Új Szó, 1989. december (42. évfolyam, 283-307. szám)
1989-12-24 / 303. szám, vasarnap
A CHARTA 77 Nyilatkozata 1977. január 1. Aki a hitnek bennsö erejével szól Beszélgetés Tőkés Lászlóról Erdélyi Gézával- Az elmúlt hetekben a temesvári prédikátor sorsáért aggódott a világ. Amikor erőszakos kilakoltatására sor került volna, a református lelkész és családja védelmére összegyűlt tömeg szembeszállt a karhatalommal. Ez az esemény indította el Romániában a most már a Ceausescu-diktatúra elleni forradalmi harccá növekedett eseményeket. Miközben még mindig óráról-örára egymásnak ellentmondó hírek érkeznek Romániából, Erdélyi Géza hanvai református lelkészt Tőkés László hitének erejéről kérdeztem.- Sokat gondolkodtam ezen, hiszen elhivatottságom szerint is személyesen érintett és érdekelt vagyok. Mindent számbavettem, s tömören összefoglalva a következőkre jutottam: Tőkés Lászlóban egy nagyon erős prófétai tudat él. Ezt nem sajátíthatja ki az ember, senki sem lehet próféta a saját erejéből. Ez alatt azt értem, hogy egy megcáfolhatatlan hivatástudattal együtt van az igazság hatalma. Tőkés László egy ősi, bibliás erdélyi családban született és nevelkedett fel. A hűséges hivatás- tudat és az igazság erejével, szeretetével már akkor találkozott, amikor értelmileg fel sem foghatta. Ennek a koronája lett az elhivatottság. Aki az Ószövetségben Ezékiel, Ézsaiás prófétákról olvasott, tudja, hogy ki akartak térni a prófétai feladat elől, de nem tehették. Az elhivatottság és a gondviselés révén nem tehettek mást, csak amit a bennső hang parancsolt. Nemcsak az erős hit, hanem az Istentől való elrendeltetés mondatja: ez a feladatom, erre születtem. Ez elől nem lehet elbújni, mert engedelmeskedni kell a belső parancsnak. Az igazságot, az embertelenséget ki kell mondani. Tőkés László szembenézett a halállal, tudta, nem önmagáért tette.- Bizonytalanok vagyunk, hiszen ellentmondásos hírek érkeznek Romániából, így Tőkés Lászlóról is. Nem tudjuk él-e hal-e.- Bízzunk abban, hogy életben van, és életben marad. Ő egy országot mozgósított, s most érthető meg igazán, miért tekintették őt annyira veszélyesnek, holott tekinthették volna egyszerű polgárnak is. A forradalmi események az ő életéért rendezett tüntetéssel vették kezdetüket Temesváron. Ez lebontott minden válaszfalat, amit a diktatúra Románia népei, nemzetei közé emelt. Az emberek közötti gyűlölet válaszfala robbant le. Most már bizonyosság: bárhogyan is alakul Tőkés László sorsa, az általa elindított folyamat megállíthatatlan. Nézzünk csak vissza a történelembe! Jézus halála után tört előre a kereszténység, s a modern korban Martin Luther Kína meggyilkolását az amerikai polgárjogi mozgalmak kiteljesedése követte. De reméljük, Tőkés László él és még sok istentiszteletet tart templomában.- Az ő esetében összekeveredett a politikum és a hit?- Csak azt követi, amint mi, magyarok erdélyi életvitelnek, életfilozófiának, irodalomnak és művészetnek mondunk. Ez a történelem során valószínűleg mindannyiunkhoz közeli dolgokból alakult ki. Szerencsés helyzetben voltam, hogy apám révén gyermekkoromtól a teljes erdélyi irodalom vett kerül: Remenyik, Dsida, Makkai Sándor, Bánffy, a Loránt- ffyak, a Rákócziak levelezései, Bethlen és Bocskai politikai életműve megtalálható volt a lelkészi könyvtárában. Na és a pótolhatatlan, helyet- tesíthetetlen Ady Endre versei. Az egyik nagy felfedezésemet már diákkoromban megtettem, a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméje Erdélyben mindig megvolt. A népek, a féltucatnyi vallás, a több felekezet, a sokféle nemzetiség történelmi egységben éltek.- Most Erdélyen kívül is, mintha ez a korszellem kezdene uralkodni. Tanúja voltam, hogy Kassán a szlovákok is tíz, húsz, ötven koronáért vették a filléres gyertyát, hogy ezzel is segítsék a Romániában most elpusztítottak családjait. Honnan jön, miből születik ez a spontán együttérzés? így politizálnának az emberek?- Kétségtelen, hogy a kassai dologból, a közös virrasztásból is világosan látszik, itt egy eltemetettnek hitt érzés ébredt fel az emberekben. A közös sors tudatosítása készteti arra őket, hogy átérezzék mindazt, ami Erdélyben történik. Tőkés László ezt szimbolizálja. Felébresztette az emberekben az érzést, amelyet talán el lehetett altatni, de elpusztítani nem tudták. Ez bennünk van, a tudatunk mélyén munkál. Tőkés László magyar, református, de mindenkié. A vallásszabadságért, az emberi jogokért, az egyetemes emberi méltóságért emelte fel szavát. Értem, érted, értük is szenved. Biztos vagyok benne, hogy az ő kiállása és helytállása tágabb értelmezésben is ad valamit az emberiségnek. Az erdélyi magyarok nyitottságát ismerhette meg a világ. A nyitottságot, amelyet az iránta szított gyűlöletet mások iránti szeretetté, tiszteletté emelte. Aki a hitnek bennső erejével szól, az „Itt állok, másként nem tehetek" lelkiismeret-vállalással néz szembe a rosszal, bizonyos tekintetben politikát csinál, s kedvező esetben a történelmet írja.- Köszönöm a beszélgetést. DUSZA ISTVÁN Új tantárgyakat - újszerűen Egy tanár-diák nagygyűlésen jelentette be a Pozsonyi (Bratislava) Közgazdasági Főiskola rektora, hogy december 1-jei hatállyal megszünteti a Marxizmus-Leninizmus Intézetet, s helyette létrehozza a filozófiai, szociológiai és politológiai tanszéket. A hírt a diákok tapssal fogadták, viszont a tanárokat a bejelentés váratlanul érte. Feladatul kapták ugyanis, hogy szinte az egyik napról a másikra dolgozzák ki, miként fogják az új tantárgyakat oktatni. A nagygyűlés óta három hét telt el. Vajon sikerül-e ennyi idő alatt eleget tenni a rektori feladatnak - kérdeztük meg prof. Öenek Novotnytól, az újonnan létrehozott tanszék vezetőjétől. 1976. 10. 13-án a CSSZSZK törvénygyűjteményben közzétették A polgári és politikai jogok nemzetközi egyezményét, és A gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezményét, amelyeket köztársaságunk nevében 1968-ban aláírtak. 1975-ben Helsinkiben megerősítették, s 1976. 3. 23-án lépett életbe. Ettől az időtől kezdve állampolgárainknak joguk, államunknak kötelessége e törvényekhez igazodni. Azok a szabadságjogok, melyeket ezek a szerződések garantálnak, fontos civilizációs értékek, melyekre a történelem folyamán számos haladó személyiség törekedett, és törvénybeiktatásuk jelentősen segítheti társadalmunk humánus fejlődését. Üdvözöljük ezért, hogy a CSSZSZK csatlakozott ezekhez az egyezményekhez. Nyilvánosságra hozataluk azonban ismételten arra figyelmeztet bennünket, hogy számos polgári jog - sajnos - csupán papíron érvényesül nálunk. Teljesen illuzórikus például a szólásszabadság, melyet a jogegyezmény 19. cikkelye biztosít. Polgártársaink tízezreinek csupán azért nincs lehetőségük saját szakmájukban dolgozni, mert a hivatalostól eltérő nézeteket vallanak. Amellett a hivatalok és a társadalmi szervezetek részéről gyakran válnak különböző diszkriminációk és üldöztetések szenvedő alanyaivá; meg vannak fosztva a védekezés minden lehetőségétől, gyakorlatilag az apartheid áldozatai. További százezrek vannak megfosztva ,,a félelemtől mentes élet jogától" (az első egyezmény bevezetője), mivel tartós veszélyben kénytelenek élni, mert ha kinyilvánítják nézeteiket, elvesztik munka- és egyéb lehetőségüket. A második egyezmény 13. cikkelyével ellentétben, mely a művelődéshez való jogot biztosítja, számtalan fiatal számára akadályba ütközik a továbbtanulás csupán nézetük, sőt szüleik nézete miatt. Számtalan állampolgár kénytelen félelemben élni, mert ha meggyőződésével összhangban nyilatkozna, vagy ö maga, vagy pedig gyermekei megúsztatnának a művelődés lehetőségétől. Az ,,információ szerzésének és határokra való tekintet nélkül szóban, írásban vagy a művészetek által való terjesztésének joga“ (az első egyezmény második pontjának 19. cikkelye) nemcsak közvetve, hanem gyakran bűnvádi eljárás leple alatt üldözött tevékenység (mindezt egyebek közt a fiatal zenészekkel éppen folyamatban lévő bírósági per tanúsítja). A nyilvános megnyilatkozás szabadsága valamennyi tömegtájékoztató eszköz és publikációs vagy kulturális intézmény központi irányítása által van elnyomva. Semmilyen politikai, filozófiai, tudományos nézet vagy műalkotás, mely ha egy kissé is kilép a hivatalos ideológia vagy esztétika kereteiből, nem közölhető; lehetetlen a társadalmi jelenségek nyílt bírálata. Ki van zárva azok ellen a hazug és sértő rágalmak elleni védekezés lehetősége, melyeket a hivatalos propaganda terjeszt („törvényes oltalom a becsület és a jóhír elleni támadás" esetében, melyet egyértelműen biztosít az első egyezmény 17. cikkelye, a gyakorlatban azonban ez sem létezik. A hazug vádakat nem lehet cáfolni, és hiábavaló kísérlet bírói úton jóvátételt kikényszeríteni; a szellemi és kulturális alkotások terén kizárt a nyílt vita. Sok tudományos és kulturális, valamint egyéb dolgozó és állampolgár diszkrimináció áldozata csupán azért, mert évekkel ezelőtt nyilvánosan kifejtette nézeteit, melyeket a jelenlegi politikai hatalom elítél. A vallásszabadság, melyet az első egyezmény 18. cikkelye hangsúlyozottan biztosít, a hatalmi önkény által rendszeresen korlátozva van; a lelkészek tevékenységi terének módszeres szűkítése, s fejük fölött Damoklesz-kardként állandóan ott lebeg tevékenységük állami engedélye visszavonásának veszélye, egzisztenciálisan vagy más módon vannak sújtva azok, akik tetteikben vagy szavaikban kifejezik vallási meggyőződésüket. Számos polgárjog gyakorlása meghiúsításának eszköze az a rendszer, amely valójában alárendel mindenféle intézményt az államban a vezető párt politikai apparátusa direktíváinak és a hatalmilag befolyásos egyének döntéseinek. A CSSZSZK alkotmánya és más törvényei, jogi normái nem szabályozzák ennek sem tartalmát, sem formáját, kialakításuk és alkalmazásuk többnyire a kulisszák mögött történik, gyakran szóbeli utasítás formájában, az állampolgárok számára ismeretlenül és ellenőrizhetetlenül; szerzőik senki másnak csupán önmaguknak vagy saját hierarchiájuknak tartoznak felelősséggel, ennek ellenére döntő módon befolyásolják a törvényhozó és a végrehajtó állami szerveket, az igazságszolgáltatást, a szakszervezeteket, az érdekvédelmi szervezeteket, más politikai pártokat, vállalatokat, üzemeket, hivatalokat, intézményeket; s utasításaik előnyben vannak a törvénnyel szemben. Ha az állampolgárok, vagy a szervezetek jogaik és kötelességeik magyarázatában ellentétbe kerülnek a direktívával, nem fordulhatnak független intézményhez, mivel ezek egyáltalán nem léteznek. Mindez súlyos mértékben korlátozza azokat a jogokat, amelyeket az első egyezmény 22. és 21. cikkelye biztosít (a társulási szabadság és végrehajtása akadályozásának tilalma), ellentmond a 25. cikkelynek is, (a közügyek intézésében való egyenjogú részvétel) a 26. cikkelynek (a törvény előtti megkülönböztetés kizárása). Ez az állapot akadályozza, hogy a munkások és egyéb dolgozók gazdasági és szociális érdekeik védelmében minden korlátozás nélkül szakszervezetekbe vagy egyéb szervezetekbe tömörüljenek, és szabadon gyakorolhassák a sztrájkhoz való jogukat (a második egyezmény 1. pontjának 8. cikkelye). A további állampolgári jogokat, beleértve a „a magán- és a családi életbe való beavatkozás, a levéltitok megsértésének tilalmát" (az első egyezmény 17. cikkelye) szándékosan megsértik azzal, hogy a belügyminisztérium a legkülönbözőbb módszerekkel ellenőrzi az állampolgárok életét, pl. lehallgatja telefonjaikat, ellenőrzi postájukat, megfigyelteti személyüket, házkutatásokat rendel el, besúgók hálózatát építi ki a lakosság körében (besúgóit gyakran megfélemlítéssel vagy ígéretekkel szerzi). Sok esetben beavatkozik a munkaadók döntésébe, a hivatalok és szervezetek diszkriminációs intézkedéseit inspirálja, befolyásolja az igazságszolgáltatás szerveit, irányítja a tömegtájékoztató eszközök propaganda kampányait. Ez a tevékenység nincs törvények által szabályozva, titkos és az állampolgár semmilyen módon sem tud védekezni ellene. A politikailag motivált büntetőeljárásokban a vizsgáló és igazságszolgáltató szervek megsértik a gyanúsított, illetve vádlott jogait, és védelmük, melyet a jogegyezmény 14. cikkelye és a csehszlovák törvények is garantálnak, nem biztosítható. Az így elítélt személyekkel a börtönökben olyan módon bánnak, amely sérti emberi méltóságukat, veszélyezteti egészségüket és erkölcsi megtörésükre irányul. Folyamatosan megsértik a jogegyezmény második pontjának 12. cikkelyét, mely az állampolgároknak hazájuk szabad elhagyásának jogát biztosítja, de ezt a „nemzetbiztonság védelmének" ürügyén (3. pont) különböző megengedhetetlen feltételekhez kötik, önkényesen járnak el az idegen állampolgárok számára kibocsátandó vízumok esetében is. Közülük sokan nem látogathatnak a CSSZSZK-ba, például csupán azért, mert munkájuk folytán vagy barátságból olyan személyekkel kerültek kapcsolatba, akik nálunk diszkriminálva vannak. Ha egyes állampolgárok privát körben, a munkahelyen vagy nyilvános módon, ami gyakorlatilag csupán a külföldi tömegtájékoztatási eszközökben lehetséges, az emberi és demokratikus jogok folytonos megsértésére figyelmeztetnek, és konkrét esetekben elégtételt követelnek, szavuk visszhang nélkül marad, sőt, vizsgálat indul ellenük. Az országban az állampolgári jogok megtartásáért természetesen a politikai államhatalom felelős. De nem kizárólag az. Mindenkinek vállalnia kell a maga felelősségét a közállapotokért, tehát azoknak a törvénybe iktatott egyezményeknek a megtartásáért is, melyek egyébként nemcsak a kormányt kötelezik, hanem minden állampolgárt. Ennek az együttes felelősségnek az érzése, a polgári elkötelezettség vállalása és az értelmébe vetett hit, az a közös igény, hogy új, hatékony kifejezési formákat keressünk, vezetett ahhoz a gondolathoz, hogy iétre- hozzuk a CHARTA 77-et, melynek keletkezését ma nyilvánosan bejelentjük. A CHARTA 77 szabad, formalitásoktól mentes, nyílt közössége a különböző meggyőződésű, vallású és foglalkozású embereknek, akiket az a közös akarat kapcsol össze, hogy egyénenként és közösen fellépjenek az emberi és polgári jogok tiszteletben tartásáért országunkban és a világon. Azokért a jogokért, melyeket az embernek biztosít mind a két törvénybe iktatott nemzetközi egyezmény, a helsinki konferencia záróegyezménye, számos, a háború, az erőszak, a szociális és szellemi elnyomás ellen elfogadott nemzetközi dokumentum, és mindaz, amit összefoglalóan kifejez az ENSZ emberi jogokkal foglalkozó általános nyilatkozata. A CHARTA 77 azoknak az embereknek a barátságából és szolidaritásából fakad, akik aggódnak azoknak az ideáloknak a sorsáért, amelyekkel életüket, munkájukat összekapcsolták. A CHARTA 77 nem szervezet, nincsenek állandó szervei, nincs alapszabálya és szervezetileg feltételezett tagsága. Csatlakozhat hozzá mindenki, aki gondolataival egyetért, részt vesz munkájában és támogatja. A CHARTA 77 nem bázisa az ellenzéki politikai tevékenységnek. Közérdeket kíván szolgálni, mint sok más hasonló kezdeményezés Nyugat és Kelet különböző országaiban. Nem akarjuk tehát kitűzni saját politikai vagy reformprogramunkat, elsősorban úgy kívánunk konstruktív dialógust folytatni működési területünkön a politikai és államhatalommal, hogy figyelmeztetni fogunk az emberi jogok megsértésének konkrét eseteire, előkészítjük ezek dokumentációit, javasoljuk megoldásukat, előterjesztünk különböző általánosabb javaslatokat ezeknek a jogoknak és biztosítékaiknak megszilárdítására, közvetítők akarunk lenni a különböző konfliktushelyzetekben, melyeket a jogtalanság váltott ki. Szimbolikus nevével a CHARTA 77 hangsúlyozza, hogy annak az évnek a küszöbén keletkezett, amelyet a politikai foglyok jogainak szenteltek, és amelyben a belgrádi konferencia vizsgálni fogja a helsinki kötelezettségek teljesítését. Mint e nyilatkozat aláíróit, megbízzuk dr. Jan Patocka professzort, dr. Václav Havelt és dr. Jirí Hájek profesz- szort a CHARTA 77 szóvivői feladatával. Mint szóvivők, ők jogosultak képviselni mind az államszervek és más szervezetek, mind pedig országunk és a világ nyilvánossága előtt, aláírásukkal kezeskednek dokumentumainak hitelességéért. Bennünk és a többi csatlakozó állampolgárban, olyan munkatársakra találnak, akik velük együtt szükség szerint részt vesznek a megbeszéléseken, különböző részfeladatokat vállalnak, és osztoznak minden felelősségben. Hisszük, hogy a CHARTA 77 hozzájárul ahhoz, hogy Csehszlovákiában valamennyi állampolgár mint szabad ember dolgozhasson és élhessen. Prága, 1977.1.1.-A koncepciót már kidolgoztuk, ám annak alapján tanítani csak a következő tanévben fogunk. Elképzeléseinket ugyanis előbb szeretnénk megvitatni az iskola vezetésével, az oktatásügyi minisztériummal, s nem utolsósorban hallgatóinkkal is. A nyári szemeszterben az új tantárgyakat előadások, beszélgetések, vitaestek formájában oktatjuk majd, melyekre neves hazai és külföldi szakembereket hívunk meg. Megnevezni, kiket, korai lenne, hiszen a névsor pénztárcánktól is függ majd. Az előadások nem lesznek kötelezőek, de hallgatóink közül bárki részt vehet rajtuk. A témákat és az előadásokat pedig előre hirdetjük meg, hogy az érdeklődőknek idejük legyen felkészülniük a vélemény- cserére. • Ezzel a módszerrel fejleszteni lehet a logikus gondolkodást, az önálló véleményalkotást, vagy az oly gyakran emlegetett vitakultúrát. De vajon elérhető-e a várt eredmény, ha az új tantárgyakat ugyanazok tanítják majd, akik ez ideig nem érdeklődtek e tudományágak iránt, esetleg ilyen-olyan oknál fogva nem kísérték, kísérhették naprakészen figyelemmel a kutatás legfrissebb eredményeit?- Bizonyos szelektálásra - például nyugdíjaztatással - feltétlenül szükség lesz. A többi kollégának pedig át kell képeznie magát. A következő szemeszter e tekintetben mindannyiunk számára jó iskola lesz! • Ismerve az iskolai, illetve a központi közgazdasági könyvtár kínálta szolgáltatásokat, nem hiszem, hogy a témákra való felkészülés és az átképzés csak a diákok és a tanárok akaratától függ majd...- Véleményem szerint is a tankönyvek, külföldi sajtótermékek, szakfolyóiratok beszerzése lesz a jövőben az egyik legnagyobb gondunk. A helyzetet csak némileg orvosoljuk, ha sikerül elérnünk, hogy a korábban kiadott, majd a hetvenes évek elején a forgalomból kivont könyvek kikerülnek a raktárakból. Számos művet azonban újra kellene nyomtatni, ám ez már anyagi lehetőségeinktől függ. g. A. ÚJ SZÚ 4 1989. X.,. 24.