Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)
1989-11-09 / 264. szám, csütörtök
ÚJ szú 5 1989. XI. 9. Céltudatos integrációval és szakosítással A Komáromi (Komárno) járásban növelik a tudományos-műszaki fejlesztés Az idei esztendő utolsó negyedében a pártmunkában is előtérbe kerülnek azok a gyakorlati kérdések, amelyek az új gazdasági mechanizmusra való áttéréssel függnek össze. A jövő évben bevezetésre kerülő gazdasági szabályozás feltételei szigorúan megkövetelik, hogy a vállalatok nagyobb felelősséggel és következetesebben járjanak el saját termelési programjaik rugalmas, a valós szükségletekhez igazodó formálásában. A vállalati önelszámolás és önfinanszírozás sikeres alkalmazásának alapvető feltétele lesz a termelés minőségi színvonalának állandó emelése, a gyártmányfejlesztés és a megrendelők igényeihez való gyors alkalmazkodás, mégpedig a tudományos-műszaki fejlesztésben rejlő lehetőségek teljes kihasználása alapján. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a vállalatok ilyen irányú önálló fejlődésére minden tekintetben fel kell készülni. Hatványozottan vonatkozik ez a technológiai folyamatok és a gyártmányok fejlesztésére, a termelés tudományos-műszaki színvonalának emelésére. Ezt tartotta szem előtt a CSKP Központi Bizottságának 14. ülése is, valamint az SZLKP KB ezt követő ülése, amelyek már az új mechanizmus szemszögéből foglalkoztak a tudományos-műszaki haladás kérdéseivel. Az ülések határozatait lebontva a járási pártbizottságok is felmérték a helyzetet saját hatáskörükben. A felmérés eredményeit mostanában vitatják meg a járási pártbizottságok plenáris ülései. Az SZLKP Komáromi Járási Bizottságának legutóbbi plenáris ülésén elhangzott beszámoló szintén azt elemezte, hogy a pártszervezetek mit tettek és tesznek a párt gazdaságpolitikájának következetes teljesítéséért, valamint a tudományos-műszaki haladás meggyorsításáért. A felmérésben azt is figyelembe vették, hogy az egyes vállalatok miként teljesítik azokat a tudományos-műszaki fejlesztési feladatokat, amelyeket az SZLKP Nyugat-szlovákiai Kerületi Bizottságának „Intenzifikáció 1990“ című programdokumentumával, valamint a Prágai Felhívással összefüggésben irányoztak elő. A Komáromi járás ipari termelésében aránylag magas, 48,40 százalékos a gépipar részaránya. Ez egyrészt lehetővé teszi, másrészt viszont meg is követeli a termelési folyamatok tudományos-műszaki fejlesztését. Elsősorban a járás háhatékonyságát rom legnagyobb gépipari vállalatáról, a Nfehézgépipari Művek Steiner Gábor Hajógyáráról, az Agrozet mezőgazdasági gépgyárról, valamint a kismotorkerékpárokat gyártó kolárovói Gördülőcsapágygyárról van szó. Mindhárom vállalatnak saját kutatási-fejlesztési részlege is van. Emellett három ilyen jellegű vállalati munkahely összevonásával egy önálló, integrált kutatásifejlesztési intézet is létesült a járásban, amely 1988-ban történt alapítása óta elsősorban a hajógyár gyártmányfejlesztési programját szolgálja, de az elgondolás szerint más vállalatok is igénybe vehetik a szolgáltatásaikat. Az új kutatási-fejlesztési intézetnek Prágában is van egy kihelyezett részlege, ahol az úszóművek, főleg a kotróhajók különböző műszaki tartozékainak a fejlesztésével foglalkoznak. Ahhoz, hogy a gyártmányfejlesztés a szükségleteknek megfelelő mértékben kibontakozhasson, a tervezőirodákon kívül különböző speciális műhelyekre, kísérleti munkahelyekre is szükség van. A tervek szerint a kutatásifejlesztési intézet erre a célra rövidesen átveheti a régi hajógyár termelési kapacitásait, s ezzel ez a fontos kérdés is megoldódik. A műszaki fejlesztés említett szervezeti átalakítása a hajógyár számára lehetővé teszi, hogy saját fejlesztési részlegének a munkáját a technológiai folyamatok korszerűsítésére összpontosítsa. Ebben az irányban is elég sok a tennivaló, egyrészt azzal összefüggésben, hogy a munkahelyek technológiai berendezésekkel való, egy dolgozóra számított fajlagos ellátottsága messze elmarad a gépipar átlagos ellátottságától, s ezt az új feladatokra való tekintettel okvetlenül pótolni kell, másrészt pedig azért, mert a vállalat további stabilizálásához ki kell szélesíteni a termékskálát, előtérbe kell helyezni az egyedi gyártást, s ezekhez az új feladatokhoz technológiai vonatkozásban is alkalmazkodni kell. A tudományos-műszaki fejlesztés integrálására és szakosítására tett intézkedések a vállalatok gazdálkodási feltételeiben bekövetkező változásokból indulnak ki. A főleg kivitelre termelő gépipari vállalatok esetében elsősorban arról van szó, hogy a hosszú távú szállítási szerződések helyett a közvetlen és rugalmas kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése kerül előtérbe. A vállalatok a nemzetközi gazdasági együttműködés új Évi 20 ezer darab... feltételei között egyre kevésbé támaszkodhatnak a kormányközi megállapodásokból eredő, s a központi szervek által biztosított megrendelésekre. Ehelyett saját maguknak kell körülnézniük a hazai és a nemzetközi piacon, s ha meg is találják a potenciális megrendelőket, termelésük és gazdálkodásuk csak akkor lehet sikeres, ha ezek igényeit magas műszaki színvonalon, kiváló minőségben elégítik ki. Mindez hatványozott mértékben vonatkozik a hajógyár munkájára, ahol az új feltételekre való átállás különösen szükségessé teszi a marketing, s főleg a hazai és nemzetközi tudományos-műszaki kapcsolatok fejlesztését. A beszámoló néhány perspektív fejlesztési irányzatot konkrétan is megemlített. Több te- herhajóra a Csehszlovák Dunahajó- zási Vállalatnak is szüksége lesz, aránylag nagy az érdeklődés a mélyebb kitermelésű kotróhajók iránt, s a vízi szállítások további bővülésével összhangban bizonyára növekedni fog a tolóhajók iránti kereslet. A KGST-országokban az új gazdasági mechanizmussal összefüggésben a vállalatok előnyben fogják részesíteni az olcsó és energiatakarékos vízi szállítást, elsősorban a Duna által nyújtott lehetőségek fokozottabb mértékű kihasználásával. A hajógyár emellett az ökológiai programba is bekapcsolódhat, mégpedig speciális szennyezésmentesítő úszóművek gyártásával. Mindez nélkülözhetetlenné teszi az együttműködés szorosabbra fűzését a hazai és a külföldi, elsősorban a szovjet kutatóintézetekkel, s a műszaki káderek szakmai továbbképzésével kapcsolatban az illetékes felsőoktatási intézményekkel. Az elmondottak bizonyos mértékben és formában a járás többi vállalatára is vonatkoznak, hiszen például az Agrozet szakosított termelésének döntő hányada - a 4 és a 6 soros burgonyaültető gépek - a többi KGST-ország szükségleteit elégíti ki, s a megrendelések távlati biztosítása szigorúan megköveteli a folyamatos tudományos-műszaki fejlesztést. A Gördülőcsapágygyár sem ülhet a babérjain, ezért itt nemcsak a termelés növelésével igyekeznek kielégíteni a kismotorkerékpárok iránti hazai és külföldi keresletet, hanem a gyártmányfejlesztést is szem előtt tartják, amely jelenleg főleg a kétüléses M 226-os Babetta gyártásának előkészítésére irányul. MAKRAI MIKLÓS A kistraktorok perspektívái A prostéjovi Agrozet vállalat kis- traktorai nemcsak hazánk minden pontjára, hanem a többi KGST- tagországba is eljutnak. A jelenlegi kapacitás sajnos csak 'évi 3000 kis- traktor gyártását teszi lehetővé, viszont a jövőben szeretnénk ezt a mennyiséget 10 ezerre növelni, sőt 1995-tól 20 ezer darab előállítását tervezik. Persze a termelés növeléséhez nagy mennyiségű pénz szükséges, aminek az előteremtésére több mód is kínálkozik. így vetődött fel például a munka- megosztás, amit ez ideig még nem alkalmaztak. Egy újságcikk átütő sikere... Az együttműködéssel kapcsolatban a szovjet Pravdában jelent meg egy cikk, mely szerint a pénz előteremtéséhez nem kell bonyolult utakat keresni. A gyártó partnerek megtalálhatják a közös nyelvet - a finanszírozáshoz vezető utat. Az említett cikk írója beszámol arról, hogy az Agrozet vállalat a jövőben egy szovjet partnerrel szeretne együttműködni. A cikk kapcsán a szerkesztőségbe érkezett reagálások néhány csehszlovák intézmény számára iskolapéldaként is szolgálhatnának, hogy a gazdasági mechanizmus átalakítása során miként lehetséges a gyors előrelépés. Néhány nap leforgása alatt a prostéjovi Agrozet vállalat címére több ajánlat is érkezett a kooperációt illetően. Közülük csak néhányat említünk: a kurgani Lenin Gépgyár, a Kujbisevavto- transz üzem, a csebokszari Techno- obr ipari szövetkezet stb. A napokban is több üzem jelentkezik, sőt még a Pravda szerkesztőségébe is érkeznek levelek. Az ajánlatot, ahova csak eljutott, mindenütt kedvezően fogadták. Nem a külső teszi „A vállalat számára számtalan lehetőség rajzolódik ki a megrendelők igényeinek rugalmasabb kielégítését illetően" - kommentálja a kialakult helyzetet Zbynék Albrecht mérnök, az üzem főkonstruktőre. „Minden egyes ajánlatot gondosan tanulmányozunk, és a Motokov külkereskedelmi vállalat moszkvai ki- rendeltségével megtárgyalunk. A kistraktor ugyan nem tartozik a fö termékek közé, gyártása mégis nagyon igényes. A kooperáció csak akkor lehet sikeres, ha mindkét oldalon a gyártási alap azonos feltételei fognak kialakulni." A főkonstruktőr szavait konkrét adatokkal Jaroslav Pospísil mérnök, az Agrozet vállalat igazgatóhelyettese egészíti ki. A dolog a következőképpen néz ki: annak ellenére, hogy vállalatunk néhány részlege a századfordulót idézi, szerszámgépeink mégis magas termelékenység elérését teszik lehetővé. A kereslet kielégítéséhez újabb gépeket kell vásárolnunk, vagy éppen a kooperációt kell szorgalmaznunk. A vállalat a leendő partnerétől a munkagépek magas színvonalát, számjegyvezérlésű gépek alkalmazását várja el. Nem arról van szó, hogy minden áron legyártsuk a kívánt mennyiséget, hanem arról, hogy a termelés magas hatásfokát továbbra is biztosítsuk úgy, hogy a kistraktor a piacon árával is megállja a helyét. Ebben a termelési alap nagy szerepet játszik. Import helyett kooperáció A prostéjovi Agrozet számára három szovjet vállalat együttműködési javaslata jöhet számításba, amelyek motorok gyártásával foglalkoznak. Csehszlovákiában például a legkisebb traktortípusok motoraira nincs gyártó. Teljesen egyértelmű, hogy ebben az esetben is sokkal előnyösebb lenne az együttműködés, mint az amerikai behozatal. És ez nemcsak ezekre a fajtákra érvényes. A vállalat szívesen lát minden olyan partnert, amely képes 8 kilowatt teljesítményű négyütemű benzinmotorok, vagy 12-25 kilowatt teljesítményű gázolajjal működő motorok gyártására. Természetesen csak akkor, ha azok színvonala hasonló a fejlett külföldi gyártmányokéhoz. A vállalat dolgozói a kooperáció lehetőségeiről mindenkivel készségesen tárgyalnak. A gondok megoldását nem kívánják a brnói Agrozet állami vállalatra hárítani. A megvalósítás küszöbén Az együttműködés elengedhetetlen követelménye az érintett szovjet vállalatok meglátogatása, a kooperáció mértékének közös megvitatása. Újabb előrelépésnek számítana, ha a szakemberek egymás munka- feltételeit és -körülményeit is megismerhetnék. Fölösleges hangsúlyozni, hogy a munka legmagasabb termelékenysége éppen a nem kívánatos közvetítések elkerülésével érhető el, mivel a kooperáció a vállalatok valós igényeiből indul ki. (A Rudé právo alapján feldolgozta: K. D.) Az Európai Minőségellenőrző Szervezet (EOQC) javasolta, hogy november 9-e legyen a minőség világnapja. A szervezet csehszlovák képviselője, a prágai székhelyű Szövetségi Szabvány- és Mérésügyi Hivatal irányítja a hazai minőségvizsgáló és mérésta- ni intézetek tevékenységét, szakvéleményezi az anyagok és az ipari termékek minőségét. Felvételünkön Bo- huslav Cutka mérnök, a Csehszlovák Méréstani Intézet laboratóriumában. (Stanislav Peska felvétele - CSTK) „Minőséggel a jobb életéit...“ Túl vagyunk már azon az időszakon, amikor a termék minőségét pusztán a fizikai tulajdonságok alapján ítéltük meg. Napjainkban nemcsak a célszerű használhatóság, hanem a megbízhatóság, a biztonságos üzemelés, a pótalkatrészekkel való ellátás és a szerviz is a minőség szerves része lett. De természetesen az esztétikai és környezetvédelmi szempontok sem elhanyagolhatók. Bővült hát a minőség fogalma, de vajon ezzel arányosan javultak az egyes összetevői is? Sajnos, azt kell mondanunk, hogy a legtöbb esetben nem. Ugyanis több mint negyven éven át arról igyekeztünk meggyőzni a vállalatokat, hogy a mennyiségi tervmutatók teljesítése a lényeg. S ez a szemlélet még ma is él. Hiszen - nagyon helytelenül - mindig az a vállalat a sikeresebb, amely 100 vagy ennél is több százalékra teljesíti a tervet, függetlenül attól, miként alakult a minőség, s a termékek reklamációja. Az a szervezet viszont, amely a feladatok megvalósításában nem éri el a 100 százalékot, gyártmányainak minőségéhez azonban semmilyen vonatkozásban sem fér kétség, nem tartozik az élvonalba. Számos intézkedés született már a tágabb értelemben vett minőség javítása érdekében, ennek ellenére nem csökkent a selejt mennyisége. Az egész országban a termékeknek mindössze 10 százaléka felel meg az első minőségi osztály követelményeinek, a Q minősítést pedig tavaly a termékeknek csupán 1,5 százaléka kapta meg (a világban ez az arány körülbelül 5 százalék). Vajon minek tudható be, hogy a minőség messze elmarad a várakozástól? Számos szakember úgy véli, hogy nem vagyunk kellőképpen felkészülve a jó minőségű termékek gyártására és nem fordítunk elegendő figyelmet a szakemberek képzésére. Mivel a műszaki főiskolákon nem sokat foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel, a feladat nagyrészt a tudományos-műszaki társaságra hárul. Bár ez a szervezet meglehetősen sokat tett ezen a területen, de a szakképzés önkéntes alapon nem oldható meg. A másik véglet viszont az, amikor a termelési folyamatban túlzottan felértékelődik az ember szerepe, miközben a vállalatok megfeledkeznek arról, hogy a minőségre már a termelés előkészítése során gondolni kell. Japán tapasztalatok például arra utalnak, hogy az ember szorgalommal és következetességgel mindössze 4 százalékban befolyásolja a termék minőségét, s ezen a tényen sem rendkívüli jutalom, sem pedig más gazdasági szabályozó lényegesen nem változtat. Folytathatnánk még a problémák, illetve az esetleges mulasztások, félreértések és félremagyarázások sorát. A felsorolás helyett azonban inkább azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy napjainkban már nincs idő csupán szóban támogatni és előnyben részesíteni a minőséget. Hiszen a világpiacon a termékek minősége azok versenyképességének alapvető feltétele lett. Meglehetősen fontos kérdésről van szó, amit az is bizonyít, hogy a minőség kérdéseivel foglalkozó nemzetközi szervezet november kilencedikét a minőség világnapjává nyilvánította. Méghozzá abból a célból, hogy ezen a napon a lehető legtágabb értelemben foglalkozzunk ezzel a kérdéssel. Mintegy önkritikát gyakorolva évente legalább egyszer vizsgáljuk meg a minőség szerepét és helyzetét a művelődésben, a közlekedésben, a környzetben, s mindenben, amire azt mondjuk életszínvonal. A „Minőséggel a jobb életért“ jelszó azt fejezi ki, hogy csak akkor gondoskodhatunk megfelelő termékekről és szolgáltatásokról, ha megértjük és magunkévá tesszük az emberek igényeit. A minőséget tehát mint a nemzeti kultúra szerves részét kell látnunk és számon tartanunk. Kissé ironikusan és talán túlozva állíthatjuk, hogy a minőség világnapjának nálunk már vannak előhírnökei. A minőségi értekezletek, a minőség napjai és kabinetei hasonló, de jóval szűkebb értelemben vették nagyító alá ezt a kérdést. S hogy milyen eredménnyel, azt már fentebb említettük. Talán nem vagyunk messze az igazságtól ha azt állítjuk, hogy sok esetben pusztán öncélú igyekezetről volt szó. Nem akarunk „ünneprontók" lenni, csak figyelmeztetni szeretnénk arra, hogy ezután minden évben november 9-én ne önmagáért a minőségért, hanem az emberért, vagy ha úgy tetszik, a fogyasztó érdekében foglalkozzunk a minőséggel. Ne hagyjuk, hogy a többi hasonló akció példájára a minőség világnapja is csupán öncélú legyen. KOVÁCS EDIT Az elektronizálás hiányosságai A KGST-tagországok 2000-ig szóló komplex tudományos-műszaki programjának kiemelt feladata a népgazdaság elektronizálása. A 34 fő feladat közül 32 megoldásában Csehszlovákia is részt vesz, 97 hazai szervezet és vállalat bekapcsolásával. Új alkatrészeket, műszereket, berendezéseket fejlesztenek ki. A kiemelt feladatok megoldása azonban korántsem zökkenőmentes. Az újonnan kifejlesztett berendezések, műszerek és főleg alkatrészek minősége nem minden esetben állja ki az összehasonlítást a fejlett országok hasonló gyártmányaival. Számítástechnikánk műszaki paramétereit, megbízhatóságát és nem utolsósorban árát tekintve elmarad az ismert világcégek termékei mögött. Ennek egyik következménye, a személyi számítógépeknek a kívánatosnál kisebb arányú alkalmazása. Míg az USA-ban 22,6 millió működik belőlük, Nyugat-Európában pedig 3 millió, a KGST-tagországokban mindössze 450 ezer. Súlyos hiányosságok tapasztalhatók a tudomány-kutatás-gyártás-felhaszná- lás ciklus koordinálásában is, ami jelentősen csökkenti a komplex program hatékonyságát. Nem számít ritkaságnak az az eset, amikor a kutatás és a fejlesztés sikerrel zárult, ám a gyártásra nem kerül sor. Ez elsősorban ott gyakori, ahol a ku- tató-fejlesztő munkahelyek nem termelővállalatokkal együttműködve dolgoztak a kijelölt feladatokon. Az újonnan létesült állami vállalatoknak a komplex programban való részvétele egy komoly problémára hívta fel a figyelmet. Az önfinanszírozásra és önelszámolásra történő átmenet következtében sok szervezet és vállalat nem rendelkezik a nemzetközi együttműködéshez szükséges megfelelő pénzforrásokkal. (ŐSTK)
