Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)

1989-11-23 / 276. szám, csütörtök

y////////////////////////< A píseki Jitex álla­mi vállalat bechy- néi üzemének dolgozói 138 ezer spartakiádöltöze- tet varrnak az al­sótagozatos tanu­lók számára. A narancssárga és fekete színű trikóból és rövid­nadrágból álló ,,egyenruha" ki­lenc méretben ké­szül. (Jaroslav Sybek felvétele - CTK) Állami vállalatok egy év múltán... Több figyelmet a belső szervezésnek Az állami vállalatokról szóló tör­vény a múlt év július elsején lépett érvénybe. Ez valójában nem túl hosszú idő, főleg ha figyelembe vesszük, hogy sok állami vállalat csak ebben az évben alakult meg. A Szövetségi Gyűlés Népi Kamarája október 10-én vitatta meg ennek a törvénynek az érvényesítését, va­lamint hatását az állami terv teljesí­tésére és a nemzetgazdaság fejlő­désére. A gazdasági szakemberekkel va­ló beszélgetés után a küldöttek megegyeztek abban, hogy az állami vállalatokról szóló törvény jóváha­gyása a gazdasági átalakítás leg­fontosabb momentuma. Pozitívan értékelték továbbá, hogy aránylag rövid időn belül 2278 állami vállalat jött létre, melyek a nemzetgazdaság fontos részét képezik. A megvalósítás akadályai Pusztán az állami vállalatok meg­alakulása döntően még nem befo­lyásolhatta az állami terv feladatai­nak a teljesítését, hiszen az említett vállalatok körülbelül egyharmada kevesebb, mint egy éve, sőt újabb egyharmada pedig csak három hó­nappal ezelőtt jött lére. Sajnos, az új gazdasági mechanizmus még nem működik kellőképpen. Sok a megol­datlan probléma, így még az év végén többek között a következő törvényekről fognak tárgyalni: az ál­lami költségvetés támogatásáról, a nyugdíjakról, a valutaadóról. Az állami vállalatokra még a múltban keletkezett törvények érvényesek, amelyek valójában az eddigi admi­nisztratív irányítási rendszer elveit fejezik ki. Ilyen feltételek mellett az állami vállalatokról szóló törvény nagyon korlátozott, aminek hatásai az újjá­alakult állami vállalatok többségé­ben csak az igazgatóválasztáskor jelentkeztek. Sajnos a vállalatok nagy részében a lényeges változá­sok még nem történtek meg, ezért a dolgozókban jogosan támadt az az érzés, hogy az átalakítás nem az elvárt ütemben halad. A küldöttek véleménye megegye­zett abban, hogy a továbblépéshez a jövőben a gazdasági reformok tö­kéletes megértése, valamint azok következetes gyakorlati alkalmazá­sa szükséges. Ehhez elengedhetet­lenek a szervezési változtatások, mint például az igazgatóválasztás, vagy akár az üzemi önkormányzat megalakítása. E téren legfontosabb feladatnak az állami vállalatokról szóló törvény teljes terjedelmében történő gyakorlati megvalósítását, a szocialista vállalkozás kiszélesíté­sét, magas termelékenység eléré­sét, és a műszaki színvonal növelé­sét kell tekinteni. A küldöttek szerint is sajnálatos módon a fenntebb em­lített tényeknek nem szentelnek kel­lő figyelmet. Csak a név változott A mamut állami vállalatok több­ségének a létrehozásánál tulajdon­képpen csak a régi nemzeti, illetve konszern vállalatokat keresztelték át. Ezzel egyedül csak a jogi önállósá­gukat vesztették el, mert ezáltal megszűntek jogi személy lenni, nem köthetnek gazdasági szerződése­ket, nem vállalhatják az átvett szál­lítmány hibáiért a felelősséget stb. Ezek tulajdonképpen önálló gazda­sági szervezetek, melyeknek önálló működési területük van. Példaként említhetnénk a Chepos Brno állami vállalatot, mely a volt Chepos tröszt­ből alakult. Az első időszakban a gyártási alap átalakításával a vállalatok nem kívánatos monopolhelyzete sajnos nem szűnt meg. Pedig ilyen feltéte­lek mellett a gazdasági verseny ne­hezen képzelhető el. A jövőt illetően ezen a téren mindenképpen változ­tatásra van szükség, amit a gyakor­latból kellene meríteni. A küldöttek a vállalati önkormány­zat és az igazgatóválasztás tapasz­talatainak nagy figyelmet szenteltek. E kérdést illetően a vélemények el­térőek, de a sok gyakorlati gond ellenére egyikük sem vonta kétség­be, hogy az önkormányzat a szocia­lista demokrácia, valamint a dolgo­zók széles körű kezdeményezésé­nek elengedhetetlen feltétele. Sajnos, a vállalati önkormányzat és az igazgatóválasztás nem minde­nütt ösztönözte a munkásokat a gazdasági terv feladatainak a tel­jesítésére. Ennek alapján a jövőben a választás előkészítésére több odafigyelésre lesz szükség. Az igaz­gatói posztra való jelöltek kiválasz­tásánál élni kell a pályázat adta lehetőségekkel, ügyelve annak tisz­tességes elbírálására. Elavult törvény Érthető módon vita tárgyát képez­te a külkereskedelem engedélyezé­séről szóló törvény, mely még 1980- ban, lényegesen más körülmények között keletkezett. Jelenleg a gya­korlatban a külföldi partnerekkel tar­tandó gazdasági kapcsolat sajnos korlátozva van. Éppen ezért szüksé­ges a régi törvény mielőbbi átdolgo­zása, valamint az új jóváhagyása. Több figyelmet kell szentelnünk az állami vállalatok belső szervezé­sére, ugyanis a gyakorlat azt mutat­ja, hogy a vállalatokon belüli jogi szervek fokozatosan leépültek, esetleg más szervek részei lettek. Ez ellentétben áll a jövő törekvéseivel, mert a nemzetgazdaság fejlődésé­vel a jogi szervekre is egyre több feladat hárul. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy az alapítók a vállalattal szembeni kötelezettségeiket nem teljesítik úgy, ahogy azt az állami vállalatokról szóló törvény előírja. A központi szervek egyes dolgozói a fölösleges adminisztrációval még nem hagytak fel, ezzel a magatartásukkal külön­féle módon a törvénybe ütköznek. Sajnos,- az alapítók döntő többsé­gükben a vállalat aktuális gondjai­nak a megoldására nagyon csekély érdeklődést mutatnak. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a központi szervek a törvény következetes be­tartására töreKedjenek. Ehhez a fe­lelősségteljes magatartáshoz új for­mák, valamint új munkamódszerek szükségesek. A Hospodárske noviny alapján átdolgozta: K. D. Lesz még lágy kenyér...? Mint vásárló mentem be az élelmi­szerüzletbe. Felvettem egy kosarat, s a kenyeres polcokhoz siettem. Sorra próbálgattam a kenyereket, fonott kalá­csokat: kemények voltak. Egy idős néni szólalt meg mellettem:- Hát ez bizony kemény, kedveském. És gyakran van ez így. Amikor az udvardi (Dvory nad íitavou) Februári győzelem utcai élelmiszerüzlet vezetőhelyettesé­nek, Szalai Annának elmondom jövete­lem célját, miszerint panasz érkezett szerkesztőségünkbe az itt árult kenyér minőségére, hevesen tiltakozni kezd:- Ez nem lehet igaz, itt még soha senki sem panaszkodott semmire. Elmondtam, hogy özvegy Németh Iza­bella fordult hozzánk, aki nem az üzletet és az eladókat bírálja, csak a kenyeret.- Az igaz - mondja Peták Júlia eláru­sítónk a kenyér gyakran feketére van sülve és kemény, a kiflik aprók, s a mákos kalácsot még késsel is nehéz elvágni. Izabella néni a mi beleegyezésünkkel írta a levelet.- Reggel negyedhét körül kapjuk az árut - folytatja Szalai Anna. - Bizonyos fajta péksüteményt, pl. fonott kalácsot, kuglófot csak hétfőn és szombaton ka­punk, brióst többnyire csak egyszer egy héten, sokszor egyáltalán nem. Van úgy, hogy csak tíz óra után kapjuk az árut. A kifli ilyenkor a nyakunkon maradimért az asszonyok reggelire, tízóraira vásá­rolnák. Az is igaz, hogy a falusi ember számá­ra csak akkor friss a kenyér, ha meleg. Az viszont nem egészséges. Persze ezt a kenyeret, amit mi kapunk, másnap már nem lehet megenni, mert morzsolódik és megsavanyodik. Pár alkalommal jelentet­tük a Jednota fogyasztási szövetkezet vezetőségének, hogy rossz a kenyér. Van úgy, hogy rövid ideig a bejelentés után jobb is, de utána minden a régi. Nem tudjuk pontosan kiszámítani, mennyi kenyeret, kiflit rendeljünk napon­ta. Ha friss az áru, azonnal elfogy, ha nem, ránkszárad. Mindenért az üzletes felel. Ha visszaadjuk a rossz kenyeret, a vezetőség szid, ha meghagyjuk, az emberek. Akkor tudnánk kielégíteni min­denkit, ha olyan lenne az áruellátás, hogy reggeltől záróráig friss kenyeret és tejet tudnánk árusítani. A faluban volt pékség, de körülbelül két éve bezárták. Pedig ott jó kenyeret sütöttek. Talán még ebben a hónapban újra megnyílik a helyi egységes földmű­ves-szövetkezet védnöksége alatt.- A helyi pékséget vette át szövetke­zetünk, elsősorban átalakítás céljából - tájékoztat Péter Imre mérnök, a szolgál­tatási részleg vezetője. - A tatarozást a szövetkezet végezte, kb. háromszáze­zer korona ráfordítással, az érsekújvári (Nővé Zámky) pékség a kazánt és a sütőt javíttatta meg. A napokban ünnepli szövetkezetünk fennállásának negyvenedik évfordulóját, KOMMENTÁLJUK V--------­Na gyobb figyelmet, több megértést A Rokkantak Szlovákiai Szövetségének közelmúltban lezajlott szlovákiai kongresszusa ismét felszínre hozta a rokkant állam­polgárok mindennapi gondjait. Ezek nem ismeretlenek a közvé­lemény számára, csakhogy egyéni bajaink sokasodása közepette elrohanunk a súlyos társadalmi probléma mellett. Mintha - ha nincs a családban segítségre szoruló rokkant - nem érintenének bennünket gondjaik. Pedig előre sohasem tudhatjuk, hogy bal­eset, betegség esetén nem szorulunk-e mi is mások segítségére. Az SZSZK-ban 185 ezren kapnak rokkantsági nyugdíjat, közel 57 ezren részleges rokkantként élnek, 48 ezer gyermek és fiatalkorú egészségkárosult. S évről évre egyre többen vannak. Vajon mi, egészségesek, elgondolkodtunk-e valaha azon, hogyan lehet, hogy az utcákon csak ritkán találkozunk rokkant embertár­sainkkal? A gyengén látók, ha módjukban áll, mellőzik a zsúfolt járdákon való közlekedést, a bevásárlást, a tömegközlekedési eszközöket. - Az emberek idegesek, türelmetlenek - mondta nemrég egy vak fiatalember, akit átvezettem az úttesten. A tolókocsiba kénysze­rült mozgássérültek sem igen közlekednek a városokban. Hogy is tehetnék? A járdákról segítség nélkül nem jutnak le, az üzletek ajtaja vagy keskeny, vagy küszöb teszi lehetetlenné a bejutást, sok helyen nincs felvonó, s ha netán a mozgássérült igénybe szeretné venni a nyilvános illemhelyet, vagy a tömegközleke­dést, nagy bajban volna. Sőt, néhány új rendelőintézet megláto­gatása is megvalósíthatatlan feladat számukra. Pedig kormány- határozat, számos rendelet mondja ki, az újonnan épített köz­épületek (a hivataloktól, az üzleteken át a kulturális intézménye­kig) „korlátok nélküliek", vagyis a rokkantak számára is megkö- zelíthetőek legyenek. S a lakásépítés? A 7. ötéves tervidőszak éveiben 530 lakást kellett volna felépíteni rokkant embertársa­inknak. Ebből 35-öt adtak át. A 8. ötéves tervidőszakban már 572 lakás felépítését irányozták elő, de átadni ez ideig csak 26-ot sikerült! Ha az objektív nehézségek szubjektív nemtörődömség­gel párosulnak, csakis ilyen lehet az eredmény. S a rokkantaktól, sajnos, nem lehet elvárni, hogy segítsenek az építkezésnél, meggyorsítva a munkálatokat, mert mégha erőnlétük engedné is, a tolókocsik kezelhetősége, stabilitása, súlya akadályt jelent. Évente 1200 tolókocsira volna szükség, ám a hazai nyolc típus közül, különféle hiányosságaik miatt, választani nem egyszerű. Az elektromos meghajtású, vagy sportolásra is alkalmas tolóko­csikat ez ideig tőkés országból (NSZK) hozták be, igaz, ha sikerül, licenc alapján Mélníkben megkezdik a korszerű tolóko­csik hazai gyártását. A rokkantak számos fórumon, így a kongresszuson is, szót emeltek a nem megfelelő munkafeltételek, illetve munkalehető­ségek hiánya miatt. Még mindig kevés pálya közül választhatnak a fiatalok. Pedig hányszor mutattak már rá a szövetség tisztség- viselői, egyéni boldogulásuk, elégedettségük függ attól, értel­mes munkát végeznek-e. Tény, a rokkantaknak több segítségre van szükségük. Alap­vető segédeszközök, speciálisan kialakított munkahelyek nélkül, tehát jogos kéréseik figyelembe vétele nélkül nem tudnak dol­gozni. Néhány vállalatnál, ahol engedtek a nyomásnak, hamar rájöttek, érdemes foglalkoztatni a rokkantakat. Nagy érdeklődés mutatkozik a bedolgozás iránt, hiszen sok rokkant nem képes kimozdulni lakásából, dolgozni és keresethez jutni viszont sze­retne. A kongresszus rámutatott, a rokkantaknak is létesíteni kell szabadidőközpontokat, ahol összejárhatnának, s hasznosan, aktívan tölthetnék el az időt. A rokkantak, mint a beszámolóból kiderült, nem várnak ölbe tett kézzel arra, hogy valaki majd megoldja gondjaikat. A szövetségen belül működő saját gondo­zóhálózatuk 2189 rászorulót lát el, bekapcsolódnak gyógynö­vény- és hulladékgyűjtésbe, környezetük szépítésébe. Jobb népszerűsítéssel, szélesebb érdekvédelemmel szeretnék növelni taglétszámukat, hiszen a rokkantjáradékban részesülők csupán 27 százaléka tagja a szövetségnek. Életük jobbítása társadalmi feladat. Ki-ki saját területén szinte naponta segíthet a rászorulóknak, hiszen egy kis odafigyeléssel, a rokkantak gondjainak megértésével sok minden azonnal orvo­solható. PÉTERFI SZONYA az ünnepség keretében szeretnénk meg­nyitni a pékséget is. Az alapanyagról és az alkalmazottakról az újvári üzem gon­doskodik, vezetője pedig a szövetkezet lesz. Elsősorban a szövetkezet szociális programjának javítása érdekében hoztuk létre ezt a vegyes vállalkozást. Arról van szó, hogy szövetkezeti tagjaink és a nyugdíjasok munka után is kapjanak friss kenyeret. A pékség mellett lesz egy kis üzletünk, itt vásárolhatják majd a min­dennapit. Elsősorban a szövetkezeti ta­gok számára sütünk, de temészetesen ellátjuk az egész falut is friss kenyérrel. Peter Balazoviő, a nyitrai (Nitra) Nyu­gat-szlovákiai Sütő- és Édesipari Vállalat - állami vállalat - érsekújvári üzemének igazgatója bebújtat egy fehér köpenybe, s gyors léptekkel az üzem felé indulunk.- Ha több gépünk volna, s nem kellene mindent kézzel végeznünk, könnyebb lenne a helyzetünk. Miért küldjük a jó gépeket külföldre, mikor nekünk is nagy szükségünk volna rájuk? Most ugyan kaptunk egy kifliformázót (kimaradt a Hol­landiába exportáltak közül), de még há­rom ilyenre lenne szükség az üzemben. Igaz, egész Szlovákiára csak tíz darab jut. Pékségünkben négyféle kenyeret, két­féle kiflit, kilencféle péksüteményt és 57 féle édesipari terméket készítünk. Bővíte­ni kéne az üzemet, már régen kész a terv­rajz is, viszont nincs rá pénzünk. Talán a kerületi nemzeti bizottság segít gondja­inkon. Közben behozzák az udvardi élelmi­szerüzlet megrendelési lapját, melyen az olvasható, hogy mindennap ugyanannyi kenyeret, kiflit rendelnek. Fonott kalács­ból és kuglófból mindössze napi öt dara­bot. Úgy tűnik, ez bizony kevés egy ilyen nagy falunak. A pékség minden üzletbe küld egy megrendelőlapot, melyen fel van tüntetve, melyik nap milyen péksüteményt lehet rendelni, s ezt minden üzletvezető­nek figyelembe kell vennie. Az előttem fekvő papírból az derül ki, hogy az udvar- diak akár lehet, akár nem, a megrendelé­sen egyetlen nap sem változtatnak.- Rövidesen kezdjük üzemeltetni az udvardi pékséget - folytatja az igazgató. - Embereink egy műszakban fognak dol­gozni. A két falusi üzletbe továbbra is Érsekújvárból szállítjuk a kenyeret. Ami fennmarad a szövetkezeti üzletben, azt továbbadjuk a másik két üzletnek.- Miért nem adják el a pékséget a szö­vetkezetnek?- Azt a feltételünket, hogy a szövetke­zet vállaljon felelősséget a teljes ellátá­sért, nem fogadták el, s enélkül nem lehet. Gazdasági szempontból nem áll érdekünkben a kis pékségek foglalkozta­tása, s nincsenek a legjobb tapasztala­taink. A mi pékjeinknek érdeke, hogy mindig friss kenyér kerüljön az emberek asztalá­ra, ezért minden tőlük telhetőt meg is tesznek. Jó lenne, ha az üzeletesek nem félnének visszaadni a megmaradt kenye­ret - mi abból zsemlemorzsát tudunk csinálni s mindig friss árut raknánk a polcokra. Egész idő alatt egy mondóka járt az eszemben... ez megsütötte, ez átvette, ez az ici-pici mind megette. Mert a pék azt mondja: én jó kenyeret sütöttem, ez el­adó: én csak olyat árulhatok, amilyet kapok, s a vásárló: én meg megeszem, mert enni kell. De mennyivel jobban esne a puha, lágy kenyér! MADINÉ JAKAB GIZELLA ÚJ SZÚ 4 1989. XI. 23.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents