Új Szó, 1989. december (42. évfolyam, 283-307. szám)
1989-12-06 / 287. szám, szerda
ÚJ szú 5 1989. XII. 6. A november 17*én történt eseményekről A parlamenti bizottság jelentése (ŐSTK) - A rendfenntartó erőknek a november 17-i diáktüntetésen történt beavatkozását vizsgáló parlamenti bizottság szóvivője, Lubomír Fanta képviselő hétfőn ismertette az újságírókkal a bizottság addigi tevékenységéről kiadott következő kommünikét. A bizottság munkájában részt a parlamenti bizottság áttanulmávesz annak minden tagja és a Pol- nyozta a CSSZK Legfőbb Ügyészgári Fórum szakértői dr. Danisz és dr. Motejl. Az első ülésen a bizottság munkamódszeréről döntöttek és a bizottság elnökévé Jozef Stank képviselőt (a CSKP tagja) szóvivővé Lubomír Fanta képviselőt (Csehszlovák Szocialista Párt tagja) választották. A bizottság a következő alapvető célokat tűzte ki maga elé:- jellemezni a politikai légkört és azokat a feltételeket, amelyek lehetővé tették a biztonsági erők tagjainak eltúlzott beavatkozását a november 17-i tüntetőkkel szemben;- figyelemmel kísérni a parancsnokok és tisztségviselők felelősségének kivizsgálását az irányítás egyes szintjein;- véleményezni a beavatkozás eldöntésében és végrehajtásában részt vevők büntetőjogi felelősségének vizsgálatát;- kimunkálni, esetleg véleményezni azokat a legfőbb törvényhozó testületek számára előkészített javaslatokat, amelyek a jövőben kizárják ilyen eljárás megismétlődését. Alapvető munkamódszere értelmében a bizottság meghívta az irányítás egész vonalából azokat a felelős dolgozókat, akik befolyásolhatták a politikai légkört, politikai vagy parancsnoki jellegű döntéseket hozhattak, amelyek a november 17-i eseményekhez vezettek. Nevüket a nyilvánosság a hírközlő eszközök közvetítésével ismerheti meg, amelyekkel a kapcsolatot a bizottság szóvivője tartja. Ha a bizottság tagjai adnak információt, akkor ezek csak az eljárás kérdéseivel függenek össze. A bizottság üléseinek tartalmáról és határozatairól egy zárójelentés készül, amely az alkotmány szerint csak a Szövetségi Gyűlés mindkét kamarájában történő megvitatása után kerülhet nyilvánosságra. A parlamenti bizottság eddig a következő eredményekre jutott: ÁLTALÁNOS POLITIKAI HELYZET. A november 17-i események alapvető politikai oka a CSKP vezetése és a társadalom között húzódó szakadék elmélyülése volt, a szavak és a tettek ellentéte, a politikai reformoknak a gazdasági reformok mögötti lemaradása, a társadalom demokratizálási folyamatainak fékezése. Annak a nézetnek a CSKP vezetése általi monopolizálása, hogy mi szocialista és mi nem, a környező országokban végbemenő átalakulási és demokratizálódási folyamatokra való elégtelen reagálás, hogy az új feltételek szemszögéből nem voltak hajlandók átértékelni az 1968-69-es év eseményeit, az alakuló, nem formális struktúrák lebecsülése, amelyeket akkor illegálisnak neveztek, mindez feszültségeket váltott ki a társadalomban, amely a fővárosban, főleg a fiatalok, a diákok, a művészek nyílt elégedetlenségében mutatkozott meg. Ezeknek a csoportoknak a nyilvános fellépéseit egyre gyakrabban és egyre kegyetlenebbé nyomták el hatalmi eszközökkel, hiányzott a képesség és a hajlam a politikai párbeszédre. Ezért minden nyilvános összejövetelt a politikai helyzettel való elégedetlenség kifejezésére használtak fel. A politikai eszközöket az elégedetlenség megnyilvánulásaira való reagálásban fokozatosan a hatalmi elnyomás eszközei váltották fel, amelyek az 1989-es évben egyre inkább a megfélemlítést, mint a közrend felújítását szolgálták. Tekintettel arra, hogy ennek mindig politikai következménye volt a hatalom erős koncentrálásának rendszerében, ezért az ilyen közbeavatkozásokat mindig magas beosztású politikai tisztségviselők ösztönözték Ehhez a politikai helyzethez hozzájárult a jogi stagnálás is, amely nem reagált megfelelő módon a társadalmipolitikai légkör változásaira. 2. A CSSZK FŐÜGYÉSZSÉGE ÁLTAL LEFOLYTATOTT VIZSGÁLAT EREDMÉNYÉNEK MEGÍTÉLÉSE sége vizsgálatainak eredményeit, s megállapította, hogy annak következtetései összhangban vannak a parlamenti bizottság által eddig szerzett ismeretekkel. A legfőbb ügyészség által lefolytatott vizsgálat eredményeiből és a parlamenti bizottság által megszerzett ismeretekből a következő tények állapíthatók meg: A Nemzetbiztonsági Testület rendfenntartó erőinek közbelépésére a Nemzetbiztonsági Testületről szóló törvény 4. paragrafusa i) pontja, illetve a 40. paragrafus által meghatározott feltételek között került sor, mivel a testület szervei azt a következtetést vonták le, hogy a be nem jelentett tiltakozó menet zavarja a közrendet és akadályozza a közút használatát és a közlekedés folyamatosságát. Ezután beavatkozásra kijelölték a Közbiztonsági Testület prágai igazgatóságának 629, és a CSSZK Közbiztonsági Testülete készültségi ezredének 940 tagját. A beavatkozás során a testület tagjai gumibotot, védekező fogásokat, de ugyanakkor rúgásokat és ökölcsapásokat is alkalmaztak. A felsorolt eszközökkel azonban a résztvevők elhurcolása után is éltek. A biztonsági erők alkotta kordon mögött verték a demonstráció résztvevőit anélkül, hogy azok előzőleg megtámadták volna a Biztonsági Testület valamely tagját, és annak ellenére, az elhurcolt fizikai ellenállást nem fejtett ki. A tiltakozók körbezárása és összeszorítása után a Biztonsági Testület tagjai kordonokat alakítottak ki, amelyekbe behajtották a tüntetőket és ok nélkül verték őket. A Biztonsági Testület tagjai indokolatlanul bántalmazták az állampolgárokat még akkor is, amikor a tüntetés után kiürítették a Národní trída sugárutat. A tüntetés résztvevőinek ok nélküli testi kínzását alapvetően minden állampolgár megerősíti, aki az ügyészségen felvilágosítást nyújtott a beavatkozás lefolyásáról. Ezeket a felvilágosításokat objektívnak és elfogulatlannak tekinthetjük, mivel az állampolgárok kihallgatásuk során azt is megerősítették, hogy a közbiztonság egyes helyi részlegein, ahová fokozatosan a rend- fenntartók elővezették őket, a fentiektől eltérő humánus hozzáállást tapasztaltak. A rendfenntartó erők közbelépésükkel megszegték a közbiztonsági testületekről szóló törvény 33. paragrafusa 2. bekezdésében foglaltakat, mivel nyilvánvaló, hogy közbelépésük nem állt arányban a védett érdek a közrend megőrzésének jelentőségével. Ezért a közbelépés végrehajtásának módját eltúlozták és keménynek értékeljük. Tekintettel a beavatkozás lefolyására és a sebesülésekre, megengedhetetlen és túlzott erőszakra is következtetni lehet, amely konkrét esetekben megalapozza a testi sértés büntette esetleg a hatalommal való visszaélés bűntette elkövetésének alapos gyanúját olyan személyek által, akik a katonai bíróság hatáskörébe tartoznak. 3. A BEAVATKOZÁS HUMANITÁRIUS ÖSSZEFÜGGÉSEI ÉS KÖVETKEZMÉNYEI A bizottság foglalkozott a Národní trídán lezajlott eseményeknek az alapvető emberi jogok szempontjából történő megítélésével is. A vizsgálat eddigi eredményeiből kitűnik, hogy nemcsak ezeknek a nemzetközi szerződésekkel védett jogoknak a megsértése, hanem a résztvevők életének közvetlen fenyegetése is fenn állt. A biztonsági erők tagjai közül nyolcán sérültek meg. A Közbiztonsági Testület egyik tagját a tömeg hozzászorította egy szilárd akadályhoz úgy, hogy hasi zúzódásokat szenvedett, egy másiknak összezúzódott a hüvelykujja. A további hatot nem pontosították és a katonai ügyészség képviselőinek bejelentése szerint könnyebb sérülések voltak. A Szövetségi Belügyminisztérium a Közbiztonsági Testület prágai és közép-csehországi igazgatósága állásfoglalása és írásbeli anyagai szerint a tömeg a Národní trídára érve agresszívan viselkedett és megtámadta 3 Nemzetbiztonsági Testület tagjait. A megsérült rendőrök vallomásából kitűnik, hogy a sugárúton apró sérüléseket szenvedtek a demonstráció egyes résztvevőinek támadása nyomán. Megállapították azonban, hogy 1989. december 4-ig az ügyészség helyi illetékességű vizsgálóbírójához eddig egyetlen bejelentés sem érkezett arról, hogy hivatalos személyt megtámadtak volna november 17-én a Národní trídán. A tüntetők sebesülései súlyosabbak: zúzódások, szakadt sebek, csigolyatörés, lapockatörés, hátgerincsérülés, hasüregi vérzés, medence tájéki zúzódások és továbbiak. Ezen túlmenően az eddigi 44 sebesültről szóló adatot nem lehet véglegesnek tekinteni. Több állampolgár az üldöztetéstől való félelmében Prágán kívüli kórházakban jelentkezett ápolásra, vagy a sérülés más okát tüntették fel, mint az a valóságban történt. A bizottság ezért felszólít mindenkit, aki az említett ügyben károsodott és eddig még nem jelentkezett, hogy tegye azt meg a CSSZK Egészségügyi és Szociális Minisztériumában. Nagyon súlyos volt a tüntetők pszichikai sérülése is. Ennek a mértékét nagyon nehéz felbecsülni. Az viszont vitathatatlan, hogy a biztonsági erők további brutális akcióitól való félelem volt a diáksztrájk és az ezt követő tiltakozási akció egyik döntő oka. 4. A KATONAI ÜGYÉSZSÉG TEVÉKENYSÉGÉNEK MEGÍTÉLÉSE A kivizsgálás ideje alatt eddig összegyűjtött anyag és a parlamenti bizottság ismeretei alapján komoly megállapítások tanúskodnak arról, hogy néhány politikai szerv és a Szövetségi Belügyminisztérium, illetve a CSSZSZK Belügyi és Környezetvédelmi Minisztériuma tisztségviselőinek megadott álláspontja - hogy csak azért a tüntetőknek a prágai várhoz, illetve a Vencel térre való eljutását kell megakadályozni -, ellenkezik mindazzal a valósággal, ami a Národní trídán történt. A szerzett ismeretek arról tanúskodnak, hogy már a biztonsági intézkedések megszervezésénél sem volt biztosítva minden egység egyforma eligazítása, tehát gyakorlatilag nem volt garantált az egységes vezénylés sem, illetve a parancsnoki jogkör érvényesítése. A bevetésen anélkül, hogy ennek bármi oka lett volna, részt vett egy különleges rendeltetésű egység is, amelyet egészen más célokra hoztak létre. A speciális egység bevetését semmi sem indokolta. Ezekkel a tényekkel továbbiakban a vizsgálatnak maximális felelősségérzettel kell foglalkoznia, tekintettel arra, hogy nem áll rendelkezésre magnó- felvétel arról a rádióösszeköttetésről, amelynek segítségével az irányító stáb vezényelte a beavatkozó egységeket. A bizottság meggyőződött arról, hogy a katonai ügyészség fokozza a kivizsgálás intenzitását, mégpedig minden jelentős momentumra kitérve, nemcsak az egyes résztvevők korlátozott büntetési felelősségének megállapításáért, hanem azért is, hogy ez hozzájárulhasson a politikai felelősség megállapításához. Az 1989. november 17-i események következetes felderítése, a konkrét bűnösök politikai és jogi felelősségrevonása a parlamenti bizottság szerint az egyetlen útja annak, hogy megújíthassák a Nemzet- biztonsági Testülettel, mint a jogállam működése biztosításának egyik formájával szemben megrendült bizalmat. A parlamenti bizottság folytatja munkáját és ezt a jelentését, amelyet a bizottság december 4-i ülésén hagyott jóvá, a Szövetségi Gyűlés két kamarájának legközelebbi közös ülésén megvitatásra előterjeszti. Gyorsan reagáltak a Kelet-szlovákiai Kerületi Könyvtárban arra a hírre, hogy az úgynevezett „különleges alapból“ is kölcsönözhetők lesznek a könyvek. Felvételünkön Alena Őurle- jová már a katalógusba veszi azokat az irodalmi alkotásokat, amelyek eddig tiltott gyümölcsnek számítottak. (Svatopluk Písecky felvétele - ŐSTK) Emberek útközben A villamos a nagy emberi közösség kicsinnyé zsugorodott mása, ahol egy helyen, ugyanabban az időben képviselve van a társadalom minden rétege: munkába siető munkások, vidáman csevegő, virgonc diáklányok, magukba roskadt idős emberek, a viszonyokat nagy hangon szapuló és bölcsnek vélt megállapításaik hatását leső szószátyárok, bevásárlásukat cipelő fáradt asszonyok, semmibe néző, környezetükről tudomást se vevő, gondolataikban messze elkalandozó középkorúak, egymáshoz szorosan simuló párok, törtetők és szerények, a mindennel elégedetlenkedők és a mindenbe belenyugvók. A felszállók némelyike másokat előzve, sokszor félrelökve törtet a még üres vagy megüresedő székek felé, míg egyesek a kényelmesebb (ülő) helyeket is átengedik másoknak... Lám, e parányi térben is minden hasonlóan játszódik, akár a végtelen nagy Életben... Vita az előjogokról Hétköznapi délidó. A város lüktetése ilyenkor kissé lelassul. A villamos is félig üres. Nincs a megszokott tolongás, tülekedés. Az utazók az ablakon át szemlélik az utca nyüzsgését. Látszatra mintha teljes lenne a nyugalom. Vagy talán mégse? A villamos fékez. Többen kiszállnak és csak egy éltesebb hölgy tápászko- dik fel nehézkesen a lépcsőkön. Szikár termet, aszott arc, beesett szem, de élénk tekintet. Körülnéz, pillanatok alatt tájékozódik, majd az ablak mellett, apró, „rokkantak" számára feliratú táblácskával jelölt széken ülő negyven körüli férfihez lép.- Uram, megengedi...? A férfi értetlenül szegezi rá a tekintetét.- Ha elkerülte volna a figyelmét, ez a hely számunkra van fenntartva... A férfi nyugodt. Az üres ülőhelyekre mutat.- Hisz van elég szabad hely...- Én ehhez a fenntartotthoz ragaszkodom! A férfi inkább csodálkozva, mint haragosan próbálja nyugtatni az akadékoskodó hölgyet.- Ha nem lenne üres hely, magam ajánlanám fel...- Magának nem lenne mit felajánlania, ha nem önkényesen foglalta volna el az önt meg nem illető helyet - vág a szavába az erőszakos hölgy. Az utasok közömbösen figyelik az igazolvány alapján jogaihoz ragaszkodó és a másik utastárs civódását. De bölcsen távol tartják magukat vitájuktól. Csak akkor élénkül érdeklődésük, amikor a férfi érveiből kifogyva zsebébe nyúl és igazolványt húz elő. Ugyanolyat, mint a hölgyé. Ahá, így már egészen más. Ez már esélyazonosság. Mert az érvek hiányát gyakran az igazolvány pótolja. De az igazolványosok is csak azzal nem rendelkezőkkel szemben vannak erőfölényben. így vésődött ez az emberek tudatába. Az utastársak most se avatkoznak a jobb helyért viaskodók csatájába. Az ő véleményükre amúgyis ritkán kíváncsiak. És megszokták, hogy az életben nem ők döntik el, ki melyik székre jogosult... A (villamos) vezető Ott trónol az utasokénál jóval magasabb széken. Fülkéjének üvegfala szigorúan elzárja a környező világtól. Egyesek függönyt is akasztanak rá, emögé rejtik önmagukat... A vezetői széket az utasoktól elválasztó fal (legyen akár üvegből is) és a függöny csodálatos találmány. Elnyeli az utastéren szorongó elégedetlenkedők zsörtölődését és haragos tekintetét is, mert zavarhatná a falon túl székelőt. A vezető és az utasok közötti érintkezést ezért is tiltja hivatalos rendelet. Mi szükség is a kettejük közötti párbeszédre? Elvégre mindenki ismeri szerepét. A vezető pontosan kijelölt menetirányban halad. Nem kell se jobbra, és balra néznie. Csupán az elágazásokra, útkereszteződésekre kell ügyelnie, nehogy szerelvényét utasaival együtt akár véletlenül, figyelmetlenségből vagy üzemzavar következtében letérítse a szigorúan megszabott pályáról. Az utasoknak pedig nincs más választásuk. Vagy felszállnak, vagy lent maradnak. Ha pedig felszálltak, akár jószántukból, akár bármilyen okból erre kényszerülve, akkor már a vezető irányítja útjukat. így viszont ne zaklassák ót... Azért senki ne higgye, hogy a vezető gépiesen végzi a munkáját. Óh, nem! Vegyük csak szemügyre egy megállón! A kicsapódó ajtókon egyes utasok fegyelmezetten, mások tülekedve törtetnek fel a lépcsőn, hogy ott bent némileg jobb helyet könyököljenek ki maguknak. A megállóra késve érkezők is rohanva közelednek, nehogy lemaradjanak a járatról. Mert ki tudhatja, mikor jön a következő? Mit tesz ilyenkor a vezető? Embere válogatja. Az egyik türelmesen vár, amíg az utolsó, lihegve érkező utas is felküzdi magát az utastérre és hangosan hálálkodva áldja a vezető emberségét. Am tévedés lenne minden esetben eleve számítani a vezető emberségére. Mert vegyünk csak egy másfajta vezetőt. Tőle ugyan futhat a szegény utas! Ha jobb felől érkezik, a vezető ellenkező irányba fordítva fejét csapja be orra előtt az ajtót. Csak nem vár az egyszerű havibérletes utasra! Sőt, arra se, aki bal felől érkezik. Ó bal és jobb között igazán nem tesz különbséget. Székén biztosan érzi magát. Veszély felülről se fenyegeti, mert a tőle nagyobb vezetők nem villamossal utaznak. Biztos a dolgában. Olyannyira, hogy az előírásokat se veszi figyelembe. Ö ezt is megteheti... Hiába függ feje fölött a dohányzást tiltó tábla, ő ennek ellenére is rágyújt. Nem bújva, hanem nyíltan, fölényesen. Elvégre a tilalmat is a vezetők rendelik el. A legkevésbé önmaguknak... Nyugodtan eregeti a fojtogató füstfelhőket. Az utasokra fittyet hány. Ahogy azt sokszor más vezetők is teszik. ZSILKA LÁSZLÓ
