Új Szó, 1989. december (42. évfolyam, 283-307. szám)
1989-12-27 / 304. szám, szerda
ÚJ szú 5 1989. k'l. 27. Végső vált Az utazó karmester Száz éve született Lovro von Matacic Az élő és élettelen természet elemei egységes és oszthatatlan rendszerként működnek. Közöttük meghatározható szerveződési kapcsolat, anyag- és energiaáramlás van. Környezetünkre ezért jogi szempontból is mint egységes egészre kell tekinteni. Évtizedek óta egyre másra hoztuk a különféle környezet- és természet- védelmi törvényeket, rendeleteket. Napjainkra számuk meghaladja a kétszázat. A sajtó hasábjain, politikai nyilatkozatokban hangoztattuk, hogy e téren a legszigorúbb, a legjobb stb. törvényeket hoztuk. De évekig elhallgattuk, hogy ezeket „hivatali segédlettel" milyen gyakran megszegik! Nemritkán duplicitások- ra került sor, más területeken viszont egyáltalán nem születtek törvények. Törvénydömping A termőtalajok védelmére például mintegy 80 törvény, törvényerejű rendelet vonatkozik, de ezek csak a mennyiségi mutatókkal kapcsolatosak. A minőség megóvása a háttérbe szorult. A levegő védelméről szóló törvény a szennyezőket a kibocsátott emissziók mennyiségétől, nem pedig az okozott károk nagyságától függően bünteti. Hoztunk jó és szigorú vízvédelmi jogszabályokat is, de a kivételek engedélyezésével nyitva hagytuk a kiskaput... A természetvédelmi törvény pedig csak a nemzeti parkokkal, tájvédelmi körzetekkel, kisebb-nagyobb rezervátumokkal, különféle geológiai képződményekkel stb. foglalkozik. A fák és a cserjések védelmére ugyan megszületett a 149/1981 -es Tt. számú törvény, de a természet főleg a művelés alatt álló kultúrtáj egyéb elemeinek - a mocsarak, nádasok, mezsgyék stb. - megóvására mind a mai napig nem születtek jogszabályok. így nemcsak gazdasági, de jogi téren is leszakadtunk az európai élvonaltól. „Érthető" tehát, hogy Csehszlovákia nem írta, „nem is írhatta" alá a mocsarak védelmét deklaráló madridi egyezményt. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a környezet összetevői között fennálló szerveződés, kölcsönhatás ellenére a rezervátumok védelmét irányító jogszabályok betartását a kulturális, a talajjal kapcsolatosakét a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztérium ellenőrzi. A vizek és az erdők védelméért a vízgazdálkodáBodor Pálnak, az Erdélyből Magyar- országra települt újságírónak előadásában hangzott el a fenti mondat nemrégiben Galántán az Anyanyelv hetének keretében rendezett nyelvi szemináriumon. Jó volt az embernek magyarnak lenni azon a héten Galántán. Sok-sok hétköznap után igazi ünnep volt számomra, s mindazok számára, akik részt vettek a különböző rendezvényeken. Élményt és munkára ösztönző erőt adott a nyelvi szeminárium, melyre elhozta ,,Üzenetét" Lőrincze Lajos. Dobos Lászlótól hallottuk, hogy célunk a ,,rólunk nélkülünk időszakát“ lezárni. Tőle hallottuk azt is, hogy az anyanyelv szabadság, erő, csak erő, akarat és bátorság kell hozzá, hogy számunkra, csehszlovákiai magyarok számára is az legyen. Ezen a szemináriumon tanulhattuk meg Bodor Páltól, hogy aki anyanyelvét ápolja, betegségeinkből segít felépülni. Z. Szabó László, akárcsak Bodor Pál szintén arra tanított bennünket, hogy a nyelvvel való törődés az igazsággal való törődés, hogy emberül az szól, aki az igazságot mondja. Megható volt hallani Csoóri Sándor költőtől, hogy a ma forradalma a lélek forradalma, a lélek felszabadulása, ezt mikor elmondta, milyen érzés volt számára hosszú évek után újra szabadon átlépni a határt, milyen öröm volt számára újra eljönni közénk, csehszlovákiai magyarok közé. És megdöbbentő volt, ahogy kimondta: „ Kétségbe estem a kevés ember láttán!" Valóban, nagyon kevesen vettünk részt a nyelvi szemináriumon. Vajon miért? És miért voltunk kevesen Benczédy József nyelvész-tanár Édes anyanyelvűnk című előadásán? Nem akarok ünneprontó lenni, ezért hát erre a kérdésre most nem válaszolok. Hiszen, akik ott voltunk, így is ünnepet jelentett az est. És ünnepet jelentett számomra és néhány alapiskolás tanítványom számára is az az irodalmi-nyelvi vetélkedő, amely sí, erdőgazdasági és faipari minisztérium a felelős. A sok bába között nemegyszer elvész a gyerek... Nem beszélve arról, hogy a jogszabályok alkalmazása ágazati szintű elveken, mondjuk ki: érdekeken alapul. Törvényszükségben... Az utóbbi időben oly sokat hangoztatott egységes irányítószerv létrehozása mellett átfogó törvényre is szükség van, annál is inkább, mivel a jelenlegi jogszabályok zöme elavult. A kritikus ökológiai helyzet kialakulásához az átfogó törvény hiánya és az irányítási rendszerben tapasztalható fogyatékosságok is jelentősen hozzájárultak. Sajnos, azonban kidolgozása - elsősorban az egyes részterületekre vonatkozó jogszabályok módosításánál felvetődő, erőltetett ágazati eljárások következtében - hosszú időn át várat magára. A tervezetet jogászokból és a környezetvédelmet irányító szakemberekből álló csoport dolgozza ki. Feladatuk ugyan nem könnyű, de mégis elgondolkoztató, hogy jelenleg már az ötödik változat fölött vitatkoznak. De vajon ez lesz-e a végső? A törvénytervezet két részből áll. Az első a tárgyban illetékes állami szervezetek jelentőségével, céljával, feladataival, a természeti erőforrások gazdaságos és ésszerű kiaknázásával, felhasználásával, a polgárok kötelességeivel és jogaival kapcsolatos paragrafusokat tartalmazza. A tervezet második része pedig az ökoszféra egyes elemeinek védelmével foglalkozik. Remélhető, hogy az új törvényjavaslat áthidalja majd az eddigi jogszabályok ágazati jellegét (nagy részük ugyan az átfogó törvény jóváhagyása után is érvényben marad), megszünteti szét- forgácsoltságukat. Garanciákat! Felvetődik azonban a kérdés, milyen mértékben segíti elő, biztosítja-e az állampolgárok jogát az információkra? Azt, hogy az őket érdeklő, érintő, esetlegesen környezetvédelmi problémákat okozó intézkedéseket, építési, beruházási, valamint műszaki terveket megismerhesse, azok anyagába betekinthessen? Biztosítja-e majd a beleszólási jogot? Véleménynyilvánítás esetén garantálja-e az állampolgárok hatásosabb jogvédelmét? Miért vetődnek fel ezek a kérdéa Galántai Gimnázium aulájában zajlott le három járás középiskolás diákjainak részvételével. Szívet melengető érzés volt látni a zsúfolásig megtelt termet, élmény volt látni az érdeklődést, a csillogó diákszemeket, mikor Benczédy József szólt napjaink nyelvhasználatának gondjairól. Az Anyanyelv hetének utolsó napján Kodály Zoltán emlékművét koszorúztuk meg a helyi parkban. Ott, az emlékmű előtt csak azért vegyült üröm az örömömbe, mert Ábrányi Emil Magyar nyelv című versét Bitskey Tibor előadásában nem tömeg, csupán egy kis csoport hallgatta. S mennyivel szebb lett volna az is, ha A csitári hegyek alatt című népdal tömeg ajkán csendül fel! A rendezvénysorozat koronája * volt a Karácsonyi hangverseny. Lelket magasba emelő élmény. Köszönjük a rendezőknek, a szervezőknek, és a közreműködőknek! Köszönjük Bitskey Tiboi színművésznek, hogy elhozta hozzánk Petőfi, Móra, Ady és József Attila üzenetét! Köszönjük a magyarországi tiszavasvári vegyeskamak, az alapiskola gyermekkarának és a gimnázium leánykaranak, a Kodály Zoltán Daloskörnek, köszönjük Józsa Mónika kórusvezetőnek a csodálatos karácsonyi ajándékot! „ Glória szálljon a mennybe, fel, s szálljon a földre a béke!“- zengte az egyesített kórus, majd, miközben a gyermekkórus tagjai a nézőtérről kétoldalt égő gyertyával a kezükben felvonultak a színpadra, megszólalt a ,,Nagy Harmónia", amelyet Kodály Zoltánnal együtt sokan áhí- tunk. Felzengett a kánon: „Jő már az este, békesség lesz a földön, jó éjszakát!" Véget ért a hét, amelyen Bodor Pál szerint halandó köszöntötte - az ember - a halhatatlan nyelvet. A nyelvet, melyet az Ember tölt meg értelemmel. BOROSNÉ KUBOVICS ERZSÉBET ozat? sek? Jó példa erre, hogy a Bratislavai Központi Népgazdasági Kutató- intézet egyik munkatársa az év elején a Nemzeti Bizottságok című folyóiratban még ezt írta: „Különbséget kell tenni a szakemberek és a széles nyilvánosság tájékoztatása között... Fel kell tenni a kérdéseket azért is, hogy ne forduljon elő a so- kolovihoz hasonló eset. A Sokolovi Városi Nemzeti Bizottság egyik képviselőnője ugyanis tavaly bírálni „merészelte" a városban működő vegyi üzem terveit - kétszeresére akarták növelni az akrilsav gyártását - ezért az igazgató társadalomellenesnek minősítve felszólalását, a BTK 192. paragrafusa értelmében rémhírterjesztésért feljelentette. Végül is az illetékes bűnüldöző és köz- igazgatási szervek a képviselőnőt nem marasztalták el. De nem kellene-e hasonló esetekben már eleve garantálni az állampolgároknak, közérdekű véleménynyilvánításuk védelmét? Már- csak azért is, mert nem minden eset végződött ilyen szerencsésen. Gondoljunk csak a Szlovákiai Természet- és Tájvédők Szövetsége bratislavai városi szervezete által két éve kiadott - a főváros környezeti problémáit elemző - publikációjára, szerzőinek sorsára. Köztudott - s ma már le is írhatjuk hogy hatósági zaklatásoknak, kihallgatásoknak, útlevélbevonásnak voltak kitéve. Még egyszer megkérdezzük: Garantálva lesz-e az igazat kimondó, a konfliktust vállaló személyek jogvédelme? Elég erős lesz-e az új törvény, hogy megfékezze a kiskirályokat, még ha a 192. paragrafusnál „hatásosabb", nyomósabb érvekkel huzakodnak is elő? Remélhető-e, hogy létrejön a jogállam, s megszűnik a törvényesség látszatába bur- kolódzó zaklatások lehetősége?! POMICHAL RICHÁRD Új távlatokat nyitnak a képzőművészetben is a jelenben zajló, alulról elindult forradalmi események, változások. Hiszek benne, hogy a közeljövőben népszerűbbé lesz e művészeti ág minden egyes műfaja. Azért is merek ebben reménykedni, mert immár következmények nélkül vállalhatja a nyílt és az őszinte művészi valóságfeltárást, a burkolt és az áttételes formát elhagyva, közérthető nyelven. így alkothatnak festők, szobrászok anélkül, hogy a modern képzőművészeti törekvések között az elvont nonfigu- rációt egyedüli progresszív vonalnak elismerő szakmabeliek a konkrét témák, illetve a kifejezőeszközök természetelvűsége miatt esetleg konzervativizmussal illetnének művészeket. Ahogy Csemiczky László nemzeti művész képeiről, érthetőségük miatt, méltatlanul alakult ki ilyen vélemény. A mind ez ideig nyilvános fórumon be nem mutatott, ismeretlen, a művész műterméből két évvel ezelőtt megvásárolt, s Ján Ábelovsky által kiállítássá komponált kollekció bizonyítja eme megállapítás ellenkezőjét, vagyis, hogy Csemiczky 1926-1948 között készült, hagyományos festészeti témákat megörökítő alkotásai formailag az újat, az avangárd törekvéseket követik. Annak, hogy a konzervatív jelző szóba jöhetett műveinek szakmai értékelésekor, talán az a legfőbb oka, hogy a tradicionális témát könnyen felismerhető vizuális eszközökkel és módszerekkel láttatta, ily módon, megkockáztatható, a befogadók Kevés nagy külföldi karmestert fűztek olyan szoros szálak országunk zenei életéhez, mint a fiumei (a mai Suáak) születésű Lovro von Matacicot. Már pályájának kezdetén, a húszas évek elején gyakran megfordult Csehszlovákiában és kapcsolatba került Josef Sukkal, Otakar Ostrőillal, Leóé Janáőekkel. Az utóbbihoz fűződik első nagy sikere, az operaszínpadon: 1923-ban a Jenufát vezényelte Ljubljanában. Alig nyolcéves, amikor tagja lesz a híres gyermekkórusnak, a Wiener Singerknabennek. Magánúton elvégzi a bécsi konzervatóriumot és tizenhat évesen korrepetitora lett a kölni operának. Eleinte különböző vidéki városokban működött, de hamarosan a belgrádi opera igazgatójává nevezték ki, sőt meghívták a Salzburgi Ünnepi Játékokra is. Hosszabb ideig tartózkodott Zágrábban és Bécsben, az ötvenes évek közepén a drezdai Staatskapelle karmestere és a berlini Staatsoper főzeneigazgatója. Ezt a tisztséget töltötte be 1961-től Frankfurtban is. Vendégszerepeit a párizsi operában, a milánói Scalában, szerződés kötötte Londonhoz, Tokióhoz és más városokhoz. Ám hosszú, több mint hat évtizedes karmesteri pályája alatt sohasem volt saját zenekara - ezért is nevezték őt utazó karmesternek. Első fellépése nálunk a Prágai Tavaszon volt 1958-ban, amikor Mozart, Schumann és Sosztakovics szimfóniái szerepeltek műsorán, s ekkor készült Beethoven Eroicájá- nak lemezfelvétele is, a Supraphon prágai stúdiójában. Egy évvel később ismét Prágában vendégszerepei Richard Strauss és Beethoven müveivel, majd 1960-ben a Cseh Filharmonikusok élén, Véra Sou- kupová közreműködésével, Gustáv Mahler Gyermekgyászdalok című művének és Anton Bruckner 4. szélesebb körénél vált népszerűbbé, mint egyik-másik kortársa. Képtémáinak realizmusa, közvetlen életihletése, a művésznek az egyszerű munkásnép, a munkában megfáradt öregek iránti szimpátiája, életszeretete, szociális érzékenysége és mélységes humanizmusa, a kifejezés, a megjelenítés helyenkénti lirizmusa, az egyszerű ember gondolkodásának követése, mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy a néző Csemiczky képeire tekintve saját, békét és harmóniát óhajtó életérzésével találja szembe önmagát. Műfajilag és technikailag változatos a kiállított anyag. Csemiczky képes ugyanazt a témát ceruzával, tussal, olajjal, vízfestékkel úgy vetni vászonra, hogy az egyes > módszerekkel, technikákkal elérhető azonos és eltérő jegyekkel, minőségekkel tartalmi, érzelmi, hangulati többletet képes teremteni. Ha szénceruzával kerekít portrét, illetve figurát, nehéz gondolatokon, a megnyomorított életvitelből származó gondokon töpreng. A harmincas években festett olajportréi a küzdő, a mindennapos robotban megedző- dött figurák, öregek vitalitásával lázítanak, ezeken nyomasztó képzetek hosszú sorát kelti bennünk a szegénység, a nyomor, az elesettség, a kiszolgáltatottság földszínekkel súlyossá tett látványa (Ülő férfi, öregasszony, Mosónő). Oldottabbak, lá- gyabbak, bizakodást kifejezők az akva- rellportrék (Fiú, Kislány). Zsánerjellegúek az egy- és többfigurás pasztellek - a pihenést, olyan pillanatot örökítenek meg, szimfóniájának bravúros előadását fogadta elragadtatással a prágai közönség. Azok közé a szerencsések közé tartozom, akik 1973-ban ott lehettek a Pozsonyi Zenei Ünnepségek koncertjén, amelyen Lovro von Mataéic felejthetetlen élményt nyújtott az általa alapított Zágrábi Filharmonikusokkal. Minden egyes taktusát szenvedélyes temperamentuma hatotta át. Olyan művészt ismerhetett meg a közönség Matacic személyében, akiben nagyszerűen párosul a délszláv vérmérséklet és a valószínűleg német ősöktől örökölt precizitás. Matacic mindenekeiőtt a nagy romantikus művek - Csajkovszkij, Mahler, Bruckner elismert előadója volt. A Cseh Filharmonikusokkal még 1967-ben elkészítette Bruckner 7. szimfóniájának hanglemezfelvételét, és 1980-ban Prágában szinte démonikus erővel jelenítette meg, ugyancsak a Cseh Filharmonikusok élén, Bruckner „hattyúdalában", a 9. szimfóniában, a halál közelségét érző alkotó elszámolását élete nagy kérdéseivel. Szerencsére, ezt a nem mindennapi karmesteri és zenekari teljesítményét „élőben" rögzítették hangszalagra, illetve lemezre. Ismeretes, hogy a Prágai Tavasz nemzetközi zenei fesztivál nyitó- hangversenyén már hagyományosan mindig Smetana Hazám című szimfonikus költeménye hangzik el. Nos, 1984-ben Lovro von Matacic, a cseh és a szlovák zene lelkes népszerűsítője volt az első-külföldi karmester, akire a „nemzeti" alkotás vezénylését bízták. Lovro von Matacic 1985. január 4-én hunyt el, mint a századelő nagy karmesternemzedékének - Bruno Waltér, Wilhelm Furtwángler, Václav Talich, Kari Böhm - utolsó képviselője. DELMÁR GÁBOR amelyben a meghittség, a bensőség dominál (Nagynénink, Kávéházban, Teraszon). Szociális körülményeket, életmódot tükröző portrékon kívül láthatunk a tárlaton eseményt megörökítő olajfestményeket, ezeken színkavalkáddal ér el fokozott dinamikát (Liptói nyár, Átkozódás), illetve a háború borzalmait szörny-jelképekkel, rémisztő színekkel elutasító expresszív vásznakat (Háború). Nem közömbös Csemiczky számára a folklór sem, a szlovák népművészet motívumkincséból komponált epikus tartalmú táblaképeket (Pásztorok, Jánosík). Csemiczky bármely technikát is alkalmazza képein, a modemnek és a hagyományosnak valamiféle egyéni, a bravúrokra törekvő stíluseszközöket nélkülöző, puritán formákban megnyilvánuló ötvözetét teremti meg. Bármilyen képtémát választ, alkalmassá teszi azt érzelmi-hangulati élmények kifejezésére, minek következtében a művészileg megfogalmazott látvány a nézőre is emocionálisan hat, akár oly formában, hogy a műélvező érzelmileg intenzíven tudja átélni az egyik-másik képen megörökített valóságot. Mindez érvényes a liptói panorámát megelevenítő akvarelljeire, amelyek formai megoldásukkal különböznek a standard tájképektől, jelesen, a vízfesték la- zúrjaival olyan technikai pedantériával tünteti el Csemiczky a zavaró, a lényeget takaró részleteket, hogy nem egy érzelmileg közömbös természetdarabkát látunk a képen, hanem a bennünk is élő, kicsit illuzionisztikus, kicsit idillikus, kicsit nosztalgikus, sokat óhajtott eszményi táj képét. Megjegyzem, hogy általában olyan tájképtémát választ a festő, amelyben szintén kifejezésre jut a szociális elem. Végezetül pedig javallom mindenkinek, aki jegyet vált, megtekinti a kiállítást, vegye meg a katalógust! Előszava, Ján Ábelovsky részletes, Csemiczky munkáját kortársaiéval, az 1909-es generáció tagjainak törekvéseivel, eredményeivel és érdemeivel összevető, értékelő tanulmánya kiegészíti azt a képet, amelyet eleddig a nemzeti művészről 1962-ben megjelent egyetlen, részletesebben csupán életrajzi vonatkozásokkal, semmint a művészpálya értékelésével foglalkozó monográfia nyújt. A művész 80. születésnapját ünneplő kiállítás év végéig várja a látogatókat. TALLÓSI BÉLA Csemiczky László: Pihenés (pasztell, 1931) „A nyelv zene, boldogság, öröm...“ Előtérben a szociális körülmények Csemiczky László a Szlovák Nemzeti Galériában
