Új Szó, 1989. december (42. évfolyam, 283-307. szám)
1989-12-21 / 300. szám, csütörtök
ik Csehszlovákiai Magyar írók Társaságának nyilatkozata A Szlovákiai írók Szövetségének Magyar Tagozata, amely az 1989. december 19-én megtartott rendkívüli közgyűlésen a Csehszlovákiai Magyar írók Társaságává alakult át, egyértelműen támogatja azokat a mélyreható társadalmi változásokat, amelyekre az egyetemi ifjúság és a diákok elleni brutális rendőri beavatkozást követően került sor. Egyetértünk azzal a nyilatkozattal, melyet a Magyar Tagozat vezetősége az eseményeket követően az Új Szóban megjelentetett. A nyilatkozat leszögezte, hogy támogatjuk a Polgári Fórum, valamint a Nyilvánosság az Erőszak Ellen állampolgári mozgalmak mindazon törekvéseit, melyek a demokratikus jogállam, a polgári szabadságjogok és egy jóléti, közösségi társadalom építésének igényeit vállalja. Elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk, hogy az államhatalmi szervek részéről folytatódjék a párbeszéd az állampolgári kezdeményezések révén szerveződő mozgalmakkal. Kifejezzük egyben azt a meggyőződésünket is, hogy a társadalmi változások szükségessé teszik a csehszlovákiai magyarság érdekvédelmét s azt felvállalják a létező szervezetek, valamint a jövőben szerveződő pártok, illetve mozgalmak. Támogatjuk azokat a törekvéseket is, melyeket a Csemadok Központi Bizottságának programnyilatkozata, valamint a Független Magyar Kezdeményezésnek és a Csehszlovákiai Magyarok Fórumának a programnyilatkozata tartalmaz. Hangsúlyozzuk ugyanakkor azt is, hogy a Csehszlovákiai Magyar írók Társasága független kíván lenni a különböző politikai, eszmei és világnézeti csoportosulásoktól. Vállalja azonban mindazokat a progresszív törekvéseket, melyek a társadalmi haladást hivatottak elősegíteni. Nyitottak kívánunk lenni mindenfajta kezdeményezéssel szemben, mely a demokrácia és a jogállamiság alapján áll, s a nemzeti kisebbségek helyzetét is ennek szellemében kívánja megoldani. A magunk részéről teljes mértékben tudatosítjuk, hogy az események szükségszerű folyamatai voltak annak a társadalmi megújulásnak, melyek az elmúlt években erőteljes lendületet vettek Magyarországon, Lengyelországban, a Szovjetunióban, az NDK-ban és Bulgáriában. A csehszlovák állami és pártvezetés, mint a neosztálinista hatalmi monopólium egyik utolsó európai bástyája, szembeszegült a megújulást követelő erőkkel, melyek a társadalom egészét alkották, beleértve a kommunista párt tagjait is. Az 1989. februári állásfoglalásával a Magyar Tagozat is ezen erők közé sorakozott fel. ügy tekintettünk ezekre- a változásokat sürgető igényekre, mint a társadalmi megújhodás elengedhetetlen feltételeire, melyeknek elhivatottságát a legújabbkori történelmünk olyan mérföldkövei jelzik, mint az SZKP XX. kongresszusa, 1956 októberének magyar forradalma, 1968 csehszlovákiai eseményei, az 1980-as lengyelországi válság, valamint az 1985-tel kezdődő, a gorbacsovi politikával fémjelzett változások, melyek új erőt adtak a kelet-közép-európai országokban a társadalmi élet demokratikus átalakítására, a reform-mozgalmak megindítására. Elítéljük azokat a társadalmi és politikai deformációkat, melyekre az elmúlt évtizedekben sor került. Elítéljük azokat a megengedhetetlen és antidemokratikus módszereket is, melyek politikai és bírósági eszközökkel avatkoztak be az irodalom és a művészet dolgaiba, lehetetlenné tették az alkotók szabadságát, a politikai érdekek kiszolgálóivá tették a kultúrát és a művészetet, s az esztétikai értékkategóriák helyett egyes alkotók és műveik megítélésében a voluntarizmus és szubjektivizmus vált eluralkodóvá. Utalnunk kell ugyanakkor arra is, hogy az írók és művészek bátorsága, kitartó küzdelme, szókimondása is jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a társadalomban lelepleződtek azok az erők, melyek az uralkodó párt monopóliumára építették hatalmukat, s gyakorlattá tették a hatalommal való visszaélést, a személyes meggazdagodást és a korrupciót, mely a leggyakrabban hatalmi arroganciával párosult. Síkraszállunk az emberi és állampolgári jogok legteljesebb érvényesítéséért, TILTAKOZUNK! A Csehszlovákiai Magyar írók Társaságának akcióbizottsága és tagsága mély megrendüléssel és felháborodással vette tudomásul a folyó év december 16-án történt temesvári - romániai - vérengzést. Nemzetiségi íróink már korábban aggodalommal figyeltek fel a román párt- és állami vezetés antidemokratikus és népelnyomó politikájára, és felemelték szavukat a tervezett falurendezési elképzelések ellen, melyek számos kulturális kincset és emberi értéket semmisítenének meg és komolyan veszélyeztetnék a romániai magyar és más nemzetiségek létét. A diktatórikus elnyomás újabb tette arra utal, hogy Románia népe az európai állapotokhoz, a demokrácia és a humanizmus eszméjéhez méltatlan elnyomásban él. Ceausescu elnök önmagát védő rendszere a legelemibb emberi jogokat sem tartja tiszteletben, és a szocializmus sztálini modelljének utolsó bástyájaként elriasztó példája az újkori diktatúráknak. Félő, hogy a romániai nép jogos elégedetlenségét újabb erőszakos intézkedésekkel és megtorló rendőri és katonai önkénnyel fojtják vérbe. Mi, csehszlovákiai magyar írók kifejezzük együttérzésünket az elnyomásban szenvedő romániai népekkel és tiltakozásunkkal hozzá kívánunk járulni ahhoz a már világméretű mozgalomhoz, amely mélységesen elítéli a romániai diktatúrát és követeli az országban az emberi jogok, a demokratikus életforma és a humánus közállapotok visszaállítását. A Csehszlovákiai Magyar írók Társasága Döbbenettel hallgattuk a Romániából érkező híreket, amelyek emberek százainak meggyalázásáról és lemészárlásáról szólnak. A temesvári és az aradi megmozdulások arról tanúskodnak, hogy az évek óta tartó, embereket és népeket alázó Ceausescu- diktatúra terrorét Románia népei elviselni nem tudják és nem is akarják. Megmozdulásaikat, jogos követeléseiket azonban vérbe fojtja az elvakult és elembertelenedett hatalom. E példátlan barbarizmussal szemben emeljük fei tiltakozó szavunkat, s biztosítsuk együttérzésünkről és szolidaritásunkról Románia elnyomott népeit. A világ minden nemzetével egyetemben követeljük, hogy Románia népei számára is adassék meg minden emberi jog és emberi méltóság. A Romániából érkező riasztó hírek és tények ismeretében javasoljuk, hogy tiltakozásul a CSSZSZK kormánya vegye fontolóra a Romániával való diplomáciai kapcsolatok felfüggesztését. A Csemadok Kassai Járási és Városi Bizottsága Mélységes megrendüléssel és fájdalommal szereztünk tudomást a romániai eseményekről. Tiltakozunk a Románia népeit sújtó megtorló intézkedések ellen. Együttérzésünk jeléül kérjük a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányát, hogy azonnali hatállyal szüntesse meg diplomáciai kapcsolatait Romániával, és fossza meg Ceausescu diktátort a csehszlovák államtól kapott kitüntetéseitől. Amennyiben követeléseinknek ma éjfélig nem tesznek eleget, holnaptól tiltakozó sztrájkba lépünk! A Galántai Magyar és Szlovák Tannyelvű Gimnázium tanárai és diákjai Ma este hat órakor Szencen (Senec) néma gyertyásmenetre kerül sor a romániai vérengzés elleni tiltakozásul. FELHÍVÁS A pozsonyi duna-utcai magyar tanítási nyelvű alapiskola negyedik A osztályos tanulói kérik hazánk összes alapiskolás gyermekét, hogy ma este hat órakor tegyenek égő gyertyát otthonaik ablakába, s így emlékezzenek meg az elmúlt napokban Romániában legyilkolt gyerekekről és szüléikről, s így vállaljanak szolidaritást a keserű sorsban élő romániai emberekkel. Pozsony, 1989. december 20. a nemzeti kisebbségi jogok - beleértve a kollektív jogok biztosítását is - érvényesítéséért, a szólás-, a lelkiismereti és vallásszabadság alkotmányjogi biztosításáért. Az emberi méltóság tiszteletben tartása bizonyíthatja az esélyegyenlőséget és a szociális igazságosságot, a különböző nézetekkel szembeni toleranciát, a demokratikus párbeszédet, valamint a nemzeti kisebbségek értékteremtő aktivitását, egyenjogúságuk biztosítását egyaránt. Tudatosítjuk, hogy a kultúra nem lehet csak a művészek, a tudósok és a pedagógusok ügye, hanem az egész társadalom igényei szerint fejlődhet, megszabadulva mindennemű ideológiai béklyótól, s utat keresve Európa és világkultúra felé, biztosítva a művészetek szabad fejlődését, valamint a tudományos élet szabadságát. Politikában, kultúrában, művészetben nem a régi értelemben vett egységre kell törekednünk, hanem arra a sokszínűségre, amelyet jól meghatározott és közösen kiművelt alapelvek határolnak. Európával lépést tartani, az európai házat felépíteni azt is jelenti, hogy fel kell hozzá zárkóznunk európaiságban és a politikai struktúra kiépítésében egyaránt. Meggyőződésünk, hogy a közösségi eszmék, melyeket a szocialista építés elmúlt évtizedei diszkreditáltak, a két-vagy többpólusú demokráciák révén megújulhatnak, s kifejezői lehetnek a szociális igazságra törekvésnek, a humánus társadalom építésének, és annak, hogy a demokrácia szellemében az emberek milliói boldogulását képviseljék. Az alkotók számára meghatározó hitvallás volt az elmúlt években, hogy legyőzzék a hazugságot. Mert a hazugsággal szemben a művészet az elmúlt évtizedekben látszólag csatákat vesztett, de végsősoron győzedelmes lett. Meggyőződésünk, hogy a világ megosztott állapotában az írók számára az igazság kimondása lehet továbbra is az az út, mellyel segíthetjük önmagunk és a valóság megismerését, valamint azt is, hogy a népek és nemzetek egymásra találjanak. Más szóval, hogy ne az erőszak, hanem az erkölcs, ne a hazugság, hanem az igazság, és a szépség szegüljön szembe mindenfajta álnoksággal, gátlástalansággal, hatalmi önzéssel. Amikor támogatjuk a pluralitáson alapuló demokráciát és az állampolgári szabadságjogok legteljesebb megteremtését, melyhez az utat a szabad választások biztosítják, ugyanakkor elítélünk minden olyan megnyilvánulást, mely új hatalmi monopóliumok létrejöttét segítené, vagy kizárólagosságra törne az egyes eszmei, világnézeti irányzatokkal szemben. Az ország új alkotmányának biztosítékot kell adnia arra, hogy a demokrácia nemcsak szólam, hanem a társadalom minden rétegét felölelő realitása is lesz életünknek. (A rendkívüli közgyűlés résztvevői) (Tisztelt Olvasóink! Megrendülve olvastuk nap-nap után Tőkés Lászlóért és sorstársaiért aggódó leveleiket. Valamennyit lehetetlen volna közölni - a tegnapi postánk tartalma nem is férne egy újságoldalra. A beérkezettekből azonban választottunk egyet, amelynek tartalmával bizonyára mindannyian - önök is, mi is - azonosulunk.) / Tisztelt Szerkesztőségi Mint európai ember, mint egy újjászülető állam polgára - és mint csehszlovákiai magyar - sem hagyhatom szó nélkül egy szörnyű bűntett tényét. Tókés Lászlóról, a temesvári református lelkészről van szó, akit azért üldöznek hosszú hónapok óta, mert jóval hamarabb merte kimondani igazát mint sokan közülük. Mert sokakkal ellentétben vállalta, hogy igenis ott éli le életét, ahol egykor meglátta a napvilágot - szülőföldjén. Mindezt tette és teszi egy olyan országban, ahol az igazat kimondani talán a legnagyobb bűn. (...) Sokáig tudtuk és tudjuk, hogy a volt csehszlovák vezetés hallgatásával szinte beleegyezését is adta az egyetemes európai kultúra egyik gyöngyszemének szétrombolásába és Románia népeinek sanyargatását sem akarta észrevenni. Ennek „ékes" bizonyítéka, hogy a volt köztársasági elnök, Gustáv Husák 1983-ban államunk legmagasabb kitüntetését adományozta Csehszlovákia népe nevében Nicolae Ceau- sescunak, aki nem más, mint egy paranoiás őrült! Ha annak idején nem szólhattunk bele az ilyen abszurd és önkényes döntésbe (senki sem kérte ki a véleményünket), legalább most, hat évvel később adassék meg, hogy felemeljük szavunkat az ilyen és ehhez hasonló gaztettek ellen. Végre ne féljünk kimondani az igazat: a balkáni országban egy dühöngő neosztálinista tartja rettegésben és nyomorban az emberek millióit. Régen magamban hordozom nyári egynéhánynapos erdélyi körútam kellemetlen élményeit, amikor magyarok, szlovákok és románok panaszolták órákig embertelen sérelmeiket. Ne hagyjuk, hogy a diktátor még mindig próbálhassa elhitetni a világgal, hogy a szocializmusnak csak ez az útja járható, sót ,,igazságosamit az általa képviselt Románia Kommunista Pártja mutat az ország népének. Ezúton bátorkodom felszólítani az új csehszlovák vezetést és az ország haladó gondolkodású embereit, hogy emeljük fel szavunkat minden elérhető fórumon a hivatalos román politika ellen, ahogyan azt annak idején számtalanszor megtettük, pl. Chile Pinochet-féle diktatúrája, vagy a dél-afrikai fajüldözéssel szemben. Ne feledjük, hogy egy ilyen országban az órák nem hatvan percig tartanak. Tűrhetetlennek tartom, hogy a 21. század elérhető közelségében, Európában, az egységes európai ház kialakításának folyamatában egy diktátor kénye- kedve szerint keseríthesse emberek millióinak életét. Bátorkeszi (Vojnice) FEHÉR ISTVÁN, tanár Felhívás a magyar pedagógusokhoz 1989. december 20-án Pozsonyban előkészítő bizottság alakult a csehszlovákiai magyar pedagógusok fórumának létrehozására. Az előkészítő bizottság 1990. január 13-ra országos értekezletet hív össze Nyitrára, ahol a következő témakörök megvitatásához várja a hozzászólásokat és javaslatokat:- A magyar tannyelvű oktatásügyi intézmények hálózatának fejlesztése: körzetesítés, összevont igazgatás, óvodák, művészeti népiskolák, szaktanintézetek stb. problémái.- Pedagógusképzés, módszertani irányítás, pedagógusok továbbképzése, anyanyelvi oktatás.- Iskolák belső élete, felvételi rendszer stb.-Tankönyvkiadás, magyar nyelvű pedagógus szaklap stb.- Az egyes tantárgyak oktatásával kapcsolatos feladatok.- Az egyes iskolatípusok specifikumai.- Pedagógusokat érintő szociális kérdések.- A nemzetiségi pedagógusetika. Kérjük a gyakorló pedagógusokat, hogy területükön alakítsanak körzeti vagy járási fórumokat, és javasoljanak küldötteket az országos értekezletre, hogy minden, vidék és iskolatípus arányosan legyen képviselve. Az előkészítő bizottság nevében: Csáky Károly Fehér József Keszegh István Kovács László Máté László M. Molnár László Oláh György Pukkai László Rudas Dóra Szkladányi Endre A történelem könyörtelen Hallgat a többség, hallom itt is, ott is. Nos, hogy hallgat-e vagy sem, ez nézőpont kérdése. S ha hallgat, annak nyomós oka van: bizalmatlan. Hiszen negyven évig a nép nevében történt itt minden, de soha senki sem kérdezte meg, hogy jó-e neki az, amit nevében csinálnak, mit gondol ö az egészről. Ki kérdezte például meg, amikor a körzetesítéskor megszüntették az aprófalvak iskoláit, hogy mit gondolnak erről e falvak lakói? S mint annyi más hibás döntés, ez sem állta ki az idő próbáját. A népnek volt és megvan ma is a véleménye sok mindenről. S akikben bízott, annak el is mondta. Persze, hogy nem mondta el a kinevezett helyi vezetőknek. Eiégszer tapasztalta: azért nevezték ki őket, hogy ne a többség, ne a nép akarata, hanem a kinevező hatalomé győzzön. Ha megadták volna a népnek a választás lehetőségét, akkor a neki legmegfelelőbb, legrátermettebb, legbecsületesebb vezetőket választotta volna. Csakhát a sztálini pártállam félt attól, aki okos, érti a dolgát és ráadásul tisztaielkű is. Ahol felépült a totalitárius piramis, ott a talpától a csúcsig a teljes alárendeltség elve hat és érvényesül. Ez a rendszer a kreatív, önállóan gondolkodó, tiszta lelkiismeretű embert kiveti magából, vagy elszigeteli, vagy börtönbe záratja, mint tette azt a többi között Václav Havellal is! Tehát, ha akarom, mondhatom én is, hallgat a többség. Legalábbis nem veri az asztalt, nem szónokol, nem lép mikrofon elé, hogy szót kérjen, s elmondja mit akar és hogyan gondolkodik az ország sorsát, jövőjét illetően. Hiszen még nem is olyan régen e hallgatag, csendes többségből kellett a pártapparátus utasítására megszólaltatni a sajtóban néhány, erre kapható embert, hogy ítéljék el a Magyar Televízió Panoráma című adásait, mert meg merte szólaltatni Dubceket: mondja már el ó az igazat a prágai tavasz elfojtásáról. De abból a több tucatnyi levélből, amely ezt az erkölcstelen sajtóhadjáratot elítélte, egyet sem közölhetett az Új Szó! Az idők változnak. Ma Havel és Dub- cek egyike a köztársaság elnöki tisztségére jelölteknek. S azok, akik ízléstelen hajszát indítottak ellenük: letűntek a történelem színpadáról. Két hónappal ezelőtt kevesen merték remélni, hogy erre rövid időn belül sor kerül. A prágai tavasz újra nyitja virágait, s megkezdték a gyomok irtását is. Fény derült például - olvashattuk lapunkban is - Vasil Bil'ak, a párthierarchia volt második emberének kétes lakásügyére is, amiről a hallgatag többség mindig tudott, mint megannyi más visszaélésről. Amikor a Bilák ügyről olvastam, arra gondoltam: Micsoda cinizmus volt az úgynevezett Pártlevél kiadása is! Azt színlelni, hogy a párt éberen őrködik a közélet tisztasága felett, s harcol a korrupció ellen. Közben elfojtott minden kritikai kísérletet, s a pártelit élte tovább kiváltságos életét. Ha nagyritkán mégis felfedtek egy-két kisebb korrupciós ügyet (a nagyot soha, mert akkor kitudódott volna, kik is vezetik voltaképpen a pártot és a népet), titkosan kezelték az aktákat azzal a cinikus álhumanizmussal, hogy „ne hurcol- tassuk meg az elvtársakat, mert az árt a párt tekintélyének." Csakhogy ezek az „elvtársak" a becsületesen élő sorkommunistáknak sohasem voltak elvtársaik, s a pártnak sem tekintették őket. Ezt a pártelit állította magáról, többi között azért került ilyen morális válságba a párt. Ám a történelem könyörtelen, egyszer benyújtja a számlát. Elszámoltat mindenkit: jogilag, politikailag, erkölcsileg! Jó lenne, ha ezen elgondolkodnának a keleti végeken is, mondjuk Abarán (Oborín) is, s fényt derítenének végre a szövetkezetben felhalmozódott korrupciós ügyekre, melyeket eddig felsőbb segítséggel mindig sikerült eltussolni. Többi között arra is, hol van az a pénz, amit a szövetkezet a bagger,,bérbeadásáért“ kapott a vajáni villanyteleptől, ahol a kotrógép sohasem dolgozott. Kérdezzék csak erről a volt kotrógépkezelőt, most biztosan el meri mondani az igazat. Évekkel ezelőtt már kérdezték ugyan, de akkor megfenyegették és egy üres papírt írattak vele alá. Talán fény derülne arra is: hogyan jutott a szövetkezet oda, ahol van? Visz- sza kell kapják a falu gyerekei az iskolát is, amit dédapáik építettek saját, összeku- porgatott pénzecskéjükből, s verítékükkel öntözték a felmagasló falakat. Micsoda idők! Nemrégen a római kor egyik hírhedt császáráról, Caliguláról olvastam egy könyvet, s rádöbbentem, hogy közte és a mai Caligulák, a véres kezű Ceausescu között szinte kísérteties a hasonlóság, hogy ne mondjam, az azonosság. Elgondolom: bizony mennyi mindenre kell végre már fényt deríteni fent is, lent is. Mert ahogy Majakovszkij írta a Beszélgetés Lenin elvtárssal című poémájában: „ön nélkül sokan eltévedtek már, ezen a mi földünkön, itt körülünk, s körös-körül igen sok gazember jár. Nincs elég szám, s nincs nevezet, hogy hányán vannak ecsirkefogók..." TÖRÖK ELEMÉR ÚJ SZÚ 4 1989. XII. 21.
