Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)

1989-11-25 / 278. szám, szombat

ÚJ szú 3 1989. XI. 25. A külföldi sajtó a csehszlovákiai helyzetről (ÓSTK) - A világ legnagyobb hírügynökségei részletesen foglalkoz­nak a Csehszlovákiában kialakult helyzettel, tájékoztatnak a csütörtöki tüntetésekről, elsősorban természetesen a prágai és a bratislavai nagygyűlésekre helyezik a hangsúlyt. A tegnapi központi bizottsági ülést számos találgatás előzte meg. A moszkvai Pravda tegnapi számában azt írta, a diáktüntetések és sztrájkok hulláma, amely már az egész országra kiterjedt, nem csendesedik. Megjegyzi, hogy a Vencel téri tüntetésen nemcsak diákok, hanem az állampolgárok más csoportjai is részt vettek, és a transzpa­rensek nem egy esetben egymást kizáró jelszavakat hangoztattak. Egy dologban azonban minden résztvevő egyetért, ab­ban, hogy a problémákat nem lehet erő­szakkal, gumibotokkal megoldani. A tár­sadalomnak minden korábbinál nagyobb szüksége van az ésszerű párbeszédre, nagyon fontos, hogy minden tél elmond­hassa a véleményét és az is, hogy meg­hallgassa a másikét. A Pravda is tájékoz­tatott azokról a találkozókról, amelyeket a csehszlovák vezetők tartottak az utóbbi napokban a nyilvánosság képviselőivel. Végezetül megállapítja: a társadalom ke- resztúthoz érkezett, s ma már nyilvánva­ló, nemcsak a nyugati felforgató közpon­tok hatására mentek az emberek az utcá­ra, amit mindig hangoztattak, hanem a felgyülemlett társadalmi problémák mi­att is. A Komszomolszkaja Pravda azt írja, a fagy és a hó nem hütötte le a kedélye­ket, ellenkezőleg, hozzájárult a sztrájko­lok összeforrottságához, egyre többen vannak, a követelések egyre hangosab­bak, s a helyzetről kialakult vélemények egyre szélesebb körűek. A lap tudósít arról, hogy röplapok szólítanak fel az általános sztrájkra, de a közrend megsér­tésére nem került sor. Mindent egy cél érdekében szerveztek, minden egy cél­nak van alárendelve: a csehszlovák tár­sadalom egészségesebbé tétele, az áta­lakítás meggyorsítása az élet minden te­rületén. Egyesek reményekkel szólnak a szocializmus megújulásáról, mások a burzsoá köztársasághoz való visszaté­résre szólítanak fel, s vannak, akik nem javasolnak semmit, csupán magasba emelik transzparensüket: ,,Negyven évig hazugságban éltünk" - pedig még be sem töltötték 18. életévüket. A TASZSZ hírügynökség beszámolt arról, Prágában az a szóbeszéd járja, hogy hozzávetőleg 500 üzem és szerve­zet támogatja a hétfői általános sztrájkot. Erről adott hírt a Reuter is, majd pedig idézte Václav Malyt, a Polgári Fórum képviselőjét, aki azt mondotta, szervezete egy újabb találkozóra számít Ladislav Adamec szövetségi miniszterelnökkel. A Reuter, a UPI és más nyugati hír- ügynökségek tájékoztattak Dmitrij Jazov hadseregtábornok, szovjet honvédelmi miniszter nyilatkozatáról. Jazov az oszt­rák fővárosban, ahol hivatalos látogatá­sán tartózkodott, kijelentette: „A Cseh­szlovákiában állomásozó szovjet csapa­toknak nem az a feladatuk, hogy beavat­kozzanak a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság belügyeibe. Csehszlovákiának egyedül kell megoldania a problémáit.'' A pénteki berlini lapok szerint a Vencel téri békés tüntetésen csütörtökön kb. 300 ezren vettek részt, a több tízezres brati­slavai tüntetésen pedig beszédet mondott Alexander Dubcek - közölték