Új Szó, 1989. december (42. évfolyam, 283-307. szám)

1989-12-20 / 299. szám, szerda

ÚJ szú 3 1989. XII. 20. AZ ELSŐ KELET-EURÓPAI POLITIKUS A NATO KÖZPONTJÁBAN Végleg lezárult a hidegháború időszaka Eduard Sevardnadze találkozott Manfred Wörnerrel Mit akarnak a mezőgazdászok? Amikor az efsz-ek XI. országos kongresszusának küldöttei elma­rasztalták a Szövetkezeti Földművesek Szövetségét, mert nem tudott igazi érdekképviseleti szervvé válni, s élesen bírálták a politi­kai és gazdasági szerveket a mezőgazdasági-élelmiszeripari ágazat évtizedek óta halmozódó gondjai miatt, a fél ország tapsolt. Viszont amikor a küldöttek azt kezdték fejtegetni, hogy a mezőgazdászok­nak független politikai pártra van szükségük, majd bejelentették, hogy néhány küldött kezdeményezésére máris megalakult a leendő Csehszlovák Mezőgazdasági Párt előkészítő bizottsága, sokan fel­kapták a fejüket. Mi van, mit akarnak a mezőgazdászok? Bizonyos körökben - és nem csupán a kommunista pártban- nyugtalanságot keltett, hogy a kezdeményezők nem rekedtek meg az álmodozás szintjén, hanem azonnal szervezkedni kezdtek. A leendő párt azóta akcióprogramot hirdetett és közzétette alapsza- bály-tervezetét. Ezek a dokumentumok a hirtelenjében megfogalma­zott kérdések zömét megválaszolták, ám furcsamód az aggodalmas­kodók ettől nem lettek nyugodtabbak. Mert mit is akarnak a szervez- kedök? Az akcióprogram tanúsága szerint saját politikai, jogi és gazdasági képviseletet. Mégpedig olyat, amely a színre lépő több­pártrendszer feltételei között közvetlen érdekeltséggel és vitathatat­lan szakmai jártassággal tudja és akarja reprezentálni a termelő, feldolgozó és szolgáltató vállalatok dolgozóinak, a kertbarátoknak, a háztáji állattenyésztőknek, magángazdálkodóknak és valamennyi vidéki lakosnak az érdekeit. Az alakuló párt céljai között szerepel, hogy társadalmunk valamennyi tagját szépítgetés nélkül megismer­tesse az élelmezésünkért felelős ágazat vállalatainak feladataival, örömeivel és gondjaival. De vannak ennél magasztosabb célok is. A mezőgazdasági párt harcolni akar azért, hogy különböző típusú vállalatok alakulhassanak, érvényesülhessen a magántulajdon és az egyéni vállalkozás. Hogy ezentúl soha senki ne avatkozhasson be adminisztratív eszközökkel a vállalat gazdálkodásába, a nyereség elosztásába, és se vállalatnak, se embernek ne kelljen többé másokra dolgoznia. Hogy évényesüljenek a piacgazdálkodás elves s a mindennapi kenyerünket előteremtő földművesnek legyen szava mindenütt, ahol a mezőgazdaság és a falu fejlődését érintő, bármi­nemű döntés születik. Hogy a gazdaságok maguk dönthessék el, milyen termelési szerkezet, irányítási forma és javadalmazási rend­szer a legmegfelelőbb számukra, s belátásuk szerint válasszák meg, adnak-e háztáji földet, juttatnak-e természetbenit, meghonosítják-e a részesmüvelést, a bérleti szerződés valamelyik formáját. Ma már nem csupán azt tudjuk, hogy mit akarnak a mezőgazdá­szok, de azt is, hogy komolyan gondolják amit mondtak. Az előkészítő bizottság minapi tanácskozásán bejelentették, minden szinten saját képviselőket akarnak állítani a meghirdetett szabad választásokon. Hogy erre felkészülhessenek, legkésőbb 1990. január 5-ig mindenütt megrendezik a párt járási konferenciáit, január 13-án pedig megtartják az alakuló kongresszusát. Úgy számítják, hogy a jelenlegi 60 ezres taglétszám addigra mintegy 250 ezer főre duzzad. Sietős nekik, mondogatják többen s vegyes érzelmekkel szemlé­lik, hogy a kommunisták közül sokan szintén a szervezkedők pártjára állnak. Mi ez, önmagukat és a pozíciójukat féltik vagy a kommunista pártot akarják átmenteni? Nem véletlen s nem is alaptalan ez az aggodalom, hisz a mai helyzetért semmiképpen nem okolható sorkommunisták mellett a korrumpálódott helyi vezetők is beférközhetnek az új párt soraiba. Ezt mindenképpen meg kell akadályozni, ám ugyanakkor az általánosítástól is óvakodni kell. Ahogy a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalmat, a Polgári Fórumot vagy a Független Magyar Kezdeményezést nem marasztal­juk el érte, úgy a mezőgazdasági pártot sem lehet elítélni csupán azért, mert a kommunista párt volt tagjait is pártolói közé fogadja. A társadalom talán előlegezhet annyi bizalmat a vidék erőinek összefogására készülő új pártnak, hogy az alakuló alapszerveze­tek tagjaira bízza; a múlt keserű tapasztalataiból okulva maguk döntsék el, kikkel hajlandók a jövőben együttműködni, egy célért közösen fellépni. Ha valaki, ők biztos tudják, kinek van „vaj a fején", kit kell eltanácsolni az új párttól. Bízvást lesz - s kell is, hogy legyen!- bátorságuk kiadni az útját azoknak, akik nem közéjük valók, akik egyszer már visszaéltek a bizalommal és most puszta pozí- cióféltéstöl hajtva sietnek lépést, színt - és pártot! - váltani. KÁDEK GÁBOR Nem ragaszkodik a jelöltséghez (ÖSTK) - Jacques Delors, az Európai Közösségek bizottságának elnöke volt tegnap, brüsszeli munkalátogatása má­sodik napján Eduard Sevardnadze szov­jet külügyminiszter első tárgyalópartnere. Nagyra értékelték a Szovjetunió és az Európai Közösségek még hétfőn aláírt kereskedelmi és gazdasági együttműkö­dési megállapodását, amely tíz évre szól, s amelyben a „tizenkettek“ egyebek kö­zött kötelezettséget vállalnak arra, hogy 1991 végéig fokozatosan felszámolják a Szovjetunióból importált árucikkekre vo­natkozó mennyiségi korlátozásokat. Tár­gyaltak az európai gazdasági együttmű- ködés távlatairól. Sevardnadze ezzel összefüggésben felhívta a figyelmet an­(ŐSTK) - Oskar Lafontaine-nek, az SPD alelnökének felszólalásával folytató­dott tegnap Nyugat-Berlinben az NSZK- beli szociáldemokraták kongresszusa. A politikus a demokratikus szocializmust az emberi szabadság elméletének nevez­te. Elutasította a konzervatívok állítását, miszerint a sztálini rendszerek összeom­lásával a szocializmust el lehet temetni. Aki azt hiszi, hogy a kapitalizmus most történelmileg helyes koncepcióként ara­tott győzelmet, az szintén téved, nem értette meg a kor jelzéseit és figyelmen kívül hagyja azt a hosszú árnyékot, ame­lyet ez a rendszer vet a harmadik világra - mondotta Lafontaine. Az SPD elnökhelyettese, aki az új pártprogram kidolgozásával megbízott munkabizottságot vezette, a továbbiak­ban rámutatott: az emberiség nagy prob­lémáit nem oldhatják meg az egyes álla­mok. E problémák között sorolta fel az éhnyomor elleni harcot, a környezetvé­delmet, a nukleáris katasztrófa veszélyét csakúgy, mint a szociális igazságosság megteremtését. A tanácskozás elsó napján, hétfőn mondott beszédet Willy Brandt, az SPD tiszteletbeli elnöke. Ó a német nemzet egységére helyezte a hangsúlyt, s mint mondotta, a németeknek nincs szüksé­gük külföldről jövő tanácsokra ahhoz, hogy elrendezzék belső problémáikat. A kilencvenes évek küszöbén már nem lehet beszélni háborús győztesekről és (ÖSTK) - Andrej Lukanov, a BKP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára a tervezett nemzeti kerekasztalról elter­jedt hírekkel összefüggésben emlékezte­tett rá, hogy a párt központi bizottságának legutóbbi plenáris ülése már egyértelmű­en síkraszállt az ország szocialista meg­újulását szolgáló aktív és konstruktív dia­lógusért valamennyi demokratikus erővel. A párt szerint a párbeszédben részt kell vennie a hagyományos és az újonnan megalakult struktúráknak egyaránt. Az eddigi tárgyalások - amelyeket Lukanov, illetve Georgi Atanaszov kormányfő foly­tatott Zselju Zselevvel, a Demokratikus Erők Szövetségének elnökével - egyelő­nak fontosságára, hogy teljes mértékben kihasználják eközben az Európai Közös­ségek meglévő mechanizmusait. A szovjet politikus találkozott az EK- tagországok külügyminisztereivel is, akik­kel politikai és gazdasági kérdésekről tár­gyalt. Gianni de Michalis olasz külügy­miniszter Sevardnadzéval megtartott ta­lálkozója után - a megbeszéléseket egyébként rendkívül jelentősnek nevezte - közölte, hogy jövő márciusban Moszk­vába látogat a rendszeres kétoldalú kon­zultációk keretében. Ekkor vitatják meg majd a Helsinki 2 összehívásának szer­vezési kérdéseit. Eduard Sevardnadze tegnapi prog­ramjának legjelentősebb eseménye két­vesztesekről. A fiatal németek békét és szabadságot akarnak, a nemzet bűnéért nem lehet vezekelni a végtelenségig tartó megosztottsággal - mondotta Brandt. Egyben kizárta a néhai német birodalom­hoz való visszatérés lehetőségét, s han­goztatta, a német-lengyel határokat tisz­teletben kell tartani. Hasonló szellemben mondta el beszédétHans-Jochen Vogel pártelnök is. (ŐSTK) - Az NDK különböző társadal­mi erőinek képviselői Berlinben hétfőn megtartották a kerekasztal-tárgyalások második fordulóját, amelyen elsősorban a gazdasági reformról volt szó. Az első forduló december 7-én zajlott le, s a résztvevők akkor azt javasolták, hogy jövő május 6-án rendezzék meg a szabad választásokat, továbbá hogy oszlassák fel az állambiztonsági szervet és teremt­sék meg a lehetőségeket az új politikai pártok legalizálásához. A mostani tanácskozást váratlanul ügyrendi kérdések bonyolították. Minde­nekelőtt az volt vitás, milyen további résztvevőket vonjanak be a tárgyalások­ba. Az eddigi 12 politikai párthoz, csopor­tosuláshoz és szervezethez (az NSZEP re a szabad véleménycsere szakaszáig jutottak el. Ami a kerekasztalt illeti, erre vonatkozóan egyelőre nem született megállapodás - mondotta Lukanov, majd hozzáfűzte, hogy most a párbeszéd olyan különböző formáira kell összpontosítani, amelyek megfelelnek a megvitatott prob­lémák jellegének. A BKP hamarosan konzultációkat kezd a társadalmi szervezetekkel, a szak- szervezetekkel, a független mozgalmak­kal és egyes szakemberekkel - közölte Lukanov, s elmondta azt is, hogy ha áttekintik az összes javaslatot, akkor (va­lószínűleg januárban) hoz végső döntést a parlament. ségkívül a NATO főhadiszállásán Man­fred Wörnerrel, a szövetség főtitkárával folytatott egyórás megbeszélés volt. A ta­lálkozó már csak azért is figyelmet érde­mel, s akár történelmi jelentőségűnek is nevezhető, mivel Sevardnadze az első kelet-európai politikus, akit meghívtak a NATO központjába. Megfigyelők szerint ez a tény a hidegháború időszakának végleges lezárását jelenti. A szovjet politikus és a NATO főtitkára átfogó tárgyalásokat folytatott a kelet -nyugati kapcsolatokról, a viszony konst­ruktív rendezéséről a párbeszéd és az együttműködés által. A Varsói Szerződés és a NATO közti politikai párbeszéd volt annak a vitának a témája is, amelyet a szovjet politikus a 16 NATO-tagország képviselőjével foly­tatott. Sevardnadze beszédet mondott az Európai Parlament politikai bizottságának tagjai előtt. Rámutatott az Európában le­játszódó változások pozitív jellegére, kü­lön kiemelve a kelet-nyugati együttműkö­dés fejlődését és mélyülését. Ezzel összefüggésben kifejtette a Szovjetunió álláspontját a két német állam viszonyá­ról, s elemezte a Szovjetunió európai politikájának néhány további kérdését. Margaret Thatcher brit kormányfő meghívására a szovjet külügyminiszter Brüsszelből tegnap rövid munkalátoga­tásra Londonba érkezett. a Demokratikus Szocializmusért, az Új Fórum, más ellenzéki pártok, vallási szer­vezetek stb.) további négy szervezet csatlakozott: az FDGB, a Független Nő­szövetség, a Zöld Liga és az önsegélyező földművesszövetség. A többi szervezet megfigyelőként vesz részt a kerekasztal- tárgyalásokon. Megállapodtak abban, hogy a jövőben hetente egyszer, mégpedig hétfőnként ül össze a kerekasztal, de mivel a jövő héten karácsony lesz, a következő fordu­lót pénteken tartják meg. A résztvevők határozatot fogadtak el Hans Modrow kormányfő és Helmut Kohl nyugatnémet kancellár tegnapi drezdai találkozójával kapcsolatban és szorgalmazták a két né­met állam közötti gazdasági együttműkö­dés bővítését. Ugyanakkor kihangsúlyoz­ták, semmilyen esetben sem szabad két­ségbe vonni mindkét német állam szuve­renitását és állami identitását, s a szerző­déses közösség kialakításáért szálltak síkra. A kerekasztal-tárgyalásokon nyilatko­zatot hagytak jóvá, amelyben élesen el­ítélték a romániai Temesvárott lezajlott hétvégi tüntetés brutális elnyomását. Lipcsében - ezúttal is a szokásos hét­fői napon - 150 ezer ember tartott békés tüntetést, megemlékezve a sztálini meg­torlások áldozatairól. A város utcáin vé­gighaladó tömeg égő gyertyákat tartott a magasba. Drezdában szintén békés megmozdulás volt, melynek résztvevői Németország újraegyesítését szorgal­mazták. A felvonulás során ezernyi nyu­gatnémet állami zászló emelkedett a ma­gasba. Őestmír Císar, a köztársasági el­nöki poszt egyik várományosa hét­főn az elnökválasztásról nyilatkozott a televízióban. Elmondta, hogy dr. Gustáv Husák lemondása után, anélkül, hogy ezt személyesen kérte volna, nevét felvették a jelöltek név­sorába. De nyitva hagyta a kérdést azzal, hogy a hivatalos nevezésig eldönti, elfogadja-e a jelöltséget.- Beismerem - mondta nem szeretem az éles politikai küzdel­met, nem vagyok ambiciózus politi­kus, inkább a gondolat erejét, a té­nyek értékelését, az érvek ütközte­tését részesítem előnyben a problé­mák megoldásának megkeresése­kor. Tanulmányaim idején, itthon és külföldön, elsajátítottam a valóság kritikus értékelésének filozófiáját, és ez vezérel most is. Az elnökválasztás körüli vita el­lenségeskedéssel, szenvedélyekkel telített, és egyre inkább a racionális gondolkodás háttérbe szorulása jel­lemzi. Úgy vélem, az emberek nagy többsége semmiféle nemzeti és tár­sadalmi szakítást nem kíván, hiszen ez a demokrácia friss hajtásait tipor­ná el. Éppen ellenkezőleg, a zsenge demokráciát ápolnunk, erősítenünk kell. Ehhez szeretnék én is hozzájá­rulni. Ezután Cestmír Císar elemezte a jelenlegi belpolitikai helyzetet s an­nak egyes külföldi vetületeit, majd így folytatta:- Végül szeretném bejelenteni, hogy őszintén törekszem a közhan­gulat megnyugtatására, az állam, s a társadalom sürgető kérdéseinek megoldására, valamint a szenvedé­lyek lecsillapítására. Ezért nem ra­gaszkodom ahhoz, hogy a köztársa­sági elnök posztjára engem jelölje­nek, és szeretném, ha nevemet a választáskor nem terjesztenék elő. Ismerem Václav Havel művészi és gondolkodói kvalitásait, figyelemmel követtem fellépéseit, beszéltem ve­le, és elmondhatom, hogy eszméink és programunk a legfőbb kérdések­ben megegyeznek. Megválasztásá­val a prágai várba olyan személyi­ség kerülne, aki érdemes mindany- nyiunk tiszteletére és bizalmára. Amerikai-panamai incidens (ÖSTK) - A panamai hadsereg és a csatornaövezetben állomásozó amerikai fegyveres erők közötti fo­kozott feszültség újabb nyílt konflik­tusba torkollott. A hírügynökségek tegnap közöltek részleteket a hétfői összetűzésről. A Pentagon verziója szerint a két hadsereg képviselői között vitára ke­rült sor, miközben egy panamai ka­tona fegyveréhez nyúlt. Az amerikai katona gyorsabban reagált, két lövést adott le és a támadót megsebesítet­te. A panamai fegyveres erők álta1 kiadott közleményben az áll, hogy egy Panamában élő amerikai állam­polgár gépkocsijából sebes ítették meg a katonát, aki nem adott okot a támadásra. intha átok ülne ezen a szá­mon. November 17-én Prágában mutatta meg igazi arcát a pártállam diktatúrája. December 17-én, amikor fővárosunkban tíz­ezrek emlékeztek az egy hónappal korábbi rendórbrutalitásra és üdvö­zölték az erőszakmentes forrada­lom győzelmét, a fénysebesen zajló változásokat - nos, ezen a decem­ber 17-én ismét dühöngött a dölyfös önkény. Dühöng azóta is. Itt a szomszédban. Nem határszom­szédságunkban, de szívünkhöz na­gyon közel. Temesvár, Kolozsvár, Arad, Gyergyó, Sepsiszentgyörgy... Ed­dig is elszorult a torkunk tőlük. Most még torokszorítóbbak a hí­rek. Gépfegyverek, tankok. Az egyenesedő derekak ellen. Nők ellen. Gyerekek ellen. Próbálok higgadt lenni. Törté­nelmi példákon bizonygatni: ez a véres kezű diktátor végnapjait jelenti. Még minden diktatúra meg­bukott, amely a saját népét ölette. A világ minden részében befelleg­zett a diktátoroknak, itt, Európában sincs helye semmiféle köntösbe bújtatott fasizmusnak. A Ceauses- cu-rezsim az utolsókat rúgja. De meddig még? Pátosz nélkül kelle­ne mindezt. Jelzők nélkül. De itt nem lehet higgadt az erriber. Nem Tizenhetedike lehet kívülálló. Minden csepp vér a miénk is. Minden halottat meg­gyászolunk. Mennyit? Százat? Ez­reket? Tankok. Lezárt országhatárok. Mennyire primitív és vak a hata­lom! Ezeket a határokat már nem lehet lezárni. Ezeket a népeket már nem lehet kiirtani. Halk szavú magyar pap: Tőkés László. Fejet hajt a világ. Szelíd emberségével felrázott egy mega­lázott kisebbséget. És az uralkodó nemzetet. Tisztessége, csöndes keménysége szétfeszítette a féle­lem béklyóit. Féltünk mi is. Most benneteket féltünk. Erdélyiek. Székelyek. Románok. Mi Erdélyt Sütő Andrástól tanul­tuk. Az ő gyökerei a mi gyökereink is: akik itt vannak, ma is példa­képeink. Úgy is mondhatnám: tan­könyvek. Szemükre csak az vet­hető, hogy túl sok jót tanultunk tőlük. Illik tudni, hogy a szegény­ségüknél csak az emberségük volt nagyobb. Türelmetlenül lessük a híreket. Hangosan olvassuk a telexgépről frissen letépett papírt. Csavargat­juk a rádió gombját. Mindent be akarunk vinni a lapba. n éggel a táskámba tettem az II „Anyám könnyű álmot ígér“-t. Vigasztal, erőt ad. „Megin- dultságát rejtve, hirtelen elfordul tőlem, s a hamvából kelt főnix- madarat kezdi növeszteni a lehe­letével. Száraz gallyat vet oda ne­ki, még beszél is hozzá, hogy halassza az elmenetelemet.- Szegény tűz, szegény tűz! Egész éjjel kínlódtál a sűrű hamu alatt. Meg is fulladhattál volna." Ceausescu, a nép ítélkezni fog! MAUNÁK ISTVÁN SPD-kongresszus Nyugat-Berlinben Elméleti, globális és regionális kérdések a napirenden Bulgária Aktív és konstruktív párbeszéd valamennyi demokratikus erővel Az NDK-ban rendszeressé teszik a kerekasztal-tárgyalásokat Tüntetés volt Lipcsében és Drezdában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents