Új Szó, 1989. december (42. évfolyam, 283-307. szám)
1989-12-20 / 299. szám, szerda
ÚJ szú 5 1989. XII. 20. „A gyárban dolgozni kell" Hangulatmozaik a vágsellyei Duslóból Itt is úgy kezdődött minden, ahogy a legtöbb vidéki gyárban: nem akadt ember, aki - legalábbis közvetlen munkatársai körében - ne hányta-vetette volna meg mindazt, amit a november 17-i prágai eseményekről, s a későbbi belpolitikai fejleményekről megtudott, megtudhatott. Szinte kivétel nélkül tudomásul vették a sztrájkfelhívást is, de dönteniük, hogy csatlakozanak-e, nem volt egyszerű. Már csfe/c azért sem, mert a vállalatban a SZISZ-t kivéve minden társadalmi szervezet ellenzett bárminemű munkabeszüntetést. Sőt! Az üzemi pártbizottságban akadtak, akik - biztos, ami biztos jelszóval - hétvégére kulcsra záratták a gyár nyomdatechnikáját, s hangosanbeszélő- jének stúdióját. Az SZLKP rendkívüli kongresszusának vitájából KISS JÓZSEF, az SZLKP KB tagja, az Új Szó főszerkesztője November 27-e Martin Macák mérnök, a vállalat igazgatója - akinek a fiatalok hétfőn reggel bejelentették, hogy kitartanak elhatározásuk mellett, s délben két órára beszüntetik többen is a munkát - nem tett ellenvetést. Végül is több mint 1700 dolgozó gyűlt össze a gyár főkapuja előtt, hogy kifejezésre juttassák a Polgári Fórummal, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalommal és a diákokkal való szolidaritásukat. A tömeghez szólt a vállalat igazgatója, Oto Achs, szakszervezeti üzemi bizottságának elnöke, Tibor Baran, a dolgozókollektívák tanácsának, és Botka Ferenc, a SZISZ vállalati bizottságának elnöke. A spontán megmozdulástól csak a vállalat pártvezetói határolták el magukat. A jelenlegi helyzet S hogy a mátyusföldi gyáróriásba miként gyűrűznek be a sztrájk óta szinte óráról órára változó belpolitikai események?- A termelés zavartalanul folyik- válaszolja kérdésemre Marian Svofíava mérnök, a vállalat termelési igazgatóhelyettese. - Az emberek ugyanis tudatában vannak, hogy bármiképpen alakulnak is a belpolitikai erőviszonyok, megélni csak úgy tudnak, ha dolgoznak. A gyárban folyamatos termelés folyik, amelynek néhány órás megszakítása több napos termeléskiesést jelentene. Ezért itt mindenki ügyelt arra, hogy a sztrájk se okozzon ilyen gondot. Azért persze történt jó néhány változás a gyárban. így például megszűnt az üzemi pártbizottság. Helyette teljesen más személyi összetételű akcióbizottságot hoztak létre az itt dolgozó kommunisták. A katonaság leszerelte a gyár munkásőrségét, elvitték egyenruhájukat és gépkocsijaikat. December 15-től megszüntetjük mi is a káderosztályt, s csupán a személyzeti működik tovább. A vállalat vezetőségét - az SZLKP, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom és a SZISZ üzemi bizottságának képviselői nélkül- már csak az igazgató, helyettesei és a dolgozókollektívák tanácsának elnöke alkotja. Ily módon is szeretnénk kifejezésre juttatni, hogy egyetértünk azzal a nézettel, mely szerint a gyárakban dolgozni, nem pedig politizálni kell. Ezt bizonyítja az is, hogy a jövőben legfeljebb a szakszervezetnek kívánunk a Duslóban helyet adni. Nem részletezem tovább, az elmondottakról győződjön meg saját szemével. Élek is a lehetőséggel: először az üzemi pártszervezet volt elnöke irodájának ajtaján kopogtatok. Mint megtudom, itt már csak az akták rendezgetésével foglalkoznak, hogy mihamarabb elszállíthassák a járási pártbizottságra. A munkásőrség parancsnokát - az alakulat hivatalos ; felszámolásáról egyelőre senkinek sincs tudomása - hiába keresem, hollétéről még a vállalat vezetői sem tudnak hirtelen tájékoztatni. S hogy miképpen vélekednek a jelenlegi helyzetről a dolgozók? Egy régi párttag Ludovít Dojcan kutatási-fejlesztési dolgozó, a vállalat 10-es számú pártalapszervezetének volt elnöke eléggé csalódott.- Én sem tudok egyebet mondani, a pártvezetőség elszakadt a tagságtól. Elsősorban azért, mert nem vette figyelembe az alulról jövő nézeteket, későn és sajnos csak formálisan reagált a tagság bírálataira, s a CSKP KB 7. és 9. ülésének határozatait maga a feladatokat kitűző szerv sem teljesítette. Ezért véleményem szerint a pártszervek minden szintjén személycserékre van szükség. A korrupt és a passzív pártvezetők helyét olyanoknak kell elfoglalniuk, akik a tagsággal közvetlen kapcsolatot tudnak tartani, azok képviselői, nem pedig önkényes irányítói lesznek. Néhány pártonkívüli A szomszédos laboratóriumban Veres Éva, Jana Stieranková mérnök, Irena Zemanová és Éva Gregá- fiová ugyancsak a kutatási részleg, pontosabban az analitikus kémiai osztály dolgozói. Miután megtudják mi járatban vaayok - röviden ennyit mondanak: - írja meg, hogy teljes mértékben támogatjuk a diákokat és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen polgári mozgalmat. Nagyon bízunk abban, hogy a jövőben valóban demokratikus országban élhetünk... Egy előrelátó kommunista Ondrej Báláz, az 1 -es számú ammóniagyártó részleg műszakvezető mestere már néhány nappal november 17-e előtt, majd a későbbi tüntetéseken hívta magára sok ember figyelmét.- Igen, már a diákok ellen elkövetett brutális beavatkozást megelőzően, egy nyilvános pártgyűlésen kifogásoltam, hogy lassú az átalakítás üteme, bíráltam Miloá Jakes politikai munkáját, és kiszolgálóit, akik csak visszhangozták a pártvezető szavait, ahelyett, hogy tettek is volna valamit. Mivel meg mertem mondani a véleményem, s talán nem hazu- dok, ha azt állítom, hogy az igazat, élénken érdeklődni kezdett személyem iránt az állami titkosrendőrség. Nem részletezem, milyen érzés egy héten át állandó megfigyelés alatt lenni. A sors azonban úgy hozta, hogy akiknek az említett megtiszteltetést köszönhettem, időközben kénytelenek voltak megválni a pártban betöltött funkciójuktól. Megvallom, az utóbbi öt hónapban már nem fizettem a tagsági díjat, ki akartam lépni a pártból. Ritkán szoktam változtatni elhatározásaimon, de a prágai események arra késztettek, hogy kiálljak a pártért. Hangsúlyozom: a pártért, nem a korrupt vezetőiért, akik a belpolitikai eseményektől, a néptömegektől érthetően a mai napig igyekeznek elszigetelődni. A nagygyűléseken, amelyeken kommunistaként léptem a tömegek elé, nem fütyültek ki, mint egyeseA Központi Bizottság tagjai: Ján Adamoviő, Vladimír Antal, Peter Benkoviő, Miroslav Bielik.OrgaBilo- ruská, Pavol Bolvansky, Pavol Cyprich, Duáan Cajka, Alexander Őellár, Ján őurny, Pavol ővirik, Vladimír Dojőan, Anton Dujava, Frantiáek Fábián, Pavel Ferianc, Bohdan Freáo, Milán Ftáőnik, Galko Béla, Miroslav Gajarsky, Anna Gemmelo- vá, Stefan Guzanin, Frantiáek Havlí- őek, Stanislav Hruátinec, Iván Cho- van, Duáan Igaz, Gregor Ihnát, Vladimír Jakubáő, Vladimír Jamrich, Viera Jalakáová, Stanislav Kabáő, Kiss Katalin, Lubomír Kaniansky, Pavol Kanis, Jozef Kasanicky, Jozef Kasarda, Ján Kasper, Kiss József, Ján Koőík, Milán Kokavec, Jozef Kovác, Ervin Krajőík, Ladislav Kraj- nák, Miroslav Kriáka, Rudolf Kubi- nec, Bohumil Lacuáka, Stefan Led- nár, Miroslav Lehocky, Ján Leáko, Stefan Lipták, Emília Lonőíková, Jozef Lukáő, Peter Luterancík, Michal Mojcher, őtefan Majkút, Jozef Ma- tejka, Rudolf Matuáek, Michlian Etel, Milán Mikulás, Peter Mikuá, Móricz Zoltán, Ján Novák, Jozef Novotny, Jozef Olej, Frantiáek Ondrejka, Pásztor Mária, Juraj Philippi, Dusán Podhorsky, Iván Podstupka, Jozef két. Igaz, amellett álltam ki, hogy a pártnak be kell vallania a múltban elkövetett hibáit, amelyekre most egyre-másra rámutatnak a polgári mozgalmak és kértem, hogy a felelőtlen, a tagságot félrevezető pártfunkcionáriusok tettei miatt a nép ne a becsületes átlagkommunistákat hibáztassa. Valahányszor elmondtam, hogy még a máig vezető beosztásban levő párttagok a történetek ellenére sem hajlandók beismerni, hogy ezt a játszmát elvesztették. S mivel csak a saját bőrüket igyekeznék menteni, még inkább eltávolodnak a párt tagságától, amely egyre tájékozatlanabbá válik. Én például munkásőr is voltam, de csak a közelmúltban tartott járási pártkonferencián értesültem egységünk leszereléséről. Végül hadd mondjam el, szerintem sincs semmilyen pártnak helye a munkahelyeken. A vezető beosztásokat pedig munkával, és nem politikai hovatartozással kell kiérdemelni. A polgári mozgalom képviselői A vállalat igazgatója épp ottjár- tamkor tanácskozott velük. Közöttük volt Szeles István mérnök, a konstrukciós osztály vezetője is, aki egyébként a CSKP tagja.- Egyelőre csak azt ismertettük, mi az, amiben vagy amire változást, illetve orvoslást várunk. így például tisztázni akarjuk a szakszervezet helyzetét a vállalatnál, követeljük a hátrányos szociális helyzetű dolgozók - ezek általában pályakezdő fiatalok továbbá a kisgyermekes anyák gondjainak sürgős megoldását, s nem utolsósorban a gyár okozta környezetszennyezés csökkentését. Mi nem az egyes társadal-' mi szervezetek szerepét és a dolgozókollektívák tanácsának munkáját kívánjuk átvállalni, hanem jelezni a valós helyzetet, tolmácsolni a vállalat dolgozóinak észrevételeit, elvárásait. Ladislav Tánczos mérnök, technológus, a vállalat ifjúsági szervezetének funkcionáriusa, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom ko- ordicániós bizottságának tagja:- Sok középkorú, sóit idősebb is csatlakozik hozzánk. Tanácsot adnak, segítenek, de legtöbbjük, ha csak lehet, a háttérből, névtelenül. Úgy tűnik, még mindig hatalmában tartja őket a félelemérzés. Ezt kellene tudniuk legyőzni, hiszen most nemes, igaz célokért küzdünk. BARANYAI LAJOS Poliak, Milán Pruíinec, Jirí Raiss, Vladimír Rauőina, Frantiáek Repaft, Iván Rod, Bozena Ruttkayová, Peter Sitányi, Margita Slivková, Milán Slo- vinsky, Peter Sluány, Milán Struhá- rik, Boris Suchy, Szirovecz Géza, Milán Sebasta, Duáan Sesták, Jozef Sínnek, Ján Siroky, Svetozár Stefa- nec, Frantiáek Svec, Jozef Vaculík, Miloá Varto, Peter Weiss, Stefan Zemko, Zselenák József. A Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság tagjai: Ján Demikát, elnök, Ján Bachura, Gábriel Befio, Rastislav Brúder, Milán Cabaník, Ján Ceákoviő, Pavel Öizmár, Ján Duranka, Gyurcsics Károly, Peter Hruáovsky, Anna Kmecová, Árpád Kollár, Jaroslav Luátiak, Antonín Náplava, Ján Noga, Alfréd Patsch, Ludovít Polák, Milán Sabol, Pavel Slopovsky, Anna Somorová, Jozef Siroky, Pavel Tomaáovsky, Peter Trnka. A Központi Bizottság Végrehajtó Bizottságának tagjai: Ján Siroky, elnök, Milán Ftáőnik, Vladimír Jakubáé, Pavol Kanis, Ján Kasper, Ladislav Krajríák, Jozef Olej, Duáan Podhorsky, Vladimír Rauőina, Bozena Ruttkayová, Peter Weiss. Meggyőződésem, hogy e rendkívüli kongresszuson alapvető kérdés a párt megújhodását szolgáló elvi alap tisztázása, illetve az, hogy ösztönzést kapjon az erre irányuló igyekezet. Meggyőződésem, a marxizmus vulgarizálása komoly akadályt jelent abban, hogy az egész párton belül, az egész tagság körében valós tartalommal töltődjék az a kinyilatkoztatott jellemjegy, hogy modern párt kívánunk lenni, mely az egész európai civilizáció progresszív értékeit felvállalja. Aggályaim vannak, hogy ennek hangoztatása nem válik-e valamiféle varázsigévé. Nem könnyű levonni maradéktalanul az egész párton belül a következtetést abból kiindulva, hogy a szocializmusnak különféle elméletei vannak, és különböznek a belőlük kinövő mozgalmak is. S hogy ezek a mozgalmak nem ellenségesek egymással, hanem szövetségben kell lenniük. A köztudatban eléggé mélyen berögződött, hogy ezeket a mozgalmakat kommunista elvi politikai alapról kell megítélni. A minősítésnek az alapját és mércéjét azonban csak azok az eredmények jelenthetik, amelyeket a szocialista alapértékeket szorgalmazva sikerült elérniük, vagyis az egyéni és a közösségi kezdeményezés, melynek korlátokat csak a társadalmi igazságosság és a demokrácia szabhat. Úgy vélem, állást kell foglalnunk az így értelmezett szocialista és kommunista értékek közötti kapcsolatot illetően. Ugyanis a sztálini torzításoknak sikerült ezeket oly mértékben szembeállítani, hogy a kommunista értékeket ma is úgy értelmezzük: ezek csak ,,önnemzéssel“ születnek. Úgy vélem, hogy minden torzítás ellenére sem hallgathatunk azokról az érKüldött elvtársak! Tóth Mihály vagyok, újságíró, akit 1970-ben kizártak a pártból. A Pravda és az Új Szó pénteki számában közölte állásfoglalásomat azzal kapcsolatban, hogy miként viszonyul a jelenlegi pártvezetés a kizártakhoz, és ennek keretében a két lap közölte a kongresszusi küldöttekhez intézett javaslataimat is. Nem tudom, a jelenlevők közül hányán találtak időt az említett állásfoglalás elolvasására. Az SZLKP akcióbizottságának kezében van ez az anyag. Kezdeményezésem alapján javasolta az SZLKP akcióbizottsága a járási akcióbizottságoknak, hogy a kizártak közül minden járásból legalább egy-két küldöttet küldjön a kongresszusra. Itt vagyunk, legalábbis remélem, de jelenlétünket a szó szoros értelmében ki kellett kényszerítenünk. Senkinek sem jutott az eszébe, hogy van itt egy olyan erő, melyet erkölcsös és célszerű lenne mozgósítani. Ezért kérem az elnöklő elvtársat, hogy szavaztasson arról: teljes jogú küldöttekként, és nem vendégként vagyunk jelen. Kérem önöket, ne hivatkozzanak az alapszabályra, sem arra, hogy nem a konferenciákon választottak meg. Kizárásunkkor sem vették figyelembe az alapszabályt. Ismétlem: nem vendégként vagyunk jelen. Mi is hozzá akarunk járulni - és erre erkölcsi jogunk van - a párt megújulásához, de következetesen a demokratikus szocializmus alapelvein. Javaslom, hogy azonnal tartsunk szavazást a megfigyelők csoportjának megalapításáról. Ez a csoport a most megválasztásra kerülő központi bizottság keretében működne. A csoport tagjai a volt kizártak lennének, akiket a központi bizottságba választanak. A megfigyelő csoport feladata lenne annak a figyelemmel kísérése, hogy a párt keretében miként alakul a kizártak sorsa. Úgy vélem, munkahelyi érvényesülésük nem ütközhet különösebb nehézségekbe, mert a kizártak többsége rátermett ember. A konszolidá- torok éppen ezért zárták ki. Ez a kontra- szelekció lényege. Kérem az elnöklő elvtársat, hogy felszólalásomat követően szavaztasson az általam megfogalmazott javaslatokról. Mi lesz a párttal7 Miként tudjuk szavatolni, hogy a többpártrendszer feltételei között is képes legyen befolyásolni a történéseket? Újságíróként keresem a választ erre a kérdésre. Úgy tűnik, hogy főleg ezt a mesterséget fogom gyakorolni. Az új lékekről, amelyeket a kommunista áldozatkészség teremtett. Nem mondhatunk le arról a tiszta, szigorú átértékelésnek alávetett örökségről, amelyet azok hoztak létre, akik a kommunista eszményeket követve, az igazságosabb társadalomért képesek voltak életüket is feláldozni. Úgy vélem, hogy Csehszlovákia demokratikus tradíciói és a hét évtizedes csehszlovákiai kommunista mozgalom pozitív hagyományai fogódzót jelenthetnek, objektíve jelenthetnek fogódzót egy olyan, sok tekintetben eredeti szintézis létrejöttéhez, mely egyaránt magában foglalja az eszmeileg legtágabban értelmezett szocialista és a sztálinizmustól, valamint a posztsztálinizmustól és egyéb hordalékoktól megtisztított kommunista értékeket. Ez viszont megkívánja, hogy a nézetek és platformok kikristályosodjanak, határozott körvonalat öltsenek. összegeződni csak olyan elemek képesek, amelyek vonzzák egymást. De ehhez a v<pnzerőhöz kevés az érzelmi töltés. Úgy vélem, hogy erre gondolt és erre utalt Kanis elvtárs is. Szintézis csak olyan elemzésre épülhet, amit a mai helyzet lehetővé tesz. Úgy vélem, hogy ez sürgetően napirenden levő kérdés. Nehogy az történjen elvtársak, hogy csak a választások után, a választási eredmények alapján ébredünk rá arra; már most, amikor ülésezik a rendkívüli kongresszus, olyan a helyzet, hogy nem a kommunista párt, mely válságba került, meríthet ösztönzést a szocialista mozgalmak értékeiből, hanem az összeolvadás a platformszabadság alapján, e szocialista értékekkel való összeolvadás mentheti meg a kommunista értékeket. feltételek között a sajtónak óriási szerepe lesz. A dolgok úgy alakulnak majd, hogy nem a párt fog arról dönteni, szervezeteink a munkahelyeken maradnak-e, vagy sem. Ne kergessünk ábrándokat, már sokszor ráfizettünk arra, hogy a pártvezetés ignorálta a valóságot. Inkább készüljünk fel az új feltételekre, a kevésbé kényelmes munkára és tudatosítsuk: megtörténhet, hogy a nyomtatott szó lesz az egyetlen eszköz, amivel tömegesen tudunk majd hatni az emberekre. Nem lennék őszinte, ha úgy tennék, hogy nem érdekel, a megújhodott párt miként viszonyul majd a nemzetiségi kisebbségekhez. Magyar nemzetiségű vagyok, tehát közvetlenül érint, milyen elképzelései vannak a nemzetiségi kérdések megoldásáról annak a pártnak, melynek a tagja vagyok. A most színtérre lépő pártok közül egyetlen egy sem kezelhet mellékes tényezőként egy 600-700 ezres tömeget. És legyünk biztosak afelől, hogy nem is fogja. Európa közepén élünk, tudjuk, hogyan oldják meg a nemzetiségi kérdést szűkebb és tágabb környezetünkben, hogyan oldják meg a skandináv országokban. Tudjuk, milyen megrázkódtatásokat okoznak a megoldatlan nemzetiségi problémák más országokban. A nemzetiségi kérdés méltó színvonalú megoldását azonban nem motiválhatják csupán a szűkén értelmezett, pillanatnyi politikai szempontok, vagy a választási kalkulációk. Amelyik párt ebben a kérdésben így cselekszik, az homokvárat épít. A kisebbséghez tartozók gondolkodás- módjában és szívében csak akkor honosodik meg örökre bizonyos eszme, ha az adott etnikum tagjai érzik, sajátos problémáik megoldása nem taktikai kérdés. Tömören: programunkban világos, egyértelműen megfogalmazott állásfoglalásra van szükség ebben a kérdésben is. A nemzetiségi kérdések megoldása eddig sokban függött a Bratislavában éppen hivatalban levő első titkártól. Az ilyen viszonyok között a járásokban, a községekben és a városokban a nemzetiségi politikát mindenki saját szája íze szerint magyarázta. Mi, a Prágai Tavasz neveltjei jogállamot szeretnénk teremteni. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy törvényekkel és egyértelműen megfogalmazott végrehajtási utasításokkal fogjuk szabályozni a nemzetiségi kisebbségek helyzetét. Végezetül pedig javaslom, hogy a kongresszusi dokumentumokat rövidítés nélkül, gyorsan adják ki. Az SZLKP-nak a rendkívüli kongresszuson megválasztott központi szervei TÓTH MIHÁLY, a pártból 1970-ben kizártak csoportjának szervezője