a lapok. A lengyel napilapok szintén vezető helyen foglalkoztak a csehszlovákiai viha­ros politikai fejleményekkel, tájékoztattak Milán Václavík nemzetvédelmi miniszter televíziós beszédéről. A magyarországi sajtó döntő fordulatként értékelte a CSKP KB péntekre összehívott rendkívüli ülé­sét. Tárgyszerűen számolt be a prágai, a bratislavai és más városokban lezajlott eseményekről. A Népszabadság közzé­tette Alexander Dubcek és Oldfich Cerník levelét és Nyers Rezső válaszát. A nyugatnémet lapokban a korábbi napokkal összehasonlítva kissé háttérbe szorultak a csehszlovákiai eseményekről szóló beszámolók, bár még mindig ez az egyik vezető téma. A napilapok közölték, folynak az előkészületek a hétfői általá­nos sztrájkra. A Die Welt szerint vidékről olyan jelentések érkeztek, hogy a munká­sok nem nagyon támogatják, a szakszer­vezetek pedig elutasítják a sztrájkfelhí­vást. EGON KRENZ NYILATKOZATA: Egy párt pozícióját nem a törvények határozzák meg Berlinbe érkezett az osztrák kancellár (ŐSTK) - Egon Krenz, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnö­ke az utóbbi napokban két fontos interjút adott. Az egyik a Neues Deutschland tegnapi számában jelent meg, a másikat csütörtökön sugározta az ARD nyugatné­met tévétársaság. A Neues Deutschlandnak adott nyilat­kozatában síkraszállt az alkotmány első cikkelyének eltörléséért, ez rögzíti az NSZEP vezető szerepét a társadalom­ban. Elmondta, egyetlen párt pozícióját, szerepét sem lehet törvények vagy dekla­rációk útján meghatározni. A kiindulási alapot a párt munkájának, politikájának kell jelentenie. A továbbiakban arról be­szélt, az NSZEP szándékában áll, hogy a pártot, az államot és a gazdaságot különválassza. ,,Azt akarjuk, a népi ka­mara (parlament), mint a legfelsőbb nép- képviseleti szerv; továbbá a kormány, amely csak a parlamentnek köteles be­számolni, már sose engedje meg, hogy beavatkozzanak szuverén jogaiba a párt- vezetők. Ugyanez érvényes a gazdaság­ra is." Megerősítette, a párt a szabad, általá­nos, titkos, s ugyanakkor a mindenkor ellenőrizhető választások híve. A decem­beri rendkívüli pártkongresszus kapcsán hangsúlyozta, hogy a fórumon mélyreha­tóan elemezni kívánják azokat a hibákat, amelyek a pártban és a társadalomban a deformációkhoz vezettek. Szerinte csak ez lehet a mélyreható megújulás, az új kezdet kiindulópontja. A főtitkár ugyanak­kor leszögezte, a jelenlegi időszakban a pártnak egységesnek kell lennie. De már nem engedhető meg, hogy visszaél­jenek az egység elvével, s nem jelenthet engedékenységet egy ember vagy egy kis csoport akaratának. Krenz elismerte, hogy a múltban sok pártvezetó rontotta az NSZEP jó hírét. Visszautasította viszont azt az állítást, hogy a párt korrumpálódott volna. Sok becsületes kommunista érzi úgy, hogy a korábbi pártvezetés be­csapta. Az NSZEP és a szovjet párt viszonyát jónak nevezte, mondván, hogy jellemző a kölcsönös őszinte szolidaritás. „Csodá­lom a szovjet elvtársakat azért, ahogyan az elmúlt négy évben hozzánk viszonyul­tak. Amióta Mihail Gorbacsov az SZKP KB főtitkára, a szovjet kommunisták az NSZEP-re is nagy reményekkel és vára­kozással tekintettek" - fűzte hozzá. Az ARD munkatársa megkérdezte Krenztől, hogy száz évig fog-e még állni a berlini fal, miként azt Erich Honecker nem is olyan régen kijelentette, s hogy meddig lesz még két német állam? Krenz válasza: minden nemzedéknek olyan fel­adatokat kell kitűznie maga elé, amilyene­ket meg tud oldani. ,,A két német állam a háború utáni korszak realitása. Ebbe bele kell nyugodni." A két német állam valamilyen konföde­rációjának a lehetőségéről szólva kijelen­tette, a jövőben sokminden megeshet. Az NDK és az NSZK előtt azonban most más feladatok állnak, amelyekért közös fele­lősséggel viseltetnek - ilyen az európai béke és biztonság. Arra a kérdésre, hogy nem bánta-e meg a nyugati határ megnyitását, Krenz azt válaszolta, hogy nem. Ez az intézke­dés a megújulási politika része volt. A szabad utazás az alapvető emberi jo­gok egyike. A volt főtitkár személyéről szólva elmondta, Honecker jelenleg egy Berlin melletti, párt- és állami vezetők számára létesített szanatóriumban van. ,,Többször beszéltem vele személyesen és telefonon is. Honecker tartja magát ahhoz, ami a központi bizottság 9. és 10. ülésén elhangzott, s elismeri személyes felelősségét a jelenlegi helyzetért.-" Visszautasított minden spekulációt an­nak a lehetőségéről, hogy Moszkva be­avatkozzon az NDK-beli eseményekbe. Hans Modrow kormányfő meghívásá­ra tegnap Berlinbe érkezett Franz Vra­nitzky osztrák kancellár. Elsősorban gaz­dasági kérdésekről tárgyalnak, s a meg­beszélések végén megállapodást írnak alá a jövő évi gazdasági együttműkö­désről. Ismét emelkedik azon NDK-állampol- gárok száma, akik úgy döntöttek, hogy az NSZK-ban telepednek le. A nyugatnémet belügyminisztérium tájékoztatása szerint 24 óra alatt (tegnap reggelig) 1894-en jelentkeztek, egy nappal korábban csak 865-en. NÉHÁNY SORBAN Felerészben megtartott tudományos tanácskozás (Munkatársunktól) - Tegnap délelőtt a Komensky Egyetem Bölcsészettudo­mányi Kara Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke, valamint a Szlovákiai írószö­vetség Magyar Tagozata szervezésében tudományos tanácskozást tartottak. Már a rendezvény elején felmerült a tanácsko­zás eredeti programjának és időtartamá­nak a módosítása, mivel a kari tanácste­remben délután fél egykor az egyetem vezetésének képviselői és a diákok sztrájkbizottsága tervezett beszélgetést. Ennek ellenére elkezdődött a tanácsko­zás, amelyen Richard Prazák brnói hun- garológus a cseh országrészek egyete­mein végzett kutatásokról számolt be. Ezután Tőzsér Árpád a csehszlovákiai magyar líra hagyományairól és korszerű­ségéről beszélt. Rövidített előadását is­mét egy töredékes referátum követte: Grendel Lajos ugyanennek a két kategóri­ának a prózánkban jelenlevő módozatait taglalta. Ezután ZalabaiZsigmondaz iro­dalmi mű mint költőileg megformált világ­kép és a csehszlovákiai magyar irodalom kritikai gyakorlatát vizsgálta. A tudományos tanácskozás redukált időtartamának háromnegyede után szót kértek a magyar tanszéken tanuló diákok, akik felolvasták azt az állásfoglalásukat, amelyben elítélik és rosszalják a rendez­vény megtartását. Erre úgy tekintenek, hogy a résztvevők nem azonosulnak az egyetemükön megfogalmazott követelé­sekkel. Ezután a résztvevők többsége egyetértését és szolidaritását hangoztatta ugyan, de folytatta a tanácskozást, ame­lyen a továbbiakban Zeman László a líra­fordítás kérdésköréről beszélt. Ezután Vörös Ottó a falusi élet szókincsének a szociografikus irodalomban előforduló változatát igyekezett ismertetni. A tanács­kozás el nem hangzott referátumainak anyagát, az elhangzottak teljes szövegé­vel együtt a Madách Kiadó jelenteti meg. (d-n) NYIKOLAJ RIZSKOV szovjet és Tade- usz Mazowiecki lengyel kormányfő teg­nap a Kremlben megkezdte tárgyalásait. A lengyel minisztertanács elnöke csütör­tökön érkezett hivatalos látogatásra a Szovjetunióba. A SZLAVA szovjet rakétacirkáló a Pit- livij hajó kíséretében tegnap reggel el­hagyta a szevasztopoli kikötőt és Málta felé indult. December 2-án és 3-án a Szlava és az amerikai Belknap cirkáló lesz Mihail Gorbacsov és George Bush találkozójának helyszíne. A SZOVJETUNIÓ LEGFELSŐBB TA­NÁCSA tegnap Mihail Gorbacsov vezeté­sével folytatta ülésszakát. A parlament két kamarájának együttes ülésén a képvi­selők megvitatták a szövetségi köztársa­ságok gazdasági önállóságáról szóló tör­vénytervezetet és megkezdték a vitát a sajtótörvény javaslatáról. JICCHAK SAMIR izraeli kormányfő csütörtökön este Rómában tárgyalásokat folytatott Francesco Cossiga elnökkel és Giulio Andreotti kormányfővel. A megbe­széléseken a közel-keleti békefolyamat további alakulásáról volt szó. INDIÁBAN tegnap megkezdődött a parlamenti választások második fordu­lója. A parlament alsó házának 266 helyé­ről 10 tagállamban és 2 szövetségi terüle­ten szavaznak. I. JÁNOS KÁROLY spanyol király az új kormányfő kinevezéséről kezdett kon­zultációkat a parlamentben képviselt poli­tikai pártok vezetőivel. ALFREDO CRISTIANI salvadori elnök elutasította a partizánok tűzszüneti javas­latát. Kijelentette, csak akkor hajlandó a békekötésre, ha a baloldali hazafiak beszüntetik fegyveres akcióikat. A szem­benálló felek csütörtökön delegációt küld­tek Caracasba, ahol különtárgyalásokat folytatnak Carlos André Pérez venezuelai elnökkel a salvadori válság rendezésének lehetőségeiről. RO TE VU dél-koreai elnök tegnap befejezte hivatalos magyarországi látoga­tását. A vendéget Szűrös Mátyás megbí­zott államfő búcsúztatta. A DÉL-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁG egységei tegnap elhagyták Namíbia terü­letét. Ezt a dél-afrikai fegyveres erők szóvivője közölte Windhoekban. AZ IL MESSAGGERO című olasz na­pilap heti melléklete tegnap szokatlan formában, két nyelven, olaszul és oroszul jelent meg. A 64 oldalas mellékletben többek között közölték Giulio Andreotti olasz kormányfő és Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter cikkeit. Súlyos harcok Kambodzsában O —ívderítőnek nem nevezhető 0^1 hírek érkeznek Kambo­dzsából: az esős évszak végének közeledtével egyre hevesebbek a kormányerők és a három ellenzéki csoport fegyveresei közötti össze­csapások. Szerdán például thaiföldi katonai források közölték, hogy Són Sann csapatai támadást intéztek Svay Chek járás azonos nevű köz­pontja, valamint Sisophon ellen. A hadsereg a támadókat visszaver­te, súlyos veszteségeket okozva nekik. Már szeptember végén, a vietna­mi csapatok teljes kivonulása után nyilvánvaló volt, hogy ismét a fegy­verek jutnak szóhoz, hiszen az el­lenzéki vezetők visszautasították a kormány többször is megismételt tűzszüneti ajánlatát. Ennek előzmé­nye az volt, hogy a párizsi nemzet­közi Kambodzsa-konferencián nem született megállapodás. A harcok kronológiájához: mindjárt a kivonu­lás után eldördül­tek a fegyverek, a támadások nyu­gat, azaz a thaiföldi határ felől az ország belső területei felé irányultak. Szihanuk álláspontja az volt, mie­lőbb és minél nagyobb területet kell elfoglalniuk, különben elveszíthetik az eddig kapott segítséget. Ezzel Són Sann és a polpotista vörös khmerek jelenlegi vezetője, Khieu Samphan is egyetértett. Akcióik cél­pontja így természetszerűleg a Thai­földdel határos Battambang tarto­mány. Phnom Penhben csak novem­ber 5-én jelentették, hogy az ellen­zék elfoglalta a tartomány egyik vá­rosát, Pailint, s ezzel megnyitotta maga előtt az utat az említett Svay Chek járás felé. Fontos tényező a gerillaharcot folytató ellenzék számára a határ­idő: az esős évszak decemberig tart, a felázott földeken a kormánycsapa­tok nem tudják ütőképesen bevetni a vietnami katonáktól örökölt, nehéz T-55-ös harckocsikat. Igaz, a tudó­sítások szerint szeptember vége óta a gerillák páncéltörő fegyverekkel is rendelkeznek. Tehát ha beköszönt a száraz idő­szak, az a kormánycsapatoknak kedvezhet. Megfigyelők nem tartják valószínűnek, hogy a polpotistáknak addig sikerül elérniük fő céljukat, az ország második legnagyobb városá­nak, Battambangnak a bevételét. Látni kell, a mostani támadásnak nemcsak katonai, hanem főleg poli­tikai indítékai vannak. Az ellenzék fegyverrel akarja kicsikarni a minél jobb tárgyalási pozíciókat, hiszen nagy a valószínűsége annak, hogy decemberben sikerül megrendezni egy újabb nem hivatalos találkozót (koktélpartit) az indonéz fővárosban, Dzsakartában. Számos tényező bo­nyolítja a helyzetet. Meg kell említe­ni, az ellenzéki csoportok egymással is rivalizálnak, miközben a kormány ellen harcolnak. Thaiföld szerepe sem egyértelmű, Csaticsaj Csunha- van kormányfő többször szólított fel a harcok beszüntetésére. Ó politikai rendezés híve, s kezdeményezései pozitív szerepet játszanak az utóbbi hónapokban. A polpotistáknak vi­szont még mindig vannak thaiföldi bázisaik. P hnom Penhben bírálják, hogy azok az államok, amelyek a nyáron Párizsban békés megol­dást sürgettek, most a háborút ösz­tönzik. Hun Sen kormányfő egyik legutóbbi interjújában nagyon konk­rét volt: Az USA, Kína, Franciaor­szág és Szingapúr folytatja az ellen­zék katonai támogatását, ami a pol­gárháború tüzét szítja. Thaiföld, Nagy-Britannia, Malaysia és az USA biztosítja Szihanuk és Són Sann gerilláinak, Kína pedig a polpotista fegyveresek kiképzését. Az ellenzék nyugatnémet gyártmányú páncéltö­rőkkel rendelkezik, az egyelőre nem világos, hogy kitől kapta ezeket. Komoly a helyzet, de nem re­ménytelen. Egyes szakírók vélemé­nye az, hogy a fiatal kormányhadse­reg ütőképesebb annál, mint azt az ellenfél gondolja: 150 ezer katoná­ja áll fegyverben, s őket hozzávető­leg még ugyanennyi helyi milicista is támogatja. Az ellenzék haderejéről is vannak becslések. Katonailag a polpotisták a legerősebbek, fegy­vereseik száma 40 ezerre tehető. Són Sann szárnya kb. 15 ezer, a Szihanuké pedig 20 ezer fegyve­rest tesz ki. Tény az, hogy még egyetlen nagyvárost sem sikerült el­foglalniuk, bár szeptember végén kijelentették, hogy erre egy hónap is elég lesz nekik. Azóta lassan már két hónap is eltelik anélkül, hogy átütő sikert értek volna el. Mi az egésznek a tétje? Párizs­ban lényegében Szihanuk tette le­hetetlenné a megállapodást azzal, hogy támogatta Peking és a polpo­tisták álláspontját: a vörös khmerek vezetői is kapjanak helyet a négy­párti kormányban. Phnom Penh és Hanoi ezt rendkívül veszélyesnek Pozíciókeresés... tartja, mert ha a Vörös Khmer ismét kormánypozíciókhoz jutna, fegyve­reseit pedig beolvasztanák a hadse­regbe, a polpotisták előbb-utóbb egyeduralomra törekednének, hi­szen még mostani szövetségeseiket sem tekintik mindig egyenjogú part­nernek. Szihanuk is veszélyes játékot ját­szik, egyes vélemények szerint most a polpotistákkal töreti magának a Phnom Penhbe vezető utat. Pedig erre nem lenne szüksége, Hun Sen kormányfő javaslataival már meg­nyitotta előtte a főváros kapuját - rá­adásul békés eszközökkel. Van az ellenzéknek egy másik érve is a há­ború folytatására, a vietnami kato­nák állítólagos „átöltöztetése". Ami persze képtelenség. Nemcsak azért, mert a vietnami csapatkivonásról több száz külföldi újságíró tudósított, s külföldi megfigyelők is jelen voltak. Főleg azért, mert Vietnam ezt belpo­litikai okokból sem, s a nemzetközi helyzet miatt sem engedhetné meg magának. E zzel be is lehetne fejezni az események kommentálását, ha a nyugatnémet Frankfurter Rundschau nem közölt volna egy rendkívül figyelemreméltó írást A Nyugat csak néző címmel. Tanul­ságként idézzünk belőle a szoká­sosnál kissé hosszabb részletet: ,,A Vörös Khmernek, Szihanuknak és az amerikaiaknak az a fecsegése, hogy vietnami katonák kambodzsai egyenruhában visszamaradtak, rö­vidlátó és buta. Szégyentelen az a követelés, hogy egymillió vietnami telepesnek, akik állítólag 1978 óta telepedtek le Kambodzsában, előbb ki kell költöznie. Szihanuknak emlé­keznie kellene arra, hogy az ö ural­ma alatt Phnom Penh lakosságának több mint egyharmada vietnami volt (a másik harmad kínai). Vietnam pillanatnyilag egyáltalán nem en­gedheti meg magának, hogy színhá­zat játsszék. Újjá akar végre épülni és ehhez külföldi segítségre szo­rul. .. A Nyugat ugyanis, amely egyedül képes a szükséges fejlesz­tési segélyt nyújtani, egyelőre kitart a bojkottal való büntetés stratégiája mellett. Minden logika ellenére, de főként minden humanitás ellenére, amit különben oly szívesen írnak a külpolitika zászlajára. Ezzel szem­ben olyan Kambodzsa-megoldásra törekszenek, amilyen nem lehet és nem szabad hogy legyen, mert fi­gyelembe venné a Vörös Khmert. Az a remény, amelyet Szihanuk is han­goztat, csalóka, hogy a Vörös Khmer békésen részt fog venni a ko­alíciós kormányban és később a vá­lasztásokon. A Vörös Khmer addig fog lőni és gyilkolni, amíg be nem tud vonulni megint Phnom Penhbe, vagy végleg föl nem őrlik. Sosem tett vagy tanult mást. A Nyugat most végignézi, hogyan merül el megint egy ország a saját vérében. “ MALINAK ISTVÁN Választások Hondurasban (CSTK) - Hondurasban vasárnap elnökválasztásokat tartanak. Megfi­gyelők szerint Rafael Calleasnak, az ellenzéki Nemzeti Párt és Carlos Floresnek, a kormányzó Liberális Párt jelöltjének van a legnagyobb esélye a győzelemre. Calleas és Flores is a liberalizálást, a gazdaság privatizálását támogatja, mindketten bővíteni kívánják a politikai, katonai és gazdasági kapcsolatokat az Egyesült Államokkal. Választási kampányukban kitérnek a kényes témák elöl, mint amilyen például a 10 ezer nicaraguai ellenforradal­már és a több mint ezer amerikai katona jelenléte az országban. Egyi­kük sem terjesztett elő tervet arról, hogy miként lehetne megoldani Honduras gazdasági nehézségeit.

Next

/
Thumbnails
Contents