Új Szó, 1989. december (42. évfolyam, 283-307. szám)

1989-12-20 / 299. szám, szerda

Huzavona egy kisiskola körül Kellene, lehetne - még sincs Az elmúlt négy évtized egyik leg­ostobább oktatás- és településpoli­tikai döntése született akkor, amikor - hangzatos frázisokra hivatkozva, ám, mint az ilyenkor lenni szokott, a valóságot, a közösségi érdekeket és az emberi mozzanatokat figyel­men kívül hagyva - elhatároztatott: meg kell szüntetni a kisiskolákat. Ez különösen a magyar nyelvű nevelé­si-oktatási hálózatot érintette érzé­kenyen, meg természetesen gyer­mekek ezreit, akik nemcsak hogy ingázásra kényszerültek és kény­szerülnek azóta is naponta, de az eredményes tanítás és tanulás is szinte lehetetlenné vált a központi­körzeti iskolák felduzzadt osztályai­ban, a napközikben és étkezdékben kialakult helyzetről már nem is szól­va. Az integrálás veszélyeire, szoci­álpolitikai és gazdasági szempont­ból ugyancsak beláthatatlan követ­kezményeire figyelmeztető szavak nem érdekelték a döntéshozókat. Idestova másfél évtized után, az idén végre lehetőség nyílt a kisis­kolák visszaállítására. Eső után kö­pönyeg, mondhatnánk, hiszen az el­hagyott iskolaépületek lepusztultak időközben, vagy különféle intézmé­nyek, szervezetek költöztek falaik közé, vagy raktár lett belőlük. A pe­dagógusok pedig elköltöztek a falu­ból, illetve másutt van biztos helyük, melyet már nem szívesen adnának fel. Ennek ellenére, több faluban megpróbálkoztak az iskola visszaál­lításával - sikerrel. Van azonban település, ahol a szülők erőteljes kérésére, követelésére sem indulha­tott újra a tanítás. Az egyik ilyen a keleti Abara (Oborín), mely éppen a szóban forgó kérdés okán, két korábbi írásunkban már szerepelt, igaz, csupán néhány mondatban. Nemrégiben, de még a forradalmi napok előtt, levelet kapott Abaráról ismerősöm, aki sokáig volt az ottani gyerekek tanító nénije. A levél így kezdődik: „ Végső elkeseredésemben for­dulok a mi drága tanító néninkhez, hátha tud nekünk segíteni vagy leg­alább tanácsot adni. Nagy gondban vannak néhai ta­nítványai. Problémánkat, azt hi­szem, nagyon jól ismeri. Részese volt annak a hercehurcának, ami tulajdonképpen 10 évvel ezelőtt be­zárta a mi kis iskolánk kapuit. Most mi, a volt tanítványai kerültünk abba a helyzetbe, hogy saját magunk ta­pasztaljuk, mennyire hátrányos a gyerekek naponkénti utaztatása, örömmel vettük a hírt, lehetőség van a kisiskolák újraindítására... Mi, abarai szülők... azt szeretnénk, ha gyermekeink itt a faluban tanul­hatnának, ahol 100 évre visszame­nőleg mindig is volt iskola. “ A levélíró ezután részletesen be­számol arról, milyen lépéseket kez­deményezett az iskola érdekében, többekkel közösen, és nemcsak ez évben, hanem már tavaly ősszel. Egyelőre - hiába. Pedig: 1 / a gyere­kek létszáma - 32 - elegendő lett volna ahhoz, hogy már a mostani tanév elején megnyithassa kapuit az iskola; 2/ a falu lakossága egyönte­Sok vita és tanácstalanság után... Megalakult a Csehszlovákiai Magyar írók Társasága (Tudósítónktól) - Gyér részvétel, ki­robbanó személyi vita, majd a megúju­lás felé tett tétova lépések jellemezték a csehszlovákiai magyar írók tegnap lezajlott rendkívüli közgyűlését. Nem tudni, az érdektelenség, vagy a fel­gyorsult politikai eseményekben való részvétel miatt, de tény, hogy a Cse­madok KB tanácstermében összegyűlt írók, költők és kritikusok alig harmin­cán