljesítéséig csupán tag­sági viszonyt fenntartó bélyegeket vásárolunk. 6. Az 1989. szeptember 20-án megválasztott pártbizottság tagjai ezennel lemondanak, s javasolják, hogy az új pártbizottságot titkos sza­vazással, az alapszervezet összes tagjának jelölésével válasszuk meg. A Madách Könyv- és Lapkiadó kommunista dolgozói tóiroda munkatársával közölték - a gazdasági szféra következetes apolitizálására fog törekedni. Véle­ményük szerint ehhez a problémá­hoz a többi politikai pártnak is ha­sonlóan kellene viszonyulnia, és te­vékenységét csak a lakóhelyen kel­lene kifejtenie. A formálódó szociáldemokrácia nevében Bretislav Nedbálek azt mondta, hogy pártja teljesen kiáll amellett, hogy politikai munkát kizá­rólag lakóhelyen végezzenek. Amennyiben azonban a CSKP alap­szervezetei továbbra is jelen lesz­nek a munkahelyeken, a szociálde­mokrácia is arra kényszerül, hogy alapszervezeteket hozzon létre az üzemekben és a vállalatoknál. A kommunista párt vezető szere­pének megszűnésével minden po­litikai pártnak lehetősége van ar­ra, hogy függetlenül fejlődjék. A CSKP azonban munkahelyi szer­vezési struktúráját már kialakította, és ezzel, jelentős időelőnyre tett szert. Természetesen a többi politi­kai párt is létrehozhatja munkahelyi alapszervezetét, azonban felmerül a kérdés, hogy ezzel a részlegek vajon nem válnak-e politikai viták színhelyeivé. A CSKP és a többi politikai párt képviselőinek nyilatko­zatából kitűnik, hogy céljuk minde­nekelőtt a népgazdaság folyamatos működése. A gazdaságilag fejlett or­szágokban megszokott, hogy a poli­tikai küzdelem a munkahelyen kí­vül zajlik. Vajon itt, Csehszlovákiá­ban nem kellene-e ebben az eset­ben is közelíteni a világhoz? Nyílt levél Románia Szocialista Köztársaság prágai nagykövetségéhez Mi, a nyitrai Juhász Gyula Ifjú­sági Klub alulírott tagjai ezúton juttatjuk kifejezésre határozott tiltakozásunkat Tőkés László, te­mesvári református lelkész, alapvető emberi jogainak durva megsértése miatt. Elfogadhatatlan számunkra, hogy Tőkés Lászlót, őszinte véle­ménynyilvánítása miatt már hó­napok óta zaklassák, otthonából családjával együtt kitelepítsék, életére törjenek vagy koholt vá­dak alapján elítéljék. Mindezt egy olyan országban, melynek kormánya csatlakozott a Helsinki Záróokmány és a Bécsi Utótalál­kozó Záródokumentumának alá­írásához. Követeljük Tőkés László és családtagjai emberi jogainak a tiszteletben tartását, a tör­vényellenes zaklatások azonnali megszüntetését, az őket ért er­kölcsi és anyagi károk megtérí­tését, az ellenük irányuló jogta­lan intézkedések felülvizsgála­tát, a fent említett dokumentu­mok szellemében. Mély aggodalommal tölt el bennünket az emberi jogok hely­zete Romániában, különös te­kintettel a nemzeti kisebbségek kollektív jogaira. Mélységesen elítéljük Románia Szocialista Köztársaság soviniszta és na­cionalista elveken nyugvó nem­zetiségi politikáját, mely - miként a ,,szisztematizálás“ közösség- és faluromboló célzata is elárulja - a Romániában .élő nemzeti, etnikai és vallási kisebbségek teljes beolvasztására irányul. Meggyőződésünk, hogy ez a politika akadályozza a szom­szédos népek közeledését, és nagy károkat okoz a román nép­nek is. Nyitra, 1989. december 6. (183 saját kezű aláírás) TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Intézetünk alkalmazottai sok más munkahelyhez hasonlóan párbeszédet folytattak napjaink eseményeiről, amelyek reményeink szerint hozzájárulnak a demokratikus szocializmus és jogállam megteremtéséhez. A közelmúltban minket is gyakran kényszerítettek nyilatkozatok és állás- foglalások készítésére egy-egy kampány keretén belül, amit sajnos a felülről jövő nyomás hatása alatt meg is tettünk. Az önök szerkesztőségi állásfoglalása nagy elismerést váltott ki az alulírottak körében. Teljes mértékben egyetértünk a 12 pont megfogalmazá­sának tartalmával, mivel azok a mi gondolatainkat is magukba foglalják és úgy érezzük, hogy alkalmazhatók a mi feltételeinkre is. Reméljük mások is hozzánk hasonlóan gondolkodnak hozzájárulva ezzel a tisztulási folyamat sikeréhez. A fenti nyilatkozatot nem kényszerítette ránk senki sem, csupán saját kezdeményezésünkből fakad. ósz/nfe egyetértéssel: a somorjai (Samorín) Mezőgazdasági Szaktanintézet alkalmazottai (14 saját kezű aláírás) • • • Mindennapos figyelője és olvasója vagyok a mostani