Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)
1989-11-27 / 279. szám, hétfő
A Zobor aljáról a Megyeri útra Rákóczi Rudolf villámgyorsan otthonra talált Budapesten, a Megyeri úton. Ezt abban a pillanatban tapasztalhattam, amikor a Dózsa-stadionban kerestem a lila-fehér hokisok új szakvezetőjét. A portás nem edző sporttársként, nem is Rákócziként emlegette. Egyszerűen csak így igazított útba: ,,Rudi fönt van az emeleten, az edzői szobában!“- Hogyan jut eszébe egy jégko- úgy, mintha lassított felvételt látott rongedzőnek Csehszlovákiából ép- volna a Budapest Sportcsarnok pen Magyarországra áttenni a szék- jegén? helyét?- Nincs ebben semmi különös, tulajdonképpen roppant egyszerűen. Lakóhelyem Nyitra (Nitra), egyike azoknak a városoknak, ahol gyakran megfordulnak magyar jég- korongozók. Az élet furcsa játéka, hogy legrégebbi barátaim az évek óta ott edzőtáborozó székesfehérváriak közül kerültek ki, akik most nagy ellenfeleink lesznek. Amikor az idény végén Szeles kollégám vette a hokibotját és távozott Újpestről, a vezetők magyarul beszélő csehszlovák szakember szerződtetését tervezték. Éppen korábbi magyar kapcsolataim révén hamar egymásra találtunk.- Milyen edzői múlttal rendelkezett Nyitrán?- A Plastika jégkorong-szakosztályában az utánpótlással foglalkoztam. A korábban már említett fehérváriaknál rendezett serdülőtornán többször is szerepeltem csapatommal.- Augusztusban lépett életbe a szerződése. Meglehetősen sajátos volp a bemutatkozása.- Való igaz. Sok időnk nem maradt az ismerkedésre, hiszen mindössze három edzést tudtam tartani, utána pedig kezdődött az Atlasz-NSI Kupa. Megmondom őszintén, tartottam is tőle, hiszen azt jól tudtam, a Fradi alaposan megerősödött, mi pedig még az ismerkedésnek is csupán az elején tartottunk. Végül a látottakkal és a Ferencvárostól elszenvedett minimális egygólos vereséggel is elégedett lehettem.- Egy hokinagyhatalomból érkezett szakember számára nem tűnt A képmagnó is segít A Somorjai (Samorín ) Magyar Tannyelvű Gimnáziumban évtizedek óta élénk sportélet zajlik. A tanárok és diákok egyaránt élvezik a mozgást, s hogy kihasználhassák az új tornatermeket meg pályákat, egymás után alakítják a sportköröket. A kosárlabda hagyományosan jó szinten van itt; népszerű az atlétika, röplabda, kajakozás is. Az iskola volt diákjai közül Orosz Csaba érte el a legnagyobb sikert: az idei ifjúsági kajak-kenu világbajnokságon ezüstérmet nyert! November közepén jártam ebben a szép környezetben fekvő iskolában, ahol Orosz Tibor igazgató Diósi Albert testnevelő tanárhoz irányított. Diósi Albert: - Mint mindenütt az országban, nálunk is folyik a készülődés a jövő évi spartakiádra. Két fiú- és egy lánycsoport gyakorol, őket a másodikosok és harmadikosok közül válogattuk. Főleg a lányok tornáznak élvezettel, a számukra komponált gyakorlatok jobban illenek egyéniségükhöz, mint a fiúkéi. Munkánkat képmagnó is segíti, a prágai központ videokazettán is megküldte az anyagot. A testnevelő tanár a helyi Slávia kosárlabdázóinak edzője is: - Somorján már volt I. ligás ifjúsági kosárlabdacsapat, s nagyon szeretnénk, ha ismét lenne. Mostanra egy jó képességű leány együttes alakult ki, tavaly szlovákiai elsők lettünk a pionírligában. A lányok már gimnazisták, csapatuk a kerületi bajnokság résztvevője. Mészáros Szilvia csapatkapitány elsős gimnazista. Negyedikes alapiskolás volt, amikor kosárlabdázni kezdett. Szerinte a lányok jó közösséget alkotnak, s nagyon bíznak az edzőjükben. Abban reménykednek, hogy irányításával bejutnak az ifjúsági ligába; és szurkolnak azért is, hogy a spartakiádozók felléphessenek a strahovi stadionban. Tanáruk már kétszer is ott volt az országos bemutatón. S. BATTA GYÖRGY- Mivel már korábban is ismertem a magyar hokit, tudtam mire számíthatok. A két ország jégkorongsportját összehasonlítani különben is badarság! Egyébként komolyan mondom, a körülményekhez képest egészen jó volt a játék.-A körülményekhez képest... Ám éppen ezek a körülmények alaposan behatárolják a magyar hokilehetőségeket.- Ez bizony nagy handicap. Szeptember közepén már igazán elvárható lett volna a jeges gyakorlás, mégsem volt rá lehetőség. Éppen ezért egy hétre edzőtáborba mentünk, természetesen Nyitrára. A csapatnak ugyanis rengeteg edzésre van szüksége. Elsősorban a védőkkel akadnak komoly gondjaim! Azért sem könnyű a helyzetünk, mert meglehetősen idős a játékosgárda, ezért égetően fontos a fiatalok bedobása, ám az eddig látottak alapján ők még nem érik el a kívánt szintet. A harmadik sor kialakítása nem kevés fejtörést okoz. Ugyanakkor elmondhatom, jó együtt dolgozni a fiúkkal, mert a hiányzó tehetséget nagy akarattal pótolják. Remélem, ez a jövőben sem változik majd.- Látta már csapata jövendő ellenfeleit?- Mostani beszélgetésünkig csak az FTC-t és a Lehelt sikerült föltérképeznem. Mindkét gárda alaposan megerősödött, így roppant nehéz dolgunk lesz. Viszont éppen azért vagyok itt, hogy valamit kifundáljak.- Mennyi időre kötött szerződést?- Az Újpest elnökével abban állapodtunk meg, egy évig mindenképpen együtt dolgozunk, aztán majd újra leülünk tárgyalni, mennyire vagyunk megelégedve egymással.- ön családos ember, mégis egyedül költözött Budapestre...- Feleségem, egy 18 éves és egy 13 esztendős lányom van. Tekintettel arra, ők nem beszélnek magyarul, áthidalhatatlan nehézségeket okozott volna, hogy velem tartsanak. A gyerekek tanulmányai megsínylették volna ezt a cserét.- Nem volt ellenvetésük, hogy nélkülük próbál szerencsét az otthontól 160 kilométerre?- Egy edző családjának nem könnyű az élete, de megszokták már. Különben is Budapest és Nyitra között igazán nem nagy a távolság. Közvetlenül a magyar jégkorongbajnokság rajtja előtt az Ú. Dózsának sikerült leigazolnia a Litvínov és a csehszlovák válogatott egykori két erősségét, Tarantot és Kokrmentet. Mindketten kitűnő teljesítményt nyújtottak a nyitányon, az előbbi góllal mutatkozott be a Ferencváros elleni örökrangadón. A slágermérkőzés 4:4-es döntetlennel végződött. TÖRÖK LÁSZLÓ A keménység, a gyorsaság, az agresszivitás, a fizikai és pszichikai ellenállóképesség jellemzi napjaink jégkorongját (ÓSTK-felvétel) Sportvilág ’89— LÁTVÁNYOS LESZ? A Nem- igen nagy jelentőséget tulajdonízetközi Sí Szövetség (FIS) illetékesei nemrégen tájékoztatták a sífutással foglalkozó sportújságírókat terveikről. 1991 és 1995 között minden esztendőben aranyérmeket osztanak a sífutóknak: a páratlan években világbajnokságot, 1992-ben és 1994-ben pedig téli olimpiát rendeznek. A jövő évi Világ Kupa-versenyek afféle főpróbának számítanak. Annál is inkább, mert a sífutószámokat - a szponzorok megnyerése érdekében - szintén izgalmassá kell tenni a televízió számára. így kerül majd sor a világbajnokságokon és az olimpiai játékokon egy sajátos versenyre, amelyet egyesek üldözőversenynek, mások vadászversenynek neveznek. A férfiak 15 kilométeres, a nők 10 kilométeres távján az egyik nap klasszikus stílusban küzdenek, majd a következő nap az előző eredmények sorrendjében szabadon választott stílusban futnak a sízők. Győztes a két stílus összesített eredménye alapján a legjobb. A FIS szakemberei szerint így megakadályozható, hogy a sífutók „egyoldalúvá11 váljanak, s csak az egyik futásmódot kultiválják. 255 ARANYÉREM. Folyamatosan dolgoznak a barcelonai nyári olimpiai játékok programján. Lassan kész lesz a pontos műsor, bár a hat lovasszám megrendezése lópestis miatt továbbra is kérdéses. 1992-ben összesen 255 olimpiai bajnoki cím vár gazdára. 158 férfi és 85 női számra kerül sor, tizenkettőben pedig -a hat lovas- versenyen kívül négy vitorlás és két lövésszámban - a nők és a férfiak együtt versenyeznek. Új szám a tollaslabda és a baseball. 1972 után ismét lesz kajakszlalom is. Bemutató-versenyeket görkorcsolya-hokiban, palettában és taek- won-dóban rendeznek. A BÍRÓ IS HIBÁZHAT. Magg- lingenben, Svájc tudományostestnevelési sportközpontjában rendezték meg a labdarúgó-játékvezetők hagyományos tanfolyamát. Ezen nemcsak a legjobb svájci bírók, hanem meghívott külföldiek és az UEFA illetékes szakértői is részt vettek. Előbb külön szakbizottságokban tárgyalták meg az előre kijelölt témákat, majd a vitavezetők beszámolói alapján a plenáris ülésen foglalták össze és elemezték az elhangzott hozzászólásokat. A megbeszéléseken tottak a bírók szellemi és fizikai felkészültségének, hangoztatva: az erőnlét ugyan nem minden, de megfelelő kondíció nélkül a játékvezető elméleti tudása csak nagyon keveset ér. Egyetértettek abban is, hogy a bírók tiszteletdíját feltétlenül fel kell emelni - mégpedig nemcsak az első, hanem az alsóbb osztályokban is - legalább 10-15 százalékkal. Rudolf Scheu- er, aki a svájci bírói testület menedzserének tekinthető, záróbeszédében arra szólított fel, hogy a sajtó és a közönség az eddiginél nagyobb türelmet és megértést tanúsítson a bírók iránt: „Minden lelkiismeretes bíró (vannak még ilyenek is - a szerk. megj.) arra törekszik, hogy állandóan emelje tudása színvonalát és a lehető legjobban vezesse a mérkőzéseket; a hibátlan játékvezetés eszményi állapotát azonban sohasem lehet elérni. Bizonyos számú hibával együtt kell élni és ezt az együttélést el kell fogadniok a játékosoknak, az edzőknek és a vezetőknek egyaránt." GAZDÁLKODÓ VOLT. A Brazil Labdarúgó Szövetség elnöke Ri- cardo Teixeira. ó nem más, mint Joao Havelange, a FIFA elnökének a veje. Ezt nem igen bocsátják meg neki, éspedig azért, mert előzőleg nem sok köze volt a labdarúgáshoz, mármint valamilyen irányító szerepkörben. Nem is tagadja: „Nem a futballból jöttem, gazdálkodó voltam. Mondhatnák tejgyáros. A CBF elnökévé választásom óta fivéremmel osztom meg ebbéli gondomat." Teixeira akkor csinálta meg karrierjét, amikor 18 évesen Rióban, a karneválon megismerkedett Havelange lányával, akit azután gyorsan feleségül is vett. A FIFA elnökének kijáró tekintélyt természetesen ő is élvezi: a választáson például ellenszavazat nélkül került a magas tisztségbe! Persze érik azóta bőven bírálatok. Szerencsére a Copa America megnyerése és a nemrégi európai portya most csendet teremtett körülötte. Érdekes az arra a kérdésre adott válasza, hogy szívesen lenne-e FIFA-elnök: Bolond dolog. Isten ments! Látom apósom életét, nem kérek belőle. Állandóan úton van, szinte nem is látja a családja. Én szeretek Rióban lenni; pénteken végzek a munkával, hétfőig enyém a világ. (sr) A sivatag boszorkánymestere Az Egyesült Arab Emírségek labdarúgó-válo- gatottja az olaszországi világbajnokság döntőjének résztvevője. Sokak szerint ez a tény maga a csoda. És aki ezt a csodát véghezvitte: Mario Zagalo. Mario Zagalo Brazília egyik nagy futballcsilla- ga volt. 1929-ben született, s kölyökként - csakúgy, mint a brazil gyerekek ezrei - a capablancai homokpályákon sajátította el a jellegzetesen brazil futball elemeit. Nagy klubja a Botafogo volt, majd a svédországi 1958-as, később a chilei 1962-es világbajnokságok győztes csapat balszélsője lehetett. A legnagyobb sikerét 1970-ben Mexikóban aratta, ahol a brazil csapat - amelynek akkor már az edzője volt - harmadszor lett világbajnok, és ezzel végleg megszerezte a Rímet Kupát. Mario Zagalo azonban most úgy véli, hogy az Emirátus csapatának bejuttatása a Mondialéra nem csupán az ázsiai selejtezők nagy meglepetése, hanem nagyobb siker, mint amilyent eddig bármikor elért. Zagalóval Patrick Lafayette, a Francé Football munkatársa készített interjút. • Mivel magyarázza a sikert?-Júniusban Olaszországban részt vettünk a katonai világbajnokságon. Többek között játszottunk Hollandia, Belgium ellen, és az olaszokkal 1:1-es döntetlent értünk el, pedig játszott náluk Mancini és Maidini is. • Minden játékos katona?- Igen, mindegyiknek katonai beosztása van. így könnyebb őket kézben tartani, könnyebb velük edzótáborozni. • Tehát minden feltétel adva volt, hogy a legjobb formában legyenek?- Igen is, meg nem is. Két legjobb támadóm megsérült, az utolsó percben kellett őket helyettesíteni. Változtattam tehát a középpályán. így azonban még eredményesebbek lettünk. Az Emirátusokban egyébként alig ötszáz játékos van. összehoztam egy kicsi, de egységes csoportot, tartalékok nélkül, és rábíztam őket a teljesítőképességükre. Ez volt az egyetlen módja annak, hogy eredményt érjünk el. Szingapúrban a megérkezésünkkor három favorit volt a két továbbjutó helyre. Senki nem számolt velünk. Amíg minket eldugtak egy edzőpályára, kilométerekre a város- központtól, addig a szudániak és a dél-koreaiak például füves pályát kaptak pár lépésre a szállodájuktól. • Úgy érezte, hogy elhanyagolják önöket és hátrányos helyzetbe kerültek?- A hátrányos helyzetet a mi javunkra fordítottam. Az előre elkönyvelt vesztesből hirtelen esélyesek lettünk. Minden súlyt a védekezésre helyeztem. Mindenekelőtt arra koncentráltam, hogy ne kapjunk gólt. Csak időnként, az ellenfél védelmében támadt réseket kihasználva vezettünk gyors ellentámadásokat. Természetesen szerencsénk is volt, mert a tudáskülönbségben bízva az ellenfeleink hagytak minket játszani. • Az ön emberei jártasak ebben a játékfelfogásban?- Előzőleg ők már játszottak ebben a szellemben, de csak azért, mert a technikai tudásuk és a gyorsaságuk hiányzott. Másként nem tudták csinálni. Most még erősebb a védelem, mert határozottabban válogattam. Ez alapvető különbség. • Az ön utasításainak betartásához a játékosoknak szükségük volt bizonyos alapvető taktikai ismeretekre is.- Mit gondol, mit csinálok egy éve? Az edzések előtt minden nap fekete tábla előtt rövid taktikai értekezletet tartok, utána pedig a pályán azt gyakoroljuk, amit a táblán bemutattam. Mindent megtanítottam nekik. • És meg tudta őket győzni a tehetségükről is?-A lényeg, hogy amit a torna előtt és alatt mondtam nekik, azt elhitték. Azt mondtam nekik, hogy hiszek bennük. így fogtam meg őket, s így tudtuk kihasználni, hogy senki nem figyelt ránk. • Tanult valamit ebből a kalandból?- Nem. Itt semmit nem tanulok, én adok leckéket. De hát azért vagyok itt, nemde? És ez nagy elégtétel, hogy a legmagasabb szintre emeltem tizenegy olyan játékost, akiknek a továbbjutását egyetlen fillérrel sem fogadta volna le senki. • Hogyan tudná jellemezni a saját teljesítményét? Hőstett vagy csoda?- Ez egy csoda. • Zagalo-csoda?- Egy csapatmunka gyümölcse. Amikor Dubaiba érkeztem, senki nem volt, aki foglalkozott volna a válogatottal. Hozattam egy asszisztenst, egy ápolót, aztán egy külön edzőt a kapusoknak, természetesen mind brazil volt. És sikerült! • Az ön irányítása alatt!- Ez igaz. Az egyedüli főnök vagyok. És vallom, hogy a legnagyobb felelőssége az edzőnek van. De ne feledkezzünk meg a játékosok munkájáról sem, mert nagyon nehéz dolguk volt, minden nap a futball alapjainál kellett kezdeniük. Arra is rá kellett szoktatnom őket, hogy egyáltalán tudomást vegyenek a sérüléseikről. Mert még sérülten is ütköztek, állandóan játszani akartak. • Olaszországban is folytatódhat a csoda?- Nem, nem hiszem. Számoljon a különbséggel, ami a brazil csapat között (amit én dirigáltam!) és az Emirátus csapata között van. Realistának kell lenni. Nagyon nehéz lesz Olaszországban túljutni az első fordulón. Azonkívül a játékosok idegesek lesznek. Ez az első alkalom, hogy az Emirátus nemzetközi eredményt ért el. Az első alkalom! • Mit tudna még javítani a csapaton?- Nem sokat. Elvezettem a végső szakaszig. Nagyon megérdemelték. És azután még többet fognak dolgozni, hogy legalább megtartsák ezt a színvonalat. Ez a maximum. • Mi az ön titka?- Nincs titkom. Vagy ha van, az egyszerűen az arab félsziget futballjának alapos ismerete. • És Zagalo lett a sivatag boszorkánymestere ...- De nem maradok az. • Miért nem?- Mert a Mondiale után, vagyis a jelenlegi szerződésem lejárta után abbahagyom, hazatérek Brazíliába, akármi történjen is. • Úgy gondolja, hogy már semmi tennivaló nincs az Emirátusért?- Elhatároztam; ezt a válogatottat eljuttatom a vb-re. Az én küldetésem ezzel véget ért. (KS) ÚJ SZÚ 6 1989. XI. 27.
