Új Szó, 1989. december (42. évfolyam, 283-307. szám)

1989-12-07 / 288. szám, csütörtök

I Együtt közös otthonunkért - Közös Európáért Értékmentő demokráciát akarunk! w/ ■ Úi, alkotó energiák szabadulnak mány tagjainak többsége párttí Ezekben a nagyszerű forradalmi napokban, amikor Európa keleti fele hatalmas és (reméljük) visszafordít­hatatlan lépteKkel indult meg új arca megalkotásának útján -, s ez az igyekezet elérte végre országunkat, Csehszlovákiát is, szükségesnek tartjuk megfogalmazni ezzel kap­csolatos véleményünket és azt a tö­megtájékoztató eszközök útján nyil­vánosságra hozni. Gondolatainkat nem kinyilatkoztatásnak szánjuk, hanem a mostanában sokat emle­getett fogalom, a dialógus jegyében tárjuk a cseh, a szlovák és a magyar nép elé azzal a felhívással, hogy a vele kapcsolatos véleményüket megfogalmazni szíveskedjenek. Csehszlovákiában élő magyarok vagyunk; szüléink, nagyszüleink év­századok óta éltek ezen a földön, szülőföldünkön. A Csemadok lévai (Levice) alapszervezetének öt éve vagyunk vezetői. Szervezetünk te­vékenységét igyekeztünk ez alatt az idő alatt úgy irányítani, amint az egy demokratikus országban természe­tes és az egyedüli elfogadható. Ez az igyekezetünk - akkor is tudtuk - illúzión alapult; sok támadás, meg- hurcolás, vád ért minket az évek során, munkánkat akadályozták, ter­veinknek csak kis részét sikerült megvalósítanunk. Fontosnak tartjuk azonban hangsúlyozni, hogy soha senki előtt nem hagytunk kétséget afelől, kik vagyunk: rendezvényeink, a sajtóban történt megnyilvánulá­saink ezt bizonyítják. Munkánk elis­merésének tartjuk, hogy elnöknőnk­nek az idén Budapesten Tőkés László erdélyi lelkésszel egyetem­ben odaítélték a Berzsenyi-díjat. ügy ítéljük meg, hogy ezekben a napokban Európának ez a régiója újra sorsdöntő napokat él. Fontos­nak tartjuk, hogy figyelmeztessünk mindenkit, aki hajlandó szavunkat komolyan venni: Új, régóta várt le­hetőség nyílt meg előttünk, a való­ban demokratikus alapokon felépülő új társadalmak megalkotásának le­hetősége, Csehszlovákiában és Ma­gyarországon egyaránt, olyan társa­dalmaké, amelyek végre képesek lehetnek arra, hogy szembenézze­nek múltbéli hibáikkal, és valóban őszinte, torzulásoktól mentes közös­ségeket hozzanak létre. Ha tehát elindultunk - mert el kellett indul­nunk - az erkölcsi megtisztulás út­ján, most már csak egy tisztes lehe­tőségünk marad: teljességgel végig­menni ezen az úton. Újra szembe kell néznünk saját beidegződéseinkkel, deformációink­kal is, mert valljuk meg őszintén: egyikünket sem hagyott érintetlenül ez az elmúlt negyven év. Mi szlovák polgártársainkkal na­ponta érintkezünk és hisszük: ha őszintén és nyitottan közeledünk egymáshoz, minden problémánkat meg tudjuk oldani. Meggyőződé­sünk, hogy a népek mindig meg tudták érteni egymást, ha tudják tisztelni a másságot, ha van toleran­ciakészségük: ezen jellemzők nélkül demokrácia nincs. Ha visszanézünk nemzeteink történelmére, azt kell látnunk, hogy a meg nem értések, gyűlölködések idején á manipuláló, uszító hatalom kicsinyes intrikái uralkodtak. Igen, nekünk az antide­mokratikus, totalitárius hatalommal volt bajunk csakúgy, mint a szlovák és a cseh nép sok fiának. Azzal a különbséggel, hogy konfliktusok esetén rájuk ,,csak“ a szocializmus ellenséges címkét ragasztották, mi pedig emellett gyakran megkaptuk a nacionalista, soviniszta jelzőket is. E tapasztalatok alapján szeret­nénk felhívni mindenkit: soha többé nacionalizmust, soha többé soviniz­must Európában. Soha többé totali­tarizmust, félelmeket, gyanúsítgatá- sokat; szüntessük meg az antide­mokratikus megnyilvánulások min­den lehetőségét! A népek igaz ba­Meg kell akadályozni vizsgálat befolyásolását (CSTK) - A rendfenntartó erőknek a november 17-1 diáktüntetésen történt beavatkozását vizsgáló parlamenti bizott­ság szóvivője, Lubomír Fanta képviselő hatodik munkanapjuk végeztével a Cseh­szlovák Sajtóiroda munkatársának el­mondta: ,,A vizsgálat alapján bizottságunk arra a következtetésre jutott, meg kell akadá­lyozni, hogy a Nemzetbiztonsági Testület egyes vezetői befolyásolják vagy meg­akadályozzák a Cseh Szocialista Köztár­saság katonai ügyészsége által vezetett vizsgálatot Bizottságunk december 5-én kelt levelében javasolta a szövetségi bel­ügyminiszternek, hogy függesszenek fel tisztségükből egy vezérőrnagyot, két ez­redest, egy alezredest és két őrnagyot.“ A bizottság továbbá javasolta a Népi Kamarának és a Nemzetek Kamarájának, hogy tegyen javaslatot Milos Jakesnek és Miroslav Őtépánnak.’a Szövetségi Gyűlés képviselőinek mandátuma megvonására, mivel politikailag felelősek a november 17-én történtekért. Tevékenységükkel el­vesztették a választók bizalmát, s olyan tettet követtek el, amely nem méltó egy képviselőhöz. Mi történt a vízlépcsőn? Az alábbi felvétel az épülő bősi (Gabcíkovo) vízlépcső hajózsilipjé­ről készült az 1989. december 2-án történtek után. A helyszíni tájékoztatás szerint ugyanis a zsilipkamrában levő víz- amelynek szintje 4 méter körül volt- átszakította az alsó zsilipkaput. Egyelőre nem tudni, mi okozta a vá­ratlan balesetet: a tervezés volt-e a hibás, a felhasznált anyag rossz minősége, avagy a munkáé. Annyi biztos, valahol hiba történt. A szak­értők remélhetőleg választ adnak rá. Mi hétfőn dél körül jártunk ott, amikor a helyszínre érkezett Vladi­mír Lokvenc, a CSSZSZK kormány- biztosa. Azóta sem a rádió, televízió, sem az újságok nem számoltak be a történtekről. Az anyagi kár nagyságát egyelőre nehéz lenne felbecsülni. Minden­esetre az erkölcsi kár tetemes. Az erőművön szombaton nem dolgoz­tak, így a szerencsétlenség emberé­letet nem követelt. A történtekről részletesebben is beszámolunk olvasóinknak, amint megfelelő tájékoztatást kapunk az illetékesektől. Az esetről tegnap este már hírt adott ki a sajtóiroda, amelyben kö­zölte, hogy a vizsgálat az ügyben megkezdődött. (Szerk.) rátságának eszméjét tűzzük minden jóakaratú ember elé; nem a sokszor lejáratott, barátságnak hazudott, úgynevezett szocialista internacio­nalizmust, amely a nemzetek feje felett azok nagyhatalmi gúzsba kö­tését célozta, hanem az őszinte ba­rátságot! Igen, valódi, tartós barátságot akarunk, amelyben benne foglaltatik egymás kölcsönös tisztelete mellett értékeink, sajátosságaink megőrzé­se, s ezáltal egymás kölcsönös gaz­dagítása is. Véleményünk szerint a 21. század küszöbén Európa kis népeinek csak így lehet esélyük a túlélésre: az emberhez méltó, be­csületes túlélésre. Cseh, szlovák, magyar barátaink! Olyan történelmi esély áll előt­tünk, mely százévenként ha egyszer adódik. Éljünk vele! Éljünk vele bát­ran, őszintén, közösségi emberhez méltóan! Teremtsük meg végre kö­zös, meleg, őszinte otthonunkat: Kö- zép-Európát, s benne ezer szállal egymáshoz kötődő, egymást tiszte­lő, segítő társadalmainkat! Emelt fő­vel lépjünk át az előttünk álló kapun! A Csehszlovákiában élő magyarság nevében ehhez segítő kezet kíná­lunk. Léva, 1989. november 25. A Csemadok alapszervezet 800 tagja nevében: Dolník Erzsébet pedagógus, a Csemadok lévai alapszervezetének elnöke, Csáky Pál, a Csemadok lévai alapszervezetének alelnöke, Dr. Zoller Mihály, pedagógus, a Lévai Hnb helyettes osztályvezetője, a Csemadok lévai alapszervezetének titkára Új, alkotó energiák szabadulnak fel a közéletben. Megszűnt a kö­zömbösség, politizáló állampolgárok születnek, akiknél jelentős a tenni- akarás, a cselekvési vágy, akik megújulást, változást akarnak. Nagy figyelmet kelt a Polgári Fórum és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen tevékenysége. Bár nem mindenütt. Ezt tapasztaltuk a keleti végeken is. A Tranzit gázvezeték nagykaposi (Veiké Kapusany) kompresszorállo­másán hét különböző beosztásban dolgozó fiatalember ül velem szemben.- Úgy tudom, önök a Nyilvános­ság az Erőszak ellen platform egyet­len képviselői a környéken, ponto­sabban az Ung vidéken. Marid Ladislav mérnök, az 1. szá­mú üzemcsarnok vezetője (a sztrájkbizottság elnöke).- Dehogy. Ez tévedés. Mi csupán sztrájkbizottságot alapítottunk. A 11 tagú bizottságnak, amelyet itt heten képviselünk, nem a gazdasági elő­rehaladás megfékezése, hanem an­nak fellendítése, az érték, a demokrá­cia megteremtéséhez való hozzájá­rulás a célja. Azt a nézetet valljuk, hogy a párt vonuljon ki a munkahe­lyekről, ezt nem csupán a kommu­nista pártra értem, hanem vala­mennyi pártra, a szakszervezeten kívül. A gazdaságirányítás legyen a gazdasági vezetés ügye. Az olyan vezetésé, amely erre minden körül­mények között képes. Ennek támo­gatására aláírásgyűjtést is szervez­tünk. Kondás György villanyszerelő:- Azzal, hogy a diákok követelé­sét a felsőbb szervek részben telje­sítették, még nincs minden a legna­gyobb rendben. Nem értünk egyet a koalíciós kormány összetételével. Nem csupán azért, mert az új kor­A CSKP járási és városkerületi konferenciáiról A hét végén tartják meg a CSKP és az SZLKP rendkívüli járási és városkerületi konferenciáit. Ezzel összefüggésben-kér­déseket tettünk fel Jirí Silhavynak, a CSKP KB politikai szervezési osztálya helyettes vezetőjének. • A városi pártalapszervezetek szor­galmazzák, hogy a rendkívüli kongresz- szusra közvetlenül ők választhassák meg a küldötteket. Miért nem így történik?- Egyszerű ok miatt. Hazánkban jelen­leg megközelítőleg 48 ezer alapszervezet tevékenykedik, tehát bizonyos kulcs sze­rint össze kellene vonni őket, de ebbe beleszól az időhiány. A CSKP és az SZLKP rendkívüli kongresszusának kül­dötteit közvetlenül a rendkívüli járási és városkerületi konferenciákon választják meg. • Ez azt jelenti, hogy a rendkívüli kerületi konferenciákra nem kerül sor?- Az elnökség azt javasolta, hogy ne tartsák meg őket. Azonban semmi sem gátolja azt, hogy a megválasztott küldöt­tek kerületi szinten találkozót tartsanak s egységesítsék az akcióprogram-terve- zettel kapcsolatos álláspontjukat. • Szombaton vagy vasárnap a már szeptemberben, illetve novemberben tar­tott évzáró taggyűléseken megválasztott küldöttek fognak tanácskozni, vagy az alapszervezeteknek joguk van mást vá­lasztani annak a küldöttnek a helyébe, aki például elveszítette a tagság bizalmát?-Abban az esetben, ha a korábban megválasztott küldöttek már nem élvezik az alapszervezetek bizalmát, a taggyűlé­sek helyükre újakat választhatnak. • Milyen kulcs szerint kerül sor a rendkívüli kongresszus küldötteinek megválasztására?- Ezer párttagra választanak egy dön­téshozatali joggal és 5000 tagjelöltre egy tanácskozási joggal rendelkező küldöttet. Szlovákiában a rendkívüli járási és város­kerületi konferenciákon úgy választják meg az SZLKP rendkívüli kongresszusá­nak résztvevőit, hogy egy döntéshozatali joggal rendelkező küldött 500 párttagot fog képviselni, egy tanácskozási joggal rendelkező küldött pedig 1000 tagjelöl­tet. DANIELA MANNOVÁ many tagjainak többsége párttag, hanem azért sem, mert olyanok is tárcát kaptak, akik ezelőtt is ott vol­tak, s nem csináltak semmit. Mit várhatunk akkor ezektől. Hajdók Pál üzemmérnök:- Azt hiszem a baj ott kezdődik, hogy a párt az utóbbi években el­vesztette a bizalmat és az emberek ezért kifogásolják, hogy túlsúlyban legyenek a párttagok az államveze­tésben. A még meglévő bizalom ér­dekében jobb lenne, ha a párt eléje menne ezeknek a követeléseknek. Maric Ladislav:- A néhány nappal ezelőtti párbe­széd alkalmával már nyilvánosságra kerültek a hibák, az ebből származó problémák, mégis ilyen koalíciós kormányt hoztak létre. Ezzel talán az emberek türelmét teszik próbára, s a végén talán majd beletörődnek. Vagy talán újabb időnyerési manő­ver a funkciók átmentése érdeké­ben? Milos Jakes miért nem áll a nyilvánosság elé, és ahogyan a betyárbecsület diktálja, miért nem ad magyarázatot, illetve gyakorol önkritikát? Balogh Attila; a mérő- és szabá­lyozó részleg dolgozója:- Azt hiszem az a demokrácia, ha mi magunk döntünk arról, mi az, ami számunkra a legjobb és mi az, ami rossz. Ehhez tartjuk magunkat és bírálatunkat is ennek a szellemében kell fogadni. Meg kell teremteni a munkához szükséges nyugodt légkört. Liska Ottó vegyész:- Támogatom az előttem szólók véleményét, de sajnos egyesek ki­használják ezt a bonyolult politikai helyzetet. Hajdók Pál:- Igen, mert sok esetben olyan emberek próbálják meglovagolni ezt a folyamatot, akiknek eddig sem volt erkölcsi hitelük és ők próbálnak sok becsületes kommunista nevében szólni. A legnagyobb baj persze az, hogy sok esetben az emberek hitelt adnak ezeknek is. Ezt nem lenne szabad. Úgy látszik, a demokráciát még tanulni kell. Majoros Béla mérnök, főmecha­nikus:- Én is a kollégáim véleményét támogatom Ami pedig az autonómi­át illeti, mi nem valljuk ezt a nézetet. Teljes mértékben elhatároljuk ma­gunkat ettől a kezdeményezéstől. Mi a demokrácia hívei vagyunk és nem az elszakadásé. Ez valami provoká­ció szüleménye lehet. Lukács Tamás szerelő:- A jelenlegi bonyolult politikai helyzet igazolja, hogy nem lehet ál­talános recepteket, normákat kiala­kítani. Én egyébként saját soraink erősítését, a vitákban kiérlelt politi­kai és cselekvési egység megszilár­dítását tartom a legfontosabbnak. KATÓCS GYULA Mi A ledőlt zsilipkapu (Fogas Ferenc felvétele) a szocializmus? Aki választ keres e kérdésre, egyet biztosan tud: nem az a társadalmi és politikai rendszer, melyet eddig annak mondtak. Már 1968-ban jelzővel látták el: demokratikus szocializmus. Ez ma is divatozik. Nem tudom ki hogy van vele, ez az én fülemnek ugyanolyan mint a szocialista demokrácia. Jelzösltett megszorításokból, amelyek végül is kirekesztették a számításba jöhető másságot, eredetiséget, egyediséget, egyéb dolgokban is bőven el voltunk látva. Az idegen szavak szótárában három meghatározása is van e fogalomnak: „1. a termelési eszközök társadalmi tulajdonán és Egy elveszett fogalom keresése a kizsákmányolás megszüntetésén alapuló állami és társadalmi rendszer, amelyben az elosztás az egyén munkájának mennyi­sége és minősége szerint történik; a kommunizmus első szaka­sza. 2 az ezért küzdő forradalmi munkásmozgalom: ennek elmélete 3. rég. a szélesebb tömegek, az alsóbb rétegek anyagi viszonyainak megjavítására irányuló, tisztázatlan elvi alapokon álló törekvések összefoglaló neve". Nem lettem okosabb, persze nem is vártam ennél többet. Valójában a marxista filozófusok sem tudták, mi is ez a fogalom. Átmeneti korszak a kapitalizmus és a szocializmus között? Dehát hol kezdődik és hol válik állapottá az átmenet? Egyáltalán mikor átmenet a kapitalizmus? No és mikor szocializmus az átmenet? Társadalmi tulajdon-e az, amikor a termelőeszközökkel szem­ben a társadalomnak nincs kialakított tulajdonosi viszonya? Ha pedig nincs ilyen viszony, lehet-e az ilyen társadalom tulajdono­sa a termelőeszköznek? Mennyi részben állami, mennyi részben társadalmi a kizsákmányolás megszüntetésén alapuló rendszer? Meg aztán, ahol a megszüntetés folyik, ott még teljesen nem szüntették meg. csak meg akarják szüntetni azt a dolgot. Akkor a szocializmusban is van kizsákmányolás? Ki zsákmányol ki kicsodát? Az állam a társadalmat, vagy a társadalom az államot? De akkor hol érvényesül az „és"? Meg aztán ezek szerint van állami szocializmus meg társadalmi szocializmus? No de, ebben hol van az egyén mint tulajdonos? És itt van az elosztás, meg az egyén munkájának a mennyisége és minősége. Most aztán melyik jobb? Az állami vagy a társadalmi? Biztosan a társadalmi, mert az állam az értelmező szótár szerint az uralkodó osztály legfőbb hatalmi szerve. így az állami szocializmus valószínűleg az uralkodó osztálynak kedvező, mert gyakorolja a hatalmat. No, de kérem! Ha itt eddig a munkásosztály uralkodott, miért hatalmaskodott önmagán? Vagy mégsem ő uralkodott? Akkor mire fel vetette el a társadalmi szocializmust? Pedig a társada­lom ama értelmező szótár szerint „az emberi együttélés viszo­nyainak a termelési viszonyoktól meghatározott összessége. “ Aha! Ez a társadalmi szocializmus sem lett volna jó, hiszen a mi termelési viszonyaink igencsak furán határozták volna meg „összességét". Mert tegyük fel, ha ezek a termelési viszonyok igencsak magasfokú automatizáltságot, környezetet és embert kímélő technológiákat, modern termékeket és működő piacot jelentenek, akkor itt szocializmus lenne? Ezek szerint a kapitaliz­must jellemző robotizáltság, elektronizáltság, meg a szupermo­dern áruk, na és az a hiánycikkeket nem ismerő piacuk lenne a szocializmus? Megörülök! Ezt nem lehet ép ésszel felfogni! Hol is kezdtem el? átmeneti korszaknál. Ezek szerint meg vagyunk ment­ve: a kapitalizmus átmeneti korszakában van. Miért? Mert ott a bérezés az egyén munkájának mennyisége és minősége szerint történik. Vagyis, a kapitalizmus és a szocializ­mus között az lenne a különbség, hogy ott munkabért kapnak, nálunk meg elosztanak. Mit osztanak el? Olykor a hiányt is? Hm. Mikor fogyasztjuk el a hiányt? Vagy ezt valaki bővítetten újrater­meli? Szerintem ez lehet az oka, hogy a szocializmus is hiánycikk lett. Lám. erre nem is gondoltam. De talán most megteremjük a demokráciát és kitermeljük a szocializmust. De könyörgöm, a jelzőket felejtsük el! DUSZA ISTVÁN Az ÚJ sző 4 1989. Xil. 7.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents