Új Szó, 1989. december (42. évfolyam, 283-307. szám)
1989-12-07 / 288. szám, csütörtök
ÚJ szú 5 1989. XII. 7. A pluralizmus mindannyiunk esélye Egységet, de nem akárkivel Csehszlovákia Kommunista Pártja rendkívül bonyolult, szinte drámai helyzetbe jutott. A súlyos politikai hibák láncolata - amely dilettantizmussal és a tények figyelmen kívül hagyásával párosult amelyet a CSKP KB Elnöksége Szlovákiában pedig az SZLKP KB Elnöksége követtek el, a központi bizottság tagjai többségének hallgatólagos beleegyezésével, szükségszerűen meg kellett, hogy mutatkozzon Csehszlovákia Kommunista Pártja hitelességének csökkenésében, ideológiai és politikai identitásának és akcióképességének megbomlásában, a tanácstalanságban és néha a sorkommunisták páni reagálásában - a viharos társadalmi történésekre. Az SZLKP, valamint a CSKP rendkívüli kongresszusának tanácskozásain feltétlenül foglalkozni fognak egyes konkrét funkcionáriusok likvi- dátori tevékenységével, akik visszaélve ellenőrizhetetlen hatalmukkal, saját tevékenységük meghosszabbítása érdekében a felsőbb posztokon a pártnak óriási politikai és erkölcsi kárt okoztak, sok párttagot a szó szoros értelmében egzisztenciális gondokba hajszoltak, és olyan politikai folyamatok kibontakozásának nyitottak tért, amelyek a felgyülemlett társadalmi problémák szocialista megoldását is veszélyeztetik. Reális szociális mozgalmat Ezen személyek politikai felelőssége az elhibázott stratégiai döntésekért, az átalakítás halogatásáért és később lejáratásáért, a pártélet megbénításáért, a közvélemény figyelmen kívül hagyásáért, az állampolgári kezdeményezések minden lehetséges módon történő elnyomásáért, óriási, hiszen tették mindezt annak ellenére, hogy a társadalomtudósok figyelmeztettek a pártban és a társadalomban felgyülemlő válságjelenségekre. Történelmi szempontból vizsgálva mindezt talán csak az 1968-ban adódott újjászületé- si mozgalom lehetőségének meghiúsulásáért! felelősséggel lehet összehasonlítani. Éppen ezért e felelősség mértékének pontos megállapítása, a felelősök megnevezése elsőrendű feltétele annak, hogy a párt erkölcsileg újjászülessen, emelkedjék önbizalma, megújuljon politikai és ideológiai offenzívája és akcióképessége, s végső soron növekedjék társadalmi tekintélye. A kongresszusi előkészületek meggyorsításával kapcsolatban - amelyeknek fel kellene újítaniuk a párt alapvető megújulásához szükséges küzdőteret, hogy állampártból valóban korszerű baloldali párttá váljon, olyanná, amely képviseli a létező szociális mozgalmakat döntő jelentőséggel bír, hogy azok a sorkommunisták és a funkcionáriusok, akik tiszta lappal indulhatnak, emeljék fel végre fejüket és vetkőzzenek ki a kollektív bűntudatból, amely a társadalomban és magában a pártban a válsághoz vezetett. Le kell küzdeni ezt a bűntudatot, amelyet bizonyos politikai erők nagyon is céltudatosan, módszeresen és nagyon jól átgondolt forgatókönyv szerint saját céljaikra használnak fel, mégha e forgatókönyv egyre többek számára nagyon is átlátszó. Elvégre a felelősség nagyon is differenciált. Ne szórjunk hamut a fejünkre a tehetetlen vezetőség miatt. Ne hagyjuk magunkat a falhoz szorítani azok által - munkatársak, szomszédok, barátok, rokonok által -, akiket a korábbi években elvtelen, szolgalelkű megfélemlített és hallgatag egoistáknak ismertünk, akik nem voltak hajlandók semmit és sehogy sem bírálni, akik képtelenek voltak kifejteni saját nézetüket, saját opportunizmusukat örökösen igazolni igyekeztek, és azt az elvet vallották, hogy „nem az én aszta- lom“,,.akinek nem inge, ne vegye magára", vagy „addig bírálj, míg nem önveszélyes..." Ne mentegetőzzünk azok előtt, akik éveken keresztül szinte programszerűen tértek ki a közvélemény elől, akik családi dinasztiákat és különböző maffiákat építettek ki maguk körül, loptak és korumpáltak maguk körül másokat is, miközben mi bíráltuk feletteseinket és saját pártunk funkcionáriusait, panaszokat nyújtottunk be, figyelmeztettünk a problémákra és a sérelmekre, vitatkoztunk, s harcoltunk legalább egy-egy kis javulásért, dolgoztunk szabadidőnk rovására, pártbüntetéseket kaptunk meg neurózist, sőt infarktust is! Miért kellene félnünk a szemükbe nézni azoknak, akik november 17-én délelőtt még a pártigazolványukért reszkettek, mivel azt további karrierjük, befolyásuk és különböző kis előnyeik alapfeltételének tekintették, ma pedig megjátszott büszkeséggel és felháborodással hajigálják lábunk elé, és mindent a nyakunkba akarnak varrni, ama meggyőződésből fakadóan, hogy így jegyet válthatnak az új vonatra? Ne szégyelljük magunkat azért, mert megvan a kialakult szociális eszményünk, s leginkább ne azok előtt, akik egyedüli eszménye mindig a ,,nem dolgozni, de sokat keresni" elv volt. Ne tagadjuk meg, hogy mindig is marxisták voltunk és azok is maradunk, s számunkra a szocializmus még mindig olyan fogalom, amely nem vesztette el teljesen értelmét és tartalmát. Ne váljunk nevetségessé, mint azok, akik tudományos és pedagógiai rangjaikat a marxizmus klasszikusainak és pártdokumentumoknak idézeteitől hemzsegő „tudományos munkáikért kapták, most pedig új ragozási minták szerint szónokolnak és nem tudják megkülönböztetni a kapitalizmust a szocializmustól. Maradjunk önmagunk, és igazodjunk saját lelkiismeretünk és ismereteink szerint. Ne éljünk illúziókban, sokat fognak bennünket bírálni, vitatkozni fognak velünk, de ha nem veszítjük el arcunkat, akkor marad tekintélyünk! Az önostorozás és a kishitűség nem vezetnek sikerhez. Az sem téríthet le bennünket utunkról, hogy sokan azok közül, akik néhány nappal ezelőtt még velünk együtt ültek a párttaggyűlésen, már nem vállalják tegnapi önmagukat. Hiszen már jó ideje tudtuk, hogy nagyon sok ember a CSKP-ba csak előre megfontolt szándékkal, csak azért lépett, mert uralkodó párt volt, és az első erősebb szélben megfordítják köpönyegüket. A haladó hagyományok folytonossága Gondoljunk inkább Anton Tazkynak, a kommunista párt korábbi tagjának a múlt héten a Pravdában közzétett vallomására, aki a pártból történt kizárása után sem adta fel meggyőződését, pedig azok zárták ki a pártból, akik a társadalmat a jelenlegi helyzetbe juttatták, örülni fog ha az új emberek maguk közé veszik az új párt soraiba. Ezért idő előtt ne adjuk meg magunkat, legyünk egymással szolidárisak, segítsük egymást kölcsönösen, jó szóval és tanáccsal, és elsősorban törekedjünk az agyonbürokratizált és elem- bertelenedett pártszervek káderszempontból történő megújulására, s ezzel együtt új szövetségesek megnyerésére. Hiszen Szlovákia Kommunista Pártja mélyen gyökerezik e nép politikai kultúrájában. Olyan felkelési hagyományai vannak, amelyekre építeni lehet. Az utóbbi viharos két hét megmutatta, hogy azon tagjai között, akik 1970 után léptek a párt soraiba - és semmivel sem járatták le magukat nagyon sok közép- és egészen fiatal korú személyiség van, akik intellektuálisan, erkölcsileg és fizikailag is felkészültek arra, hogy vállalják hazánkban a megújuló szocializmusért megvívandó harcot. Vállalják a küzdelmet a CSKP olyan megújulásáért, amely során valóban korszerű baloldali párttá válik, képes lesz hatékonyan cselekedni, érvényt szerezni elképzeléseinek, védelmezni az ország lakosságának érdekeit a jelenlegi bonyolult helyzetben, amikor keressük helyünket a közös Európai Házban. Természetesen a politikai vezetők körében bekövetkező változások a problémákat önmagukban nem oldják meg. Azoknak is meg kell változniuk, akiknek véleményét és hangulatát a párt új tisztségviselői megfogalmazzák. A politikai pluralizmus, amely úgyszólván az egyik napról a másikra realitássá vált, valamennyiünket akik úgy döntöttünk, hogy a legnehezebb pillanatokban sem dezertálunk, arra kötelez, hogy öntudatosan és kegyetlenül beavatkozzunk saját megrögződött struktúránkba és levetkőzzük valamennyi, az évek során felvett szokásainkat és rossz beidegződéseinket, s alapvetően megújítsuk eddigi politikai eszköztárunkat. Ha a nép örül, a kommunisták nem gyászolhatnak. Az az alapvető változás, ami bekövetkezett a társadalomban azáltal, hogy hatályon kívül helyeztük az alkotmány negyedik cikkelyét, tulajdonképpen az, amit magunk is akartunk, s amire szükségünk volt, hogy kitörjünk az agyonbürokratizált pártstruktúrából és megszabaduljunk egyszer s mindenkorra a kiszolgáltatottságtól és az elnökségek manipulációi alól, amelyek minden alkalommal újraválasztatták magukat, függetlenül attól, hogy milyen nézeteket vallottunk mi, sorkommunisták. A pluralizmus esély arra, hogy valóban szabad részesei lehessünk annak a mozgalomnak, amelyet a pártba történt belépésünkkor önállóan vállaltunk. Nyílt, építő párbeszéd Eddig természetesen az eszmék és érdekek plurális játékterét a társadalomnak azok a részegységei foglalták el, amelyeket hosszú ideig fékeztek. Ahhoz azonban, hogy valóban létrejöhessen és megszilárdulhasson az igazi pluralisztikus harmónia, - amelynek szükségességéről múlt heti televíziós nyilatkozatában annyira sürgetően szólt Zdenék Mlynár - sokkal mélyebben és erősebben kell kinyilvánítanunk álláspontunkat és nézeteinket a meglévő társadalmi problémák megoldására. Ugyanis a kommunista párt eddig kétségtelenül a legerősebb baloldali párt az országban, és meg kell mutatnia semmi mással nem helyettesíthető felelősségét az ország eljövendő arculatáért. Erőnkről és életképességünkről fog tanúskodni, ha ezt közösen tesszük a más újonnan formálódó baloldali erőkkel. Nem maradhatunk szemlélődő állásponton. Új jeleit kell felmutatnunk a valamennyi politikai erővel folytatandó párbeszédnek - de a polémiának is. Ennek megfelelő intellektuális színvonalon kell fellépnünk a televíziós, rádiós és a sajtóban folyó párbeszédek során, de meg kell teremtenünk térbeni és szervezési feltételeit is nézeteink mindennapos kifejtéséhez a párt vitafórumain, amelyek minden polgártársunk számára elérhetők kell hogy legyenek. Ami azonban a legfontosabb: megille- tődöttség és szektás előítéletektől mentesen kell fellépnünk a pluralizmusnak olyan megnyilvánulásaiban, mint amilyen az állampolgári kezdeményezések, fórumok, klubok stb. széles spektrumának létrejötte, amelyekben a különböző politikai, ideológiai és világnézeti orientációjú személyek csoportosulnak. Eddigi ismereteink arról tanúskodnak, hogy a párttagság részvétele ezekben a szervezetekben és csoportosulásokban nem elégséges, nem is szólva az ezek vezetőségeiben való részvételről. Nem formális dologról van szó, hanem sokkal inkább a párttagok olyan egyéni felkészültségéről, amely lehetővé teszi ezt a részvételt, s bekapcsolódásukat az élénk politikai történésekbe. A kommunisták körében előítéletek tapasztalhatók az olyan szervezetekbe és csoportosulásokba történő belépéssel kapcsolatban, amelyekben a tagság túlnyomó részének baloldali nézetei vannak. Gyakran a személyi elszántság, de a felelősségtudat és a meglévő társadalmi bizalom mértéke a döntő. A pluralizmus feltételei között azonban a szó szoros értelmében minden párttagnak arra kell törekednie, hogy kialakítsa magában az okos érvelés, a polémia és a vitakészség képességét és szükség esetén visszaverje a demagógia támadásait, s győztesen kerüljön ki a nézetek nyilvános konfrontációjából. A legfontosabb azonban annak készsége, hogy megteremtsük a feltételeket a legszükségesebb kompromisszumok elérésére, a békés forradalmi és demokratikus megoldások megtalálásához a jelenlegi társadalmi válságban, s ennek érdekében megfelelően határozzuk meg a politikai prioritásokat. Napjainkban nem a konfrontációs álláspontok, hanem a párbeszéd-készség jelenti a kommunisták legfontosabb tulajdonságát. Eszmeileg elvszerűeknek, de egyúttal emberileg bölcsnek és politikailag rugalmasnak kell lennünk. Csak így tudunk kezdeménye- zően és egyúttal konstruktívan fellépni. Sok munka vár ránk. Sokat kell tanulnunk. Ezért: fel a fejjel, kommunisták! PhDr. PETER WEISS, CSc, az SZLKP KB Marxizmus-Leninizmus Intézete, Bratislava Nem hiszem, hogy létezik párt, vagy társadalmi mozgalom, amely a széthúzást tűzné zászlajára. Legtöbbjük - nagyon is indokoltan - az egységet tekinti az eredményes működés egyik fő feltételének. A CSKP új akcióprogram-tervezete méltán hangsúlyozza: párttagjaink százezreinek sorsát veszélyeztetné az egység hiánya. Nem tudom, kinek az íróasztalán vetették papírra a programtervezetet, így nincs jogom kétségbe vonni a törekvések konkrét megfogalmazójának őszinteségét. Egyébként is, olyan helyzetbe került az ország, hogy nagyon fontos szerepe van manapság a hitnek. Magam is igyekszem hinni, hogy nem méltatlanok tollából származnak a dokumentumtervezet gondolatai. Ámbár - materialista lévén - nem annyira hinni, hanem inkább tudni szeretném, kikkel, hogyan és milyen feltételek között alakítjuk ki a jövőben az egységet. Provokatívnak tűnhet, hogy a „méltatlanok11 kifejezést használom. Ez már-már káderezésnek látszhat. Kijelentem, torkig vagyok a káderezéssel. Húsz esztendő tapasztalata mondatja ezt velem. Mindössze arról van szó, hogy eszembe jutott: 1968-ban pártunk már kidolgozott egy akcióprogramot. És itt járnak közöttünk - van aki autóval, van aki gyalogszerrel - akik mindent megtettek azért, hogy ne valósulhasson meg ez az akcióprogram. Volt aki tudatosan tett így, volt aki gyávaságból, vagy megalkuvásból. Nem volt bátorságuk megkísérelni a lehetetlent. Ez még megbo- csájtható, hiszen Brezsnyev és cinkosai tankokkal érveltek, amikor az ország hozzálátott az 1968-as akció- program megvalósításához. Az viszont nem bocsájtható meg, hogy amikor már szabad lett volna, a párt vezetésében akkor sem volt képes senki egy előrelépést kezdeményező csoport kialakítására. Ezekről az emberekről még az sem mondható el, hogy akkor bátrak, ha engedélyezik a bátorságot. Nyitott dokumentumként foghatjuk fel az új akcióprogramot. Számos olyan igényt fogalmaz meg, amelynek kielégítése a párt számára pozitív irányú társadalmi mozgást eredményezhet. Szükségünk lesz erre a többpártrendszer feltételei között. Meggyőződésem, hogy Dél- Szlovákiában oly mély gyökereket eresztettek a szocializmus alapeszméi, hogy a torzítások ellenére is sokan támogatják a megújhodott pártot. Előre kell most gondolnunk. Előre egy évvel, kettővel, sok esztendővel. Ma még csak találgatjuk, hogyan tudunk hatni a többpártrendszer feltételei között. Egy dologban biztosak lehetünk; nem leszünk eredményesek, ha kényelmes munkára rendezkedünk be. Nem képzelhető el igazi egység azokkal, akik 1968 augusztusa után igazolni próbálták az igazolhatatlant. A történelmi igazságot szolgáltatott, Moszkvából megérkezett a hír: a Varsói Szerződés öt érintett országának vezetője megállapította és kinyilatkoztatta: törvénytelen volt a beavatkozás, és ártott a szocializmusnak. Ártott hazánkban, ártott a többi szocialista országban, de felmérhetetlenül megnehezítette a nyugat-európai országokban működő kommunista pártok helyzetét is. A moszkvai értékelésből egyértelműen következik, hogy nem képzelhető el az igazi egység megteremtése a kompromittálódott, húsz év alatt politikai hullává vált vezetők eltakarítása nélkül. Kell vei! az egység, de nem akárki- TÓTH MIHÁLY A Cseh írószövetség rendkívüli kongresszusa (CSTK) - A Cseh írószövetség kedden Dobfísban megtartotta rendkívüli kongresszusát, melyen az alábbi határozat született: ,,A cseh íróknak, akik méltók erre a névre, mindig népük oldalán kell állniuk. Ezekben a percekben, amikor mindenkinek értékelnie kell magában olyan fogalmakat, mint a szabadság, tisztelet, becsület, emberiesség, demokrácia, amikor az idő könyörtelenül elemzi a múltat, a jelent és a jövőt, nekünk, az 1972-ben megalakult Cseh írószövetség tagjainak is újra ki kell harcolnunk erkölcsi hitelünket, amelyet elveszítettünk11. Az írószövetség rendkívüli kongresszusának résztvevői egyebek közt kijelentették, hogy nem értenek egyet a szövetség, mint intézmény, eddigi működésével. Egyes tagjainak erőfeszítései ellenére a korszak kultúrpolitikájának kiszolgálójává vált és vezetőségének megnyilvánulásai a döntő pillanatban csalódást okoztak. A kongresszus üdvözli a megbélyegzett írók állampolgári és művészi rehabilitációját, és bocsánatot kér azért, hogy hallgattak sorsukról. Azonosul a Gustáv Husák köztársasági elnök lemondását szorgalmazó általános követeléssel és a szabad közvetlen és titkos választásokért száll síkra - írja a nyilatkozat. Közös úton A verseny 4. fordulójának eredményeit közöljük. Az első kérdés az volt: Alapításának hányadik évfordulóját ünnepli jövőre Szaratov városa. A helyes válasz: Szaratov jövőre 400 éves lesz. Második kérdésünkre, hogy hívják azt az élvonalbeli szovjet birkózót, aki az 1964-es tokiói olimpián aranyérmet szerzett, a válasz: Alekszandr Vlagyimirovics Ivanickij: A nyertesek névsora: 1. díj - szovjetunióbeli utazás: Mária Gajdoáíková, 29. augusta, Léva (Levice). ' 2. díj -Avanti táskarádió: Ján Angyal, Zakarpatská 17, Rozsnyó (Roznava). 3. díj - Evőeszközkészlet: Kubatková, Gymnázium, Mierová 5. Léva 4. díj - Ljubityel fényképezőgép: Klaudia Soková, VZŐ Hlohovec 5. díj - Díszdoboz: Ing. Ján Sramko, Osloboditelov 2660, Lieskovec. 6. díj - Ébresztőóra: Bohuslava Tomascíková, Druzstevná 23, Hlohovec. 7-9. díj - Színes fotóalbumok: Helena Adamicová, 9. mája 8. Nyitra (Nitra); Korpás Istvánná, Vel’ké Lovce 150; Andrea Danielová, SEŐ Senica 10-11. díj - Könyvcsomag: Patrik Alzbetkin, Plavecky Mikulás c. 334; Etela Baziková, Vlárska 35, Trnava. 5. fordulónk kérdései a következők: 1. Melyik az a nyugat-szlovákiai egységes földműves-szövetkezet, amely tavaly elnyerte a Szovjet-Csehszlovák Baráti Társaság szaratovi szervezetének vándorzászlaját? 2. Alapításának hányadik évfordulóját ünnepelte idén a brodzanyi Puskin Irodalmi Múzeum? Válaszaikat legkésőbb hétfőig adják postára címünkre: A Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adása, Mytna 1, 812 90 Bratislava. (-ara-) A rendkívüli kongresszus úgy határozott, hogy jogi alapon fenntartja a jelenlegi írószervezetet, de új címmel és új tartalommal, új alapszabállyal és képviselettel. Munkacsoportot választott, amely tárgyalásokat kezdeményez a most alakuló írók Közösségével, hogy közösen készítsék elő a cseh írók rendes kongresszusát. A szövetség új neve: Cseh írók Társasága. A rendkívüli kongresszus továbbá javaslatot tett az illetékes állami szerveknek az érdemes és nemzeti művész cím eltörlésére is. Bratislava I. városkerületi pártbizottságának felhívása (ŐSTK) - Bratislava első városkerületi pártbizottságának politikai dolgozói nyílt levelet intéztek a CSKP KB és az SZLKP KB címére. A párt és a nép iránt érzett felelősségük tudatában a pártalapszer- vezetek kommunistáinak követeléseire és állásfoglalásaira támaszkodva kijeleníik: Az elmúlt napokban a párt és állami szervek irreálisan ítélték meg a politikai helyzetet, és határozataikkal tovább mélyítik a párt és a társadalom válságát. A becsületes kommunisták többsége elvesztette türelmét a legfelsőbb pártszervekben történt káderváltozások folyamatos halogatása miatt. Ez arogáns magatartás a többségben lévő becsületes kommunistákkal szemben. Követeljük azok eltávolítását, akik személyi érdekből áruba bocsátották a párt és a társadalom tisztességét és érdekeit. Leszögezzük továbbá, hogy a szövetségi kormányban végbement változások nem tükrözik a politikai valóságot. Az ilyen hozzáállás megingatja a párt egységét, veszélyezteti létét, növeli a társadalmi feszültséget. Kérjük a képviseleti testületek valamennyi fokán azokat a kommunistákat, akik elvesztették választóik és a széles közvélemény bizalmát, önként adják vissza képviselői mandátumukat.
