Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)

1989-11-23 / 276. szám, csütörtök

ÚJ szú 3 1989. XI. 23. Őszinte párbeszédet - higgadtan (Folytatás az 1. oldalról) Ma ül össze az NDK kormánya Napirenden a kiutazások negatív hatásai Modrow-nyilatkozat a két német állam viszonyáról tesz fel kérdéseket a jövővel kap­csolatosan. Szeretem a kalandot, de inkább könyvekben, mint a felületes jelszavakkal fanatizált utcákon. Sze­retem a demokráciát, de számomra a demokrácia annyit jelent, mint fi­gyelni és főleg megérteni. Szeretem az érzelmeket, de tartok a hamis emócióktól, mivel fennáll a veszély, hogy ezek az indulatok az ember ellen fordulnak és akarata ellenére akár az alapvető emberség ellen is. Az utcák a békés életre valók, s a párbeszéd csak akkor párbe­széd, ha emberek között folyik, nem pedig akkor, ha kíméletlenül, drasz­tikusan szenvedélyeket ütköztet össze. Elvégre nem árt-e az átalakí­tás közös munkájának az, ha a szín­házművészek ahelyett, hogy sajá­tos, utánozhatatlan nyelvükön a né­zőkhöz szólnának, megtagadják művészi kötelességeik teljesítését? Talán nem árt közös munkánknak, ha a művészeti szövetségekben egyes álradikális jelszavak mögé bújó, demagóg ambícióktól fűtött egyének megfélemlítik a becsületes művészeket, s kétségbe vonják mind­azokat az eredményeket, melyeket kultúránk és művészetünk az utóbbi évtizedekben elért? Hozzátok fordulok, író kollégák, művész barátaim és elvtársaim, Ezekben a napokban sok gyűlésen találkoznak a diákok, gyakran kiélezve a helyzetet annak a hamis információnak a nyomán, mely szerint a november 17-i tüntetésen életét vesztette egy prágai diák. Néhány gyűlésen én is részt vettem, vagy minisztériumunk munkatársai voltak jelen, hogy beszéljünk ezekről a problé­mákról és megoldjuk őket. Olyan kérdé­sekről van szó, amelyek egyaránt nyugta­lanítják a fiatalokat és bennünket, időseb­beket. Hogy ezeket a gondokat és feladato­kat tudatosítják a mi párt- és állami szer­veink is, és meg akarják oldani őket - arról egyebek között tanúskodik, hogy folynak a családpolitika, az ifjúságról való állami gondoskodás koncepciójának elő­készületei, ugyanígy a nevelési-oktatási rendszerünkről készült analízis. A problé­mák megoldásában és főként a megol­dáshoz vezető utak keresésében önök közül is sokan részt vettek, miközben megmutatkozott, hogy az önök nézetei és a mieink lényegében azonosak. Az ifjúságot érintő egyetlen kérdést sem aka­runk megoldani az ifjúság nélkül, részvé­telüket a társadalmi gondok megoldásá­ban elkerülhetetlennek tartjuk. Ezért fordulok önökhöz, a professzo­rokhoz, docensekhez, a főiskolák és kö­zépiskolák tanáraihoz, hogy az ifjúsággal e kérdésekről, az átalakítás és a demok­rácia kérdéseiről folytatott párbeszédben egész személyiségükkel, szakmai, tudo­mányos és pedagógiai tekintélyükkel, ál­lampolgári öntudattal vegyenek részt, és hogy ez a párbeszéd rendszeressé, min­dennapi munkájuk részévé váljon úgy, ahogy már nemegyszer kértük önöket Nem véletlen, hogy Dávid Wad- dington brit belügyminiszter hétfőn éberségre szólított fel, ugyanis min­den jel arra mutat, a betiltott ír Köz- társasági Hadsereg az augusztus­ban felkorbácsolt kedélyek lecsilla­podása után most, a karácsonyi ün­nepek közeledtével fokozza a ,,rendcsinálók“ elleni terrorkam­pányát. így volt ez az előző évek­ben, s a feltételezéseket bizonyítják a térségből az utóbbi hetekben sű­rűn érkező hírek is: Az Essex gróf­ságban szombaton történt bomba­robbanás során három brit katona vesztette életét, s egy súlyosan megsebesült. Egy másik robbanó­szerkezetet sikerült idejében hatás­talanítani. Merényletek Belfastban, bombatámadások Colchesterben, gyilkosságok Wildenrathenben (NSZK) - a végrehajtók IRA-aktivis- ták, az áldozatok, sebesültek a brit fegyveres erők tagjai, gyanútlan já­rókelők, nők és gyerekek. Ulster la­kossága rettegésben él, félő, hogy az IRA évfordulós offenzívájának újabb akciósorozatát indította el. Két évtizeddel ezelőtt, 1969 au­gusztusában érkeztek brit egységek a nyugtalan Ulsterbe, hogy véget vessenek a kettéosztott Írország új­raegyesítéséért küzdő katolikusok és a brit fennhatóságot támogató, hozzátok, a kultúra és a művelődési intézmények dolgozóihoz, hozzátok, akik mögött sikerek állnak, s akik sejtjeitek legmélyéig átéreztétek a művészetet, hozzátok is, akik csak most készültök arra, hogy az élet e könyörtelen és megvesztegethe­tetlen bírájának szenteljétek életete­ket, s akik talán még csak sejtitek, hogy a művészet fölösleges tévedé­sektől be nem árnyékolt egész való­tokat követeli - tanúsítsatok ezek­ben a döntő percekben felelősség- érzetet. Ne feledjük saját bölcses­ségünkét és történelmünkét, amely annyiszor bizonyította, hogy a türel­metlenség jóval inkább a gondolat és remény sírja, mintsem bölcsője annak, amire épp most szükségünk van, amihez időre van szükségünk, s amihez az időnek ránk van szük­sége. Higgyünk a bennünk élő mű­vészetnek, tegyünk tanúbizonyságot arról, hogy lényeghordozó része va­gyunk ennek a nemzetnek és társa­dalomnak, amelyet nem lehet nem a sajátunknak tekintenünk. A hisztéria sohasem eredményez történelmi megújhodást, s nem is gyorsítja meg a történelmet, épp ellenkezőleg. Ezért van ezekben a napokban még nagyobb szükség a józanságunkra és megfontoltsá­gunkra, mint bármikor ezelőtt, ked­ves kollégáim, művészeti és kulturá­lis dolgozók. erre. Jó lenne, ha a szülők sem maradná­nak ki a dialógusból, főként a középisko­lákat tekintve. Annál is inkább szorgalmazzuk ezt a párbeszédet, mert a múltban, nyíltan bevalljuk, nemegyszer elhanyagoltuk, nemegyszer tálaltunk önöknek, úgymond, látszólag örökérvényű igazságokat, esz­ményített mintákat, ugyanakkor a létező problémákat olykor nagy szavak rózsa­színű ködébe burkoltuk. Gondoljanak arra, kedves barátaim, hogy ezek a keserű tapasztalatok tanul­ságként szolgálhatnának arra, hogy kiutal találjunk a jelenlegi helyzetből. Ma senki, sem a párt, sem az állam, de önök, diákok, tanulók sem engedhetik meg ma­guknak, hogy visszaéljenek a nagy sza­vakkal, hogy demagóggá váljanak ezen vagy azon az oldalon. Egyedül népünk becsületes, alkotó munkája, az önök tu­dása, képességei, lendülete szavatolja, hogy leküzdjük a gondokat és megteremt­sük feltételeit egész társadalmunk dina­mikus fejlődésének, mindnyájunk nyugodt és boldog életének. Ezért az egyedül értelmes út, különösen ezekben a napok­ban, hogy párbeszédet folytassanak ta­náraikkal, a párt- és állami szervek, az ifjúsági szervezetek képviselőivel, az is­kola keretében, valamennyi kérdésről, melyek ma foglalkoztatják, nyugtalanítják önöket, melyekről egymás között beszél­nek. Hasonlóan értelmes és helyes csele­kedet lesz, ha a gondok megoldásával kapcsolatos nézetek, eljárások és kiutak megvilágítása után visszatérnek rendes iskolai munkájukhoz és e munkában ér­vényesítik állampolgári elkötelezettségü­ket és felelősségüket. többségben levő protestánsok kö­zötti gyűlölködésnek. A történelem igazságtalanságaiból fakadó hara­got, ellenségeskedést azonban má­ig sem tudták megszüntetni, sőt még arra is képtelenek voltak, hogy meg­védjék saját katonáikat és az ulsteri rendőrség tagjait. A csapatok bevo­nulásával London mintha újabb ola­jat öntött volna a tűzre, az indulatok még inkább elszabadultak, beindult a terror és ellenterror végtelen kör­forgása. A másodrangú állampolgá­rokként kezelt, gazdaságilag és poli­tikailag elnyomott, egyre hátrányo­sabb helyzetbe került ír katolikus kisebbség érdekeit védő IRA félka­tonai alakulatokat létesített. A szer­vezet kettészakadt - a fegyveres harcot elutasító hivatalos és az ide­iglenes, betiltott szárnyra. Ez utóbbi robbantotta ki a máig tartó véres háborút, ez próbálja terrorista mód­szerekkel elérni saját igazát. Az IRA-aktivisták harcának két célja van: az észak-írországi helyzet további destabilizálása és a brit kor­mány megtörése. A merényletek, tá­madások a katonai erők ellen irá­nyulnak, de az IRA mindemellett egyfajta idegháborút is folytat. A ka­tonai győzelemben természetesen nem bízik, s mivel Margaret Tha­tcher kormánya határozottan eluta­(CSTK) - Az NDK kormánya mára összehívott ülésén azokkal a gazdasági és pénzügyi problémákkal fog foglalkozni, amelyek az állampolgárok külföldi utazási lehetőségeinek a kibővítéséből erednek. Hans Modrow miniszterelnök egy berlini üzembe látogatva ezzel kapcsolatban ki­jelentette, a kiutazások gazdasági fede­zetének megteremtéséhez népszerűtlen intézkedésekre is szükség lesz. A Szovjetszkaja Rosszija című lapnak is nyilatkozott Modrow. Elsősorban a két német állam viszonyát érintette, s han­goztatta, Egon Krenz és Helmut Kohl küszöbönálló találkozójának legfőbb célja a kölcsönös kapcsolatok további alakulá­sának a meghatározása. Az NDK-nak és az NSZK-nak rendkívül nagy a felelőssé­ge az európai béke megőrzése szem­pontjából, s nem elhanyagolható körül­mény, hogy a két német állam viszonyá­(ÖSTK) - San Salvadorban a Farabun- do Marti Nemzeti Felszabadítási Front (FMLN) tagjai kedden támadást indítottak az Escalon luxusnegyed ellen. Ezzel pró­bálták elérni, hogy a kormányhadsereg ne bombázza tovább a hazafias erők által ellenőrzött szegény negyedeket. A partizánok a keddi meglepetésszerű hadművelet során elfoglalták a nemzetkö­zi Sheraton luxushotel egy részét, ebben számos külföldin kívül Joao Baena Soa- res, az Amerikai Államok Szervezetének főtitkára is szállást kapott. Soares azért érkezett Salvadorba, hogy a helyszínen ismerkedjen meg a helyzettel és esetleg közvetítsen a kormány és a felkelők kö­zötti tárgyalásokon. Hivatalos adatok szerint az FMLN tag­jai mintegy 20 külföldi állampolgárt ejtet­tek túszul, köztük az amerikai nagykövet­ség négy alkalmazottját, valamint ameri­kai, guatemalai, kolumbiai és chilei kato­nai tanácsadókat. A szálloda körül és A rendkívüli állapot meghosszabbítása (ŐSTK) - Nadzsibullah afgán el­nök tegnap további hat hónappal meghosszabbította a rendkívüli álla­potot. Ezt az afgán televízió közölte, s hozzáfűzte, a lépésre az ország­ban kialakult bonyolult helyzet miatt volt szükség. Afganisztánban február 19-én hir­dették ki a rendkívüli állapotot, mert a szovjet csapatok kivonulása után a szélsőségesek fokozták támadá­saikat a városok ellen. A Nagy Dzsirga döntése alapján először májusban hosszabbították meg egy fél évvel a rendkívüli állapotot. A leg­felsőbb törvényhozó szerv akkor fel­hatalmazta az államfőt, hogy szük­ség esetén maga döntsön a további lépésekről. sítja a tárgyalásokat, úgy véli, leg­fontosabb az állóképesség - a brit közvélemény előbb vagy utóbb megelégeli az öldöklést, s maga fog­ja követelni a vezetéstől a csapatok kivonását Észak-Írországból. Londonban egyelőre semmi jele a kivonulási szándéknak, hiszen szinte elképzelhetetlen, hogy a kor­mány sorsukra hagyja az Egyesült Királyság hat északi megyéjében élő protestánsokat, s beleegyezzen Uls­ter esetleges csatlakozásába az Ír Köztársasághoz. Az IRA tevékeny­sége pedig a katonai jelenlét szük­ségességét még inkább „megerősí- ti“. A kíméletlen fegyveres akciók csak a brit hatóságok malmára hajt­ják a vizet, lehetővé teszik, hogy ezek a „terror elleni harc“ ürügyén rendkívüli intézkedéseket hozzanak, üldözzék a ,,gyanús" ír katoliku­sokat. Egy biztos, képtelenség, hogy az IRA mintegy 100-150 tagot számlá­ló „aktív magja" az északír lakos­ság képviselőjeként lépjen fel, s irá­nyítsa az ulsteri ügyes-bajos dolgo­kat. De mit tesz ez ellen a londoni kormány? Képtelen megszüntetni a konfliktust kiváltó okokat, csupán egyetlen eszközt ismer: az erőt. És amíg London csak a „biztonság erő­sítésével" fog törődni, addig az IRA is folytatja terrorkampányát. URBÁN GABRIELLA nak rendezése során tiszteletben kell tar­tani a Szovjetunió és a többi VSZ-tagál- lam biztonsági érdekeit is. Senki sem hagyhatja figyelmen kívül azt a tényt, hogy az NDK és az NSZK két különböző katonai szövetség tagja, hangoztatta Modrow, s a továbbiakban az utazási könnyítések negatív hatásával, az NDK- márka körüli spekulációkkal foglalkozott. Ismeretes, rendkívül nagy mennyiségű pénz áramlik ki az NDK-ból, s ezt egyre csökkenő árfolyamon váltják be az NSZK- ban vagy Nyugat-Berlinben. Száz NDK- márkáért jelenleg nem egész öt nyugat­német márkát adnak. Az NDK-állampolgárok nyugati útjai­nak finanszírozására szolgáló devizaalap létrehozásáról tárgyal a bonni és a berlini kormány - írta a General Anzeiger című NSZK-beli lap, s Rudolf Seitersre, a kan­cellári hivatal vezetőjére hivatkozva kö­zölte, hogy ez az alap csupán korlátozott a negyedben tegnap folytatódtak az összetűzések a kormánykatonák és a partizánok között. A Radio Venceremos közölte, hogy az FMLN tagjai készek kiadni a fogva tartott katonai tanácsadó­kat és hajlandók elfogadni a spanyol kor­mány közvetítését. Felszólították a salva- dori kormányt, hogy szüntesse be fegyve­res akcióit és így tegye lehetővé a túszok átadását, a polgári személyek evakuálá­sát a szállodából. Mariin Fitzwater, a Fehér Ház szóvi­vője kedden közölte, nincs kizárva az amerikai katonai beavatkozás. Mint mon­dotta, George Bush elnök tanácsadóival az Egyesült Államok lehetséges válaszlé­péséről tárgyal. Washington egyben „ter­rorizmussal" vádolta a salvadori partizá­nokat. Időközben az AÁSZ főtitkárát a had­sereg tagjai biztoságos helyre szállították, s az FMLN tagjai szabadon engedtek 17 túszt, köztük négy amerikai, egy-egy chi­lei, és guatemalai katonai tanácsadót. Az akcióban a Salvadorban működő spanyol képviseleti hivatal és a Vöröskereszt köz­vetített. Eddig nem tudni, hogy még pon­A magyar parlament tegnap a kor­mány 1990-1992-re szóló hároméves gazdasági programja feletti vitával folytat­ta munkáját. A tanácskozás első napján, kedden - mint ismeretes - Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálko­dási miniszter benyújtotta lemondását, s ezt a képviselők kisebb komplikációk után elfogadták. Ezt követően Németh Miklós miniszterelnök mondott beszédet, egyebek között tájékoztatta a parlamentet az ország belpolitikai és pénzügyi helyze­téről. A kormányfő kifejtette, hogy a Magyar Köztársaság kikiáltásával az átmenet fon­tos szakasza lezárult és minőségileg új szakasz kezdődött. Sokan úgy vélik, hogy a parlament és a kormány együttműködé­sében is lezárult egy szakasz. Azt sugall­ják, hogy a jogi intézmények létrehozását eredményező jó együttműködést most az éles konfrontáció szakasza váltja fel, hi­szen a gazdasági válság megoldását cél­zó kormányzati törekvéseket már sokan szívesen megtorpedóznák. A leendő és szükséges döntések vár­ható fogadtatásáról szólva hangsúlyozta: ha azokat nem is fogják tízezrek üdvözöl­ni a Kossuth téren, népszerűtlenségük ellenére az ország jövőjét szolgálják majd. A továbbiakban Németh Miklós tájé­koztatta a képviselőket és a közvéle­ményt az ország valódi adóssághelyzeté­ről. Eszerint Magyarország bruttó adós­ságállománya 1989 végére várhatóan 20 milliárd dollár körül lesz. Ez az összeg 1200 milliárd forinttal, azaz a bruttó hazai termék 70 százalékával egyenlő. A nettó adósságállomány értéke meghaladja a 14 milliárd dollárt, ami forintban kifejezve 860 milliárd. Az egy főre jutó bruttó és nettó adósságállomány körülbelül 1850, illetve 1350 dollár, azaz minden magyar állam­polgárra több mint 110 ezer, illetve 80 ezer forint jut. Mint azt a miniszterelnök kijelentette, az adóssághelyzet nagyban korlátozza a gazdaságpolitika mozgásterét és meg­határozza a megteendő lépéseket, me­lyeket egy bármilyen összetételű kör­időre állna rendelkezésre. A szövetségi kormány szorgalmazza, az alaphoz járul­jon hozzá az NDK is, s hogy szüntessék meg az NSZK-állampolgárok számára a kötelező pénzbeváltást az NDK-ban. A lap tudni véli, hogy Berlin és Bonn elképzelései a pénzalapról nagyjából megegyeznek, a részletekről azonban még további tárgyalások folynak. A nyu­gatnémet kormánypártok most arról vitáz­nak, milyen árfolyamon váltják majd át a két pénznemet. Példaként említi az újság, hogy egy NDK-állampolgár 1500 márkájáért évente egy alkalommal 300 nyugatnémet márkát kapna, s ha 10 millió látogatót feltételeznek egy évben, akkor az alapban összesen 3 milliárd nyugatné­met márkának kellene lennie. Ha a két kormány nem állapodna meg, 1990-re is érvényes maradna az a rendszer, amely­nek keretében az NDK-állampolgárok fe­jenként 100-100 márkát kapnak. tosan hány személyt tartanak fogva a Sheraton szállodában a partizánok. Washingtonban kedden félbeszakad­tak a nicaraguai kormány és a felkelők közötti béketárgyalások, mivel a fegyveres ellenzék képviselői elutasították a kor­mány javaslatát, hogy a kontrák vonulja­nak ki Nicaraguából. Alvaro de Soto, az ENSZ-főtitkár megbízottja közölte, a mély ellentétek lehetetlenné tették a tűzszüneti megálla­podás megkötését. A felek még abban sem állapodtak meg, hogy mikor folytatják a megbeszéléseket. A managuai kor­mány javasolta, létesítsenek egy olyan „folyosót", amelyen keresztül a kontrák biztonságosan visszavonulhatnának hon- durasi támaszpontjaikra. Az ellenforradal­márok elutasították ezt a kezdeménye­zést és nem értettek egyet a december 31 -ig tartó kétoldalú tűzszünetre vonatko­zó kormányajánlattal sem. Ugyanakkor követelték a kormánytól, hirdessen egyol­dalú tűzszünetet, anélkül, hogy a kontrák­nak le kellene mondaniuk a nicaraguai területen elfoglalt állásaikról. mánynak meg kell tennie, ha az ország gazdaságát működtetni akarja. Németh Miklós részletesen szólt az 1970-es évek elején kezdődő kedvezőtlen világpiaci ha­tásokról és a magyar gazdasági vezetés hibás reagálásáról. A költségvetés hatal­mas kiadásokkal védte meg a vállalatokat és a lakosságot a be nem vallott külső hatásoktól, s eközben a gazdaság nem termelte meg az ahhoz szükséges jöve­delmet. A felhalmozott adósság törleszté­se és kamatai több pénzt igényeltek, mint amit komoly megrázkódtatás nélkül a ha­zai gazdálkodók és a lakosság jövedel­méből erre el lehetett vonni. Ezért folya­matosan újabb hiteleket is fel kellett ven­ni. A politikai és gazdasági vezetés a kül­földi segítséget látta veszélyeztetve, ha feltárja a tényleges helyzetet. Ennek megfelelően döntött. A különféle átgondo­latlan intézkedések pedig újabb és újabb csapdát állítottak. A Magyar Nemzeti Bank tavaly év végén hozzákezdett a helyzet tisztázásához, s rendkívül összekuszált szálakat kellett kibogoznia, hogy az 1982 óta történt események, műveletek sokszor nehezen átlátható dzsungelében rendet vágjon. De mosta­nára megtette és a kormány abban a helyzetben van, hogy végre valóban hiteles képet tud adni a parlamentnek, a közvéleménynek és a külföldi partne­reknek az ország pénzügyi helyzetéről. Németh Miklós után Kemenes Ernő, a tervhivatal elnöke adott elemzést a gaz­daság jelenlegi helyzetéről. Felhívta a fi­gyelmet a szükséges szerkezeti változá­sokra. Bartha Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank elnöke a pénzügyi helyzet elemzé­sével egészítette ki a tájékoztatót, majd megkezdődött a vita. Bánffy György budapesti képviselő a parlamenti ülésszak kezdetén indítvá­nyozta: az országgyűlés megbízatásának lejárta előtt, december 11-i hatállyal mondja ki saját feloszlását, tegye lehető­vé a parlamenti választások kiírását már­cius 11 -re, s erre az időpontra tűzzék ki a közvetlen köztársaságielnök-választást is. A javaslatról a képviselők még ezen az ülésszakon szavazni fognak. (kpr) Lúd ovit Kilárnak,az SZSZK oktatási, ifjúsági és testnevelési miniszterének nyilatkozata a televízióban a////////////////// ULSTER •SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSj Karácsonyi offenzíva? SAN SALVADOR A főváros luxusnegyedében folynak a harcok A hazafiak külföldi katonai tanácsadókat ejtettek túszul • Megszakadtak a nicaraguai kormány és a kontrák tárgyalásai A kormánynak népszerűtlen döntéseket is kell hoznia Németh Miklós ismertette a valós adóssághelyzetet

Next

/
Thumbnails
Contents