Új Szó, 1989. december (42. évfolyam, 283-307. szám)
1989-12-07 / 289. szám, péntek
Az SZLKP Központi Bizottsága 1989. december 6-i ülésének határozata Szocializmust, nem diktatúrát (CSTK) - Az SZLKP KB 1989. december 6-i ülése, kiindulva a jelenlegi súlyos belpolitikai helyzetből és a párt mélyülő válságából, egyértelműen arra a következtetésre jutott, hogy elvszerű intézkedéseket kell tenni a negatív tendenciák megszüntetésére és a párt akcióképességének, ideológiai és politikai befolyásának megújítására. Minden kommunista előtt az a sürgető feladat áll, hogy aktívan munkálkodjon a pártvezetés és a párttagság tömegektől való elszakadásának fölszámolásán. Mindez csupán úgy lehetséges, ha következetesen szakítunk a deformációkkal, fogyatékosságokkal és a hibákkal, melyek a jelenlegi súlyos helyzetet, a politikai traumát előidézték. Meg kell védeni a tisztességes és becsületes párttagokat és tisztségviselőket, ugyanakkor meg kell szabadulni mindazoktól, akik csalódást okoztak és törvénysértést követtek el. Az SZLKP-nak mint az egységes CSKP pótolhatatlan részének és politikai erőinek a szlovák környezeten és a nemzetiség között forradalmi módon meg kell újítania sorait, szervezeteit és szerveit. Csak így töltheti be az SZLKP küldetését, mely pótolhatatlan hazánk szocialista újjászületésében. Sokan emlékeznek még a CSKP 1968. évi vysocanyi kongresszusára, amelyet az ún. normalizáció idején illegálisnak minősítettek. A kongresszus küldöttei közt volt Milos Hájek, a demokratikus átalakítás klubja, a Megújhodás (Obroda) elnöke is. A Mladá Fronta december 6-i számában olvastuk Martin Komárek interjúját Milos Hájekkal. Az alábbiakban ismertetjük a beszélgetés főbb megállapításait. A klub keletkezésére vonatkozó kérdésre M. Hájek így válaszolt:-Az 1970-ben a pártból kizárt kommunisták állandó kapcsolatban álltak egymással. Tudatában voltunk, egy modern baloldali csoportosulás szükségének. Fejlődésünk az európai baloldal fejlődéséhez hasonlítható. Napjainkban a kommunista pártok a civilizált nyugati országok többségében periférikus jelentőségűek. Fejlődésünket az Olasz Kommunista Párt fejlődéséhez hasonlítanám, és ez a fejlődés egyértelműen demokratikus, a párt most változtatja meg nevét. Életképesnek tartjuk azonban a szocializmust, mint a liberalizmus kiegyensúlyozását jelentő baloldali mozgalmat... A Megújhodás és a CSKP jövőjéről így nyilatkozik M. Hájek:- Véleményem szerint a Megújhodásnak továbbra is politikai klubnak kellene maradnia, nem kellene politikai párttá átalakulnia. S ami a CSKP-t illeti: soraiban megtalálhatók a neosztálinisták, sőt az ósztálinisták is, de a demokraták is. Mindez nem maradhat fenn sokáig egy fedél alatt. Mi rokonszenvezünk a CSKP Demokratikus Fórumával, támogatjuk lépéseit, ám ez nem jelenti, hogy ismét a CSKP tagjai kívánnánk lenni, ugyanakkor senkinek A párt olyan mértékben politikai ereje a társadalomnak, amilyen mértékben népünk nemzeteink és nemzetiségeink elismerik. Épp ezekben a drámai napokban egyek vagyunk az állampolgárokkal, a hazafiakkal azoknak a kulcsproblémáknak a megoldásában, amelyek meghatározzák társadalmunk fejlődését. Épp most együtt kell élnünk a nép reményeivel, főleg az ifjúság, a dolgozókollektívák és a területi közösségek vágyaival. Határozottan le kell küzdeni a párt önmagába zárkózását, túl kell jutnunk egyes kommunistáknak azon törekvésén, hogy a dolgokat ne a maguk valóságában láttassák. Ki kell bontakoztatni a demokratikus szocializmus, az igazságos társadalomért folytatott mozgalmat. Pártunknak hozzá kell szoknia a politikai párbeszédhez, de a politikai konfliktusokhoz is. Mindez természetesen megköveteli a következetes demokratikus pártéletnek, a párttagok hatékony tájékoztatásának biztosítását. E képesség növelése érdekében új feltételeket kell teremteni. A kezdeményező gondolkodásnak és cselekvésnek alkotó módon meg kell nyilvánulnia a párt és politikájának forradalmi átalakításában. sem teszünk ajánlatot arra, hogy átlépjen hozzánk... A párt soraiból kizártak rehabilitá- sáról így vélekedik a Megújhodás klub elnöke:- A rehabilitálás feltétlenül szükséges. Ám ez távolról sem csupán a CSKP volt tagjait érinti, hanem minden üldözöttet. Például miért nem végezhetnék hivatásukat a szocializmus eszmei ellenfelei? Azonban, határozottan nem értünk egyet egy 1970. évihez hasonló ellentisztogatással. Véleményem szerint tökéletesen elegendő a „megfelelő helyre a tehetségeket!“ jelszó. Manapság rengeteg a tehetségtelen ember, akik hozzánemértése égbekiáltó. De tudjuk, hogy a CSKP igazolványára sokszor volt szükség akkor, ha valaki képzettségének megfelelő munkát akart végezni. Ostoba és szerencsétlen lépés lenne, ha a tehetséges emberek ellen uszítanánk csupán azért, mert pártigazolványuk van. - nyilatkozta a SZISZ KB napilapjának M. Hájek. Az ifjúsági napilapnak ugyanebben a számában Karéi Pacner fő- szerkesztóhelyettes „Végre!" című vezércikkében üdvözli, hogy 21 év három hónap és 15 nap elteltével hétfőn a Varsói Szerződés öt tagállamának képviselői kifejezésre juttatták: Csapataik bevonulása Csehszlovákiába 1968. augusztus 21-én beavatkozást jelentett a szuverén csehszlovák állam belügyeibe, s ezt a lépést el kell ítélni. A cikk szerzője utalva egyes radikális követelésekre, kifejti helytelen lenne minden kommunista eltávolítása a népgazdaság vezető posztjairól és a művészetből. - Ez nem lenne sem bölcs, sem demokratikus, sem pedig igazságos lépés. -smTekintettel arra, hogy az SZLKP KB eddigi Elnöksége és Titkársága határozatlanul járt el a becsületes és a párthoz hű kommunistáknak a demokratizálásáért és a szocialista társadalom átalakításáért folyó küzdelemben való aktivizálásában, az SZLKP KB úgy döntött, hogy visszahívja tisztségükből az SZLKP KB Elnökségének és Titkárságának tagjait. Úgy határozott, hogy 1989. december 17-re sürgősen összehívja az SZLKP rendkívüli kongresszusát. Az SZLKP KB tekintettel az idő rövidségére, amely a rendkívüli kongresszus előkészítésére rendelkezésre áll, az SZLKP Akcióbizottságának megalakításáról döntött. Ennek fő feladata az SZLKP programplatformjának előkészítése, melynek célja a párt kivezetése a jelenlegi válságból és a társadalmipolitikai problémák demokratikus megoldása az SZLKP működésének a pluralista politikai rendszer új szakaszában. Az SZLKP KB javasolja a CSKP Központi Bizottságának, hogy Akcióprogramjának kidolgozásában konkrét eljárásmódot tűzzön ki az olyan alapvető kérdésekben, mint a párt szervezeteinek, a Népi Milíciának a helyzete és hasonlók. Szerves része az SZLKP rendkívüli kongresszusa előkészületeinek az SZLKP KB szervei olyan összetételének kialakítása, amely lehetővé teszi a párt minőségi újjászületésének irányítását. Az SZLKP Központi Bizottsága I. JÓVÁHAGYJA 1. Az SZLKP KB Elnökségének és Titkárságának lemondását, 2. Ignác Janák elvtárs fölmentését az SZLKP KB első titkárának tisztségéből 3. Elemír Vajas felmentését a CSKP KB tagjának funkciója alól. II. JÓVÁHAGYJA 1. Az SZLKP rendkívüli kongresz- szusának összehívását, és 1989. december 17-i megtartását. 2. Az SZLKP Akcióbizottságának megalakítását a rendkívüli kongresszus előkészítésére III. MEGERŐSÍTI Anna Kuklisovát az SZLKP Ellenőrző és Revíziós Bizottságának elnöki tisztébe IV. MEGBÍZZA Pavol Bolvanskyt, a rendkívüli kongresszus előkészítésére alakult SZLKP Akcióbizottságának vezetésével. Kezek lendülnek a magasba; az arcokon sokszor ugyanaz a szenvtelenség, mint oly sok ellenvetés nélküli szavazáskor az utóbbi két évtizedben. Erkölcsi rehabilitáció, bocsánatkérés. Munkahelyek, intézmények, tömegszervezetek rendkívüli ülésein legtöbbször azok kezdeményezik, akik az 1968-69-es események utáni kizárásról, kirekesztésről, megbélyegzésről, az alsóbbrendű állampolgárrá „avatásról", a kitaszításról, a fizikai és lelki meghurcolásról nem tehetnek, mert nem ők döntöttek. Furcsa ficama ez a történelemnek, legalább olyan, mint az akkori események. Gondoljuk csak el: 1970-ben. 1971-ben még alig serdülő fiatalok, ma fizikai és szellemi teljesítőképességük teljében, sokan felelős vezetői beosztásban, meghatározó tanár-, újságíró-, mérnökegyéniségként érzik méltatlannak a mindennemű megbélyegzést, a másként gondolkodásért, a szabadlelküségért kimért büntetést. Akik pedig végrehajtották azt, sokan már nem is élnek, vagy nyugdíjasok, vagy az embersöprés után üresen maradt, szakértelem, erkölcs nélkül elfoglalt hatalmi beosztásokat, vezetői székeket éppen most hagyják el. Vannak közöttük, akik még „visszanéznek", de ebben a visszanézésben több a harag, a gyűlölet, az utolsó visszavágás lehetősége, mint a bölcs belátás. A dolog úgy áll, hogy azok éreznek lelkiis- meret-furdalást, akik az elmúlt húsz esztendőben értek felnőtté, lettek és váltak igazán meghatározóivá ipari üzemek termelésének, alulfizetett mérnökei, tudósai a fontosnak és meghatározónak deklarált tudományos-műszaki haladásnak. Olyan írók, újságírók emelnek szót, akik végigdacolták ezt az időt a szinte páriasorba A Dunaszerdahelyi (Dunajská Stre- da) Lakásgazdálkodási Állami Vállalat pártszervezetének állásfoglalása: Támogatjuk az új alkotmány és az új választási törvény mielőbbi előkészítésére vonatkozó követeléseket. Teljes egyetértésünket és támogatásunkat fejezzük ki a Polgári Fórum, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen, valamint a Független Magyar Kezdeményezés követeléseivel. örömmel fogadtuk, hogy az alkotmányból törölték a CSKP vezető szerepéről szóló cikkelyt. Egyenlő esélyeket kell biztosítani minden, a demokráciát elősegítő törekvésnek, minden nemzetnek, nemzetiségnek és állampolgárnak. Követeljük, hogy a problémák megoldását ne központi irányítás alapján kelljen megvalósítani. Ne engedjük, hogy a becsületes alapszervezeti párttagoknak kelljen felelősséget vállalniuk a hallgató és kiváró, a hatalomtól elvakult vezetők és párttisztségviselök helyett. Teltek a napok, hetek és a járási pártbizottság nem foglalt állást. A hallgatás kedvezőtlen hatással van a tagságra. A kritikus helyzetben ezek a vezetők elveszítették tagságunk bizalmát. kényszer/tettekkel. Pedig nekik nincs miért szégyenkezniük; legfeljebb azért bánthatja őket a lelkiismeret, hogy ilyen sokáig tartott, és végül túlérett a politikai helyzet. Két nappal ezelőtt tanúja voltam egy mélyen emberséges, bölcs, éppen ezért annyira megrendítő gesztusnak. Olyan férfi kért bocsánatot mindazoktól, akiknek megbélyegzésében annak idején ó is Rehabilitálás részt vett. Sajnos, kevesen vannak ilyenek. Miközben ki-ki lehetősége szerint igyekszik hozzájárulni, vagy éppen pasz- szivitásával legalább nem gátolja ennek a társadalomnak az erkölcsi és politikai megtisztulását, a felfokozott tempójú változásban alig jut idő azokra gondolni, akik a húsz esztendeig tartó kirekesztettség és megbélyegzettség, a másodrendű állampolgár kényszerű sorsában családtagként‘V osztoztak. Általában azokra sem gondolunk, akik a helyzetüket tarthatatlannak ítélve belerokkantak, és feladták a legszebbet, amit ember birtokolhat: az életet. Nem gondolunk azokra, akik földönfutókká lettek, idegen országban keresve új hazát. Talán csak elárvult családtagjaiknak, barátaiknak jutnak eszébe azok, akik a lelki terror, a kimondhatatlan keserűség terhe alatt végzetes testi traumát szenvedtek; agyvérzésben és infarktusban hunytak el, de erkölcsükben nem törtek meg. Velünk együtt éltek, dolgoztak annak a kommunista pártból kizárt 500 ezer párttagnak a családtagjai is, akik szüleik, férjük, feleségük méltatlan páriasorsa miatt nem tanulhattak egyetemen, főiskoSzocializmust akarunk, de nem diktatúrát néhányak előnyére. Bízunk abban, hogy a visszaadott tagsági igazolványok csak a vezetés elleni jogos ellenszenvet fejezik ki. Követeljük, hogy azonnali hatállyal ne csak egyes személyek, de a járási pártbizottság egész elnöksége és választmánya testületileg mondjon le, és váltsák fel őket valódi kommunisták, nem pedig az érdektől vezérelt párttagok. A feleslegesen nagy létszámú apparátus dolgozói függesszék fel tevékenységüket, még annak árán is, hogy fizetésüket meghatározott ideig folyósítják. Végezetül kérjük dolgozóinkat, hogy a társadalmunk átalakítására irányuló kezdeményezésüket olyan formában érvényesítsék, amely nem akadályozza szolgáltatásainkat. A szolgáltatások beszüntetése mindenkit érintene, azokat is, akik az utcákon vagy lakásaikban, hallgatólagosan támogatnak bennünket, megújulási törekvéseinket. A lakások melegét nem pótolhatja a belső fűtöttség. Az állásfoglalást jóváhagyta az alapszervezet 1989. december 6-i rendkívüli taggyűlése. Ián. Legfeljebb a hatalmat bitorlók kivételes kegygyakorlása után, többször a közvélemény nyílt manipulálását szolgáló engedélyekkel. Ők legtöbbször a munkásosztály létszámát gyarapították, mert másra ritkán volt lehetőségük. A boszorkányüldözést idézték ezek a megkülönböztetések, mert milliók életrajzában az 1968-69-ben és utána családtagjaik életében bekövetkezett változásokat kellett részletezni a legalaposabban. Mindig a látszat, mindig a felszín, a külszín volt a fontos. Nem tudom van-e Európának még egy országa, amely megengedheti magának azt a fényűzést, hogy két évtizedre értékek teremtésére hivatott, kiművelt emberfők ezrei sokszor a szó szoros értelmében csak szeneslapátot vehettek kezükbe. Soha ennyi egyetemi és főiskolai diplomával rendelkező kazánfűtője nem volt ennek a hazának. Az okok köztudottak. Rehabilitáljuk őket? Elegendő ez? Tehetünk-e mást? A halottakat nem tudjuk feltámasztani, az egyetemekről, főiskolákról akkor kizártak talán már soha nem szereznek diplomát. A külföldre szakadtak talán hazatérnek. Apák és anyák, de testvérek, házastársak méltatlan megbélyegzettsége miatt, sokan esetleg csak megalázkodás, kikény- szerített hűségnyilatkozat nyomán, vagy levelező tagozaton szerezhettek felsőfokú képesítést. Közben pedig tudjuk, hogy egyre terjedt a korrupció. Egy autó áráért orvosi diplomát szerezhetett az, akinek volt ennyi pénze... A társadalmat is rehabilitálni kellene. Rehabilitálni a munkát, a tisztességet, a barátságot, a tudást, a tehetséget, a jószomszédságot, a családokat. Az emberi méltóságot, amely maga a szabadság. DUSZA ISTVÁN Megalakult a Roma Demokratikus Kezdeményezés 1989. november 28-án Duna- szerdahelyen (Dunajská Streda) harminc alapító taggal dokumentumot írtak alá a roma nemzetiségű csehszlovák állampolgárok, és megállapodtak abban, hogy a Csehszlovákiai Roma Demokratikus Kezdeményezés név alatt a társadalom minden rétege felé nyitott, demokratikus kezdeményezést indít. A Roma Demokratikus Kezdeményezés teret kíván biztosítani a vélemények szabad áramlásának, az egyéni és a kollektív kezdeményezéseknek, és minden jogos igény képviseletének. A kezdeményezés kiemelt célja, hangsúlyozott figyelemmel kísérni a csehszlovákiai romákat érintő politikai, társadalmi, gazdasági és művelődési változásokat, s összhangba hozni azokat a cseh és a szlovák nemzet, valamint a többi nemzeti kisebbség fejlődésével. Pártállásra, nemre, felekezeti hovatartozásra, szociális állapotokra való tekintet nélkül várja azon roma nemzetiségű csehszlovák állampolgárok csatlakozását, akik a demokráciának, a jogállamnak, a szabad változásoknak, a tényleges egyenjogúságnak, a nézetek pluralizmusának az elvét vallják, és cselekvően akarnak hozzájárulni az emberi jogok érvényesítésének gyakorlatához. A Roma Demokratikus Kezdeményezés szóvivői: Ravasz József, 929 01 Dunaszerdahely, Barátság tér 2168/14; ifj. Vontsze- mü János, Dunaszerdahely, Duna utca 410. Megfelelő helyre a tehetségeket TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Én, mint régi olvasójuk, vegyes érzelmekkel olvasom az elmúlt napok eseményeit, amelyből világosan kitűnik a nép jogos akarata. Amikora tömeg a Vencel téren a csehszlovák himnuszt énekelte, én nagyon mélyen meg voltam hatódva és sírtam. Igen, nem szégyellem bevallani, hogy sírtam, mert megértem azt az időt, amikor remélem bennünket is emberszámba fognak venni. Nehogy azt gondolja bárki is, hogy mi pártonkívüliek valamilyen „izmusnak" az ellenségei vagyunk, nem, csak azt a megkülönböztetést, amit velünk évtizedeken keresztül tettek, az minden, csak nem kommunistákhoz méltó cselekedet volt. Elítélem azt is, akik úgy fogalmaztak az Új Szó 1989. november 24-i szám második oldalán, hogy „nem az utcai dialógus" a legfontosabb. Ez igaz, de nem adott a pártvezetés máshol lehetőséget a párbeszédre. Mert ezeket az embereket, akik felemelték a szavukat egy igazságosabb szocializmusért, egyszerűen a nép ellenségeinek nevezték. Mi, pártonkívüliek nem örülünk senki bajának, de sajnos, hogy a csehszlovák vezetésnek igy kellett távoznia az utcai tüntetések nyomására. Tisztelettel: Kovács János, Nagykapos (Veiké Kapusany) • « • Az idő gyorsaságát, a távolságok nagyságát csak most érzem igazán. Hozzánk, Dél-Szlovákia közepére bizony csak jókora késéssel érkeztek az információk. Főleg az első „forradalmi napok“ ideje alatt, amikor a tömegkommunikáció még régi, sokszor megismert arcát tárta felénk. Őszinte örömöm, hogy ez megváltozni látszik. Az Új Szó levelezőjeként az utóbbi hónapokban gyakran kaptam helyet írásaimnak. E posztról szeretném egyetértésemről és támogatásomról biztosítani a szerkesztőség állásfoglalását. Azt nem érzem nagyon szükségesnek, hogy a szerkesztőség mentegetőzzön. Jómagam és sok más olvasó is, akivel a lapról beszélgettem, tudtuk és éreztük, hogy a tartalom nem mindig rajtuk múlott. Arról, hogy ez ellen ki és mennyit tett, mindenkinek saját maga lelkiismeretének kell számot adnia. Puntigán József, Losonc (Lucenec) • e • Az Új Szó 1989. november 28-i számában közzétett állásfoglalásukhoz gratulálunk. Ezt vártuk önöktől! Mától őszinte érdeklődéssel vesszük kezünkbe azt a lapot, amely az önök becsületes szándéka nyomán, kisebbségi életünknek valóban hú, tárgyilagos és főleg hiteles tükre lehet. 53 magyar pedagógus nevében: Somogyi Alfrédné, Alapiskola - Fülek (Fil’akovo) e Szembenézés ÚJ SZÚ 4 1989. Xíi. 8.
