Új Szó, 1989. december (42. évfolyam, 283-307. szám)

1989-12-16 / 296. szám, szombat

Júliusi sorozatunk zárórésze (akkor nem jelenhetett meg...!) kormánybiztos álláspontja MAGYARORSZÁGI VÉLEMÉNYEK A VÍZLÉPCSŐRŐL IV. Dr. Udvari László közlekedési, hírközlési és építési államtitkár, a Gab- őíkovo-Nagymaros Vízlépcsőrendszer rendkívüli, meghatalmazott kor­mánybiztosa. Feladata a felfüggesztéssel kapcsolatos tevékenységnek magyarországi és nemzetközi viszonylatban történő irányítása. Az egyes minisztériumokkal együttműködve, a kormányt képviselve annak nevé­ben jár el. Most az ő véleményét közöljük. a generáció, amely alatt ez bekövet­kezik? Ezek a magyar és a külföldi tudó­sok által felvetett aggályok és nem-Az 1977-es, közös akaratból megkötött államközi szerződést megelőzően az ökológiai tudomá­nyok nálunk, de a világon másutt is, gyerekcipőben jártak. Gabőíkovo -Nagymaros, mint mérnöki rendszer kiváló. Hajózási, árvízvédelmi és energetikai célokat valósít meg, me­lyek elérése érdekében hatalmas természetátalakító munkát végez­tek. Az ökológiai tudományok mai ismeretei mellett azonban ilyen dön­tést nem szabadna hozni, ekkora beavatkozást nem szabadna végre­hajtani. Világszerte olyan tapaszta­latok vannak, hogy sík vidéki folyó­kon csúcsrajáratásos erőművet nem tanácsos építeni. A kockázatok az ökológia fejlődésével váltak ismere­tessé és ez vezetett el oda, hogy ezt a kérdést megvizsgáljuk. Erre utaló jelzések már 1977-ben is voltak. A létesítmény rendelkezik ugyan egy olyan környezeti hatástanul­mánnyal, melyhez hasonló eddig a világon alig egy tucat ha készült, de a Magyar Tudományos Akadémi­ától egyre gyakrabban érkeztek nyugtalanító vélemények. Közös kincs Június 26-án, hétfőn - az előze­tes megállapodásoknak megfelelő­en Csehszlovákia budapesti nagy- követségén a nagykövet jelenlété­ben két dokumentumot és egy leve­let adtam át Vladimír Lokvenc kor­mánymeghatalmazottnak. Az egyik dokumentum nyolcvan magyar és külföldi tudományos kutatás ered­ményeit foglalja össze. Ezek kizáró­lag a környezetpusztító tényezőkkel foglalkoznak. Közöttük több olyan munka van, amelyeket a Csehszlo­vák vagy a Szlovák Tudományos Akadémia munkatársai dolgoztak ki. Legelgondolkoztatóbbak azok a té­nyezők, amelyek a víz minőségének romlását okozhatják. Közismert, hogy az érintett térségben hatalmas ivóvízkészlet van. S ez-hangsúlyo­zom - közös kincs! Több tanulmány mutat rá arra, hogy ez a készlet elszennyeződhet - közölte az állam­titkár.-A világon eddig például még senki sem vizsgálta meg, hogy az üzemvízcsatorna aszfaltborítása nem veszélyezteti-e a víz minősé­gét. Az úgynevezett monitoring ese­tében is vannak nézetkülönbségek. Annak már most is sokkal szélesebb hálózatban kellene működnie, hogy a víz minőségének változásait meg­ismerhessük. Az államközi szerző­dés 15. cikkelye viszont leszögezi, hogy a víz minősége nem romolhat. Kétségtelen, ezzel kapcsolatban tör­téntek intézkedések, de több körül­mény utal arra, hogy a folyam két oldalán lévő tisztítórendszer nem ki­elégítő. Több kell. Kemény vita van azzal kapcsolatban, hogy a tisztító- berendezések nagy része mechani­kai, a biológusok azonban biológiait követelnek. Bratislavában van egy modell, mely segítségével a csúcsrajáratási üzemmód tanulmányozható. Ez nagyszerű dolog - mondotta dr. Ud­vari László de a különböző járatá­sok környezeti hatása még a mai napig sincs komplex módon össze­gezve. Az eddig elvégzett szeizmológiai vizsgálatokat sem tartjuk elégsége­seknek. Az új kutatások szerint a földrengések gyakorisága Európá­ban is növekszik. Úgy néz ki, hogy intenzitásuk is. A vízlépcsőrendszer nagyon fontos, a szokásosnál na­gyobb terhelésre tervezett létesít­mény - ezt el kell ismerni. A túlmé­retezés nyújtotta biztonság azonban az idő távlatával csökken. Bratisla­va, Komárom romokban lesz - mondják egyesek -, de a vízlép­cső még állni fog! Lehet, hogy így lesz. Én bízom a túlméretezésben. A szeizmológiai aggályoknak távol­ról sem tulajdonítok olyan jelentősé­get, mint az ökológiai tényezőknek. Érzelmileg viszont átélem ezeket a veszélyeket, mert ha egy földren­gés következtében a vízlépcső még­is megrongálódik, akkor mi lesz ez­zel a vidékkel? Mit csinál majd az a magyar kormány állításai. Meg­jegyzem, a felvetett kérdéseket te­kintve a tudósok között nincs szilárd egység, de az átadott dokumentu­mokban foglaltakkal a többség egyetért. Kidolgozásukban biológu­sok, geológusok, agrárszakemberek egyaránt részt vettek. A magyar kormány tehát tudomá­nyosan megfogalmazott kétségek alapján döntött a felfüggesztés mel­lett, teremtett megfontolási szünetet. A kérdések megfogalmazásához rendelkezésünkre álló idő nagyon rövid volt ugyan, de lehetővé tette tudósaink számára, hogy csehszlo­vákiai kollégáikkal véleményt cserél­jenek. Döntsék el a tudósok- A csehszlovák elvtársak mindig felvetik, hogy a Szlovák és a Magyar Tudományos Akadémia dolgozói a témával már évek óta sokat foglal­koznak. Miért kell tehát új munka- csoportot, bizottságot létrehozni? A vizsgálatok anyagait áttekintve nyilvánvaló, hogy tényleg így van. Az is kiderül azonban, hogy munká­juk csak részkérdésekkel foglalko­zott. Ezek igaza pedig nem biztos, hogy az egész igazsághoz elvezet. A magyar kormány nevében ja­vaslatot tettünk Hrivnák elvtársnak, hogy a magyar és csehszlovák tudó­sok között három munkacsoportban minél hamarabb induljanak meg a tárgyalások. Az egyik a hidrológiai és ökológiai, a másik a szeizmoló­giai és egyéb geológiai kérdésekkel foglalkozzon. A harmadik csoport pedig végezze el az eredmények szintézisét. Ehhez a Magyar Tudo­mányos Akadémia egy deklarációs tanulmányt készített, amelyet június 26-án szintén átadtunk. A problematikus kérdések meg­tárgyalását nem a kormányokra, ha­nem a tudósokra kell bízni. Ha a tu­domány ökológiai veszélyeket jelez, akkor a politikusoknak azok tisztá­zásának lehetőségeit kell megte­remteniük. Mikor egy kormány min­den oldalról hatásoknak van kitéve, nem ,,bújhat" a kormányszerződés- be azzal, hogy márpedig úgy lesz, ahogy azt abban lefektették. Persze, tudom, hogy az ehhez hasonló bo­nyodalmaknak határt kell szabni, de úgy véljük gondolkodási időre, mér­legelésre szükség van. Ezzel kap­csolatban nagyon pozitívan értékel­jük Ladislav Adamec szövetségi mi­niszterelnök magatartását. Ránk figyel a világ Ha eljutunk addig, hogy a felvetett kérdések valóban megoldásra vár­nak, s azt mondjuk egymásnak, gondolkodjunk közösen, és keres­sük a kockázat elkerülésének lehe­tőségeit, addig ne csináljuk - az megér egy kis időt. Látni kell, ha akarjuk, ha nem - szögezte le dr. Udvari László - a világ ránk figyel. Várja, hogyan tudjuk megoldani ezt a kifejezetten ökológiai problémát. Ki vagy mi dönthet még? - tehet­jük fel a kérdést. Válaszom: a gya­korlat, amely két lehetőséget kínál. Felépítjük a vízlépcsőt az eredeti tervek szerint és azoknak megfele­lően üzemeltetjük. Várjuk és nézzük a hatást. Ha az aggályok igazolód­nak, akkor közösen, egyetértésben - hogy a káros hatások minimálisak legyenek - az egész rendszert lefé­kezzük. Nem járatjuk csúcsra. A má­sodik lehetőség, hogy a vízlépcsőt Nagymaros nélkül ideiglenesen be­fejezzük, és Gabőíkovót alapjáratás­ban üzembe helyezzük. Megvizsgál­juk ezt az állapotot, kis kockázattal tapasztalatokat nyerünk, s az elmé­leti és gyakorlati ismeretek birtoká­ban tisztázhatjuk az eredeti rend­szer problémáit, ökológiai hatásait. Erre az alkotómérnök azt mondhat­ja, torzót hozunk létre. Egyről azon­ban ne feledkezzünk meg, hajlamo­sak vagyunk arra, hogy csak jelen időben gondolkodjunk. Nem enged­hetjük meg viszont magunknak azt, hogy ne tudjuk mi lesz több millió szlovákiai és magyarországi ember ivóvizének a sorsa! Szeretném hangsúlyozni, mi nem a „szúnyogok sorsáért" vagy azért aggódunk, hogy eltűnnek a nagy halak - persze a biológusok számára ez is problé­ma hanem az emberért. A vízlépcsőrendszer tervezésé­ben, építésében részt vett műszaki gárda kiváló szakemberekből áll. Ók az ökológiai problémákra is mindig találnak műszaki megoldást, de meddig lehet így elmenni? A rend­szerelmélet alapján mindig létrejön egy új egyensúly a természetben, kérdés azonban, hogy 2000-ben jó lesz-e az, az ott élő embereknek. Nem akarok nagy szavakat használ­ni, de a jövő nemzedékéért is felelő­sek vagyunk. Ha valaki filozofikusan azt kér­dezné, miért éppen Magyarorszá­gon „robbant" ez az ügy, arra csak azt felelem, azért, mert a víz lefelé, hozzánk folyik. Akik most haragsza­nak ránk, azoknak pedig azt aján­lom, olvassák el a csehszlovákiai lapokban néhány éve megjelent Hainburggal kapcsolatos tiltakozá­sokat. Ez hát a mi kiinduló pontunk, s ezt nem „jókedvünkben" találtuk ki. Nem lennék hű önmagamhoz, ha nem említeném meg milyen nehéz gazdasági helyzetben vagyunk, s hogy mivel jár a nagymarosi víz­lépcső munkálatainak leállítása. A vízlépcsőrendszer ügyében azon­ban a társadalom véleménye meg­osztott. Ezt a kormánynak figyelem­be kell vennie, s mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a fel­merülő kétségeket' megnyugtató módon tisztázza - fejezte be tájé­koztatóját dr. Udvari László állam­titkár. Négyrészes sorozatunk Ladislav Adamec szövetségi miniszterelnök július 20-i munkalátogatását, valamint a két ország szakértői tanácskozá­sait megelőző magyarországi véleményeket tartalmazta. Ismeretes, hogy Budapesten nem született végleges döntés. A szakemberek néhány elvi kérdésben ugyan megegyeztek, de más fontos területen, így az ökológiai problémák megítélésében, továbbra is lényeges nézetkülönbségek van­nak. A találkozó után Ladislav Adamec megjegyezte, a jelenlegi helyzet nem tarthat a végtelenségig, október 31-ig újabb kormányfői találkozót kell tartani. Kifejezte reményét, hogy a vízmű sikeres befejezésének feltételeit végül is sikerül megteremteni. POMICHAL RICHÁRD Tisztelt Szerkesztőség! Napközis nevelők vagyunk Bakán. Most negyven gyerek kérésével fordulunk önökhöz. Gyerekeink levelet írtak a bősi vízi erőmű építőihez. Kérésük pedig az, hogy ez a levél jelenjen meg az Új Szóban. Kérjük önöket, hogy karácsonyi ajándékként tegyenek eleget kérésük­nek. Borzasztóan nagyot csalódnának, ha nem valósulna meg akaratuk. Szemrehányást tesznek a nap mint nap a szüleiknek, tanítóiknak és az egész társadalomnak a sok be nem teljesedett ígéretért. Őket már nem lehet hitegetni, mint eddig bennünket, felnőtteket. Ezért is közöljük önökkel, hogy amennyiben az írásuk nem jelenhet meg az Új Szó hasábjain, küldjék azt vissza címünkre. - Akkor máshol próbálkozunk! - idézzük a gyerekek szavait. Mi bízunk az önök megérté­sében és fogadják előre őszinte hálánkat és köszönetünket a levél megjelenéséért. Tisztelettel Haramia Beáta Csirikné Fodor Erzsébet Kedves építész bácsik! Bakán élünk és ott járunk iskolába. Közel van hozzánk a vízi erőmű és mi is látjuk az iskolánk ablakából az óriási gépeket, amiken dolgoztok a Dunán. Néha azt hisszük, hogy autóversenyt tartotok, olyan nagy a zaj. Kérünk szépen benneteket, ne folytassátok az építkezést, mert nagyon félünk! Sokszor kisétálunk a „Hegyhez“. Olyankor azon vitázunk, melyi­künk háza szebb a magasból nézve. A nevelő nénik azonban sosem vidámak, ha a szép kilátásról beszélünk. Most már tudjuk, hogy miért. Mesélték, hogy múltkor baleset történt az építkezésen. Akkor kevés víz okozott bajt, de mi lesz, ha a „hegyet“ szakítja át a víz? Gondoljatok ránk, gyerekekre is! Mi már tudjuk, mit csinálnánk, ha miénk lenne az a terület. Építenénk egy állatkertet, ahova visszahoznánk az elmenekült állat­kákat. Kerékpár és motoros versenyeket rendeznénk. Görkorcsolya és teniszpályát építenénk egy nagy uszodával. Csinálnánk egy vidám parkot, ahol mindenki nevetne. így sohasem kellene félnünk és nyugodtan bújhatnánk takarónk alá. A bakai napközi kisdiákjai ÉPÍTKEZÉSI LAZ A forradalmi változások előtti napo­kért küzdenek még mindig Gután (Ko- lárovo) a ma is uralmon lévő vezetők. Hirtelen építkezési láz ütött ki az évek során megtollasodott „elvtársak“ kö­rében. Erről adott bővebb tájékoztatást Sz. I. olvasónk, akinek levelét az aláb­biakban közöljük: „Ez év november 24-én a vnb építés­ügyi osztályáról egy idézést kaptunk, hogy fel akarják vásárolni és kimérni a kertet. Nem írtuk alá a papírt, azzal érveltünk, hogy az egész kert meg van trágyázva, felásva, a föld fertőtlenítve, fólia van rajta, tehát elkészítve a kora tavaszi termés alá. Vannak, akiknek már őszi saláta és kel van kiültetve. Mivel nem írtuk alá, különféle fenyegetések hangzot­tak el. Semmiféle hivatalos felszólítást nem kaptunk, hogy ne csináljunk semmit a kerttel. Egy héttel az idézés után arra lettünk figyelmesek, már sötétedés elótt, hogy valamit mérnek a kertben. Az egyik kertből a másikba létrán másztak át a ke­rítésen és mérték a kerteket. Odamen­tünk és hivatalos papírokat kértünk, hogy van-e engedélyük, de nem voltak hajlan­dók ilyet mutatni. Az egész telekre tulaj­donjogunk van, nemcsak használati jo­gunk. Az eredeti tervben, amit a vnb-n mutattak két sor ház beépítése szerepelt és most egyszeriben három sor lett be­lőle. Szeretnénk tudni, hogy lehet-e sem­mibe venni az emberek tulajdonjogát, minden előzetes megkérdezés nélkül más tulajdonával rendelkezni, engedély nélkül járni-kelni a telken idegen sze- mélynek.“ Ezennel kérjük a Komáromi (Ko­márno) Járási Ügyészséget, vizsgálja felül a lapban megjelent panaszt. „Nélkülünk reménytelen ügy“ A Roma Demokratikus Kezdeményezés céljairól Két héttel ezelőtt harminc alapító tag­gal Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) olyan kezdeményezést indítottak el a ro­mák, mely szervezetbe tömöríti őket, hogy a tényleges egyenjogúság elvét vall­va cselekvően hozzájárulhassanak az emberi jogok érvényesítésének gyakorla­tához. Beszélgetésünk során az egyik szóvivő, Ravasz József szólt a kezdemé­nyezés céljairól.- Milyen, a romákat érintő társadal­mi és művelődési változásokat tarta­nak szükségesnek?-Végre önszerveződés! Törvény te­hát, hogy a vezetőinket mi választjuk meg, ez a mi ügyünk. Ez a legfontosabb társadalmi változás. Hiba lenne persze, fia kategóriákat hívnánk életre a romaság körében. A művelődés terén: Járási Ro­ma Művelődési Központ létesítését akarjuk.- Mi a véleményük a cigánykérdés­sel foglalkozó bizottságokról? Egészen kicsi forradalom „Én nem vagyok sem politikus, sem értelmiségi. Csak koz­metikus. Igaz, hogy két érettségim van és felépítményit is végeztem, de attól még ugyanolyan a besorolásom, mint a többi kozmetikusé. A szavam is annyit ér. De most mégis úgy gondolom, hogy tenni kéne valamit. Ugye, most már, hogy egyre több fodrász és kozmetikus önállósítja magát, a szolgáltatási vállalatnak sem lenne szabad a babérjain pihennie, tennie kéne valamit, hogy a fodrász- és kozmetikai szalonok jobban vonzzák a nőket. Nézzen körül itt, nálunk. Hát van ide bejönni kedve valakinek? Piszkos székek, rossz szellőztetés, hangos és lassú fodrászok. A nyugdíjas nénik még megszokásból - és hogy ne kelljen messzebbre mászkálniuk, - idejárnak. De aki valóban modern frizurát akar, az fiatal, ápolt, a merészen újszerű hajvágást, fésülést kínáló kolléganőinket keresi fel. Nem mondom, van egy­két belvárosi szalon, amelyik jó reklámot ver magának. Ott aztán van forgalom. De itt?... Ha rajtam múlna, a sokéves álldogálásban megfáradt, jócs­kán nyugdíjas korú kolléganőinket valami kényelmesebb munka­helyre küldeném. A vezetőnkkel együtt, aki mindennel törődik, csak azzal nem, hogy itt valami új, jobb jöjjön létre. Például egy ablaktalan helyiségben hörpintjük fel a kávét, közös, egyetlen vécénk van a vendégekkel, hát miért nem lehetett ránk is tekintettel lenni?... Vagy a vendégek... Itt, előttünk szép, tágas tér van. Mi történne, ha nyáron ideállítanánk két asztalkát székekkel, s a vá­rakozóknak kávét szolgálnánk fel? Vagy ha például körömápo­lást is kínálnánk, ha már háziasszonyokra vagyunk berendez­kedve? Most végzett, ügyes fodrászlányokkal, egy kis figyelmesség­gel, az előjegyzéses - tehát várakozás nélküli - frizurakészítés­sel és arcápolással meg lehetne duplázni a forgalmat, s egyenle­tesebbé is lehetne tenni. De úgy tűnik, a többieknek úgy jó, ahogy van, beleszoktak, beletörődtek. Azért én nem hagyom annyiban. Ha lesz gyűlés, felszólalok, legalább megkönnyebbülök. És hátha... így talán az az esélyem is meglesz, hogy valaki megérti, s mellém áll. Ha nem - legfeljebb én állok odább“. Lejegyezte: -h. mészáros­- Erre a kérdésre a volt, sztálini irány­elv hazánkban már több mint negyven éve kereste, keresi a választ, és tudato­san nem találta, nem találja meg, mert... Csak asszimilálás létezik. Ami közvetle­nül a Dunaszerdahelyi Jnb cigánykérdés­sel foglalkozó bizottságát illeti, amelynek elnöke Plavy Dezső úr volt... a válasz ugyanaz: Asszimilálás. A bizottságban, főállásban, cigányok nem is dolgoztak. Tisztelet azoknak, akik ebben a bizottság­ban becsülettel végezték a munkájukat, de meg kell válnunk tőlük, mert a bizott­ság útja járhatatlan. Egyébként mi az hogy cigánykérdés?...- Miként képzelik el a romák jogos igényeinek képviseletét?- Már megfogalmaztuk beadványunk­ban ezeket az igényeket. Pontosítani a most készülő alkotmánytervezet elfoga­dása előtt fogjuk, mert tudjuk, hogy szük­ség van ránk, a demokratikus szocializ­mus nélkülünk reménytelen ügy. Miként a romaság legalsóbb rétege is reményte­len nélkülünk. Tevékenységünket négy irányban terjesztjük ki. Mégpedig, a politi­kai és társadalmi élet, a szociális ügyek, a művelődés és az oktatás irányába.-Tudomásunk van a cigány folyói­rat megjelenéséről. Mit várnak ettől a laptól?- Sokat. Első száma januárban jelenik meg, cseh, szlovák és cigány nyelven. Amikor a megjelentetés lehetősége szóba került, én nem szólhattam. A napokban viszont Prágába utazom az ügy érdeké­ben, mert nyilvánvaló igény, hogy a lap szlovák és magyar szerkesztősége Po­zsonyban kapjon helyet és működési le­hetőséget. A lap küldetését, gondolom, nem kell magyaráznom.- Első lépésük a szervezés terén mi lesz?- Szeretnénk januárban megrendezni a kezdeményezés első, járási tanácsko­zását, és megválasztani a vezetőinket. (hajdú) ÚJ SZÚ 4 1989. XII. 16.

Next

/
Thumbnails
Contents