Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)

1989-11-02 / 258. szám, csütörtök

ÚJ szú 5 1989. XI. 2. Csehszlovák szakemberek állásfoglalása a dunai vízműről Tudományos kutatás indokolja az építést iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiii Felszámolás vagy megújulás? Gondok sűrűjében az oroszkai cukorgyár • A fejlesztéshez és az ösztönző bérezéshez kevés a pénz - a pénz előterem­téséhez pedig kevés a szakember Csehszlovákia és Magyarország tudományos dolgozói 1989. július 17-19. között Budapesten és 1989. szeptember 25-től 27-ig Bratislavá­ban munkacsoportokban tanácskoz­tak. Mindkét fél pozitívan értékelte a tudományos együttműködés azon eredményeit, amelyek a Gabcíkovo -Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építésével kapcsolatos időszerű problémákat oldják meg. A cseh­szlovák fél megállapította, hogy a magyar részről felhozott vitás kér­déseket már az építkezés során megoldották, vagy az építés ütem­tervének tartásával és a vízlépcső- rendszer befejezésével párhuzamo­san megoldhatóak. Csehszlovák részről 28 szakem­ber tárgyalt magyar partnereivel. Köztük volt hat akadémikus, a CSSZTA és a SZTA egy-egy leve­lező tagja, heten a tudományok dok­torai, a többiek a tudományok kandi­dátusai és más tudományos felké­szültségű specialisták. A munkacsoportok csehszlovák tagjai megállapították, hogy a több mint 30 éves tudományos-kutató munka során elegendő pontos-ered­ményt szereztek arra vonatkozóan, hogy az egész vízmű feltételezett működésének figyelése alapján reá­lis prognózis készüljön. A Magyar Tudományos Akadé­mia az építés idején hatékony együttműködést folytatott a Szlovák Tudományos Akadémiával, ahol a kapott eredményeket évente véle­ményezésnek vetették alá, és min­dig meg is védték. A Magyar Tudo­mányos Akadémia írásos anyagá­nak beterjesztéséig - amelyre (a szerzők feltüntetése nélkül) 1989 jú­niusában Budapesten került sor - az MTA és az SZTA közös céltervezete képviselőinek (L. Weismann akadé­mikus és Bérezik A. akadémikus) együttes ülésén nem hoztak fel olyan problémákat, amelyek a Gab­cíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrend­szer építésének ideiglenes leállítá­sát indokolták vojna. A magyar külügyminisztérium 1989. szeptember elsején kelt jegy­zékében az áll, hogy „a tudomány alaposan kétségbe vonja a Gabcí­kovo-Nagymarosi Vízlépcsőrend­szer ökológiai biztonságát11. Ennek a megállapításnak nincs valós alap­ja, mert a csehszlovák és magyar tudományos dolgozók 1989. július 17-19 közötti tanácskozásán ilyen következtetés levonásához nem fo­gadtak el közös tudományos állás- foglalást. Éppen az ellenkezője igaz. A csehszlovák szakértők egyértel­műen kizárták a vízlépcsőrendszer szeizmikus biztonságának tudomá­nyosan indokolatlan alábecsülését, amelyet a magyar fél terjesztett elő (jogosan feltételezhető, hogy a to­vábbiakban már nem hozzák fel a tárgyalásokon). Valamennyi to­vábbi kérdést - a hidrológiai, vízmi­nőségi, szárazföldi és ökológiai szempontokat (különösképpen a természetvédelem és a tájesztéti­ka értékét), talajismereti problémá­kat, mezőgazdaságot és a termőföld termékenységét - részletesen meg­vitatták, és csehszlovák részről kie­gészítették a csehszlovák és ma­gyar szakemberek által közzétett eredményekkel. Ezek bizonyítják, hogy nem létezik semmilyen valós kockázat, amely indokul szolgálhat­na sz építés ideiglenes leállítására. A CSSZTA (SZTA) kidolgozták a környezetvédelemmel kapcsolatos követelményeket. Ismételten és kö­vetkezetesen világossá tették, és tá­jékoztattak az alábbi problémakörök egyértelmű eredményeiről: földtani helyzet, szeizmológiai veszélyek, potenciális ökológiai kockázat és bi­ológiai tervezet, vízjárás, talajtani -mezőgazdasági hatások. Ezekből az eredményekből a felelősségteljes döntéshozatalhoz a következő meg­állapítások vezethetők le: • A természet abiotikus és bioti- kus szférájában (de az egész bio­szférában is) állandó változások tör­ténnek, még az emberi tevékenység hatása nélkül is. A természet és a táj állapotának úgynevezett „eredeti feltételek közötti" megőrzése illúzió. • Az ökológiai körülményekben bekövetkező változások a vízjárás változásainak következményei, s ezekre a Gabcíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építése és üze­melése következtében tudományo­san megalapozott prognózisok sze­rint kerül sor. Mindenekelőtt pozitív irányú változásokról van szó. • Ha nem épül fel a nagymarosi rész, annak kedvezőtlen hatása lesz a majdani hidrológiai rendszer meg­alapozása szempontjából. A gabeí- kovói vízerőmű üzemelése igazol­hatóan kedvezőtlenebb hatással lesz a Duna hidrológiai rendszerére a mesterséges csatorna torkollata alatt. A nagymarosi vízlépcső építé­sének egyoldalú leállítása következ­tében érinti ez a magyar felet is. Az egész vízlépcsőrendszer építésé­nek befejezése tehát elsősorban a Duna és az érintett területek maj­dani vízháztartásának optimalizálá­sa szempontjából feltétlenül szük­séges. • Lényegesen bonyolultabb és komolyabb következményei lenné­nek a vízjárásban (Magyarország szerződéses kötelezettségeinek be nem tartásakor), ha a Hrusov-Du- nakiliti gáton nem lehetne biztosítani a manipulációt. Ekkor a csehszlovák félnek költséges védelmi intézkedé­seket kell elvégeznie a vízmű felé­pült része, a lakosság és a mező- gazdaság biztonsága érdekében. Abban az esetben egyedüli megol­dás a már felépült derivációs csator­na és a gabőíkovói vízerőmű önálló létesítményként való kihasználása. Ez azonban nem lehetséges a Duna vízjárására gyakorolt feltételezett kedvezőtlen hatás nélkül. • A csehszlovák kutatási ered­mények alapján a Hrusov-Dunakiliti duzzasztómű hatása következtében egyaránt növekszik a felhasználható föld alatti vízforráskészlet. Az eddi­gieknél magasabban állandósul a föld alatti vizek szintje. A vízben úszó anyagok egy része leülepedik. A duzzasztómű medrében elsősor­ban szervetlen anyagok rakódnak le. A műszaki tervezetben olyan mű­szaki megoldásokat javasolnak, amelyek közreműködésével biztosí­tott a föld alatti vizekbe való beszi­várgás. A duzzasztómű hatéko­nyabb átmosása érdekében szüksé­ges, hogy a gabőíkovói vízlépcső csúcserőként üzemeljen. • Budapest lakosságának ivóvíz­zel való ellátásával kapcsolatosan a vízforrások kérdése közvetlenül nem függ össze a vízlépcsőrendszer üzemelésével. Ez a gond régebbi eredetű és független a Gabcíkovo -Nagymarosi Vízlépcsőrendszertől. Ha az építkezést leállítanák és a víz­lépcsőrendszer üzembe helyezését különböző okoknál fogva elodáznák (tudományosan megalapozott indo­kai ennek azonban nincsenek), ak­kor ez nem járul hozzá az egész érdekterület ökológiai kialakításá­hoz. A magyar kormány döntése a terület fejlődése tudományosan megalapozott állapotának degradá- lásához és devasztálásához vezet. Érvényes ez a terület védelmi, ter­mészeti, mezőgazdasági, környe­zetvédelmi-szociális, energetikai és közlekedési funkcióira. Ezért kedve­zőtlenek, tudományosan indokolat­lanok és elfogadhatatlanok a ma­gyar külügyminisztérium 1989. szeptember elsején benyújtott jegy­zékének alternatív javaslatai. • A Gabcíkovo-Nagymarosi Víz­lépcsőrendszer üzembe helyezése után is folytatni kell a Magyar Tudo­mányos Akadémia és a Csehszlo­vák Tudományos Akadémia (Szlo­vák Tudományos Akadémia) tudo­mányos együttműködését. Elsősor- * bán a természeti törvényszerűsé­gekről szerzett ismeretek közös pontosításáról van szó. • A vízlépcsőrendszer építésével kapcsolatos geológiai, szeizmoló­giai, ökológiai, hidrológiai és mező- gazdasági kérdésekben a CSSZTA (SZTA) álláspontja igazolja, hogy a vízlépcsőrendszer befejezésének indoklása a világ jelenlegi tudomá­nyos ismereteinek színvonalából in­dul ki, és nem veszélyezteti Magyar- ország és Csehszlovákia ökológiai biztonságát. A vízlépcsőrendszer megvalósítása számos ágazat rész­letes tudományos eredményeire tá­maszkodik, a csehszlovák és a ma­gyar tudósok ezeket az eredménye­ket együtt érték el. Nem került fel­színre egyetlen olyan komoly tudo­mányos érv, amely megakadályoz­ná ennek a közös célnak a sikeres elérését. Kidolgozta: VLADIMÍR LOKVENC: mérnök,, a Gabcíkovo-Nagymarosii Vízlépcsőrendszer-építésével és; üzemelésével megbízott csehszlovák és szlovák kormánybiztos Sűrű bokrok és fák árnyékolják be az oroszkai (Pohronsky Ruskov) cu­korgyár udvarát. A kerítésen túl a már salétromos, máladozó falak a századelő hangulatát idézik. Úgy tűnik, mintha Csipkerózsika-álmát aludná a gyár. A nyugalom látszóla­gos, ellentétek feszítik a légkört. Nagy Lajos mérnök az év elején került a cukorgyár élére. Tulajdon­képpen hazatért, hiszen itt kezdte a pályáját, majd a főiskola elvégzése után a sládkovicovói Major István Cukorgyárban gazdasági igazgató- helyettesként dolgozott. Hazahúzta a szíve, de a lokálpatriotizmus is közrejátszott abban, hogy elvállalta az igazgatói megbízatást. Ismerte a cukoriparban uralkodó állapotokat, az oroszkaiak gondjai sem voltak számára ismeretlenek, mégis meg­lepték az itteni viszonyok. Túl korai volt a demokrácia- Mikor idekerültem, úgy gondol­tam, aki itt dolgozik, az szívügyének tekinti az üzem sorsát - mondta Nagy Lajos. - Sajnos rá kellett jön-, nőm, hogy ez nem egészen így van. Azzal az elképzeléssel kezdtem a munkát, hogy az önállóság és a felelősség növelésével, összefog­va próbáljuk elvégezni a ránk váró feladatokat. Bevallom, csalódtam. Jobbára közömbösséggel, laza munkafegyelemmel, érdektelenség­gel, a szakértelem hiányával talál­koztam. A sokat hangoztatott önálló­ság gyakran oda vezetett, hogy a feladatokat nem teljesítettük határ­időre. Az energiánk zömét az emésztette fel, hogy magyarázgat- tuk egymásnak, mit, miért nem le­het. Szinte naponta harcot kellett vívni olyan természetes feladatok teljesítéséért, amelyek máshol mun­kahelyi kötelességnek számítanak. Éreztem, ez így nem mehet tovább. Szükség törvényt bont alapon kény­telenek voltunk visszatérni az opera­tív irányítási formához. Minden reg­gel hétkor értekezletet tartunk, ahol értékeljük az előző napi munkát és elosztjuk az új feladatokat. Sajnos, néhány vezetőt le kellett váltanunk. Gondokból van éppen elég. Az egész cukoriparra jellemző fejlesz­tési koncepciónak az eredménye az oroszkai cukorgyárban tapasztalt helyzet. Ez a koncepció a gondok megoldása helyett csak a tűzoltást szolgálta. Amint a dolgozókkal foly­tatott beszélgetésekből is kiderült, itt általában csak akkor kezdtek hozzá egy-egy részleg felújításához, ami­kor már nagyon szorított a cipő. Ennek a gyakorlatnak csakis az uralkodó állapot konzerválása lehe­tett az eredménye. Talán ez az egyik oka annak, hogy az idén létrejött trnavai Állami Cukoripari Vállalat c sak 1995-ig kívánja fenntartani az oroszkai cukorgyárat. Ennek hom­lokegyenest ellentmond az a beru­házási politika, amelynek kere­tében az utóbbi két-három évben Oroszkán több építkezést is megva­lósítottak. Többek között új mészke- mence és cukorsiló épült, felújították és bővítették a lepárló és sűrítő részleget. A jelenleg folyó födém­cserével együtt mintegy 150 millió koronát költöttek a cukorgyár fej­lesztésére az utóbbi években. Koncepció van, pénz nincs A cukorgyárhoz tartozó konzerv­üzem idei eredményei nem sok jóval kecsegtetnek. A zöldségtermesztés­ben mutatkozó gondok következté­ben beállt alapanyaghiány szinte a tönk szélére sodorta az üzemet. A 75 millió korona árutermelési terv teljesítéséhez még 31 millió hiány­zik, pedig lassan vége az idénynek. A répakampány kezdetének eltoló­dása további kilenc millió korona kiesést jelent a gyár számára. Nincs tehát könnyű helyzetben a gazdasági vezetés, hisz már most bizonyos, nem lesz pénze a gyár­nak, hogy saját fejlesztési koncepci­óját megvalósítsa. Mert a nehézsé­gek ellenére van elképzelésük a továbblépés és a továbbélés mi­kéntjére. A koncepció bizonyos érte­lemben szerkezetváltási program. Úgy tervezik, hogy gazdasági meg­fontolásokból visszafogják, illetve megszüntetik a ráfizetéses tartósító­ipari termékek előállítását. Ezzel szemben növelik a paradicsompüré és a kecsup gyártását, s az eddigi­nél több zöldborsó tartósítására vál­lalkoznak. A tervezett változtatásokat remél­hetőleg könnyen meg tudják valósí­tani, hisz a meglévő gépsorok némi kiegészítéssel megfelelnek az új ter­melési programnak. Ezzel szemben hiányoznak a szakemberek. A veze­tés tudatosította, hogy egyebek kö­zött ezen áll vagy bukik a gyár jövője. Elsősorban az anyagi érde­keltség növelésével kívánják meg­nyerni a dolgozókat. Ennek érdeké­ben ésszerű szintre csökkentették az idénymunkások számát és új pré­miumrendszert dolgoztak ki. Most már csak az a kérdés, lesz-e elég pénzük a megvalósításához? Kettős szorításban él tehát a gyár: a gyen­ge eredmények egyik oka, hogy ke­vés a szakmunkás, viszont azért nincs elég szakemberük, mert nem tudják őket megfizetni. Ki ad választ? A törzsgárda tagjai a szívükön viselik a gyár sorsát. Kustár Gyula 1949-től jegyzi második otthonaként a cukorgyárat. Karbantartó, de a kampány idején cukorfőzőként dolgozik. Nosztalgiával emlékezik azokra az időkre, amikor egymás után kétszer elnyerték a vándor­zászlót. A hatvanas-hetvenes évek­ről azonban már nem ilyen kedvező a véleménye.- Az akkori gazdasági vezetés úgy vélte, hogy az eredmények jön­nek majd maguktól. Elmaradtunk a fejlesztéssel, tulajdonképpen min­dig csak toldoztuk-foldoztuk a gyá­rat. Valaha jobb volt a kereset. Ma már nemcsak a pénz, a szakember is kevés, így egyre többet kell túl­órázni. Péli László, a villanyszerelők mestere fiatal ember. Véleménye szerint nemcsak az anyag- és alkat­részhiány akadályozza a folyamatos munkát, egyeseknél a hozzáállással is baj van. Természetesen vannak megbízható, becsületes szakmun­kások a gyárban, de ezeket nem fizetik meg. Bizony elgondolkodtató, hogy a túlórákért 50-60 koronát kapnak, miközben mások a háztáji­ban ugyanannyi idő alatt ennek az összegnek a tízszeresét is megke­resik. A szakemberhiányt Péli Lász­ló is égetőnek tartja. Mint elmondta, öt évvel ezelőtt még tízzel több vil­lanyszerelő dolgozott a gyárban. Többségük azért ment el, mert más­hol lényegesen többet keresnek. Vajon merre tart az oroszkai cu­korgyár? A felszámolás vagy a meg­újulás felé? A kérdésre ma még nem lehet egyértelmű választ adni. Min­denesetre a gyárban megvan az egészséges mag, amely nyíltan szembenéz a hibákkal és a konflik­tushelyzeteket is vállalva, kész tenni annak érdekében, hogy az egykor szebb napokat látott cukorgyárnak jövője is legyen. Ablakunk Amikor hírét vették a napila­pok áremelésének, telefonon ér­deklődtek az Új Szó további megrendelésének feltételeiről. Mert többletkiadás ide, többletki­adás oda, napi programjuk az újságolvasás, s ebből nem en­gednek. Kíváncsi lettem az is­meretlen telefonálókra és olyan irányba tereltem a beszélgetést, hogy végül is meghívtak ottho­nukba. Életük során kijutott nekik a jóból, a rosszból egyaránt. És mégsem a fájdalomra, a rosszra emlékeznek, keresik a szépet és a jót mindenben, mindenkiben. Pedig koruknál fogva már akár zárkózottak, mogorvák is lehet­nének - állapíthattam meg fa­zekas Ferdinándról és feleségé­ről, Erzsébet néniről.- Már több évtizede járatjuk a lapot, s ha előfordul, hogy a kézbesítő késik, nyugtalanul lessük - vallotta a ház 82 éves gazdája. A napom újságolvasással kezdődött akkor is, amikor még dolgoztam - 78 éves koráig dol­gozott a férjem - szólt közbe a 76 éves Erzsébet néni - és enélkül már nem tudnék meglen­ni. Pedig bevallom, elsőnek a sportot olvasom el, no meg az apróhirdetést. Onnan tudom meg, korombeli ismerősök, ba­rátok sorai egyre ritkulnak, és ami talán még fájdalmasabb, egyre több fiatal hal meg. Az is igaz - jegyezte meg bölcsen - a mostani életvitel, a természet károsodása kihat az ember egészségére is. Pusztulnak az erdők, a folyók szennyezettek, és ki óvja az embert? Kivesző­ben az udvariasság és egymás tisztelete - szögezte le, s mint ilyenkor szokás, példák sorával támasztotta alá szavait. - Az Új a világba Szó többet foglalkozhatna - mi­vel ez az egyedüli hazai magyar nyelvű napilap - a mindennapi bosszúságok kipellengérezésé- vel, nem hallgatva el a társada­lom és az egyén gondjait. Ná­lunk szinte szünet nélkül szól a rádió, sokat nézzük a tévét, ebben a korban is érdeklődünk a világ eseményei iránt. A mi életkorunkban gyakran előfordul, hogy a szó elszáll, s jó, ha az ember a félig hallott-látottaknak utánaolvashat. Ezért is kell a na­pilap. Az anyanyelven olvasható napilap. A vasárnapi kiadásból viszont én először a humort ol­vasom - nevette el magát jóízű­en, majd átadta a szót feleségé­nek. - Én ,,mindenolvasó“ va­gyok. Az emberek sorsa érdekel, nemzetiségi létünk megannyi megnyilvánulása. Izületi bántal- maim miatt egyre nehezebben mozdulok ki a lakásból. Az új­ság, a rádió és a tévé jelenti számomra az ablakot a világba. Tudjuk, hogy a háztartás költsé­geit megemeli az újság drágulá­sa, de ezt a terhet vállalni akar­juk. Most majd nem'negyedé­venként, hanem havonta fizetjük elő az Új Szót. S nemcsak mi, néhány ismerősünk is így gon­dolkodik. Épp ma újságolta egyik barátunk, hogy kisnyugdíjas lé­vén, azon gondolkodott, lemond­ja-e az előfizetést. Aztán mégis megoldotta ezt a gondot. Hogy hogyan? A gyermekei név- és születésnapján, karácsonykor, anyák napján stb. ajándékkal kedveskednek neki. Évről évre a család gondban volt, mi legyen a meglepetés. Ezentúl a min­denkori ajándék az Új Szó előfi­zetése lesz. Okosan döntött - nyugtázta elismeréssel, s eny- nyiben maradtunk. PÉTERFI SZONYA T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents