Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)
1989-11-14 / 268. szám, kedd
Hol késnek 3 tBnkönyvGk? j jjj filmék Negyvenéves a Szlovák Pedagógiai Könyvkiadó magyar szerkesztősége. Vezetőjét, Kecskeméthy Győzőt, mégsem az évforduló kapcsán kerestük fel, hanem, hogy választ kapjunk az egyes tankönyvek késésével kapcsolatos kérdéseinkre.- Csaknem negyven év után kerülhetett sor arra, hogy szakmunkásképzőinkben, szakközépiskolá - inkban végre magyar tankönyvekből kezdték tanítani a szaktantárgyakat. A szakoktatók azonban arról panaszkodnak, hogy sok még a hiányzó magyar nyelvű tankönyv. Mondjuk, az elsősök magyar könyvből tanulhatnak, de a felsőbb osztályok tankönyvei még nem készültek el. De találkozhatunk olyan esettel is, hogy például a Gépészet ll-t már kézhez kapták a tanulók, de az első kötet megjelenése, úgy látszik, még várat magára. Mi a magyarázata ennek?- Köztudomású, hogy mi adjuk ugyan ki a magyar nyelvű tankönyveket és általában a magyar tanítási nyelvű iskolák számára készült egyéb könyveket is, de arról már nem mi döntünk, mikor, milyeneket. Kiadványainkat az oktatási minisztérium illetékes osztálya finanszírozza, s csak olyan könyveket adhatunk ki, amelyekre megrendelést kapunk az oktatási minisztériumtól, a nemzetiségi osztály javaslata alapján. Nos, az említett szakkönyvekre 1986 óta nem érkezett megrendelés. A korábbi megrendeléseknek maradéktalanul eleget teszünk. A szaktantárgyak oktatásához nélkülözhetetlen könyvek kiadását még 1984-ben kezdtük meg, nem rajtunk múlik, ha a jövőben a folyamat megszakad. Annak idején, amikor megtudtuk, hogy a szakoktatást távlatilag mi látjuk majd el tankönyvekkel, szerkesztőségünket is ennek megfelelően építettük ki. Felvettünk vegyész-, építész-, villamosmérnököt, hogy az új feladatot maradéktalanul teljesíteni tudjuk. Ha viszont nem lesz szükség a munkájukra, kénytelenek leszünk elküldeni őket.- Van-e pontos áttekintésük arról, hány új tankönyv hiányzik még a megkezdett sorozatokból?-Vagy 146 könyveimet számoltam össze a szakiskolák számára, ezen kívül olyanokat is, mint a Matematikai feladatlapok a kisegítő iskolák negyedikesei számára (az első három osztály részére már kiadták), szlovák nyelv a kisegítő iskolák 3-4. osztálya számára, az Építészeti technológia második kötetére is szükség lenne az építészeti szakmunkásképzőkben, de nagyon hiányzik a szlovák nyelvű képesszótár is az alapiskolák 5-8. osztályában. Ennek teljes képanyaga elégett annak idején a kassai nyomdában. Az új szótár előkészítéséhez még hozzá sem láttunk, mert erre sincs megrendelésünk. Nem lenne elvi akadálya annak sem, hogy kiadjuk a Psychológia práce (A munka lélektana) című tankönyv magyar változatát; ily módon szlovák tankönyvből tanulnak az összes magyar tanítási nyelvű szakközépiskolák negyedik osztályában. Az új tantárgy, a környezetvédelem alapjai oktatásához is készül már a szlovák nyelvű tankönyv (csehből fordítják), s ha lenne rá megrendelésünk, máris hozzáfoghatnánk a magyar változat előkészítéséhez, de így legjobb esetben is csak 1991 szeptemberében kerül a szakmunkásképzőkbe, illetve szakközépiskolákba.- Ismeri-e a minisztérium illetékeseinek álláspontját az ügyben?- Értesüléseim szerint bizonyos szlovák és cseh tankönyveket át kell dolgozni, ezért nem látják értelmét, hogy lefordítsuk a szaktankönyveket. Persze, csak a könyvek bizonyos hányadát fogják átdolgozni, egyelőre az sem ismeretes, melyeket. A probléma ott van, hogy a megrendelés késlekedése miatt gyakorlatilag öt évig szünetelne a szaktantárgyak oktatásához nélkülözhetetlen összes tankönyv kiadása, hiszen a szlovák kollégák csak 1992-ben kezdik meg az egyes átdolgozott tankönyvek nyomtatását. Ha megkapnánk a megrendelést, menet közben is tudnánk alkalmazkodni, vagyis egyeztetnénk munkánkat a szlovák és cseh kiadók terveivel, s csak az átdolgozás után kezdenénk fordítani a szóban forgó kiadványokat.- Az egyéb, javarészt alapiskolai tankönyvek kiadása zökkenőmentesen folyik?- Igen. Pillanatnyilag hosszú távú, négyéves megrendelésre dolgozunk. A hetedik osztályosok számára készülnek most az új koncepció szerint átdolgozott tankönyvek. Jövőre jelennek meg a hatodikosok sajátosan magyar iskolák számára készült tankönyvei (a magyar nyelv és irodalom, a szlovák és az orosz nyelv, valamint a zenei nevelés). 1991 -re várhatóak a hetedikes sajátos és nyolcadikos egységes tankönyvek, s ezzel be is fejeződik a módosított koncepció szerint készült alapiskolai tankönyvek első kiadása. Kimondott tankönyvhiány tehát csak a szakközépiskolák és szakmunkásképzők egyes szaktan- tárgyainak anyanyelvi oktatásában merülhet fel, no meg egyes fentebb említett kiadványok esetében.-A CSKP KB 13. ülése óta tör- téntek-e változások az önök munkájában?- Egyelőre nem. Inkább az új gazdasági mechanizmus az, amely lényegesen kihat a mi munkánkra is. Bennünket is szorítanak a gazdasági mutatók, s érint az is, hogy emelkedik a papír ára, ezzel együtt a nyomdaköltségek. Amit tudni kell: a magyar iskolák számára készült tankönyvek kiadása kivétel nélkül veszteséges. Egy négyszínnyomású könyv például maximum húszezer példányban jelenik meg, s nyereséges csak akkor lenne, ha legalább százötvenezer példány készülhetne belőle. S vannak olyan tankönyvek is, melyeket mindössze kétszáz példányban adunk ki, mivel csak ennyire van szükség. Vállalatunk számára persze így is megtérülnek a kiadások, hiszen a költségeket az állam, pontosabban a minisztérium fedezi. Kivételt az alapiskolai tankönyvek jelentenek. Ezek anyagi fedezetét a kiadó vállalja. A szlovák kormány november 1-jei ülésén foglalkozott a nemzetiségi oktatás és művelődés kérdéseivel is. Szó volt arról, hogy a jövőben módosulnak a tankönyvárak, és a könyvkiadók különleges anyagi támogatást élveznek majd a nemzetiségi kiadványok fedezésére.- Sok bírálat éri önöket a fordítások színvonala miatt is.- így van, s a bírálatok esetenként jogosak. Annak ellenére, hogy igyekszünk körültekintően megválasztani fordítóinkat - javarészt fiatal szakembereket és gyakorló pedagógusokat alkalmazunk megesik, hogy kifogunk egy olyan fordítót, akinek a kéziratát már senki sem tudja helyrehozni. Nem fordíthat persze bárki, csak azok, akiknek munkáját tizenöt gépelt oldalnyi próbafordítás alapján a Szlovák Irodalmi Alap magyar szekciója jóváhagyja. Rossz tapasztalataink azonban, sajnos, azt igazolják, hogy egyes fordítóink először szakemberrel lektoráltatták próbafordításukat, így csak menet közben derült ki, hogy tulajdonképpen gyatra munkát végeznek. Ilyenkor azonban már késő: szorít a leadási határidő, s nincs mód arra, hogy a kéziratot teljes egészében átdolgozzuk. Egyébként tizenöt belső munkatársunk van, köztük tizenkét szerkesztő és egy képszerkesztő. Azt hiszem, elmondható, hogy viszonylag megfelelő személyi is tárgyi feltételek között dolgozunk. Munkatársaink időt, fáradságot nem kímélve, becsületesen végzik munkájukat akkor is, ha történetesen torlódnak a levonatok. Igyekezetük arra irányul, hogy a könyvek mielőbb, minél jobb minőségben nyomdába kerüljenek, majd az iskolákba. Kiadónk gondozásában évente 120-130 kiadvány jelenik meg, ezeknek csak 10-15 százaléka készül utánnyomással, újabb kiadásként. HARASZTI ILDIKÓ Indiana Jones és Korunk filmiparának egyik jellegzetes produktuma ez az amerikai alkotás, amely a néhány éve bemutatott Az elveszett frigyláda fosztogatói című film bevált fordulatait követi Harrison Ford főszereplésével és Steven Spielberg rendezésében. A nagy mesélő, a modern mozi mágusa megint rengeteg pénzért mond el mesét, s megint Indiana Jonesról, a rettenthetetlen archeológusról, aki ezúttal Kínában meg Indiában esik át a hihetetlen, csúfondárosan valószínűtlen, fantasztikus kalandokon. Steven Spielberg, a kasszasikerek e pillanatban vitathatatlan világrekordere (Cápa, Harmadik típusú találkozások, E. T., Az elveszett frigyláda fosztogatói) ebben a filmjében úgy tesz, mintha a két világháború közötti kalandfilmeknek ironikus-szatirikus leleplezését, kifigurázását kívánná nyújtani, valójában azonban ezzel az ürüggyel a nagypapa mozijának minden rekvizitumát felvonultatja. Sűrítve és felnagyítva - más modernebb eszközökkel, még nagyobb stílű kiállításban - újítja fel mindazt, ami - mondjuk ki nyersen és őszintén - az egykori mozi népszerűségében oly hatékonyan szolgálta a népbutítást. Az örök emberi jnfantilizmusra építve, a misztikum és a kaland mindig hatásos ötvözetét nyújtja ebben a filmjében; azt, amit a film legjelesebb teoretikusainak nemzedékei oly jogosan ostoroztak, s ami, sajnos, még mindig képes közvetlenül hatni a nézők széles tömegeire. Titka meglehetősen egyszerű: az emberiség történelmének és mese- irodalmának végtelen kincsestárából válogat össze minél több látványos, Megrendezett művészportrék ARNOLD NEWMAN TÁRLATÁNAK MARGÓJÁRA Tárgy- és vizuális kultúránk, alkotók és fogyasztók szenvedik kárát annak, hogy Bratislava kiállítótermeiben ritka vendég az egyetemes művészet valamely jeles képviselője, világhíresség. Ám mintha mostanában megtörni látszana a jég - az ősszel a Pálffy-palotában két világklasszis is bemutatkozhatott. Előbb a két éve elhunyt szlovákiai gyökerű Andy Warhol New York-i tárlatának propagációs anyagából és katalógusaiból állított ki a galéria, utóbb pedig az 1918-ban New York belvárosában született Arnold Newman fotográfiáiból, portréiból rendezett nem akármilyen látványt. A vendégkönyv tanúsága szerint mindkét tárlatnak ritkán jegyzett, óriási közönségsikere volt. Meglehet, csupán a kuriózum vonzotta nagy számban a látogatókat, a nagy nevek csábítottak, akkor sem kell fanyalognunk, netalántán sznobizmussal vádolni azokat, akik kortárs hazai festők kiállításait nagy ívben elkerülik,-ide viszont eljöttek. Természetes, hogy az új, az, ami másutt már elfogadott, de amit mi mind ez idáig csak hírből ismerhettünk, felcsigázza a kíváncsiságunkat, így aztán ahelyett, hogy azt firtatnánk, ki miért jött el, örüljünk annak, hogy ezúttal egymást érhette két jelentős kiállítás, hogy a tárlatok ideje alatt sűrűbben nyitódott a galéria kapuja. Mert hiszen a honi kortárs képzőművészet törekvéseit is úgy lehet helyrerakni, megérteni és jól értelmezni, ha a nagyvilágban élő és terjedő legfrissebb irányzatok, módszerek, stílusok és technikák vetületé- ben értékelhetünk. Elterjedtebb, ezért egyben népszerűbb formája a fotóművészetnek a riport-, a dokumentum- és a szociofénykép, amelyek jóllehet a fotográfus szemszögéből láttatják a valóságot, de a felvételek készítői által megörökítésre kiválasztott objektumokat érintetlen formájukban mutatják be. A fotós nem rendezi át a helyszínt, nem változtatja meg azt az időben és térben létező tárgyat, amelyet lencsevégre akar kapni. Létezik másfajta műfaj - az inscenális fényképészet, amely a valóság megjelenítésének módjával erősen közelít a képzőművészet kétdimenziós műfajaihoz. Részletezve, arról van szó, hogy a művész a konkrét képet nem természetelvű képként ábrázolja, hanem saját művészi világképének megfelelően stilizálja, artisztikus eszközökkel művészivé alakítja. A fotós olyan jelenetet, valóságrészletet örökít meg, amelyet emberalakok kifejező gesztusaiból, jelképértékű tárgyakból, másodlagos jelentést hordozó alakzatokból előre megrendez. Leegyszerűsítve azt mondhatnánk, megcsinálja a „képet", amelyet azután lefotóz. Az ilyen fotográfián, művészfotőn meglehetősen jelentős, a legtöbb esetben központi szerepe van a figurának, amely értékelő mozdulataival, gesztusaival művészi relációkba emeli a valós életteret és életképet helyettesítő és elképzeltető tárgyakat, jelképeket - az inscenális fénykép tehát többé-kevésbé figurális. (Nálunk e műfaj leg- szuggesztívebb művelője a külföldön is sikeresen szereplő, Prágában alkotó Rudo Prekop.) Noha Arnold Newman nem tipikus képviselője ennek a területnek, abban az értelemben, hogy nem ismeretlen figurával jelenít meg valamiféle szimbolikus jelenetet, hírességeket megörökítő portréin a fényképalany (a figura) jellembeli vonásainak felerősítésére, a tipikus környezet kialakítására, ügyes kézzel használja az inscenális fényképészet eszközeit, módszereit. Különféle művészeti ágak világhírű nagymestereit olyan helyzetben, környezetben, olyan tárgyakkal, kellékekkel körülvéve, olyan kosztümökben és olyan pózokban, úgy fotózza le Newman, hogy el tudja róluk mondani mindazt, amit saját maga a legtipikusabb, legjellemzőbb tulajdonságuknak vél, hogy fotós eszközökkel a lehető legérzékletesebben sikerüljön kifejeznie az illető művész hitvallását, képéről lehetőleg minden néző számára leolvashatóvá váljék a megörökített festő, író, muzsikus ars poeticája. Eugene O’Neillt klasszikus, szigorú erkölcsű környezetben, kimért rendben elhelyezett könyvei között fényképezte le, Igor Sztravinszkijt világra nyitott fekete zongorafedél alatt, a hangszerre támasztott fejjel, Marc Chagallt festményének repülő figurái előtt, Jean Cocteau-t romos párizsi utcára nyíló ablak előtt ülve, amint könyvekkel megrakott asztallapra, két könyökére támasztja állát. Andy Warholt eltorzított, „formater- vezett“ arccal örökítette meg, a prófétikus tekintetű Marcel Duchampot faragott antik szék támlájával megkoronázva, Leonard Bernsteint az üres nézőtérnek, és a muzsikusok üres székeire lerakott hangszereknek hátat fordítva, amint pálcáját a nyitott partitúrán tartva kezében, maga marad a lekottázott zenével. Aaron Siskindet fején hatalmas nagy kalappal, térképszerűen felrepedezett mészrétegű fal előtt fotózta, George Segall nőalakokat formázó, groteszk szobrok között, kék fénnyel megvilágított csupasz műteremben, oszlopnak támaszkodva, Truman Capote írót pedig szinte giccsekkel berendezett lakásban, alsónadrágban, téli kabátban, kalappal, amint pamlagon fektében, kihívó pózban felénk fordul. Vannak Arnold Newmannak nonfiguratív felvételei is; ezeken a különféle mértani elemek, eltérő felületű és színű idomok összeillesztésével keresi és láttatja a formák és a színek harmóniáját. Ezek is, amazok is kifinomult valóságlátás művészi remekei. TALLÓSI BÉLA a végzet temploma lenyűgöző elemet. S teszi ezt habzsoló eklekticizmussal; fáraók, űrhajósok, SS-tisztek, indiánok, indiaiak világa nála egyképp nyersanyag. S mert van tehetsége, pénze, technikája, a siker ritkán marad el. Az Indiana Jones és a végzet temploma nem egyéb, mint egy nagyranőtt gyerek sziporkázóan előadott - noha helyenként nem igazán eredeti - gigantikus játéka, amelybe egy nemes gesztussal bennünket is bevon. A filmbeli végzet temploma egy titokzatos, ám nagy hatalmú indiai szekta barlangba rejtett szentélye, ahol emberek feláldozásával - szívük kitépésével és eleven testük lávával teli kráterbe való leeresztésével - hódolnak Kálinak, a gonoszság istennőjének és törnek India népének leigázására, a falvak nyomorba döntésére, a kisgyerekek elrablására, akiket egy titokzatos bányában dolgoztatnak, hogy megtaláltassák velük Káli hiányzó szent „ köveit. Velük szemben áll Indiana Jones, foglalkozását tekintve régész, filmbeli funkcióját nézve szu- permen, aki mindaddig hősiesen küzd a gonosz szekta és főpapja ellen, amíg meg nem itatják Káli vérével, amitől maga is Káli vérszomjas követőjévé válik és kis híján maga áldozza fel az amerikai énekesnőt és szerelmét. Ám az utolsó pillanatban, kis kínai barátja, Kurta, magához téríti, s visszanyerve eredeti öntudatát, megmenti a nőt, megmenti Kurtát, megmenti a rabszolgaságban tartott indiai gyermekeket és fantasztikus kalandok során sikerül el is menekülnie. A szek-„ ta főpapja azonban hatalmas túlerőt vonultat fel ellehük... Ez a rövid összefoglalás még csak ízelítőt sem ad a fantasztikusnál fantasztikusabb kalandoknak, csapdáknak abból a sorozatából, amelyeken a hőseink átesnek. De itt nem is a történeten van már a lényeg, hanem azon a hatáson, amit a megannyi apró ötletből és utalásból összeszerkesztett történet a nézőből kivált. Spielberg gátlástalan kötetlenséggel mesél, nála nincs logika, felépítés és következtetés, kultúrtörténeti körítés; csak látványos kalandok végtelen sorozata van. És persze a néző sokkolása, igen erőszakos rámenősséggel. A történet első részében ezer undorító kígyó nyüzsgő-hemzsegő közelképe jelentette a legnagyobb megrázkódtatást az érzékenyebb nézőknek; most még undorítóbb bogarak, csúszómászók borzongatják a közönséget. Bár az eleven emberáldozat, a krokodilok felfalta emberi testek, a kiéheztetett gyerek rabszolgák látványa sem éppen derűs. Valóságos antológiája ez a film a rémisztő borzalmaknak, s hogy az elmaradt indiai szekta micsoda kínzótechnikával tevékenykedik, arról csak a film nézői alkothatnak fogalmat. Spielberg tudja, milyen meséket kell mondani. Vannak meséinek lelkes hívei, stílusának fölkent elemzői, elakadó szavú ellenzői. Ám elgondolkodtató, aminek megfejtése, kibogozása messzire a társadalomtudományok szférájába vezetne: miért özönlenek világszerte tíz- és százmilliók e mesékhez, e valóségfeled- tető történetekhez, e szemkáprázta- tóan elandalító technikai varázslatokhoz? -ymA szovjet filmek fesztiváljának műsorán szerepel a Megfigyelő című észt film, Arvo Iho munkája is. A lenyűgöző tájvédelmi területen játszódó kamaradráma egy fiatal ornitológus és egy érett asszony konfliktusoktól sem mentes, tragikus kimenetelű szerelméről szól. A képen: Szvetlana Torma- nova és Erik Ruus, a két főszereplő. * ÚJ SZÓ 4 1989. XI. 14.
