Új Szó, 1989. december (42. évfolyam, 283-307. szám)
1989-12-07 / 289. szám, péntek
ÚJ szú 5 1989. XII. 8. Másszunk töltést Csallóközben! „Kérem szépen, mi a szó szoros értelmében áldozatok vagyunk. Egy olyan gigantomániában szenvedő országban élünk, ahol a döntések felülről jönnek, amikbe nekünk beleszólásunk sincs“. Aki erről a tájról származik, annak nem kell bemutatni a Csallóközt. Ha költői vénám volna, hosszan tudnám ecsetelni a dús mezőket, a kitűnő termőföldet, a gyönyörű erdőket, a romantikus Duna melléki tájat. Tartott ez addig, amíg valakik el nem határozták, hogy vízerőművet kellene építeni erre a csodálatos folyóra. Nagyot, hatalmasat, Közép- Európában egyedülállót. A történet folytatását már ismeri az olvasó, tán még a hetedhét országon túliak is... A gigantikus Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építésével három falut vágtak el a külvilágtól. A Bodak (Bodíky), Vajka (Vojka nad Dunajom) és Doborgaz (Dobrohost) nevű kisközségek addig is a perifériára szorultak, gondjaival küszködtek. Ezután még inkább romlottak az ott élés alapfeltételei.- Nekünk annyi szépet, meg any- nyi jót ígértek, hogy ha csak a felét betartották volna... L iptai István és felesége vajkai lakosok. A családfő az építőiparban dolgozik, jelenleg a szabadságát tölti. Pár nap múlva visszautazik a Szovjetunióba.- Ha nem vágnak el bennünket a külvilágtól, akkor esküszöm, hogy nem mentem volna el Kazahsztánba. Akkor írtam csak alá a szerződést, amikor megtudtam: elsejétől kora hajnalban kell felülnöm az autóbuszra egy képzeletbeli akadály miatt. Hogy megértse, tömören összegzem a dolgokat: A mi falunkból a munkaképes lakosság zöme a fővárosba jár dolgozni. Az autóbusz a közeli Bacsfán (Bác) keresztül egy óra alatt Pozsonyba (Bratislava) ért. Aztán, ahogy megkezdődött a csatorna építése, átvágták az utat és a közlekedést Bős felé terelték. A fővárosba tehát naponta 80 kilométerrel és háromnegyed órával többet utaztunk. Rövidesen - átmeneti megoldásként - ideiglenes út készült a töltésen keresztül, s a közlekedés azon bonyolódott. Eltelik fél-háromnegyed év és azt az utat is feltörik. A terveik szerint ugyanis esedékes a csatorna elárasztása. Az, hogy közben a magyar fél végre kimondja az építkezéssel szemben támasztott kifogásait, senkit sem érdekelt. A terv, az terv, így az út is áldozatul esik. Vele együtt az itt élők is, hisz az utazás ismét távolságivá válik. Ebből én nem kérek - gondoltam magamban - inkább „odaát" várom ki a rendeződést. Éva asszony ellenben itthon maradt. 1966-tól egy fővárosi kórházban dolgozik, s ingázik a 4.50-es hajnali járattal.- Borzasztó ez az utazás - kulcsolja össze a kezeit. - Van, hogy fél hétre sem érek be a kórházba. A főorvos úr elnéző velem, mert tudja, hogy én már szigetiakó vagyok. Hogy délután mikorra érek haza? - kérdez vissza, s keserűen elneveti magát. - Háromnegyed hat is elmúlik, mire belépek a lakásba. Ha hétvégen szolgálatban vagyok, akkor reggel 4.20-kor indulok, s ha neta- lántán ezt a járatot lekésném, akkor gyalog vághatnék neki az útnak. A legközelebbi autóbusz ugyanis csak délben indul. Liptai István több mint tíz éve képviselő, évek óta szélmalom harcot folytat a felsőbb vezetéssel.- Az utazás a legújabb problémáink egyike. De évek óta szeretnénk művelődési házat, egészségügyi központot, szolgáltatóházat, s kellene az itt maradt fiataloknak egy klubhelyiség, s némi munkalehetőség a kisgyermekes anyáknak. N agy László, a hnb elnöke készségesen vállalkozik a beszélgetésre, pedig a lakosok közül többen megjegyezték: „Párszor már megütötte a bokáját a falu miatt..."