Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)
1989-11-08 / 263. szám, szerda
ÚJ szú 5 1989. XI. 8. GONDOLATOK A KÖZIGAZGATÁSI BÍRÁSKODÁSRÓL A cél: a szocialista törvényesség megszilárdítása Az állampolgárok alanyi jogainak védelme szempontjából fontos szerephez juthat az államigazgatás bírósági ellenőrzése, hiszen az ember jogainak jelentős részét éppen az államigazgatás területén érvényesíti. Az állampolgárok jogairól és jogos érdekeiről való döntéshozatal a szocialista állam tevékenységi körébe tartozik. Ha ez a döntéshozatal, az egyedi ügyekben hozott határozatok ellentétben állnak az érvényes jogi rendelkezésekkel, esetleg megkerülik azokat, kedvezőtlenül befolyásolják az állampolgárok viszonyát a jogrendhez és a szocialista államhoz. Zsindelytető és bársonyszék Nálunk 1952-ig működött a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság. A bírósági ellenőrzés tárgyát azok az esetek képezték, melyekben valaki azt állította, hogy a közigazgatási szerv törvénysértő döntése jogaiban károsította. A Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság csak az eddigi adminisztratív aktusokat (döntéseket, határozatokat stb.) ellenőrizte. A bíróság összetételének bürokratikus jellege volt; a bíróság népi ülnökök részvétele nélkül hozta meg döntéseit és intézkedéseit, melyek véglegesek voltak, vagyis az adott esetek véglegesen megoldódtak. Panasszal csak az élhetett, akit jogaiban károsítottak. A panaszos ugyanakkor számos dokumentációs jellegű iratot volt köteles előterjeszteni - voltaképpen egy költséges és nehézkes eljárásról volt szó. A közigazgatási bíráskodás megszüntetése után az államigazgatás bírósági ellenőrzésére csak a jogszabályban kifejezetten megállapított esetekben volt lehetőség (az általános bíróságok vizsgálják felül például a nyugdíjügyekben hozott döntéseket, a választójog érvényesítésével kapcsolatos egyes hiányosságokat). Az egyes szocialista országokban különféle megoldásokat választottak az államigazgatási határozatok felülvizsgálatára. Nem lehet mechanikusan átvenni a tapasztalatokat a felülvizsgálatnak ebből vagy abból a formájából. Olyan bírósági felülvizsgálati rendszert kell kiépítenünk, hogy a szocialista törvényesség biztosításában ne keletkezzen fölösleges kettősség, s hogy a bíróságok hatásköre a közigazgatási ügyekben kiterjedjen gyakorlatilag a törvényesség megsértésének valameny- nyi esetére. Jelenleg az egyik alapvető kérdés az, hogy a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata különleges közigazgatási bíróságok vagy az általános bíróságok hatáskörébe kerüljön-e. A közigazgatási határozatok felülvizsgálatának jellege és a feltétlenül szükséges különleges eljárási mód inkább speciális köz- igazgatási bíróságok létrehozása mellett szól. Az államigazgatás következetes bírósági ellenőrzésének bevezetése nézetünk szerint a törvényesség garanciáinak továbbfejlesztését jelenti azzal, hogy lényegében a közigazgatási szervek tevékenységének utólagos ellenőrzéséről lenne szó. A gazdaságosság szempontjából természetesen megfelelőbb és elfogadhatóbb lenne, ha a közigazgatási határozatok felülvizsgálatát az általános bíróságok hatáskörébe utalnák. A bírósági szervezet felépítését azonban ebben az esetben úgy kellene módosítani, hogy a közigazgatási határozatok felülvizsgálatával szakosított tanácsok foglalkozzanak. Ezek a szakosított bírósági tanácsok nézetünk szerint a kerületi bíróságok mellett működhetnének. Ehhez azonban meg kell teremteni a szükséges személyi feltételeket, a bírákat fel kell készíteni és szakosítani, mivel az államigazgatási jog egyes bonyolult kérdéseit nem lehet különleges szakismeretek nélkül megítélni. Ajánlatos lenne a köz- igazgatási bíróságokat, illetve a szakosított bírósági tanácsokat tapasztalt államigazgatási szakemberekkel feltölteni, ami megakadályozná a bíróságok túlságosan egyoldalú szemléletének érvényesítésével járó veszélyeket, mert hangsúlyozni kell, hogy a közigazgatási határozat nem indulhat ki csak a jog mechanikus alkalmazásából. A szakosított tanácsok létrehozása megteremtené egyúttal a feltételeket ahhoz is, hogy a köztársasági legfelsőbb bíróságok egységesítsék a döntéshozatali gyakorlatot. Ezzel kapcsolatban még el kell mondani, a szocialista, de a kapitalista országokban működő közigazgatási bíróságok tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy a bírósági ellenőrzés nagyon hatékony megelőző hatást fejt ki a közigazgatási szervek határozatainak törvényességére. Azokat a bírákat, akik ezekkel az ügyekkel foglalkoznának, nézetünk szerint a nemzeti köztársaságok legfelsőbb törvényhozó testülteinek kellene megválasztani, mégpedig 5 évre. Tekintettel arra, hogy rendkívüli szakképzettséget igénylő döntéshozatalról lenne szó, a laikus elemet, vagyis a népülnökök részvételét ki lehetne zárni. Abból indulunk ki, hogy a bíróság a megtámadott határozatot csak hatályon kívül helyezheti vagy helybenhagyhatja. Éppen ebben különbözne a burzsoá Csehszlovákia közigazgatási bíráskodásától, melyben a bíróság saját új döntésével is pótolhatta a köz- igazgatási szerv határozatát (és ezt rendszerint meg is tette). Mindezzel kapcsolatban találkozhatunk olyan nézetekkel, hogy lényegesen bővíteni kell azon ügyeknek körét, melyek felett ellenőrzést gyakorolhat a bíróság. A szocialista társadalom átalakítása, melynek egyik központi eleme az állampolgárok jogainak és jogos érdekeinek lehető leghatékonyabb védelme, nézetünk szerint feltételezi, hogy a közigazgatási hatóságok határozatainak bírósági felülvizsgálata általánossá váljon. Különlegesen fontos kérdés, az állampolgár perjogi helyzete, a közigazgatási szervekkel támadt konfliktusaiban. A szocialista humanizmus az állampolgár olyan jogállására törekszik az államigazgatás területén is, amely biztosítja az állampolgárnak a lehetőséget, hogy a társadalom valamennyi tényezőjével szemben megvédje jogos érdekeit. A lehetőségek skálája széles, de az állampolgár jogbiztonságát a leghatékonyabban a független bíróság előtti perjogi helyzete biztosíthatja. A törvényi szabályozásban meg kellene különböztetni azokat az eseteket, amikor a bíróság a közigazgatási szerv határozata elleni rendes jogorvoslati eszközről dönt, s azokat az eseteket, amikor a bíróság már jogerős, esetleg végrehajtható döntéseket vizsgál meg (vagyis az utóbbi esetben rendszerint a közigazgatási fellebbezési hatóság döntését). Azt, hogy a bíróság rendes jogorvoslati eszközökről döntsön, korlátozni kell. A bírósági felülvizsgálatot főként a már jogerős, illetve végrehajtható határozatokra kellene összpontosítani. Ezzel kapcsolatban meg kell fontolni azt is, hogy a bírósági felülvizsgálatot nem kellene-e csak akkor lehetővé tenni, ha a panaszos már minden számításba vehető rendes jogorvoslati eszközt kihasznál. Meg kell fontolni azt is, nem kell-e lehetővé tenni a bírósági felülvizsgálatot a, már végrehajtható, de még nem jogerős határozatoknál. A határozat végrehajtásával ugyanis, ha a fellebbezésnek nincs halasztó hatálya, olyan kárt okozhatnak az állampolgárnak, amelyet nem hozhat helyre már a bírósági felülvizsgálat számára kedvező eredmény sem (például lebontják építményét). Mindez csupán néhány olyan kérdés, amely a közigazgatási bíráskodás szabályozását illetően többféle megoldást tesz lehetővé. Ami pedig önmagában véve a közigazgatási bíráskodás létjogosultságát illeti, el kell utasítani azt az érvet, hogy itt tipikusan burzsoá jogintézményről lenne szó, mert ez az érv voltaképpen a bírósági igazságszolgáltatás elutasításához vezethet. A feladatunk az, hogy azokat a jogintézményeket, melyek a polgári demokráciában jöttek létre, minőségileg új tartalommal töltsük fel. Ugyanígy meghaladott már az állampolgár és az állam érdekeinek mechanikus összhangjáról való nézet, amely a múltban az állampolgár jogai következetes védelmének elhanyagolásához és az állampolgárok kezdeményezőkészségének elfojtásához vezetett. Dr. PETER ŐKULTÉTY, docens Több mint tíz évvel ezelőtt jártam utoljára Rappon (Rapovce). Akkor úgy találtam, a szövetkezet tagjai nem nagyon törik magukat, hogy az erők egyesítésekor választott megnevezésnek megfelelően, valóban legyen-lehessen jövője a nagygazdaságnak. Annyi év után felébredt bennem a kíváncsiság, változott-e időközben az emberek hozzáállása, s ha igen, mennyit lendített ez a szövetkezeti gazdálkodás fejlődésének kerekén? A régi irodaház láttán egy pillanatra megbicsaklott bennem a bizakodás, de hirtelen felvillant előttem egy feledésbe merült találkozás emléke. A hetvenes évek elején egy jól menő dél-szlovákiai szövetkezet elnöke a gazdaság székházául szolgáló, ütött-kopott kastély falai között azt fejtegette - nem az a fontos, hogy fatámlás vagy bársonybevonatos az elnöki szék, zsindelyes vagy csupaüveg az irodaház, hanem hogy miként gondolkodnak és irányítanak a vezetők. A rappi, kalondai és kismúlyadi (Mul'ka) szövetkezetek egyesítésével, 1976-ban jött létre a Jövő Efsz. Mivel korábban mindegyik jól gazdálkodott, az erők egyesítésétől a Losonci (Lucenec) járásban mindenki jót remélt. Nem így történt, az immár 2700 hektáros gazdaság nem bírt ötről-hatra jutni. Többek szerint azért, mert egyebek között a Loson- *ci Állami Gazdaságtól is át kellett venniük 1300 hektárt. Részben parlagokról, részben kiélt, istállótrágyát alig látott, hideg talajokról volt szó, ráadásul a hegyvidéki körzetben. Mások az anyagi-műszaki felkészültség hiányát emlegették, de a termelőerők fejletlensége, az együvétartozás érzésének és a vezetők szakmai felkészültségének hiánya is szerepelt az ismétlődő kur darcok lehetséges okai között. Tény, hogy zsinórban mérleghiánnyal zárták a gazdasági évet, elavult, egyre foghíjasabbá vált a géppark, néhány istállóban pedig már nemcsak kultu- rálatlan, de egyenesen életveszélyes volt a munka. Javulásra pedig semmi kilátás, hisz négy év múltán mintegy 30 millió korona adósság fojtogatta a szövetkezetei. Aztán jött a nemzedékváltás és a fellendülés kezdetét jelentő, négyéves konszolidációs program: megduplázni a bruttó termelést, 18 százalékos ráfizetés helyett 3,5 százalékos nyereségszintet elérni... Beletörik a bicskájuk, mondogatták a járásban, de a fiatal szakemberek nem sokat törődtek vele. Keményen dolgoztak, sok álmatlan éjszakájuk volt, ám az 1985-ös számonkérésnél emelt fővel beszélhettek az eredményeikről. Maradéktalanul teljesítették a programot, sőt néhány mutatóban meghaladták a tervezett színvonalat. A kalászos gabonafélék átlaghozamát 5, a cukorrépáét 40 tonna fölé emelték, tömegtakarmányokból önellátóvá váltak, s kevesebb tehéntől félmillió literrel több tejet értékesítettek, mint 1981-ben. Korszerű gazdasági és szociális épületeket emeltek, üzemi konyhát és orvosi rendelőt nyitottak, s még arra is futotta az erejükből, hogy húsz család részére szövetkezeti lakást építsenek. Az alapok feltöltése után 1,5 millió korona felosztható nyereséget könyvelhettek el, így tíz év után először nyereségrészesedést fizethettek. Törlesztenivalójuk még akadt, de szakmai és technikai szempontból felkészülten kezdhették a 8. ötéves tervidőszakot. Ahogy Pápai Gyula mérnök, a szövetkezet elnöke fogalmazott, azóta is előrefelé lépegetnek. Ha időnként vissza-vissza néznek, csak azért teszik, hogy okuljanak a vétett hibákból s még alaposabban felkészüljenek a holnapra. Járási viszonylatban a legjobbak között emlegetik a rappi Jövő Efsz-t. Évente 1,5-2 százalékkal növeli a bruttó termelést s méltó vetélytár- sa a gyakran példaként említett galsai (Holisa) és buzitai (Buzitka) szövetkezeteknek. Amilyen szorongva léptem át a szövetkezet székházának küszöbét, olyan örömmel írom most ezeket a sorokat. Hadd ne soroljam, mi mindent bizonyít, hogy ez a százszor ,,leírt" szövetkezet képes volt talpraállni, mi több, felküzdeni magát a legjobbak közé. Mert valóban ott vannak. Az idén a jégkár ellenére 5,2 tonna gabonát csépeltek egy hektáron, négy év átlagában pedig ezer tonna kalászost termeltek terven felül. A rimaszombati (Rimavská Sobota) cukorgyár körzetében tavaly az itt elért 39,5 tonna volt a legjobb hektárhozam. Az idén ennél is jobb eredményt várnak. Nyolcvanegy telén szalmát vásároltak a Nagykürtösi (Vel’ky Krtís) járás gazdaságaitól, hogy kiteleltethessék a teheneiket. Ma annyi tömegtakarmányuk van, hogy eladásra is jut belőle. De nem is 2700, hanem 3700 liter tejet termelnek egy tehén átlagában, s jövőre újabb kétszáz liter emelést terveznek. Január óta keményebb feltételek között gazdálkodnak a szövetkezetek és állami gazdaságok. Vajon bekopogtathatok-e jövőre szorongás nélkül a rappi Jövő Efsz elnökéhez? Pápai mérnök bíztatott, jöjjek csak bátran. Számukra inkább elégtételt mint gondot jelent az új szabályozórendszer. Végre részrehajlás nélkül, a valós feltételek szerint értékelik a gazdaságok erőfeszítéseit, eredményeit. Nekik évi 11 millió korona pluszt hozott az új gazdasági mechanizmus. Igaz, adók formájában a nagyobb részét el is viszi, de csak most kerültek a feltételeket tekintve olyan helyzetbe, mint azok a gazdaságok voltak, amelyekhez éveken-évtizedeken át hasonlítgat- ták őket. Elhiszem, hogy a gyakori és igazságtalan elmarasztalás elkedvetlenítette az embereket. De vajon az új gazdasági mechanizmusnak sike- rült-e felrázni bennük az évtizedeken át altatgatott gazdaszellemet? Mert rendjén való, hogy a feltételek kiegyenlítésével és az új szabályozórendszer érvényesítésével mintegy 700-800 ezer koronával nő a felosztható nyereségük, de vajon maguk mit tesznek a saját boldogulásukért? Mint kiderült, gazdálkodásukban egyre inkább a piacorientált szemléletmód érvényesül. Több gabonát és cukorrépát termelnek, a napraforgó- és repcetermesztés meghonosításával kísérleteznek, és a küikereskedelmi tevékenység iránt is érdeklődnek. Részben a háztáji állattartók segítségével borjakat, bikákat és pecsenyebárányokat hizlalnak exportra, hogy végre hozzájussanak azokhoz a gépekhez és vegyszerekhez, melyeket itthon jó ideje hiába kérnek az ipartól. A melléküzemági részlegen a Pol'nopo közvetítésével külföldi megrendelésre is szívesen dolgoznának, de kicsit későn ébredtek, s most már nem nagyon válogathatnak a lehetőségekben. Felújították az üvegházat és a fóliaházakat, bevezették a részesművelést, s mert vállalkozókban nincs hiány, a szántóföldi zöldség- termesztés bővítését tervezik. Egyszóval kapaszkodnak, minden lehetőséget megragadva, koronát korona mellé téve. A jövőjükért, no meg az új székházért, melynek a tervrajza már elkészült Nehogy még valaki azt gondolja, erre már nem futja az erejükből. KÁDEK GÁBOR M ár második esztendeje keseríti az életünket. Kisebb-nagyobb megszakításokkal, de kitartóan. Úgy látszik bele kell nyugodni, hogy borzolja idegeinket, befolyásolja mindennapos tevékenységünket - beleértve az alvást, pihenést, sokaknál az alkotómunkát. Felelősségteljesen ki merem jelenteni, hogy ter-ro-ri-zál. Hogy kicsoda? Inkább micsoda. A zaj. Az a zaj, melyet a lakótömbünktől pár méternyire dolgozó darugépek, traktorok, tehergépkocsik, dömperek és még ki tudja miféle gépszörnyetegek okoznak. Meglehet, a kedves olvasó most fitymálva biggyeszti le a száját „Micsoda kukacoskodó egy alak - gondolja. Az ilyennek tán a Marson lenne jó helye, ahol nincs építkezés, nincs lárma, ott aztán teljes a nyugalom! Na de nálunk? A mi épülő, szépülő városainkban? Hiszen itt folyik az építkezés, ami ugyebár elkerülhetetlenül zajjal jár...“ Igen, igen, de... Városkánkban pár évvel ezelőtt új lakótelep építéséhez fogtak hozzá. Egyik ház a másik után nőtt ki a földből, látszólag minden ment mint a karikacsapás. Igaz, a lakótömbök átadását évtizedes hagyományainkhoz híven többször elhalasztották, ám végül mégis elkövetkezett a boldog beköltözés ideje. Az új otthonok szépek is, tágasak is, ám örömünk korántsem volt felhőtlen... Mert átellenben, mondhatni az ablakunk alatt, újabb nyolcemeletes lakóház épült. Türelmesen viseltük el a zajt és megkönnyebbülten Csak így lehet? lélegeztünk föl, mikor azt az épületet is végre átadták. Csakhogy csendről, sajnos, ezután sem lehetett szó, mivel a két lakótömb közti terület legcélszerűbb kihasználásának egy óriásparkoló létrehozását tartották. Hozzá is láttak e kiváló ötlet megvalósításához. Ismét beindultak a gépek - zúgtak, zakatoltak, aszfaltoztak, betonoztak. Az eredmény egy sivár, lebetonozott tér lett, amely estére megtelik gépkocsikkal. Persze, sokak számára célszerűnek tűnik közvetlenül az ablak alatt hagyni a hőn szeretett járgányt, viszont ezt a fajta praktikusságot a pokolba kívánja az, akinek hajnali fél ötkor kiröppen a szeméből az álom. Ugyanis akkor indulnak útjukra az itt állomásozó jármüszázad előőrsei. A magas épületek közt rekedt dübörgés ingyen ébresztőként szolgál a lakók számára. Ám kérdéses, hogy ezt a fajta kiváltságot fogjuk-e valaha is becsülni. A kisgyermekes anyák biztos nem, akiknek külön megterhelést jelent a nyűgös, kialvatlan gyermekek nyugtatgatása. Gondolom, ezek a körülmények amúgy is az apróságokat sújtják leginkább. S ha az eddigiekhez hozzáveszem azt, hogy lakásunk „csendes oldalán" már jó fél éve egy óvoda építését követhetjük figyelemmel, mellette pedig új lakóházak alapjait dögönyözik a földbe - nos, akkor már csak csodálkozni tudok. „Valahogy majdcsak kibírjuk. Vagy van más választásunk?" - gondolják sokan. Végül is öt, hat év múlva talán elcsitul a környék. Addigra felcseperednek a gyerkőcök, és nem lehetetlen, hogy nekik a csend lesz természetellenes állapot. Azért kíváncsi lennék, milyen nyomot hagyhatnak bennük a jelenlegi hatások - az állandó zaj, a hirtelen robaj, szüleik idegessége, a feszültséggel telített légkör? J ól tudom, mennyien várnak új lakásra, szükségesek tehát az új lakótelepek. Ám azzal is tisztában vagyok - és a szakemberek minden bizonnyal még inkább -, hogy az építkezésnek vannak korszerűbb, mondhatnánk em- berkímélőbb formái is annál, amelyet napjainkban nálunk a legtöbb helyen alkalmaznak. Mert nem utópia - hiszen számos fejlett országban van rá példa hogy a lakóteleppel egy időben készülnek el a járulékos épületek, hogy a frissen elkészült utakat nem túrják fel csatornaépítés, vagy kábelfektetés miatt, hogy a frissen elkészült zöldövezetet nem gyúrják ki a nehéz jármüvek porfelhőt kavarva, hogy... nem sorolom tovább, hiszen a gyakorlatot mindannyian ismerjük. Építkezni pedig kell. Ám ezt is lehet pontosan, szépen, tisztán, környezetet, s embert kímélve végezni. Talán még nálunk is... HORVÁTH GABRIELLA