belpolitikai helyzetje­lentéseknek. Ez késztetett arra, hogy tollat ragadjak, s leírjam én is erről a véleményemet. Először is üdvözölni szeretném a diákok és fiatalok mostani álláspontját, és gondolatban én is velük vagyok, s ezzel úgy gondolom nem vagyok egyedül. Nem vagyok ugyan jártas a politikábanw de idővel az ember megtanul egy pár dolgot. Hogy nem mindig kell hinni a nagy és a szép szavaknak. A pontokkal, amiket a diákok, művészek és most már persze a dolgozók is a kormány elé terjesztettek, egyetértek és csak üdvözölni tudom őket. Említek belőle egyet, a sajtószabadságot. En személy szerint magyarlakta területről származom, ahol rendszeresen nézzük a budapesti adót, példának okáért a Panoráma című műsort is, amit önök nemegyszer úgy elmarasztal­tak. Sajnos, ez is szégyen a sajtónkra, hogy onnan kellett megtudnunk olyan híreket hazánkról, amit maguk három vagy négynapos késéssel adtak tudtunkra, vagy még azt sem. Közben pedig azt hangoztatták, hogy amit a Panoráma sugároz, nem felel meg a valóságnak. Hát akkor kérdem önöktől, honnan tudtuk volna meg a valóságot? Vagy még itt vannak a 68-as események, vagy a Charta '77, Dubőek urat pedig már nem is említem, mivelhogy én is csak a magyar televízióból ismertem meg. Kérdem én: nem szégyen ez, hogy a 68-as eseményekről csak alig tudunk valamit?! Közismert, hogy Václav Havel író külföldön mennyire népszerű, de azt hiszem, hogy sokan vagyunk, akik egyetlen könyvét sem olvasták még, így azt sem tudtuk, hogy elítélhető ez az ember, vagy sem a saját ideológiájáért. Lehet, hogy a levelem kissé hosszúra nő, de remélem megértéssel lesznek, és lesz egy-két ember, aki el is olvassa. De tudják, ha egy ember túl sokat él a sötétségben és hallgatásban minden kijön egyszerre, ha lát egy kis fényt. Két gyerekes, fiatal anyuka vagyok, és nem szeretném felnevelni gyerme­keimet hazugságban, amiben én is és még sokan mások nőttek fel, és azt hiszem sok más anyuka is így van vele. Igazságos jövőt, nem korrupciósat akarunk. Ne legyenek kivételek, ne kelljen megalázkodnunk sok helyen, és ne csak protekcióval érjünk el mindent. Legyenek szabad választások, s ne csak formálisan válasszunk. Egy aggódó fiatal anyuka isitort a nagy utazási láz. Ez a párnapos nyitány l\ a demokrácia előestéjén, akár Hamupipőke ké­szülődése a bálba. A boldog tömeg tolongása a szom­szédba. Hisz Bécs a mi fővárosunktól mindössze hatvan kilométernyire fekszik, mondhatni a kert alatt, nosza, Valahol Európában (?) ruccanjunk át, kukkantsunk ki a nyiladozó vasfüggöny hasadékán, hogyan élnek Európában! Hogyan élnek az európai kultúrnépek. Mert mi még korántsem vagyunk azok, legalábbis ezt mutatja a pozsonyi (Bratislava) bankok előtti hisztérikus tolongás - helyesbítek: fegyel­mezett sorakozás. Ácsorgás. Pedig ácsorogtunk már negyven évig eleget, bolt, hivatal, különféle intézmény előtt. Megszoktuk, nem zúgolódunk. Örülünk, hogy kiélhet­jük a gyerekes (?) mániánkat: Bécs-látni és sorban állni, akár fél éjszakát. Ismerősöm éjjeli három órakor letábo­rozott a bank elé, hogy pár koronácskájáért pár sillin- gecskét kapjon, s mindezért a decemberi zimankóban- igaz, a hajnal szépségében való gyönyörködés ingyen ráadás - töltse a fél éjszakát. Már hatan megelőzték. De amit tegnap este láttam, az mindent felülmúlt. Hat óra tájban negyven-ötven ember a bank előtt. Nicsak, ilyen szolidárisak lettek hivatalaink, hogy megnyújtják a nyit­vatartási? Ezt is megértük? A másik bank előtt legalább százan. Ez ám a lojalitás! P ersze, hogy gyanús volt eleve a dolog, naná, hogy zárva volt mindkét hivatal. Ezek a boldogtalanok már a reggeli nyitást várva sorakoztak. Talán eszükbe sem jutott, hogy ez alatt a tizennégy órai ácsorgás alatt kétszer megtehető az út kerékpáron. Oda-vissza. Talán az sem jutott eszükbe - bár ezt kétlem -, hogy az első eufórián túl, az örömkönnyek csillogásán keresztül, mi­lyen megalázó Európa egyik országából a másikba - így- átrándulni. Hát igen, a boldogságot is adagolni kell. Csak módjával, kicsinyenként, nehogy gutaütést kapjon a polgár. Elkerülhetetlen analógia ama fennkölt európai ház sziluettje a távolban, ahol mi is helyet kérünk elóbb- utóbb. Egyelőre valahol a kamrában tolongunk, vagy hátul a fészerben... (k-y) ÚJ SZÚ 4 1989. XII. 11.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents