Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)
1989-11-27 / 279. szám, hétfő
ÚJ szú 5 1989. XI. 27. Simogasson, vagy sebezzen tövise Vallomásféle egy cseh verseskönyv kapcsán Nemeskürty Istvánt nem kell bemutatnunk a csehszlovákiai magyar olvasónak. A magyar történelemben előszeretettel búvárkodók körében e név minőséget jelent. Új könyvének Arany Jánostól kölcsönzött címe olyan korszakot takar, melyet a felületes szem alig talál érdekesnek. Pedig az író meggyőzően bizonyítja, nagyon is az! Műfaji megjelölése (regényes nyomozás) meglepő lenne, ha nem tudnánk, hogy a „tanár úr“ szinte minden műve regényes és szinte mind nyomozás. Hogy most miért „köti mégis ezt az or- runkra“? Talán azért, mert a téma a tények és adatok csekély száma miatt csupán a kor történéseit, összefüggéseit részletesen átgondolva felderíthető. Még így is minden eddiginél nagyobb adag nyomozói empátiára és intuícióra van szükség ahhoz, hogy valamire jusson az esettől időben oly távol élő nyomozó. Kiindulópontul Thuróczy Jánosnak, Mátyás király egyik történetírójának latin nyelvű prózája szolgál, melyben a Zsigmond által a budai Szent György vértanú piacán lefejezett harminckét nemesnek állít emléket. A történet főhőse Hédervári Kont István, Nagy Lajos hajdani vitéze, aki arccal a hóhér felé fordulva fogadta a nem éppen kellemes csapást. Nemeskürty kérdései ezek: MiA szlovákiai magyar néprajztudomány fiatal képviselőinek tollából az utóbbi időben csaknem folyamatosan jelennek meg krsebb-nagyobb lélegzetű írások. Liszka József néhány éve megjelent, a fiatal nemzedékhez szóló könyve (Ágas-bogas fa) után, most kézhet kapunk egy újabb kiadványt, amely a szlovákiai magyar néprajz egy, eddig nem érintett ágát veszi szemügyre. Fe- hérváryné Nagy Magda, a komáromi (Komárno) Duna Menti Múzeum fiatal néprajzosa doktori értekezését tartalmazza a könyv, mely az MTA Néprajzi Kutatócsoportjának gondozásában jelent meg, az Életmód és tradíció című sorozat 2. köteteként. A gútai (Kolárovo) parasztgazdaságok fejlődését vizsgálja a XX. század első felében; nyomon követve az egyes gazdaságok funkcióit, létrejöttüktől megszűnésükig. Gúta a két világháború közötti időszakban lakosainak számát tekintve a polgári Csehszlovákia legnagyobb községe volt. A harmincas évekbeli gyorsütemű népszaporulat magával hozta a falu külterületén való építkezést, a tanyásodási folyamatot, s egyben a gazdálkodás alapját képező földterületek felapró- zódását. A szerzőt gyermekkora köti a helységhez, így válik lehetővé a téma részletes, bizalmasabb oldalainak vizsgálata is. A téma megközelítése úttörő módszerekre utal, melyekkel Gúta parasztgazdaságait és a parasztság magatartását az egyéni életutak alakulásán kérészül mutatja be. A hat eltérő jellegű gazdaság leírása után, amelyekből négy a kisgazdaságokat, kettő a középgazdaságokat képviseli (a példák kiválasztását nehezítette az a tény, hogy a vizsgált időszak nagygazdáit és középgazdáinak jelentős részét a második világháború utáni lakosságcsere keretében kitelepítették), megállapítja, hogy a községre „... az alföldi típusú gabonatermesztő és a külterjes állattartást folytató parasztgazdaság a jellemző". A leírt gazdaságok értékelésében szemügyre veszi a parasztgazdaságok jellemző vonásait, amelyeknek jellegét az ingatlan, a terméért kellett meghalniuk a nemeseknek, akik Lajos király idejében valószínűleg megbecsülésnek örvendtek? Mik azok a felfogásbeli különbségek az Anjouk és az utánuk'követ- kező uralkodókörök között, melyektől a jók rosszakká váltak? Hogy minderre választ találjon a nyomozó, nyomozását Nagy Lajos uralkodásának utolsó évtizedeiben kell elkezdenie. Mint tudjuk, az Anjouk az itáliai Nápolyból jöttek Magyarországra. Tetteiket következésképpen a származási helyük iránti szimpátia vezérelte. Nagy Lajos egy olyan nápolyi -magyar hatalmi szövetség tervét dédelgette, mely majdnem közös adriai- és földközi-tengeri birodalommá alakulhatott volna át. Az eszme, az akkori körülményeket figyelembe véve, nem volt ábránd. A főurak nagy részének egyetértésével találkozott. Csakhogy közbejött Lajos király halála, s a terv terv maradt. Miért? A választ, mely egyben magában rejti a megfejtést a harminckét vitéz halálának miértjére is, megkapjuk, ha megismerjük a Nagy Lajos utáni zavaros történelmi korszak hatalmi harcainak főszereplőit: ,,Az asszonyi gőgjébe és hatalomvágyába belebolondult“ Erzsébet anyakirálynét, a szerencsétlen sorsú II. Károlyt, Mária királynét és a gyáva, ám annál vérengzőbb Zsigmondot. A könyv érdekességekben sem szűkölködik. Olvashatunk a huszita Prágában nevelkedett Tamás és Bálint papokról, kiknek az első ismert magyar nyelvű Bibliát köszönhetjük, s Nemeskürty István jóvoltából még bele is pillanthatunk a műbe. Csodálkozva állapítjuk meg, hogy 1435 táján a magyar nyelv alig különbözött a mostanitól. Továbbá felvilágosítást kapunk arról is - a recenzens őszinte szomorúságára hogy a Csóka név az Árpád korból származik, s általában a szolgák viselték... CSÓKA FERENC lőeszközök, a munkaerő és az árutermelés, a beszerzés és az önellátás mértéke határozta meg. A gazdálkodás alapját képező földbirtok és a parasztgazdaságok helye szerint megkülönböztet: falusi, megosztott és tanyasi gazdaságot. A termelői ágazatok és a termelési mód alapján pedig Gúta parasztgazdaságai a vizsgált időszakban három csoportba sorolhatók: önellátó parasztgazdaságok, amelyekben a földművelés és az állattartás egyensúlyban van; önellátó paraszt- gazdaság, amelyben az állattartás van túlsúlyban, és árutermelő parasztgazdaság, amelyben a búza- termesztés van túlsúlyban. A gútai parasztgazdaságokkal való ismerkedés során képet kapunk nemcsak a hagyományos paraszti munkáról, hanem az azzal szorosan összefonódott paraszti életmódról, hagyományokról, a szokásvilág egy- egy vonásáról. (Budapest, 1988) Van egy szép könyvsorozata a Ceskoslovensky spisovatel kiadónak, a Bohemia sorozat. Ha egyes köteteinek ára erre nem is utal (a cseh könyvek ez idáig még elfogadható áron hozzáférhetők), a sorozat komolyságát jelzi a benne megjelentetett költők névsora, s az a tény is, hogy a nagy nevek ellenére mindössze 800-1000 példányban jelennek meg egyes darabjai. így a mi régióinkban élő költészetbarátok többnyire csak némi szerencsével juthatnak hozzá a sorozat egyikmásik kötetéhez. Jómagam eddig egy-egy Donát Sajner- és Josef Rybák-kötetet tudhattam magaménak a sorozatból, s a véletlenen múlott - legnagyobb örömömre -, hogy nemrégiben a kiadó brnói könyvesboltjában éppen az utolsó példányt sikerült elérnem Ladislav Stehlík At’ polaská, ői trnem zraní... (Simogasson, vagy sebezzen tövise...) című kötetéből. A „legnagyobb örömömre*' kitétel nem véletlenül, s nem is az olcsó hatásvadászat kedvéért íródott le. Hanem azért, mert Stehlík kötetéről van szó. Ő a Költő a cseh költészetben. A Költő számomra, Dél-Cseh- ország szerelmese számára, a délcsehországi tájnak, és e táj emberének halkszavú, közvetlen, őszinte poétája. Dél-Csehországgal már régen eljegyeztem magam, még azÚj könyvek GYÖNYÖR JÓZSEF: Államalkotó nemzetiségek Gyönyör Jöatsef ÁLLAMALKOTÓ NEMZETISÉGEK Madách A könyv bemutatja Csehszlovákia népességének fejlődését, szemügyre veszi a népsűrűség változásait, átfogó képet ad a népesség nemek, biológiai korcsoportok, gazdasági aktivitás és iskolai végzettség szerinti megoszlásáról. Mivel az 1968. évi 144. sz. aikotmánytörvény szerint a csehszlovák államot a cseh és a szlovák nemzeten kívül azok a nemzetiségek is alkotják, amelyek a területén élnek, a szerző részletesen foglalkozik a népesség nemzetiségi megoszlásával is. A könyv második része az állampolgárok egyenjogúságával foglalkozik. Ebben a szerző hangsúlyozza, hogy szocialista társadalmunk előtt, hogy Stehlíknek akár a nevét, akár egyetlen verssorát ismertem volna. Megvallom őszintén, nem tudom már, mikor, milyen alkalommal találkoztam első versével. Arra határozottan emlékszem - s ez volt éppen megdöbbentően szép e találkozásban -, hogy azt fedeztem fel, azt találtam meg már első verssoraiban, ami engem, a dél-szlovákiai magyart is rabul ejtett a csodálatos tájban. Az ö költészetének révén vált bensőségesebbé kapcsolatom e tájjal, az ő költészetének révén jutottam mind közelebb a cseh költészethez, a cseh irodalomhoz. Ezúttal is egy, minden tekintetben nagyon jól összeállított, a sorozat címéhez (Szép Könyvek) méltó kötetről van szó. Elsősorban Stehlík versei teszik széppé, de érdeme van benne a szerkesztőnek, a versek válogatójának, az utószó szerzőjének, Vladimír Janovicnak is. Ugyancsak elismerés illeti a kötetet nagyrészt színes grafikákkal illusztráló Vladimír Tesár festőművészt. Mindössze huszonöt vers szerepel a könyvben, (a költő nyolc különböző kötetéből válogatva), mégis a teljesség érzetét kelti. Stehlík élete végéig vidéki, dél-csehországi maradt. Örömmel és büszkén vallotta szűkebb pátriájának azt a tájat, amely a cseh piktúra egyik legnagyobbikának, Mikolás Alesnek is nem ismer el semmiféle diszkriminációt a fajhoz, nemhez vagy akár nemzetiséghez való tartozás megkülönböztető jegyei alapján. Kifejti azt is, hogy a magyar, a német, a lengyel és az ukrán (rutén) nemzetiség Csehszlovákiában olyan közösség, mint a cseh vagy a szlovák nemzet. A mű nagyobb terjedelemben, helyenként részletesen foglalkozik a nemzetiségi jogok érvényre juttatásával, mindenekelőtt Szlovákiában, mégpedig az oktatásügy, a kultúra, a nyelvhasználat, az egyesülés, valamint a sajtó és a tájékoztatás terén. Végül áttekintést ad a nemzetiségi jogok és az egyenjogúság védelméről. VERES JÁNOS: Életút Veres János Madách Veres János kötetének első ciklusa új verseket tartalmaz, a többi válogatás harminc év anyagából, olyan hosszmetszet, amely korántsem teljes, ám a költő műveinek legérettebb, legreprezentatívabb darabjait tartalmazza. A költő számos versen az utóbbi időben a versek lényegét nem érintő kisebb javításokat eszközölt, s ezeket tekinti véglegesnek, nem a javítás előtti szövegváltozatokat. JAN KOZÁK: Fekete coboly, barnamedve Jan Kozák új regénye, a fekete coboly, barnamedve, korábbi műveihez hasonlóan a tajgában játszódik. Hőse egy tizenhárom éves kislány, Helena, aki biológus szüleivel járja a Bajkál melletti erdőségeket, és közben megismerkedik a Barguzini Cobolyrezervátum életével. Szásává!, egy evenki fiúval és szüleivel számos kalandot él át, az évszakok változásainak és az állatok életének szülőföldje. Már gyermekkorában összenőtt a tájjal, és hű maradt hozzá később, a két háború közötti időben, vidéki, falusi tanítóként. Igazi otthonának ezt a régiót vallotta akkor is, amikor már Prágában lakott. Róla szólnak versei. Kiteljesedése kötődésének, hogy, végakaratának megfelelően, szülőfalujában, a Blatná melletti Bélcice egyszerű kis falusi temetőjében helyezték örök nyugalomra. Szinte biztos, hogy fejfája mellett tavaszonként kökénybokor zöldell és virágzik, hiszen költészetének egészén végigvonul a virágzásában gyönyörű, gyümölcsében fanyar, töviseivel sokszor sebet is ejtő cserje. A cseh költészet „nagy generáci- ójának“ egyik képviselője volt Ladislav Stehlík. Sohasem vágyódott azonban középpontjába a gyakorta változó irányzatokkal, pozícióharcokkal és nem is mindig őszinte elkötelezettségekkel kísért irodalmi életnek. Azt hiszem, nem is ez a lényeg, hanem inkább az, hogy költészete - e legutoltsó kötete szintén határozottan aláhúzza - ugyanolyan őszinte, csendes, merengő, mint saját egyénisége volt. Csodálta az örök értékeket, amilyen az otthontudat, a szeretet, a megbecsülés, a szerelem, a munka, az igazság, a hagyományok, a gyökerek tisztelete. NÉMETH GYULA megfigyelésével ébred rá az ember és a természet összetartozására, az állat- és növényvilág megóvásának fontosságára. Megjelennek előttünk egy Bajkál menti település, Davasa mindennapjai, az evenki vadászok küzdelmes élete a természet kiszámíthatatlan erőivel. A szibériai tajgát kitűnően ismerő szerző meggyőző erővel ábrázolja e táj zord szépségét, ember nem járta rengetegeinek életét, gazdag növény- és állatvilágát. A kötetet a szerző és E. M. Csernyikin felvételei illusztrálják. PETER JILEMNICKY: Krónika Peter Jilemnicky, a szlovák szocialista széppróza klasszikusa utolsó művében a szlovák nemzeti felkelésnek állított maradandó emléket. Egy Garam menti falu, Feketebalog erdésze meséli el az élőbeszéd közvetlenségével az emlékeit, arról tudósít, hogyan váltak az egyszerű emberek - parasztok, erdészek, erdőmunkások - a történelem viharos sodrásában megannyi hőssé. DANTER IZABELLA Vajha több helyütt lennének ilyen könyvtárak! (Filip Lasut felvétele) Regényes nyomozás Nemeskürty István: Daliás idők Életmód és tradíció Parasztság, parasztgazdaság az egykori legnagyobb községben
