Új Szó, 1989. december (42. évfolyam, 283-307. szám)

1989-12-18 / 297. szám, hétfő

ÚJ szú 5 1989. XII. 18. Különösebb bevezető nélkül sze­retnék kitérni dr. Hornyák István hivatalos válaszként is felfogható írásának (Miért változatlan a hely­zet? Új Szó, 1989. XI. 20.) néhány részletére. Először is azt szükséges tisztáz­ni, hogy a klubmozgalom, mint olyan, nem tízéves múltra tekinthet vissza, és nem az 1978-as szeminá­rium után alakult ki, hanem már jóval előbb. Az alábbi idézet a Népműve­lés 1966. évi 1. számának Ijfúsági klubjaink összegező értékelése cí­mű írásából való: „... az, amit ma klubmozgalomnak nevezünk, a ma­jok fő forrását. Az önkéntesség, ér­deklődés kialakulása nem össze­egyeztethető átgondolatlan határo­zatokkal. A szomorú csak az, hogy ebből a hibából, valamint a jelenün­ket sújtó követelményeiből a „fel­sőbb szervek", úgy tűnik, alig okul­tak. Mostanság a tagtoborzás a di­vat. Mindegy, hogy ki, mindegy, mi­lyen gondolatokkal, mindegy, hogy tisztában van-e a szervezet küldeté­sével vagy sem, csak legyen tagja a Csemadoknak. Határozatok, mun­katervek kétes indoklású, első szá­mú feladata ez. Például a SZISZ (lásd a kongresszust) belátta, hogy nem a tagság mennyisége, hanem a hozzáállása - értsd: minősége - a döntő, a Csemadok-apparátus minderről nem akar tudomást venni. S szervezetét, szervezeteinket a vas- vagy papírgyűjtés szintjére degradálja. Magam is szívesen lát­nám, ha tagságunk száma növeked­ne. De ezt a munkát nem a minőségi szempontokat mellőző toborzással, hanem a bizalom visszaszerzésé­vel, a minőségre való törekvéssel, az emberek érdekeinek figyelembe­vételével kellene és kell elkezdeni. Az ,,önkéntes munkát végzők kel kapcsolatban ki kell térni a Cse­KLUBMOZGALOM - VITA Bizalom és történelem gyár, nagyobbrészt értelmiségi és értelmiséggé felnövő fiataloknak a mozgása, valójában csak 1964 tavaszától, pontosan február 21-től számítható, a József Attila Ifjúsági Klub megalakulásától. Persze azt, ami azelőtt volt, nem szabad lebe­csülni, sőt megfelelő értékrendszer­rel igen magasra értékelhető, hisz e nélkül bizonyára nem jutottunk volna el a máig... létrejött egy töb- bé-kevésbé egységesnek mondható klubláncolat Prágától Kassáig, kü­lönböző patronáló szervezetek mel­lett, mint a Csemadok, magyar tan­nyelvű iskola, üzemi klubok". Szer­vezettségéről sem igen beszélhe­tünk (tehát a szervezettség nem az 1978 utáni időszak sajátossága), hi­szen a Népművelési Intézet nemze­tiségi osztályának jóvoltából szerve­ződik az első klubtalálkozó (1965. november 27., hat klub képviselői), 1966 elején megalakult a Klubta­nács elődje, a Klubok Tanácsadó Testülete (februári ülésén 9 klub képviselteti magát), s ha elég rövid ideig is, de van saját fórumuk, a Népművelés mellékleteként meg­jelenő Hang. A Csemadok Érsekúj­váron (Nővé Zámky) szép örökséget vett át, s próbált folytonosságot biz­tosítani. Nem a legmegfelelőbben gazdálkodva a lehetőséggel. A „Csemadok alsóbb szintű szervei és szervezetei feladatul kapták a klubhálózat kiszélesítését" mon­dat mögött okkal lehet keresni a ba­madok alapszabályzatára, melyet a XIV. országos közgyűlésen szen­tesítettek. Ők, az önkéntesek, való­ban az előző szabályzatból adódó jogukkal élve, jóváhagytak egy alap­szabályt. A meglepetés akkor érte őket, amikor néhány hónappal ké­sőbb kézbe vették nyomtatott válto­zatát. A kettő ugyanis nem volt azo­nos. S nem csak a közgyűlésen jóváhagyott stilisztikai változtatások­ban tértek el egymástól, (lásd. pl. a III./4. cikkelyt!). A változtatáshoz az apparátus nem kérte ki a közgyű­lés önkénteseinek a véleményét. Annak ellenére sem, hogy arra egyedül a közgyűlés jogosult! Az alá- és fölérendeltségi viszo­nyokról nyilván sokat lehet vitatkoz­ni, s a nézetek is sokfélék lehetnek. A IV/6. cikkely tanácsok létrehozá­sát teszi lehetővé. Ennek konkrét szervezési kérdéseivel azonban egyetlen további cikkely sem foglal­kozik. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a klubtanács igénye, miszerint tagja­it a szélesebb értelemben vett klub­tagság válassza meg, elnökét pedig önmaga (ne a KB kérje fel), nincs ellentétben az alapszabályzattal. A felelősség alól a mostani klub­tanács tagjai eddig sem tértek ki, ezután sem fognak. Aki ezt teszi, tenné, annak nincs helye közöttünk! Természetesen, olyan dolgokért, amelyeket megkérdezésünk nélkül, ugyanakkor részben vagy teljes egészében a nevünkben születtek, a felelősséget nem vállalhatjuk. „Elenyésző kompromisszum­készség". Ha visszanézünk a klub­tanács közelmúltjába, például ilyes­mikkel találkozhatunk: több éve kér­jük a KB-t, hogy állítsanak össze egy általuk javasolt előadói listát, mert mind a klubokban, mind az alapszervezetekben nagy szükség lenne rá. ígéret és kifogás bőséggel akadt, lista ma sincs. Majd egy évvel a jászói (Jasov) művelődési tábor előtt a tanács szeptemberi ülésén nagyon vonzó tábori műsort állított össze, illetve javasolt. Anélkül, hogy különösebben indokolták volna, a tanácstagok megkérdezése nélkül változott és fogyatkozott az, s végül szinte eltűnt. A tábor azután mély­pontot jelentett a táborozások törté­netében. A klubhíradó, illetve az azt helyet­tesítő Csemadok-híradó kiadására kapott ígéretről, az idei tábor értéke­lésének módjáról, előző írásomban szóltam. De van más is. A klubvezetők idén Galántán megtartott tanácskozását követően a KB megkapta a tanácsba javasolt tagok listáját. Azóta több hónap telt el, de annak a mai napig sem kaptuk meg - sokszori kérésünk ellenére sem - a hivatalos jóváhagyását. A listát, sajnos, még sokáig folytat­hatnám. Távol álljon tőlem az ujjal mutogatás, de érzésem szerint kompromisszumkészségről csak ak­kor lehet beszélni, ha bízni lehet abban, hogy a másik fél teljesíti ígéreteit, vagy legalább adott lehető­ségein belül megkísérli azt. Végül még egy gondolathoz: „... az apparátus hibáztatható-e azért, mert klubjainak (alapszervezetei­nek) nincs állandó helységük..., nincs elég pénzük...“ stb. A kérdés ilyeténvaló feltevésében a felelős­ségtől való menekülést érzem. Nem megfelelők a személyi feltételek, szűkreszabottak az anyagi lehető­ségek stb. Sok igazság van bennük. Mégis azt kell mondjam, hogy az apparátusnak a problémák megol­dása, a lehetőségek keresése, a tagság érdekeinek figyelembevé­tele kell legyen elsőrendű feladata, s nem a sablonos határozatok, le- bonthatatlan munkatervek gyártása. Szükséges még megemlítenem, hogy a klubtanács 1989. október 26-i dátummal olyan állásfoglalást küldött a KB-hoz, amelyben egye­bek között a következő kérdésekben fejti ki véleményét: a nyári művelő­dési tábort - klubtanácsot figyelmen kívül hagyó - értékelése; az alap- szabályzatunkhoz fűzött kompro­misszumos javaslataink; a klubhír­adó kérdése; a főiskolai klubok anyagi támogatásának kérdése. PUNTIGÁN JÓZSEF Házhoz jön a képmagnó J ózsef Attila verse évek óta a mentőövem. Sorokat mormoltam magamban, amikor megnőtt bennem a dac. Először kezdő újságírókoromban, amikor egy pártmunkásba oltott hivatalnok és rendőr keveréke elő­ször fenyegetett meg, miután egy értékes tudományos munkát végző református lelkészről merészeltem írni. ,,Ne féljen, most még nem tekerjük ki a nyakát, Dusza elvtárs!" Arcán ragyogott a hatalmasok kegygyakorlás közben önteltséget sugárzó dicsfénye. Lettem volna hálás neki ezért a kegyért? Múltak az évek, és külső kényszerek szülte belső szorítások fogságában mindig felemelt József Attila. Levegőt!“ Voltak esendőbbek, kiszolgáltatottabbak is, akiket ugyanaz a hatalmas kitiltott a lapokból, a könyvkiadók­ból. Napok, hetek, évek hangyamunkáit intézték el egyetlen kézmozdulattal, öntett magabiztossággal cson­kítottak meg versesköteteket, esszégyűjteményt; önha­talmúlag cenzúrázták és szelektálták Fábry Zoltán mü­veit. Csatlósaik, hírvivőik készenlétben álltak. Súgtak és besúgtak, kegyet osztottak és kegyelmet gyakoroltak. Lepénzeltek és felbéreltek bértollnokokat. Emelhettünk bár szót ellenük, a hatalmat egyszemélyben gyakorlók lesöpörték érveinket. Irodalmi és szakmai kérdésekből konstruáltak politikai ügyeket. ,,Óh, én nem Így képzeltem el a rendet. / Lelkem nem ily honos. / Nem hittem létet, hogy könnyebben teng­het, / aki alattomos. / Sem népet, amely retteg, hogyha választ, / szemét lesütve fontol sanda választ / és vídul, ha toroz." Mormoltam ezerszer Pozsony utcáit járva, amikor azt akarták, hogy írjam át a valóságot. Másítsam meg az emberek szavát. Talán azt hitték, hogy szavukat megmásítva a gondolatukat is kisajátíthatják? Olyan volt ez, mint a ráolvasás. A valóságra olvastak rá szüntelen, de az makacs jószág. Csökönyösen ellenállt a rontás­nak, az igézésnek. Viszont nem állt ellent a tiltásoknak, a kirekesztéseknek, a meghurcolásoknak, a beidézések- nek. A valóság is félni kezdett. Nem lett más, nem változott meg kívánságra, de félni kezdett. A hatalmat mások nevében gyakorlók, a szüntelenül mások érdeke­ire hivatkozók, az önös érdekeiket kötve uralkodók tetteitől. És a Félelem mindig hallgat. Amikor beszélni kezd, suttog, a szemed helyett a vállad fölé tekint. Szüntelenül körbe-körbe tekintget. Nem veled és neked beszél, hanem önmagának. Mert a Félelem nem tűr meg maga mellett társat. Együtt egy másik Félelemmel, már kevés­bé gyötrő. Kérdezted? Gyanakodva tekintett rád a Féle­lem. Beszéltél hozzá? Megkérdezett, miért bízol még benne. Gyanakvása mindent elbontott. Bátorságokat mérgezett meg. Sokszor éreztem undort, amikor azzal igyekeztek éket verni két ember közé, hogy mindkettőt gyanakvóvá tették. Máskor önös érdekből ugrasztottak egymásnak munkatársakat, hogy a viszályuk nyomában megkaparintsák helyüket. I etünt idő7 Szeretném hinni, de nem tudom. Az L bizonyos, hogy a szakmában egyre kevesebben félnek. Elvégre mit is veszíthetünk? Az állandó lelkife­szültséget? Az ennek nyomán kisebb-nagyobb mérték­ben jelentkező testi bajokat? A hivatalnokokkal vívott pitiáner harcokat? A fűtetlen vonatot? A hátsó kijáraton menekülő szövetkezeti elnököket? A gyárakból kitiltó igazgatókat? A brosúrákat szajkózó funkcionáriusokat? A távollétedben rágalmazó és sértegető hnb-elnököket? Dél-szlovákiai kisvárosok piszkos hotelszobáit? A gyo­morfertőzés veszélyét tudatosítva a falusi kocsmákban kényszerből elfogyasztott felvágottat? Lelkifurdalást, melyet a gyerekeidre gondolva érzel, hogy három napig nem vagy velük? Az igazság kimondásának és leírásá­nak lehetősége máris elfeledtette tíz, tizenöt, húsz vagy harminc év minden kínját. A József Attila-i vers utolsó szakaszában óhajtott szabadság jött el? Az a szabad­ság, amely nekünk szül rendet? Enged majd játszani? Jó szóval oktat? Szépnek és komolynak lát? DUSZA ISTVÁN Szemet szúrt egy apróhirdetés az újságban: ,,VHS képmagnót köl- csönzünk, a szállítást, a beállítást bízza ránk, hívja a Pro Videót." Szolgáltatás? Magánvállalkozás? Mindegy. Ilyen még nem volt. Ház­hoz jön a képmagnó. Újraolvasom a tömör mondatot, és hívom a meg­adott számot. Újabb meglepetés. Még mindig nem tudom, hol csöng ki a telefon: irodában vagy magánla­kásban. Hagyjak üzenetet - kér a hang. Majd visszahívnak. . Másnap, a megadott címen Ja­roslav Ferianc gépészmérnök vár.- Azt hittem, körös-körül kép­magnó lesz majd a szobában, erre nem látok, csak egyet. Az meg bizo­nyára a család szórakoztatását szol­gálja. A többi hol van?- Soroljam fel a kölcsönzők ne­vét? Azzal azt is elárulnám, hány készülékünk van. Maradjon az a mi titkunk, jó?- Akkor máshogy teszem fel a kérdést. Megtörtént már, hogy va­lakinek azt kellett mondani: elné­zést, jelenleg egyetlen készülékem sem szabad, hívjon fel holnap vagy holnapután.- Igen. Ez megesett már.- Egyébként, honnan jött az ötlet, hogy képmagnókölcsönzőt létesít?- Egyetlen hobbim van: a filme­zés. Ezzel kezdődött: vettem egy kamerát, később egy képmagnót, s amikor úgy éreztem, tudok már egyet s mást, feladtam az első apró- hirdetést. Esküvőket, keresztelőket, promóciókat vettem filmre, aztán tárlatokat, kiállításokat, majd hívtak a vállalatok, szervezetek, iskolák, egyszerre annyi megrendelésem volt, hogy úgy éreztem: nyugodtan pályát változtathatok. Diplomám szerint gépészmérnök vagyok, de január elsejétől „főállású" vagy ha úgy tetszik: maszek videós. De hangsúlyozom: profi videós. A Pro Videó „cégjelzés" is erre utal. És tegyem gyorsan hozzá: ketten ve­zetjük a „boltot". Peter Rolko diszpécserként dol­gozott a pozsonyi (Bratislava) repü­lőtéren; most magánvállalkozó.-A kölcsönzés mellett továbbra is vállalnak forgatásokat?- Igen. És nemcsak családi ün­nepségekre hívnak bennünket, ha­nem dokumentum- és propaganda­filmek készítésére is. Legutóbb pél­dául egy medencével és szaunával rendelkező óvoda életéről csináltunk félórás filmet, de forgattunk már százöt méter magas torony tetején is, amelyet hegymászók festettek.- Valami egészen új ötleten nem törik a fejüket?- A legjobbkor kérdezi... még né­hány nap és már bele is vágunk. A magányosokon, a társkeresőkön próbálunk meg segíteni úgy, hogy ötperces „élő portrékat" készítünk mindenkiről, aki ismerkedni vágyik. Eljön, ideül a képmagnó elé, egyet­len gombnyomással beindítja a fel­vevőgépet, bemutatkozik, elmondja legjellemzőbb tulajdonságait, a vé­gén pedig az igényeit, az elvárásait a majdani partnerével szemben. Cí­mét, nevét, természetesen csak mi fogjuk tudni, a filmen, amelyet a má­sik félnek vetítünk le, szám jelzi majd az illető kilétét. Tehát a part­nerkereső, aki igénye szerint vá­laszthat a „készletből", annyit mondhat, hogy a huszonötös tetszik nekem, és akkor róla is készítünk egy ötperces portrét, amelyet meg­mutatunk az általa kiválasztottnak. Kölcsönös szimpátia esetén a talál­kozás megvalósulhat, mert megad­juk a címet, de ha egyoldalú marad a szimpátia, tovább vár az illető.- Tiszta Amerika.-Téved. Már Budapesten is van ilyen szolgáltatás.- Adatbankjukat hogy tervezik ki­építeni?- Úgy, hogy január elsejétől há­rom hónapig minden érdekeltről in­gyen készítünk filmet.- Visszatérve a képmagnóköl­csönzésre. hol a határ, csak helyben vállalják a házhoz szállítást, vagy a város határán túlra is?- Csak Pozsonyban - feleli Jaro­slav Ferianc. - Olyan sok a helybeli megrendelő, főleg hétvégén, hogy sem időben, sem készülékkel nem győznénk eleget tenni a hívásoknak.-A legfontosabbat nem kérdez­tem meg: mennyit fizet, aki egy nap­ra veszi bérbe a készüléket?- Százötven koronát. A használa­ti díj százharminc korona, szállítási költségként pedig húsz koronát szá­molunk.- Kedvezményre ki számíthat?- Aki három napnál többre kéri a képmagnót.- Filmet is szokott kölcsönözni?- Azt nem adhatok. Használati utasítást, szóban és papíron, igen, de feljátszott kazettát egyelőre nem. Játék-, mese- és animációs filmeket a videotéka kölcsönöz. És hogy tel­jesen tiszta legyen a kép: a képmag­nókölcsönzés huszonnégy órája es­te hattól másnap este hatig tart, utána mi magunk visszük el a ké­szüléket. SZABÓ G. LÁSZLÓ Szabó Ottó rajza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents