Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)
1989-11-03 / 259. szám, péntek
ÚJ szú 5 1989. XI. 3. KONGRESSZUS ELŐTT Az igényesebb utat választottuk Sokat ígért, keveset adott Az új elosztási rendszer nem oldotta meg a pótalkatrészbeszerzési gondokat Az SZLKP érsekújvári (Nővé Zámky) járási szervezete a jelenlegi időszakban olyan körülmények között él és dolgozik, melyeket joggal nevezhetünk sokrétűeknek és specifikusaknak. Valamennyi alapszervezetnek megvannak a sajátos feltételei, problémái, gondjai; céljuk azonban egy: tevékenységük javítása, aktivitásuk növelése és befolyásuk erősítése, hogy végső következményében növekedjen kommunista pártunk természetes tekintélye. Járásunk fejlett iparral és virágzó mezőgazdasággal rendelkezik. A területén élő lakosság 41 százaléka magyar nemzetiségű. Délkeleti része a Magyar Köztársasággal határos, ahol ugyancsak magyar nemzetiségű lakosság él. Arra akarok ezzel rámutatni, hogy most, amikor déli szomszédainknál gazdasági és politikai téren egyaránt forrongás tapasztalható, kommunistáink kezdeményezően lépnek föl hazai eszmei alapállásunk, szocialista értékrendünk megőrzése érdekében. Nem lenne objektív, ha csupán ebből a szempontból értékelném pártszervezetünk munkáját és életét. Tevékenységünk döntő területe a párt politikájának aprólékos, mindennapi munkával való érvényre juttatása, hogy a szociális-gazdasági feladatok teljesítése végett a kommunisták mindennapi politikai tevékenységükkel hozzájáruljanak a dolgozók hatékony mozgósításához. Nyíltan meg kell mondani, hogy ez nem mindenhol sikerül. Sok az olyan pártszervezet, kommunista, aki megfeledkezik arról, hogy fellépésének, viselkedésének nemcsak a pártszervezetben kell elvhűnek lennie, hanem a nyilvánosság előtt is. E tekintetben kell átértékelni munkájukat a Párkányi (Őtúrovo) Dél-szlovákiai Cellulóz- és Papíripari Állami Vállalat pártszervezeteinek, amelyet nem mondhatunk következetesnek az igazgatóválasztás előkészítésében. Ugyanez mondható el az érsekújvári VUNAR állami vállalatról, ahol az egység hiánya mutatkozik meg a problémák megoldásában, s ez utal a pártalapszervezet bizottságának nem kielégítő tekintélyére is. Növelnünk kell a kommunisták aktivitását a nagy dolgozókollektívákban, mint például az érsekújvári Elektrosvit állami vállalat, a suranyi Elitex konszernvállalat, s vonatkozik ugyanez az érsekújvári Sigma konszernvállalatra és az érsekújvári Tesla állami vállalatra is. E tekintetben megelégedéssel értékelhetjük mezőgazdasági, élelmi- szeripari komplexumunk kommunistáinak tevékenységét, akik az aratásban elért eredményeikkel és gazdasági feladataik teljesítésével biztosították járásunkban a jó politikai légkört. Szövetkezeti parasztságunk munkájával és eredményeivel igazolta őszinte viszonyát szocialista társadalmunkhoz. Továbbra is érvényesek Klement Gottwaldnak a sza- v^j arról, hogy mennyire fontos a pártmunkában a szavak és a tettek egysége: „Legnagyobb támasz és legjobban kamatozó tőke a bizalom, amelyet a párt a tömegek körében élvez. Ez a bizalom egyebek közt úgy alakítható ki, hogy a párt megtartja adott szavát, teljesíti szolgálatát, s amit a párt egyszer kimond, az meg is történik. “ Nagy figyelmet fordítunk arra, hogy a Nemzeti Front járási bizottsága által összefogott társadalmi szervezetek fokozzák aktivitásukat. Az SZLKP járási bizottságának és a Nemzeti Front járási bizottságának elnöksége együttes ülésével igyekszünk olyan társadalmi intézkedéseket hozni, amelyek megoldhatják a járás állampolgárainak problémáit. Augusztusban együttes ülést tartott az SZLKP és a Nemzeti Front járási bizottsága, amely értékelte a járás környezet- és természetvédelmi problémáit. Már most megállapíthatjuk, hogy az állampolgárok aktivitása nem csupán bírálat formájában ébredt fel, hanem közvetlen részvételük is tapasztalható az e területen adódó problémák megoldásában. Konkrét példa: a járási székhelyen sok állampolgár panaszkodott a városban folyó állattartás kedvezőtlen hatásaira. S ma már elmondhatjuk, hogy megszületett Érsekújvár új szabályrendelet tervezete is, amelyet jóváhagyás előtt nyilvános vitára bocsátanak, és 1990. január elsején lépne életbe. Ettől a rendelettől azt várhatják a város lakosai - természetesen saját maguknak is be kell kapcsolódniuk megvalósításába -, hogy nagyobb tisztaság lesz városukban és tisztább levegőben, jobb körülmények között lakhatnak. Jelenleg teljes ütemben folynak a járásban a pártalapszervezetek évzáró taggyűlései. A vitafelszólalások meggyőztek bennünket arról, hogy hasznos volt a járási pártszervezetben új munkamódszereket bevezetni, s szorosabbra fűzni a járási bizottság kapcsolatait az alapszervezetekkel. Elvszerűen szerveztük meg a politikai instruktorok munkáját, amely módszertanilag segíti és irányítja az alapszervezetek tevékenységét körzetek, nem pedig ágazatok szerint. Természetesen megnövekedtek a követelmények valamennyi politikai dolgozó munkájával szemben is, tekintet nélkül tisztségére. Fokozatosan változik a hozzászólások tartalma, a kommunisták nemcsak bírálnak, javaslatokat is tesznek a problémák megoldására. A gyakorlat azt mutatja, hogy az eddig alkalmazott módszerek és formák, amelyeknek lényege az utasítás volt, nem oldhatják meg pártunk természetes tekintélye növelésének kérdését. Ezt a tekintélyt egyedül olyan munkaformák és -módszerek biztosíthatják, amelyekre az emberekkel fenntartott személyes kapcsolat, a vitákban az érvelés kultúrája, szavak és tettek egysége s az azonos cél a jellemző. Ott, ahol ez így van, ahol a párttisztségviselő elvszerűen segíti a problémák megoldásában, és mindenekelőtt az embert tartja szem előtt, ott beszélhetünk jó munkalégkörröl és az egész pártszervezet aktivitásáról. Ilyen például az érsekújvári Renokov állami vállalat, ahol egyebek közt megmutatkozik a dolgozók ragaszkodása vállalatukhoz és szakmai büszkesége. Az elmondottak részben, vonatkoznak a csúzi (Dubník), az ud- vardi (Dvory nad 2itavou) és a mánya (Mana) szövetkezetek pártszervezetéire is. Azt, hogy az igényesebb utat választottuk, tanúsíthatják az eddig megtartott pártalapszervezeti . taggyűlések. Ezeken olyan tagok kapnak bizalmat, akiknél megvan a biztosíték arra, hogy az alapszervezetek bizottságait a nagyobb elkötelezettség és a jobb minőségű munka jegyében fogják irányítani. A járás pártalapszervezeteinek 53,7 százalékában javasolnak alternatív választásokat. Az alapszervezetek bizottságainak és a járási bizottság összetételének szerkezetét nem azért tartjuk meg, mivel azt megkövetelik, hanem, hogy az első helyen a minőség, a személyes tekintély, a funkcionárius példaadása álljon. Járási szervezetünk is gondokkal küzd a tagállomány minőségének javítása terén. Ellensúlyoznunk kell a negatív hatásokat, melyek befolyásolják munkánk eredményét, legyen az akár az egyház aktivitásának növekedése, akár a belső, akár a külső ellenséges erőknek a tevékenysége. Ennek a célnak az érdekében kell valamennyiünknek növelnünk politikai aktivitásunkat. Módunkban áll megakadályozni a tagállomány csökkenését is, tanúsítja ezt a dolgozók bizalma, melyet azzal vívtunk ki, hogy nemcsak beszélni akarunk a fogyatékosságokról, hanem megalkuvás nélkül igyekszünk eltávolítani azokat. Különös figyelmet szentelünk az SZLKP helyi szervezeteinek is, melyekben a kommunisták magasabb kora ellenére az aktivitás fokozásával lehet számolni. Olyan időszerű problémák megoldásában várjuk aktív közreműködésüket, mint az ifjúság nevelése és az ökológiai problémák megoldása. Reményeink jogosságát igazolták a párkányi, az érsekújvári és a suranyi helyi pártalapszervezetek évzáró taggyűlései is. IGOR NOVÁK, az SZLKP Érsekújvári Járási Bizottságának vezető titkára Amikor a brnói Agrozet zvoleni kereskedelmi konszern vállalata bevezette a mezőgazdaságban használatos pótalkatrészek számítógépes nyilvántartáson alapuló, központi elosztását, sokan reménykedtek, hogy végre megoldódnak az évtizedek óta húzódó beszerzési gondok. A számítógépes rendszer ugyanis azt ígérte, amire a leginkább szükség volt: a vállalati készletek minimumra csökkentését, az igény szerinti, folyamatos ellátást, valamint a fölösleges készletek visz- szavásárlását. A kezdeti lendület azonban fokozatosan alábbhagyott, amihez minden bizonnyal a hazai kereslet-kínálat egyensúlyának hiánya is hozzájárult. A rendszer ugyanis nem tudja maradéktalanul teljesíteni a feladatot, melyre vállalkozott. A Farnadi (Farná) Efsz egyike azoknak a mezőgazdasági üzemeknek, amelyek igénybe vették az Agrozet új szolgáltatását. Koncz Ernő, a szövetkezet gépesítési részlegének vezetője azonban felemás érzelmekkel beszél a tapasztalatokról:- Azért csatlakoztunk az új elosztási rendszerhez, mert bíztunk abban, hogy megoldódnak a beszerzési gondjaink. Reményeink azonban csak részben váltak valóra. Valamelyest javult ugyan az ellátás, de ahogy múltak a hónapok, úgy vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy nem hagyatkozhatunk kizárólag a központi elosztásra. Egy idő óta legfeljebb azt mondhatjuk változásnak, hogy még több a papírmunka, mint azelőtt. Éves viszonylatban a megrendelt pótalkatrészeknek csupán az 50-60 százalékát kapjuk meg. Nem csupán a farnadiak, mások is mondogatják, hogy meglehetősen bonyolult a nyilvántartás. Az új rendszerben tizenhárom jegyű kódszámmal tartják nyilván az alkatrészeket, s a kezdeti időszakban sok gondot okozott az új kódszámok és a katalógusokban korábban alkalmazott nyilvántartási számok egyeztetése. Az új rendszer követelményeinek megfelelően, újabban negyedévre előre kell megrendelni a szükséges pótalkatrészeket. Kell a tervszerűség, csakhogy van ennek egy hátulütője: a gépek, sajnos, általában nem terv szerint hibásodnak meg, hanem éppen akkor, amikor a legnagyobb szükség van rájuk. Az is problémát okoz, hogy a rendszertől nem lehet bármilyen pótalkatrészt megrendelni, csak azokat, amelyek szerepelnek a központi jegyzékben.- Az anyagbeszerzőink továbbra is ugyanannyit utazgatnak, mint korábban, néha még többet. A tapasztalatokból arra következtetünk, hogy az élelmesebb gazdaságok nem várják meg, amíg a rendszer visszaigazolja a kért alkatrész leszállítását, hanem személyesen veszik át a szükséges alkatrészeket a központi raktárakban. Ha így is lehet, akkor minek a megrendeléses elosztási rendszer? Arról már nem is beszélve, hogy az Agrozet az eddigi 12 százalék helyett 18 százalékra emelte a szolgáltatási díjat. Mint mondják, a számítástechnika alkalmazása drágítja a szolgáltatást. Természetesen nem vagyunk kötelesek elfogadni az érvelést, de a konszernvállalat illetékese burkoltan a tudomásunkra adta, hogy aki nem írja alá a módosított szerződést és kilép a rendszerből, később hátrányba kerülhet. Vagyis választani csak elvben lehet. A szolgáltatási díj ötven százalékos emelése jelentős tehertételt jelent a gazdaságok számára, melyek az új feltételek között egyébként is számtalan problémával küszködnek. Ahogy a farnadiak mondják, a többletköltség számukra talán még elfogadható volna, ha az Agrozet maradéktalanul teljesítené szerződésben vállalt kötelességét. Viszont ez nem így van. A megrendelt pótalkatrészeknek csak hozzávetőlegesen a felét képes leszállítani a rendszer. Gyakran előfordul, hogy a megrendelt, visszaigazolt és természetesen előre ki is fizetett alkatrész helyett a rendszer utólag csak jóváírást „szállít11, amivel természetesen nem lehet üzemképessé tenni a hiányzó gépeket.- Konkrét számadatokkal egyelőre nem szolgálhatok, de annyi bizonyos, hogy az új rendszer nem tette hatékonyabbá az ellátást, nem csökkentek a beszerzési gondjaink - hangsúlyozta Koncz Ernő. - Ez azért is bosszantó, mert a részlegen egyéb gondjaink is vannak. Egyebek között megtudtuk, hogy a szövetkezet gépjavító részlegén huszonegy szakember dolgozik. Munkájuk megszervezése, összehangolása az ellátási gondok közepette nem éppen könnyű. Ráadásul a munkafeltételek sem a legkedvezőbbek.-A műhelyeink 1965-ben épültek, rájuk férne egy alapos tatarozás. Új berendezések, diagnosztikai műszerek és egyéb munkaeszközök is kellenének, hisz a milliókat érő gépeket maholnap a térdünkön fogjuk bütykölni. Az udvarunk is kicsi, alig férnek el a javításra váró gépek. Már épül az új gépközpont, de amíg elkészül, nehéz feltételek között kell dolgoznunk, amit többen nem akarnak tudomásul venni. Nehezíti a helyzetünket, hogy a gépjavítók munkáját valahogy alábecsüli a jutalmazási rendszer. A kellő szakmai felkészültséget és gyakorlatot igénylő munkát ugyanis órabérben fizetik. Ezért a prémium, amit szinte mindenki természetes jövedelemkiegészítőnek tart, nem töltheti be ösztönző szerepét. Ha differenciálni akarnánk, a prémium megítélésével kiemelnénk a jó munkát, megvonásával vagy csökkentésével pedig büntetnénk a kevésbé igyekvőket, sokan hátat fordítanának a szakmának, sőt talán a szövetkezetnek is. Mint kitűnt, vannak a jzövetke- zetben elképzelések a teljesítmény szerinti bérezésre való áttérésről, de azt is tudatosítják, hogy a jelenlegi helyzetben ezeket az elképzeléseket nem lehet megvalósítani. Csakhogy ez nem üdvözíti a dolgozókat, akik közül többen a munkahely változtatásában keresik a megoldást. Ezen már csak ezért is el kell gondolkodnia az elöljáróságnak, mert esetenként a szakma igazi mesterei is hátat fordítanak a szövetkezetnek, ahol nem találják meg a számításukat. Például Mácsadi Ernő, aki 1974 óta tagja a kollektívának, és a legjobb dolgozók egyike, szintén a távozás gondolatával foglalkozik. Az okok közül első helyen a gyenge kereseti lehetőséget említette, de azt sem felejtette el megjegyezni, hogy az évről évre ismétlődő beszerzési gondok rengeteg bosszúságot okoznak nemcsak a szövetkezetnek, de a gépjavítóknak is, akik az alkatrészek hiánya miatt nem tudnak megfelelő teljesítményt felmutatni. Ilyen feltételek között gondolni sem lehet a teljesítmény szerinti bérezés bevezetésére, ami javíthatná a kereseti lehetőségeket. Vagyis ott vagyunk, ahonnan elindultunk: a nagy reményekkel fogadott elosztási rendszer egyelőre nem oldotta meg a mezőgazdasági üzemek problémáit. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ A vállalkozás gátja GONDOK A SZERZŐDÉSES FEGYELEMMEL A gazdasági mechanizmus átalakításának alapvető feltétele az állami vállalatról szóló törvény következetes alkalmazása. Ez a sarkalatos jogszabály a jövő év elejétől az egész csehszlovák népgazdaságban általános érvényűvé válik. Életbe lépésével az adminisztratív utasításos irányítási rendszert felváltja a gazdasági eszközökkel történő irányítás gyakorlata. A vállalatok életében megkezdődik a viszonylag önálló, főként az önelszámolási rendszeren és az önfinanszírozáson alapuló vállalkozások időszaka. Arról, hogy az elmúlt tizenöt hónapban, azaz az új törvény elfogadása óta eltelt időszakban milyen tapasztalatok születtek a törvény rendelkezéseit alkalmazó több mint 2700 állami vállalatnál, átfogó képet nyújtott a Népi Kamara október 10-i önálló ülése. Az ülést mélyreható képviselői helyzetfelmérő munka előzte meg. A képviselők harminchét felmérő vizsgálatából levonható a következtetés, hogy további halaszthatatlan lépéseket kell tenni a vállalati törvény következetes érvényesítése, a szocialista vállalkozókedv ösztönzése, a minőség, a gazdaságosság és a műszaki színvonal javítása s általában az ésszerűsítés terén. A törvény alapján létrehozott állami vállalatoknál, amint erről Vladimír Vedra, a Népi Kamara elnöke szólt beszámolójában, a kezdeti szakaszban nem mindenütt tartották meg maradéktalanul a népgazdaság termelési és kutatási bázisának állami vállalatokká történő fokozatos átalakítására vonatkozó alapelveket. A törvény értelmében állami vállalatokká lett termelőegységek ugyanis az első szakaszban csaknem íflzárólag az igazgató- és a dolgozókollektíva-tanácsok választására irányították figyelmüket. Az igazgatóválasztást illetőn eltérő véleményekkel is találkozhattak a képviselők. Kevés esetben éltek például a jelöltek pályázat útján való kiválasztásának lehetőségével. A helyzetfelmérés feltárta a szocialista önigazgatási szervek munkája közti különbségeket is. Ezek a szervek nem mindig érvényesítik a vállalati törvény adta jogkörüket, alig élnek a vállalatok dolgozókollektíváival való együttműködés lehetőségével, amely - s ez kétségtelen - fontos, semmi mással sem helyettesíthető tényezője a gazdálkodás új elemei alkalmazásának, a demokratizmus elveinek az irányításban való életre keltésének. A képviselők tapasztalataiból és a Népi Kamara ülésének vitájából is kitűnt, hogy az állami vállalatoknál továbbra is nagy a szerződéses fegyelem meg nem tartása miatti elégedetlenség. Indokoltan hangoztatták az ülésen a képviselők, hogy ezen a téren szükség van a központi irányító szervek hathatós segítségére. Ám a szerződéses kapcsolatok rendezése nemcsak a központ, hanem elsősorban a vállalatok ügye. A vállalatoknak maguknak kell rendbe hozniuk a kereskedelmi kapcsolataikat, teljesíteni gazdasági szerződéseiket. Amint a Népi Kamara ülésén hozott határozatban a képviselők megállapították, az állami vállalatról szóló törvény hatályba lépése óta eltelt rövid idő tapasztalatai azt bizonyítják, hogy rendelkezései fokozatosan valóra válnak. A törvényhozók azt javasolják a CSSZSZK kormányának, hogy gondoskodjék a jogszabály következetes alkalmazásához szükséges feltételek megteremtéséről. Azt is javasolták a képviselők, hogy a kormány az új irányítási alapelvek érvényesítése érdekében az eddigieknél mélyrehatóbban foglalkozzék az állami vállalatok vezetőinek felkészültségével. Felszólították az állami vállalatok vezetőit, hogy a szakszervezetekkel és a szocialista önkormányzattal szoros együttműködésben szervezzék meg a dolgozók cselekvő részvételét az állami vállalatról szóló törvény gyakorlati alkalmazása s a vállalati önelszámolás következetes érvényre juttatása terén. A Népi Kamara 3. önálló ülése hűen tükrözte azt az ellenőrző és ösztönző szerepet, amelyet társadalmunkban a legfelsőbb népképviseleti testület betölt. SOMOGYI MÁTYÁS
