Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)
1989-11-14 / 268. szám, kedd
ÚJ szú 5 1989. XI. 14. A dán technika napjai után Kínálat világszínvonalon Október végén Prágában került sor a dán-csehszlovák kormányközi bizottság ülésére. Ebből az alkalomból rendezték meg október 30-31 -ig Bratislavában, november 1-2-ig pedig Prágában ,,A dán technika napjai“ elnevezésű kiállítást. Hazánk üzleti kapcsolatai Dániával már sokéves múltra tekintenek vissza. A gazdasági, ipari és műszaki együttműködésről szóló egyezményt a két ország között először 1970. november 9-én írták alá. A hosszútávú együttműködésről szóló megállapodást pedig 5 évvel ezelőtt, 1984. október 16-án újították fel. Az egyezmények betartását, illetve azok gyakorlati alkalmazását a kormánybizottság és munkacsoportja hivatott ellenőrizni. Az együttműködés célja az üzleti kapcsolatok megerősítése és olyan új berendezések, illetve technológiai folyamatok kölcsönös felkínálása, amely mindkét fél gazdaságára kedvező hatással lehetne. Csehszlovákia Dániából főleg a gépiparban, a mezőgazdaságban és a gyógyszeriparban használatos berendezéseket, valamint halat hoz be. A kivitel elsősorban acélból, gépészeti berendezésekből, textilből, vegyszerekből és Skoda típusú gépkocsikból áll. Az 1988-as évben a kölcsönös árucsere értéke elérte a 885 millió dán koronát (ez körülbelül 225 millió nyugatnémet márkának fele! meg). Ehhez kívánkozik még, hogy a mérleg a mi exportőreink oldalára billen, mivel Csehszlovákia- pénzben kifejezve - nagyobb értékű árumennyiséget szállít Dániába. Színvonalas előadások A most megrendezett kiállítást a Dán Ipari Egyesülés a dán nagy- követséggel karöltve, a Csehszlovák Ipari és Kereskedelmi Kamara védnöksége alatt rendezte meg Bratislavában és Prágában is. A bratislavai rendezvényre a Kijev Szállóban került sor, ahol az északi országot 12 világszerte ismert gazdasági egyesülés képviselte. Kínálatuk főleg az általános gépipar a pontos elektronikai műszerek, orvosi és laboratóriumi berendezések gyártása, regionális energiafelhasználás, a mezőgazdaság és az élelmiszer- ipar, csomagológépek és telekommunikációs berendezések gyártásának területeire terjedt ki. Az üzletkötések mellett a kiállításnak volt egy humán oldala is,- a külföldi szakemberek egy-egy előadásban foglalták össze legújabb kutatásaik eredményét, mintegy felkínálva a szellemi tőke cseréjét is. Szakembereink részéről számottevő volt az érdeklődés, viszont tárgyalópartnerként kevesen érkeztek. Jelenleg vagy 30 hazai és dán vállalat között létezik valamiféle együttmüködés. Ez a szám jóval kisebb, mint a két ország közti kereskedelmi és gazdasági együttműködés potenciálja, ezért nagy kár, hogy a lehetőséggel kevesen éltek. A kínálat... A jövőt illetően is érdemes volt áttekinteni, hogy a kiállításon mely dán cégek vettek részt, valamint azt, hogy milyen kínálattal érkeztek. A Brüel & Kjaer pontos mérőműszerek gyártásával foglalkozik, amelyeket a gyógyászatban, az elektroakusztikában, a gáz-, hő-, és megvilágítás mérésénél használnak. Az 1948-ban alakult Storno A/S telekommunikációs berendezései az egész világon nagy becsben állnak. 1986-tól a MOTOROLA konszern része. Az ENKOTEC viszont szögeket gyártó és azokat csomagoló gépek készítésével foglalkozik. Termékeinek 90-95 százalékát exportálja. Margarinok és egyéb élelmiszer- ipari termékek készítésére a Gers- tenberg & Agger A/S cég gyárt gépsorokat. Továbbá az élelmiszer- iparban használatos magasnyomású pumpákat, csomagológépeket és hűtődobokat állít elő. A Hoyer-cég világszínvonalú gépeket gyárt fagyasztott krémek előállítására. Mint az Alfa Laval csoport tagjának, a világ 140 országában van kirendeltsége. A CLAUHAN PROJECT A/S cég mezőgazdasági munkagépek előállításával foglalkozik. Ezenkívül az állattenyésztésben használatos berendezéseket is forgalmaz. A Naturgas Syd l/S termékei többek között az elektromos áram és a hő termelését biztosítják, s Dániában mintegy 50 város energiafelügyeletét látja el. A majd 100 éves múltra visszatekintő Krüger-cég ma a DANISCO társasághoz tartozik. A környezetvédelmi berendezések legnagyobb gyártói közé sorolható. A C. C. JENSEN A/S olajok és más kenőanyagok szűrőberendezéseit gyártja. Ma a világon több mint 30 ezer ilyen szűrőegység van felszerelve. A HALDOR TOPSOE A/S katalizátorok és az ipar több terüle tén is használatos vegyianyagok előállításával foglalkozik, míg egyszeri használatra szánt kórházi és laboratóriumi eszközöket az NUNC A/S társaság gyárt. . Az előállított termékek körülbelül 90 százaléka exportra kerül. Az ISS CLOURIUS INTERNATIONAL társaság 1985- ben, az ISS CLORIUS és az ISS SECURITAS cégek berendezéseinek exportálása végett alakult, ame lyek automata hőszabályzók, elektronikai berendezések, hőszenzorok és átfolyásmérők gyártásával foglal koznak. Csehszlovákia - dán szemmel A kiállítás alkalmából rendezett sajtótájékoztatón Ame Christiansen, a dán kormánybizottság elnöke elmondta, hogy a hazánkba érkezett 12 vállalat képviselője kapcsolatait főleg az építőipar, a vegyipar, vala mint az energiagazdálkodás terén szeretné kibővíteni. Ugyanakkor szeretnék, ha az említetteken kívül a mezőgazdaságban, valamint az élelmiszeriparban történő együttműködés feltételeiben is sikerülne megegyezni. A kínálat bőséges, a megállapodások elsősorban a hazai vállalataink rugalmasságán múlnak. Arne Christiansen továbbá elmarasztalta mind a dán, mind pedig a mi szakembereinket amiatt, hogy nem ismerik kellőképpen egymás lehetőségeit. Ő főleg ebben látja a jelenlegi együttműködés szerénységét, a gyér érdeklődést, pedig gazdasága megoszlását illetően Dánia is hasonló helyzetben van, mint Szlovákia, vagyis a nemzeti jövedelem nagyobbik hányadát az ipar termeli ki annak ellenére, hogy külföldön mindkét országot agrárállamnak képzelik. Ahhoz, hogy országhatárainkon kívül a rólunk kialakult tévhitet eloszlassuk, az eddigiektől többet kell tennünk. Dán vendégeinktől tanulva mi is több országban bemutatkozhatnánk, nyitottabb magatartással, munkálkodhatnánk fogyatékosságaink kiküszöbölésén. KOSÁR DEZSŐ A munkások véleménye hiányzott A július elseje óta állami vállalatként működő Duslónak minden esélye megvan arra, hogy az új gazdasági mechanizmus bevezetésével járó nehézségeket megfelelő tartalékok birtokában könnyebben küzd- hesse le. Az említett gazdasági eredmények eléréséhez munkájával jelentős mértékben hozzájárult az elektromos berendezések karbantartóinak több mint 340 fős kollektívája is. A körükben tevékenykedő 16-os számú, közel hatvantagú pártalap- szervezet októberben tartotta évzáróját. A bizottság beszámolójában Miroslav Koáík, az alapszervezet elnöke az 1988. február 24-én tartott évzárón elfogadott határozatról megállapította, hogy mind a tizenhét pontját maradéktalanul teljesítették az alapszervezet tagjai. Nagyra értékelte azt a tényt, hogy fokozódott a tagság befolyása az egyes munkahelyek dolgozóira. Lemérhető ez a párt politikájának növekvő támogatásán is. Politikai eszközökkel sikerült az alapszervezetnek érvényesíteni a párt vezető- és ellenőrző szerepét. Vezető gazdasági funkciókban dolgozó tagjait szabályos időközönként elszámoltatja pártfeladataik teljesítésével. Bíráló hangnembe váltott át a beszámoló a Szocialista Ifjúsági Szövetség munkájában még föllelhető jelentős tartalékokról szólva. Azok a mulasztások, melyek ezen a területen tapasztalhatók, kedvezőtlenül befolyásolják a tagállomány bővítését is. E kérdéssel kapcsolatban rámutatott arra, hogy a fiataloknak az a része, amely alkalmas volna a párttagságra, várakozó álláspontra helyezkedik. Ennek részben az is oka, hogy sokan úgy érzik, pontatlanul tájékoztatják a tagságot a társadalomban zajló eseményekről, a kommunisták szavai nincsenek mindig összhangban cselekedeteikkel. Mindezek ellenére a fiatalok sokat várnak a CSKP XVIII. kongresz- szusától. Nagy hangsúllyal szólt ezután a beszámoló a kommunisták ideológiai nevelésének fontosságáról. A tagság eszmei-politikai felkészítésének fokozásához döntő módon járul hozzá a pártoktatás. Az értékelt időszakban nemcsak az összes kommunistát, hanem egyes kiválasztott pártonkívülieket is beszerveztek a pártoktatásba, önkritikusan ismerte azonban be, hogy bizonyos hiányosságok vannak a leendő tagjelöltek fölkészítésében, és a fiatal kommunisták munkájában is tapasztalható bizonyos következetlenség. Kár, hogy a beszámolóban a gazdasági eredmények,elemzése túlságosan „szakszerűre" sikerült. Ez * a statisztikai adatokkal teletűzdelt rész talán még a beavatottak számára is fárasztó volt. Személyektől elvonatkoztatva ugyan, de egyébként nagyon pontosan és szakszerűen taglalta az elért eredményeket és vázolta a további feladatokat. Egy munkaértekezleten bizonyára elismerést vívott volna ki. Bár a vitában a felső pártszerv képviselőjével együtt is csupán öten szólaltak fel, a szervezet és a munkahely számos problémája került felszínre. Pavol Marőek, a tájékoztatás elégtelensége miatt a tömegtájékoztató eszközöket, főleg a sajtót marasztalta el. Szavai szerint rugalmatlanul, nagy késéssel tájékoztat. Sok esetben nem mindent közöl az egyes eseményekről, így a nyilvánosságban hiányos kép alakul ki a bel- és külpolitikai eseményekről. Nagyon kritikus hozzászólása volt Stanislav Szabónak, egyebek közt kifogásolta, hogy a felső pártszervek képviselői ha olykor „megtisztelik11 látogatásukkal a vállalatot, az igazgatóság épületétől tovább nemigen jutnak. Megelégszenek az ott beszerezhető információkkal, nem mennek a munkások közé. „Nem irigylésre méltó a helyzete annak a fiatal munkásnak, aki 2500 koronás havi keresetéből 800 korona lakbért fizet, törleszti a lakásra felvett kölcsönt, a részletre vásárolt berendezést, s a felesége gyermek- gondozási segélyen van otthon; s nincs módja vagy kedve a fóliasátor alatt még egy műszakot robotolni" - mondotta mintegy reagálva a beszámolónak a fiatalok kivárását bíráló részére. Alexander Lehocky, a szakszervezeti műhelybizottság elnöke, a dolgozók szociális ellátása eredményeinek ismertetése mellett rámutatott a munkaerő-elvándorlás fényére is. Okát abban jelölte meg, hogy az előírások nem teszik lehetővé a jól képzett szakemberek megfelelő anyagi megbecsülését. Például a szövetkezetek melléküzemágaiban kevesebb és kevésbé szakszerű munkáért a háromszorosát kapják a dolgozók annak, amit a vállalatnál keresnek. Jóllehet, mindaz, ami a vitában elhangzott a szervezetre és a dolgozókollektíva tagjaira vonatkozott, azonban mindezt mégsem munkások mondták ki. Vagyis a fizikai dolgozók nem nagyon nyilvánítottak véleményt. A hallgatag többséget alkották ezúttal is. Pedig főleg az ő véleményüket lett volna jó hallani, nemcsak a munkahelyi problémákról, hanem össztársadalmi kérdésekről is. MORVAY GÁBOR Mi már cseh tankönyvből tanulunk (Frantiáek Paces felvétele) ...mint otthon NAMÍBIAI GYEREKEK KÖZT Namíbia az elmúlt néhány évben számtalanszor küzdötte fel magát a politikai érdeklődés középpontjába. Évszázados német, majd délafrikai uralom alatt vívódott a függetlenség reményében, s nem volt hiábavaló „alázatos türelme11. A változó szelek Afrika déli csücskét is elérték. Már nem csupán „kozmetikai11 jellegű kiigazításokról van szó: az egykori Dél nyugat-Afrika valóban rálépett a változás útjára, végre rendeződni látszanak az ország dolgai. A változások azonban sok megpróbáltatással is jártak. Szeptember közepén Windhoekből 63 namíbiai árva érkezett Povazská Bystricába. Négy hazai és nyolc itteni nevelő kíséretében most ismerkednek ideiglenes otthonukkal. Hasonló sorsú gyerekek már két éve élrtek a délcsehországi Prachaticében. A város melletti fürdő épületeiben 56 tíz és tizennégy év közötti namíbiai gyermeket helyeztek el. A gyerekekről, az iskoláról, a sajátos munkakörről nevelőjükkel Vladimír Klímával beszélgettünk. Az első kérdés természetesen a társalgás nehézségeire, a nyelvismerettel kapcsolatos gondokra vonatkozott. Nagy meglepetésemre beszélgető- partnerem arról szólt, hogy e téren egyáltalán nincs gondjuk. A gyerekek többsége menekült családból származik. Angolából érkeztek hozzánk egész kicsi korukban, néhá- nyuk alig volt öt éves. Első állomásukon, a morvaországi Jicín melletti Bartoáovicében három évig tanulták a cseh nyelvet. Prachaticébe már úgy érkeztek, hogy szókészletük meghaladta a két-háromezer szót. Ennek köszönhető, hogy az iskolában s azon kívül is könnyű velük együttműködni. Ami az iskolát illeti, csehül folyik az oktatás. Tantervűk az itteni alapiskolákéhoz igazodik, azzal a különbséggel, hogy az orosz helyett angolt tanulnak, a honvédelmi nevelés óráinak egy hányada pedig anyanyelvükön folyik. A tíz évre szóló megállapodás értelmében az alapiskola befejezése után szakmát tanulnak, a jobbak pedig középiskolákban, esetleg szakiskolákban folytatják tanulmányaikat. Csak úgy megkérdezem... A Dunával kacérkodó szép fővárosunk tömegközlekedési eszközein - villamoson, autóbuszon és trolibuszon - jó szokássá válik, hogy a járművezetők egy magnó segítségével közük az utazóközönséggel, milyen megállóhoz értek, majd a tovább- indulás előtt azt is, hogy melyik a soron következő állomás. A megállók többnyire kapcsolódnak a legismertebb utcák, vagy terek neveihez, úgy, hogy aki csak egy kicsit jártas a városban, könnyebben tud így eligazodni. Sok fölösleges kérdezős- ködésnek, izgalomnak, időpazarlásnak veszik elejét. Csupán az szorul magyarázatra, hogy ez a jó közönségszolgálat - mert nem más ez mint az utazó embereknek nyújtott szolgálat - időnként miért maradozik el. Sz. I. Szép dolog persze, hogy ilyen tanulékonyak, s szinte folyékonyan beszélnek csehül. De mi van az anyanyelvűkkel? Hiszen a már elmondottakból is kiderül, mindenképpen haza készülnek. Ott pedig a cseh nyelvvel nem mennek sokra. Vladimír Klíma megnyugtatott, hogy ez a kérdés is jó kezekben van. Saját nevelőik vannak, s Nepolo tanár úr, igazgató-helyettes, minden hét végén két órát fordít a namíbiai hagyományok ápolására. Énekeket, táncokat tanulnak, hazai szokásokat elevenítenek fel, természetesen anyanyelvükön, az osivambo törzsi nyelven. Erről magam is meggyőződhettem. A szünetben az ötödikesekhez bekukkantva láthattam, hogy játszanak, énekelnek körbe ülve a földön. A hagyományokról azonban a jelek szerint hétköznap sem feledkeznek meg. Ezt a lányok gyönyörű, minden bizonnyal rengeteg munkát igénylő hajfonata, s természetesen viselkedésük is bizonyította. Az is foglalkoztatott, találkozhatnak-e a namíbiaiak helybeli gyerekekkel. Hiszen bentlakásos iskolában, elkülönítve tanulnak. Az illetékesek azonban a jelek szerint mindenre gondoltak. Ahogy megtudtam, a város iskoláival közösen számos akciót szerveznek. Ebben nemegyszer a pionírház is jelentős segítséget nyújt. Az idősebbek, kilenc-tíz fiú a prachaticei Tatranban focizik, hetente háromszor edzésre járnak. A kötetlen kapcsolatteremtésre épp ezek a rendezvények és szakkörök adnak lehetőséget. A gyerekek szívesen élnek az alkalommal. Az itteni gyerekek és a namíbiaiak közt barátságok születnek, így a családlátogatás sem ismeretlen.- Gyerekeink szeretik ezeket a kiruccanásokat. Mint minden gyerek, idegen környezetben, ók is nehezen oldódnak, de aztán ugyanolyan csintalanok tudpak lenni, mint a többiek. Ha egymás közt vannak, tem- peramentumosabbak, lobbanékonyabbak. A nagyközönség előtt viszont nem nagyon rakoncátlankodnak - mondja neveltjeiről látható büszkeséggel Vladimír Klíma. Egy említésre méltó dolog mégis akad, és ez összefügg közösségi életükkel, figyelmeztet a nevelő.- Bárhogy legyen is, a gyermeki háborúskodások és összekoccanások ellenére meglepően erős köztük az összetartás. Nagyon ragaszkodnak a sajátjukhoz, hagyományaikhoz, szinte felnőtt módra állnak hozzá a dolgokhoz. Látni rajtuk, hogy mindenáron vissza akarnak térni hazájukba, Namíbiába, amit valójában még nem is láttak. Az együvé tartozásnak ez a nemes érzése, az egymás iránti felelősség, az odafigyelés, egymás megbecsülése sajnos mintha kiveszőben lenne a mi felnövő generációnkból. A dél-csehországi városka hétköznapjai minden bizonnyal új színnel gazdagodtak. De talán nekünk is lenne mit - emberséget, odaadást - tanulnunk a kis afrikaiaktól. Szebbé téve ezzel a mi, szúkebb, egyszemélyes világunkat. FÓNOD MARIANNA
