Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)

1989-11-10 / 265. szám, péntek

Javuló vendéglátás a Csallóközben Szálloda a város szívében Júniusban új szállodával gyara­podott Dunaszerdahely (Dunajská Streda). Eszményi helyen, közvetle­nül a város szívében nyitották meg a Bihari szállót. Hadd tegyem hozzá, valóban nagy szükség volt már rá. A csallóközi város, termálfürdőjének köszönhetően mára fürdővárossá lépett elő. Nyári napokon csak úgy hemzseg a turistáktól. Feltehetően még többen is jönnének, ha lenne hol elszállásolni őket. Ezen a gon­don enyhített valamelyest a Bihari szálló. ipar legfájóbb pontja. Volt úgy, hogy szombaton és vasárnap én jöttem be vagy a helyettesem, hogy főz­zünk. Sót, ma is megfogom a faka­nalat, ha kell, mert a személyi állo­mány még mindig nincs teljesen fel­töltve. örültem, ha háztartásbeli asszonyok jelentkeztek szobaasz- szonynak vagy a konyhába, kisegí­tésre. Sajnos, legtöbbjük nem ma­radt sokáig. Ennek ellenére igyek­szünk úgy tenni a dolgunkat, hogy a vendég mindebből semmit sem vegyen észre. Talán nem is vett Egy patinás épületet alakítottak át erre a célra, amely korábban iroda­ház volt. A Jednota fogyasztási szö­vetkezet dicséretére legyen mond­va, hogy vállalkozott a felújításra, mert keresve sem talált volna alkal­masabb helyet és épületet. Az em­berek ma ugyanis gyakran elvárják, hogy ha már szállodai szobát bérel­nek, akkor az legyen patinás, olyan, amelynek a falaiból történelem su­gárzik. A név megválasztásában is a múlt tisztelete érvényesült, amikor a szállodát Bihari Jánosról, az 1770 és 1820 között élt világhírű ci­gányprímásról nevezték el, aki a kö­zeli Nagyabonyban (Vel'ké Blahovo) született. Közrejátszott az is, hogy az épület alagsorában korábban már üzemelt a népszerű Bihari boro­zó, amely most átalakítva és felújít­va ismét fogadja vendégeit.- Természetesen az ötlettől a megvalósításig - ahogy ez lenni szokott -, hosszú, bosszantóan hosszú idő telt el - mondja Cerovsky József mérnök, az új szálloda veze­tője. - Régóta fontolgattuk már, hogy ebből az épületből szállodát kell csinálni, mert az isten is annak teremtette. Mennyit kellett azonban verekednünk azért, hogy az összes szükséges hozzájárulást és jóváha­gyást megkapjuk! Nálunk valahogy ódzkodnak attól, hogy régi épülete­ket újítsanak fel vendéglátóipari cél­ra. Azt tartják, hogy egyszerűbb és talán olcsobb is új szállodát építeni típusterv szerint. Néha teljesen fi­gyelmen kívül hagyják, a vendég hol érzi jól magát. Mert merem állítani, hogy az ilyen szállodában, mint a mienk, jobban érzi magát, mint panelfalak között.- Ez egy B kategóriájú, egycsilla­gos szálloda - folytatja az igazgató. ' - A kávéház és az étterem másod- osztályú, akárcsak a borozó. A szál­lodai részben 45 személyt szállásol­hatunk el egy- és kétágyas szo­bákban, illetve van még két lak­osztályunk igényesebb vendégek részére. Szükség esetén ezenkívül 14 pótágyat állíthatunk be. A kávé­házban 46, az étteremben 72, a bo­rozóban 108 vendéget láthatunk el egyidöben. A kávéházban videoklip- peket vetítünk, úgyszólván szünet nélkül, a borozóban eredeti jó ci­gányzene lesz, ahogy az a szálloda nevéhez illik. Az alagsori raktártól, a konyhán, éttermen és kávéházon keresztül a lakosztályokig körbejártam min­dent. Állíthatom, hogy valóban sike­rült átmenteni egy kis hangulatot a múltból. Ez elsősorban a felújítást kivitelező Járási Építőipari Vállalat és a belső kivitelezést végző Ister érdeme. De vajon milyen az a szol­gáltatás, amit az ódon falak között nyújtanak? A mai kemény versen­gésben hogyan sikerül elfogadtatni egy szállodát, amelynek csak jövője van, múltja nincs?- Beindítani ma egy szállodát, borzasztóan nehéz dolog - vála­szolta Cerovszky József. - Azt hi­szem, nem szentségtörés, ha ki­mondom, válságban van a szálloda- ipar és a vendéglátás. Kevés a való­ban jó szakember, nincs utánpótlás. A konyhai munkaerő a vendéglátó­Cerovsky József mérnök, a szállo­da vezetője és a főszakács a na­pi étlapot beszéli meg. észre, mert eddig általában minden­ki elégedett volt. Pedig legalább felerészben külföldiek, NDK-beli, lengyel és magyar turisták szálltak meg nálunk, és természetesen cse­hek nagy számban. Elégedettsé­gükre vall, hogy sokan már jövőre foglaltak maguknak szobát. A hely- foglalással kezdetben némi baj volt. A Tatratour általában egy-két napra biztosított nekünk átutazóvendége­ket, s ez számunkra nem előnyös. Később más utazási irodákkal is kapcsolatba léptünk, egyhetes tur­nusokban váltották egymást a ven­dégek. Jövőre már kéthetes turnu­sokat is szervezünk. Szeretnénk több fürdóvendéget biztosítani a téli hónapokra is, elvégre a termálfürdő az egész évben üzemel. Talán má­soknak, a városnak is jobb propa­gandát kellene kifejtenie a termálfür­dő népszerűsítése érdekében. Ne­künk a legjobb reklám a jó konyha, az előzékeny felszolgálás, a hibátlan gondoskodás... A Bihari szálló konyhája a rövid idő alatt és a nehézségek ellenére máris jó hírnevet vívott ki magának. Mindent megtett annak érdekében, hogy a szálloda megfelelően illesz­kedjen be az idegenforgalom vérke­ringésébe. Ezért a tervekről faggat­tam a szálloda vezetőjét, Cerovsky Józsefet.- Tudjuk, szolgáltatásainkkal nemcsak magunkat, hanem a vá­rost, a járást és az egész Csallóközt is reprezentáljuk. Ennek megfelelő­en igyekszünk például a táj jellegé­nek megfelelően magyarosan főzni. A Csallóköznek csodálatosan szép tájai vannak. A jövőben kiránduláso­kat, gulyáspartikat, disznótoros va­csorákat akarunk szervezni a Kis- Duna vagy az öreg Duna partján. Arra is gondoltunk, hogy az utazási iro­dák közvetítésével távolról jött ven­dégeinknek társasutazásokat szer­vezünk a Csallóköz távolabbi részei­be, Bratislavába, esetlegi Magyaror­szágra, a közeli Győrbe, vagy Ausztriába, Bécsbe. Minden kezdet nehéz, de mi szeretnénk minél ha­marabb túltenni magunkat e kezdeti nehézségeken, és kifogástalan szol­gáltatással csábítani a vendégeket, népszerűsíteni szőkébb pátriánkat. Egyelőre minden jel arra vall, hogy ez sikerül is. PALÁGYI LAJOS Az étterem ízléses belső kiképzése. Fogas Ferenc felvételei ORVOSI TANÁCSADÓ A gombamérgezés A gombamérgezések, a széndio­xid- és gyógyszermérgezésekkel együtt, a leggyakrabban előforduló heveny mérgezések közé tartoznak. Valódi gombamérgezésről akkor be­szélünk, ha a beteg mérges gombát fogyasztott, ami legtöbbször téve­désből történik meg. Az ehető gom­bák is okozhatnak azonban mérge­zést, mégpedig azokban az esetek­ben, amikor a helytelen tárolás kö­vetkeztében az emberi szervezetre káros mérgező anyagok halmozód­nak fel bennük. A gomba a kénye­sebb élelmiszerek közé tartozik. Mé­reganyagok elsősorban az öreg, elázott, fagyott és műanyagzacskó­ban tárolt (befülledt) gombákban fej­lődhetnek ki. Helytelen az a nézet, hogy a felmelegített gomba mérge­zővé válik. Fontos azonban, hogy a gombát a melegítés előtt megfele­lő helyen és hőmérsékleten (hűtő- szekrényben) tároljuk. A rosszul tá­rolt gomba fogyasztása után gyako­riak a különböző emésztési zavarok: étvágytalanság, hányás, hasfájás stb. Előfordulhat ún. látszólagos- gombamérgezés is, pl. eperoham formájában, melyet azonban nem a gomba mérgező anyagai, hanem az ehető gomba nehéz emészthető­sége válthat ki. A látszólagos gom­bamérgezésre akkor kell gondolni, hogyha a gombát fogyasztott társa­ságból csak egy valakinél jelentkez­nek tünetek. Az ehető gombák a természetben fertőződhetnek baktériumokkal, a rágcsálók váladékaival és a legyek közvetítésével is. Tudni kell, hogy panaszok keletkezhetnek a nyers, vagy a nagyobb mennyiségű, félig párolt gomba elfogyasztása után is. Az ehető gombák okozta mérgezé­sek, rosszullétek általában nem ha­lálosak, de ennek ellenére nem árt az óvatosság és az emésztőrend­szer fölösleges terhelésének elkerü­lése! Ritkán fordult elő, de érdemes azt is tudni, hogy a nagy mennyisé­gű, esetleg nagy darabokra felmetélt gomba bélelzáródást is okozhat, amit csak sebészeti úton lehet gyó­gyítani. A mérges gombák okozta valódi mérgezések sokszor nagyon szo­morú családi események, mivel az egyén túlélése általában az elfo­gyasztott gomba fajtájától és meny- nyiségétől függ. Ha a beteg túléli a mérgezés heveny fázisát, az még nem jelenti a teljes kigyógyulást, mivel gyakoriak a tartós szövődmé­nyek. A súlyos, gyakran halálos gombamérgezések okozói elsősor­ban a gyilkos galóca és a vele rokon mérges gombák. Az amatoxin nevű Független bírák? Nehéz addig a bírói függetlenségről beszélni, amíg a rokkant­nak mondott valutaüzérek méjg a mellényzsebükben is több pénzt hordanak, mint amennyi egy hivatásos bíró egész havi jövedelme - hökkentette meg hallgatóságát szokatlan párhuza­mával egy tanácskozás felszólalója. Megjegyzése nem aratott ugyan osztatlan sikert (hisz manapság mindenki a magasabb fizetés, munkája magasabb anyagi megbecsülése mellett érvel), azzal viszont mindenki egyetértett, a bírák függetlensége nem olyan kérdés, amelyet egyszerűen le lehet söpörni az asztalról, törölni a sürgős megoldásra váró problémák jegyzékéről. Az elmúlt évtizedekben problémamentesnek tekintettük ezt a kérdést is. Igaz, nem egészen megalapozatlanul. Az alkotmány és a bíróságok szervezetéről szóló törvény tökéletesnek látszó garanciákat tartalmaz; mindkét dokumentum leszögezi, hogy a bírák függetlenek „funkciójuk gyakorlásánál", csak a szocia­lista állam jogrendjének vannak alávetve, a bíráskodás során vagy az azzal kapcsolatban elkövetett bűncselekményekért csak az őket megválasztó szerv jóváhagyásával indítható ellenük büntető eljárás, és nem utolsósorban, hogy tisztségükből is csak az őket megválasztó szerv mozdíthatja el őket. Ezzel tulajdonképpen törvényeink megválaszolták azt a legfontosabb kérdést: kitől legyen független a bíró? Mindenkitől, akinek bármi érdeke fűződhet bármely tett kimeneteléhez, legyen az magán- személy vagy köztisztviselő, illetve bármilyen állami vagy társa­dalmi szerv. Törvényeink egyebek közt igazságos ítélkedésre kötelezték a bírákat, s ugyan dönthetnének-e igazságosan egy az állam vagy az igazságügyi minisztérium elleni perben, ha nem lennének tőlük is függetlenek. Függetlenségük legjelentősebb garanciájának tekinthetjük tehát azt, hogy törvényhozó testület választja, s csak az mozdíthatja el őket állásukból. Nem egészen érdektelen, hogy a Szovjetunióban (mert először itt vetették fel ezt a kérdést), a bírák a választás és a visszahívhatóság révén inkább a helyi szervektől függtek, mint a törvényhozó testületek­től, melyeknek törvényeit alkalmazniuk kellett. Mindezek ismeretében a szovjet sajtóból, politikai életből kritikátlanul átvett probléma hangoztatásának tűnhetne az egész kérdéskör. A valóság, sajnos, nem igazolja ezt a kényelmes feltételezést. A szocialista igazságszolgáltatás kérdéseivel fog­lalkozó szaklap (Socialistické súdnictvo) például hírt adott egy, a bírák körében végzett felmérésről. A bírák névtelenül feleltek arra a kérdésre, találkoztak-e pályafutásuk során az ítélkezésbe (^való törvényellenes beavatkozással. A kapott válaszok még a mértékadó vélemény szerint is „jelentős mértékben kitéröek“ voltak, s még így is csak egyötödük volt tagadó. Jellemzőként emelhető ki az idősebb bírák válasza, hogy a bírói függetlensé­get sértő beavatkozások három évtizeddel ezelőtt annyira gya­koriak voltak, hogy ezzel szemben ma jelentéktelennek, nem létezőnek tekinthetjük e jelenséget, valamint annak a bírónak a válaszát is, akit saját bevallása szerint sohasem próbáltak közvetlenül befolyásolni döntéshozatalában, s a társai éppen ezért szerencsés bírónak tekintik őt. Nem látszatprobléma tehát a bírák függetlensége. Sőt, különle­ges időszerűséggel ruházzák fel az új alkotmány előkészítésével kapcsolatos munkálatok. Ezzel kapcsolatban nem feledkezhe­tünk meg arról az évszázados tapasztalatról, hogy a bírák függetlensége, magyarán a társadalomban elfoglalt (anyagilag is) kiváltságos helyzete az igazságos ítéletek garanciája. Nem meliözhetőek azonban Milán Óic igazságügy-miniszter szem­pontjai sem, aki a bírák kiváltságaival egyidejűleg hangoztatja a tehetségük, erkölcsi tartásuk és világnézetük fontosságát. Végül is nem lehet vita tárgya, befolyásolható-e törvénytelen eszközökkel, a függetlenséget sértő befolyással egy, az igaz­sághoz, az emberiességhez ragaszkodó bíró. FEKETE MARIAN méreganyaga belekerül a vérbe és leginkább a máj, vese és bél sejtjeit károsítja. 1-2 középnagyságú galó­ca elfogyasztása már halálos lehet. Természetesen azonban a halálos adag függ az egyén súlyától is. A gyerekeknél jóval kisebb adag is már súlyos következményekkel jár. A tünetek a gomba elfogyasztása után kb. 8 órával kezdődnek és az elfogyasztott mennyiségtől függően 1 -4 napig tartanak. Leggyakrabban hasgörcsök kínozzák a beteget, me­lyeket hányás, hasmenés, levertség, fáradtság kísér. Idejekorán való gyó­gyítással a könnyű és közepesen súlyos gombamérgezések eredmé­nyesen befolyásolhatók. Ezért lé­nyeges tökéletesen ismerni a gom­bamérgezéskor nyújtandó elsőse­gély minden részletét. A laikusok általában eszméletnél levő betegekkel találkozhatnak, akiknél az alapéletfunkciók (léleg­zés, vérkeringés) egyelőre normáli­san működnek. A szükséges teen­dőket a következőkben foglalhatjuk össze: 1. Keressük meg a mérgezést kivál­tó gombát, vagy annak darabját, hogy a szakember pontosan meg­határozhassa, milyen fajtáról van szó. Ez azért is fontos, hogy az orvos megkezdhesse a gyógyítást azoknál az egyéneknél is, akik szin­tén fogyasztottak a gombából, de még nem léptek fel náluk a mérge­zés tünetei. 2. Nagyon fontos, hogy az orvosnak megbízható, pontos információkat tudjunk adni a tünetek fokozatos kialakulásáról, milyenségükről, vala­mint az elfogyasztás és az első tünetek megjelenése közötti időtar­tamról. 3. Ajánlatos a mérgező anyagot a szervezetben hígítani, s ezért a felnőttekkel egy liter, gyerekekkel hatéves korig 2-4 deciliter vizet ita­tunk meg. A méreg bélből való fel­szívódását csökkenti a széntabletta is (4, gyerekeknél 1-2 tabletta), amely magához köti a méreganya­gokat. 4. Amennyiben a tünetek röviddel a gomba elfogyasztása után jelent­keznek, igyekezzünk meghányatni a beteget. Ezt a legkönnyebben a garat mechanikus ingerlésével vagy sós víz itatásával érhetjük el. 5. Végezetül a beteget mielőbb szállítsuk kórházba. A súlyos gombamérgezéseknél az eszméletlenség állapota rövid időn belül kialakulhat. Ilyenkor az elsősegélynyújtáson belül elsősor­ban az alapéletfunkciók fenntartásá­ra törekedjünk és ne késlekedjünk a kórházba szállítással. A gombamérgezések hazánkban szezonálisan, általában júniustól augusztus végéig fordulnak elő. A súlyos és halálos mérgezések nemcsak a károsultak családjai, ha­nem a gyakorló orvosok számára is a legszomorúbb esetek közé tartoz­nak, melyek legtöbbször a tudatlan­ság és az alaptalan magabiztosság következményei. Dr. JÁN VASIL ÚJ SZÚ 4 1989. XI. 10.

Next

/
Thumbnails
Contents