Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)

1989-11-16 / 271. szám, péntek

ÚJ szú 3 1989. XI. 17. Civilizált kelet-nyugati kapcsolatok formálódnak Sevardnadze nyilatkozata a (ŐSTK) - Eduard Sevardnadze külügyminiszter szerdai rádiónyilat­kozatában elmondta, nem tartja ki­zártnak, hogy Mihail Gorbacsov és George Bush decemberi csúcsta­lálkozóján fontos megállapodások születnek. A legfelsőbb szintű szov- jet-amerikai találkozónak nincs pon­tosan meghatározott programja, ugyanakkor Sevardnadze emlékez­tetett arra, a történelemben már nemegyszer megtörtént, hogy két vezető megbeszélései jelentős for­dulatokat eredményeztek. A kelet-európai helyzetről szólva leszögezte, hogy abban nem lát semmi rendkívülit. „Mindaz, ami a kelet-európai országokban, vagyis szövetségeseinknél végbemegy- a szövetségesi kötelezettségválla­lások pedig továbbra is érvényesek- törvényszerűnek nevezhető. Meg­valósul a megújulás, körvonalazódik szovjet-amerikai csúcsról a szocialista társadalom új arculata. Az egyes országoktól függően kü­lönböző ez a fejlődés, s figyelembe véve a sajátosságokat, az emberek hangulatát és vágyait, ez törvény- szerű is“ - szögezte le a külügymi­niszter, hozzáfűzve, hogy ez az NDK-ra is vonatkozik, amely meg­nyitotta a határait. Mindez tükrözi az európai államok, a Kelet és a Nyugat között formálódó új civilizált kapcso­latokat. A szovjet külügyminiszter szerint mindaz, ami most a kelet-európai államokban lejátszódik, az új euró­pai ház elemeit alkotja. Ennek a háznak az alapjait közös igyeke­zettel építjük. E fejlődésnek nagy távlatai vannak. A demokratizálás nélkül az összeurópai ház nem fe­lelhet meg minden népnek, nem le­het kényelmes minden egyén szá­mára. India - Pakisztán Vallási vita (ŐSTK) - Radzsiv Gandhi indiai kormányfő tegnap a belügyekbe va­ló beavatkozással vádolta Benazir Bhutto pakisztáni miniszterelnök­asszonyt. Gandhi berhampuri vá­lasztási beszédében kijelentette: In­dia nem kívánja, hogy bárki is bea­vatkozzon ügyeibe, s nem tolerál semmi olyasmit, ami befolyásolhatja a soron következő parlamenti vá­lasztások eredményeit. Az ellenzéki pártokat is bírálta, amiért Bhutto asszony nemrégiben tett nyilatkoza­tával kapcsolatban elnéző magatar­tást tanúsítottak. A pakisztáni kor­mányfő a múlt héten ugyanis komoly aggodalmának adott hangot amiatt, hogy Ajodhja városban (Uttarprades állam) muzulmán mecset közelében rakták le egy hindu templom alapkö­vét. Bhutto szerint ezzel szándéko­san meggyalázták a muzulmánok szent templomát, s felszólította az indiai kormányt, tegyen hatékony lé­péseket e vallási vita megoldása érdekében. , A LEMP elutasítja a Szolidaritás vádaskodását Mazowiecki a jövő héten Moszkvába látogat • Walesa elégedetlen a beígért washingtoni támogatással (ŐSTK) - A LEMP KB Politikai Bizott­ságának tegnap közzétett nyilatkozata elítéli a Szolidaritásnak azt a szándékát, hogy a gazdasági gondok további növe­kedéséért a LEMP-re hárítsa a felelőssé­get. A dokumentum hangsúlyozza, a je­lenlegi kritikus helyzetért, például a szén- bányászatban, a felelősség éppen a Szo­lidaritást terheli, amely a szükségleteket figyelmen kívül hagyva kikényszerítette a jövesztés korlátozását. A testület szem­behelyezkedett az olyan akciókkal, ame­lyek az üzemekben a gazdaság rovására élezik a politikai harcot, s elutasította az olyan törekvéseket, amelyek célja az, hogy kizárják a pártot a gyárakból és üzemekből. Nem egy esetben indokolat­lanul támadják a párt vezető tisztségvise­lőit. Mindez nem segíti elő a nehézségek leküzdését, nem járul hozzá a nemzeti egyetértéshez, ami nélkül viszont egyet­len komány sem érhet el sikereket. A Trybuna Ludu tájékoztatott egy újabb szovjetellenes megmozdulásról is: ezt szerdán szervezte Legnicében a Sza­badság és Béke (WIP) szélsőséges szer­vezet. Ezenkívül a napilapok újabb áre­melkedésről is beszámolnak. A Gazeta USA: 305 milliárd fegyverkezési célokra (ŐSTK) - A washingtoni képvise­lőház után a szenátus is jóváhagyta a jövő pénzügyi évre szóló amerikai katonai költségvetést, amely 305 milliárd dollárt irányoz elő fegyver­kezési célokra. A törvényjavaslat azután lép életbe, hogy azt George Bush elnök is aláírja. Az utóbbi hat évben, vagyis amió­ta Reagan elnök meghirdette űr­fegyverkezési programját, most elő­ször fordult elő, hogy a törvényho­zás csökkentette a csillagháborús programra fordítható kiadásokat. Az SDI-program megvalósítására a jö­vő évben legfeljebb 3,8 milliárd dol­lárt fordíthatnak, vagyis 1,1 milliárd dollárral kevesebbet a kormányzat által kért összegnél. Nem lesz „Only white“ (ŐSTK) - Frederik de Klerk dél-afrikai államfő tegnap beje­lentette, kormánya eltörli azt a rendelkezést, amely eddig til­totta a feketéknek a belépést a fehérek számára fenntartott tengerparti strandokra. Az elnöki tanács előtt mondott beszédé­ben kijelentette, a közintézmé­nyekben is eltörlik a faji szegre­gációt, így pl. a könyvtárakban, az uszodákban, tömegközleke­dési eszközökön, parkokban stb. Az államfő azt mondotta, hogy ezek az intézkedések az apar­theid fokozatos megreformálásá­nak a részét képezik. A lakosság 70-80 százalékát alkotó feketék azonban a fajüldöző rendszer teljes felszámolását sürgetik. Tehát elsősorban szabad vá­lasztásokat az egy ember egy szavazat elve alapján, a rendkí­vüli állapot eltörlését, a politikai foglyok szabadon bocsátását és a demokratikus szabadságjogok biztosítását mindenki számára. Wyborcz^ tudósítása szerint az infláció emelkedésére való tekintettel december­ben 50 ezer, a jövő év márciusában pedig 100 ezer zlotys bankjegyeket hoznak for­galomba. Lech Walesa, a Szolidaritás elnöke a várakozásoknak megfelelően arra használta ki szerdai beszédét az amerikai törvényhozásban, hogy a Lengyelország­nak nyújtott segítség növelését kérje. A tengerentúli tömegtájékoztatás nagy fi­gyelmet szentelt e beszédnek, hiszen az államfőket leszámítva Walesa volt a har­madik külföldi, akinek módja volt felszólal­ni a Kongresszus két háza előtt. Walesa nagyra értékelte azt a politikai támoga­tást, amelyet a Szolidaritás mindig is megkapott az USA-tól. Szavaiból azon­ban érezni lehetett, hogy a Lengyel- országnak nyújtandó jelenlegi gazdasági segítséggel nincs megelégedve. Kijelen­tette azt is, Lengyelországnak nem aján­dékokra van szüksége, hanem egyenjogú gazdasági együttműködésre, amely mindkét félnek hasznot hozna. Arra töre­kedett, hogy meggyőzze az amerikai tör­vényhozókat: a Nyugat számára Lengyel- ország kedvező feltételeket teremt a sike­res vállalkozásokhoz. Tadeusz Mazowiecki lengyel minisz­terelnök november 23-26 között hivatalos látogatást tesz a Szovjetunióban, közölte Gennagyij Geraszimov szovjet külügyi szóvivő moszkvai sajtóértekezletén. A lá­togatásra a szovjet kormány meghívására kerül sor. Új első titkár a Moldáviai KP élén Csak látszólag nyugodt a helyzet (ŐSTK) - A Moldáviai KP Köz­ponti Bizottságának tegnapi ülésén Szemjon Grosszut felmentették el­ső titkári tisztségéből, s helyébe Pjotr Lucsinszkijt választották. Szemjon Grosszu, aki 1980 óta állt a köztársasági pártszervezet élén, más beosztásba került. Pjotr Lu- csinszkij moldován nemzetiségű, a filozófiai tudományok kandidátusa. A jelenleg 49 éves politikus 27 éve­sen lett a köztársasági Komszomol szervezet elnöke, négy évvel ké­sőbb a köztársasági pártszervezet központi bizottsági titkára lett, majd pedig a kisinyovi városi pártbizott­ság első titkára. Az utóbbi években a Tadzsik KP KB másodtitkári tisztét töltötte be. A november 7-i, majd pedig 10-i események után Kisinyovban, s a Moldáviai SZSZK más városai­ban usak látszólag nyugodt a hely­zet, a felszín alatt azonban lappang a feszültség - jelentette ki sajtóérte­kezletén Voronyin tábornok, a köz­társaság belügyminisztere. E nyilat­kozat is bizonyítja, az események bármikor ismét mozgásba lendülhet­nek, annál is inkább, mivel tegnap járt le az az „ultimátum**, amelyet a zavargások után tett közzé a titok­zatos „állampolgári bizottság" és ez pedig a moldáviai kormány lemon­dását követelte. Iván Gucu, a Moldáviai KP KB titkára a sajtóértekezleten önkritiku­san beismerte, hogy a vezető köz- társasági szervek által hozott intéz­kedések vagy túl későn születtek, vagy pedig hatástalanok voltak. Nem sikerült egyesíteni a különböző pozitív társadalmi mozgalmakat, ezért a destruktív erők bizonyos mértékben elérték céljukat. Abalkin értékelése a gazdasági fórumról (ŐSTK) - Moszkvában szerdán este fejeződött be a szovjet gazdaság radikális reformjának kérdéseiről megtartott há­romnapos tudományos konferencia. A vi­taindítót a gazdasági reformról a kormány által előkészített terv jelentette, amelyet a tanácskozás nyitónapján ismertetett és indokolt meg Leonyid Abalkin akadémi­kus, miniszterelnök-helyettes. A rendkívül intenzív és nyílt vitában mintegy 250 hozzászólás hangzott el, amelyekben a véleményüket tolmácsolok nem mindig értettek egyet a kormány reformtervezetével - foglalta össze záró­sajtóértekezletén Abalkin akadémikus a háromnapos tanácskozás eseményeit. A négy hónapja új összetételben dolgozó kormánynak sikerült a parlamentben elfo­gadtatnia a jövő évi tervet és költségve­tést, amelyek sok tekintetben eltérnek az eddigiektől. Számos intézkedést hoztak a pénzügyi egyensúly helyreállítására, a fogyasztói piac ellátásának javítására. Abalkin utalt arra, hogy a társadalom fontos intézkedéseket vár a társadalmi­gazdasági fejlődés meggyorsítása érde­kében. Ez a feladat vár a népi képviselők decemberre összehívott II. kongresszu­sára, s ezen a fórumon józan, megvalósít­ható programot kell elfogadni. „Arról van szó, hogy a kormánynak ez a reformprog­ramja ne csak kabinetjellegü legyen, ha­nem valóban olyan országos méretű program, amely minden javaslatot, szán­dékot, ötletet, valamint az esetleges ké­telkedéseket és fenntartásokat is figye­lembe veszi - szögezte le a miniszter- elnök-helyettes. Újságírók kérdésére válaszolva kitért rá, hogy a konferencián radikális nézetek is elhangzottak, amelyek tolmácsolói elégtelennek minősítették a kormány- programot. Váratlanul erősen hallatták hangjukat a konzervatívok is, akik az adminisztratív-utasításos rendszer egyes elemeinek a fenntartását szorgalmazták. „Egyetlen elvi jelentőségű kérdésben volt tapasztalható csupán nézetazonosság, méghozzá abban, hogy átalakítás nélkül a szovjet gazdaságnak nincs jövője" - szögezte le nyomatékosan Leonyid Abalkin. SALVADOR Béke helyett háború Szeptember végén, amikor Mexi­kóban tárgyalóasztalhoz ültek a sal­vadori kormány és a Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front (FMLN) képviselői, sokan remény­kedtek abban, hogy talán most vég­re megtörik a jég, kimozdulnak a holtpontról az előző elnök, Napóle­on Duarte idején hol megkezdett, hol félbeszakadt béketárgyalások. Nem így történt. A mexikói ta­nácskozást csak a süketek párbe­szédéhez lehet hasonlítani: az FMLN a tűzszünet feltételéül szabta a demokratikus reformokat és a hadsereg „megtisztítását**, vagyis azt, hogy a fegyveres erőkből távoz­zanak azok a tisztek, akik részt vet­tek a népirtásban, a hírhedt halálbri­gádok akióiban. A kormány erre nem volt hajlandó, elutasította a ti­zedik éve tartó fegyveres konfliktus okait megszüntető reformokat is, vi­halogató magatartására az FMLN szombaton nagyszabású offenzívá- ba kezdett. Szinte az összes tarto­mányban és most először a főváros­ban is heves harcok dúlnak, ame­lyek csak e pár nap alatt mintegy 680 áldozatot követeltek. A Salva­dorból érkező hírek ellentmondáso­sak: Cristiani televíziós beszédéből arra lehetne következtetni, hogy a hadsereg uralja a helyzetet. Egyes hírügynökségek szerint viszont a kormánycsapatok több helyen is súlyos vereséget szenvedtek, a par­tizánok biztosan tartják San Salva­dor néhány elővárosában elfoglalt állásaikat, blokád alá vették az or­szág közlekedését, s az FMLN a „felszabadított területeken** meg­kezdte saját közigazgatásának kié­pítését. Megfigyelők úgy vélik, a gerillák azért indítottak offenzívát, hogy ta­Sebesült salvadori partizánok szont követelte a partizánok azon­nali leszerelését. Amint látjuk, a szembenálló felek olyannyira elté­rő álláspontokat képviseltek, hogy a tárgyalások végére teljesen nyil­vánvalóvá vált, nem lesz kompro­misszumkötés. Alfredo Cristiani elnök, a szélső- jobboldali Nacionalista Köztársasági Szövetség (Aréna) tagja csak a lát­szat kedvéért egyezett bele abba, hogy kormánya párbeszédet kezd­jen az FMLN-nel. Az Aréna mindig is az erő pozíciójából lépett fel a parti­zánokkal szemben, Cristiani azon­ban most attól tartott, ha elutasító választ ad az FMLN megbékélési javaslatára, esetleg megvádolják őt, hogy rugalmatlan politikát folytat és nem tartja tiszteletben az augusztusi telai csúcsértekezlet megállapodá­sát. De távol állt tőle az a szándék, hogy valóban békét kössön a balol­dali gerillákkal. Miért is tenné, amíg naponta 1,5 millió dollárt kap az Egyesült Államoktól a partizánok el­leni harcra? A béke csak újabb, szinte megoldhatatlan politikai, gaz­dasági, társadalmi problémákat hoz­na magával, s a kormány számára egyáltalán nem kedvező helyzetet teremthetne: a partizánok esetleg politikai hatalomra tehetnének szert, hiszen a lakosság túlnyomó többsé­ge velük szimpatizál; az amerikai segélyek nélkül az ország labilis gazdasága rövid időn belül a szaka­dék szélére kerülne, ami végül is az elnök, a kormány tehetetlenségét bizonyítaná. És vajon mit kezdene béke esetén Cristiani leghűbb támo­gatóival, a katonák ezreivel? A biz­tonságért, a dollármilliókért érdemes „dédelgetnie" a háborút. Kialudt hát a szeptember végi halvány reménysugár, s a november 15-re javasolt tűzszünet helyett újabb háború szakadt rá Salvadorra. Mintegy válaszlépésként a kormány (Telefoto - ŐSTK) núbizonyságot adjanak erejükről, akcióképességükröl és fegyverrel próbálják rávenni a kormányt a való­di béketárgyalások megkezdésére. Az FMLN főparancsnoksága keddi nyilatkozatában azonban más célt tűzött ki: a mostani vezetés megbuk­tatását. „A békét csak akkor érhet­jük el, ha megdöntjük azt a kor­mányt, amely üzletet csinált a hábo- rúból'1* - hangzik az említett doku­mentumban. Jelenleg teljesen kilátástalan a salvadori helyzet. A polgárháború mintegy 70 ezer áldozatának listájá­ra ki tudja mennyi új név kerül majd fel, és hányán gyarapítják tovább a földönfutók táborát? A megbéké­lés ma legalább olyan távolinak tű­nik, mint a konfliktus kezdetén, s az is nyilvánvaló, hogy a mostani erővi­szonyok mellett egyik félnek sincs reális esélye a döntő katonai győze­lemre. Vitathatatlan, a partizánok sikere­ket értek el a hadműveletek során, de ahhoz sem fér kétség, hogy a kormánycsapatok ellen tudnak áll­ni a nyomásnak, főleg akkor, ha számíthatnak a külső katonai támo­gatásra. És az USA - Shafic Jorge Handalnak, a Salvadori Kommunista Párt KB főtitkárának szavait idézve - „nem zárja el a San Salvador-i vezetés exigénpalackját*'. Ez derült ki Mariin Fitzwater fehérházi szóvivő kijelentéséből is: „Az Egyesült Álla­mok a helyzettől függően fogja segí­teni Alfredo Cristianit..." A kormány javára billen a mérleg, ha figyelembe vesszük, hogy megerősített guate- malai csapatok „várakoznak** a Sal­vadorral közös határon. Az FMLN a belső erőkben, a lakosságban bí­zik, kedden népi felkelésre szólított fel. Nem véletlen, ha a mély gyökerű konfliktussal küzdő, a polgárháború­tól megnyomorított megosztott Liba­non rémképe jut eszünkbe. URBÁN GABRIELLA Az ENSZ-közgyűlés megkezdte a kambodzsai kérdés vitáját (ŐSTK) - Az ENSZ-közgyűlése szavazás nélkül jóváhagyta azt a közös szovjet-amerikai határozat- tervezetet, amely a világszervezet alapokmányával összhangban min­den országot fokozott béketörekvé­sekre és együttműködésre szólít fel. Ez a dokumentum az első olyan politikai jellegű határozat, amelyet az ENSZ-ben közösen terjesztett elő a két nagyhatalom. Megfigyelők e fontos tervezet közös előterjeszté­sét úgy értékelik, hogy javultak Moszkva és Washington kapcso­latai. Az ENSZ-közgyűlésen megkez­dődött tegnap a kambodzsai kérdés vitája. A kérdés fontosságáról tanús­kodik az a körülmény is, hogy eddig már 46 tagország jelezte, hozzá kí­ván szólni a témához az általános vitában. A vitában felszólalók első­sorban az ENSZ főtitkárának a je­lentésével kapcsolatban foglalnak majd állást, amely értékeli az utóbbi egy év kambodzsai fejleményeit. A jelentés az indokínai átfogó rende­zés fontos elemének tekinti a vietna­mi egységek távozását Kambodzsá­ból, azonban hangsúlyozza, hogy szükség van a nemzetközi ellenőr­zésre. Az elfogadásra váró határozatter­vezet pedig szorgalmazza minden külföldi egység távozását Kambo­dzsából a világszervezet felügyelete alatt, továbbá ideiglenes közigazga­tási szerv létrehozását a független­ség, a szuverenitás és Kambodzsa semlegességének a helyreállítását, a polpotisták hatalomra jutásának megakadályozását, végül pedig szabad és demokratikus választá­sok megtartását nemzetközi felü­gyelet alatt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents