Új Szó, 1989. december (42. évfolyam, 283-307. szám)

1989-12-27 / 304. szám, szerda

Támogatjuk a demokratikus kezdeményezéseket Beszélgetés CSOMA LÁSZLÓ deregnyöi református lelkésszel- ön, mint lelkész, hogyan került a Töketerebesi (Trebisov) járás koordinációs bizottságába?- A koordinációs bizottság alaku­lásakor az egyházat is felkérték, képviseltesse magát az állampolgári kezdeményezés fórumában. Beteg­sége miatt az esperes úr engem bízott meg a képviselettel, ahol az egyház állásfoglalását kellett tolmá­csolnom.- A jelenlegi helyzetben milyen az egyház állásfoglalása?- Számunkra csakúgy, mint ed­dig, ma sem közömbös az állam és a nép sorsa, amint azt púspökúnk, Mikó György tévébeszédében is ki­fejtette. Minden tőlünk telhető esz­közzel az össznépi egység kialakítá­sára összpontosítunk. Ezt tartjuk szem előtt és ezért támogatjuk a de­mokratikus kezdeményezést, mert ha a múltat emlegetjük, csak az erőszakra gondolunk. A prágai és pozsonyi utcákon az emberek is az egységes demokratikus elvek gya­korlati megvalósításáért hallatták hangjukat. Gyakran felvetődik a kér­dés, mit tettünk, illetve teszünk en­nek érdekében? Lelki táplálékot és lelki erőt próbálunk önteni az embe­rekbe. A szószéken, a bibliaórákon és másutt is. Igehirdetésünk az em- berszeretetre, az emberségre, egy­más becsülésére, a rossz elleni küz­delemre tanítja híveinket.- A múlt sérelmeiért, azért, hogy országunk olyan bonyolult politikai helyzetbe került, mint amelyet jelen­leg tapasztalunk, a kommunista párt a felelős? önnek mi a véleménye?- Nézze, a családban két párttag is van. Baráti köreimben is van egy­néhány, de nem ez a fontos. Nem a kisemberek tehetnek minderről, akik mindvégig becsületesen dol­goztak. Szent meggyőződésem, hogy nagyon sok a megtévesztett közöttük. Sokaknak pedig kevés esélyük volt arra, hogy meggyőző­déssel hallassák hangjukat. A párt megtisztulása, megújhodása nem egyénektől függ, hanem attól, hogy a soraiban lévők merik-e vállalni az őszinte véleménynyilvánítást. Ha demokratikus kezdeményezések ér­vényre jutnak, van remény. Ugyan­akkor szakítani kell az olyan ideoló­giai megkötöttséggel, amely érvé­nyét vesztette.- Mi a véleménye a demokrá­ciáról?- Az emberi méltóság az, amit tisztelnünk kell, pártállásra, vallásra való tekintet nélkül, de ehhez még fel kell nőni, addig nehéz demokrá­ciáról beszélni.- Sokaknak az a véleménye, hogy itt, a „viharsarokbanlassú a kibontakozás, ön szerint?- Jelenleg környezetünkben na­gyon sok az olyan ember, aki visz- szatartja magát. Talán a visszaren­deződéstől való félelem az oka. Azt Tisztelt Szerkesztőség! Szlovákia Kommunista Pártjának a Peredi (Tesedíkovo) Efsz mellett működő alapszervezete az 1989. december 11-én tartott tagsági gyűlésen, amelyen részt vett az alapszervezet 48 tagja, egyhangúan az alábbi állásfoglalást hagyta jóvá: 1. Határozottan támogatjuk a demokratizálódási folyamatot. Követeljük, hogy a felsőbb pártszervekben csak olyan párttagok kapjanak tisztséget, akik becsülete­sek maradtak és a demokratizálódással nemcsak szavakban értenek egyet, hanem cselekedni is hajlandóak annak szellemében. Pártunk csak így szerezheti vissza polgártársaink bizalmát, aminek hiányát községünkben is egyre jobban tapasztaljuk. 2. Nagy felháborodással és csalódással vesszük tudomásul azt, hogy egyes vezető funkcionáriusaink a magas beosztással párosuló politikai hatalmukat becste­len módon saját meggazdagodásukra használták fel. Követeljük, hogy ezeket az eseteket az illetékes szen/ek a legszigorúbban vizsgálják ki, a jogtalanul megszer­zett vagyont kobozzák el az állam javára, és a bűnösöket példásan büntessék meg. 3. Követeljük, hogy bizonyítékok alapján tisztségeikből hívják vissza mindazokat a párttagokat, akik beosztásukat jogtalanul arra használták fel, hogy anyagi előnyökhöz jussanak. Ezzel a becsületes kommunisták sokaságának hitelét járatták le a dolgozók nyilvánossága előtt. 4. Községünkben, így szövetkezetünkben is, eddig minden zavartól mentes a magyarok és szlovákok együttélése. Ebben a szellemben akarunk ezután is együtt élni, együtt építeni közös hazánkat, amely igazi demokráciát, igazi egyenlő­séget biztosít mindannyiunk számára. 5. Ajánljuk pártunk rendkívüli kongresszusának olyan akcióprogram megszer­kesztését és elfogadását az elkövetkező időszakra, ami összhangban lesz a demokratizálódási folyamatban elfogadott célkitűzésekkel, és irányelvként, útmu­tatóként szolgálhat munkánkban. Az alapszervezet tagsági gyűlésének résztvevői Az üzlet, az üzlet ££ 99 Megnyerő öregúr Tomáá Bat'a. Finom szövetből készült elegáns öltönyében, ápolt fehér hajával és állandóan mosoly­gó szemével meglehetősen szimpatikus volt nekem. Az meg már egyenesen cso­dalatomat váltotta ki, hogy ötven évi távol­iét után is kitűnően beszél csehül. Ennek fejében még azt is elnéztem neki, hogy a sajtótájékoztatón néha nem úgy válaszolt, amint azt egy világhírű iparmágnástól elvártam volna. Válaszai­ból időnként úgy tűnt, nem érti, vagy tán nem is akarja érteni a kérdést. De végül is mit mondhatott volna fél évszázadnyi tá­voliét után... Lerobbant cipó- és bőripa­runkat három nap, sót még három év alatt sem tudja megváltani. Azt mondta, most csak körülnézni jött, szimatolni, miként lehetne együttműködni egykori hazájával. A közös munkát a régi hagyományokra és elsősorban a lelkes fiatalokra kívánja épí­teni. Ez igen! Emlékszik még a régi szép időkre, s jelent még neki valamit ez az ország - gondoltam, miközben Tomás Bat'a mosolyogva és ugyanolyan gyorsan igyekezett távozni, mint ahogy érkezett. A kíváncsiskodó újságírókon kívül azon­ban egy elegáns öregúr is útját állta: „Szervusz Tominko, üdvözöllek itthon! Emlékszel még rám, a régi osztálytársad­ra? Nézd, ezt a fényképet te magad küldted nekem 1985-ben“ - hadarta könnyes szemmel az egykori osztálytárs. A fiatalkori barátból, baráttól mindössze egy kézfogás jutott. Aztán egy idős bácsi reszkető keze állította meg az iparmágnást. Egy borító­ból féltve őrzött, régi családi fényképek kerültek elő. „Nézd, itt vagy te, és itt meg a szüleid. Ez pedig apád repülőgépe, amivel aztán lezuhant. Ez pedig egy régi csehszlovák térkép. Mind neked adom, csak a képekre elfelejtettem ráírni, hogy ki mindenki van rajtuk1' - így a bácsi. „Hát akkor írja rá és adja oda valakinek a kísé­retemből" - vetette oda a várva-várt nagy Ó, s máris eltűnt az újságírók, valamint a személyét - és percnyi pontossággal beosztott programját - őrzők között. Információkra volt szükségem, hát én is rohantam a mosolygós ősz úr után, aki néhány gondolat erejéig már nem is volt olyan szimpatikus nekem. A két bácsi boldog volt, én meg szomorú. Hát már csak ennyit jelentene neki a haza? Egy „hogy v;igy“-ra, egy „kösz, hogy eljöt- tél“-re sincs idő?! Igaz, tudom, az üzlet a fontos!... Nem szeretném megsérteni Tomás Ba- fát, nem akarnék igazságtalan lenni hoz­zá. Fél évszázaddal ezelőtt ment el, hagyta, vagy akarta az ország, hogy el­menjen. Most eljött, körülnézett és még nem tudni pontosan, mi lesz a folytatás. Útkereszteződéshez értünk, tudjuk, mit szeretnénk, de még botladozunk. Hallgassuk meg hát ót és mindenkit, aki hozzáértéssel és jó szándékkal közeledik, akár a határon innen, akár túl. Csak legalább azt a hideg, sietős kéz­fogást ne látnám, és azt a minden emberi melegséget nélkülöző pár szót ne halla­nám újra! KOVÁCS EDIT mondom nekik: „ha nem szólaltok meg, nem mondjátok meg vélemé­nyeteket, amitől féltek, könnyen be­következhet!" A félelmet az is táplál­ja, hogy - bár nyilvánvaló a párt vezető szerepének megszűnése - a terület állami szervei még mindig a régi politika szerint dolgoznak. Ezt a bizottság legutóbbi ülésén is hang­súlyoztuk. Kijelentettük, hogy a dik­tatúra végrehajtóinak biztosítani kell a tisztességes visszavonulás lehe­tőségét, mert ha nem tudunk nagy­vonalúak lenni, elbuktunk. Tehát itt is mielőbb káderváltoztatást kell végrehajtani. Úgy gondolom, mire e beszélgetés megjelenik, ez is megtörténik- És utána a lelkipásztor is kivo­nul a közéletből?- Nem egészen. Közéleti tevé­kenységem 1984-ben kezdődött, amikor a Csemadok helyi szerveze­tének a titkárává választottak. Szük­ségesnek tartom, hogy az itt meg­kezdett munkámat tovább folytas­sam. Ez erkölcsi kötelességem. Ugyanakkor megjegyzem, nem kí­vánok politikai szereplést vállalni. Az egyházamat és közösségemet kell szolgálnom. Amint a dolgok rende­ződnek, feladom bizottsági tagságo­mat, de továbbra is a Polgári Fórum támogatója maradok, s ha a demok­rácia gépezete zökkenőmentes len­dületet vesz, akkor már csak a szó­széken a helyem, az igazmondást, a mélységes emberszeretetet, egy­más megbecsülését, a közös ügyért való békés összetartást hirdetve mindenki testvéreként és az Úr szol­gájaként. Ezt diktálja lelkészi köte­lességem. KATÓCS GYULA Alapjaiban kell megváltoztatnunk az iskolát Elkerülhetetlennek tartom, hogy nyíltan, széles körben vitassuk meg az oktatásüggyel kapcsolatos prob­lémákat - mondta első sajtótájékoz­tatóján Ladislav Kovác, az SZSZK oktatási, ifjúsági és testnevelési mi­nisztere, aki alig egy hete került a tárca élére. A minisztérium végér­vényesen búcsút mond a kabinetpo­litikának - hangsúlyozta, s ezentúl minden egyes lépését a széles köz­vélemény bevonásával és ellenőr­zésével kívánja megtenni. Felvázol­ta az oktatási rendszer alapvető megváltoztatásának széles távlatait. Ehhez mindenekelőtt más fejlett or­szágok tapasztalatainak áttekinté­sére, elemzésére, majd bevezetésé­re van szükség. Az új teendők között merült fel a nyelvoktatás eddigi rendszerének megváltoztatása. Már az alapiskolák első osztályától kezd­ve be kell vezetni például az angol nyelv tanítását. Minden meglévő akadályt el kell távolítani, hogy a fő­iskolások, egyetemisták külföldön is tanulhassanak. A sajtótájékoztatón sok minden szóba került, a tehet­séggondozástól kezdve a pedagó­giai szaklapokig. A miniszter hang­súlyozta: minden egyes terület átte­kintésére szakértői csoportokat kell létrehozni. A Pedagógusok és a Szülők Fórumának - véleménye szerint - mindenképpen meg kell maradnia, mert az állampolgári el­lenzékre, amely függetlenül és önál­lóan tudja elemezni a mindenkori helyzetet, szükség van minden kö­rülmények között. Az oktatásügyben is ez a pluralitás legfőbb biztosítéka. Ladislav Kováő részletkérdések­ről is kifejtette álláspontját, például: pedagógusok a mai körülmények között mit tanítsanak a polgári neve­lés órán. A miniszter ötletet adott, mely szerint a sajtónak közölnie len­ne érdemes például Václav Havel egykori írásait, melyek mindeddig szamizdat-kiadásokban jelentek meg, s melyek a polgárjogi aktivista sokoldalú személyiségéről és az embereket ma is foglalkoztató prob­lémákról adnak képet. Ezeket a szö- veqeket meq lehetne vitatni a fiata­lokkal. Az új miniszternek az osztrák kor­mány egyik képviselőjével tartott megbeszélésén felmerült egy szim­patikus, „devizakímélő“ lehetőség a főiskolai oktatás színvonalának azonnali javítására. A pozsonyi egyetemisták néhány előadásra na­ponta eljárhatnának a bécsi egye­temre, autóbusszal. A szlovák fővá­rosban létre kellene hozni a világkul­túra házát, ahol például külföldi la­pok állhatnának az olvasók rendel­kezésére, kora reggeltől késő estig. Ugyanígy - mondta a miniszter tré­fálkozva - érdemes lenne kiszámí­tani, hány órát töltöttek pedagógu­saink politikai, illetve pártoktatáson, s javasolta, ugyanennyi időt szentel­jenek ezentúl a nyelvtanulásnak. Át kell tehát értékelni mindent: új iskolák alapításának kérdését, a nemzetiségi iskolahálózat ügyét, a testi fogyatékos gyermekek hely­zetét, a tudományos akadémia át­szervezését és sorolhatnánk. A le­hetőségek ebben a pillanatban vég­telennek tűnnek. Szükség van min­denkire, aki az előrehaladás érdeké­ben akar segíteni. Ehhez mi is kérjük olvasóink közreműködését. HARASZTI ILDIKÓ A POLITIKA NEM TÚRI A DILETTANTIZMUST ŐESTMÍR CÍSAR NYILATKOZATAI A CSEH Cestmír Císar 1968 márciusától augusztusáig a CSKP KB titkára volt. 1968 őszétől 1969 októberéig a Cseh Nemzeti Tanács elnöki tisztjét látta el. 1970 márciusában kizárják a CSKP-böl, 1989 novemberében a Megújhodás (Ob- roda) klub egyik alapítója. 0 maga, amint a prágai utcákon a plakátokról is olvas­hatjuk, úgy véli, egyedül a nép az illetékes annak eldöntésére, ki kerüljön az államfői tisztségbe. A Tvorba november 13-i száma érde­kes beszélgetést közöl a ma 69 éves hányatott sorsú politikussal. A beszélgetésből megismerjük Císar sorsának alakulását a pártból való kizárá­sa után. Először egy műemlékvédelmi intézetben dolgozott, majd idő előtt nyug­díjazták. Nyugdíjasként portás is volt De a hazai és nemzetközi fejleményeket ál­landóan figyelemmel kísérte. Aggodalom­mal töltötte el a marxizmus újbóli eltorzí­tása, a CSKP szektás magába zárkózá- sa. Több elemzést küldött a pártvezetés címére, ezekben kifejtette véleményét a hibás politikáról. 1978-ban az invázió 10. évfordulója alkalmából vitába száll a Rudé právóban közzétett valótlan, hamis értékeléssel. Ám, véleményére amint mondotta „ingerülten, elutasítóan, s gúnyosan reagáltak, mindezt rendőri felügyelettel, kihallgatásokkal is megíe- tőzték.“ Az interjúban Císar kifejti véleményét, a politika művészetéről is:- Ma, a számítógépek, robotok, a jö­vőkutatás; a kibernetika és a civilizáció más vívmányainak korát éljük. De ezek mellett most és a jövőben is tovább hat­nak a szellemi értékek, a kultúra tényezői, s ezek közt megvan a szerepe az emberi agy csodálatos rádiuszának, az érzelmi fellobbanásnak, az egyén sokszínű lelki­világának. Fgyetlen számítógép sem képes e tényezők pontos meghatározá­sára, sem azok szabad és előre nem látható hatásuk következményeinek pon­tos előrejelzésére. Nos, hasonló a politi­kus helyzete is, mert arra van utalva, hogy rendívüli tehetséggel - vagy hozzá nem értéssel - ötvözze eredményes, vagy si­kertelen politikai programmá vagy lépé­sekké a társadalom fejlődését tükröző információ mennyiségét. Ebből a szem­pontból a politika magasfokú szellemi ak­tivitás, amely az irányító munka más sza­kaszaihoz hasonlóan, nem tűri a dilettan­tizmust, a képzetlenséget, a hozzá nem értést. Országunk már elegendő fejlődési szakaszt tudhat maga mögött ahhoz, hogy felismerjük a különféle politikai irányzatok, mozgalmak és programok mi­nőségét és sikerének kilátásait. Ahhoz SAJTÓBAN a nemzedékhez tartozom, amely átélte államunk hét évtizedét. Emlékezhetünk rendkívül tehetséges és hozzáértő, de korlátolt és primitív politikusokra is, e tu­lajdonságok jó és katasztrofális következ­ményeire. Ezért hangzik oly erősen nap­jainkban az európai színvonalnak megfe­lelő nagy képességű politikusok színrelé­pésének követelése, olyan politikusoké, akik méltóan, s nem gyalázatos módon képviselik az államot. Arra a kérdésre, hogy az elnökválasz­tásnak a jelenlegi Szövetségi Gyűlésben kellene megvalósulnia, amelynek munká­ját még mindig terheli a kompromittált politikusok jelenléte így válaszolt: Meg az elnökválasztásig lemondhat­nának a régi tekintélyrendszer diszkredi- tált képviselői, ami javítaná a Szövetségi Gyűlés megromlott hírnevét. Nagyobb gond azonban, hogy ilyen rövid idő alatt nem lehet új képviselőkkel helyettesíteni a távozókat. Ezért most minden képvise­lőnek ki kellene vonnia magát a pártfe­gyelem alól. Jól kellene ismerniük válasz­tóik nézetét, s választóik megbízásával kellene jelen lenniük a képviselőházban. Semmilyen más érdekeket nem kellene figyelembe venniük. Ez egy lehetőség ahhoz, hogy a Szövetségi Gyűlés, lega­lább részben rehabilitálja magát a nemzet előtt. (sm) Gondolatolvasás... Volt kolléganőm felhívott, s meg­hívott a gyűlésükre. Lelkesen be­szélt arról, hogy a forradalom óta mennyire megváltozott náluk a lég­kör, milyen nyíltan lehet beszélni. El kell mennem, mondja, hogy szemé­lyesen is meggyőződhessek ezekről a csodálatos dolgokról... Szívesen fogadnak, pár szót vál­tunk, s már megyünk is. Egy olyan gyűlésre, amelyen egykoron csak a megbízható (!) emberek vehet­tek részt, s talán évente egyszer én is. Ilyenkor jogom volt meg­hallgatni azokat a feladatokat, ame­lyeket egy olyan szervezet rótt ki rám, amely sohasem kívánt tagjai sorába. Akkor miért kaptam tőle fel­adatokat? - jutott az eszembe hirte­len. Eddig az ilyen .kérdések meg sem fordultak a fejemben, a kor valahogy elfeledtette velünk, hogy mi, emberek, arra vagyunk hivatot­tak, hogy gondolkodjunk. Szemben velem az a huszonéves lány ül, aki pár hete dolgozott ná­lunk, mikor eljöttem. Arcán nem lá­tom azt a felszabadult mosolyt, mint egy-két volt kollégáén. A felszólalá­sokat hallgatva (lényegesen eltér­nek a régiektől) nézem ezt a lányt, és azon tűnődöm, vajon mit gondol­hat - miközben száját összeszorítva hallgat (mint valaha én) - munkatár­sairól. Mit gondol például arról, aki búskomoran maga elé nézve hall­gat, pedig más gyűléseken mindig volt valami mondanivalója? Vagy a másikról, aki bőszen ismételgeti az előtte felszólaló szavait? Az illető vagy arra sem képes, hogy figyelje az eseményeket, vagy saját gondo­lata nem lévén, elismétli (mint jó kisdiák) másnak a szavait. Hiszen szólnia kell, mert így majd észreve­szik, hogy ő is van, létezik, még igényt tart sok mindenre. Vagy a harmadikról, aki durva hangon szidja azt a pártot, amelynek har- mincvalahány évig hű kiszolgálója volt? A lány arcáról undort olvasok le, s talán ha a felszólaló nem lenne tisztességben megőszült, idős em­ber, legszívesebben rákiáltana: elég, hagyja már abba a mocskoló- dást! A lány közben talán arra gondol, vajon kinek jut majd az eszébe arról szólni, amiért tulajdonképpen összegyűltek: sorsukról, jövőjükről, jobb, összetartóbb munkájukról? Szavak, ígéretek, becsmérlések, köpönyegforgatások tanúja lehetek, s közben félek. Félek ezektől az emberektől, akikkel ennek a lánynak együtt kell dolgoznia tovább, vigyáz­va minden szavára, hisz nem tud­hatja, kiben mi lakozik. Hogyan fog­ják megoldani közös dolgaikat, ha tartanak egymástól? Miben lesz más a munkájuk, ha az egymáshoz való bizalmatlan viszonyuk nem változik? Egyik-másik őszintén kimondja, amit gondol (és nemcsak most!), velük öröm lesz a munka, de a többiek? Sokszor azt szeretném, ha gondo­latolvasó lehetnék, aztán elrettenek. Úgy érzem, azonnal piszkos, alan­tas, számító, szadista hajlamú, ha­zug gondolatok keringenek körülöt­tem. Gyorsan elhessegetem őket, csak ülök tovább, nézem ezt a lányt és hallgatom a kimondott gondolato­M. JAK AB GIZELLA ÚJ SZÚ 4 1989. yjl. 27.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents