Új Szó, 1989. december (42. évfolyam, 283-307. szám)

1989-12-20 / 299. szám, szerda

ÚJ szú 5 1989. XII. 20. „A gyárban dolgozni kell" Hangulatmozaik a vágsellyei Duslóból Itt is úgy kezdődött minden, ahogy a legtöbb vidéki gyárban: nem akadt ember, aki - legalábbis közvetlen munkatársai körében - ne hányta-vetette volna meg mindazt, amit a november 17-i prágai eseményekről, s a későbbi belpolitikai fejleményekről megtudott, megtudhatott. Szinte kivétel nélkül tudomásul vették a sztrájkfelhívást is, de dönteniük, hogy csatlakozanak-e, nem volt egyszerű. Már csfe/c azért sem, mert a vállalatban a SZISZ-t kivéve minden társadalmi szervezet ellenzett bárminemű munkabeszüntetést. Sőt! Az üzemi pártbizottságban akadtak, akik - biztos, ami biztos jelszóval - hétvégére kulcsra záratták a gyár nyomdatechnikáját, s hangosanbeszélő- jének stúdióját. Az SZLKP rendkívüli kongresszusának vitájából KISS JÓZSEF, az SZLKP KB tagja, az Új Szó főszerkesztője November 27-e Martin Macák mérnök, a vállalat igazgatója - akinek a fiatalok hétfőn reggel bejelentették, hogy kitartanak elhatározásuk mellett, s délben két órára beszüntetik többen is a mun­kát - nem tett ellenvetést. Végül is több mint 1700 dolgozó gyűlt össze a gyár főkapuja előtt, hogy kifejezés­re juttassák a Polgári Fórummal, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalommal és a diákokkal való szolidaritásukat. A tömeghez szólt a vállalat igazgatója, Oto Achs, szakszervezeti üzemi bizottságának elnöke, Tibor Baran, a dolgozókol­lektívák tanácsának, és Botka Fe­renc, a SZISZ vállalati bizottságának elnöke. A spontán megmozdulástól csak a vállalat pártvezetói határolták el magukat. A jelenlegi helyzet S hogy a mátyusföldi gyáróriásba miként gyűrűznek be a sztrájk óta szinte óráról órára változó belpoliti­kai események?- A termelés zavartalanul folyik- válaszolja kérdésemre Marian Svofíava mérnök, a vállalat termelé­si igazgatóhelyettese. - Az emberek ugyanis tudatában vannak, hogy bár­miképpen alakulnak is a belpolitikai erőviszonyok, megélni csak úgy tud­nak, ha dolgoznak. A gyárban folya­matos termelés folyik, amelynek né­hány órás megszakítása több napos termeléskiesést jelentene. Ezért itt mindenki ügyelt arra, hogy a sztrájk se okozzon ilyen gondot. Azért persze történt jó néhány változás a gyárban. így például megszűnt az üzemi pártbizottság. Helyette teljesen más személyi összetételű akcióbizottságot hoztak létre az itt dolgozó kommunisták. A katonaság leszerelte a gyár mun­kásőrségét, elvitték egyenruhájukat és gépkocsijaikat. December 15-től megszüntetjük mi is a káderosztályt, s csupán a személyzeti működik tovább. A vállalat vezetőségét - az SZLKP, a Forradalmi Szakszerve­zeti Mozgalom és a SZISZ üzemi bizottságának képviselői nélkül- már csak az igazgató, helyettesei és a dolgozókollektívák tanácsának elnöke alkotja. Ily módon is szeret­nénk kifejezésre juttatni, hogy egyetértünk azzal a nézettel, mely szerint a gyárakban dolgozni, nem pedig politizálni kell. Ezt bizonyítja az is, hogy a jövőben legfeljebb a szakszervezetnek kívánunk a Duslóban helyet adni. Nem részle­tezem tovább, az elmondottakról győződjön meg saját szemével. Élek is a lehetőséggel: először az üzemi pártszervezet volt elnöke iro­dájának ajtaján kopogtatok. Mint megtudom, itt már csak az akták rendezgetésével foglalkoznak, hogy mihamarabb elszállíthassák a járási pártbizottságra. A munkásőrség pa­rancsnokát - az alakulat hivatalos ; felszámolásáról egyelőre senkinek sincs tudomása - hiába keresem, hollétéről még a vállalat vezetői sem tudnak hirtelen tájékoztatni. S hogy miképpen vélekednek a jelenlegi helyzetről a dolgozók? Egy régi párttag Ludovít Dojcan kutatási-fejleszté­si dolgozó, a vállalat 10-es számú pártalapszervezetének volt elnöke eléggé csalódott.- Én sem tudok egyebet monda­ni, a pártvezetőség elszakadt a tag­ságtól. Elsősorban azért, mert nem vette figyelembe az alulról jövő né­zeteket, későn és sajnos csak for­málisan reagált a tagság bírálataira, s a CSKP KB 7. és 9. ülésének határozatait maga a feladatokat kitű­ző szerv sem teljesítette. Ezért véle­ményem szerint a pártszervek min­den szintjén személycserékre van szükség. A korrupt és a passzív pártvezetők helyét olyanoknak kell elfoglalniuk, akik a tagsággal köz­vetlen kapcsolatot tudnak tartani, azok képviselői, nem pedig önké­nyes irányítói lesznek. Néhány pártonkívüli A szomszédos laboratóriumban Veres Éva, Jana Stieranková mér­nök, Irena Zemanová és Éva Gregá- fiová ugyancsak a kutatási részleg, pontosabban az analitikus kémiai osztály dolgozói. Miután megtudják mi járatban vaayok - röviden ennyit mondanak: - írja meg, hogy teljes mértékben támogatjuk a diákokat és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen polgári mozgalmat. Nagyon bízunk abban, hogy a jövőben valóban de­mokratikus országban élhetünk... Egy előrelátó kommunista Ondrej Báláz, az 1 -es számú am­móniagyártó részleg műszakvezető mestere már néhány nappal novem­ber 17-e előtt, majd a későbbi tünte­téseken hívta magára sok ember figyelmét.- Igen, már a diákok ellen elköve­tett brutális beavatkozást megelőző­en, egy nyilvános pártgyűlésen kifo­gásoltam, hogy lassú az átalakítás üteme, bíráltam Miloá Jakes politikai munkáját, és kiszolgálóit, akik csak visszhangozták a pártvezető szava­it, ahelyett, hogy tettek is volna vala­mit. Mivel meg mertem mondani a véleményem, s talán nem hazu- dok, ha azt állítom, hogy az igazat, élénken érdeklődni kezdett szemé­lyem iránt az állami titkosrendőrség. Nem részletezem, milyen érzés egy héten át állandó megfigyelés alatt lenni. A sors azonban úgy hozta, hogy akiknek az említett megtisztel­tetést köszönhettem, időközben kénytelenek voltak megválni a párt­ban betöltött funkciójuktól. Megvallom, az utóbbi öt hónap­ban már nem fizettem a tagsági díjat, ki akartam lépni a pártból. Ritkán szoktam változtatni elhatáro­zásaimon, de a prágai események arra késztettek, hogy kiálljak a párt­ért. Hangsúlyozom: a pártért, nem a korrupt vezetőiért, akik a belpoliti­kai eseményektől, a néptömegektől érthetően a mai napig igyekeznek elszigetelődni. A nagygyűléseken, amelyeken kommunistaként léptem a tömegek elé, nem fütyültek ki, mint egyese­A Központi Bizottság tagjai: Ján Adamoviő, Vladimír Antal, Peter Benkoviő, Miroslav Bielik.OrgaBilo- ruská, Pavol Bolvansky, Pavol Cyprich, Duáan Cajka, Alexander Őellár, Ján őurny, Pavol ővirik, Vla­dimír Dojőan, Anton Dujava, Franti­áek Fábián, Pavel Ferianc, Bohdan Freáo, Milán Ftáőnik, Galko Béla, Miroslav Gajarsky, Anna Gemmelo- vá, Stefan Guzanin, Frantiáek Havlí- őek, Stanislav Hruátinec, Iván Cho- van, Duáan Igaz, Gregor Ihnát, Vla­dimír Jakubáő, Vladimír Jamrich, Viera Jalakáová, Stanislav Kabáő, Kiss Katalin, Lubomír Kaniansky, Pavol Kanis, Jozef Kasanicky, Jozef Kasarda, Ján Kasper, Kiss József, Ján Koőík, Milán Kokavec, Jozef Kovác, Ervin Krajőík, Ladislav Kraj- nák, Miroslav Kriáka, Rudolf Kubi- nec, Bohumil Lacuáka, Stefan Led- nár, Miroslav Lehocky, Ján Leáko, Stefan Lipták, Emília Lonőíková, Jo­zef Lukáő, Peter Luterancík, Michal Mojcher, őtefan Majkút, Jozef Ma- tejka, Rudolf Matuáek, Michlian Etel, Milán Mikulás, Peter Mikuá, Móricz Zoltán, Ján Novák, Jozef Novotny, Jozef Olej, Frantiáek Ondrejka, Pásztor Mária, Juraj Philippi, Dusán Podhorsky, Iván Podstupka, Jozef két. Igaz, amellett álltam ki, hogy a pártnak be kell vallania a múltban elkövetett hibáit, amelyekre most egyre-másra rámutatnak a polgári mozgalmak és kértem, hogy a fele­lőtlen, a tagságot félrevezető párt­funkcionáriusok tettei miatt a nép ne a becsületes átlagkommunistá­kat hibáztassa. Valahányszor el­mondtam, hogy még a máig vezető beosztásban levő párttagok a törté­netek ellenére sem hajlandók beis­merni, hogy ezt a játszmát elvesztet­ték. S mivel csak a saját bőrüket igyekeznék menteni, még inkább el­távolodnak a párt tagságától, amely egyre tájékozatlanabbá válik. Én például munkásőr is voltam, de csak a közelmúltban tartott járási pártkon­ferencián értesültem egységünk le­szereléséről. Végül hadd mondjam el, szerin­tem sincs semmilyen pártnak helye a munkahelyeken. A vezető beosz­tásokat pedig munkával, és nem politikai hovatartozással kell kiérde­melni. A polgári mozgalom képviselői A vállalat igazgatója épp ottjár- tamkor tanácskozott velük. Közöttük volt Szeles István mérnök, a konst­rukciós osztály vezetője is, aki egyébként a CSKP tagja.- Egyelőre csak azt ismertettük, mi az, amiben vagy amire változást, illetve orvoslást várunk. így például tisztázni akarjuk a szakszervezet helyzetét a vállalatnál, követeljük a hátrányos szociális helyzetű dol­gozók - ezek általában pályakezdő fiatalok továbbá a kisgyermekes anyák gondjainak sürgős megoldá­sát, s nem utolsósorban a gyár okozta környezetszennyezés csök­kentését. Mi nem az egyes társadal-' mi szervezetek szerepét és a dolgo­zókollektívák tanácsának munkáját kívánjuk átvállalni, hanem jelezni a valós helyzetet, tolmácsolni a vál­lalat dolgozóinak észrevételeit, elvá­rásait. Ladislav Tánczos mérnök, tech­nológus, a vállalat ifjúsági szerveze­tének funkcionáriusa, a Nyilvános­ság az Erőszak Ellen mozgalom ko- ordicániós bizottságának tagja:- Sok középkorú, sóit idősebb is csatlakozik hozzánk. Tanácsot ad­nak, segítenek, de legtöbbjük, ha csak lehet, a háttérből, névtelenül. Úgy tűnik, még mindig hatalmában tartja őket a félelemérzés. Ezt kellene tud­niuk legyőzni, hiszen most nemes, igaz célokért küzdünk. BARANYAI LAJOS Poliak, Milán Pruíinec, Jirí Raiss, Vladimír Rauőina, Frantiáek Repaft, Iván Rod, Bozena Ruttkayová, Peter Sitányi, Margita Slivková, Milán Slo- vinsky, Peter Sluány, Milán Struhá- rik, Boris Suchy, Szirovecz Géza, Milán Sebasta, Duáan Sesták, Jozef Sínnek, Ján Siroky, Svetozár Stefa- nec, Frantiáek Svec, Jozef Vaculík, Miloá Varto, Peter Weiss, Stefan Zemko, Zselenák József. A Központi Ellenőrző és Reví­ziós Bizottság tagjai: Ján Demikát, elnök, Ján Bachura, Gábriel Befio, Rastislav Brúder, Milán Cabaník, Ján Ceákoviő, Pavel Öizmár, Ján Duranka, Gyurcsics Károly, Peter Hruáovsky, Anna Kmecová, Árpád Kollár, Jaroslav Luátiak, Antonín Náplava, Ján Noga, Alfréd Patsch, Ludovít Polák, Milán Sabol, Pavel Slopovsky, Anna Somorová, Jozef Siroky, Pavel Tomaáovsky, Peter Trnka. A Központi Bizottság Végrehaj­tó Bizottságának tagjai: Ján Si­roky, elnök, Milán Ftáőnik, Vladimír Jakubáé, Pavol Kanis, Ján Kasper, Ladislav Krajríák, Jozef Olej, Duáan Podhorsky, Vladimír Rauőina, Boze­na Ruttkayová, Peter Weiss. Meggyőződésem, hogy e rendkí­vüli kongresszuson alapvető kérdés a párt megújhodását szolgáló elvi alap tisztázása, illetve az, hogy ösz­tönzést kapjon az erre irányuló igye­kezet. Meggyőződésem, a marxiz­mus vulgarizálása komoly akadályt jelent abban, hogy az egész párton belül, az egész tagság körében va­lós tartalommal töltődjék az a kinyi­latkoztatott jellemjegy, hogy modern párt kívánunk lenni, mely az egész európai civilizáció progresszív érté­keit felvállalja. Aggályaim vannak, hogy ennek hangoztatása nem vá­lik-e valamiféle varázsigévé. Nem könnyű levonni maradéktalanul az egész párton belül a következtetést abból kiindulva, hogy a szocializ­musnak különféle elméletei vannak, és különböznek a belőlük kinövő mozgalmak is. S hogy ezek a moz­galmak nem ellenségesek egymás­sal, hanem szövetségben kell lenni­ük. A köztudatban eléggé mélyen berögződött, hogy ezeket a mozgal­makat kommunista elvi politikai alapról kell megítélni. A minősítés­nek az alapját és mércéjét azonban csak azok az eredmények jelenthe­tik, amelyeket a szocialista alapérté­keket szorgalmazva sikerült elérni­ük, vagyis az egyéni és a közösségi kezdeményezés, melynek korlátokat csak a társadalmi igazságosság és a demokrácia szabhat. Úgy vélem, állást kell foglalnunk az így értelme­zett szocialista és kommunista érté­kek közötti kapcsolatot illetően. Ugyanis a sztálini torzításoknak si­került ezeket oly mértékben szembe­állítani, hogy a kommunista értéke­ket ma is úgy értelmezzük: ezek csak ,,önnemzéssel“ születnek. Úgy vélem, hogy minden torzítás ellené­re sem hallgathatunk azokról az ér­Küldött elvtársak! Tóth Mihály vagyok, újságíró, akit 1970-ben kizártak a pártból. A Pravda és az Új Szó pénteki számában közölte ál­lásfoglalásomat azzal kapcsolatban, hogy miként viszonyul a jelenlegi pártvezetés a kizártakhoz, és ennek keretében a két lap közölte a kongresszusi küldöttekhez intézett javaslataimat is. Nem tudom, a je­lenlevők közül hányán találtak időt az említett állásfoglalás elolvasására. Az SZLKP akcióbizottságának kezében van ez az anyag. Kezdeményezésem alapján javasolta az SZLKP akcióbizottsága a já­rási akcióbizottságoknak, hogy a kizártak közül minden járásból legalább egy-két küldöttet küldjön a kongresszusra. Itt va­gyunk, legalábbis remélem, de jelenlétün­ket a szó szoros értelmében ki kellett kényszerítenünk. Senkinek sem jutott az eszébe, hogy van itt egy olyan erő, melyet erkölcsös és célszerű lenne mozgósítani. Ezért kérem az elnöklő elvtársat, hogy szavaztasson arról: teljes jogú küldöttek­ként, és nem vendégként vagyunk jelen. Kérem önöket, ne hivatkozzanak az alap­szabályra, sem arra, hogy nem a konfe­renciákon választottak meg. Kizárásunk­kor sem vették figyelembe az alapsza­bályt. Ismétlem: nem vendégként va­gyunk jelen. Mi is hozzá akarunk járulni - és erre erkölcsi jogunk van - a párt megújulásához, de következetesen a de­mokratikus szocializmus alapelvein. Javaslom, hogy azonnal tartsunk sza­vazást a megfigyelők csoportjának meg­alapításáról. Ez a csoport a most megvá­lasztásra kerülő központi bizottság kere­tében működne. A csoport tagjai a volt kizártak lennének, akiket a központi bi­zottságba választanak. A megfigyelő cso­port feladata lenne annak a figyelemmel kísérése, hogy a párt keretében miként alakul a kizártak sorsa. Úgy vélem, mun­kahelyi érvényesülésük nem ütközhet kü­lönösebb nehézségekbe, mert a kizártak többsége rátermett ember. A konszolidá- torok éppen ezért zárták ki. Ez a kontra- szelekció lényege. Kérem az elnöklő elv­társat, hogy felszólalásomat követően szavaztasson az általam megfogalmazott javaslatokról. Mi lesz a párttal7 Miként tudjuk szava­tolni, hogy a többpártrendszer feltételei között is képes legyen befolyásolni a tör­ténéseket? Újságíróként keresem a választ erre a kérdésre. Úgy tűnik, hogy főleg ezt a mesterséget fogom gyakorolni. Az új lékekről, amelyeket a kommunista áldozatkészség teremtett. Nem mondhatunk le arról a tiszta, szigorú átértékelésnek alávetett örökségről, amelyet azok hoztak létre, akik a kommunista eszményeket követ­ve, az igazságosabb társadalomért képesek voltak életüket is feláldozni. Úgy vélem, hogy Csehszlovákia de­mokratikus tradíciói és a hét évtize­des csehszlovákiai kommunista mozgalom pozitív hagyományai fo­gódzót jelenthetnek, objektíve je­lenthetnek fogódzót egy olyan, sok tekintetben eredeti szintézis létrejöt­téhez, mely egyaránt magában fog­lalja az eszmeileg legtágabban ér­telmezett szocialista és a sztáliniz­mustól, valamint a posztsztáliniz­mustól és egyéb hordalékoktól meg­tisztított kommunista értékeket. Ez viszont megkívánja, hogy a nézetek és platformok kikristályosodjanak, határozott körvonalat öltsenek. összegeződni csak olyan elemek képesek, amelyek vonzzák egymást. De ehhez a v<pnzerőhöz kevés az érzelmi töltés. Úgy vélem, hogy erre gondolt és erre utalt Kanis elvtárs is. Szintézis csak olyan elemzésre épülhet, amit a mai helyzet lehetővé tesz. Úgy vélem, hogy ez sürgetően napirenden levő kérdés. Nehogy az történjen elvtársak, hogy csak a vá­lasztások után, a választási eredmé­nyek alapján ébredünk rá arra; már most, amikor ülésezik a rendkívüli kongresszus, olyan a helyzet, hogy nem a kommunista párt, mely vál­ságba került, meríthet ösztönzést a szocialista mozgalmak értékei­ből, hanem az összeolvadás a plat­formszabadság alapján, e szocialis­ta értékekkel való összeolvadás mentheti meg a kommunista érté­keket. feltételek között a sajtónak óriási szerepe lesz. A dolgok úgy alakulnak majd, hogy nem a párt fog arról dönteni, szervezete­ink a munkahelyeken maradnak-e, vagy sem. Ne kergessünk ábrándokat, már sokszor ráfizettünk arra, hogy a pártveze­tés ignorálta a valóságot. Inkább készül­jünk fel az új feltételekre, a kevésbé kényelmes munkára és tudatosítsuk: megtörténhet, hogy a nyomtatott szó lesz az egyetlen eszköz, amivel tömegesen tudunk majd hatni az emberekre. Nem lennék őszinte, ha úgy tennék, hogy nem érdekel, a megújhodott párt miként viszonyul majd a nemzetiségi ki­sebbségekhez. Magyar nemzetiségű va­gyok, tehát közvetlenül érint, milyen el­képzelései vannak a nemzetiségi kérdé­sek megoldásáról annak a pártnak, mely­nek a tagja vagyok. A most színtérre lépő pártok közül egyetlen egy sem kezelhet mellékes tényezőként egy 600-700 ezres tömeget. És legyünk biztosak afelől, hogy nem is fogja. Európa közepén élünk, tudjuk, hogyan oldják meg a nemzetiségi kérdést szűkebb és tágabb környezetünk­ben, hogyan oldják meg a skandináv országokban. Tudjuk, milyen megrázkód­tatásokat okoznak a megoldatlan nemze­tiségi problémák más országokban. A nemzetiségi kérdés méltó színvonalú megoldását azonban nem motiválhatják csupán a szűkén értelmezett, pillanatnyi politikai szempontok, vagy a választási kalkulációk. Amelyik párt ebben a kérdés­ben így cselekszik, az homokvárat épít. A kisebbséghez tartozók gondolkodás- módjában és szívében csak akkor hono­sodik meg örökre bizonyos eszme, ha az adott etnikum tagjai érzik, sajátos problé­máik megoldása nem taktikai kérdés. Tö­mören: programunkban világos, egyértel­műen megfogalmazott állásfoglalásra van szükség ebben a kérdésben is. A nemze­tiségi kérdések megoldása eddig sokban függött a Bratislavában éppen hivatalban levő első titkártól. Az ilyen viszonyok között a járásokban, a községekben és a városokban a nemzetiségi politikát min­denki saját szája íze szerint magyarázta. Mi, a Prágai Tavasz neveltjei jogállamot szeretnénk teremteni. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy törvényekkel és egyértel­műen megfogalmazott végrehajtási utasí­tásokkal fogjuk szabályozni a nemzetiségi kisebbségek helyzetét. Végezetül pedig javaslom, hogy a kongresszusi dokumentumokat rövidí­tés nélkül, gyorsan adják ki. Az SZLKP-nak a rendkívüli kongresszuson megválasztott központi szervei TÓTH MIHÁLY, a pártból 1970-ben kizártak csoportjának szervezője

Next

/
Thumbnails
Contents