Új Szó, 1989. december (42. évfolyam, 283-307. szám)

1989-12-24 / 303. szám, vasarnap

ÚJ szú 3 1989. X». 24. Támogassatok, nem önmagunkért! Fiatal fiúk. Hónuk alatt papír- tekercsek, kezükben ragasztó. Kézzel rajzolt, írott, festett pla­kátokat ragasztanak Galánta (Galanta) központjában. Komo­lyan végzik önként vállalt mun­kájukat.-Az Ybl Miklós Klub tagjai vagyunk - mondják, és felváltva válaszolnak kérdéseimre. No­vember 28-án alakultunk, s azó­ta szorosan együttműködünk a Magyar Diákszövetséggel. Klubunk alakításakor elsősor­ban azt vettük figyelembe, hogy vannak olyan problémák, me­lyekkel a leginkább az építészek foglalkoznak. Célunk a magyar építészeti hagyományok átmen­tése, s hogy ezeket itt, Szlováki­ában továbbfejlesszük. • Kézenfekvő kérdés: mi a véleményetek a lakótele­pekről?- Egyszerűen lelketlenek. • Elképzelhetőnek tartjátok, hogy ugyanannyi pénzből jobb minőségű lakások épüljenek?- Egyértelműen! Jobb mun­kaszervezéssel óriási összege­ket lehetne megtakarítani, me­lyeket aztán a minőség javításá­ra fordíthatna az építőipar. • Milyen célt követtek a pla­kátragasztásokkal?-A Pozsonyban (Bratislava) megalakult diákklubbokkal, töb­bek közt a vegyészek Szent- györgyi Klubjával együtt a ma­gyarlakta területek lakosságát igyekszünk felrázni. A szlovák diáktársaink is kijárnak ugyan vidékre, ragasztanak plakátokat, de tudjuk azt is, hogy a magyar lakosság bizalmatlan ezekkel szemben, gyakran el sem ol­vassák. • A plakátok, pontosabban az elkészítésükhöz szükséges papír, festék pénzbe kerül. A di­ákok pedig mindig is vékony- pénzűek voltak. Kaptok valami­lyen támogatást? Vagy saját zsebpénzetek külditek ezekre a kellékekre?- Ezt-azt kapunk az iskolától is. Amikor mégis hiányzik vala­mi, összedobjuk a pénzt. • Ezt úgy értsem, hogy a fő­iskola tanárai támogatnak ben­neteket?-Tudomásom szerint volt egy gyűlésük, amelyen 404-en mellénk álltak, hatan ellenünk szavaztak, és nyolcán tartóz­Bil’ak Brezsnyevhez írt leveléről Az 1968-as csehszlovákiai törté­néseknek, s főként a Varsói Szerző­dés öt állama hadseregei beavatko­zásának szentelt négy oldalt 51. számában az Eho planeti, szovjet hetilap. A Josef Smrkovsky és Zdenék Mlynár visszaemlékezései­ből készült összeállítás kiemelt he­lyet kapott. A hetilap rövid portrét közöl Alexander Dubcekröl is, mégpedig Óta Őik visszaemlékezé­sei alapján, aki egyebek közt leírta Dubcek CSKP KB első titkárává tör­tént választásának körülményeit. Közli a ÖSTK munkatársának Óest- mír Císarral készült beszélgetését az 1968-as prágai tavasz és az 1989-es prágai ősz közötti különb­ségekről. Idéz továbbá abból a be­szélgetésből is, amelyet a Magyar- ország című hetilapnak adott Kádár János, röviddel a halála előtt. Kádár János ebben az interjúban részlete­sen szólt arról, milyen szerepet ját­szott Vasil' Bil’ak 1968. augusztusá­nak eseményeiben, s főként arról a Brezsnyevnek küldött levélnek a tartalmáról, amelyet Bil’ak titokban adott át az augusztus 3-i pozsonyi találkozón a szovjet küldöttség­nek. (P) Ajándék - Hainburgból (Munkatársunktól) - Tegnap dél­előtt 10.00 órakor a pozsonyi (Brati­slava) Vöröskereszt székháza elé autókonvoj érkezett Hainburgból. Az osztrák Vöröskereszt szervezete - a Jugendrotkreutz - három teher­autónyi játékkal, gyümölccsel és édességgel, közel 250 ezer schilling értékben ajándékozta meg az SZSZK szociális intézeteiben élő mozgássérült és értelmi fogyatékos gyerekeket.- A karácsony a szeretet, a gye­rekek ünnepe volt és marad mindig. Éppen ezért most, hogy lehetővé vált a két ország baráti közeledése, meghirdettük „A csehszlovák gyere­kekért" karácsonyi akciót. Vállala­tok, intézmények és magánszemé­lyek azonnal csatlakoztak a felhí­váshoz, s jelenlétünk is azt tanúsítja, az emberekben él a szeretet - mondta a rögtönzött sajtótájékoz­tatón Walter Glöckel a hainburgi csoport vezetője. A központi bizottság székháza elől a délelőtt folyamán az ajándéko­kat azonnal elszállították a kassai (Kosice), humennéi és a 2iar nad Hronom-i intézetekbe. A pozsonyi Mokrohajská utcai intézetben a sok ajándékot meghitt ünnepség kereté­ben adták át, ahol jelen voltak nem­csak a Vöröskereszt Központi Bi­zottságának képviselői, hanem szá­mos orvostanhallgató is, akik kelle­mes délutánt töltöttek a gyerekek­kel. (Péterfi) PANAMA ellen folytatódik az Egyesült Államok intervenciója, a villámakciónak tervezett hadmű­velet egyre inkább elhúzódik, s még mindig nem sikerült elérnie fő célját, Manuel Noriega tábornok elfogását. Az amerikai kormány képviselői be­ismerték, a feltételezettnél sokkal nagyobb ellenállásba ütköznek. Pénteken további 2000 katonával erősítették meg az expedíciós egy­séget, már 24 000 amerikai katona harcol Panamában. A SZOVJETUNIÓ népi képvise­lőinek II. kongresszusa tegnap sza­vazattöbbséggel jóváhagyta az al­kotmányfelügyeletről szóló törvényt. A név szerinti szavazás során 1639 képviselő foglalt állást a törvény mellett, 137 elutasította, 103 képvi­selő pedig tartózkodott a szavazás­tól. A törvény jóváhagyását rendkí­vül éles vita előzte meg, több balti­kumi képviselő nyomatékosan eluta­sította a törvényt és az alkotmány­felügyeleti bizottság létrehozását. Véleményük szerint ez az új törvény veszélyezteti a köztársasági alkot­mányokat, ürügy lehet a köztársasá­gi alkotmányok és a Szovjetunió alaptörvénye cikkelyeinek össze­hangolására. SZŰRÖS MÁTYÁS, a Magyar Köztársaság ideiglenes államfője március 25-re kiírta az általános vá­lasztásokat. Negyvenhárom év után első ízben méri össze erejét több politikai párt. Legutóbb 1947-ben volt erre példa, akkor a kommunista párt vezette négypárti koalíció a szavazatok 60 százalékát szerez­te meg. A SALVADORI Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front tűz­szünetet hirdetett a karácsonyi és az újévi ünnepek idejére. Az ideiglenes tűzszünet 11 napra szól, december 23-tól január 2-ig. A kormánycsapa­tok parancsnoksága erre nyilatko­zatban reagált, bejelentve, a kor­mányerők mindvégig teljes harcké­szültségben lesznek, hogy közbe­léphessenek, ha a partizánok meg­sértenék egyoldalú tűzszünetüket. PÁRIZSBAN befejeződött az Európai Közösségek 12 tagországá­nak és az Arab Államok Ligája 22 tagországának tanácskozása a kap­csolatok javításáról Nyugat-Európa és az arab világ között. A külügymi­niszterek megállapodtak abban, a politikai, kulturális és gazdasági együttműködés új struktúráját fogják létrehozni. Konszenzussal tíz jelen­tős tervet fogadtak el erre vonatko­zóan. kodtak a véleménynyilvání­tástól. • És a születtek? Kaptok még otthonról pénzt? Olyan hí­rek is eljutottak hozzánk, hogy számos egyetemista nem kap otthonról zsebpénzt, mert saját szülei kiváltságait támadja.- Nekem nincsenek ilyen gondjaim. Az édesapám kétkezi munkás, kiváltságok nélkül. Egyetért velem. Tudomásom szerint ilyen gondok főként az ún. elitkarokon - a jogi, az or­vostudományi, illetve az építő­művészi karon - fordulnak elő, melyeken olyan egyetemisták tanulnak, akiknek magas beosz­tásban dolgoznak szüleik. Tu­dunk arról is, hogy sok ilyen szülő eljött egyetemista gyerme­kéért, hazavitte, nehogy „bele­keveredjen valamibe". • Egyáltalán, mit akartok elérni a legközelebbi időn belül?- Ragaszkodunk a főiskolá­sok ötpontos követeléséhez, il­letve a Nyilvánosság az Erőszak Ellen tizenkét pontos követelé­séhez. Amíg ezeket a követelé­seket nem teljesítik, sztrájko­lunk! • Ezeket a követeléseket azonban nem lehet egy-két hé­ten belül teljesíteni!- Ez igaz. Vannak azonban olyan pontok, melyek teljesíté­séhez mindképpen ragaszkod­nunk kell. Gondolok itt például a Népi Milícia felszámolására. Igaz, hogy lefegyverezték őket, de a fegyvereiket bármikor visz- szakaphatják és a nép ellen for­díthatják. Egyébként sem tartjuk elfogadhatónak, hogy egy párt­nak, különösen ott, ahol több egyenjogú párt létezik, fegyve­res csapata legyen. • A plakát-akciótok mellett itt az alkalom, hogy a közvélemény előtt elmondjátok, mit kértek.- Azt, hogy támogassanak bennünket! Nem önmagunkért. Most egy olyan demokratikus folyamat indult meg, melyet ha végigviszünk, mindenkinek jobb lesz - a munkásnak, földműves­nek; értelmiséginek, a szlovák­nak, csehnek, magyarnak, uk­ránnak, németnek, lengyelnek, ruszinnak is. Ha mi, magyarok, most nem állunk azok mellé, akik síkra szálltak a demokráci­áért, lemaradunk, s ezt később felróhatják nekünk. FEKETE MARIAN HáP istennek: tévedtünk Pontosabban szólva: időszerűtlenek leszünk. Újságíró ilyet talán még nem mondott, de az események felborítják a konvenciókat. Semminek nem örültünk még annyira, mint most annak, hogy lemaradunk. S most nézze el nekünk az olvasó, hogy belső ügyeinkkel, lapszerkesztési gondjainkkal traktáljuk. Vasárnapi Új Szónk átfutási ideje az egyes oldalaktól függően két- három hét között mozog. Ez azt jelenti, hogy a kézirat leadása és a lap megjelenése között ennyi idő telik el. Sosem okozott számunkra akkora főfájást az,,időszerűség-probléma", mint most. Hiszen ez azt jelenti, hogy mind a december 29-én megjelenő szilveszteri számunk, mind pedig az 5-én megjelenő első januári számunk külpolitikai oldalai még a Ceausescu-diktatúra bukása előtt kerültek nyomdába. Az egyikben glossza jelenik meg a diktátorról, a másikban egy nagy összeállítás a kelet-európai országokról, s ebben még lényegében változatlanként mutatjuk be a Ceausescu-rezsim uralmát. Mién kell így szerkeszteni egy magazinjellegü hetilapot (legalábbis mindent elkövetünk, hogy a jövőben ilyen legyen a Vasárnapi Új Szó)? Néha magunk sem értjük bár van rá magyarázat. De nem akarjuk az olvasót a nyomdai kapacitással, a harmonogramokkal és leadási időpontokkal terhelni. Egyelőre ez van. Napi számainkban arra törekszünk, hogy lehetőségeinkhez méhen a legfrissebb infor­mációkat közöljük. Alá kell húzni: mostani lehetőségeink határait maximálisan kitolva (zárási idő, nyomás, szállítás, vasúti menetrend- ezek tőlünk többnyire független tényezők) tesszük ezt. Életünk, a politikai események fénysebes zajlása és az Új Szó előállítása közötti ellentmondások miatt vergődve most mégis boldo­gok vagyunk, nem bánjuk, hogy nem tudunk mindenben versenyt futni az idővel. Valljuk: ezentúl csak az idő körözhet le bennünket. Lehet, hogy néha lemaradunk az eseményekről, de nem maradunk el tőlük. Ezt szilárdan megfogadtuk. (malinak) Forradalom - egyenes adásban Péntek délután kezdte meg közvetítését a Szabad Román Televí­zió. Minden korlátozás nélkül, órákon keresztül egyenes adásban sugározta az éppen születő román forradalom eseményeit. Az adást átvette a Magyar Televízió, a stúdióban egy újságíró tolmácsolta a román szöveget. A Magyar Televízió műsorát pedig a Csehszlovák Televízió vette át, tolmácsolva a magyar szöveget szlovákra. Vagyis egy csodálatos forradalmi tévélánc alakult ki, s az emberek nálunk is- magyarok és szlovákok - ilyen módon közvetlen résztvevői voltak a bukaresti lenyűgöző eseményeknek, melyekről a hét elején még csak nem is álmodtunk. Akkor még Tőkés László tiszteletesért, a temesváriakért aggódtunk, most már egész Romániáért. Sajnos, a ,,Kápártok géniusza“, a véres kezű kondukator olyan militáns rezsimet hozott létre, amelyben lehetetlenné vált a miénkhez hasonló gyöngéd forradalom megvalósítása, a józan, fegyelmezett, konstruktív tárgyalások útján történő problémarendezés, mint a szom­szédos Bulgáriában vagy Magyarországon. Románia sebek ezreiből vérzik, Románia gyászol és ujjong. A Securitate - néhány magas rangú vezetőjének hűségnyilatkozata ellenére - nem követte a had­sereg példáját, nem állt a nép mellé, hanem ellene fordította fegyvereit. Egyenes adásban láthattuk az utcai harcokat, a katonák oldalán harcoló népfelkelőket. Láthattuk, ahogy az évek óta éhező emberek az utolsó falatjaikat osztották meg a most már értük harcoló kato­nákkal. Megszűntek a mesterségesen szított nemzetiségi ellentétek, románok, magyarok, németek, szerbek, szlovákok szíve egyszerre dobbant - a szabad Romániáért. A nemzetiségek képviselői is helyet kaptak a forradalmi tanácsban. Közös céljuk, hogy felvirágoztassák közös hazájukat, felszámolják a családi diktatúra átkos következmé­nyeit. Hol a bukott diktátor és legfőbb ,,harcostársa", a felesége? - ez a kérdés foglalkoztatta talán a legtöbbet az embereket a forradalom első óráiban. Amikor újra meg újra olyan hírek érkeztek, hogy már a nyomukban vannak, többen azt kiáltották: Halált reá! S valaki közbeszólt: - Nem, nem halálra, életre kell ítélni. Olyan életre, mint amilyet ö biztosított nekünk: 200 grammos húsfejadaggal, a reggeli kenyérért éjszaka kezdődő sorbanállással, hideg, sötét lakással. Igen, ez lenne a valódi igazságszolgáltatás. Ezt is szívesen megnéznénk, mégpedig egyenes adásban. gORFÖL 7SUZSA A diktátor bukása után a Reuter hírügynökség megírta a „régi stílusú utolsó kommunista portréját, aki Ke­let-Európábán szembeszegült a libe­ralizmus hullámaival11. A hivatalos román sajtó 18 hónappal ezelőtt Ceausescut a „történelem legna­gyobb románjának" nevezte el. Pénte­ken, amikor a pártszékház tetejéről heli­kopterrel menekült, a tüntetők ezt kiabál­ták: „Patkány, patkány11. Ceausescu saját családjának tagjait ültette a kulcsfontosságú tisztségekbe. A kommunista ideológia leple alatt terem­tette meg saját személyi kultuszát, hatal­mát. Románia, potenciálisan Európa egyik leggazgadabb mezőgazdasági te­rülete, ahol gazdag kőolajtartalékok is vannak, ám a megfontolatlan iparosítás következtében a földrész legszegényebb országainak egyike lett. Ceausescu 1918. január 26-án szüle­tett Scornicesti faluban, Bukaresttől nem messze, egy parasztcsaládban. Az alap­iskola elvégzése után, 14 évesen csatla­kozott a kommunista párthoz. A második világháború előtt s alatt többször ült bör­tönben. A háború után különböző tisztsé­geket töltött be a szovjetek által támoga­tott kormányban. 1965-ben kezdődött a „Ceausescu-éra11. Ekkor került a párt élére, 47 évesen ó volt a legfiatalabb, aki Kelet-Európában ilyen tisztséget töltött be. Tíz évvel később lett államfő. Akkor lett híres, hogy a saját útját járja, amikor elítélte, hogy a Varsói Szerződés öt tagor­szágának csapatai leverték a prágai ta­vaszt. Azóta a román csapatok nem vet­tek részt az ország határain túl megren­dezett VSZ-hadgyakorlatokon, s azt sem engedte meg, hogy idegen egységek lép­jenek Románia területére. Kína és a Szovjetunió szembenállásának idején ,,Ceausescu-éra“ összebarátkozott Pekinggel, s abban is különbözött a többi szocialista országtól, hogy nem szakította meg a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel, továbbá elítélte a Szovjetunió bevonulását Afganisztán­ba. 1985 után elutasította a Mihail Gorba­csov által bevezetett reformokat, saját terveit rendkívül keményen vitte keresz­tül. Rendkívül éles nemzetközi bírálatokat váltott ki 1988-ban az a bejelentése, hogy több ezer falut számolnak fel Romániá­ban, s ezeket agráripari központokkal he­lyettesítik. A lakosság azonban már torkig volt az átgondolatlan gazdasági elképze­lésekkel. 1987-ben tízezres tüntetés volt Brassóban az élelmiszerhiány miatt, az emberi jogok tiszteletben tartásáért. Nem telt el sok idő azóta, hogy hat korábbi kommunista funkcionárius nyílt levelet in­tézett Ceausescuhoz, amelyben támad­ták egyeduralmát. A hatvanas évek köze­pétől, amióta csak hatalomra került, Ceausescu független külpolitikát követett, s ezt a Nyugat üdvözölte. Bár Románia a Varsói Szerződés és a KGST tagja maradt, Ceausescu nemegyszer körülud­varolta az Egyesült Államokat, Nyugat- Európát és Kínát. A nyolcvanas években azonban az emberi jogok terén követett eljárása miatt fokozatosan megromlottak kapcsolatai a Nyugattal, s a belső válság arra kényszerítette, hogy szocialista szö­vetségeseivel fűzze szorosabbra a gaz­dasági kapcsolatokat. Az 1982-es és 1983-as években, amikor Románia meg­érezte a nyersanyagárak emelkedését és súlyos következményei voltak a túlzott iparosítási programnak, Ceausescu arra kényszerült, hogy felülvizsgálja a nyugati hitelekkel kapcsolatos álláspontját. Ke­gyetlen, rendkívül takarékos programot vezetett be, s ezzel Románia nagyobb mértékben vált függővé Moszkvától, főleg a kőolaj miatt. A titkosrendőrség, családi klánjának erős hálózata megvédte öt az ellenzékkel szemben. (Felesége, Elena lett az ország második embere, összesen 40 rokonát helyezte a legmagasabb tisztségekbe.) Azoknál a funkcióknál, amelyeket nem hozzátartozói töltöttek be, érvényesült a káderek rotációja, s ezzel elejét vette annak, hogy bármilyen ellenzék kialakul­hasson. Ceausescu a héten iráni látogatása során tévesen mérte fel hatalmi bázisá­nak erejét. Teheránban még azt mondta, hogy Romániában a helyzet „jó, stabil és kiegyensúlyozott". Ekkor zárták le Romá­nia határait, és lőttek a tüntető töme­gekbe ...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents