Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)
1989-11-09 / 264. szám, csütörtök
A nők és a családok érdekében A Szlovákiai Nöszövetség időszerű feladatai • A munkakörülmények javítása elengedhetetlen • Több figyelmet a gyermekeknek, az ifjúságnak A Csehszlovák, illetve a Szlovákiai Nöszövetség kongresszusai - melyeket az év első felében tartottak - határozataikban megfogalmazták azokat a feladatokat, melyek az elkövetkező időszakban a nőmozgalomra várnak. Az elképzelések lebontásával, illetve a legsürgetőbb kérdések körültekintő elemzésével a szlovákiai központi bizottság a közelmúltban foglalkozott. A tennivalók megfogalmazásakor abból az alapvető tényből indultak ki, hogy a jogilag deklarált egyenjogúság a valóságban nem nyilvánul meg. Ez az általános megállapítás viszont kevés ahhoz, hogy a kívánt irányba lépéseket tegyen a szövetség. Arra van szükség, hogy a korábbi időszakhoz képest sokkal konkrétabban és főképp megalapozottabban tárják fel a lányok, asszonyok valós helyzetét. Ma már senki sem vitatja a nők társadalmi szerepének fontosságát. Közhelyként hat, de tény, népgazdaságunk elképzelhetetlen nélkülük, munkájukra a termelésben és a szolgáltatási szférában egyaránt szükség van. Ezzel összhangban állnak a szövetség célkitűzései is, hisz az átalakítás sikerének érdekében mozgósítani akarják a tagságot, de ugyanakkor sürgetik a megfelelő körülmények megteremtését a dolgozó nők számára. Fő szempont ugyanis, hogy a nők gazdasági aktivitásának növelésével egyidejűleg teremtsék meg az optimális feltételeket ahhoz, hogy a nők nagyobb zökkenők, nehézségek, stresszhelyzetek nélkül tudjanak eleget tenni a munkahelyi elvárásoknak és a pótolhatatlan anyai küldetésüknek. Konkrétan: úgy kell tökéletesíteni a munkavégzés feltételeit, hogy azok megfeleljenek a nők szociális helyzetének, biológiai és fiziológiai sajátosságainak. E téren sarkalatos kérdés a munkaidő hosszának, illetve rugalmasságának megoldása. A napi nyolc és fél órás munkaidő - s ehhez még az utazást is hozzászámíthatjuk - túlságosan sok ahhoz, hogy az anyáknak még a gyermeknevelésre és a családról való gondoskodásra is elegendő idejük, energiájuk jusson. Az eddigi lehetőséggel, mely szerint a kisgyermekről gondoskodó nők kérhették a rövidebb munkaidőt (természetesen csökkentett bérért), nem éltek a feltételezett mértékben az érintettek, mert a csökkentett munkabérért ugyanazt a munkát el kellett végezniük. Kifogástalan kormányhatározatok születtek a nők egészségvédelmének javításáról, illetve a veszélyeztetett munkahelyek felszámolásáról, a valóságban viszont nem szüntettük meg a felmerülő fogyatékosságokat. Pedig, ha azt szeretnénk, hogy a „szebbik nem“ továbbra is legalább az eddigihez hasonló mértékben vegye ki részét a közös, nagy feladatok végrehajtásából, nem vehetjük félvállról a helyzet lényeges javításának fontosságát. Természetesen a gazdaság szerkezeti átalakítása is érinti a nőket. Szakképzettségük szintje ugyan vetekszik a férfiakéval, de nekik is számolniuk kell az átképzés szükségességével. Erre fel kell készülniük a munkáltatóknak és a nőknek is. Körültekintően kell eljárni az ilyen ügyekben, figyelembe véve a sajátos helyzeteket, de arról sem szabad megfeledkezni a munkahelyeken, hogy a lányok, asszonyok valamennyien szakképzettségüknek megfelelő munkát végezhessenek, és a bérek megállapításakor még véletlenül se legyen döntő szempont az, hogy az illető milyen nemű, hanem a munkája minősége határozza meg, mennyi kerül havonta a borítékba. A nőszövetség jogának és kötelességének tartja, hogy ne csak a saját tagjait, hanem valamennyi nőt és családot képviselje az állami családpolitika előkészítésekor, valóra váltása folyamán és annak ellenőrzésekor is. A nők és a családok helyzetének pontos ismerete viszont nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az állami szerveknek, a társadalmi szervezeteknek olyan tényekkel alátámasztott javaslatokat terjeszthessen elő, melyek az időszerű problémák megoldását célozzák. Éppen ezért a kutatóintézetekkel karöltve, a tudományos munkatársakkal együttműködve kidolgozott, megalapozott helyzetelemzésekből indulnak ki az elkövetkező időszakban. Az egyik lényeges kérdés az, hogyan lehet összeegyeztetni a foglalkoztatottságot az anyasággal. Fentebb gazdasági szempontból vetetKUKORICABETAKARÍTÁS Megint gondokkal A Mezőgazdasági Terményfelvásárló és Ellátó Vállalatnak a Rima- szombati (Rimavská Sobota) járásban három nagy raktára van. Ezek befogadóképessége meghaladja a 80 ezer tonnát, de aratáskor és főleg a kukorica betakarítása idején még így is komoly tárolási gondokkal küzd a járás. A múlt esztendőben jó volt a termés, az idén nyárra nem ürültek ki teljesen a magtárak, így bizony nagyon akadozott a felvásárlás. A mezőgazdasági vállalatok türelmére, segítségére is szükség volt a káosz elkerüléséhez. Problémáink nem újkeletűek - fogalmazott egy, a közelmúltban lezajlott tanácskozáson Dániel Sivák mérnök, a felvásárló vállalat rima- szombati üzemének igazgatója. - Az utóbbi évtizedben már jóval több gabonát termelnek a járás szövetkezetei és állami gazdaságai, mint amennyit képesek vagyunk elraktározni. így évente 17-30 ezer tonna kalászos gabona és kukorica ideiglenes elhelyezését kell megoldanunk. A helyzet különösen ősszel, a kukorica betakarítása idején feszült. A legtöbb probléma a nagy nedvességtartalomból fakad, mert a termés utókezelésére nincs megfelelő technológiánk. A szárító és tisztító berendezések zöme elavult és a teljesítmény sem felel meg a követelményeknek. Hogy enyhítsük a gondokat, a mezőgazdasági vállalatokkal kötöttünk szerződést a termés ideiglenes raktározására. Sajnos nem csupán a szárító és tisztító berendezések korszerűtlenek, de az anyagmozgatásnál használatos gépek és berendezések is. Nemrég például két komoly munkahelyi baleset történt emiatt. A felvásárlók számára tehát komoly próbatételt jelentenek ezek a napok. Mint megtudtuk, a három legnagyobb átvevőhelyen dolgozók számára meglehetősen hosszúak a nappalok, sőt nem ritkán az éjszakák is. Ugyanis a napközben átvett termést éjszaka is szárítják, tisztítják.- Az idén több mint 24 ezer tonna kukorica felvásárlását irányozza elő a terv - tájékoztatott Jozef Pánek, a felvásárlóüzem agronómusa. - A valóságban ennél többet kell átvennünk, hisz a felvásárlók szerint a vártnál jobb termésre van kilátás. Napi átlagban ezer tonna kukoricát vásárolunk fel, s a nedvességtartalom jobbára 25-35 százalék között változik. Szerencsére néhány gazdaság előszárításra kihasználja a saját szárítókapacitását, így a Mé- hi (Vőelince), Sajógömöri (Gemer), Királyi (Král') és Lénártfalvi (Lenar- tovce) Efsz-böl, valamint a Tornaijai (Safárikovo) Állami Gazdaságból 20 százalék körüli nedvességtartalommal vásároljuk fel a kukoricát. Mint kitűnt, a legjobb hozamokra a Rimaszécsi (Rimavská Sec), Méhi és Simonyi (Simonovce) Efsz-ben van kilátás. Ezekben a gazdaságokban a termésátlag hét tonna körüli lesz. Bármennyire nehéz a felvásárlóüzem anyagi helyzete, nem halogathatja tovább a szükséges beruházásokat. Az elképzelések szerint jövőre a jesenskéi központban megkezdik egy 860 tonna befogadóképességű hangár építését, melyben majd a sörárpa kap helyet. A kilencedik ötéves tervidőszakban ugyanitt hozzálátnak egy húszezer tonna kapacitású gabonasiló építéséhez. Rimaszombatban egy új hangár építésével szintén a sörárpa tárolását akarják megoldani. Ezen kívül javítóműhelyt és üzletházat is épít az üzem a járási székhelyen. -h.atünk egy pillantást e kérdésre, amely a család oldaláról is megközelíthető. Ezért hangsúlyozza a szövetség által megfogalmazott javaslat: meg kell adni a lehetőséget a nőknek, hogy szabadon választhassák meg, életük mely szakaszában, milyen családi helyzetekben helyezik előtérbe a munkahelyet, és mikor a hozzájuk legközelebb állókról - a gyermekről vagy az arra rászoruló idős szülőkről - való gondoskodást. A család társadalmi megbecsülése és az anyaság elismerése úgy érezzük, az utóbbi időszakban nincs az őket megillető színvonalon. A közvéleményben, a társadalmi tudatban, de a nők körében is alábecsült helyzetbe kerültek. Pedig a felnövekvő nemzedék érdekében a család szerepét mindinkább erősíteni, szilárdítani kell. Csupán a kedvező légkörben, rendezett körülmények közt felnőtt egyénektől várhatjuk el, hogy társadalmunk teljes értékű, hasznos tagjai lesznek. Ezzel kapcsolatban a családi életre és a házasságra való felkészítést sem hanyagolhatjuk el. A nőszövetség a már eddig bevált formákon kívül hatékonyabb nevelési módszerekkel is próbálkozik. Szólnunk kell azokról a javaslatokról is - legalább a leglényegesebbekről -/melyeket a nöszövetség tett az állami családpolitikai koncepció tervezetével kapcsolatban. Javasolja, hogy a dolgozó nő a gyermeke hároméves koráig fizetett anyasági szabadságon lehessen, továbbá, hogy törvényben rögzítsék a szülők azon jogát, hogy a gyermek tízéves koráig módosított, illetve rövidített munkaidőben dolgozhassanak. A javaslat szerint a gyermekgondozási segély összegét az anyák fizetése alapján állapítanák meg, ezáltal jobban érvényesülne az érdemleges- ség elve. Ezeket a kezdeményezéseket a plénum résztvevői is teljes mértékben támogatták. A családok, a nők életkörülményei javításának szükségességét valamennyien érezzük, ezt hangsúlyozták a központi bizottság ülésén is. Megjegyezték viszont, vannak problémák, melyek felszámolása társadalmi összefogást igényel, de olyan gondok is bőven keserítik életünket, melyek „helyben" megoldhatók. Ezekre a nemzeti bizottságokkal való szorosabb együttműködéssel A társadalomnak - a családnak - önmagunknak mozgalom keretében bizonyára már a közeljövőben módot találnak a szövetség tagjai. DEÁK TERÉZ Kinek mindegy? Szlovákiában a mezőgazdasági-élelmiszer-ipari tárcának az utóbbi évtizedben rengeteg gondja-baja volt a burgonyatermesztéssel. Egyebek között a termelés alacsony jövedelmezőségére, a vegyszerek és a korszerű gépek hiányára, valamint az ültetőanyag rossz minőségére hivatkozva a mezőgazdasági üzemek többsége egyre csökkentette termőterületét, sőt számos gazdaság teljesen elpártolt a burgonyától. Az új gazdasági mechanizmus feltételei között a tárca a gazdasági szabályozók érvényesítésével próbálta felélénkíteni a termelők vállalkozói kedvét. Az év elején még bizakodtunk, de ma már tudjuk, a kísérlet kudarcot vallott, s megint csak úgy lehet kielégíteni a fogyasztói igényeket, ha behozatalhoz folyamodunk. Szlovákiában évente 250-252 ezer tonna kései burgonyára van szükség a piac ellátásához. Ha figyelembe vesszük, hogy a gazdaságok legalább háromszor, de inkább négyszer ennyi burgonyát termelnek, akkor óhatatlanul felvetődik a kérdés, vajon miért nem jut elegendő a közellátásra? Tudjuk, ez az év nem kedvezett a burgonyának, ráadásul az érés belvizek is nagy kárt tettek az ültetvényekben. De vajon egyéb, főleg szubjektív okok nem játszottak közre abban, hogy a Közép-szlovákiai kerületben 25 ezer, a Kelet-szlovákiai kerületben pedig több mint 50 ezer tonna burgonya hiányzik a társadalmi megrendelés teljesítéséhez? Félő, hogy egyik-másik gazdaságban a hozzáállással, sőt a hozzáértéssé! is baj volt. A betakarítási idény kezdetén végzett felmérés szerint legfeljebb 166 ezer tonna burgonyára számíthatunk hazai forrásból. Sajnos, még ez is csupán feltételezés, ugyanis időközben kiderült - nem biztos, hogy mindenhonnan eljut a piacra az étkezési célokra termelt burgonya. Néhány gazdaság vezetői azzal érvelnek, drága a munkaerő, apró a burgonya, nem kifizetődő a termés válogatásával, osztályozásával bíbelődni. Mint mondják, ha osztályozás nélkül a feldolgozóiparnak adják el, vagy az állatokkal etetik fel a termés egy részét, akkor 4s megtalálják a számításukat, mert nem viszi el a bértömegadó az amúgy is szerény nyereséget. Lehet valami ebben az érvelésben, mert a tárca a szabványkövetelmények átmeneti módosításával reagált a kedvezőtlen helyzetre. Sajnos, a gazdaságok vezetőinek többségét ezzel sem lehetett jobb belátásra bírni. A központnak nem maradt más választása, meg kellett „szorítania", rá kellett kényszerítenie a gazdaságokat, hogy teljesítsék értékesítési kötelezettségeiket. Kimondták: aki nem teljesíti burgonyaeladási feladatát, attól négy mázsa burgonya ellenében megvonnak egy mázsa takarmánykeveréket. A cukorrépatermesztésben a gazdasági szabályozók mellett hasonló intézkedések révén sikerült gátat vetni a további hanyatlásnak. Kár, hogy a burgonyatermesztés jövőjét szintén ilyen népszerűtlen intézkedés hatásától kell függővé tenni. Kár, de más lehetőség egyelőre nem kínálkozik. Ugyanis, ha Szlovákiában nem akad elég megbízható vállalkozó, másutt- másokkal kell megtérmeltetni a fogyasztói igények kielégítéséhez nélkülözhetetlen élelmiszert. A csehországi mezőgazdasági vállalatok jelezték, hajlandók átvállalni a feladatot, ha igényt tarthatnak ugyanazokra a kedvezményekre, melyekben a minisztérium a szlovákiai termelőket részesítette. A minisztériumban azt vallják, mindegy kivel termeltetik meg, csak legyen burgonya. Más lapra tartozik, hogy Szlovákia burgonyatermesztésének jövője, s vele együtt lényegében az egész mezőgazdaság fejlődése szempontjából egyáltalán nem mindegy, ki élvezi például a fejlesztési és gépvásárlási kedvezményeket. A szövetkezeteknek és állami gazdaságoknak kell eldönteniük, tudják-e nélkülözni a burgonyatermesztésböl származó jövedelmet, a gazdasági szabályozók formájában juttatott, évi 120 millió korona támogatást, valamint a pluszfeladat vállalásáért a központi alapból kiutalt erőtakarmányt, ami sok gazdaság számára új távlatokat nyitott az állattenyésztési ágazat fejlesztésében. * KÁDEK GÁBOR Vonzóbb újságot TÖBBÉRT JOBBAT Nemrég fájó szívvel közöltük, hogy január elsejével drágábbak lesznek az újságok, folyóiratok, köztük lapunk is. Tudtuk, különösen a nyugdíjasoknak elszomorító az újságok árának emelése, hiszen mások, azaz a keresőkorban levők az új árakon is viszonylag könnyen megvehetik a korunkban már szinte nélkülözhetetlen sajtótermékeket. Ez természetesen ne/fi jelenti azt, hogy bárki számára is közömbös lett volna a hír. Reagálásokat mégis eddig csupán nyugdíjasoktól kaptunk. Köztük olyanokat is, melyekben sajnálkozva írják le, hogy kénytelenek lesznek megválni évtizedek óta járatott lapjuktól. De hadd idézzünk néhány mondatot a szerkesztőségünkbe érkezett levelekből. Csibrei Anna, Dunaszerdahely (Dunajská Streda): ,,Könnyes szemmel vettem kezembe a tollat. Amióta az Új Szó létezik, előfizetője vagyok. Most, életem alkonyán váljak meg tőle? Ezt nem tudom elviselni! Olvasgatom naphosszat is, s felszárítja olykor az öregség, a magány könnyeit.“ Balogh Antal, Nagygéres (Vel’ky Ho- reé): „Nagyon meg voltam az Új Szóval elégedve, s most meg kell válnom tőle, s a szomszédba kell járnom olvasni, mert ott a szövetkezet fizeti az újságot. “ Gróf Péter, Nyárad (Topol'ovec): „Én már hetvenéves vagyok és mozgássérült, mert amputálták a jobb lábam, tehát most igényelném a sajtót a legjobban. Pedig negyven évvel ezelőtt a nagymegyeri Weiss elvtárssal propagáltuk a sajtót faluról falura, nem nézve az ünnepnapot, sem a fáradságot. “ Ács Károly, Tornóc (Trnovec nad Váhom): „Már harmincöt éve jár az Új Szó, de mivel megy fel az ára, nekünk pedig csak 1700 korona a nyugdíjunk, nem engedhetjük meg magunknak a lapot. “ Bizony megértjük az ilyen panaszokat. Talán segíthet a havi előfizetés, amely még a kisnyugdíjas számára is megfizethető. Szerkesztőségünk igyekszik még érdekesebbé, vonzóbbá tenni az Új Szót. Ennek érdekében számos újítást tervezünk, melyeket olvasóink nyilván szívesen fogadnak majd. Ezekre részletesen kitérni egyelőre korai volna. Annyit azonban máris elárulhatunk, hogy januártól több lesz a sokakat érdeklő tömör írás, az emberek munkáját és életét bemutató vonzó riport, a hasznos gyakorlati tanács. Lapunk vonzóbbá tételekor természetesen nemcsak saját ötleteinkből indulunk ki: olvasóink igényeit, észrevételeit, megjegyzéseit is figyelembe vesszük. Számomra érdekes. Nagy Klára, a kolárovói Vág Szálló konyhavezetője, már tíz éve járatja az Uj Szót.- Szeretem ezt a lapot - mondja. - Általában az utolsó oldallal kezdem az olvasását. Átfutom a színes anyagokat, a rendőrségi híreket, megnézem, mi lesz az aznapi tévéműsorban. örülök, ha az utolsó oldalon találok rövid, érdekes írást. Most már a politikai témájú cikkek is érdekelnek. Ezzel kapcsolatban az a véleménye, hogy a tévéből olykor részletesebben és gyorsabban tájékozódhat a politikai, kivált a külpolitikai eseményekről, mint az újságból. Kedvenc szerzői nincsenek, vagyis az újságot lapozgatva keresi a megkapó cikkeket. A hazai magyar lakosság életét bemutató írásokat kevesli. És hiányolja a vonzó riportokat. Nagy elismeréssel szól a vasárnapi lapszámokról. Ezekben mindig elolvassa a második oldalon található Tollhegyen és a Levelek - Válaszok - Vélemények fejlécek alatt közölt írásokat. Kedvenc olvasmányai a riportok, elbeszélések, versek. Dicséri a 23. oldalon található hasznos háztartási tanácsokat. Lapunkon kívül a Fürge Ujjakat és a Barátnőt járatja.- A rejtvényeket nem szoktam megfejteni, de ha a kollégáim rejtvényt fejtenek, szívesen közbeszólok - jegyzi meg. A gyerekeim is kedvelik a keresztrejtvényt a lapban, meg a humort. Tizenkétéves fiam a számítástechnikai témájú írásokat is nagy érdeklődéssel figyeli. Kíváncsian várja új elképzeléseink megvalósulását, bár ő eddig sem panaszkodott különösebben az Új Szóra. Azt tartja, hogy ami számára nem érdekes, azt nem olvassa el. Eddig azonban még mindig talált valami megkapót kedvenc lapjában. F. I. ÚJ SZÓ 4 1989. XI. 9.
