Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)

1989-11-09 / 264. szám, csütörtök

Kultúrpolitika - elvek és gyakorlat A legjobbak között Beszélgetés a bodrogközi és Ung-vidéki magyar tanítási nyelvű alapiskolákról Szúnyog Géza a Tőketerebesi (Trebisov) Járási Nemzeti Bizottság oktatási osztályának munkatársa, tanfelügyelő, akinek a hatáskörébe tartoznak többek között a magyar tanítási nyelvű alapiskolák. Vele ké­szült az alábbi beszélgetés.- Hogyan jellemezné általában a járás magyar tanítási nyelvű alap­iskoláit?- Harmadik éve töltöm be ezt a tisztséget. Tapasztalataim, de az. igazgatókkal folytatott beszélgeté­seim alapján is elmondhatom, isko­láink helyzete szilárd. A szülők igé­nyei szerint adottak a lehetőségek az anyanyelvi nevelésre és oktatás­ra. Tíz-tizenöt évre visszatekintve, lényeges csökkenés nincs. Igaz, volt körzetesítés, épp nemrégiben tud­tam meg, hogy körülbelül húsz ma­gyar iskolát integráltak. Ez a folya­mat azonban egy ideje megállt. A magyar iskolák életképesek, erő­sek, az eredményességet tekintve szintén megállják helyüket. A reál tantárgyakból meg különösen, a ki­lenc egy-nyolc osztályos magyar is­kolából több a járás legjobb tíz isko­lája között szerepel. Nagyban hoz­zájárultak például ahhoz, hogy a ke­rületben első helyet ért el a járás a nyolcvanhét-nyolcvannyolcas tan­évben. Bélyt (Biel), Nagygérest (Vel'ky Hores), Vajánt (Vojany), Ki- rályhelmecet (Král'. Chlmec), Nagy- kapost (Veiké Kapusany), Bodrog- szerdahelyt (Streda nad Bodrogom) említhetem többek között.- Milyen feltételek között működ­nek a magyar iskolák?- Semmilyen hátrányt, megkülön­böztetést nem tapasztalunk. A nagy iskolákra gondolva pedig elmondha­tom, hogy jobb körülmények között dolgoznak, mint némely szlovák is­kola. Korszerű segédeszközökkel rendelkeznek, számítógépekkel, melyekből egyik-másik helyen több is van, Királyhelmecen például tíz darab. Ez utóbbi egyike azoknak az iskoláknak, melyek nemcsak hogy másokat is képesek megtanítani a számítógép kezelésére, de ezek­kel a gépekkel készítik az órarendet, tartják nyilván a raktári készletet.-Az osztályok, napközik, étkez­dék nem túlzsúfoltak?- Annak idején általában úgy épí­tették az iskolákat, hogy több gye­rekre számítottak, mondjuk, éven­ként három osztályra. Közben azon­ban úgy alakult a helyzet, hogy a fal­vakból sokan elköltöznek vagy csök­ken a születések száma, tehát még üres, pontosabban különböző neve­lési-oktatási célokra hasznosítható tantermek is vannak. A városi isko­lákban más a helyzet, beleértve a napköziket és étkezdéket is, de egészében véve járásunkban nem jellemző a zsúfoltság, és csak né­hány iskola küzd épületgondokkal, melyek azonban fokozatosan meg­oldódnak. Elmondhatom, ideális kö­rülmények között tanítunk. Csak akarni kell.- Milyen az iskolák kapcsolata a nemzeti bizottságokkal?- Az igazgatótól függ. Nevezete­sen attól, mennyire tekinti fontosnak a kapcsolatot, és miként tud élni vele. Ha megfelelő módon, akkor ott az iskola munkáját nemcsak nagyra értékelik, hanem segítik is. Például a királyhelmeci, nagykaposi, bélyi, nagyszelmenci (Veiké Slemence), vajáni iskola és hnb között igazán jó az együttműködés. Természetesen, a pedagógustól is sok függ. Ha látja a hnb, hogy a pedagógusok aktívak a faluban, akkor mindjárt másként viszonyul az iskolához. Fontos ez a szülők szemszögéből nézve is, csak szívesebben bízzák gyermekü­ket olyan pedagógusokra, akik aktí­vak, mondjuk kulturális téren. Nagy- kaposon például fantasztikusan jó kapcsolat alakult ki az iskola és a szülők között.- Ha már a pedagógusokra tere­lődött a szó, megkérdezem, van-e elegendő képesített tanerő a ma­gyar tanítási nyelvű iskolákban?- Mindössze hat-hét hiányzik je­lenleg, úgyhogy e tekintetben job­ban állunk, mint a szlovák iskolák. Messzebbre nézve azonban, a két­ezredik évig körülbelül száz-száztíz pedagógus megy nyugdíjba, felvető­dik tehát a kérdés, hogyan gondos­kodni az utánpótlásról. Érdeklődés lenne, de Nyitra eddig kevés jelent­kezőt vett fel, reméljük változik a helyzet. Talán nem ártana, ha Presovban nyitnának nappali tago­zatot magyar tanerők képzésére. Most, ismétlem, még jó a helyzet, nevelőből meg sok is van. Testneve­lés és rajz szakosok hiányoznak.- Szeptember elsejétől Ágcser- nyőben (Öierna nad Tisou) magyar alapiskolai osztály is működik immár, és visszaállítottak egy kisiskolát, Bacskában (Backa).- Igen, megvitattuk a párt okta­tásüggyel foglalkozó tavaszi köz­ponti bizottsági üléseinek anyagát, és arra a következtetésre jutottunk, hogy ha mutatkozik igény a szülők részéről, visszaállítjuk az annak ide­jén megszüntetett, illetve körzetesí- tett kisiskolákat. Jött is ilyen kérés Abaráról (Oborín), Zemplénből (Zemplín), Zétényből (Zatín), Bács­kából. Kollégáimmal többször meg­fordultunk ezekben a községekben, felmértük a helyzetet, és kiderült, hogy nem mindenütt lehet eleget tenni a kérésnek, legalábbis egyelő­re. Abarán például az egykori iskola épületbe az óvoda költözött. Ha újat építenének, vagy nyílna más lehető­ség, akkor már jövőre meg lehetne valósítani a tervet. Zemplénben elő­ször tizenhat szülő akarta a iskolát, végül csak öten maradtak, mivel a többi úgy gondolta, hogy ha már Bodrogszerdahelyre járnak dolgoz­ni, akkor viszik magukkal oda agye­reket, jobbak ott a feltételek, nem összevont osztályban kell tanulni. Bacskában kitartottak kérésük mel­lett a szülők, ott meg is kezdődött újra a tanítás. Szeretném hangsú­lyozni, a szülőkön áll vagy bukik, hogy lesz-e ismét iskola a faluban, a járási szervek nem gördítenek akadályt a visszaállítás útjába.- Végezetül: tapasztalhatók-e már a ,,keleti végeken“ változások az iskolák működésében, szervezé­sében, irányításában. Magyarán: kevesebb-e a papírmunka, és mu- tatkoznak-e már jelei egyfajta, az eddiginél önállóbb nevelő-oktató te­vékenységnek?- Az iskolák vezetőinek egyik leg­utóbbi értekezletén elhangzott, hogy az igazgatóknak nagyobb jogkört kell adni, ne csak a járás utasításai szerint cselekedjenek. Oktatási osz­tályunk vezetője hangsúlyozta, hogy például az elmúlt tanév értékelését már nem adják le írásban. Igyek­szünk mentesíteni a pedagógusokat a fölösleges papírmunkától, jelenté­sek írásától. Kértük az igazgatókat, a tantestület tagjai között egyformán osszák el a feladatokat. Elhangzott továbbá, hogy kevesebb lesz a gyű­lés, csak abban az esetben hívják össze a pedagógusokat, ha konkrét kérdéseket kell megvitatni. Elsőren­dű feladat a tanítás. BODNÁR GYULA A szlovák fiatalok Dotyky című irodalmi és művészeti folyóirata legújabb, nyolca­dik számában négy oldalon közöl képes interjút elsőkötetes költőnkkel, Juhász R. Józseffel, azaz Rokkóval, akinek Kor­szerű szendvics című könyve az idén tavasszal jelent meg a Madách kiadó gondozásában. Az érsekújvári (Nővé Zámky), huszon­hat éves irodalmár nem költőnek, inkább kísérletező művésznek vallja magát: mail- arttal, vizuális, akusztikus és akciókölté­szettel foglalkozik, Lubos Dojcan kérdé­seire válaszolva, az experimentális költé­szet berkeibe kalauzolja az olvasót, s részletesen elemzi A pók halála című vizuális elbeszélését. Az érdekes, jól felé­pített beszélgetés élményét csak a rossz minőségű illusztrációs képanyag csök­kenti némiképpen. Ugyanebben a számban még egy ha­zai magyar vonatkozású írás olvasható Ezzel a címmel a Rudé právo néhány nappal ezelőtt interjút közölt Jaroslav Öejkával, a CSKP KB kul­turális alosztályának vezetőjével pártunk jelenlegi kultúrpolitikájáról. A beszélgetést az alábbiakban is­mertetjük. A lap munkatársának kérdéseire válaszolva Jaroslav Cejka hangsú­lyozta, hogy a kultúrpolitika alapelvei- a kulturális élet demokratizálása, a kulturális örökség védelme, az emberek alkotókészségének, erköl­csi és esztétikai érzékének fejleszté­se - nem változnak. Ami változik: ezeknek az alapelveknek az értel­mezése és érvényesítése. Példa­ként azt hozta fel, hogy egy osztrák munkásnak majdnem úgy kell spó­rolnia a Bécsi Operába szóló jegyre, mint egy üdülésre, ezért nem hagyja a jegyet egykönnyen elveszni, mint ahogy azt a mi nézőink teszik, akik a szakszervezet jóvoltából az egyébként is olcsó jegyet féláron kapják meg, egyenesen a műhelybe vagy az asztalukra, így aztán köny- nyen lemondanak az előadás meg­tekintéséről; elég, ha a televízió az­nap este szórakoztató műsort vagy sportközvetítést tűz műsorra. Ilyen és hasonló tapasztalatok vezettek ahhoz, hogy az átalakítás nemcsak a gazdasági szférában vált elkerül­hetetlenné, hanem a kulturális élet­ben is. Fő célkitűzésünk ezen a terü­leten is a demokratizálás - mondta Jaroslav Cejka de új, tökéletesí­tett formában, az eredeti kultúrpoliti­kai elveknek torzulásoktól mentes változatához igazodva. Mindez azt jelenti, hogy a művészi alkotómun­káról maguknak a művészeknek és a művészeti intézmények arra hiva­tott, képzett munkatársainak kellene dönteniük. A művészi értékek ter­jesztése és megítélése során figye­lembe kell venni az olvasók, a nézők és hallgatók véleményét és igényeit, csakúgy, mint a kritikusokét. A kul­túrpolitika eme érzékeny területén természetesen szem előtt kell tartani az államérdekeket is, de azokat nem szabad fölé rendelni az emberek érdeklődésének és igényeinek. Ez ellentmondáshoz vezetne, hiszen a szocialista állam érdekeinek azo­nosnak kell lenniük a nép érdekeivel- hangsúlyozta Jaroslav Cejka. A kiadókat érintő változásokat ab­ban jelölte meg, hogy a kiadói ter­vekbe besorolhatók olyan cseh és szlovák - akár nálunk, akár külföl­dön íródott - müvek, amelyek művé­szi értéket képviselnek, nem feste­nek torzított képet a csehszlovákiai valóságról, s nem kommunistaelle­nes szellemben készültek. Kiadá­suknak persze az is feltétele, hogy maguk a szerzők is kezdeményez­zék azt, hiszen sokan nem töreked­nek erre, előnyben részesítik műveik Nyugaton való megjelentetését. Sokkal egyszerűbbnek ítéli meg a helyzetet Jaroslav Cejka a művé­szet más területein, a színházi élet­ben, a film-, a képzőművészetben és a zenében. Néhány rendezvény, például a Prágai képzőművészek szalonja kiállítás vagy a 12.15 cso­port bemutatkozása megmutatta, hogy a jövőben már senki sem be­szélheti ki magát arra, hogy nálunk korlátozzák a művészeti életet, betil­tanak vagy elnyomnak egyes szer­zőket vagy képzőművészeti irányza­tokat. Az idei ostravai országos színművészeti feszvitál, A színház Archleb Gály Tamara tollából, aki az ugyancsak érsekújvári Stúdió Érté által a nyáron másodízben megrendezett Ex­perimentális Művészetek Nemzetközi Fesztiváljáról számol be részletesen. A Stúdió Érté, melyet négy fiatal (Ju­hász R. József, Mészáros Ottó, Németh Ilona és Simon Attila) alapított az említett művészetek támogatására az újvári Cse- madok-szervezet égisze alatt még 1987- ben, az idei júniusi fesztiválon a hazai fiatalokon kívül jugoszláviai, kárpátaljai, magyarországi, egyesült államokbeli és kanadai művészeket látott vendégül. A szervezők mindenképpen dicséretet ér­demelnek úttörő kezdeményezésükért, s amiért reményt adtak arra, hogy az egykori mozgalmas kulturális központ - Kassák szülőhelye - ismét visszanyeri egykori jelentőségét - írja a szerző. (-haraszti) a mának, szintén hozzájárult, vagy legalábbis hozzá kellene járulnia ah­hoz, hogy kijózanodjanak azok, akik a ,,tabu“ témák vagy személyiségek felszabadításáért harcolnak. Lega­lábbis erre tudok következtetni a saj­tóban megjelent kritikákból, melyek megállapították, hogy a szlovák színművészek azért arattak sikert, meri kialakult színházi szemlélettel és kétségtelen minőséggel érkeztek a seregszemlére, míg a csehek olyan témákhoz és szerzőkhöz nyúl­tak, melyeknek tiltott gyümölcs ízük volt, fejtette ki véleményét a kulturá­lis alosztály vezetője. A Rudé právo munkatársa ezután rákérdezett: mi az igazság abban, hogy néhány művészi alkotás még mindig be van tiltva és újabb tiltó rendelkezések születnek néhány művész tevékenységével kapcsolat­ban. A riporter arról is szólt, hogy a lap olvasói nem is tesznek fel egyéb, kultúrával kapcsolatos kér­déseket. Ami a hatvanas években nálunk kiadott müveket illeti - fejtet­te ki válaszában Jaroslav Cejka -, a zárolt anyagok közül jónéhányat már felszabadítottak a nyilvános könyvtárak számára (persze, ha megfelelő állapotban voltak). Ez a folyamat valószínűleg folytatódik. Döntés született az ún. dobozos fil­mek bemutatásáról is. Az elsők ezek közül az új év táján kerülnek a mo­zikba, a többi pedig fokozatosan, amint elkészülnek a másolataik. - Úgy gondolom, ez helyes - jelen­tette ki Jaroslav Cejka egyrészt nyernek vele az emberek, akik való­ban érdeklődnek a filmművészet iránt, s hozzájuthatnak bizonyos két­ségtelen művészi értékekhez (pél­dául Evald Schorm vagy Menzel filmjeire gondolok itt), másrészt vég­re megszűnik a mesterségesen táp­lált mítosz egyes alkotások körül. Egészen másként ítéljük azonban meg a kifejezetten antikommunista alkotásokat, amelyek nemcsak kül­földön, hanem itt-ott nálunk is fel­bukkannak. Ellene vagyok a felesle­ges tiltásoknak. Azt azonban már nem akarom, hogy mérgező anya­gokat tartalmazó gyümölcs szétosz­tásához bármi közöm legyen.- Úgy tudom, az embereket ma­napság az érdekli, kinek a tevékeny­ségét tiltották be bizonyos felhívá­sok kapcsán. Szeretném megragad­ni az alkalmat, hogy teljes felelős­séggel kijelentsem: sem a központi szervek, sem a pártszervek nem adtak ki semmiféle tiltó rendelke­zést, bár az ügyben különböző nyo­másoknak voltak kitéve. Mindig akadnak emberek, akik a művészi értékek terjesztését valamiféle, a művészeknek nyújtott jótékonysá­gi akcióként értelmezik. Ez azonban tévedés. A művészi értékek terjesz­tésével az olvasót, a nézőt és a hall­gatót szolgáljuk. Mégsem tagadhat­juk meg a valódi értékekhez való jogukat csak azért, mert azok alkotói eltérő nézeteket vallanak, s többnyi­re megdöbbentő politikai éretlen­ségről tesznek tanúbizonyságot. Másrészt naiv dolog lenne és nem vallana politikai előrelátásra, ha sze­met hunynánk afölött, hogy némely kulturális intézmény, napilap és fo­lyóirat éppen azoknak a művészek­nek igyekszik teret adni, akik szélső­séges, egyes esetekben nyílt szo­cialistaellenes álláspontra helyez­kedtek. Itt viszont meg kell követelni az intézménynek és a tájékoztató eszközök felelős vezetőitől, hogy munkatársaik és a művészek kivá­lasztásánál ne engedjék meg, hogy politikai visszaélésekre kerülhessen sor. Ezen a téren senki sem ruház­hatja át saját felelősségét másra, nem hivatkozhat „világos irányel­vekre" vagy bizonyos névsorokra, melyek fő összeállítója és legélén­kebb terjesztője a Szabad Európa. Arra a kérdésre, hogy miként kö­vethető tehát a párt kultúrpolitikája egységes érvényesítésének elve, Jaroslav Cejka így válaszolt: - Csak­is a kommunisták és a kulturális dolgozók összefogásával, azoknak az elveknek a megtartásával, ame­lyekről szó volt, s azoknak a határo­zatoknak a következetes megtartá­sával, amelyek nemcsak a pártszer­vek tanácskozásain születtek, ha­nem olyan viták alkalmával is, me­lyek a művészeti szövetségek és kulturális intézmények pártalapszer- vezeteiben zajlottak le. -hó­Dúdor István negyven éve Kegyetlen vagy, Sors, igaz­ságtalan. Valakinek két marokkal méred a terméketlen, hiábavaló éveket; annak adsz, akinek ujjai közül kifolyik a Csoda. Akinek kül­detése van, a tehetséges fiút, go­nosz egykedvűséggel eltaszítod a festőállvány elöl, kezéből kivered az ecsetet, palettát, elveszed tőle a férfikor legter­mékenyebb éveit, az öregkor letisz­tult bölcsességét. Legalább arra lennél tekintettel, akinek élete úgyis vesszőfutás, szív- szakasztó ver­seny az idővel, hisz tudja, senki más nem végez­heti el helyette a munkát. Aki ugyan egész zak­latott életében ar­cán hordozta nyá­las csókodat, ám nem kért belőle, mert saját kezébe vette életét. S hogy még füg­getlenebb legyen tőled, te őskaján, kirekesztette ma­gát, kicsukta ma­gát minden törvé­nyedből, leköpte zsarnoki tábláidat. Művelte a csodát. S míg mi magya­ráztuk, körbejár­tuk, ő figyelt ben­nünket s vívta egyenlőtlen harcát. Nem lehetett vele osztozni, nem kért megalkuvásainkból. Pedig só­várogta a szeretetet, annak bűvö­letében élt, ezért menekült állan­dóan, akár az űzött vad, csapódott baráttól barátig, míg meg nem fog­ta kezét a Múzsa. Akkor megszűn­tünk számára létezni. Ilyenkor fél­revonult, s csak a küzdelem érde­kelte, eszelős gyorsasággal fes­tett, kapkodva, hisz alig győzte kézzel, szívvel, aggyal tolmácsolni mindazt, ami megszólalt benne. Versenyt futott az idővel. Elnézve gyávaságunkat, élni nem tudásunkat, élte az egyetlen életet, a felsrófoltat, a nagy lángon égőt, a katartikus erejűt, ami az igazi alkotáshoz kellett, a csoda Az ugyancsak korán elhunyt barát, pályatárs, Bácskái Béla büsztje mellett, a Nógrádi Galéri­ában, röviddel halála előtt (Hermel ödön felvétele) bűvöletéhez. S mert lehet még élőként elmerülni, s lehet a halálon túl is élni, úgy érzem, Dúdor Pistá­nak sikerült, ami csak keveseknek adatik meg: most, két évvel a halá­la után is él, itt jár közöttünk, tisztán láthatjuk szétbombázottan, meggyötörtén is szelíd arcát, szo­morú tekintetét. Negyven éve, hogy megszületett. (kövesdi) A Dotykyben olvastuk DJ SZÓ (R 1989. XI. 9.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents