Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)
1989-11-20 / 273. szám, hétfő
A Csemadok klubmozgalma körül kibontakozó sajtóvita nem az első a maga nemében. Sajtóvisszhang nélküli vitaként pedig a sokadik, és mondhatnánk, hogy mint a legelsőnek, talán már a mozgalom létrejötte körül kialakult vitának az egyenes vonalú folytatása. Mi is ez az áldott és átkozott tevékenység, amely annyi indulatot váltott már ki eddig is? A valamivel több mint tízéves múltra visszatekintő szervezett klubmozgalom vázlatos áttekintése magában hordja az egyszerűsítés veszélyét, de mégis vállalkoznunk kell rá, hogy a problémák feltárásakor a gyökerekig hatolhassunk. A művelődési klubok létesítésének és tevékenységének első hivatalos alapelveiben ekképpen fogalmazódott meg a mozgalom alapegységének a lényege: „A művelődési klubok kialakuló művelődési programunk legintenzívebb megvalósulási formái, s mint ilyenek, nagy formatív hatással rendelkeznek, igényt teremtő szerepük van és társadalmi visszaellenőrzó funkciót töltenek be“. Nyilvánvalóan ez a felismerés késztette a Csemadokot arra, hogy az XII. országos közgyűlés után néhány városi szervezet és a már régebben működő diákklubok példája nyomán a klubtevékenységet mozgalommá szélesítse. 1978 márciusában volt Érsekújvárott (Nővé Zámky) egy felmérő és alapozó jellegű szeminárium, amelynek a résztvevői megtárgyalták a korábban is működő klubok helyzetét és továbbiak megalakításának lehetőségeit. E tanácskozás eredményeként született az az elképzelés, hogy a Csemadoknak mintegy 110 nagyobb helyi szervezetében adottak a klubmunkához a feltételek. Ma már bizonyos, hogy ez a szám irreális, és talán a mai bajoknak egyik okozója. Az történt ugyanis, hogy a Csemadok alsóbb szintű szervei, illetve szervezetei feladatul kapták a klubhálózat kiszélesítését, amit igyekeztek is tejesíteni, ám esetenként (naivitásból) vagy túlbuzgóságból) olyan helyi szervezetekben is szorgalmazták a klubtevékenységet, amelyekben a feltételek csak látszólag voltak meg. Ilyen körülmények között a Csemadok KB belső értékeléseiben szinte a kezdetektől ott szerepelt az a megállapítás, hogy a statisztikák kedvező adatai ellenére a nyilvántartott kluboknak a valóságban csak mintegy harmada-fele működik az elképzelthez közeli körülmények között. A munkához szükséges elemi feltételek (állandó helyiség, anyagi bázis, alkalmas vezető-vezetőség stb.) szinte sehol sem voltak meg teljes mértékben. Ezek után bárki joggal megkérdezheti, hogy klubmozgalom-e a Csemadokban annak nevezett tevékenység. Mi mindenesetre nem tartjuk indokoltnak kétségbevonását, annál is kevésbé, hogy az ideálisnak nagy jóindulattal sem nevezhető körülmények ellenére aktívan tevékenykedő klubjaink megérdemlik a külön besorolást. Főleg a rétegklubok azok, amelyek különbözőségükből eredően autonóm egységet alkotnak egy-egy alapszervezeten belül, és specifikus, a Csema- dok-tagság zömének érdeklődésétől eltérő igényeket elégítenek ki (pl. a diákklubok, az irodalmi, képzőművészeti, műszaki stb. klubok). Ugyanakkor e helyen azt is le kell szögeznünk, hogy a művelődési klub, autonomitása ellenére, az alapszervezettel oszthatatlan egységet alkot. Azért fontos ezt kiemelnünk, mert a klubmozgalomban tapasztalhatók bizonyos különválási törekvések, jóllehet szorgalmazóik is tudják: jogi személy a Csemadok alapszervezete. Hogy ez a tény a Csemadokot monopolhelyzetbe hozza, az nem vitás. Hogy ez a kultúránk fejlődése szempontjából hasznos-e, vagy sem, vitatható, de realitás. Mind ez ideig a klubmozgalomnak csak formai oldalát érintettük, amely bizony ellentmondásos és a távlatai sem túlságosan kecsegtetőek. Ami viszont a tartalmat illeti, ha egyszerűsíteni akarnánk, annyival is elintézhetnénk, hogy a művelődési klubok tevékenységükben azokat az általános érvényű elveket váltják valóra, amelyeket a Csemadok Alapszabályai mondanak ki, s amelyek éppúgy vonatkoznak a választott szervekre, mint az alapszervezetekre, illetve az egyes tagokra. Csakhogy éppen ezeknek az elveknek az értelmezése okoz gyakran problémát. A Csemadok-tagok és a csehszlovákiai magyarság más képviselői befogadói s egyben alakítói saját kultúrájuknak, amely azonban nem ragadható ki a hivatalos állami kultúra kontextusából (mint ahogy az egyetemes magyar kultúrából sem). Egyebek között ez a kettősség is okozója olykor azoknak a szubjektív eredetű aránytévesztéseknek, amelyek aztán reális helyzetben az adott közösség Achilles-sarkának is bizonyulhatnak. Jogosan vetődik fel tehát a kérdés, hogy a Csemadok Alapszabályai nyújtanak-e elég tág teret a specifikus klubélethez. Mert ha nem, akkor azt a Csemadok legfelsőbb szerve, az országos közgyűlés hivatott korrigálni, ha viszont igen, akkor vajon miért nem tud szót érteni a Csemadok Központi Bizottsága és a központi klubtanács. S itt térünk rá Puntigán Józsefnek e lap hasábjain megjelent legutóbbi írására (A helyzet változatlan, Új Szó, XLII. évfolyam, 255. szám), amely megítélésünk szerint a közelmúltban a klubmozgalommal foglalkozó cikkek közül a leginkább távolodott el az objektív valóságtól. A klubtevékenységet és a Csema- dok-munkát jól ismerő szerző valamennyi állításával már csak terjedelmi okokból sem szállhatunk vitába, mégha egyes szentenciaszerü megállapításainak cáfolata szinte tálcán kínálkozik is. Csupán néhány sarkalatos tételéhez kívánunk megjegyzést fűzni. Mindenekelőtt a partneri együttműködés, alá- és fölérendeltség kérdésével kapcsolatban fejtjük ki álláspontunkat, ugyanis a Csemadok KB és a központi klubtanács jelenlegi viszonyában ez képezi az ütközőpontot. A Csemadok Alapszabálya egyértelműen kimondja, hogy a szövetség felépítésében milyen szerepet játszanak a választott szervek, milyen az alá- és fölérendeltségi viszonyuk, a IV/6-os cikkelyben szó esik a tanácsokról, szakbizottságokról is, ahová a klubtanács is tartozik. Ezeket az elveket a klubtanácstagokhoz hasonlóan önkéntes munkát végző küldöttek szentesítették a XIV. országos közgyűlésen. Amikor egyebek között jóváhagyták az alapszabályokat, vélhetően fel sem merült bennük, hogy megkérdőjelezzék a különféle szervek alá- és fölérendeltségi viszonyának jogosságát. Nyilván azért, mert tudatában voltak annak, hogy Csehszlovákiában (és bárhol a világon) a szervezetek, szövetségek ilyen módon épülnek fel. Végső soron nem biztos, hogy ezt a klubtanács viszonylatában el kellett mondanunk, mert hisz az a központi bizottság által létesített tanácsadó testület, és a jelenleg érvényes alapszabályok visszavonásáig nyilván az is marad. Egyébként a KB megfelelő szerve az önkéntes munkára nem kinevezi a tagokat, hanem felkéri, megbízza őket - természetesen, ha vállalják a szabályok betartását is. Nem hisszük, hogy van a világon hely, ahol az önkéntesség elegendő a felelősség alóli felmentéshez. A ,,KB apparátusa addig fogja visszaadogatni, nyesegetni, alakítgatni (ti. a klubtanács által kidolgozott alapszabály-tervezetet), amíg semmitmondó, minden kezdeményezést, új törekvést törlő mondatok halmazává nem válik“ - írja Puntigán József. Nos, a KB apparátusa a klubtanács által kidolgozott tervezetet, amelyhez csatolta a véleményét, változtatás nélkül a KB Elnöksége elé terjesztette, s az nem fogadta el, javasolva, hogy átdolgozás után később tűzzék napirendre. Egy közbülső klubtanácsülésre az apparátus, az elnökségi ülés tapasztalataiból okulva, szintén kidolgozott egy tervezetet, amellyel a klubtanács nem értett egyet. Patthelyzet. Az okok az előző fejezetben keresendők. Az apparátus által kidolgozott változat nagyrészt a klubtanácsén alapszik (kompromisszumkészség), a klubtanács ragaszkodik az eredeti változatához, csak minimális módosításra mutat hajlandóságot (elenyésző kompromisszumkészség). mély szakadék tátong a tanács törekvései és a KB elvei között" - olvashatjuk a sommás ítéletet. Vajon ennyire nagyok lennének az ellentétek? A tanácsnak a szervezeti felépítésben elfoglalt helyét illetően valóban van eltérés. De ok-e ez az ellentétre? Nézetünk szerint semmi esetre sem. A Csemadok a partneri viszonyt - bárhogyan is értelmezi ezt a klubtanács - továbbra is a közös munka alapjának tekinti. A központi szakbizottságokba meghívott tagjaink éppen szakmai tekintélyükkel vívták ki maguknak azt a rangot, hogy a központi bizottság még a fentebb vázolt függőségi viszony ellenére is partnereinek tekinti őket. Ezt azonban nem lehet önfejűséggel, makacskodással, ha- ragszomráddal kikényszeríteni, mert végül a lényeg sikkad el. Mi is megerősítjük, hogy ideje lenne már az energiánkat a mozgalomra fordítani, amelyben valóban sok a válságtünet. Ezeket ujjal mutogatással nehéz megszüntetni, mert ha jól megnézzük, hogy mi is a mozgalom (az Értelmező szótár szerint: a társadalomnak, illetve bizonyos rétegeinek, csoportjainak, osztályainak tevékenysége valamely általános érdekű kezdeményezés elterjesztésére), a Csemadok nem is hibáztatható, mert a klubtevékenységet elterjesztette (a gyakorlat a mennyiségi fejlődésnek határt is szabott), csak éppen nem volt képes a feltételeket megfelelően kialakítani. De vajon a választott szervek, az apparátus hibáztatható-e azért, mert a klubjainknak (alapszervezeteinknek) nincs állandó helyisége, az egyre inkább elanyagiasodó kultúrára nincs elég pénze, ritkaságszámba megy a rátermett, kitartó klubvezető, aki a visszahúzó erők ellenére előre tudja vinni egy-egy klub tevékenységét. Szívesen hallanánk erről a klubtanácstagok és a kívülállók véleményét is, és adott esetben szívesen visszatérnénk a vitába akár az eddig ki nem fejtett, akár újfent nyomatékosított véleményünkkel. Dr. HORNYÁK ISTVÁN, a Csemadok KB osztályvezetője Klubmozgalom - vita Miért változatlan a helyzet? A dzsessz pillanatai A Bratislavai Művelődési és Pihenőparkban nemrégiben rendezték meg a hagyományos dzsessznapokat, melyekről ezúttal képriportban számolunk be. Az ugyancsak hazai Emil Viklicky Trióban vendégszerepeit dobosként Michael Clifton (Egyesült Államok) A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Fókusz a közelmúltban lezajlott martini nemzetközi amatőr színházi szemlén is nagy sikerrel szerepelt a Jánoska, a vitézke című műsorával (Ján Láclavík felvétele) Jack McDuff (Egyesült Államok), a Hammond-orgona koronázatlan királya A hazai Kontraband nem csupán külsőségekben élt groteszk és abszurd elemekkel, zenéjükben is alkalmazták őket Pascal von Wroblewski a Német Demokratikus Köztársaságból A Mississippi-delta zenei hangulatvilágát idézte Louisiana Red (Egyesült Államok) (Kép és szöveg: Lőrincz János) ÚJ SZÚ 4 1989. XI. 20.
