Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)

1989-11-23 / 276. szám, csütörtök

ÚJ szú 5 1989. XI. 23. KONGRESSZUS ELŐTT Összhangban a kor igényeivel Beszélgetés Ladislav Burdával, az SZLKP Tőketerebesi (Trebisov) Járási Bizottságának titkárával Kevesebb formalizmust, többet foglalkozni az emberekkel - tömören így összegezhető az SZLKP Tőketerebesi (Trebisov) .Járási Bizottsága legutóbbi elnökségi ülésén a pártalapszervezetek évzáró taggyűlései értékeléséről elhangzott beszámoló és hozzászólások. A beszámolót Ladislav Burda, a járási pártbizottság titkára terjesztette elő, akit arra kértünk: lapunkban is értékelje az évzáró taggyűléseket. • Titkár elvtárs, milyen légkör­ben folytak az eddig megtartott évzáró gyűlések és mennyiben segítettek elmélyíteni a demokra­tizálódási folyamatot?- Azzal kezdeném, hogy az évzá­ró taggyűléseken elhangzott beszá­molók magvát a párttagokkal és tag­jelöltekkel folytatott beszélgetések adták. Ezek szellemében folytak, folynak a tanácskozások is, bíráló, nyílt és igényes légkörben. A párt­alapszervezetek többségében konk­rétan és névreszólóan értékelik a vezetőség és a tagság munkáját, azt, hogy miként járul hozzá a párt­feladatok megvalósításához. Az év­záró gyűlések beszámolói kollektív munkával készültek. Az előkészítés­be bevonták, bevonják a tagságot, a pártcsoportok vezetőit, a gazdasá­gi részlegek vezetőit is. A politikai párbeszédnek ez a formája az alap­szervezetek többségére jellemző, és hozzájárul nemcsak a kommunisták bíráló, illetve önbíráló magatartásá­hoz, hanem a pártmunkában észlel­hető problémák és hiányosságok ki­küszöböléséhez. Bebizonyosodott, hogy a konstruktív vita, a nézet­egyeztetés segíti a pártmunkáról al­kotott egységes szemlélet kialakítá­sát, a problémák megoldását. Ott, ahol az évzáró taggyűlések előké­szítésébe a tagságot is bevonták, élénkebb volt a tanácskozás, és a vitában felszólalók konkrét, a szer­vezeti életet, illetve a működési terü­letet érintő kérdésekkel foglalkoztak. Ezek között említeném a járási nem­zeti bizottság, a Vajáni (Vojany) Hő­erőmű szakmunkásképző intézete pártalapszervezetét és még több más szervezetet, amelyek vezető­sége nagy körültekintéssel és ala­possággal készítette elő az évzáró taggyűlést. • Ez azt jelenti, hogy nem min­den alapszervezetre jellemző a fenti megállapítás?- Sajnos, néhány alapszervezet munkájában még túltengenek a régi módszerek, nehezen emelkednek fel a kor követelményeinek szintjére. Ha elvétve is, de a régi munkafor­mák és módszerek alkalmazói még mindig léteznek. Meggyőzésük nem kis erőfeszítést igényel. Fogya­tékosságokat azoknak a szerveze­teknek a gyűlésein tapasztalunk, amelyek az előkészítés során nem értékelték valamennyi kommunista részvételét az alapszervezet felada­tainak teljesítésében, és nem bízták meg konkrét feladatokkal tagjaikat. Ezeken a vita is egyoldalúvá, formá­lissá vált-válik. • Milyen formában tükröződik a pártmunka új stílusa és mód­szere az alapszervezetek munká­jában? Érezhető-e ennek hatása az évzáró gyűléseken?- A szervezetek többségében igen. Ugyanakkor arra a következte­tésre jutottunk, hogy az új munkafor­mák alkalmazása mellett tovább kell szilárdítani és javítani a párt politikai és szervezőmunkájának bevált for­máit és módszereit. Az eddig meg­tartott évzáró gyűlések igazolják, hogy előtérbe kerülnek a párt vezető szerepének következetes érvénye­sítésével, a pártalapszervezetekben a kollektív munka elve megszilárdí­tásával kapcsolatos kérdések. A párttagság tudatosítja, hogy min­denki fokozott mértékben felelős a párthatározatok előkészítéséért, és teljesítéséért, amiben nagyon fontos szerepe van a határozatok ellenőrzésének. A pártmunka töké­letesítésének szükségességét a pártalapszervezetek többsége he­lyesen értelmezi, és arra törekszik, hogy a párt vezető szerepe, ellenőr­zési joga fokozottabban érvényesül­jön. Ügyelnek arra is, hogy ne he­lyettesítsék a gazdasági vezetést, ne vegyék át a termelés és a gazda­ság irányításában rá háruló felelős­Az élmények erejével Ismét november köszöntött ránk egy újabb barátsági hónap esemé­nyeivel. Egy évvel ismét távolabbra sodort bennünket az idő árja az új kort nyitó forradalom évfordulójától. Szeretném hinni, hogy az újabb esz­tendő csupán természetes időbeli távolodás volt, s nem jelentett visz- szalépést eszmei jelentőségének megítélésében. Nem véletlen az ilyen irányú szorongás jelenünk föl­erősödő eseményzuhatagában, örök értékűnek hitt eszményeket, példaképeket romboló örvénylé­sében. Igen, az elkövetett hibák, elsza­lasztott lehetőségek kárát nemzedé­kek látják. Visszatérni a társada­lomépítés lenini útjára nagy erőfe­szítést, új hittel vállalt cselekvőkész­séget követel. A barátsági hónap évről évre ismétlődő hagyományait- értékeit illetően is voltak elmulasztott lehetőségek. Ebben is felütötte fejét a politikai önelégültség, a felszínes társadalmi párbeszéd. Ilyen feltéte­lek között a gépiesen ismételt valódi igazságok, múlhatatlan értékek is közhelyeknek tűnhettek, s szinte kí­nálták a felületes közelítést. Jellemző példa erre a tavalyi ba­rátsági hónap formális beidegződé­seit bíráló cikk az Izvesztyija prágai tudósítójának tollából, aki többek kö­zött azt kifogásolta, hogy miért nem szervezik meg körültekintőbben a vendégegyüttesek fellépéseit, s hogy miért akarnak minden ren­dezvényt erre az egy hónapra sűrí­teni, amikor a barátsági kapcsolatok alapján minden feltétel adott arra, hogy egész évben folyamatos együttműködés, egyenletes fellé­péssorozatok valóban az élmény erejével szóljanak a csehszlovákiai lakossághoz. Az idei barátsági hónapnak - a felgyorsult politikai események és a peresztrojka miatt is - még inkább formalizmustól mentesnek, értékcentrikusnak kell lennie. Az ed­diginél még nagyobb összefogást, az erők-tevékenységek egyesítését kell bizonyítania a Nemzeti Front talaján. Nem a túladagolt akcióhaj­sza külön-külön, hanem a minőség­re vigyázó, mély tartalmat kínáló, az értelemre-érzelemre ható közös rendezvényeken keresztül vezet az út a barátsági hónapok megújhodá­sához. A barátsági hónap célja az igazi, örökérvényű, az átalakítást szolgáló értékek közvetítésében van. Az igazi élményeknek kell meg­határozni ezt a hónapot, s az ilyen­kor szerveződő, egész évben lebo­nyolítandó tartós ismereteket nyújtó rendezvényeket. így segíthet a barátsági hónap újból és újból föllelni a legszebb értéket - a tér kategóriáját kozmi­kussá tágító, a népeket érintéskö­zeibe hozó nemzetköziség érzetét. És így léphet túl a barátság egy hónap keretein, így lehet kiinduló­pont, valaminek a kezdete, amit az elkövetkező hónapokban to­vábbgondolunk, aminek lényegére hatolunk, ami múlhatatlan élménnyé érik bennünk. MÁZSÁR LÁSZLÓ séget. Törekvésük az irányító mun­kában pozitívan értékelhető, jelzi ezt az évzáró körültekintő előkészítése, a taggyűlések határozatainak telje­sítése. • ön szerint az alapszerveze­tek évzáró taggyűlései a korábbi­akhoz képest tartalmasabbak, nyíltabbak?- A nyíltság már a rendszeres taggyűléseken is érezhető volt, s az évzárókat megelőző beszélgetések során ez még tovább fokozódott. A gyűlések többségére ez jellemző. Ami viszont a tartalmat illeti, van még pótolnivaló. Azt hiszem, hogy nagyobb figyelmet kellene fordítani a pártélet kérdéseinek elemzésére, átfogó értékelésére, a tagállomány bővítésére, a párttagság akcióegy­ségének fokozására. Azt is elvár­nánk, hogy még igényesebben érté­keljék és elemezzék az ideológiai és tömegpolitikai munka hatékonysá­gát és eredményeit. Természetesen nem vonatkozik mindez valamennyi szervezetre. Nem kevés az olyan szervezet, amely ezekkel a kérdé­sekkel rendszeresen és érdemben foglalkozik. Ugyanígy a gazdasági kérdésekkel is, főleg a távlati felada­tokkal, olyan értelemben, hogy mit kell tenniük a kommunistáknak, a gazdasági vezetésnek, a társadal­mi szervezeteknek a kitűzött célok eléréséért. Tehát a gyűlések több­sége tartalmilag ösztönző, gondola­tokban és konkrét javaslatokban gazdag. Megjelöli az eszmei-neve­lőmunka és a politikai szervezőmun­ka további javításának irányát és formáját, a kommunisták helyét az átalakítás feladatainak megvalósítá­sában. • Az évzáró gyűléseket meg­előzően a mérlegkészítés szerves része a tanácskozások káderelő­készítése, a vezetőségekbe, bi­zottságokba kerülő új tagokra tett javaslatok kidolgozása. Hogyan valósul meg mindez a gyakor­latban?- Ezzel a kérdéssel már a beszél­getések során foglalkoztak a párt- szervezetek. A tagság véleményt mondott a bizottságok munkájáról és javaslatot tett új tagok jelölésére a bizottságokba. Az eddig megtartott évzáró taggyűléseken huszonnégy esetben alternatívan, a többi szerve­zeteknél titkos szavazással válasz­tották meg az alapszervezetek bi­zottságainak tagjait. • Gondolom, sok szó esik az évzáró gyűléseken arról is, hogy az átalakítási folyamatban a kom­munistákon kívül a társadalom többi tagja is köteles bekapcso­lódni a haladást erősítő feladatok teljesítésébe.- A kongresszus által kitűzött fel­adatokat nem teljesíthetik a kommu­nisták egyedül. Ez valóban sok he­lyen elhangzik. Ezért kötelességünk, hogy megfelelő módszerekkel aktivi­záljuk az egész Nemzeti Frontot, főleg a nemzeti bizottságokat, a szakszervezeteket, az ifjúsági tervezeteket. Az évzáró gyűlése­ken elhangzottak azt bizonyítják, hogy a járás több mint tízezer kom­munistája komolyan veszi a párt­munka tökéletesítését, helyesen ér­telmezi és kulcsfontosságú feladat­nak tartja a gazdasági mechanizmus átalakítását. KATÓCS GYULA Tizenhat tanteremmel, néhány szaktanteremmel és egy új étkezdével bővült a Prágai Vízgazdálkodási Építővállalat középfokú szakmunkás- képző intézete. A 40 millió korona költséggel elkészült új létesítmény építésében a diákok is segédkeztek. A kép az elsősök egyik óráján készült. (Zuzana Humpálová felvétele - ÖTK) Szinte az egész vilá­gon keresettek a Stráz nad Nezár- kou-i Jas ipari szö­vetkezet fa játéksze­rei, különféle bábúi és tanszerei. Idén nyolcvan százaléku­kat exportálja a nyu­gat-európai orszá­gokba, Kanadába, az Egyesült Álla­mokba és Ausztrá­liába. A képen Marta Óoudková a játék­szerek festése közben. (Jaroslav Sybek felvétele - ÖTK) Az anyai hivatáara ía készülni kell A kiegyensúlyozott családi légkört semmi sem pótolja Az anyaság minden nőben olyan nagy, sokszor szavakkal leírhatat­lan változásokat vált ki, amelyek nemcsak az édesanyák érzelmi életét gazdagítják, hanem gyermekeikét is. Köztudott, hogy mennyire fontos a kisgyermekek kiegyensúlyozott érzelmi élete ahhoz, hogy harmoni­kus emberek váljanak belőlük. Ahhoz, hogy az édesanyák maradéktala­nul tudják teljesíteni szép feladatukat, egyáltalán nem mindegy, hogy milyen környezet veszi körül őket, milyen családi légkörben élnek. Mi mindenre van szükségük az édesanyáknak, hogy hivatásuknak eleget tudjanak tenni? Miért olyan fontos az érzelmi élet megszilárdí­tása már az anyaságra való felkészülés folyamán? Erről beszélgettünk dr. Josef Svejcar professzorral, az orvostudományok doktorával. 0 Több mint hét évtizedes mun­kássága folyamán mindig hangsú­lyozta az anya és gyermeke közötti bensőséges kapcsolat kialakításá­nak fontosságát. A gyermek egész­séges személyiség-fejlődésén kí­vül milyen további okok szólnak emellett?- Ismeretes, hogy a tudományos­műszaki fejlődés a vitathatatlan elő­nyökön kívül nagyon sok nem kívá­natos jelenséggel is jár. Ezek közé tartozik az értékrend negatív irányba történő eltolódása, az érzelmek elsi- városodása. Sajnos, egyre gyakrab­ban találkozhatunk a kölcsönös megértés hiányával, valahogy több az erőszak, a rombolás. Pedig nap­jainkban az emberiségnek éppen elég a gondja, vegyük csak például a Földünk túlnépesedésének veszé­lyével kapcsolatos problémákat. Vé­leményem szerint mindez csak úgy' oldható meg, ha a gyermekek nem közömbös családi légkörben, ha­nem érzelemgazdag környezetben nőnek fel, amelyben megtanulják becsülni az élet értékét? Azt, hogy nem rombolni kell, amit az emberi­ség az évmilliók folyamán elért, ha­nem védeni és tovább fejleszteni. • Említettük, hogy az édesa­nyáknak sem mindegy az anyai hi­vatásuk szempontjából, hogy őket milyen környezet veszi körül...- Lehet, hogy sokakat meglep, de az anyai hivatásra való felkészülés már egész kisgyermekkorban kez­dődik. Nagyon fontosnak tartom, hogy a szülők tisztában legyenek azzal, a kislányokban már a máso­dik életévük betöltése után, tulaj­donképpen tudat alatt felébred az az igény, hogy ők is gondoskodjanak valamiről, valakiről. Ezért olyan fon­tos a babázás és az anya példamu­tatása. Ha tehát az anya szeretettel foglalkozik gyermekével, a gyermek mindezt „átveszi1* a játékában, majd pedig a felnőttkori életében. • Napjainkban egyre több szó esik a terhességre történő felkészü­lés fontosságáról is.- A családtervezés híve vagyok, egyetértek azzal, hogy a születendő gyermek olyan környezetbe érkez­zen, ahol várják és szerető gondos­kodás veszi majd körül. A leendő anyukáknak azonban nemcsak azu­tán van szükségük kiegyensúlyozott életre, amikor a gyermeküket világra hozták, hanem már a terhességük alatt, sőt a fogamzás előtt is. Ma már tudjuk, hogy a kismama érzelemvilá­ga, egészségi állapota hatással van a gyermek fejlődésére is, ezért nél­külözhetetlen a nők védelme, meg­értése már ebben az időszakban is. Nemcsak a férj és a családtagok, hanem a munkahely és a környezet részéről is. • Az anyaságra való felkészülés során, valamint a gyermek megszü­letése után, a jó családi légkör meg­teremtésében a nők számára talán a legfontosabb a férj szerepe, megér­tése. Mi erről az ön véleménye?- Nem véletlen, hogy napjaink­ban sok anyuka szívesen venné, ha férjük jelen lenne gyermekük szüle­tésénél. Erre nálunk még csak két helyen, Znojmóban és Ostrov nad Ohrí-ban van lehetőség. Ezt kevés­nek tartom, hiszen a gyermek világ- rahozatala az anya és a gyermek számára egyaránt a legnagyobb és legnehezebb feladat. Mindent meg kell tehát tenni azért, hogy az anya életében ez a legszebb esemény legyen. Ezért nagyon sok múlik az orvosok és az anyák együttműködé­sén, csakúgy, mint a férj jelenlétén. A tapasztalatok azt mutatják, hogy azok lesznek a legjobb apák, akik a feleségükkel együtt készülnek fel a gyermekvárásra Fel szeretném hívni a figyelmet arra is, hogy a megértésre, támaszra nemcsak a szülés után van szüksége a nők­nek, hanem akkor is, amikor jelent­keznek a gyermekneveléssel járó természetes, de sok erőt, türelmet igénylő feladatok. A férjnek semmi­képpen sem szabad lebecsülnie a felesége munkáját. Nagyon bántó- ak a „hiszen te csak itthon vagy a gyerekkel" és a hasonló megjegy­zések. Mindez rontja a házastársi kapcsolatokat, nehezíti az édesanya munkáját és bizonyos esetekben kedvezőtlenül befolyásolhatja az anya és gyermeke viszonyát is. Min­dent meg kell tehát a férjnek is tennie, természetesen a feleségével együtt azért, hogy a gyermekek kie­gyensúlyozott családi légkörben ne­velkedjenek. • Ismeretes, hogy a gyermek egészséges és harmonikus fejlődé­se szempontjából milyen pótolhatat­lan az anyával eltöltött első három év. Mi mindent tanulhat meg ez idő alatt a gyermek az édesanyjától?- Minden gyermek más, tehát el­térő egyéni sajátosságaik vannak. Az édesanya képes a legjobban megismerni gyermeke tulajdonsá­gait, igényeit és szükségleteit. Hi­szen csak az említett egyéni sajá­tosságok ismeretének az alapján segíthetünk a gyermeknek az élet megismerésében. A kisgyermek na­gyon könnyen tanul, de csak akkor, ha a vele való foglalkozást a játé­kosság, az öröm jellemzi, ha érzi, hogy szeretettel foglalkoznak vele. Az ilyen foglalkozás során nemcsak új ismeretekre, hanem nagyfokú ér­zelmi biztonságra is szert tesz. Az ebben az életkorban szerzett isme­retek alapján alakul ki a gyermek hozzáállása a tanuláshoz. Az elmondottakból azt hiszem kitűnik, hogy mennyi mindent tesz (tehet) az anya a gyermekéért, hogy egészséges, kiegyensúlyozott ember váljék belőle. Ez a ,,befektetés" tehát minden bizonnyal megté­rül. Ezért is fontos, hogy a család és a környezet is feltétlenül értékelje az édesanya munkáját. KUBÁN ÉVA

Next

/
Thumbnails
Contents