Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)

1989-11-27 / 279. szám, hétfő

November is hozhat tavaszt Mostanában vissza-visszatérő li- dércnyomásos álmom, hogy hatal­mas tömeg vesz körül novemberi sűrű hóhullásban. Pedig mindig is tavaszi, napfényes magányra vá­gyom. Aztán, amikor e novemberi télben a Deáki (Diakovce) Efsz építőbri­gádjának dohogását hallgatom, el­kezdem magamban mormolni Jó­zsef Attila egyik gyönyörű versének sorait: „A virág elfáradt már szagosodni. Unta, hogy mifenének tettük asztalunkra. S igyekezett árnyékot vetni, nagyobbat, mint a kertben s elfáradt, mikor nem néztünk oda. De észrevettem." Közben a hét komor arcú mun­kás: Kovács János - párttag, a bri­gád vezetője Konderka Attila, Ju­hos József, Bende Imre, Borsányi Sándor, Melicher Dániel és Bakorec Miklós csak dohog tovább, s majd eképpen fogalmazza meg az or­szágban uralkodó hangulatot: Elítél­jük a november 17-i prágai diáktün­tetés ellen alkalmazott brutális fellé­pést. Követeljük a parancskiadók és a végrehajtók megnevezését, szigo­rú felelősségre vonását! A forró hangulatú röpgyűlésen egyértelműen fogalmazták meg azt is: Mi szocializmust akarunk és de­mokráciát, demokratikus módsze­rekkel! Cselekvést és változást! Ide­je volna már komolyan hozzákezde­ni a társadalom gyógyításához, mert valóban beteg. Ám a gyógyulás esé­lyéhez szükség van a kölcsönös bizalomra és nyugalomra. Aki ennek garantálására, biztosítására nem képes, álljon félre! Értsék meg - a nép nem vétkes. Nem kegyet gyakorolnak, ha megadják jogos jussunkat saját sorsunk intézésére. Csak így tudjuk igazán fölemelni önmagunkat. Hisszük, hogy a november is hoz­hat virágot nyitó tavaszt, s e virág nem unja majd, ha asztalunkra tesz - szük illatozni. TÖRÖK ELEMÉR Közelebb kerülünk egymáshoz Mint már hírt adtunk róla, novembr 22-én megkötötték Bratislava és Székesfehérvár testvérvárosi megállapodását. Röviddel a megállapodás alá­írása után Balsay Istvánt, Szé­kesfehérvár főpolgármesterét kérdeztük, miként értékeli a szerződés jelentőségét.- Őtefan Barták főpolgármester elmondta, hogy Szlovákia fővárosá­nak tizenkettedik testvérvárosa va­gyunk. Úgy véljük, jó családba, jó testvérek közé kerültünk. Én szemé­lyesen pedig úgy éreztem, haza jö­vök. Erős érzelmi szálak kötnek Szlovákiához. A nagyszüleim a Ga- ram völgyében születtek. Voltakép­pen elmondhatom, erről a vidékről származom. Az őseim közt kohász-, vasúti és bányamérnökök voltak. Az utóbbi Selmecbányában (Banská Őtiavnica) tanult. A testvérvárosaink- kat így közel hozza egymáshoz a közös múlt. A Szent Márton Dóm­ban tizenegy királyt és nyolc király­nőt koronáztak. Székesfehérváron harminchét királyt ültettek trónra. A közös múlt arra kötelez, hogy álszemérem nélkül félretegyük a tör­ténelmietlen dolgokat, együttműkö­désre, egymás jobb megismerésé­re törekedjünk. Évszázadokig éltünk egymás mellett, szomszédként, mindig is egy volt a sorsunk. Feltet­ték persze már azt a kérdést is, miért éppen most, s jó-e, hogy éppen most kerül sor ennek a megállapo­dásnak a megkötésére, amikor A két város főpolgármestere a megállapodás aláírásakor a csehszlovák-magyar államközi kapcsolatok nem éppen probléma- mentesek, ideálisak. Számomra vi­szont éppen ez növeli megállapodá­sunk jelentőségét. A Magyar Köztár­saság, ugyanúgy mint a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság, nem engedheti meg magának az elszige­telődést, de azt sem, hogy rossz szomszédként éljünk egymás mel­lett. Kis országok vagyunk mi, itt Közép-Európában, s mint ilyenek­nek, közös érdekeink vannak, me­lyekért közösen kell síkra szállnunk, vagy mint Barták főpolgármester is mondta, közösen kell törekednünk az európai ház megvalósításáért. A két város lakosainak lehetőséget kell adni arra, hogy a saját tapaszta­lataikon mérjék le megállapodásuk gyakorlati jelentőséget. Ez hozzájá­rulhat a két ország közötti problé­mák áthidalásához, amelyek nem béníthatják meg együttműködésün­ket. Számos problémát persze nem tudunk megoldani. Nem tudjuk mó­dosítani a vámszabályokat, nem tu­dunk közvetlenül beavatkozni az el­lentétek feloldásába, de számtalan lehetőségünk van arra, hogy köze­lebb hozzuk a két népet egymáshoz. Bízok abban, hogy ez a kapcsolat állandó és gyümölcsöző lesz. (mn) Egészségesebb társadalmi légkört! A Gútai (Kolárovo) Gördülócsap- ágygyár konszernvállalat kutatási és fejlesztési osztálya. Ebédszünet, a földszinti helyiségben tartózkodó három férfi a rádió épp elhangzó híreit vitatja. Megérkezésünk némi élénkséget vált ki. Kérdéseimre nyíl­tan, kertelés nélkül válaszolnak. Elő­ször Izsák Attila mérnök mondja el véleményét:- A prágai diákság indította akciót teljes mértékben jogosnak és indo­koltnak tartom. Akcióikat nem talá­lom túlzott emóció kirobbanásának. Ellenkezőleg: imponáló fegyelme­zettséggel viselkednek. Demokráciára szükség van. Nyílt­ság nélkül ez a társadalom nem fejlődhet. Nélküle képtelenség fel­venni a harcot az egész társadalmi életet megmételyező korrupcióval és a hatalommal való visszaéléssel. Napjainkra fölnőtt egy olyan nem­zedék, amelynek a társadalmi élet­ben teret kell adni. Törekvései, am­bíciói eddig mindig a káderpolitiká­nak abba a korlátjába ütközött, amely csupán a „politikai megbízha­tóságot", valójában a felsőbbség iránti lojalitást és szolgalelkűséget tartja szem előtt. Á szocializmus ügyének eddigi hivatalos értelmezése zsákutcába jutott. A párt és az állam, a párt és a gazdaság jelenlegi összefonódása tarthatatlan. Ebből kell kiindulnia az átalakításnak, amelyről eddig csak beszéltek. Harsányi Imre technikus, párton- kívüli a fiatalok gondjairól szól. A fő­iskolai fölvételi rendszer sok vissza­élésre módot adó fogyatékosságait sorolja. Majd a fiatal műszaki értel­miség érvényesülésének nehézsé­geit ecseteli.- Egy kezdő mérnök az üzemben 1700-1800 koronát keres. Olyan emberről van szó, aki családalapí­tásra készül vagy közvetlen utána van. Bére megélhetésre, a különbö­ző kölcsönök törlesztésére csak szűkösen elég, sőt, legtöbben szüle­ik támogatására szorulnak. Fiataljaink közül sokan nem lát­nak távlatot maguk előtt. Szerveze­tük, a SZISZ élettől elszakadt tevé­kenysége még inkább fásulttá teszi őket. Megmozdulásukat én is indo­koltnak és jogosnak tartom. Nem tudom elképzelni a megújulást a párt és az állam, a párt és a gazdaság- irányítás szétválasztása nélkül. Egyetért a diákság megmozdulá­sával Soóky Dénes technikus is. Törekvésük okát és célját tömören a következő szavakkal fejti ki:- Ez a direktív irányítású rend­szer szabványosítja az embert, el­fojtja kreativitását, nem ad módot egyéniségének teljes közéleti ki­bontakozására. Nyíljon tér a sokré­tűségnek, hangozzék a sokszínű szólam. Hadd váljon végre mindenki felnőtt emberré. Élegünk van a meg- kiskorúsítottak társadalmából. Kemény szavak ezek, elgondol­kodtatóak, mert betegnek hitt társa­dalmunk gyógyítása végett hangzot­tak el. -y -r R észlegünk jelenleg a gazda­ság egyik legjobb munkakö­zössége. Én tudom, honnan indul­tunk és hol tartunk most. Amit elér­tünk, nem kevés, s ezt meg kell becsülni. Ezért ellenzek mindent, ami megbonthatná a stabilitást, ve­szélybe sodorhatná nagy erőfeszí­téssel elért eredményeinket. Híve va­gyok az átalakításnak, eddigi tem­pója azonban nem kielégítő. Gyorsí­tását szükségesnek tartom, de óva­kodnunk kell attól, hogy átgondolat­lan lépésekkel rontsunk gazdasági helyzetünkön. Megértem és jogosnak tartom a fiatalok felháborodását. A tüntető prágai diákok elleni karhatalmi fellé­pés brutális volt. A CSKP KB pénteki rendkívüli ülésén elfogadott doku­mentumból azt a részt megnyugvás­sal olvastam, hogy a rendőrségi ak­ciót politikai hibának minősítették. A mai helyzetben látni kell azonban KÉT VELEMENY azt is, hogy a szenvedélyek, a túlfű­tött érzelmek nem vezetnek jóra. Határozottan ellenzek mindenfajta munkabeszüntetést, mert ez nem vezethet jóra. Gazdaságunkban senki sem csatlakozik a meghirde­tett általános sztrájkhoz. SZABÓ JÁNOS, a Komáromi (Komárno) Állami Gazdaság ekeli (Okoliéná na Ostrove) részlegének vezetője J elenleg hazánkban tapasztalt belpolitikai eseményekről a mi kollektívánkban is sok szó esik ezekben a napokban. Mint pedagó­gus, mindig a szocializmus híve vol­tam és az is maradok, ez kétségte­len. Teljes mértékben támogatom a társadalom demokratizálására, a szocialista pluralizmus fejlesztésé­re irányuló törekvéseket. A követke­zetes gazdasági és társadalmi válto­zások híve vagyok. Támogatjuk, támogatom mind­azokat a káder- és szerkezeti válto­zásokat, amelyek előrehaladásun­kat, a demokratizálódási folyamatot segítik. Ilyen szempontból a CSKP KB pénteki rendkívüli ülését a jó irányba tett, de felemás lépésnek tartom. Egyet azonban nem kell el­felejteni: a reform mindannyiunk ügye, ebben a folyamatban a társa­dalom valamennyi tagjának részt kell vennie, tehát a fiataloknak is, akik ezt a szándékukat a minap nyomatékosan hangsúlyozták. Kap­janak több beleszólási és cselekvési lehetőséget a reformtörekvések megvalósításának folyamatába. BOGOLY JÁNOS, a Nagykaposi (Vel’ké Kapusany) Városi Ifjúsági és Pionírház igazgatója Ladislav Adamec döntésének körülményeiről Sajtótájékoztató a kormány elnökségi hivatalában (ÖSTK) - A szövetségi kormány rendkívüli plenáris üléséről tartott nemzetközi sajtótájékoztatót Miro­slav Pavel, a szövetségi kormány elnökségi hivatala sajtóosztályának vezetője. A jelenlevőket megismer­tette a kormány azon intézkedései­vel, melyeket a tanácskozásról ki­adott" nyilatkozat tartalmaz. Ezt kö­vetően válaszolt az újságírók kérdé­seire. A TASZSZ hírügynökség tudósí­tójának kérdése Ladislav Adamec kormányfő lemondására vonatko­zott. A sajtóosztály vezetője vála­szában elmondotta, hogy pontosan meg kell különböztetni a kormányel­nöknek a CSKP KB pénteki ülésén történt fellépését, valamint az alkot­mány szempontjából való lemondá­sát. Ladislav Adamec továbbra is a szövetségi kormány elnöke ma­rad, mindaddig, amíg nem születik további politikai döntés. A CSKP KB pénteki ülésén kijelentette, hogy le akar mondani a CSKP KB Elnöksé­gében betöltött, valamint kormányfői tisztségéről. Elmondotta egyebek között, hogy ez a döntése nem teg­nap született, és nem is személyi okokból. Döntése annak a következ­ménye, hogy elégedetlen a cseh­szlovákiai átalakítás ütemével. Dön­tése két levélen alapszik, melyet Milos Jakesnak juttatott el már ez év júniusában, illetve októberében. Nem csupán ebben a két levélben és tegnapi felszólalásában juttatta kifejezésre egyet nem értését, ha­nem számos beszédében is, me­lyekben figyelmeztetett a gazdasági és politikai reform közötti összhang szükségességére, legutóbb a Szö­vetségi Gyűlés 15. ülésén mondott zárszavában. Néhány tömegtájé­koztatási eszköz cenzurálta ott el­mondott szavait, és nem úgy közöl­te, ahogy az elhangzott, és ez a csehszlovák parlamentarizmus történetében soha nem tapasztalt jelenség. Ladislav Adamecnek felajánlották a CSKP KB újonnan létrehozott El­nökségében való tagságot, de ezt nem fogadta el. Arra a kérdésre, hogy a további pártok és pártonkívüliek kormánybe­li képviseletével összefüggésben milyen változtatásokkal számolnak, Miroslav Pavel azt válaszolta, hogy a CSSZSZK kormánya alkotmányos jogaiból következően semmilyen esetben sem jogosult e kérdésben véleményt nyilvánítani, bárkit java­solni, vagy elutasítani. A kormány, mint a legfelsőbb végrehajtó szerv e kérdésekben a Szövetségi Gyű­lésnek, valamint a köztársasági el­nöknek veti magát alá. A további kérdések arra vonat­koztak, hogy a szövetségi kormány­fő miben is látta az átalakítás lassú ütemét. Nem értett egyet azzal, mondotta Miroslav Pavel, hogy a po­litikai szférában lassú az átalakítás. Ez az alapvető ok. Érdekes volt az a kérdés is, amelynek feltevője arra várt felele­tet, vajon Ladislav Adamec vállalna-e újra tisztséget a CSKP KB Elnök­ségében. A kormány szóvivője vála­szában elmondotta, hogy nem sajá­títhatja ki magának a jogot, hogy ilyen bonyolult és fontos kérdésben a kormányfő nevében beszéljen. „Egyértelműen kijelenthetem azon­ban - hangsúlyozta -, hogy szünte­lenül arra törekedett, a hazánkban felmerülő társadalmi problémákat megfelelő politikai módszerekkel oldják meg. Az általa javasolt új megoldásokért számos bírálat érte őt a többi politikai tisztségviselő ré­széről. Ennek ellenére ezt az utat választotta. Úgy gondolom, hogy olyan ember, aki utolsó erejéig kész mindent megtenni ennek a társada­lomnak a javára." Tanácskoztak a demokratikus magyar kezdeményezések támogatói (Munkatársunktól) - Szombaton délután két órakor a bratislavai Szlo­vák nemzeti felkelés téren rendezett nagygyűlés előtt - a Csemadok KB tanácstermében találkoztak a na­pokban alakult négy demokratikus magyar kezdeményezés tagjai. A fő­iskolák és egyetemek magyar nem­zetiségű diákjaiból alakult Magyar Diákszövetség a diákság országo­san ismert követeléseivel, szemléle­tével, megfontolt határozottsággal voltak jelen. A Független Magyar Kezdeményezések elnevezésű né­pes csoportnak elsősorban fiatal ér­telmiségiek a tagjai, akik a társada­lom demokratikus kibontakozásának függvényeként kezelik a csehszlo­vákiai magyar kisebbség állapotát és jövőjét. A MATESZ Fiataljainak Körét azok a művészek alkotják, akik támogatják a színházak orszá­gos kezdeményezéseit és követelé­seit, kritikusan szemlélik saját hely­zetüket. Szinte teljes számban je­lentek meg azok az értelmiségiek, akik aláírták, és a legfelsőbb állami és pártszervezetekhez februárban eljuttatták a „Harminchármak nyilat­kozata" néven ismert tudományos analízist, amely a csehszlovákiai magyar nemzetiség megoldatlan gondok sorával jellemezhető jelen­legi állapotának kialakulásához ve­zettek. Ok alapították meg a Megúj­hodás Fórumot. A gondok megoldá­sára tett javaslataikról a csoport tag­jainak töredékével külön-külön több­ször is folytatott párbeszédet a párt­ós a kormány vezetése, de ígéretek után a teljes hallgatás következett. Mind a négy független magyar kezdeményezés egyetértett azzal a megállapítással, amit a Csemadok eddigi tevékenységével és az ese­ményekre való kényszeredett rea­gálásával kapcsolatosan a vitában elmondtak; bírálták a Csemadok KB apparátusát, és kritikusan nyilvánul­tak meg a kulturális szövetségnek a Nemzeti Frontban megnyilvánuló passzivitásával szemben. Elenged­hetetlen, hogy a magyar nemzetisé­gű állampolgárok képviselői vala­mennyi társadalmi fórumban jelen legyenek; csak így lehetséges az elszigetelődés elkerülése. Éppen ezért a Független Magyar Kezde­ményezések csoport javaslatának megfelelően nem alakítottak semmi­lyen csúcsszervet, vagy koordináci­ós bizottságot, ehelyett rendszeres találkozókon vitatják meg az aktuális történéseket. Elhangzott az is, hogy elismerik a Csemadok szerepét, de ehhez feltétlen szükség van a veze­tés megújulására és az alapszerve­zetek aktivizálására. Ennek viszont semmilyen jelét nem tapasztalják. Ismét az utóbbi két évtizedből ismert a késlekedés, kivárás és tétlenség jellemzi a Csemadok csúcsszervét. A „Harminchármakból" alakult Megújhodás Fórum felkínálta a már említett állásfoglalását, hogy az le­hessen a következő időszakban a demokrácia szellemének megfele­lően a nemzetiség helyzete merő­ben új szemléletű kezelésének a kulcsa. Ennek megfelelően igyek­szik ennek a beadványnak a szöve­gét a lehető leghamarabb publikálni, hogy ezzel is segítse a csehszlová­kiai magyarok egészséges öntuda­tának, társadalmi aktivitásának és a demokratizálásban való részvéte­lének erősítését. Mint a négy függet­len kezdeményezés egyetértett ab­ban, hogy a jelenlegi helyzetben a csehszlovákiai magyar állampol­gároknak is ugyanazokkal az áram­latokkal kell haladniuk, amelyek meghatározó módon befolyásolják társadalmunk megújhodását, de­mokratizálódását, erőszakmentes­ségét és a sztálinista politikai gya­korlat elleni harcot. Ezzel összefüg­gésben nyilatkozatot fogadtak el, amely egyebek között megállapítja: „A demokrácia, az egyenrangúság és egyenjogúság elvei alapján kí­vánják újraértelmezni a csehszlová­kiai magyar nemzeti kisebbség hely­zetét. Egyenjogú szövetségben kí­vánunk élni az ország nemzeteivel és nemzetiségeivel. A demokratikus kibontakozás érdekében szüksé­gesnek tartjuk: 1. Az 1968-as ese­mények újraértékelését, az igaz­ságtalanul megbélyegzettek, a más­féle gondolkodás miatt vádlottak padjára jutottak rehabilitálását. 2. Az 1968-69 óta eltelt idő társadalmi, nemzeti kisebbségi viszonyainak új­raértékelését." A továbbiakban megállapítják, hogy az eltelt két évti­zed alatt nemzeti kisebbségünk helyzetéről egyetlen érdemi párbe­szédre sem került sor. Befejezésül kifejezik szándékukat, amelynek ér­telmében egyesíteni akarják azokat az embereket, akik felelősséget vál­lalnak a demokráciáért, nemzeti ki­sebbségünk jövőjéért. A nyilatkozatot eddig százötve­nen írták alá. DUSZA ISTVÁN ÚJ SZÚ 4 1989. XI. 27.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents