Új Szó, 1989. december (42. évfolyam, 283-307. szám)
1989-12-06 / 287. szám, szerda
Párbeszéd két tüntetés között Szükség van a toleranciára Néhány kérdés Václav Havelhez A hasznos párbeszéd feltételezi, hogy Nyilvánosság az Erőszak Ellen - az autógyárban a partnerek egymást ismerjék. Václav Havel drámaíró, a Polgári Fórum képviselőjéről a Rudé právóban már sok minden megjelent, de ő maga még nem kapott soha szót. Ezt a hézagot hivatott kitölteni a következő beszélgetés, melyet a múlt héten a Rudé právo munkatársa folytatott vele. Václav Havel 1936. október 5-én született Prágában. A Zeneművészeti Főiskola színművészeti karán végezte tanulmányait, és számos színmű szerzője. A Charta '77 első szóvivői közé tartozott, és többször bebörtönözték. • Azzal a kérdéssel fordulok önhöz, hogy nyilatkozzon a Fiúdé právónak. Mint látom nincs ellenére, noha - szerintem- nem nagyon kedveli a központi bizottság lapját.- A Rudé právo sok jót nem írt rólam. Most azonban nincs ideje a múltért való törlesztésnek, a jövőre kell gondolnunk. Üdvözlöm azt, hogy a Rudé právo beszélgetésre kért fel, mivel szívesen mondanék valamit a kommunista párt tagjainak. • Jó, de először mondja el, milyen képet alakított ki önről a Rudé právo- valótlant, hamisat?- Ami a képet illeti, melyet rólam a Rudé právo kialakított, úgy mondanám; fölfújt fekete krónika. Képet azonban rólam azok az emberek festenek, akik ismernek, ismerik munkámat és elfogulatlanok.- Mit gondol, lehetséges, hogy ebben az országban párbeszédet folytassanak a különböző politikai nézetű emberek, mondjuk konkrétan ön, akinek nyilván semmi köze sincs Marxhoz és én mint kommunista; és egyáltalán meggyőződésében ön szociáldemokrata vagy közelebbről meghatározatlan ideológiai beáilí- tottságú antikommunista?- Nem vallók semmilyen ideológiát, doktrínát vagy mások által kidolgozott világnézetet. Nem tűnik számomra úgy, hogy bármelyik ideológiailag konkrét profillal rendelkező politikai mozgalomhoz tartoznék. Egyszerűen az igazság oldalán állok a hazugsággal, az értelem oldalán az értelmetlenséggel, az igazság oldalán az igazságtalansággal, a rend oldalán a rendetlenséggel szemben. • De az ön programjában benne van az, hogy a pluralista demokrácia híve, s ezáltal a koalíciós kormányé is. Tehát van bizonyos kialakult ideológiai és politikai nézete. És tudja mi az, ami az ön cselekedeteiben és a kormányfővel folytatott tárgyalásaiban meglepett? Az a mód, ahogy kikényszerítette követeléseik teljesítését.- Ha úgy tárgyaltunk, ahogy tárgyaltunk: nemzeteink érdekében tettük ezt. Többször mondtuk a miniszterelnök úrnak, hogy számos okunk van azt gondolni: a jelen pillanatban a széles nyilvánosság nagy többségének követeléseit tolmácsoljuk, s többször hangoztattuk azt is: mindannyiunk érdeke, hogy országunk problémái ne torkolljanak ösztönös sztrájkmozgalmakba, vérontásba, felfordulásba és konfrontációba. Ha társadalmunkat demokratikusan a békés és a szeretet útján kívánjuk átalakítani és el akarjuk kerülni az esetleges konfliktusokat, arra van szükség, hogy a kormány gyorsan intézkedjen és egyes dolgokat ne csak meghirdessen, hanem valóban meg is valósítsa. Mindenféle halogatás és késlekedés nemcsak ellenünk, a Polgári Fórum ellen fordulna, hanem a kormány és az egész társadalom ellen is. Azt jelentené ez, hogy nem lennénk urai a helyzetnek. • Vagyis nem zárja ki a szeretetteljes utat, amint ezt jelezte?- Ez életprogramom. • Az idő megmutatja, hogy ez így vagy úgy van. Mondja, a Polgári Fórum tulajdonképpen mi? Erről vasárnapi televíziós beszédében valamit már mondott. Engem azonban ez nem elégített ki teljesen. Nem lépnek fel másképp, mint amik valóban: vagyis nem mint az állampolgárok önkéntes és önszerveződő tömörülése, sokkal inkább - és nekem ez úgy tűnik -, egy születő közelebbről meg nem határozott ideológiai jellegű párt alapsejtjei.- Én személyesen, de nemcsak én, hanem mindannyian, akik itt vagyunk a Laterna Magicában egyetértünk abban, hogy a Polgári Fórum valóban fórum. Eredetileg a fórum főteret jelentett, ahova mindenki, aki akart elmehetett, és megmondhatta véleményét. Hogy ne mind egyszerre beszéljenek és senkit ne lehessen érteni, ezt valakinek össze kell hangolnia. Az, amit itt csinálunk, improvizált és drámai kísérlet a népi mozgalom és a társadalmi mozgás összehangolására. • Némely olvasó felvetheti ön ellen, hogy önjelölt szószóló...- Ha ez így lenne, nem csatlakozna hozzánk annyi ember. A Polgári Fórum és koordinációs központja nélkül veszélyes helyzet alakulhatna ki az egész társadalom számára, mivel különböző konfliktusok és konfrontációk veszélye fenyegetne. A Polgári Fórum ugyanakkor egyfajta akcióegység képességét jelenti a válság- helyzetben. • Sztrájk-akcióegységét...- A sztrájkkészültség nem csupán egy újabb politikai sztrájkra való felkészülést jelent, hanem a társadalom önszerveződése folyamatának bizonyos formája. A sztrájkbizottságok egymással kapcsolatba lépnek, egyesek közülük támogatják a Polgári Fórumot, mások önálló Polgári Fórummá alakulnak. Mindezt a tájékoztatás és kommunikáció, de semmi esetre sem a központi irányítás fogja össze. • Nem vagyok abban teljesen biztos, hogy önök nem alkotnak központot, ám legyen. S ha helyesen értelmezem, tevékenységüknek bizonyos idődimenziói vannak, időben korlátozott.- A Polgári Fórum csak addig áll fönn, amíg szükség van rá. Célja és eszméje a valódi pluralizmus. Nem szabadna nagyon soká léteznie, nehogy végül a pluralizmus valamiféle fékezőjévé váljon. Azt mondanám, áthidaljuk a társadalmat a to- talitariánus uralomból a valódi demokráciába. Nagyon gyorsan kellene keletkezniük az önálló egységeknek és társadalmi szubjektumoknak, melyek egymástól függetlenek és a későbbiekben azon a pluralista demokrácián fognak alapulni, amelyet óhajtunk. • Gyerünk tovább... Tudja, mi az, ami a számomra visszatetsző? Az, hogy mind ez ideig a közéletben a különböző mítin- geken és összejöveteleken, beleértve, vagy elsősorban a Letnán történteket, csupán monológot hallunk. Egyiket a másik váltotta fel. Vagy tán a hallásom csal? Nem tart attól, hogy idővel a történelem önmagát ismételheti?- Nem ez a benyomásom. Ezekben a percekben, mikor itt beszélgetünk, a Polgári Fórum képviselői az Obecní dúmban a CSKP KB Elnökségével és a központi bizottság további képviselőivel tárgyalnak. A Polgári Fórum senkit sem akar a közéletből kirekeszteni és természetesen valamennyi kommunistával számol. Úgy tudom számuk 1 millió 700 ezer. • Milyen a viszonya egyáltalán a kommunistákhoz és a CSKP-hez?- Sok okos, tehetséges alkotó ember van köztük, akik évtizedekig hallgatásra voltak kárhoztatva, mint ahogy valameny- nyi pártonkívüli is. • Bocsássa meg, hogy félbeszakítom, de valóban hallgatniuk kellett? Bátorságukon múlott.- Lehet hogy nem kellett. De ha megszólaltak, abból kellemetlenségük volt, vagy meg sem hallgatták őket. Úgy gondolom, hogy párttag polgártársaink is ugyanúgy megkönnyebbültek, mint az egész társadalom. Mivel érzik, hogy most már meghallgatják őket. S ez a társadalom számára nagyon fontos. Úgy vélem a kommunisták feladata a leggyorsabban megújítani pártjukat, hogy belőle modern párt legyen, amely lemond a totális uralomról, és úgy lép a leendő pluralista demokratikus rendszerbe, mint minden más politikai erő. És ez az egész lázadás, ha ezeket a drámai eseményeket, amelyek ezekben a percekben zajlanak, és a Polgári Fórum által fémjelzettek, annak nevezzük, nem a kommunisták, hanem a totális uralmi rendszer ellen indított lázadás. • Milyen ember ön, tulajdonképpen? Toleráns mások nézeteivel szemben? Más igazságot is elismer mint a sajátját?- Az utóbbi húsz évben országunkban megjelentek volna könyveim, a nyilvánosság tudhatná ki vagyok. Hogy toleráns vagyok-e, és milyen világ után vágyakozom. E percben nincs arra idő, hogy ezt magyarázzam. • Programjában miért nem esik szó a szocializmusról?- Mert a csehszlovák szóhasználat összefüggésében ez a szó értelmét vesztette. Mi egyszerűen nem tudjuk, mit jelent. Ezt a szót újra kellene értelmezni, egyfajta bűvös szóvá vált. Minden, ami az uralkodó csoportnak nem tetszett, vagy kellemetlen volt neki, szabadon nyilvánult meg, antiszocialistának nevezte, önmagát identifikálta szocializmusként. • Vagyis kizárja létezését?- Elképzeléseim a szociálisan igazságosabb jövőről és a társadalom demokratikus elrendeződéséről nem kell hogy távol essenek azok elképzelésétől, akik mindmáig szocialistának vallják magukat. Ezelőtt 14 vagy 15 évvel magam is szocialistának vallottam magam, azután ezt a szót nem használtam, mivel elértéktelenedett. Lehet hogy épp a szocialisták feladata lenne, hogy új tartalmat adjanak neki és így visszahozzák a nyelvbe. • Mit gondol tehát társadalmi rendszerünk továbbra is szocialista legyen vagy ne?- Erre nem válaszolhatok épp azért, mert nem tudom mit jelent vagy mit ért ön rajta. Csak azt mondhatom, milyen az én elképzelésem. ítélje meg ön szocialistának nevezi-e, vagy nem. Nézetem szerint mindenekelőtt illedelmesnek kellene lennünk egymással szemben. Tekintetbe kellene venni másokat, és szeretettel közelíteni egymáshoz. Általában gondolkodni a dolgokról. • Bocsásson meg, azonban ezek erkölcsi kategóriák, amelyek érvényesek minden társadalmi rendszerre.- Engedelmével befejezem. Röviden szólva mindennek a kezdete valamifajta emberi irányultság és ezután alakult ki belőle állampolgári tudat. Ekkor kezdődik a társadalom állampolgári struktúrálódá- sa. Kialakulnak az egyesületek, a szervezetek, önigazgatási egységek és hasonlók, s bennük fejeződik ki az automatikus akarat. Ennek alapján keletkezik a politikai élet és a politikai rendszer. • Hogy képzeli el ezt a rendszert?- Mint demokratikus és pluralista rendszer, mégpedig a politikai és gazdasági szférában egyaránt. A gyakorlat igazolta, hogy a gazdasági prosperitás biztosítéka a gazdasági szubjektumok autonómiája. Azaz pluralitásuk, amely nem létezhet a politikai gondolkodás pluralitása nélkül. • A tulajdon nem meghatározható?- Gondolom nem. Lehet állami, szövetkezeti, társasági, önkormányzati és kétségkívül a magánszektor is megfelelő helyet kell hogy kapjon. (Főleg a szolgáltatások és a kisvállalkozások szférájában.) Véleményem szerint jelenleg a gazdasági prosperitás szempontjából nem a tulajdonforma a meghatározó, hanem a vállalatok prosperitása, s ezáltal az egész országé is. A jól prosperáló gazdaság mindenfajta ún. szociális szolgáltatást biztosíthat. Létezik például a svéd modell, és vannak mások is, amelyek beváltak. A szociális biztonságot, amelyről ön beszélt sokkal jobban biztosítja saját polgárainak, mint a mi országunk. Csak a prosperitás teszi lehetővé a szociális biztonságot. • Nem vitás, hogy az igazságos elosztásról mint a társadalmi igazságosság járulékáról vitatkozhatnánk, de ez nem tárgya beszélgetésünknek. Engedje meg hát az utolsó kérdést, kissé hipotetikus lesz. Valamennyi szerkesztő hasonló beszélgetés befejezésével márcsak a politikai szintéren elfoglalt helyére való tekintettel: kész elvállalni valamelyik állami funkciót, ha jelölik erre és megválasztják?- Mindent amit csinálok, mint ennek az országnak állampolgára teszem. Akinek nem közömbös az ország sorsa. Eredeti foglalkozásom író, s ez szeretnék maradni. Sohasem voltak politikai ambícióim. Nem érzem képesítetnek rá magam. Vissza szeretnék térni a színházhoz, szilárdan hiszem, és remélem, hogy nem lesz rá szükség és közérdek, melyet mindig saját érdekem fölé helyezek, nem kényszerít olyasmire, amivel ijesztget. JAN LIPAVSKY ,4 Bratislavai Autógyárban hétfőn már másodszor találkoztak a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalommal szimpatizálók. A zsúfolásig megtelt ebédlőben Tibor Studeniö, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen aktivistája tájékoztatta az egybegyűlteket, munkásokat, műszaki dolgozókat, adminisztrátorokat és a gyár szőkébb vezetőségét:- Az állami vállalatnál megalakult a Nyilvánosság az Erőszak Ellen szabad társulás, melynek élén 19 aktivista áll. Programnyilatkozatukból nyilvánvalóvá vált, teljes mértékben támogatják a fiatalok követeléseit, melyeket a felsőbb állami és pártvezetés ez idáig nem teljesített. A mozgalom támogatói nem tartják kielégítőnek a szövetségi kormány összetételét sem, ezért az állami vállalat sztrájkbizottsága készültséget tart.- Célunk a nyílt, egyenes párbeszéd mindazokkal, párttagokkal és pártonkívü- liekkel, akik a megújhodási folyamatot komolyan gondolják. Tudatosítjuk, a gazdasági kérdések megvitatása nem a mi feladatunk. A gyár gazdasági vezetése vállalta, mindent megtesz a fellendülés érdekében. Ennek ellenére, az autógyár dolgozói, aktivistáik révén, ellenőrizni fogják a játék tisztaságát, örvendetes, hogy az igazgatónk beleegyezett ebbe.-A Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom célkitűzéseivel én is egyet értek - mondta Stefan Chudoba mérnök, igazgató, a gyűlés rövid szünetében. - Az akcióprogram néhány pontjának megoldása folyamatban van, néhány követelést sikerült már teljesíteni. Nem vitás, szükség van az eszmecserére. Én állok elébe, pénteken, természetesen munkaidő után, találkozom a munkásokkal. Az alakuló gyűlésen a résztvevők meghallgatták az egyetemisták képviselőit, akik tájékoztatták az egybegyűlteket sztrájkjuk folytatásának okairól. A Magyar Diákszövetség felhívása Barátaink! A negyven éve fennálló totalitárius rendszer csődbe juttatta Csehszlovákiát. Míg a piacgazdaságra és parlamentáris demokráciára épülő polgári társadalmak fejlődése jólétet és szabadságot hozott, addig ez a politikai struktúra továbblépésre képtelen, zsákutcába jutó fejlődést eredményezett. Ennek tudatában a következőket követeljük:- demokráciát, melyben az egyéni és csoportérdekek szabad szerveződési kísérletet nyernek;- egy demilitarizált és egységes Európa létrehozását, melyben az újjászülető Csehszlovákia is teljes részt vállal;- mindenféle ideológiáktól mentes oktatást, melyben maradéktalanul érvényesül a tanszabadság;- a kisebbségek (etnikai, vallási, nyelvi, világnézeti stb.) mindennemű diszkriminációja és üldöztetésének azonnali megszüntetését. Minden erőnkkel a demokrácián, a szabad piacgazdaság megteremtésén, egy szabad, félelem nélküli Csehszlovákia létrehozásáért küzdünk. Még az összejövetel megkezdése előtt kerestem fel az üzemi pártszervezet elnökét. Arra voltam kíváncsi, hogyan értékeli a gyárban történteket:-A Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom ellen nem léptünk fel. Mivel nem hívtak meg erre az alakuló gyűlésre, nem tartom fontosnak, hogy azon megjelenjek. S ráadásul valamivel később pártelnökaktívára vagyok hivatalos.- A munkásokkal beszélgetve, rákérdeztem, hogyan értékelik Anton Hübner, pártelnök távolmaradását?-A figyelmeztető sztrájk ideje alatt, 1989. november 27-én lett volna módja arra, hogy őszintén beszéljen a párttagokkal és a pártonkívüliekkel. A tisztességes sorkommunisták bíztatták is, de sem ó, sem a szakszervezet elnöke nem élt a lehetőséggel. Most már nem várhatja, hogy mi kérjük föl a párbeszédre. PÉTERFI SZONYA Két állásfoglalás Dunaszerdahelyről Mi, a városi műszaki szolgáltatóüzem pártcsoportja követeljük, hogy a korrumpálódott és hatalomtól elvakult vezető párttisztségviselőket az irányítás minden szintjéről hívják vissza, és váltsák fel őket becsületes, tehetséges párttagokkal. Továbbá hogy minden szinten csökkentsék a pártapparátust a szükséges minimumra, s némely középszintű részét teljesen szüntessék meg. A párt rendkívüli kongresszusát legkésőbb 1989 végéig hívják össze. Rosszallásunkat fejezzük ki, és mélyen elítéljük a felsőbb pártszervek semmivel sem indokolható halogató taktikáját, hogy a belpolitikai helyzet súlyossá válása ellenére máig nem találtak időt arra, hogy erről a sorkommunistákat tájékoztassák. Ezért kinyilvánítjuk irántuk bizalmatlanságunkat. Teljes mértékben egyetértünk a diákság követeléseivel, és támogatjuk őket. Tudomásul vesszük a CSKP vezető szerepének az Alkotmányból való törlését, valamint a szabad választások szükségességét. Szocializmust akarunk, de nem az eddigi hibákkal - demokratikus szocializmust, kivétel nélkül minden ember számára. A műszaki szolgáltatások kilátástalan gazdasági helyzetére való tekintettel, valamint az itt dolgozók javadalmazásában tapasztalható hiányosságokra - munkánkat egyáltalán nem értékelik és becsülik megfelelő módon - felhívjuk a járás és a kerület illetékes szerveit, hogy a legrövidebb időn belül foganatosítsanak megfelelő intézkedéseket a helyzet javítása érdekében. Csupán így látjuk biztosíthatónak, hogy ökológiai szempontból ésszerűen és a lakosság elégedettségét szem előtt tartva végezhessük a munkánkat. A pártcsoport 20 tagja (saját kezű aláírások) Mi, a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Ister dolgozói egyetértésünket és támogatásunkat fejezzük ki a Polgári Fórum, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen és annak tagja, a Független Magyar Kezdeményezés, valamint az egyetemi diákság követeléseivel. Követeljük továbbá azon párt- és állami vezetők távozását is, akik felelősek a járásunkban uralkodó állapotokért. Az Ister 172 dolgozója (saját kezű aláírások) E lőször nem akartam hinni saját fülemnek. Miután november 17-én a békés prágai tüntetést brutálisan szétverték, azok kezdtek egyre tudatosabban szerveződni, s hallatták egyre megfontoltabban szavukat, akiket éveken át a lehető legkörültekintőbb módon izolálni akartak minden szellemi megújulástól, s szellemileg egyoldalúan neveltek. Ennek a spontán módon keletkezett forradalmi helyzetnek meghatározói a diákok voltak. Az első órákban reflexszerűen a pekingi vérengzés jutott eszembe, s erre gondolva félteni kezdtem őket. Majd amikor a színházak művészei, majd a Polgári Fórumban és a Nyilvánosság az Diákok nyomában Erőszak Ellen szabad kezdeményezések talaján egy össznépi forradalom kezdődött, megnyugodtam. Persze ez a megnyugvás nem lehetett végérvényes. Érkeztek a hirek vidékről. Sok helyen mintha az erőteljesen támadó éjjeli fagyok befagyasztották volna az emberek agyát, száját is. Messze vannak attól a melengető tűztől, amely itt a fővárosban, diákoknak, színészeknek, íróknak, újságíróknak és a velük tartó több tízezer munkásnak a lelkében lobog. Pártonkivüliek, sorkommunisták, más pártok tagjai, hívők és ateisták fogtak össze, hiszen az egészséges erkölcsű, nyitott gondolkodású, autentikus életre vágyó kommunistáknak sem közömbös, hogy a nevükben elkövetett bűnök következményeit mikor távolítjuk el. Ki-ki maga lelkiismerete szerint kell hogy cselekedjen. Félelem nélkül, ahogy azt a diákok tették. Húsz évvel ezelőtti önmagamat nem tudom bennük látni. Mások a mai középiskolások, mint mi voltunk Ama tragikus augusztusi éjszakát követően főiskolások, egyetemisták jöttek a kollégiumunkba, s hívtak az utcára. Felidézhető, hogy ezek a hívások, tiltakozások elerőtlenedtek, majd végképp elmaradtak. Akkor már az iskola is védett bennünket, mert védeni kellett az egyre fokozódó hatalmi elszámoltatás és a Magyar Néphadsereg dicstelen szerepe kiváltotta magyargyűlölettől. Igazgatónk és néhány tanárunk mindezek ellenére továbbra is táplálták bennünk a tüzet. No nem az akkor már kilátástalan utcai tüntetésekre biztatva. De minek lehet tekinteni így utólag, hogy 1970- ben az akkor még tanított filozófia tantárgy megszerettetésére egy középfokú ipariskolában pályázatot írnak ki Leninnek és Ortega y Gasett-nek a tömeg történelmi szerepéről alkotott nézetei összevetésére. Az utóbbinak A tömegek lázadása című művét akkor olvastam először. Mit mondjak róla? Aki teheti olvassa el most is, és gondoljon a diákok elindította alulról születő erőszakmentes forradalomra. A diákok - bármennyire is tagadnánk - az elmúlt hetekben is meghatározói lettek életünknek. Tudtak olyan szituációkat teremteni, amikor egyértelmű választás elé állítottak mindenkit. Hogy sokan még most sem választottak? Arról nem a diákok tehetnek, hiszen a demokrácia, amit mindannyian akarunk, a toleranciára és az erőszakmentességre alapozódik. Márpedig eddig nemcsak a fizikai erőszak létezett, sót, elsősorban nem a fizikai és az egyéni szabadságot korlátozó erőszak működött. Ettől sokkal veszélyesebb és megfoghatatlanabb volt a gondolkodást, a lelket korlátozó, a minden embert befolyásolni akaró ideológiai monopólium. A kizárólagosság, az igazság kiváltságának tarthatatlansága mozdította a tömegeket. Diákjaink jelt adtak, de nem lettek volna képesek magukra hagyatottan folytatni. Bizonyára most is lesznek olyanok, akik ennek a társadalmi folyamatnak filozófiai értelmezésére vállalkoznak. Talán akad tanár - ha már megszüntették az egyetemeken és a főiskolákon a marxizmus oktatását aki megint kiír egy filozófiai pályázatot, amelynek témája eleve a szellemi nyitottságot, a sokoldalú műveltség megszerzését segíti. A szürkeség helyett így a sokszínűség, az emberi gondolkodás legsajátabb eleme, a kreativitás lesz a meghatározó. L ám gondolatban máris ott vagyok, ahol talán már a diákok is tartanak. Ebben a szüntelen változásban azt is el tudom képzelni, hogy a nagyobb politizáló kedvből, az eddig tiltott dolgok iránt felfokozódott figyelemből a szakma elsajátítására is marad energiájuk, ha már ledöntötték a korlátokat, amelyek a szellemi szürkeséget voltak hivatottak őrizni. Ledöntötték? DUSZA ISTVÁN ÚJ SZÚ 4 1989. XI). 6.
