Új Szó, 1989. december (42. évfolyam, 283-307. szám)
1989-12-16 / 296. szám, szombat
ÚJ szú 5 1989. XII. 16. Tiszta kezű, rátermett vezetőket Iskolánk új alapelvei Azt mondták róla, már akkor is szót emelt a visszaélések, a kiskirályok ellen, amikor az ilyen elvi kiállásért - nagyon enyhén szólva - nem járt dicséret. Évekig nem léptették elő, nem kapott fizetésemelést és jutalmat, sőt, ott is keresztbe tettek neki, ahol nem várta- Megfogadtam, személyes sérelmeim nem tartoznak a nagy nyilvánosság elé, hiszen nézeteimmel, itt a Lévai (Levice) járásban nem voltam egyedül. Ami elmúlt, remélem végérvényesen a múlté, kár szót vesztegetni rá. Ugyanis sok nehéz, bonyolult feladat megoldása vár sürgős orvoslásra - közölte Mária Cim- mermannová, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen járási koordinációs központjának aktivistája. A figyelmeztető sztrájk alatt a jobbulást óhajtó lévaiak azonnal csatlakoztak a mozgalomhoz. Úgy érezték, nem tétovázhatnak többé, nem várhatják, hogy a problémák fejükre nőjenek. Vezéregyéniségük, szószólójuk dr. Éva Saligerová pedagógus és Mária Cimmermannová egészségügyi dolgozó lettek. Találkozókat, összejöveteleket szerveztek, s a téren, az óriási tömeg előtt szót kapott mindenki, akinek szívügye a társadalom megújhodása.- Az első összejövetelen a tömeg a járási pártbizottság épületének átadását követelte, melynek hivalkodó pompája nemtetszést váltott ki a lakosokban. Megtudtuk, az 50 milliós épület az apparátus 38 tagját szolgálta. A tisztségviselők eleinte azt állították, a pártbizottság felépítésének költségeit a pártilleték bevételéből fedezték, majd amikor látták, hogy válaszukat nem tartjuk kielégítőnek, elmondták, azépületajárá- örülök, hogy végre új idők járnak felénk... annyi sok visszásságot láttunk már az elmúlt években; beszéltünk is róluk, de sajnos, csak magunk közt. És ott is csak halkan. Hangosan senki sem mondott véleményt, nem bíráltunk, nem kritizáltunk, mert tudtuk: könnyen bajba sodorja magát, aki szóvá tesz valamit. 1952-től tanítok... régen sem tetszett nekem, erőltetett dolognak tartottam, hogy jelszavakkal traktáltuk a gyerekeket. Szerencsétlenek nem is értették, miről van szó. Nagy októberi szocialista forradalom és februári győzelem teljesen egyre ment nekik, de ha tetszett, ha nem: ezzel kellett tömnöm őket. Egy nagykorú gyerek, természetesen, jobban látja már az összefüggéseket, de egy elsős? Miféle ötlet az, hogy az elsős politikai eseményeket tanuljon? És ha már a politikánál tartunk: emlékszem, hatvannyolc után kevesen voltunk párttagok, s mint oktatók, havonta jártunk tanfolyamra. Mennyi sok fölösleges órát töltöttünk el így, és később is... innen- onnan, újságokból összeszedtük az anyagot, felolvastuk, de hogy azok milyen szövegek voltak... borzasztó! Párttag létemre nemegyszer megkaptam: minek ez a sok badarság, ha már összejövünk, Csemadok Fórum Királyhelmecen 1989. december 9-én a Csemadok járási bizottsága a kultúrház nagytermében szép számú hallgatóság előtt tartotta meg fórumát, az emberi jogok megtartásáért és a teljes egyenjogúságért. A beszámolót dr. Gyimesi György tartotta. Értékes előadás után vagy tizenöten szólaltak fel, elitélte a hiányosságokat. Tiltakozott a fórum Tőkés László erdélyi református lelkész és Sütő András író üldözése ellen. A Bodrogközből elhurcoltak és vissza nem tértek ügyében emléktábla felállítását kérték és vasárnapra gyertyás felvonulást határoztak el. Kihangsúlyozta minden felszólaló, hogy egységben az erő: Ne húzzunk szét magyarok és nem magyarok, jogállam kell Egyenlőség, kétnyelvű nyomtatványok. Az 530 Csemadok szervezet küzdeni fog a jövőben is és ne legyen többé nemzetiségi elnyomás és diktatúra. Demjén Ferenc sí nemzeti bizottság tulajdona. A járási és a városi pártbizottság vezetősége lemondott, a járási nemzeti bizottság tanácsának több tagja is jobbnak látta a visszavonulást. A székház kihasználására több javaslat érkezett. Léván legsürgetőbb feladat a gyerekek gyógyításának kérdése, ám szükség volna pionírházra és a társadalmi szervezeteknek sincs otthonuk. Rá kellett jönnünk, a pártbizottság kórházzá való átalakítása költséges vállalkozás lenne. Igaz, most derült ki, ha müveit, képzett emberek összefognak, a kérdések zöme szinte azonnal megoldhatóvá válik. Megtudtam, a befejezés előtt álló Ónyx szálló nagyobb anyagi ráfordítás nélkül működhetne gyermekkórházként is. Mária Cimmermannová mindig is szívügyének tekintette a nők munka- és életkörülményeinek javítását. A Lévai járásban a nők 43 százaléka dolgozik, ám ez az arány a vezető pozíciókban nem mutatkozik meg. Az okokról nyíltan beszélt.- A nők érdekvédelmét férfiak végzik. Azok, akik eddig sem képviseltek bennünket, akik nem tudják mi az hajnalban kelteni a gyereket, bölcsődébe, óvodába vinni, keményen dolgozni nyolc és fél órán át, bevásárolni a járás rosszul ellátott üzleteiben, majd belefogni a második műszak teendőibe. S mindezek mellett odafigyelni a családi költség- vetésre, hiszen a járásban kevesen vannak olyanok, akik nem fizetéstől fizetésig élnek. A nők diszkriminálásáról szóltam a trnavai Nők - béke - élet rendezvényen, ahol elmondtam azt is, a félkészárukról, a mikrohullámú sütőkről vagy a mosogatóakkor pedagógiai kérdésekről vitázzunk, egy szakmai továbbképzésen ne a Husák elvtárs beszédeit idézgessük. Kínos helyzetek voltak ezek számomra, mert én magam is éreztem, hogy nem jól van, ahogy van, csak éppen el kellett hallgatnom a véleményemet. Az volt a feladatom, hogy irányítsam a tagságot, hogy megmagyarázzam a „valóságot1', hogy azt mondjam: á, ti rosszul láttok, egészen máshogy állnak a dolgok. Csakhogy az ember nem csinálhat magából bohócot. Más. Én nem vagyok vallásos, gyerekeinket sem neveltük ilyen szellemben, de nem találtam helyesnek, hogy titokban kellett áldozniuk a kisdiákoknak. Kérem, ha a szülőnek úgy tetszik, vigye, írassa be hitoktatásra a fiát, ne keressünk mi ebben végzetes hibát.- Tizennégy éve tanít elsősöket, a mostani tantervröl mi a véleménye?-Az, hogy nagyon rossz. Ezen is változtatni kellene végre. Mi csak siettetjük, hajszoljuk a gyerekeket, hogy gyorsan, még gyorsabban tanuljanak, elvárjuk tőlük, hogy karácsonyig mindegyik megtanuljon írni és olvasni, közben tudjuk, nagyon kevés erre az a néhány hónap. A múlt hét végén megtartott rendkívüli pártkonferenciákon a küldöttek élesen bírálták a párt volt vezetőségének hibáit. Körtönfalazás nélkül kimondták, hogy a pártvezetés okozta a jelenlegi válságot s követelték, meg kell válni mindazoktól, akik ezért felelősek. A komáromi (Komárno) tanácskozáson, melyen az alapszervezetekben megválasztott 302 küldöttből 265 jelent meg, összesen huszonötén kapcsolódtak be a vitába. Igaz, néhány „hivatásos" felszólaló mindjárt az elején igyekezett az évtizedek óta megszokott, melldöngető, frázispufogató mederbe terelni a vitát, de ennek a résztvevők egységesen elejét vették. A vitázók közül Soltész János, a Nehézgépipari Müvek pártalapszervezeté- nek állásfoglalásából kiindulva javasolta, hogy a pártszervezetek hagyják el a munkahelyeket s a központi és járási szervek gépekről a nők csak álmodhatnak. Megkértem a jelenlevőket, ne ismételjék állandóan azt, mennyit segít a társadalom! A baj forrását abban kell keresni, hogy nem odavaló személyek irányították, s kirakatpolitikával tévesztették meg az embereket. A Lévai járásban több mint hetvenre tehető a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalomhoz csatlakozó szervezet. A lévai Csemadok Jb mellett is megalakult, sőt, elnöke tagja a járási koordinációs központnak.- A nemzetiségek együttélése, értelmes emberek között, nem jelenthet gondot. Ma úgy látjuk, a felettes szervek nem hozzáértő viszonyulása okozta a feszültségeket a nemzetiségi kérdésben is. Ma nincs probléma a szlovákok és a magyarok között, célkitűzéseink közösek. A lévai kórház és rendelőintézet munkatársai is - 1320 alkalmazottból 770-en - a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalomhoz csatlakoztak.- Sajnos, az egészségügy terén fellépő gondok nem újkeletűek. A problémák nemcsak bennünket, egészségügyi dolgozókat érintenek, hanem elsősorban a betegeket. A kórház, a rendelőintézet vezetőségének nagy része nem élvezi, s nem is élvezte soha a dolgozók bizalmát. Nem azért, mert párttagok, csupán azért, mert szakmailag nem állják meg helyüket. Mi valamennyien azt szeretnénk, ha a legjobbak, a legképzettebbek, tiszta kezű és erkölcsű vezetők, kommunisták és pártonkívüliek mutatnának példát az egészségügy valamennyi dolgozójának. PÉTERFI SZONYA Nem kellene már elsőben ennyire hajtani őket... a Pedagógiai Kutatóintézet munkatársai azonban nem nagyon veszik figyelembe az észrevételeinket. Jönnek hozzánk gyakran, ezt kérdeznek, azt kérdeznek, mi szóban is, írásban is véleményt mondunk, de azt hiszi, változik valami? Semmi!- Ami késik, nem múlik - ezt bizonyítják a novemberi hetek is.- Régóta vártam én ezekre a hetekre. Nem vagyok irigy természetű ember, csak az igazságérzetem, az nem hagy nyugodni. Sok minden bántott, amit a környezetemben tapasztaltam, de a legjobban talán az, hogy becsületes munkával nem nagyon jutott előbbre az ember. Jó, a lelkiismeretem az tiszta, erre büszke is vagyok, mint ahogy arra is, hogy mindig megálltam a helyemet, csak tudja... itt a kisebbik fiam, képzőművész, nyolcvanban végzett a főiskolán. Azt hiszi, megkérdezte tőle valaki, hogy van-e állása, vagy hogy miből él? Még lakashoz sem tud hozzájutni, pedig több mint tíz éve vár rá. Sok még az igazságtalanság ebben az országban, kapcsolatok nélkül nem sokra megy az ember.- Magát a tényt, hogy a párt elveszítette vezető szerepét, hogyan fogadta?- Én amondó vagyok: vívja ki magának újra a vezető szerepet. Legyenek nyílt, becsületes és tisztességes tagjai, s akkor lehet, hogy megkapja a szavazatok többségét. Ha pedig nem lesz képes a megújulásra, akkor egye csak meg, amit főzött...! (szabó) példáját követve, mindenütt mondjon le a vezetőség, helyet és lehetőséget adva a demokratikus választásoknak. Ugyanakkor azt is kifejtette, nem szabad meg*- engedni, hogy a pártszervezetek helyett más szervezetek és fórumok jelenjenek meg a munkahelyeken. Fekete István, a Nyugat-szlovákiai Víz- és Csatornázási Művek komáromi üzemének dolgozója a környezetvédelmi gondokkal foglalkozott. Emlékeztetett arra, hogy a központ évente kötetnyi kimutatást, jelentést és hangulatfelmérést követelt a pártszervezetektől, de a jelzett problémákra nem figyelt, a feltett kérdésekre nem válaszolt soha senki. így volt ez a dunai vízlépcsőrendszer építésével is, aminek egyebek között most az a következménye, hogy ha csökken a Duna vízszintje, azonnal a vízszolgáltatást korlátozó intézkedéseket kell foganatosítani. A felszólalók közül többen foglalkoztak a munkásőrség jövőjével. Ketten nyíltan A jelenlegi társadalmi változás nem a szocializmus ellen irányul, hanem azok ellen a vezetők ellen, akik okai a gazdasági és politikai pangásnak. Akik reformokat, átalakítást ígértek, de ragaszkodtak az elavult központi irányítási módszerekhez. Akik demokráciát hirdettek, de felelősségre vonták azokat, akik véleményt nyilvánítottak. Ma a nép vívja harcát ezeknek az alapvető jogoknak az érvényesítéséért. A mi helyzetünk azáltal bonyolultabb, hogy nemzetiség vagyunk. Az elmúlt évtizedek alatt azt tapasztaltuk, hogy a nemzetiségi jogaink egyre jobban beszűkülnek. Fölötteseink nem jó szemmel nézték iskolánk létszámbeli gyarapodását. Eredményeinkről olykor alig vettek tudomást. Körülményeink megváltoztatására tett ígéreteik teljesítését egyre elodázták. Ezért fontosnak tartottuk a tantestület összehívását, hogy a társadalomban végbemenő változásoknak ne legyünk tétlen szemlélői. A pedagógus mindenkor közéleti személyiség volt, nem vonulhat hát vissza akkor, amikor a legnagyobb szükség van rá. A polgári fórumok törekvései tisztességesek, ezért érezniük kell, hogy ott állunk mögöttük, támogatjuk őket és számíthatnak ránk az elkövetkezendő időben is. Arra kell törekednünk, hogy a társadalom életében ne álljanak be olyan törések, amelyek gazdaságilag visszavetnék az országot. • A szülők dolgozzanak becsületesen, és legyenek nyugodtak, mert gyermekeik megbízható kezekben vannak. Nem használjuk fel és nem engedjük felhasználni kiskorú gyermekeiket politikai csoportok érdekeinek támogatására. • A pedagógusok a tanulóknak csak igazat mondjanak, s a közelmúlt történelmi és politikai eseményeit a gyerekek életkorának megfelelően magyarázzák. Azokat a fejezeteket, melyeket előreláthatólag a jövőben másképp tárgyal a tananyag, inkább hagyják ki, mintsem aztán visszájára kelljen fordítani. Ettől függetlenül a tanterv és a tanmenet továbbra is kötelező. • Kötelező a fegyelem és az iskolai rendtartás tiszteletben tartása is. Egy pontja megváltoztatására viszont javaslatot teszünk. A ,,Práci cest“ köszönés helyett vezessük be a napszaknak megfelelő köszönésmódot, s a tanítókat a gyerekek a tanító néni és tanító bácsi megszólítással illessék. • A jövőben is, mint eddig, szilárd anyanyelvi alapokat kell adni a tanulóknak. Nagyobb gondot kell fordítani a szókincsfejlesztésre, de nemcsak anyanyelven, hanem szlovákul is. Ezáltal fel kell készíteni a jövő nemzedékét a két nép (magyar és szlovák) közötti híd betöltésének régen óhajtott szerepére. • A szülők között olyan felvilágosító munkát kell végezni, amely az anyanyelvi oktatás jelentőségére hívja fel a figyelmet, elsősorban a személyiségformálás, de a tárgyi tudás megszerzése szempontjából is. Ennek alapján kívánatos, hogy a magyar nyelvű gyermekek magyar nevelési nyelvű óvodába, illetve magyar tanítási nyelvű iskolába járjanak. feltették a kérdést, miért akarja a központ átmenteni s a jövőben milyen feladatot szánnak az alakulatnak azzal, hogy a kormány felügyelete alá akarják rendelni a munkásőrséget? Szükség lesz rá egyáltalán a többpártrendszer feltételei között? Megvárjuk, amíg újabb tömegmegmozdulás kényszeríti ki a feloszlatását? A magyarlakta vidék küldöttei kezdetben megszólalni sem mertek anyanyelvükön, de később odáig is eljutottak, hogy javasolták a pártkonferenciának, ítélje el nyilvánosan a Romániában folyó jogtip- rást, fejezze ki szolidaritását az üldözött Tőkés László romániai magyar lelkészszel. Igaz, a javaslatra a testület nem reagált... Lackó Emília, a járási egészségügyi intézet pártszervezete nevében követelte, hogy a munka- és szociális ügyi minisztérium páti (Patince) üdülőinek egyikét mielőbb adják át az egészségügyi intézetnek. Követelésüket azzal indokolta, hogy a mi• Semmi esetre sem törekedhetünk nacionalista hangulat szítására. Nekünk Dél-Szlovákiában együtt kell élnünk a szlovák lakossággal, de joggal elvárjuk, hogy nyelvünket szabadon használhassuk a hivatalos érintkezésben, s az államhatalom ne csak egyenjogú állampolgárként kezeljen bennünket, hanem mint nemzetiséget fogadjon el, alkotmányban rögzített önrendelkezési jogokkal. • A tanulók továbbtanulásának, illetve pályaválasztásának legyen továbbra is egyik kritériuma a társadalmi szükségesség, de elsősorban abból kiindulva, hogy tanulmányaik befejezése után születési, illetve lakhelyükhöz a lehető legközelebb helyezkedhessenek el, hogy a családi, rokoni szálak ne szakadjanak meg. • A városi és a járási nemzeti bizottság mielőbb építtesse fel a régen ígért párkányi iskolát, illetve iskolákat, hogy ezáltal munkakörülményeink megjavuljanak. Tűrhetetlen, hogy nincsenek tantermeink, műhelyeink, laboratóriumaink, az étterem nem felel meg a korszerű követelményeknek és kevés az egy tornaterem is. • A lakótelepek fejlesztésénél, illetve az új lakótelepek felépítésénél számoljanak sportpályákkal, tornatermekkel és kulturális helyiségekkel, azaz klubokkal, hogy tanításon kívül legyen hol gyülekezniük a gyerekeknek. De ezeket a létesítményeket párhuzamosan építsék fel a lakóházakkal, hasonlóan, mint más fejlett országokban teszik, ahol előbb az infrastruktúrának a nélkülözhetetlen részeit hozzák létre, s azután építik fel a lakóházakat. • Adott körülményeinknek megfelelően, illetve azokon felül továbbra is tudásunk legjavát igyekszünk tanulóinknak adni. Több gondot kell fordítanunk a személyiség - ezen belül a jellemformálásra, az akarati tulajdonságok fejlesztésére és minden etikai alapelv betartására, amely szükséges ahhoz, hogy gyermekeink igazi közösségeket alkossanak és a közösségeken belül jöjjenek létre egymást segítő kiváltságok. A tekintélyelvű pedagógusi magatartást váltsa fel a türelmes, megértő, támogató és megerősítő demokratikus tanítói hangvétel. • Az iskola szakszervezete legyen biztos támasza minden pedagógusnak és iskolai alkalmazottnak, hogy a becsületesen, kellő szakértelemmel elvégzett munka után mindenki megkapja az őt megillető anyagi és erkölcsi elismerést. • A jövőben ember- és társadalom-formáló törekvéseinkhez ne várjunk felsőbb jóváhagyást, vagy utasítást, ha meg vagyunk győződve elgondolásunk helyességéről és igazáról: De nem cselekedhetünk önkényesen sem. Ezért formális határozatokat hozni felesleges és káros. Döntéseink meghozatalánál a közösség akarata legyen mérvadó, s a feladatok teljesítésénél a lelkiismeret, legyen a belső hajtóerő. Elfogadta a tantestület 1989. 11. 28-i ülése. nisztérium két üdülőjét a járási egészség- ügyi intézet fejlesztésének rovására építették fel az építőanyag és a munkaerő önkényes átcsoportosításával. Emiatt két évet késett a járási vérátömlesztő állomás építése. A felszólalók további visszaélésekre és szabálytalanságokra is felhívták a figyelmet. Hogy csak egyet említsünk: a hetényi (Chotín) pártalapszervezet küldötte elmondta, hogy az alapszervezetek elnökeinek járási aktíváján megegyeztek, aki ki akar lépni a pártból, attól el kell fogadni a tagsági igazolványt. Ennek ellenére egy körlevélben arra szólították fel az alapszervezeteket, hogy az évvégi statisztikai jelentésben még ne mutassák ki, hányán fordítottak hátat a pártnak. Mire jó ez a kozmetikázás, kit akarunk áltatni a manipulált adatokkal? - tette fel a küldött a jogos kérdést. Választ persze sem a munkaelnökségtől, sem a központi szerveket képviselő Magya- rics Vincétől nem kapott, akitől á konferencia egyébként megvonta a bizalmat s nem járult hozzá, hogy a járás küldötteként részt vegyen a kongresz- szuson. (kádek) ..Sok minden bántott** Izgalmas napokat élünk, izgalmas híreket közlünk. Személycserék a Szövetségi Gyűlésben. Új kormánya van Szlovákiának. Ausztria meghosszabbítja számunkra a vízummentes beutazási lehetőséget. Felülvizsgálják a Bil’ak-villa árát. Miből és hogyan gazdálkodott a párt? Tények, nyilatkozatok, kérdések. Hogyan fogadja mindezt egy pedagógus? Mikusné Horváth Anna a Pozsonyi (Bratislava) Duna Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola tanítónője, aki 1959-től tagja a pártnak, hogyan éli meg a változásokat? Dr. CSICSAY ALAJOS, a Párkányi (Stúrovo) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola igazgatója A régi pártvezetés okozta a válságot A komáromi rendkívüli pártkonferencián hallottuk