- Nézze, én elismerem, hogy problémás falu vagyunk. Nálunk minden falugyűlés viharos. Az itteniek elégedetlenek sok mindennel, ami van, vagy ami csak készül. Örökké fájó pontja a községnek az az időszak, amikor nem lehetett lakásépítésre alkalmas telkeket kimérni. Ennek a felülről jött határozatnak az lett az eredménye, hogy pár év alatt 300^00-zal csökkent a falu lélekszáma. Főleg a fiatalok mentek el a községből, azok, akikre a jövőt illetően számítani lehetett volna. Mostanra ugyan visszavonták ezt az át nem gondolt határozatot, de a kialakult helyzeten ez már nehezen változtat. Mostanra tehát hat- százan maradtunk a faluban.- így megcsappanva is elég összetartó a lakosság...-Tudom, hogy mire gondol. Arra a nevezetes aláírás-gyűjtő akcióra, igaz? (A nevezetes aláírás-gyűjtés másfél évvel ezelőtt zajlott a sziget- lalók között. Tulajdonképpen egy levélhez csatolták a névsort, melynek címzettje Vladimír Lokvenc mérnök, a vízlépcsőrendszer építését felügyelő kormánybiztos volt. A 334 aláíró - doborgazi és vajkai lakosokról van csak szó! - mindössze arra hívta fel a messze fővárosban székelő illetékesek figyelmét, hogy a terelőút következtében Pozsonyba az út 80 kilométerrel és egy órával hosszabbodott meg. Továbbá, hogy az alapiskola felsőbbosztályos tanulói a szomszédos Szarvától (Ro- hovce) való kényszerű elszakadás következtében a 22 kilométerre lévő Bősre járnak iskolába.) Ezen panaszok felsorolása után a kormánybiztosnak tanáccsal is szolgáltak az aláírók: A lakosok akár Z akcióban is vállalják egy ideiglenes átjáró megépítését, amely addig üzemelhetne, amíg el nem árasztják a csatornát, s meg nem indul a kompjárat.- Velem nem íratták alá ezt a levelet - meg nem mutatták -, pedig odafirkantottam volna a nevemet. Tizennégy éve irányítom ennek a falunak a közügyéit, s a szemébe merek nézni az itt lakóknak, elhiszi? - Bizonyítást várva néz rám a nemzeti bizottság elnöke. Majd így folytatja:- Hogy nincs a faluban ifjúsági klub? Hát kérem, volt, de a fiatalok rövid idő alatt szétverték. Sajnos, művelődési házunk nincs, s a tömegszervezetek közül is csak a Csemadok fejt ki némi kulturális tevékenységet. Ami az élelmiszer-ellátást illeti, az véleményem szerint, hasonló mint a járás többi falujában. Sajnos, a zöldség- és gyümölcsellátás megoldatlan, mivel kicsi az üzlethelyiségünk. A sokat emlegetett egészség- ügyi központot egy év késéssel, a jövő év második felére felépítjük. A szolgáltatóház alapjait pedig 1990-ben rakjuk le. | ideghéti László és felesége már nyugdíjas. „Nekünk már nem árthat senki" alapon hosszan M H' addig, amíg az idő engedi. Ha a munkagépek szétgyúrják azt a kis utat is, akkor sem személyautóval, sem pedig gyalog nem lehet közlekedni. Legfeljebb ugye, ha átmász- szuk a töltést...- Átmásszék? Hová? - Döbbenek meg.-Jaj, hát még nem mondtam? - bök oldalba a kísérőm. - Fölmászunk a vagy tíz méter magas töltésre, aztán lemászunk, átgyalogolunk a leendő csatorna fenekén, megint fölmászunk, aztán le, s ott is vagyunk a szomszéd faluban. Onnan gyakran járnak autóbuszok fölfelé, tn is néha így jutok el a lányomhoz Pozsonyba... |akky József autóbuszsofőr. Naponta átlag 380-400 kilométert vezet, ő az egyik fő utaztatója a szigetlakoknak.- Nézze, én legalább végigülöm Pozsonyig azt a kétórás utat. Dobor- gazról indulok, aztán itt felszállnak a vajkaiak. A bodakiak meg kapaszkodhatnak a fővárosig. A reggeli járatok mindig zsúfoltak. Az az igazság, hogy elég szerencsétlenül van összeállítva a menetrend. Biztos megint olyannak a keze ván benne, aki tán soha nem utazik autóbusszal. Például Dunaszerda- helyre (Dunajská Streda) elég jó az összeköttetés, de szombaton és vasárnap se oda, se vissza! Pozsony felé is csak egy járat van, délben. Szóval, akinek nincs személyautója, az a hétvégét itthon töltheti. Az ellátás?! - legyint. - Én húsz évvel ezelőtt ebben a faluban televíziót, hűtőt és mosógépet vettem. Mára meg odajutottunk, hogy reggel hétkor már se kenyér, se tej. Nem is csodálkozom, hogy az utazók teli szatyrokkal kászálódnak fel az autóbuszra. Mit lehet nálunk kapni...?! H orváth László szintén a hajnali busz utasa. Télidőben sötéttel indul, sötéttel érkezik haza. Ráadásul a főváros távoli pontján dolgozik, így nem csodálom, ha az utazás említésétől is dühbe gurul.- A falugyűléseken olyan szépeket tudnak mondani, ígérni, hogy az ember majd sírva fakad. Hogy kik? Hát a járásiak, meg még onnan feljebbről is - néha. Aztán amikor teljesíteni kellene az ígéreteket, hát nincs, aki mögéjük állna. Megnyitották múlt héten a Date- xet. Hallottam róla. Azt is, hogy a három faluból összesen 13 asszony kapott munkát. Hát a többivel mi lesz? Azokkal, akik a vízlépcső miatt vesztették el az állásukat? Vagy azokkal, akik naponta 3,5-4 órát utaznak miatta? Legalább az utunkat adják vissza! Valami átjárót csak lehetne építeni! Ha elgondolom, hogy micsoda pluszpénzébe kerül■iS* m Ez a töltés zárja el az utat panaszolják a szigetenélés hátrányait. Hogy az élelmiszerüzletben nincs választék, a húsbolt hetente csak háromszor üzemel, s kínálata gyakran szegényes, hogy az építkezés miatt repedeznek a falak - nézzem csak meg, hogy néz ki az ebédlőjük, pedig most, nyáron festettek. ígérték, hogy a szigetieknek soron kívül bevezetik a telefont. Ők már három éve arra a boldog percre várnak, ez idáig hiába. Pedig egyedül élnek, három fiuk máshová nősült. Az egyik a csatorna túlsó oldalán, Szarván lakik. Csak egy ugrásra - magyarázzák -, de ha látni akarják egymást, kerülgethetik a csatornát Bős felé. Azt a csatornát, melyben még víz sincs.- Az az igazság - fogja suttogóra, tán csak megszokásból Hideghéty László hogy „feketén" még át lehet jutni Csölösztő (Cilistov) vagy Keszőlcés (Kyselica) felé, de csak (Kosár Dezső felvétele) hét az autóbusz-közlekedési vállalatnak ez a kerülősdi! Mert ugye, a menetjegyek ára nem változott - magyarázza szenvedélyesen. És kis szünet után még hozzá teszi: - Akkor meg vajon, ki fizet rá? Kerülgetni az üres csatornát... - és csak dühében neveti el magát. F arkas Vince, utolsó riportalanyom szögezi rám szinte pa- rancsolóan az ujját: „Tudja mit írjon meg? Hogy fordultunk már kérelmünkkel a köztársasági elnöktől kezdve a CSKP főtitkáráig. Aztán a járásról rendőröket küldtek a faluba... Ezt írja meg! Ha meri."- írja meg azt, hogy a vajkai falugyűlésekre általában csak egyszer jön ki ugyanaz az elvtárs. Ismerjük már őket...- Múltkor oda is szóltam az egyiknek: - Uram! Maga olyan, mint a tévében a Vitray. Csak ül és mesél. SZITÁS GABRIELLA Kedvező kibontakozást Beszélgetés Schuster Gábor kutató- és fejlesztőmérnökkel Neve elsősorban munkahelyén, a pozsonyi (Bratislava) Kábel- és Szigetelő Kutató- intézetben, a Duna Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban - itt tanulnak gyermekei -, s természetesen a Csallóközben ismert, ahol jelenleg is lakik, s ahol édesapja elévülhetetlen érdemeket szerzett e táj korszerű mezőgazdaságának megalapozásában. A kiváló eredmények ellenére az ötvenes években teljesen alaptalanul osztályellenségként bélyegezték meg az édesapját. Ez ugyan nehezítette, de nem akadályozta meg Schuster Gábor tanulmányait, aki Somorján (Samorín) érettségizett, majd a Szlovákiai Műszaki Főiskolán szerzett egyetemi diplomát. Pártonkívüli, de mindig élénken érdeklődött a közélet iránt. • Úgy vélem, itt és most nem is lehet elsőként mást kérdezni, csak azt, hogy mi a véleménye hazánk belpolitikai eseményeiről?- Nyilvánvaló, hogy a végső értékeléshez némi időtávlat is szükségeltetik, ám az mára már egyértelmű, hogy nálunk a hihetetlenül gyorsan lezajló események alapja az erkölcsi forradalom, amely alulról indult, viszonylag sokáig érlelődött, s ezért is ilyen gyorsak, olykor bizony drámaiak az események. Több környező országhoz képest egy ideig fáziskésésben voltunk, részben azért is, mert sokféle vonatkozásban hatott még 1968 traumája. Ám a legfőbb ok szerintem az volt, hogy egy szűk vezető rétegnek, az elavult bürokratikus irányításnak a legkülönfélébb manipulációkkal sikerült több-kevesebb sikerrel elhitetnie a lakosság egy részével, hogy a politikai reformok rontanák a lakosság életszínvonalát, zűrzavar következne be, s ezért célszerűbb az apró lépések politikája, amely nálunk egy ideig kozmetikázást, egy helyben topo- gást jelentett, miközben a világ mérföldes léptekkel haladt előre. Mi sajnos nagyon sokáig nem akartunk tudomást venni a hazai és nemzetközi realitásokról, a piaci törvényekről, s az öntörvényű gazdasági folyamatokat próbálgattuk igazítani a mindenhatónak vélt ideológiához. Mindez társadalmi és egyéni válsághoz is vezetett. Aztán november 17-e után bekövetkezett a politikai és társadalmi földindulás. • Miként értékeli a jelenlegi társadalmi folyamatokat?- Megkezdődött a társadalom erkölcsi és politikai megújhodása, alapvető strukturális átszerveződése. A többség olyan demokratikus rendszert óhajt, amely nem kínál és nem oszt kiváltságokat tisztségviselőknek, vagy egyes társadalmi csoportoknak. A cseh és a szlovákiai állampolgári kezdeményezések, független mozgalmak érdeme, szerepe történelmi jelentőségű, hiszen valóságos politikai eufóriát teremtettek hazánkban. Távlatilag, sőt talán rövid távon is szükségesnek tartom ezeket a demokratikus programokat felvállaló politikai pártok megalakítását, s olyan struktúra kialakítását, amelyben a gyökeresen megújult, s a vezető szerepéről lemondott kommunista pártnak is a társadalmi súlyának megfelelő helye lesz. Pártonkívüli vagyok, ám politizáló állampolgárként az a véleményem, hogy a CSKP akcióprogram-tervezete kellő alapot teremthet ehhez a megújuláshoz. Gyorsan hozzáteszem azonban, hogy csak akkor, ha a pártnak rátermett, erkölcsileg feddhetetlen tisztségviselői lesznek, éspedig minden szinten. A kommunista párt csak így küzdhet meg a társadalom bizalmáért, csak így adhatja vissza a sorkommunistáknak becsületét, akik e napokban a szűk vezetői réteg súlyos politikai hibái miatt kerülnek emberi, erkölcsi válságba, s akik erre egyáltalán nem szolgáltak rá, mert velünk, pártonkí- vüliekkel dolgoztak együtt, s együtt láttuk, együtt bíráltuk a mulasztásokat, az erkölcstelenségeket. Őszintén megmondom azt is, hogy az országos és a szlovákiai pártvezetés halogató taktikája, személyes hatalomféltése, hintapolitikája még az elmúlt napokban is fokozta a társadalmi feszültséget, nagyban gátolta az egészséges kibontakozást. • Osztályvezetőként sok emberrel, köztük munkásokkal is naponta találkozik. Jól érzékeli tehát, milyen a légkör a termelésben, a rxiunkahelyeken.- Az emberek feszült figyelemmel követik az eseményeket, kertelés nélkül mondják el véleményüket. Meg kell mondanom, az említett politikai vezetők tétovázása, kiváró taktikája azért is bosszantott, mert feszült légkörben nem lehet dolgozni, s nem lehet minőségi munkát végezni, ha a munkás, vagy az értelmiségi másra gondol, bizonytalannak tartja a jelent és a jövőt. Lassanként kisebbfajta káosz alakul ki nemcsak az emberek fejében, hanem a termelésben is, s ez beláthatatlan folyamatokat indíthat el, súlyos gondokat jelenthet. Főleg most, amikor a gazdasági reformok beindítására kellene összpontosítanunk, s amikor ez a változás amúgy is várhatóan sok feszültséggel jár majd. Mi műszaki értelmiségiek tisztában vagyunk azzal is, hogy sürgősen meg kell változtatni ennek a társadalomnak a műszaki gondolkodását, nem szabad többé megideologizálni Gágyor Aliz felvétele a műszaki fejlődést, mert évtizedekre lemaradunk a fejlett országok mögött. Ezért is égetően szükséges a következetes politikai, társadalmi reform, a békés kibontakozás, hogy kellő feltételek között, s ne robbanásig feszült légkörben lássunk hozzá a gazdasági szféra tényleges korszerűsítéséhez. • A kibontakozás, a gyökeres átalakulás egyre nyilvánvalóbb nemzeti kisebbségünk körében is. Erről mi a véleménye?- A változások e téren is elkerülhetetlenek és szükségesek voltak. Fontosnak tartom, hogy nemzeti kisebbségi közéletünk is pluralizálódik, s létrejöttek a szlovákiai magyar polgári kezdeményezések. Meghatározó jelentőségű a Csemadok megújulása, hiszen a szövetségnek ki- lencvenezres tagsága van. örülök annak is, hogy a Csemadok felvállalja a nemzetiségi lét minden gondját, s nagyon bízom abban, hogy a nemzetiségi szervezetek társak és nem vetélytársak lesznek munkában, gondok megoldásában, érdekvédelemben, s a szlovákiai magyarság érdekei jelentik majd az alapvető erkölcsi kritériumot. Szeretném, ha a szlovákiai magyar műszaki értelmiség is nagyobb közéleti szerephez jutna, s ma már látok ilyen kedvező jeleket. Ez az értelmiségi réteg egyaránt fontosnak tartja, hogy szlovák kollégái szakmai szempontból elismerjék tudását, munkáját, tehát szakemberként és anyanyelvi kultúrájához is szorosan kötődő állampolgárként legyen megbecsült tagja kisebb és nagyobb közösségeknek. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy a Csemadok és az újonnan alakult nemzetiségi polgári kezdeményezések egyértelműen támogatják a cseh és a szlovákiai progresszív erőket, s a nemzetiségi kérdés rendezését az egyetemes csehszlovákiai demokratizálási folyamat szerves részének tartják. Tehát egyetlen mozgalmunk sem szigetelődik el, nem akar különutakon, számunkra életveszélyes utakon járni. Mindezt azért hangsúlyozom, mert magam is érzékelem, hogy a szlovák közvélemény egy részében bizonyos aggodalom él amiatt, hogy mit akarnak a szlovákiai magyarok, merre lépnek. S ezt az aggodalmat meggondolatlan lépések, provokációk nagyon fölerősíthetik. Ezért is sorsdöntő a nemzetiségi szervezetek higgadt, világos állás- foglalása, amelyet a szlovák tömegtájékoztató eszközökben mielőbb ismertetni kellene. Szükségesnek tartom azt is, hogy a különböző vitafórumokon az eddiginél több szlovákiai magyar személy szerepeljen, akik hitelesen tájékoztathatnák elsősorban a szlovákiai közvéleményt arról, hogy céljaink azonosak, egy hazában, testvéri közösségben, demokratikus országban akarunk élni a cseh és a szlovák néppel, valamint az itt élő nemzeti kisebbségekkel. • ön falun lakik, tehát közvetlenül érzékelheti, milyen a hangulat fajainkban, kisvárosainkban.- Úgy tűnik föl, hogy a lakosság egy része eléggé tájékozatlan, főleg az egyes mozgalmak eszmei céljait, platformjait illetően. E téren fontos feladat hárul az Új Szóra, amely a november 27-i állásfoglalásával világos eszmei, politikai és erkölcsi platformot hirdetett meg, s ehhez minden olvasó örömére következetesen ragaszkodik. A másik magyar napilap megjelenése szerintem egészséges konkurenciát jelent, s a nyertes csak a szlovákiai magyar olvasó lehet, aki két lapból kap majd remélhetően friss és tisztességes információkat. SZILVÁSSY JÓZSEF
