Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)

1989-11-04 / 260. szám, szombat

ÚJ szú 3 1989. XI. 4. Adatok a Szovjetunió és az USA katonai költségvetéséről (ŐSTK) - Vitalij Sabanov hadse­regtábornok, a szovjet honvédelmi miniszter helyettese a TASZSZ hír- ügynökségnek adott tegnapi interjú­jában elmondta, hogy 1990-ben az idei évhez képest 8,3 százalékkal költenek kevesebbet honvédelmi célokra. Mint mondotta, az ilyen je­lentős csökkentést egyrészt a nem­zetközi helyzet javulása, másrészt pedig a védelemmel kapcsolatos új hozzáállás tette lehetővé. A tábornok szerint a katonai költ­ségek lefaragása egyben a gazda ság egészségesebbé tételét is szol­Kolumbiai megállapodás (CSTK) - A kolumbiai kormány és az Április 19 Mozgalom (M-19) csü­törtökön megállapodást írt alá a baloldali partizánszervezet leszere­léséről. A dokumentum magában foglalja az M-19 tagjainak a normális életbe való visszatéréséhez szüksé­ges feltételeket. Lehetőséget teremt arra is, hogy saját legális politikai pártot alapítsanak. A fegyverletétel­re december 15-ig kerül sor. Az ellenzéki Konzervatív Párt a megállapodással szemben lépett fel, főleg az ellen volt kifogása, hogy az M-19 részt vegyen a küszöbönál­ló helyi közigazgatási választáso­kon. Megalakulása, azaz 1970 óta a mozgalom fegyveres harcot folyta­tott a kormány ellen. ,,Világhírnév­re" akkor tett szert, amikor 1985- ben tagjai elfoglalták a bogotai igaz­ságügyi palotát. gálja. Az állam biztonsága azonban napjainkban még nem szavatolható kizárólag politikai eszközökkel. Ezért a Szovjetuniónak szüksége van a fegyveres erőkre, amelyek viszont az ésszerű elégségesség szintjén garantálják az ország vé­delmét. Ugyanerről a témáról tegnap Wa­shingtonból is kaptunk hírt. Az ame­rikai Kongresszus összevont bizott­sága több mint két hónapi heves viták után csütörtökön este hagyta jóvá az Egycoült Államok 1990 re szóló katonai költségvetését, ennek nagysága 305 milliárd dollár. A téte­lek a republikánusok, a demokraták és a Fehér Ház közötti többszörös kompromisszumok eredményeként születtek meg. Tegyük hozzá, hogy a döntést még a szenátusnak és a képviselőháznak is jóvá kell hagynia. A most elfogadott változat szerint a jövő pénzügyi évben Washington 3,5 milliárd értékű dollárt költ űrfegy­verkezésre, ez több mint 1 milliárddal kevesebb a Bush elnök által igé­nyelt összegnél. Hozzávetőleg 1,1 milliárdot költenek majd a tíz robba­nófejjel ellátott, MX típusú interkonti­nentális ballisztikus rakétákra, 100 milliót pedig a Mitgetmanokra. E két tétel hozzávetőleg 150 millióval ala­csonyabb a Fehér Ház által javasolt összegnél. A bizottság ajánlása sze­rint a láthatatlannak vagy lopakodó­nak nevezett B2 típusú hadászati bombázókból a tervezett három he­lyett csak kettőnek a gyártását fog­ják finanszírozni. Egyébként egy ilyen gép ára 530 millió dollár. Bush fogadta az MSZP elnökjelöltjét (CSTK) - George Bush amerikai elnök csütörtökön a Fehér Házban fogadta Pozsgay Imrét, a Magyar Szocialista Párt Elnökségének tag­ját, köztársasági elnökjelöltet. A ta­lálkozó után Pozsgay Imre újságírók előtt elmondta, hogy a magyar gaz­daság élénkítésével kapcsolatos kérdésekről tanácskozott az elnök­kel. Bush ígéretet tett arra, hogy áttekinti azokat a kereskedelmi kor­látozásokat, amelyek jelenleg aka­dályozzák, hogy a nyugati országok csúcstermékeket szállítsanak Ma- yyarorszáynak és más szocialista országoknak. A decemberre terve­zett Gorbacsov-Bush találkozó kap­csán a magyar politikus hangsúlyoz­ta, a Szovjetunió és az USA együtt­működése elősegíti a feszültség csökkentését a világban. A Fehér Ház nyilatkozata arra mutat rá, hogy az elnök magyar vendégével azokat a változásokat is megvitatta, amelyeket a nemrégiben módosított magyar alkotmány rögzít. Koszovói tüntetések (ÖSTK) - Koszovóban már öt halálos áldozata van a rendfenntartó erők és az albán nemzetiségű lakosság közötti összecsapásoknak. A jugoszláviai auto­nóm tartományban már több mint egy hete zajlanak a tiltakozó akciók azzal összefüggésben, hogy megkezdődött Azem Vlaszi egykori koszovói pártvezető pere (a tárgyalást időközben berekesztet­ték). A biztonsági erők adatai szerint az év eleje óta 30 emberáldozatot követeltek a koszovói zavargások. A tartományi pártbizottság elnöksége a tüntetők erő­szakos akcióit határozottan elítélte. Az NDK Minisztertanácsának ülése Készülőben az új törvénytervezetek Személycserék a politikai pártok élén • A liberális demokraták új kormányt követelnek (CSTK) - Berlinben az időszerű politikai és gazdasági helyzetet vi­tatta meg csütörtöki ülésén az NDK Minisztertanácsa. A tanácskozást Willi Stoph kormányfő vezette. Amint azt az ADN hírügynökség je­lentette, a testület elfogadta Margot Honecker oktatási miniszter fel­mentési kérelmét. A továbbiakban az NDK-állampolgárok külföldi uta­zásaira vonatkozó törvénytervezetet vitatta meg a kormány. Már koráb­ban bejelentették, a javaslatot rövi­desen nyilvános vitára bocsátják. A minisztertanács döntött arról is, hogy állami bizottságot hoznak létre a tájékoztató eszközökről szóló tör­vénytervezet kidolgozására. Ezzel összefüggésben megvitatták a kor­mány szóvivőjének tisztségével kapcsolatos kérdéseket. A minisz­tertanács ugyancsak foglalkozott azzal, hogy egyes külföldi turisták spekulatív céllal alapvető közszük­ségleti cikkeket vásárolnak fel. A testület ezzel összefüggésben ja­vaslatot dolgozott ki. Az NDK igazságügy-minisztere berlini sajtóértekezletén tájékozta­tott az előkészületben levő új jogi előírásokról és törvényekről. Mint mondotta, még az idén elkészül a bíróságokról szóló alkotmánytör­vény és a perrendtartás új változata. A lehető leghamarabb kidolgozzák a sajtótörvényt, átdolgozzák a bün­tető törvényt, a választási törvényt, az alternatív katonai szolgálatról szóló, valamint az egyesülési és gyülekezési törvényt. A Német Liberális Demokrata Párt választmányának titkársága csütörtöki ülésén javasolta a párt parlamenti csoportjának, hogy no­vemberben kérje a parlament elnök­ségétől az NDK törvényhozásának azonnali összehívását. Az ülésen az országban kialakult helyzetet vitat­nák meg a képviselők. A párt aján­lotta továbbá, hogy parlamenti cső­Az osztrák sajtó Nagymarosról Pozsgay: Ha kell, kártérítést fizetünk (CSTK) - Az osztrák sajtó ezek­ben a napokban számos cikkben foglalkozik a magyar parlamentnek azzal a döntésével, hogy megszün­tetik a nagymarosi vízlépcső munká­latait. A lapok elsősorban az osztrák cégeket érintő károkról cikkeznek. A Dér Standard Drága lesz a nagymarosi leállás címmel közölt beszélgetést Walter Fremuth-tal, az osztrák villamosenergiai holding társaság vezetőjével, aki a nagyma­rosi munkálatok végleges megszün­tetését személyes vereségeként könyveli el. Hozzáfűzte azonban, Nagymaros nem halott örök időkre, s szerinte később, egy újabb ökoló­giai vizsgálat után a tervet be lehet fejezni. Ő személyesen mindent megtesz azért, hogy Magyarország lehetőséget kapjon az építkezés új­bóli megkezdésére. Fremuth rámu­tatott, hogy a magyar parlament döntése ,,kárlavinát“ indít el. A fel nem épített erőmű Magyarország­nak több mint 40 milliárd schillingjé- be fog kerülni. Franz Vranitzky kancellár ugyanebben a lapban ismert véle­ményét hangoztatta: az eddigi ráfor­dításokat az osztrák cégeknek visz- sza kell kapniuk. A budapesti dön­tést a kancellár az osztrák iparra mért nagy csapásként értékelte. A Die Presse megállapította, hogy az osztrák vállalatok 4,1 milli­árd schilling pénzbeli kártérítésre vagy ugyanilyen értékű áruszállítás­ra tartanak igényt. A lap idézi a Do- nau Kraftwerke társaság képviselő­jét, aki szerint „Magyarország egyértelműen megsérti a megálla­podásokat". A Neue Kronen Zeitung azt írta, igencsak kérdéses, honnan teremti elő a gazdaságilag gyengélkedő Magyarország a Csehszlovákiának és Ausztriának okozott károk megté­rítéséhez szükséges pénzt. Pozsgay Imre államminiszter csütörtöki washingtoni sajtókonfe­renciáján egy kérdésre válaszolva foglalkozott a nagymarosi beruhá­zással. ,,Ha az erőmű építésének megszüntetésével kárt okoztunk Csehszlovákiának, azt készek va­gyunk megtéríteni. De természete­sen nem a csehszlovák fél lesz az, amely megállapítja a kár nagysá­gát" - mondotta a miniszter, hozzá­téve, hogy a kárt független szakem­berek bevonásával, lehet, hogy bíró­ság előtt kell majd meghatározni. portja vesse fel az NDK kormányá­nak lemondását és a parlament el­nöki tisztségére javasolja Manfred Gerlachot, 'a liberális demokraták vezetőjét. A Nemzeti Demokratikus Párt el­nöke, Heinrich Homann kérte fel­mentését, s ennek a párt elnöksége a politikus egészségi állapotára való tekintettel eleget is tett. A párt új elnöke Günter Hartmann lett. Úgy­szintén lemondott tisztségéről Ge- rald Götting, az NDK beli Keresz­ténydemokrata Unió elnöke. A párt vezetésével Wolfgang Heylt bízták meg. Az ADN hírügynökség beszá­molt arról is, hogy az NSZEP gerai és suhli megyei első titkári tisztségé­ben szintén változás történt. A hírügynökség csütörtök este közölte, az NDK néhány városának utcáin ismét tüntetések voltak, mely­nek résztvevői a beígért változások gyorsítását követelték. Csehszlovák javaslatok (CSTK) - Az ENSZ-közgyűlés szociális, humanitárius és kulturális bizottságában a csehszlovák küldött javaslatot terjesztett elő a fiatalok­nak szánt programokkal kapcsolato­san. A kezdeményezés többek között arra szólítja fel a többi országot, hogy hatékony intézkedésekkel se­gítsék elő az ifjúságnak a népek kölcsönös tiszteletére, a megértésre és a barátságra való nevelését. Csehszlovákia társszerzője an­nak a további javaslatnak, amely azt szorgalmazza, hogy 1994 legyen a családok nemzetközi éve. Bal-eset A Magyar Szocialista Párt megalakítása óta ponto­san négy hét telt el, ami kétségtelenül rövid idő ahhoz, hogy egy teljesen új típusú párt létrehozza komplett szervezetét. Emlékezetes: a szülés október elején fájdalmas és nehéz volt, de azért - akkor legalábbis- senki sem gondolta volna, hogy a vajúdás ennyire elhúzódik és ilyen bonyolult lesz. Az elmúlt csaknem egy hónap eseményeit számba véve azonban kereshető a magyarázat. Tisztázatlan helyzet alakult ki a balol­dalon, miközben az ellenzéki pártok igyekeznek rendezni soraikat. Történik mindez a közelgő elnök- és parlamenti választások előkészüle­teinek időszakában, amikor a szavazók megnyerése mindenkinek a leg­főbb célja. Verseny, sőt harc folyik tehát, melynek kimenetele igencsak kétséges... Ezekben a napokban ismét előtérbe került a régi MSZMP és az új MSZP közötti viszony, pedig azt lehetett volna hinni, hogy ezt a kongresz- szus végérvényesen rendezte. Jogilag ne­hezen vonható két­ségbe a kongresszusi döntés, miszerint a Magyar Szocialista Munkáspártból az egyedüli utódként megalakult a Magyar Szocialista Párt - egy teljesen új, az elődétől lényegesen különböző alapszabállyal és programmal. Csakhogy itt a nagy ellentmon­dás: igaz, hogy a MSZMP-tagság választotta a kongresszusi küldötteket, akik elsöprő többséggel új pártot alakítottak a „régi romjain", ugyanakkor épp az MSZMP-hez való ragaszkodás a kongresszus utáni időszak egyik jellemzője, vagyis „romokról" - úgy tűnik - nem egészen helyes beszélni. Az új MSZP alapdokumentumai kimondják, hogy ez már nem egy hagyományos értelemben vett kommunista párt, attól kicsit jobbra áll a politikai palettán, az úgynevezett balközépen. Teljesen logikus tehát- s ezt az MSZP vezetői is gyakran hangoztatják -, hogy a kommunista eszmékhez, értékekhez vonzódók is megalakítják saját pártjukat (pár\\a\- kat?). A gondot most az okozza, hogy sokan kétségbe vonják a kong­resszusi döntés jogosságát és (egyéb próbálkozások mellett) MSZMP néven folyik a régi párt újjászervezése. Ráadásul két vonalon. Az egyik az úgynevezett XIII. kerületi kezdemé­nyezés, amely múlt hét végi angyalföldi aktívaértekezletén ideiglenes ügyvezető testületet is választott (elnöke Púja Frigyes volt külügyminisz­ter, s a két titkár egyike Ribánszki Róbert, aki a már feloszlatott Marxista Egységplatformnak volt a vezéralakja, s aki - azóta „megszelídült"- balos nézeteivel nagy támadási felületet adott az ellenzéknek). Ez a szerveződés azt vallja, hogy az MSZMP nem szűnt meg, s fenntartja magának a névhasználat jogát is és jogfolytonosnak tekinti magát (ami például azt jelenti, hogy a volt MSZMP-vagyonból is részt követel). A legutóbbi pártkongresszus határozatait nem fogadja el, s még az idén össze kívánja hívni az MSZMP XIV. kongresszusát. Becslései szerint 120 ezren vannak mögötte, legalábbis ennyien tartották meg régi tagkönyvü­ket, s kapcsolódnak be az MSZMP újjáélesztésébe. A másik vonal az ún. „tizenhármak felhívása", amelyben értelmiségiek, munkások, tsz-elnö- kök vesznek részt, s szervezőbizottsága a múlt hét közepén állt a nyilvánosság elé, ugyancsak szorgalmazva a XIV. kongresszus össze­hívását. A határvonalak a kettő között nem tiszták (vagy talán már el is mosódtak). Minden bizonnyal nagy adu az MSZMP-hívek kezében, hogy Grósz Károly volt főtitkár is maradt, s kész vállalni minden olyan tisztséget és feladatot, amellyel a kongresszus megbízná. Ö lehet az a személyiség, aki — mivel emelt fővel távozott az október eleji MSZMP-MSZP-kongresszusról - tekintélyét megőrizve összefoghatja a régi, de mindenképpen megújulásra szoruló párt híveit. (Az oly sok bírálatot kapott Berecz János is maradt, s mint azt a hét elején nyilatkozta: egyre inkább Grósz Károllyal együtt készül a kongresz- szusra...) Valószínűleg egyértelműbb lenne a helyzet, ha más nevet választanának az MSZMP helyett, mivel a potenciális tagok is tisztábban látnának, ha az MSZP-től így is meg tudnák különböztetni. A TASZSZ budapesti tudósítója a minap találóan jellemezte a szituá­ciót, amikor azt írta, hogy a volt MSZMP-tagok ,,hallgatag többsége“ továbbra is hallgat. Mint ahogy azt már négy héttel ezelőtt is sokan megjósolták: kivár, a számára rokonszenvesebb, elfogadhatóbb program mögé sorakozik majd fel. Ehhez persze a - most még MSZMP-nek nevezett - szerveződés részéről is egyértelmű állásfoglalásra, programra lenne szükség. A decemberre tervezett XIV. kongresszus bizonyára ezeket is megfogalmazza. Az MSZP helyzete nem könnyű, mivel egyrészt maga is platformok, tagozatok és irányzatok szövetsége (s épp most folyik ezek szervezeti kiépítése, ami az egymástól való különbségek megjelölését is igényli), másrészt meg kell küzdenie tagságáért, gyarapodásáért, azért, hogy hiteles politikai erőnek fogadják el otthon és külföldön egyaránt. Mivel nincsenek még kiépítve az információs csatornái, a párt létszáma is csak becsülhető (egyes vélemények szerint több mint 100 ezer fős, Nyers Rezső viszont 30 ezerről szólt a minap). A bentmaradási nyilatkozat megtételének határidejét október 31-ről az év végéig tolták ki, s így bizonyára sokan regisztráltatják még magukat az MSZP-ben (amely épp a napokban kérte felvételét a Szocialista Internacionáléba, s emiatt konfliktusai támadhatnak a már ugyancsak létező Magyarországi Szoci­áldemokrata Párttal is). Rivalizálás folyik tehát a baloldalon, s miközben az itt elhelyez­kedő pártok az egymással való együttműködés szándékát nyilvánítják ki, megtörténhet a „baleset" is: a névhasználatról, a jogfolytonosságról folyó vita kiéleződése, vagy ahogy Nyers Rezső, az MSZP elnöke a soproni tagtoborzón fogalmazott: egy politikai testvérháború lehetősége sem zárható ki. Hogy ez hová vezethet, azt nem nehéz megjósolni: az erők szétforgácsolódásához, ami most, a választások előtt végzetes is lehet PAPUCSEK M. GERGELY Nincs szó az elvi pozíciók feladásáról A Jakovlev—Brzezinski találkozó háttere A Rudé právo tegnapi számában egy olvasói levél kapcsán foglalkozik a közel­múltban Moszkvában megtartott Jakov- lev-Brzezinski találkozóval. Az olvasó fel­tette a kérdést, miként lehetséges, hogy Zbigniew Brzezinskit, az „ismert ameri­kai antikommunistát" kedden Alek­szandr Jakovlev, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára fogadta. Milyen lehet egy ilyen találkozó háttere? Mivel e probléma sokakat foglalkoztat, a továbbiakban is­mertetjük a szerkesztőség válaszát. A TASZSZ jelentése szerint a Jakov- lev-Brzezinski találkozón ,,a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseivel, a szoviet- amerikai kapcsolatokkal, a két országban zajló belső folyamatok dinamizmusával foglalkoztak". Mint ismeretes, Brzezinski James Car­ter elnök nemzetbiztonsági tanácsadója volt. Az élvonalbeli amerikai politológusok közé tartozik, s joggal tehetjük hozzá, hogy az antikommunizmus jellemzi őt. Szocialistaellenes elméletei a hideghábo­rús időszak kezdeteitől fogva ismertek. Carter elnöksége idején (1977-1981) ak­tívan részt vett az amerikai politika alakí­tásában, éles szovjetellenes irányvonalá­nak kimunkálásában. A szocialista orszá­gokkal szembeni negatív hozzáállását ma sem változtatta meg, amikor pedig a nem­zetközi kapcsolatokban a realisztikusabb megközelítések kerülnek előtérbe, s kia­lakulóban van a bizalom légköre. S bizo­nyára attól sem válik a szocializmus hívé­vé, hogy a szovjet ideológiai front képvi­selőivel találkozik. Viszont a személyes kapcsolatok, az eszmecserék elősegítik a véleménykülönbségek, az előítéletek felszámolását. Az új gondolkodásmódot a külpolitiká­ban az jellemzi, hogy a Szovjetunió nem csupán a társadalmi haladás meggyőző- déses híveivel kész a párbeszédre, ha­nem mindenkivel, aki részt vesz a jelenle­gi nemzetközi küzdelmekben, s aki befo­lyásolja a közvélemény politikai magatar­tásának formálását. Nemcsak a különböző társadalmi rendszerű országok politikusai folytatnak hasznos dialógust, hanem vezető katonai és biztonságpolitikai szakértők is. Sor került már, például, a CIA és a KGB közötti kapcsolatfelvételre is, s megvitat­ták, miként működhetne együtt ez a két szervezet a nemzetközi terrorizmus elleni harcban. A Varsói Szerződés és a NATO országainak védelmi miniszterei mellett már a nemzeti hadseregek tábornokai is találkozókat tartanak. De mindez nem jelenti az elvi pozíciók feladását. Kialakul viszont a feszültség enyhülésének a lég­köre, nagyobb lesz a biztonság. S csak természetes, hogy a Szovjetunió és az USA ideológusainak találkozói, az ismer­kedés és a véleménycsere is hozzá tarto­zik a békés együttélés és nemzetközi együttműködés gyakorlati megvalósítá­sához.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents