Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)
1989-11-04 / 260. szám, szombat
Egv) hét a nagyvilágban október 28-tól november 3-ig Szombat: Az amerikai földrész csúcstalálkozója keretében George Bush és Dániel Ortega rövid megbeszélést tartott Vasárnap: A Spanyolországban kormányzó szocialisták egyman- dátumos fölénnyel nyerték a parlamenti választásokat Hétfő: A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elfogadta a jövő évi tervet és költségvetést Kedd: Moszkvában és Washingtonban egyidejűleg bejelentették: decemberben szovjet-amerikai csúcstalálkozót tartanak • Turgut Ozal eddigi miniszterelnököt választották meg Törökország új államfőjévé Szerda: Mihail Gorbacsov fogadta Egon Krenzet • Nicaraguában a kormány felmondta az egyoldalú tüzszünetet Csütörtök: Jaromír Johanes külügyminiszter Pekingben Csiang Cö-min kínai pártfőtitkárral és Li Penggel, az államtanács elnökével tárgyalt Péntek: Németh Miklós magyar kormányfő Beigrádba látogatott • Bonnban befejeződött a kétnapos nyugatnémet-francia csúcstalálkozó A hajók mégis találkoznak Az idei év sem múlik el - szerencsére - szovjet-amerikai csúcstalálkozó nélkül, pedig már majdnem elkönyveltük, hogy Gorbacsov és Bush eszmecseréjére a jövő év derekáig kell várni, amikorra elkészül a stratégiai fegyvereket korlátozó szerződés. Éppen ezért váratlanul jött kedden este a hír, hogy december elején a Földközi-tenger térségében ,,hajócsúcsot“ tartanak. A szokatlan színhelyt az magyarázza, hogy Gorbacsov előzőleg Rómában tárgyal, s onnan repül valószínűleg helikopterrel a találkozónak otthont adó egyik szovjet cirkáló fedélzetére, majd ellátogat a 6. flotta zászlóshajóján, tartózkodó George Bush főhadiszállására. Szokatlan a helyszín, hiszen békeidőben a két nagyhatalom vezetői rendre szárazföldön találkoztak, de nemcsak a találkozó körülményei lesznek újszerűek, hanem a nemzetközi helyzet is ilyen. Keleten és Nyugaton - pár éve még előre nem látott - erőteljes változások történnek, amelyek megérdemlik, sőt, egyenesen szükségessé teszik, hogy legfelsőbb szinten vitassák meg várható következményeiket és a kormányok esetleges közös teendőit. Tavaly azt hittük, még ennyit sem kell várni a csúcsra, hiszen a szovjet vezetés határozottan szorgalmazta, hogy az amerikai elnökváltás miatt ne legyen túl hosszú szünet, s Gorbacsov ezért ment el még decemberben, Bush elnöki beiktatása előtt az Egyesült Államokba. A Fehér Háznak azonban a dolog nem volt nagyon sietős és csaknem fél éven át arra hivatkozott, hogy ki kell munkálnia átfogó külpolitikai koncepcióját, amely a NATO csúcs- értekezletére készült el. Most utólag derült ki, hogy George Busht valószínűleg ezen az atlanti tanácskozáson győzték meg szövetségesei arról, hogy a Szovjetunióban zajló változások gyökeresek és visszafordít- hatatlanok. Az elnök ebben addig erősen kételkedett. Most tárta fel, hogy ezután jómaga még júliusban diplomáciai csatornákon indítványozta a Kremlnek az idei találkozót, s rövid időn belül meg is érkezett a helyeslő moszkvai válasz. A találkozó bejelentésével azonban mostanáig várni kellett, mert a háttérben még időpontra, helyszínre és napirendre vonatkozó bonyolult kérdések egyeztetésére volt szükség. A lényeg az, hogy a találkozó létrejön, ám a világsajtó máris azt latolgatja, hogy mi is várható a csúcstól, hiszen kötött napirendje nincs, szabad eszmecserékre számítanak. Éppen ezért feltételezhető, hogy a programba gyakorlatilag bármely téma „belefér". Egy dolog biztos: leszerelési döntések nem lesznek, ezeket meghagyják a nyáron amerikai földön lezajló csúcsra. Most a kétoldalú együttműködésre, az egymás országában kialakult helyzetre - beleértve a gazdaságot is -, regionális kérdésekre és legfőképpen a kelet-európai változásokra összpontosítanak. Bush úgy indokolta a találkozó szükségességét, hogy szerinte legfelsőbb szinten mihamarabb meg kell vitatni az „egyre gyorsuló ütemben zajló történelmi változásokat'1. Nagyon szemléletesen ezt úgy fogalmazta meg, nem akarja, hogy e kulcsfontosságú időszakban a két nagyhatalom úgy menjen el egymás mellett, minden jelzés nélkül, mint két hajó éjszaka az óceánon. Nos, a hajók és utasaik most találkoznak, ami kölcsönösen jó dolog, s ezzel összefüggésben helytelen az oly módon feltett kérdés, hogy vajon kettejük közül kinek volt nagyobb szüksége a mostani csúcsra. A decemberi találkozó mindkét félnek és az egész világnak várhatóan egyaránt hasznos lesz, hiszen az alapos, első kézből történő tájékozódás lehetővé teszi azt, hogy a Fehér Ház jobban megismerje és megértse a kelet-európai változások lényegét. (pve) Elrontott garden party Dániel Ortega nicaraguai elnök a múlt hét végén a Costa Rica-i San Jóséban megrendezett pánamerikai csúcstalálkozón bejelentette: a Hon- durasból átszivárgó kontrák egyre gyakoribb gyilkolásai, terrorista és megfélemlítési akciói miatt Managuában elhatározták, hogy felmondják a tizenkilenc hónapja érvényben levő tűzszünetet. Polgári személyek százai esnek áldozatul ezeknek az akcióknak, melyekkel az ellenforradalmárok arra akarják rákényszeríteni a lakosságot, hogy a jövő februári választásokon ne a sandinistákra, hanem az ellenzékre szavazzanak. A Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front (FSLN) tagjainak, a reguláris választások biztosítása érdekében, ismét ki kell ásniuk a lövészárkokat, még akkor is, ha George Bush amerikai elnök és Violetta Chamorro, a nicaraguai ellenzék elnökjelöltje ezt a lépést esetleg ürügyként használja fel a managuai kormány elleni újabb támadásokhoz - érvelt Ortega. És itt kell megemlíteni, hogy csütörtökön, nem egészen huszonnégy órával a fegyvernyugvás hivatalos felmondása után a kontrák (vajon milyen sugallatra?) taktikát változtattak: most ők hirdettek tűzszünetet, azzal, hogy „támadás esetén védekezni fognak". A managuai döntésre ez volt az első reagálás, egy jól átgondolt propagandamanőver, amely Washington számára utat nyit a várt vádaskodásokhoz. Ortega elnök nyilvánvalóan hiába hangsúlyozta többször is Costa Ricában azt, hogy amennyiben az USA nem támogatja tovább az ellenforradalmárokat, ismét felújítják a tűzszünetet. A Fehér Ház kezében van tehát az a kulcs amely megnyithatná a nicaraguai békéhez vezető kaput. San Jóséban George Bush ugyan kezet rázott Dániel Ortegával, kölcsönös szimpátiáról azonban szó sem lehet. Az USA elnöke sajtóértekezletén élesen támadta Ortegát, bírálta politikáját, többször is sértő megjegyzéseket tett, sőt egy amerikai újságíró megjegyzésére is emlékeztetett, amely szerint a managuai vendég „rontja a garden partyt“ (kerti ünnepélyt). Egyvalamiben talán igaza volt, A Costa Rica-i százéves demokráciáról megemlékező térségbeli állam- és kormányfők találkozóját valóban inkább egy ünnepélyes hétvégi ,,partynak“ lehetne nevezni, semmint csúcsértekezletnek. A sajtó is főleg az Ortega-Bush, Bush-Cha- morro, Bush-Endara (az utóbbi a panamai ellenzék képviselője) kü- löntalálkozóknak szentelt figyelmet, s ezek valahogy a háttérbe, illetve a tárgyalóterem ajtaja mögé szorították a részt vevő országok közös problémáit. A csupán három óráig tartó megbeszéléseken inkább csak összegezték a megoldásra váró legégetőbb kérdéseket. A problémakörökre utalt a tárgyalási program elnevezése, a 6D, vagyis: democra- cia, desarollo, desarme, deuda, dro- ges, deforestacion (demokrácia, gazdasági fejlesztés, leszerelés, külföldi eladósodás, kábítószer, erdőpusztítás). Konkrét megállapodások nem születtek, záródokumentumot sem adtak ki, egy szempontot figyelembe véve mégis hasznos volt a fórum: hosszú szünet után lehetőséget adott a problémák egész sorozatáról szóló párbeszéd felújítására. Sajnálatos viszont, hogy Oscar Arias, a Nobel-békedíjas Costa Rica-i elnök egy sorba próbálta állítani Chilét, Haitit, Panamát és Kubát. Az említett országok államfőinek ugyanis nem küldött meghívót. Talán Bush elnöknek tette a szépet azért, hogy az Egyesült Államok egy- milliárd dollárral csökkentette országa négymilliárdos adósságát. Mindenesetre furcsa volt Arias lépése, annál is inkább, mert közvetlenül a csúcs előtt az úgynevezett nyolcak csoportja szorgalmazta Kuba feltételek nélküli bevonását a latin-ame- rikai problémák megoldásába, vagyis azt, hogy Kanada, Belize és Gua- yana mellett a karib-szigeti szocialista országot is vegyék fel az Amerikai Államok Szervezetébe. (U. G.) Törökországban a héten megtartották az elnökválasztás harmadik fordulóját. Az ellenzéki képviselők ezúttal is bojkottálták a szavazást. A küzdelemből az eddigi kormányfő, a 62-éves Turgut özal került ki győztesen, akire a 450-tagú parlament 263 tagja szavazott. Telefoto: ÖSTK/Reuter ( KIS . V NYELVŐR. Fi lozofál vagy filozofál Olyan kérdésről lesz szó, amellyel még a nagyobb nyelvi műveltségű emberek közül sincs mindenki tisztában. Kezdjük vizsgálatunkat egy példával! „Az akkori ifjak közt sok volt a filozofikus hajlamú." Mi ebben a mondatban a hiba? - kapják fel most bizonyára többen is a fejüket. Mivel jeleztük, hogy témánk az idegen szavak alaki használatával függ majd össze, csakis a filozofikus melléknév jöhet számításba mint hibás alak. De vajon miért? Azért, mert a helyes alak nem a filozófikus, hanem a filozofikus. Vagyis a filozófia ó hangja megrövidül a melléknévi alakban. Megjegyezzük, hogy a Bakos Ferenc szerkesztette Idegen szavak kéziszótárában (1985) szintén az ó hangzós alak szerepel - lehet, hogy sajtóhiba de a helyesírási szabályzatban a rövid magánhangzós alakot találjuk. Hasonló hibát követnek el sokan a filozófia főnévből képzett igében: filozófál - mondják és írjáK. Helyesen ebben is rövid az o hang: filozofál. Ugyanígy képezzük a nyelv- és irodalomtudományt jelentő filológia szó melléknévi származékát: filologikus. Sokszor írják le az irodalomkritikusok ezt a melléknevet is rosszul: allegorikus. Cikkükben általában az allegórikus formát találjuk, nyilván annak az elvnek alapján, hogy az allegória alakban ó szerepel. Helyesen az igei alakban is rövid az o: allegorizál. Olykor csak igei alakot találunk a főnévin kívül: például a hosszú ó-s katalógus mellett nemigen használatos a katalogikus melléknév, de a katalogizál ige él, s ezt is rövid o hanggal, nem pedig katalógizál alakban kell használnunk. A paródia szót ó-val ejtjük és írjuk, de a parodikus, parodisztikus mellékneveket és a parodizál igét o-val; noha sokszor fordulnak így elő ezek az alakok: paródikus, paródisztikus, parodizál. A történelem, történettudomány régi neve: história. A belőle magyar képzővel alkotott melléknév: históriai. Van ugyan historikus szavunk (rövid o hanggal), de ez nem melléknév, hanem szintén főnév: a történészt, történetírót jelöljük olykor vele. Ma már kiszorulóban van a francia Pasteur (pásztor) nevéből képzett paszförizál- ez szintén nem pasztörizál-; helyette a magyar -z képzős alakot használjuk hosszú hangzóval: pasztőröz. A prémium főnévből képzett igei alakban szintén meg kell rövidítenünk az é-t: premizál. Néha a kellemetlen fogalmakat választékosabb szóval nevezzük meg; e jelenséget eufémiának hívjuk. Az eufémia főnévből képzett melléknév és újabb főnév rövid e hangú: eufemisztikus, eufemizmus. Ezekkel is sokszor találkozunk hosszú hangzós formában. Látszatra nagyon kézenfekvő volna megalkotni egy szabályt, amely fogódzóul szolgálna nekünk a használatban, s amely szerint az idegen eredetű szavak - főnevek - tőbeli hosszú hangzói megrövidülnek a belőlük idegen eredetű képzővel alkotott melléknévi és az igei alakokban. Csak az a baj, hogy ezt nem tehetjük meg. Nem, mert találunk ellenpéldákat is. Például az esztétika főnév melléknévi alakja nem az esztétikus, hanem az esztétikus. Ha valami szép, művészi, ízléses, akkor így minősítjük: esztétikus. De az esztétika művelőjének, kutatójának neve is ez: esztétikus, vagyis főnévként is használatos ez az alak. A közismert hisztéria szó idegbetegségnévként ismeretes, de jelentheti az érzelmi kitörést is. Az ebből alkotott melléknév szintén hosszú mássalhangzós: hisztérikus, nem hisztérikus. De azt se gondoljuk, hogy esetleg az ó hangzó az, amely minden esetben o-vá rövidül. Példa rá az utópia főnév, amelynek melléknévi alakjában is a hosszú hang marad meg: utópisztikus, nem utópisztikus; sőt a melléknevet és főnevet egyaránt létrehozó -ista képzős alakja is hosszú hangzós: utópista, nem utópista. Hosszú hangzós a didaktórium1őné\/, s ugyanígy hosszú hangzós marad a diktatórikus melléknév. Nincs tehát általánosan érvényes szabály ezeknek az idegen szavaknak, illetve ezek egyes alakjainak használatára; Úgy látszik, a helyesírást szabályozók is a nyelvszokáshoz igazodnak ebben a kérdésben. Nem csoda hát, hogy olykor még a toliforgatók sem tudják, melyik alak a helyes. Talán csak egyetlen szabályszerűséget tudunk megragadni használatában. Azt, hogy amelyikben a .tudomány1 jelentésű -lógia utótag található, mint például ezekben: filológia, (a szófejtés tudományát jelentő) etimológia stb., az abból képzett melléknév és ige rövid o hanggal jelenik meg a használatban: filologikus, filologizál; etimologikus, etimologizál stb. De e tudományokkal foglalkozó személyt jelölő -us végű főnevek szintén hosszú hangzósak: filológus,, etimológus stb. A többi szó esetében ajánlatos fellapozni az idegen szavak legújabb szótárát vagy a Helyesírási kéziszótárt: ezekből eligazítást kaphatunk használatuk módjára. JAKAB ISTVÁN Nyúlfarknyi Stílusélénkítés végett nemegyszer élünk olyan kifejezésekkel, melyek az adott dolgot, jelenséget, tulajdonságot szemléletesen, érzékletesen ábrázolják. Gondoljunk csak arra, mennyivel jobban el tudjuk képzelni egy ember külsejét, ha a „szőke hajú és kék szemű" jellemzés helyett ezt halljuk: lenszőke hajú és nefelejcskék szemű. A hasonlítást kifejező összetett szavakkal azonban vigyáznunk kell, mert rosszul is használhatjuk őket. Erre példa a következő, egyik hetilapunkból származó mondat: „A másik falu csak nyúlfarknyira van ide.“ A nyúl farka köztudottan igen rövid. A nyúlfarknyi tehát azt jelenti: igen, rövid, kurta. Ezek után „fordítsuk le" a példamondatot: Az eredmény: A másik falu rövidre van ide. A mondat megfogalmazója nyilván nem ezt akarta mondani, hanem azt, hogy a két falu nagyon közel van egymáshoz. A rövid és közel jelentése bizonyos szempontból hasonló, a szemléletbeli különbség miatt a két szó mégsem cserélhető fel egymással. A nyúlfarknyi melléknevet sem alkalmazhatjuk minden kontextusban. Egy versről, meséről, valamilyen rövid tárgyról mondhatjuk, hogy nyúlfarknyi. A szó használatos átvitt jelentésben is, ilyenkor értelme ez: nagyon kevés, csekély. Ezért valamilyen dolgot elvégezhetünk nyúlfarknyi idő alatt, s valakit jellemezhetünk így is: nyúlfarknyi esze sincs. Visszatérve példamondatunkhoz megállapíthatjuk, hogy ez esetben nem jó a nyúlfarknyi szó. Mit mondjunk azonban helyette? Már említettük a közel szót, ám itt vannak ennek szinonimái, például a kis távolságra vagy a nem messze. Ezek mellett használhatjuk a macskaugrásnyira, kőhajításnyira szavakat is, melyek képsze- rűek. SZABÓMIHÁLY GIZELLA ÚJ SZÚ 4 1989. XI. 4.