lehettek. Fónod Zoltán vitaindítója után Zala- bai Zsigmond kért szót, s indulatos sza­vakkal utasította el a személyét ért váda­kat, melyet követően Cselényi László kirohant a teremből. Később, a vita során Tózsér Árpád utasította vissza a Zalabai által kiosztott vádakat, ám ezt már a cím­zett nem hallhatta, mivel jómaga is távo­zott. A vita során még néhányan elhagyták a termet. A megcsappant létszámú írótár­saság talán csak egy dologban egyezett meg; s ez a magyar tagozat önállósulásá­nak kérdése volt. A leköszönő vezetőség nevében Tózsér Árpád javasolta, hogy legyen a neve Csehszlovákiai Magyar írók Társasága, elvetve a sztálinista szö­vetség elnevezést. A CSMÍT deklarálja, hogy önálló, független és egyenjogú jogi szervezetként kíván működni. Tagja lehet bármelyik csehszlovákiai magyar író, aki publikál - a korábbi gyakorlattal ellentét­ben, amikor két-három megjelent kötet­hez kötötték a tagfelvétel lehetőségét. A vitában elhangzó kísérletek után, amelyek a múltban elkövetett visszaélé­sek és diszkriminációs magatartások fe­lülvizsgálatát kérték, a vezetőség csönde- sító próbálkozásai ellenére a tagság és a szavazati jogot kapott valamennyi tagje­lölt támogatta azt a javaslatot, hogy jöjjön létre egy etikai bizottság, amely az elmúlt húsz évben kizárt tagok esetét felülvizs­gálná, fényt derítene a visszaélésekre, s a jövőben elejét venné az etikátlan hozzáállásnak. Ez természetesen a ja­nuári közgyűlés feladata lesz. Addig, a le­köszönő vezetőség helyébe a tagság megválasztott egy akcióbizottságot, amely a társaság ideiglenes vezetőségé­nek tekintendő, s amely előkészíti a janu­ári közgyűlést. A bizottság tagjai: Dobos László, Duba Gyula, Fónod Zoltán, Hizsnyai Zoltán, Hodossy Gyula, Gren­del Lajos, Szeberényi Zoltán és Szóke József. Vezetőjükként Fónod Zoltánt vá­lasztották meg. A közgyűlés elején pár percig jelen volt Ján Budaj és Szigeti László is, a Nyilvá­nosság az Erőszak Ellen koordinációs bizottságának két tagja. A rendkívüli köz­gyűlésen elfogadott nyilatkozatot holnapi számunkban közöljük. (k-y) A Kommunisták Demokratikus Fórumának közleménye (Rp) - A kommunisták nem csatla­kozhatnak a demokratikus állam építé­séhez, ha pártjuk nem lesz demokra­tikus. Csehszlovákiában minden hatalom le­gyen végre a népé. Ezért követeljük az élet minden területén az önkormányzatok érvényesülését. Elvetünk mindenféle ha­talmi monopolt. Az igazságosság és a demokrácia garantálását óhajtjuk, ezért követeljük:- feltárni annak hátterét, hogy miképp éltek vissza a hatalommal november 17-én Prágában;- teljesíteni napjaink valamennyi demok­ratikus követelését: mindenekelőtt a Népi Mllicia teljes felszámolását, Tiltakozó nagygyűlés Ma 18 órakor a Duna­szerdahelyi Városi Művelő­dési Központ előtt tiltakozó nagygyűlést rendezünk a Romániában zajló véres események ellen. A polgári kezdeményezések dunaszerdahelyi koordinációs bizottsága egyenlő jogokat minden politikai mozgalomnak, törvényes úton biz­tosítani a szabadságot és a nép szociális biztonságát. Elvetjük az erőszak és a totális hatalom valameny- nyi formáját. A pártbeli demokrácia megköveteli:- A közvetlen kapcsolatot a sorkommu­nisták és a központ között;- A vezetőség közvetlen felelősségét a tagság előtt;- Csak az igazat a Rudé právóban, illet­ve a kisebbség azon jogát, hogy kifejt­hesse álláspontját bármely pártlapban;- A párt egységét a nézetek egysége alapján építeni, eltörölve a demokra­tikus centralizmust;- Megteremteni a pártapparátus és más szervek dolgozóinak a nemzetgazda­ság bármely területén való elhelyezke­désének feltételeit;- Nyilvánosságra hozni valamennyi kor­rupcióval vagy hatalmi visszaéléssel kapcsolatos esetet. Felhívjuk azon párttagokat, akik a múlt­ban törvénysértést követtek el, vagy visz- szaéltek tisztségükkel, lépjenek ki a CSKP-ból. Követeljük, az egész CSKP KB lemondását. Ha a párt vezetősége nem tud e kö­vetelésekkel azonosulni, mi sem állunk ki a CSKP vezetősége mellett, s felhí­vunk valamennyi kommunistát, hogy kövesse példánkat. tűén támogatja visszaállítását; 3/ a járási közegészségügyi központ igazgatója megállapította az iskola egykori épületéről, mely évek óta és jelenleg is az óvodások otthonaként szolgál, hogy alkalmas ,,eredeti funkciójának betöltésére“(,,... A két tanterem és az öltöző tökéletesen megfelel a célnak, mivel a volt peda­góguslakást átalakították konyhává és ebédlővé, így alkalmassá vált egésznapos, napközis oktatásra"); 4/ a faluban van üres épület, családi ház, ahol rugalmas átalakítással méltó körülmények teremthetők az óvoda számára (melynek, ponto­sabban egy teljesen újnak az építé­sét szorgalmazza ugyan a hnb elnö­ke, csak éppen eddig semmi nyoma az előkészületeknek, a levélíró sze­rint még a tervek sem készültek el); 5/ a járási és a kerületi szervek semmiféle akadályt nem gördítenek az iskola visszaállítása elé, amiről egyébként e sorok írója is meggyő­ződött a járási tanfelügyelővel folyha­tott beszélgetése során. Hol itt a probléma? - kérdezi a levélíró, majd fokozatosan fényt derít arra a minden jel szerint nem közösségi, hanem személyes ér­dekből alakult visszahúzó szerepre, melyet a szövetkezet elnöke és fele­sége (az óvoda korábbi igazgatója, jelenleg az óvodák járási tanfelügye­lője) játszik az ügyben, akinek a szá­jából elhangzott többek között egy olyan kijelentés - a levélből idézek -, hogy ,,a képviselőtestület nem érthet egyet az óvoda más épületbe való áthelyezésével, mivel ugyanez a testület döntött úgy, hogy az isko­lát át kell alakítani óvodává! Kérdem én - így a levél szerzője - ott, ahol egy országos testület elismeri, hibás lépés volt a kisiskolák integrálása, egy kis helyi testület mért nem vál­toztathat egykori döntésén". Okos és jogos kérdés!,,Különböző lehető­ségek felvetésével húzzák az időt, azt a képzetet keltve, hogy a lakos­ság nem tud dönteni. Pedig a falu lakossága már 5 hónappal ezelőtt egyértelműen döntött. Nem látom be, ennyi idő alatt miért nem lehetett a konkrét feladatokból legalább va­lamit megoldani. Ezek után van em­ber, aki elhiszi, hogy 10 hónap múl-„ va állni fog az új óvoda, hogy szep­tember 1-jén megindul a tanítás mind az óvodában, mind az iskolá­ban? Ha ilyen módon lejáratják a képviselőtestületet, milyen lesz majd az emberek bizalma a veze­téssel szemben, a nem is olyan sokára esedékes választások ide­jén. Hiszen mi csak az alkotmányos jogainkat kérjük azzal, hogy egy tisztán magyar ajkú faluba kérjük a magyar tanítási nyelvű iskola visz- szaállítását. ’’ A levél végén: harmincegy aláí­rás. (bodnár) Nyílt levél Románia Szocialista Köztársaság prágai nagykövetségéhez A Romániából érkező hírek az egyszemélyes Ceausescu-diktatúra ember- és iéleknyomorító következményeiről szóló tudósítások már hosszú ideje foglalkoztatnak minden jóakaratú embert, köztük szövet­ségünknek a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségé­nek tagjait is. Annál is inkább, mert a demokratikus eszmék csírájában való eltiprása szószólóinak üldöztetése mellett ez az egyszemélyes diktatúra mind jobban sárba tapossa az utóbbi években a Romániában élő nemzetiségek: magyarok, németek, szlovákok alapvető emberi, nemzetiségi jogait is. Csemadok alapszervezeteink most folyó évzáró taggyűlésein egymás után fogalmazódtak meg elítélő állásfoglalások, nyílt levelek a romániai emberi és nemzetiségi jogok semmibevétele, s a haladó gondolkodásúak, köztük Tőkés László, Sütő András, Doina Cornea és további névtelenek üldöztetése, fizikai megsemmisítésüknek valós veszélye ellen. S bár jelen pillanatban az eseményekről érkező hírek meglehetősen hézagosak és ellentmondóak, bennünket is, mint a világ bármely jóakaratú polgárát felháborítanak és borzalommal töltenek el a Temesváron és Aradon jelenleg zajló események. Az emberarcú társadalomért és alapvető emberi jogaiért tüntető tömegek véres megtorlása. Az eddig felsoroltak miatt a Csemadok járási bizottságának elnök­sége fontosnak tartotta, hogy ma magtartott rendkívüli tanácskozásán foglalkozzon ezekkel a kérdésekkel, s hogy mélységesen elítélje Romá­nia Szocialista Köztársaság diktatórikus, embertelen, drasztikus politi­káját, s hogy erkölcsi támogatásáról biztosítsa mindazon romániai haladó erőket, amelyek egy emberibb társadalom kialakítását tűzték és tűzik borzalmas napokban is zászlajukra. Komárom, 1989. december 19. Csemadok komáromi járási bizottságának elnöksége Hasonló hangú tiltakozást küldött a város magyar tanítási nyelvű gimná­ziuma és nagyon sok magánszemély Szlovákia minden részéből. Tisztelt Szerkesztőség! Mellékelve küldjük önöknek iskolánk tanítóinak állásfoglalását az utóbbi napok-hetek eseményeivel kapcsolatban: 1. Egyetértünk a CSKP vezető szerepének eltörlésével az alkot­mányból, követeljük a szabad demokratikus választásokat. 2. Szlovákia magyarlakta etnikumában követeljük a helységnevek kétnyelvűségének bevezetését. 3. A magyar tanulók, diákok számára több magyar nyelvű szakis­kolát és színvonalas magyar tankönyveket kérünk. 4. Biztosítsák a feltételeket a kisiskolák újranyitásához. 5. Követeljük a pedagógusok társadalmi megbecsülésének, tekin­télyének, értékelésének visszaállítását. 6. Biztosítani a magyar iskolák pedagógusainak folyamatos képzé­sét a hiányzó szakokon. 7. Következetesen tartsák be azokat a rendeleteket, amelyek a tanítási folyamat zavartalanságát írják elő; megszüntetni a fölösle­ges adminisztrációt. Felelősségteljes, de szabadabb szívdobogtatóbb, tiszta és lelkiis­meretes munkájukhoz kívánunk sok erőt, egészséget, tiszta lelkiis­meretet, kitartást, rugalmasságot - és nem utolsósorban - megfelelő mennyiségű papírt! őszinte tisztelettel és üdvözlettel: SCHILLER PÁL igazgatóhelyettes + 13 saját kezű aláírás Sajógömör 1989. december 12. U.i.; Csakazértsem mondjuk le az Új Szót!!! SZEMBENÉZÉS A történelem egyenként is befo­gad bennünket. Ezt a folyamatot nem befolyásolhatjuk, viszont az, hogy a történelemben miként jele­nünk meg, már csak rajtunk múlik. Egyéniségünk egésze rajzolja meg ennek a történelemben megjelenés­nek a képét. Nem tudom, hogy az elmúlt he­tekben a nagyvárosokban, a kisvá­rosokban, a falvakban a gyöngéd forradalom erőszakmentes sodrá­ban az utcákon, tereken, színházak­ban és művelődési házakban a tör­ténelembe lépő emberek milliói tu­datosították-e, hogy az befogadta őket? Kitaszíthatatlanul, kitörölhe­tetlenül. Aligha tudatosították, hi­szen kevesen vannak közöttünk olyanok, akik cselekvésükkel min­den pillanatban a történelmet céloz­zák meg. A döntő többség önmaga szabadsága eufórikus érzésének hatására tette azt, amit tett. Először diákok vonultak az utcán, ahol történelmi eseményre emlékez­tek, s az emlékező fiatalokat, a véd­teleneket rohamrendőrök véresre verték. Az a tragikus óra változott a történelem egy pillanatává, s je­lentett egyben milliók számára belé­pőt a történelembe. Ez objektív tényszerűséggé vált, mint ahogy az­zá lett, naponkénti cselekvésünk eredménye is. Ebből a milliónyi és milliónyi tényszerűséggé változó ap­ró emberi tettből táplálkozik a gyen­géd forradalom. Mozgatója az erkölcs, amely talán olyan sokféle lehet, ahány ember él a Földön. Mégis, vannak alapvető erkölcsi törvények, amelyek civilizá­ciók, kultúrák működését szabályoz­ták az évszázadok során. Ha ennek a gyengéd forradalomnak az erköl­csét próbálom meghatározni, csak a Mahatma Gandhi által legendássá Sót párolunk nőtt erőszakmentesség erkölcsét tudnám megnevezni. Gondoljuk csak el: micsoda merészség kellett ahhoz, hogy Gandhi csoportja sót pároljon a tengerparton! Az angol királyok egyik jelképerejú előjogát vonták kétségbe. A só kitermelése az angol birodalomban mindaddig a király előjoga voit. Azt is sokáig legalább olyan érinthetetlennek te­kintették, mint az országunk vezeté­sét még nem is oly rég előjogként kisajátító maroknyi csoportét. Gandhi erkölcsének hétköznapja­inkban is jelen kellene lenni. Akkor lesz igazán történelmivé ez az idő, ha erőszakmentessé tudjuk tenni mindennapjainkat, a munkánkat, a magánéletünket. Meg kellene kí­mélni egymást az alakoskodástól, a kisstílű hazugságoktól, a provoka­tív - mert más célt aligha követő - megjegyzésektől, a taktikázástól, a munkahelyi közösségekben félel­met keltő vezetői fenyegetőzéstől, a kivárásnak mondott gyávaságtól, a megfontoltság álarcát öltő intrikus- ságtól. Mindannyiunknak el kellene indulni a damaszkuszi úton, amelyet végig is kell járni, mert különben minden megállhat és a visszájára fordulhat. Nem hiszem, hogy ennek az útnak csak olyan vándorai lenné­nek, akik felelősséget éreznek azért, ami húsz esztendő alatt történt. A kisemberek, a vétlen tiszták, a cin­kosan némák, a naponta magukban lázadók, a kitartó reménykedők se­regének is el kell indulni Damasz­kuszba. Lesznek persze olyanok is, akik sohasem lépnek a nehéz útra, mert nekik megadatott az önteltek bizonyossága. Irigyelhetném őket, de nincs miért, hiszen ugyanolyan pimaszul magabiztosak újszületű forradalmárként, mint voltak novem­ber 17-e előtt parancsolóként. A sót ma már nemcsak ők párol­ják, s a gyengéd forradalom talán az erkölcs forradalmává válik e hazá­ban. önfenntartó tanulságokat kínál e változás, hiszen bármi is követ­kezzen, már nem ugyanazok az em­berek élik át a történéseket, mint egy hónappal ezelőtt. Többen vannak tiszták, többen a megtisztultak. Feladni mindent fel lehet, elveszí­teni mindent el lehet, de az emberek lelkében egyszer megszületett sza­badság erkölcse elpusztíthatatlan. Sejtben, vérben, húsban vert gyöke­ret. DUSZA ISTVÁN ÚJ SZÚ 4 1989. Xtí. 20.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents