Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)

1989-11-15 / 269. szám, szerda

ÚJ szú 3 1989. XI. 15. Ladislav Adamec az 1988. november 8-i programnyilatkozat teljesítését érté­kelve leszögezte, hogy sikerül megtartani az elért életszínvonalat és jobban kielé­gíteni az emberek szükségleteit. Nem titkoljuk azonban, hogy nem sikerült min­dent elképzeléseinknek megfelelően tel­jesíteni - mondotta. A világ körülöttünk lényegesen megváltozott, de ennek elle­nére az új gazdasági mechanizmus beve­zetésével kapcsolatos nehézségek miatt nem hátráltunk meg. Sőt, bevezetését egy évvel meggyorsítottuk. Az elmúlt 12 év eredményeit össze­gezve leszögezte, hogy az irányítómunka színvonalának emeléséért és a fogyaté­kosságok kiküszöböléséért folytatott harc tapasztalatai szerint a mai gondok a múlt­ban gyökereznek. Az évek óta megoldat­lan problémák befolyásolták nemcsak a gazdaságot, hanem az emberek viszo­nyát a szocialista államhoz, a munkaer­kölcsöt és a gondolkodásmódot is. Tuda­tosítjuk, hogy a kormány iránti bizalom nagymértékben a létbiztonságtól függ. A programnyilatkozat elsődleges feladat­ként határozta meg a piaci ellátás javítá­sát. Az emberek becsületesen megkere­sett pénzükért saját belátásuk szerint akarnak vásárolni és ez teljes mértékben összhangban áll a szocializmus lényegé­vel. Nyíltan megmondtuk azonban azt is, hogy az igények kielégítése a gazdasági helyzettől függ. Az elmúlt évben a nemze­ti kormányokkal együtt számos intézke­dést hoztunk. így technológiát vásárol­tunk a hiánycikknek számító árufajták gyártásának növelésére. A kereslet és kínálat közti egyensúly megteremtése ér­dekében növeltük a behozatalt. Nem tud­juk azonban javítani a kínálatot minden termékből. Ennek ellenére nem szabadna bizonyos árufajtáknak hiányozniuk üzle­teinkből. Ilyenek a gázkazánok és tűzhe­lyek. Feladatul adtuk a kohászati- gép-, ipari és elektronikai minisztériumnak, hogy a jövő évben javítsák a helyzetet. Jogosnak tartjuk azt is, hogy bírálják a gépkocsik kínálatát. Az idén mintegy 135 ezer gépkocsit adunk el, ebből 59 ezer a Favorit. Jövőre azonos mennyisé­gű gépkocsival számolunk, de ebből már 100 ezer lesz a Favorit. Tudjuk, hogy a keresletet egyelőre nem tudjuk kielé­gíteni. A gépkocsiipar fejlesztési koncep­ciójában azzal számolunk, hogy Cseh­szlovákia évente minimálisan 250 ezer személygépkocsit gyártson. Kihasználni az egyéni kezdeményezést Tudatosítjuk, hogy a gazdálkodás sza­bályainak érvényesítése a kereskedelmi szervezetekben csak most kezdődik és az eddig hozott intézkedések csak része­redményekhez vezethettek. A termelés és a kereskedelem nem elég hatékony gazdasági ösztönzését azonban tartósan semmi sem pótolhatja. A megfelelő árukí­nálat megteremtése a termelők és a ke­reskedelem közös feladata. Az az elkép­zelés, hogy a problémákat különböző uta­sításokkal és adminisztratív tilalmakkal gyorsan megoldjuk, megalapozatlan. Ezen a téren is nélkülözhetetlen a vállalkozói légkör kialakítása. Ehhez azonban az kell, hogy az áru valóban áru legyen, a piac igazi piac, a pénz pénz, és a kereskede­lem valódi kereskedelem. Ezeknek az alapigazságoknak az elferdítése óriási károkat okozott. Elfogadhatatlannak tart­juk, hogy egyes vállalatok a kiskereske­delmi árak rejtett emelésével és az ala­csony árfekvésű árufajták gyártásának csökkentésével próbálják kiküszöbölni gazdálkodásuk hiányosságait. Egyetér­tünk a képviselők javaslatával, hogy az árszint alakulását állandóan ellenőrizni kell. A termelők felelőtlen eljárásának egyik alapvető oka az, hogy visszaélnek monopolhelyzetükkel. Fokozott gazdasá­gi nyomást akarunk gyakorolni rájuk és szükség esetén az állami megrendelé­sekhez folyamodunk. Azonban a nemzeti bizottságoknak is határozottabban kell védeniük a fogyasztók érdekeit. Nem szí­vesen, de a hazai piac védelme érdeké­ben korlátoztuk a fogyasztási cikkek kül­földi látogatók általi kivitelét. A továbbiakban Ladislav Adamec a szolgáltatásokkal foglalkozott. A helyi gazdálkodási, a szolgáltató vállalatok és az ipari szövetkezetek már az új gazdasá­gi szabályok szerint dolgoznak. Egyelőre nem használják ki mindenütt az egyéni vállalkozás lehetőségeit. Úgy látjuk, hogy ezen a téren sok a tisztázatlan kérdés. - állapította meg. Negatívan hat az a dog­matikus elképzelés, miszerint a szocializ­mus lényege összekapcsolódik minden egyes kis üzlet és műhely államosításá­val. Nem használjuk ki megfelelően az iparosok képességeit és a vállalkozói kedvet. A Szövetségi Gyűlés bizottságai meg­ismerkedhettek az új állami lakáspolitika koncepciójának javaslatával. Senki sem Ladislav vonja kétségbe, hogy racionálisan kell gazdálkodni a lakásokkal és célszerűb­ben elosztani a lakásépítést. Az új gazda­sági mechanizmus gyakorlati érvényesí­tését illetően eltérőek a nézetek. Tudato­sítjuk, milyen nehéz a beavatkozás a há­rom évtizede folytatott gyakorlatba. Pél­daképp említette a hő és a víz pazarlást. Minél előbb fogyasztásmérőket kell alkal­mazni mégpedig lakásonként, de eddig a kérdést nem sikerült megoldani. Támo­gatjuk a vállalatok követelését, hogy na­gyobb lehetőségük nyíljon alkalmazottaik lakásproblémáinak megoldására. Számo­lunk azzal, hogy az állampolgárok na­gyobb mértékben járuljanak hozzá a la­kással kapcsolatos költségek fedezésé­hez. Rendkívül súlyos a helyzet a lakások karbantartásában és javításában. A nem­zeti kormányoknak felül kell bírálniuk az építőipari kapacitások eddigi struktúráját és a lakásgazdálkodási vállalatok felada­tait. Az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítani a lakások korszerűsítésére. So­kat várunk a lakásoknak személyi tulaj­donba való átadásától. Jelentősen meg­nőtt az érdeklődés a családi házak építé­se iránt. Sajnos, továbbra is hiányzik többfajta építőanyag. A helyzeten javítani kell, akár egyes nagy építkezéseken folyó munkálatok lelassítása árán is. Nagy gondot okoz azonban az építő­ipar. Annak ellenére, hogy a kormány több ízben foglalkozott ezzel a kérdéssel, csaknem semmi sem változott. A kormá­nyoknak összegezniük kell az idei ered­ményeket és konkrét programot kell kidol­gozni az egész építőipar konszolidálására és átalakítására. A népesség nem kielégítő egészségi állapotával kapcsolatban leszögezte, hogy októberben intézkedéseket hoztak az egészségügyi ellátás javítására. Az ellátást társadalmi feladatként értelmez­zük, amely magába foglalja a munkahelyi és életkörülményeket, az élelmezést és az életmódot is. Változásokat eszközö­lünk egészségügyünk struktúrájában, elő­térbe helyezve a betegekkel közvetlen kapcsolatba kerülő intézményeket. A megelőzés megerősítése érdekében hatékonyabb felvilágosító munkát kell vé­gezni, fejleszteni a tömegsportot. Az egészségügyi műszerek, a gyógyszerek és alapanyagok világpiaci árának emel­kedése nálunk is nehézségeket okoz. Az alapanyagok többségét csak a fejlett tő­kés országokban vásárolhatjuk meg. Az egészségügy ellátásának elsődlegessé­gét azonban továbbra is elismerjük. Ezért döntöttünk úgy, hogy a katonai kiadások csökkentése által nyert összegből az idén 749 milliót, jövőre pedig 960 milliót fordí­tunk az egészségügyre. Az oktatási-nevelési rendszer elemzé­se alapján konkrét lépéseket tettünk a bí­rált fogyatékosságok kiküszöbölése érde­kében. Fokozatosan csökkent az egyes osztályokban a tanulók száma, bővül az igazgatók, a dékánok és lektorok jogköre, módosulnak a felvételik. A kormány meg­vitatta az alap- és középiskolákról, vala­mint a felsőoktatási intézményekről szóló törvény módosítását és folynak a munká­latok az egész életre szóló művelődés rendszerének koncepcióján. A kultúrával kapcsolatban az irányítás hatékonyságának növelését szorgalmaz­ta majd áttért az idegenforgalomra. Meg­állapította, hogy Csehszlovákia látoga­tottsága évről évre növekszik. Az idén 25 millió külföldi látogatott az országba, a be­vételek csaknem 1 milliárd koronával nö­vekedtek. A kiutazások iránti érdeklődés teljesebb kielégítése a gazdasági forrá­sok megteremtésétől függ. A nemzetközi kötelezettségeinkkel összhangban jelen­tősen megkönnyítettük az utazásokat és meggyorsítottuk az útiokmányok kiadását is. A nem szocialista országokba és Ju­goszláviába való utazáshoz nem lesz szükség az útlevélhez csatolt betétlapra. Tavaly 30 százalékkal nőtt a kiutazá­sok száma a devizaterületekre. További eljárásunkat meghatározza az idegenfor­galom fejlesztésének idén jóváhagyott koncepciója. Új állami családpolitika Egyre jobban figyelmünk előterébe ke­rülnek a családok. Ezen a területen több a megoldatlan probléma - magas a válá­sok, a terhességmegszakítások száma, a gyermekek megbetegedésének aránya és hiányosságok tapasztalhatók az okta­tási létesítmények nevelő munkájában is. Már megkezdtük az állami családpolitika koncepciójának kidolgozását, amely több intézkedést tartalmaz a gyermekes csalá­dok megsegítésére, a nevelés javítására, az anyák helyzetének megkönnyítésére és az alacsony jövedelmű családok prob­lémáinak megoldására. A tervezett szoci­ális intézkedések között említette a nők rövidebb munkaidejének bevezetését, Adamec a gyermekgondozási segély folyósítása időtartamának meghosszabbítását és más, a nők helyzetét megkönnyítő intéz­kedést. A negatív társadalmi jelenségek elleni harccal kapcsolatban nagy fontosságot tulajdonítunk a szocialista tulajdon védel­mének, a korrupció és a hivatallal való visszaélés elleni küzdelemnek. Mivel a bűnözés aránya nem csökken, az új törvények előkészítésével kapcsolatban fel kell tárni ennek okait. Nem kendőzzük el, hogy népgazda­ságunk nem elég hatékony - mondotta. Az egyedüli megoldás a forrásképzés növelése, a megtakarítások fokozása és az eszközök újraosztása. Elsőrendűnek tartjuk az olyan szükségletek kielégítését, amelyek lehetővé teszik a források növe­lését. A 8. ötéves terv feladatainak teljesí­tésében a múltban tapasztalt negatív irányzatok ellenére bizonyos pozitív ered­ményeket is elértünk. A tervezettnél na­gyobb mértékben növekedett a nemzeti jövedelem, a gazdasági fejlődést na­gyobb mértékben fedezi a társadalmi munkatermelékenység növekedése. Fi­zetési mérlegünk romlását sikerült megál­lítanunk. Csökkent a vállalatok fizetés- képtelensége. A részleges pozitív irány­zatok azonban még nem visszafordítha- tatlanok. A nemzeti jövedelem eddigi di­namikája nem elegendő a gazdasági egyensúly megszilárdításához. A cseh­szlovák gazdaság teljesítménye továbbra sem kielégítő, a munkatermelékenység alacsony és a termelési fogyasztás nagy. Továbbra is rossz minőségben, drágán termelünk, így nem tudunk megfelelően érvényesülni a nemzetközi versenyben. Amíg a tárcák és az állami vállalatok nem érzik meg megfelelő mértékben a világpi­ac befolyását, nem sikerül előrelépnünk. Meg kell tanulniuk reagálni a változások­ra, ez kereskedelmi stratégiánk objektív alapja. A nemzetközi gazdaságban betöl­tött szerepünk javítását arra alapozzuk, hogy ki kell használni előnyeinket, egyes területeken létező jó hátterünket, és a szakosítást. Nem kutathatjuk és termel­hetjük azt, amit megszoktunk, hanem el­sősorban azt, amit a világban hatékonyan értékesíteni tudunk. Ezért a strukturális változások alapvető mércéje az, hogy eredményesen kell helytállnunk az egyre igényesebb nemzetközi konkurenciában. A Szövetségi Gyűlés júniusi ülése foglal­kozott a kormány beszámolója alapján a csehszlovák gazdaság strukturális áta­lakításának szükségszerűségével. Ez az átalakítás nem lehet kampányfeladat, ál­landó folyamatról van szó, alkalmazkodni kell a hazai és a külföldi piac szükséglete­ihez. A világpiacon a nyersanyagok és a késztermékek árainak alakulását na­gyon nehéz előre látni. Feltehetően szá­mos mai elképzelésünk nem állja ki az idő próbáját. Tudjuk azt azonban, hogy mi­lyen hibákba nem szabad esnünk. Az olyan vállalatoknak a további támogatá­sát, amelyeknek nincs perspektívájuk, a jó teljesítményt nyújtók rovására nem szabad támogatni. A szerkezetváltás elkerülhetetlen Meghatározónak tartjuk a közgazdasá­gi kritériumok prioritását, azaz fejleszteni csak a hatékonyt szabad és - ellenkező­leg meg kell szüntetnünk a ráfizetéses termelést. A nemzetközi munkamegosz­tás lehetővé teszi, hogy a hazai termelési programból bármit pótolhassunk behoza­tallal. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az eszközöket olyan területekre kell össz­pontosítanunk ahol az import lehetőségeit a leghatékonyabban teremtjük meg. Há­rom évtizedes tapasztalataink azt bizo­nyítják, hogy a kishatékonyságú vagy veszteséges termelőegységek megszün­tetése nem lehet csakis központi direktí­vák kérdése, hanem maguknak a vállala­toknak az érdekeltségét érinti. A korábbi határozatok csak papíron maradtak, mivel hogy a veszteséges termelést tovább tá­mogattuk, de ezt a gyakorlatot nem foly­tathatjuk. Nem egyszer találkozunk olyan kérdé­sekkel, hogy mibe fog nekünk kerülni a szerkezeti változtatás és hol vesszük erre a szükséges anyagi eszközöket. Ab­ból az elvből indulunk ki, hogy a szerke­zeti politikának tulajdonképpen le kell ját­szódnia az eszközök újrafelosztásának keretében. Az egyik irányzat fejlődése minden képpen a másik visszafejleszté­sét feltételezi. Teljesen elfogadhatatlan az a követelés, hogy a 9. ötéves tervidő­szak során, térítésmentesen, központi forrásokból támogassunk mintegy 130 milliárd korona értékű beruházást, az ún. fejlesztési programok céljaira. Valóban perspektív programnak csakis és kizáró­lag azokat tekinthetjük, amelyek megte­remtik fejlesztésük anyagi feltételeit, és semmi szín alatt az olyanokat, amelyekre beszéde hosszú időn keresztül ráfizetünk. Ez ter­mészetesen nem azt jelenti, hogy nem fogunk támogatni állami pénzeszközök­ből, versenyképes vállalatokat. Az utóbbi időben gyakran folynak viták a szerkezeti változtatások üteméről, mér­legelik azok szociális és politikai kockáza­tait. Ezeket nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Az emberek nagy része egészen biztosan nem válik meg örömmel attól a munkájától, amelyet szeretett, és ame­lyet megszokott. Aligha vannak sokan az olyanok, akik lelkesen köszöntik annak szükségességét,hogy új szakmát kell el­sajátítaniuk. Meggyőződésünk azonban, hogy az egész társadalom érdekében jobb számolni bizonyos részproblémák­kal, a dolgozók bizonyos csoportjai szá­mára kényelmetlen jelenségekkel, mint­sem kockáztassuk azt, hogy általánossá váljék a lemaradás és visszaesés. A világ más részein ez mindennapos jelenség, és nekünk sincs más választásunk. Ladislav Adamec a továbbiakban ki­emelte, hogy a gazdasági mérleghiány kiküszöbölésének egyik lényeges intéz­kedése volt az új építkezések megkezdé­sének ideiglenes befagyasztása. Ennek végső eredményét csak ezután tudjuk megítélni, majd ha a jövő év elején érté­keljük következményeit. Ez az intézkedé­sünk - és ezzel természetesen számol­tunk - ellentmondó álláspontokat váltott ki, beleértve egyes képviselők bírálatát is. Ehhez csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a gazdasági egyensúly felújítása igényének hangoztatása pusztán frázis lett volna, ha nem lett volna elegendő elszántságunk szükség esetén radikális intézkedések meghozatalára. Egyetértek azzal, hogy ezeknek mindenképpen javu­lást kell hozniuk, csakhogy közben ez valakit mindig érzékenyen érint. Formális döntéseket nem akarunk hozni, ezekből már volt épp elég. A beruházások tervének teljesítése során továbbra is tapasztalhatjuk a határ­idők eltolódását. Végrehajtjuk a mohi (Mochovce) és a temelíni atomerőmű épí­tésének ellenőrzését. Foglalkozunk a kéntelenítő technológiák elsajátításá­nak lassú ütemével. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a jövő esztendőben min­denképpen szükségessé válik az építke­zési beruházások korlátozása. A környezet javításáról való gondos­kodás a kormánypolitika egészének fon­tos részévé válik, - hangsúlyozta a mi­niszterelnök. - Távlatilag hatékony meg­oldásnak tartjuk, az ökológiailag kedve­zőbb szerkezeti stratégia megvalósítása, a termelés energia- és anyagigényének csökkentésére irányuló törekvést. Szá­mos komplex intézkedést hoztunk, mert a környezet nemcsak a nagy építkezések esetében jelent problémát, hanem a nem­zeti bizottságok, a lakossági kezdemé­nyezések mindennapos feladatai és fele­lőssége is. Számos bonyolult probléma megoldá­sa mellett kiemelt figyelmet szentelünk a pénzügyi kérdéseknek. Figyelmesen ta­nulmányozzuk a többi szocialista ország­ban végbemenő gazdasági reformot. Közismert, hogy a legnagyobb gondot a forgalomban levő pénz és az áru közötti egyensúly felbomlása okozza. Ennek az az eredménye, hogy fokozódik az árak emelésére vagy a külföldi hitelek felvéte­lére irányuló nyomás. Az olyan pénz, amiért nem lehet megfelelő árut vásárolni, sokkal inkább megkérdőjelezi az átalakí­tást, mint bármi más. Tudomásul vesz- szük, az inflációs spirál veszélyét és igyekszünk kikerülni. Nincsenek azonban illúzióink, mert tudjuk ez nem lesz könnyű. A kormány tisztában van a kockáza­tokkal. Éppen ezért készítjük elő a gazda­sági egyensúly felújításának és megszi­lárdításának programját. A megoldás a kí­nálat támogatása és a kereslet visszafo­gása. Ennek részét képezi annak elérése, hogy a gazdasági eredményeknek az ed­diginél sokkal inkább függvénye legyen a bér, mégpedig azért, hogy meggátoljuk a pénzjövedelmek indokolatlan emelke­dését. Ladislav Adamec a továbbiakban szólt az új gazdasági mechanizmus előre ho­zott bevezetésének jelenlegi állapotáról és a várható következményekről. Ezzel kapcsolatban megemlítette, hogy nehéz­ségeket okoz majd a korábbi beidegződé­sek hatása elsősorban az irányítási szfé­rában. A konkrét vállalati feladatok tago­lása során kiemelte, azt az alapvető fon­tosságú követelményt, hogy ezentúl a vállalatok kénytelenek lesznek rugalma­san reagálni az ár, az árfolyamok, a ka­matlábak stb. változásaira. Ezeket a vál­tozásokat ezentúl senki nem veszi majd figyelembe, a tervezés folyamatában, ahogy az eddig megszokott volt. Elmond­ta azt is, hogy megfigyelhető számos egészségtelen jelenség, mint például a mindenáron való nyereségszerzés, ez utóbbi elsősorban a gazdálkodó szerve­zetek távlati fejlesztésének rovására tör­ténne; fékezve a műszaki fejlesztést, vagy tekintet nélkül a hazai piaci igények­re lehetőleg mindent exportálni. Kedve­zőtlen jelenség, hogy sok esetben meg­maradt egyes nagyvállalatok monopol­helyzete, ami visszafogja az innovációs kezdeményezést. Ezért a kormány támo­gatja a kis és középnagyságú új állami vállalatok létrehozását. Ez nem öncélú igyekezet, hanem az önkormányzati dön­tések, a versenyszellem és így a nagyobb teljesítmény feltételeinek a megteremté­sét is szolgálja. Termelni csak nyereséggel szabad Áttérünk a kétlépcsős irányítási rend­szerre. E feladat teljesítésének függvé­nyében a központi szervek apparátusá­nak állományát 30 százalékkal csökken­tik. Azonban továbbra sem lehetünk meg­elégedve az ily módon felszabaduló épü­letek kiürítésének ütemével. Nem egy miniszter több időt töltött azzal, hogy könnyítést, kivételt szerezzen e feladatok teljesítése során mint amennyit a gondjai­ra bízott ágazatok ésszerűbb szervezeti felépítésén dolgozott... A továbbiakban a miniszterelnök ki­emelte, hogy a gazdasági mechanizmus megváltoztatásakor abból indulunk ki, hogy ezt nem a szervezetek, hanem ép­pen az emberek miatt tesszük. Ebben a tekintetben pozitív fordulatra számítunk, azonban nem azonnal az 1990-es esz­tendő kezdetétől. Az új gazdasági szabá­lyozók ugyan már ebben az időben hatni kezdenek, azonban ennek következmé­nyei csak folyamatosan és fokozatosan fognak megnyilvánulni, annak függvényé­ben, hogy az állami vállalatok és azok dolgozói milyen gyorsan tudnak alkal­mazkodni az új feltételekhez. Az említett összefüggések figyelem- bevételével készítjük a jövő évi terveket. Ennek fő célkitűzéseiről már tájékoztattuk a vállalatokat és azok összehasonlíthat­ják ezeket saját elképzeléseikkel. A kor­mány feladatul adta minisztereinek, hogy minden segítséget adjanak meg a vállala­toknak. Tudjuk, hogy bizonyos nehézsé­geink még lesznek, különösen azokban a vállalatokban, amelyek termelésük túl­nyomó részét exportálják. Azonban a leg­fontosabb kérdés már ma is ismert: ez pedig az önfinanszírozás elvének érvé­nyesítése és az így felmerülő követel­mény, hogy termelni csak nyereséggel szabad, s ebben a vállalatok önállóan saját felelősségük és hatáskörük ismere­tében döntenek. Nincs már szükség arra, hogy mint korábban, több tucat mutató­nak tegyenek eleget, döntővé válik, hogy minél olcsóbban gyártsanak jó minőségű árut és azt előnyös feltételek között eladják. Nagyon gyakran teszik fel azt a kér­dést, nekünk címezve, hogy vajon a jövő esztendőben sikerül-e rendbe tenni a szállítói-megrendelői kapcsolatok kér­dését, megszilárdítani a szerződéses fe­gyelmet, s kiküszöbölni a kereslet túlsú­lyát a kínálattal szemben. Erre nyíltan azt felelhetjük, hogy nem, mégha törekszünk is a jobbításra. Elsősorban azért nem, mert a meglévő mély ellentmondások már magában a 8. ötéves tervben gyökerez­nek. A tapasztalható hiányosságok azon­ban tanulságul szolgálhatnak a jövőre nézve. Ez azért is fontos, mert a kormány már foglalkozott a 9. ötéves tervidőszak célkitűzéseivel. Ennek során a legfonto­sabbnak azt tartja a kormány - hangsú­lyozta Ladislav Adamec -, hogy elegendő anyagi forrásokat biztosítsunk ahhoz, hogy javuljanak a lakosság életfeltételei. Ezúttal azonban nem törekedhetünk kizá­rólag az egyes anyagi természetű muta­tók összegzésére a kibányászott szén tonnáira, a legyártott gépek mennyiségé­re, a megtermesztett gabona tonnáira. Ugyanis a mennyiségi növekedés önma­gától nem garancia az életszínvonal javí­tására. Egyúttal feleletet kell adni a költ­ségek, a gazdaságosság és a nyereség mennyiségét felvető kérdésekre is. Beszéde befejező részében a szövet­ségi miniszterelnök társadalmi kérdések­kel foglalkozott. Kiemelte, hogy a kor­mány a szocialista jogállam tökéletesíté­sére törekszik, a szociális, politikai és személyi jogok erősítésére. Megemlítette, hogy olyan törvénytervezeteket készíte­nek elő, amelyek kapcsolatban vannak a lakosság politikai jogaival, mint például a gyülekezési és az egyesülési jogról szóló törvény. Az államigazgatási szervek jobb működését segíti elő például a gyer­mekekről és az ifjúságról való gondosko­dásról szóló törvény stb. Ladislav Ada­mec hangsúlyozta, hogy mindezek a tö­rekvések a demokratizációs folyamat szerves részei, s annak elmélyítését szol­gálják. Alcímek: Új Szó

Next

/
Thumbnails
Contents