Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)

1989-11-10 / 265. szám, péntek

ÚJ szú 5 1989. XI. 10. Kongresszus előtt Semmit sem hagyhatunk a véletlenre Beszélgetés IVÁN KAFFELLAL, az SZLKP Lévai (Levice) JB titkárával Már több mint két hónapja folynak a pártalapszervezetek évzáró taggyűlései. Felvetődik a kérdés: mit is hoztak eddig ezek a tanácsko­zások? Serkentik-e az előrelépést a pártmunkában, a társadalmi élet­ben? E kérdések képezték Iván Kaffellal, az SZLKP Lévai Járási Bizott­sága szervezési titkárával folytatott beszélgetésünk vezérfonalát is. Erősödő környezeti hatások Következetes és tervszerű erdőgazdálkodás- Ezekre a kérdésekre nem köny- nyű egyértelmű választ adni. Megle­hetősen korai pontos leltárt készíte­ni. Ha valami konkrétumról mégis említést kívánunk tenni, akkor azt kell mondani, hogy az eddigi tanács­kozásokra a rendkívül élénk és nyílt vita volt jellemző. Hogy a különféle gondolatokat megfelelő módon üt­köztethessük, arról gondoskodott az igen alapos előkészítés, amely a CSKP KB 7. és 9. ülését követően indult meg. Az előkészítésen válto­zatos összetételű munkacsoportok dolgoztak hónapokon át. Úgy tűnik, hogy sikerült az alapos előkészítés­ben rejlő fő veszélyt, a túlszervezett- séget elkerülni. Az eddig megtartott évzárókra a sokszínűség, a gondo­lati áramlatok gazdagsága, a sajátos problémamegközelítés a jellemző. • Konkrétan?- A felszólalók többsége a legna­gyobb nyíltsággal mondta el véle­ményét azokról a helyi, munkahelyi, gazdasági, politikai problémákról, amelyek közelről érintik a párttagsá­got. A párttagokkal és párttagjelöl­tekkel folytatott beszélgetések ered­ményei nagyon érezhetők a tag­gyűlések légkörében, de sainos, ez nem jellemző valamennyi évzáró gyűlésre. Sok helyen, sok esetben hiányzik a bátor véleménynyilvání­tás, a bátor fellépés. Az is megtörté­nik, hogy egyetlen felvetett problé­ma körül folyik a tanácskozás na­gyobb része, s így számos megvita­tást igénylő kérdés a szőnyeg alá kerül. Tehát helyenként még mindig nem alakult ki az a szemlélet, amely átfogóan határozza meg egy-egy gyűlés lefolytatását. Minden egyes pártalapszervezet- nek differenciáltan kell - kellene - megoldania a lakhelyi, munkahelyi problémákat, s rendkívül fontos, hogy erre kihasználják az éppen folyó évzáró taggyűléseket. A leg­fontosabb, hogy a pártalapszerve­zetek saját tevékenységük feltételei között alakítsák ki az igényesség légkörét, növeljék minden kommu­nista teljes részvételét és felelőssé­gét az átalakítás feladatainak teljesí­tésében. • A tapasztalatok igazolják, hogy helyenként az évzáró taggyűléseken a szükségesnél kevesebb szó esik a pártmunkáról és ennek legfonto­sabb területéről, az ideológiai mun­káról.- Igen. Sajnos, vannak olyan alapszervezetek is, ahol az ideoló­giai munka értékelése csupán a párt­oktatásra korlátozódik, és az is csak Nem csak Nagy Renáta mérnök, a Nagy- megyeri (Calovo) Közgazdasági Szakközépiskola tanára, a duna­szerdahelyi (Dunajská Streda) járás küldötte A fiatalok problémái foglalkoz­tatnak. Igaz, én is csak pár évvel ezelőtt fejeztem be tanulmányai­mat a közgazdasági főiskolán, s elevenen él bennem a diákköri lelkesedés. Az alapokat a SZISZ- munkához a jelenlegi munkahe­lyemen szereztem, itt, a nagyme­gyeri szakközépben, amelynek egykor a diákja voltam. A tarso­lyomban van tehát egy középisko­lai SZISZ-elnöki funkció és négy év a főiskola ifjúsági szervezeté­nek vezetőségében. 87-ben kezd­tem el tanítani, s rá egy évre osztályfőnök lettem. A fiatal tanárok nálunk az iskola alapszervezetének tagjai, én va­gyok az ún. „diákokért felelős'1 pedagógus. Mit mondjak? A tanári pályán elindulni nem éppen köny- nyű feladat, s emellett még fel­ügyelni is a diákokra.... ezt bizony csak egyfajta makacs szeretettel lehet győzni. Engem mindig meglep, sőt fel­háborít, ha a diákokat, vagyis az a statisztikai adatok felvonultatásá­ban merül ki. Hiányzik a tömegpoliti­kai munkára gyakorolt hatásának, hatékonyságának, ezen a területen az elért eredményeknek az igazi értékelése. Vagyis, ahol ez a munka alacsony színvonalú, nincs mit érté­kelni. Arra törekszünk, hogy a párt­munkának ez a területe az alapszer­vezetekben kulcsfontosságú fela­dattá váljon. Főleg napjainkban, amikor erre feltétlenül szükség van. Ezekben a szervezetekben a szavak egyelőre túlsúlyban vannak az ideo­lógiai munka magasabb szintre emelésére irányuló tényleges törek­vésekkel szemben. Ez arról tanús­kodik, hogy egy-egy pártalapszerve- zetben még a régi módon cselek­szenek. És itt van szükség a körülte­kintő és alapos kádermunkára. Mert ott, ahol évek óta egy és ugyanazon összetételű vezetőség irányítja a szervezetek munkáját, nem sok változást lehet várni. Néhány helyen erre utaltak a beszámolók is, ame­lyek inkább leírásnak tűntek, mint­sem beszámolónak. Tehát a régen megszokott formákat alkalmazták, s így nézett ki maga a tanácskozás is, egyhangú volt, és formális. 0 Milyen kérdésekkel foglalkoz­tak leginkább a vitában felszólaló kommunisták?-Általában a szolgáltatások és a közellátás javítását sürgetik, illetve bírálják. Ezenkívül a falvak közpon­tosítása, az iskolák összpontosítása okozta problémák azok, amelyek leg­inkább foglalkoztatják az embere­ket. Azokban a községekben, ame­ifjúságot úgy kezelik, mint az óvo­dás gyerekeket. Dühít, ha utasít- gatják, irányítgatják őket. Nem is csodálom, ha mind gyakrabban jönnek utánam panaszaikkal: hogy a diákotthonban túlságosan szigo­rú a fegyelem, hogy nem értenek egyet némelyik tanáruk oktatási módszereivel, hogy túlterheltek, rengeteg felesleges tananyaggal kénytelenek megbirkózni stb. Eh­hez járulnak aztán még a magán­jellegű problémák, illetve az ottho­ni, sokszor rendezetlen családi háttér is. Sajnos, aránylag kevés az időm, hogy leüljek közéjük, elbe­szélgessek velük. Engem a tanítá­si órák maximálisan lekötnek, rá­adásul naponta másfél órát uta­zom a munkahelyemre. Időhöz va­gyok tehát kötve, jól be kell tud­nom osztani a szabad időmet. Ez az iskola a jövendő közgaz­dászokat neveli. Szerencsénk van, hogy szép számmal akadnak so­raikban ügyes, talpraesett fiatalok, akik nem tétlenül töltik el itt a négy évet, hanem tevékenyen bekap­csolódnak az ifjúsági szervezet munkájába is. Egyébként a miénk a járás egyik legjobban működő lyekből kivonták az iskolákat, ahol nincs helyben nemzeti bizottság, ezek visszaállítását kérik. Nem ke­vés bírálat érte az ifjúsági szerveze­tek munkáját, aktivitását, főleg az említett községekben. Az összpon­tosítás idején a járási nemzeti bizott­ság ígért hetet-havat, de mindmáig semmit sem tett annak érdekében, hogy a többi községekhez hasonló feltételeket biztosítson az itt élőknek (hiányoznak például a klubok, szol­gáltatások stb.). Főleg ezt bírálták Zalaba, Kisölved (Maié Ludince) és más községek pártalapszervezetei- nek tagjai is. Továbbá sok szó esett a munkafeltételek, a szállítói-meg- rendelői kapcsolatok javításáról és nem utolsósorban a nyílt és őszinte tájékoztatás szükségességéről. Ezen a területen még van bőven tennivaló. • Az eddigi tapasztalatok alapján felvetődik a kérdés: mi a pártalap­szervezetek legfontosabb feladata az elkövetkező időszakban?- Az, hogy az évzáró párttagsági gyűléseken elhangzottak alapján konkrét munkához lássanak. Ehhez persze az kell, hogy a határozatok is névre szólóak legyenek, s hogy ne csak a tagság, mindenki lássa, hogy cselekvő lendületet vesz a gondok felszámolása a környezetükben. A jelen döntő feladata, hogy a kom­munisták a környezetükben élőket megnyerjék a pártpolitika számára és növeljék kezdeményezésüket. Semmit nem hagyhatunk a véletlen­re. A pártalapszervezetek vezetősé­ge ne magyarázni próbálja a hoz­zászólásokat, hanem tettekkel igye­kezzen azoknak érvényt szerezni, ezek alapján intézkedni. SZISZ-alapszervezete, amit mi sem bizonyít jobban, mint az el­múlt év értékelése: harmincöt diá­kunk vett részt NDK-beli, lengyel- országi, illetve szovjetunióbeli ju­talomkiránduláson, s közel tízezer korona értékű könyvet osztottunk szét az azt megérdemlő SZISZ- tagok között. Az elkövetkező hetekben egyébként az elsősöket készítjük fel a felvételre. A szokásostól elté­rően ugyanis nálunk már nem tö­meges a belépés a SZISZ-be. Elő­ször mutasd meg, hogy mit tudsz, mennyire vagy agilis, milyen a hozzáállásod a szervezeti mun­kához, csak azután jöhet számí­tásba a tagfelvétel. Ezeket a krité­riumokat messzemenően szem előtt tartva az elsősök remekül megállják a helyüket. Folyamato­san rukkolnak elő észrevételeik­kel, javaslataikkal. Szerveznek, rendeznek, versenyeznek - ját­szanak. Egyszóval: dolgoznak! Az újdonság? Négy éve került szóba, de csak az idén, a diáknap­kor rendeztük meg a várva várt diszkót. Közösen szervezzük a Komáromi (Komárno) Gépipari Szakközépiskola SZISZ-alapszer- vezetével. Közismert tény, hogy erdeink minden szempontból rendkívül érzé­kenyen reagálnak a légköri szeny- nyeződésre. Ez mindenekelőtt azzal magyarázható, hogy növekedésük folyamán - hosszú időn keresztül- ki vannak téve a káros hatásnak. Szükséges azonban megjegyezoj, hogy a mostani, kedvezőtlen egész­ségi állapotuk nem csupán a jelenle­gi szennyezési szint, de hosszabb ideje a levegőbe jutó emissziók kö­vetkezménye, mivel a kártékony anyagok a talajba kerülve még éve­ken át is kedvezőtlenül hatnak. Ezek alapján joggal feltételezhető, hogy erdeink károsítása a közeljövőben még akkor is fokozódik, ha a kibo­csátott emissziók mennyisége eset­leg csökkenő tendenciát mutat. Ép­pen ezért nemcsak az erdőgazda­ság, de az egész társadalom szá­mára rendkívül fontos, hogy a ren­delkezésünkre álló különböző szak­mai beavatkozások alkalmazásával erdeink ellenálló képességét vala­mennyi károsító tényezővel szem­ben növeljük. Erősebb és gyakoribb viharok Sajnos, a jövőben a légköri szennyeződésen túlmenően - foko­zottabb mértékben mint eddig- egyéb abiotikus károsító ténye­zőkkel is számolnunk kell. A Hidro- meteorológiaí Intézet előrejelzései szerint ugyanis Közép-Európában az atmoszférikus változások hatásá­ra az elkövetkező 30-50 esztendő folyamán a viharok gyakoriságának és erősségének növekedésével kell számolni. Talán fölösleges hangsú­lyoznunk, hogy ez a már említett beavatkozások szakszerű és idejé­ben történő elvégzését méginkább szükségessé teszi. A beavatkozások egyik legfonto­sabb láncszemét erdeink értékes génalapjának felkutatása, megőrzé­se, valamint szaporítása jelenti. A fafajták olyan egyedeiről van szó, melyek kiváló műszaki jellemzőik mellett a különböző biotikus és abio­tikus károsítókkal szembeni ellenálló képességgel rendelkeznek. Ugyan­akkor a már bevált erdővédelmi eljá­rások sem hanyagolhatok el, me­lyeknél a komplex és főleg a meg­előző védelmi feltételeket kell követ­kezetesen megvalósítani. Igen nagy gyakorlati jelentősége van az erdő- művelési eljárásoknak. Segítségük­kel ugyanis olyan erdőállományok kialakítása lehetséges, melyekben a károsító tényezők aktivizálódásuk­hoz a lehető legkedvezőtlenebb fel­tételeket találják meg. Itt elsősorban az erdőtelepítési, -nevelési és -fel­újítási munkálatok szakszerű és ide­Nos, én úgy gondolom, hogy nagy vonalakban ennyi elég is len­ne iskolánk SZISZ-szervezetének bemutatására. Ami a holnap kezdődő konfe­renciát illeti, nagy várakozással te­kintek elébe. Kíváncsi vagyok, mennyiben lesz más mint az elő­zőek voltak, mennyi új és jobb programot fogad el, vagy javasol. Eddig ugyanis az volt az érzésem, hogy túlontúl sok kötelességet há­rítottak a SZISZ-re, jogkörrel vi­szont nem látták el kellőképpen. Mindez eleve bizonytalanságot, egyfajta passzív hozzáállást ered­ményezett a fiatalok részéről. A konferencián a tanulóifjúsá­gért felelősök szekciójában dolgo­zom majd. Hogy mit mondanék el, ha szót kapnék? Azt, hogy a diák­ság sokkal agilisabb, mint azt a lát­szat mutatja. Van véleményük a jelen problémáiról, van bennük lelkesedés, és véleményem sze­rint egyfajta húzóerőt jelenthetnek az oly sokat emlegetett átalakítási folyamatban. Én segítem a diákokat, megér­tem őket. Tanárként is azt vallom, hogy nem mindig a tanárnak van igaza. Néha mégis úgy érzem, hogy az én kezem is meg van kötve. (szitás) jében történő elvégzésére gondo­lunk, melyek nemcsak a légköri szennyeződéssel szembeni ellenál­ló képesség növelését teszik lehető­vé, hanem mindenekelőtt a vihar- és fagykárok megelőzéséhez is jelen­tősen hozzájárulnak. Intenzifikálás ökológiai módszerekkel Az eddigieket összefoglalva meg­állapíthatjuk: erdeink jelenlegi álla­pota, valamint az azok jövőjét befo­lyásoló előre jelzett változások egyenesen megkövetelik, hogy az erdőgazdaság már a közeljövőben áttérjen ténykedései során az inten- zifikálási és az ökológizálási mód­szerekre. Az intenzifikálást illetően, mindenekelőtt a talaj termőképessé­gének maximális kihasználását, a fa komplex hasznosítását, valamint az erdők össztársadalmi funkciójának maradéktalan és ésszerű biztosítá­sát kell szem előtt tartani, figyelem­be véve természetesen a megválto­zott ökológiai feltételeket és követel­ményeket. Ezzel párhuzamosan al­kalmazni kell az ökologizálás alapel­veit mind az erdőművelés, mind pedig a fakitermelés területén. Ezeknek az alapelveknek minde­nekelőtt a talajról történő fokozatos gondoskodásban, a kedvező víz- háztartás megőrzésében, s végül, de nem utolsósorban a talajjavítás­ban kell megnyilvánulniuk. Egyidejű­leg korlátozni kell a vegyszerek al­kalmazását is, főként azokban az esetekben, amikor ezeknek távlati kihatásai vannak. Az ökologizálás- nak fontos láncszemét képezi a faki­termelési, valamint a szállítási tech­nológiák megváltoztatása, melyek­nél maximális mértékben figyelembe kell venni a talaj védelmét. Rendkí­vüli jelentőséggel bír a kerekes trak­torok használatának korlátozása, s ezzel egyidejűleg a fa drótkötélpá­lyás közelítésének fokozott alkalma­zása. Ez viszont a megfelelő, korsze­rű technika kifejlesztését is szüksé­gessé teszi. A legfontosabb követel­mény a gépek súlyának jelentős csökkentése kell hogy legyen, ami manőverezési képességük növelé­sét és a talaj károsításának mérsék­lését is lehetővé teszi. Régi igazság... Mint az életnek csaknem vala­mennyi területén, itt is érvényes a régi igazság, miszerint az erdő- gazdaság számára minden tekintet­ben a megelőző intézkedések a leg­hatásosabbak és legelőnyösebbek. Közöttük is első helyen az erdők tisztaságának megőrzése áll, ami elsősorban a száraz, beteg egye- dek, kidöntött fák eltávolításával old­ható meg. Nem kisebb jelentőséggel bír az erdötalaj elsavasodásának a megakadályozása vagy legalább mérséklése. Ez egyben a talaj ter­mőerejének a megőrzését is jelenti. Tekintettel arra, hogy az értékes, mesterségesen telepített erdők alapját a megfelelő minőségű cse­meték képezik, ezeket az erdőket csakis egészséges, jól fejlett, a ká­rosítókkal szemben ellenálló cseme­tékkel célszerű kialakítani. Ugyan­akkor szigorúan be kell tartani az előírt ültetési technológiát is. Az er-. dőnevelési eljárásokat - főként a gyérítéseket - elsősorban a fiata­labb erdőállományokban szükséges • elvégezni. A nem megfelelő minősé­gű, beteg fák eltávolítása ugyanis lehetővé teszi, hogy az állományban maradt fák rövid időn belül arányos, nagy koronát fejlesszenek,, s ez egyben optimális fejlődésük záloga is. Végül a minimálisra kell csökken­teni az erdei vadak okozta károsítá­sokat is, mindenekelőtt a vadállo­mány számának mérséklésével. A vázolt feladatok szakszerű el­végzése hozzásegít ahhoz, hogy er­deink hozzájárulva társadalmunk szükségleteinek kielégítéséhez, a jövőben is ellássák feladatukat. KOHÁN ISTVÁN mérnök, kandidátus, az Erdőgazdasági Kutatóintézet tudományos munkatársa KATÓCS GYULA A speciális mérő- és diagnosztikai műszerek fokozzák a villamos beren­dezések, főleg a turbinák hatásfo­kát az Első Brnói Gépgyár Klement Gottwald Vállalatá­nál. Az itt előállított gázturbinák kivitel­re készülnek a Szovjetunióban épülő tranzit gáz­vezetékhez. Felvé­telünkön Pavel Ra- dek villamos regulációs lemeze­ket ellenőriz. (Vít Koreák felvétele - ŐTK) A SZISZ ORSZÁGOS KONFERENCIÁJA - PRÁGA - 1989. november 11-12. a tanárnak van igaza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents