Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)
1989-11-16 / 271. szám, péntek
Egy tábor ürügyén Az eredményesség nemcsak a szervezőkön múlik Eleve szkeptikus vagyok a különböző tanfolyamok, az ilyen vagy olyan célzattal megszervezett rendezvények, táborok eredményességét illetően. Akkor meg pláne, ha sejtem - tudom? -, hogy a résztvevőknek nemigen van lehetőségük, módjuk az ezekben tanultak, tapasztaltak kamatoztatására, ha a környezet, melybe utána visszakerülnek - tudat alatt ugyan, de - mindent megtesz, hogy az illető elfelejtese, amit tanult, hozott, jobb esetben közönyösen siklik el felette, nem igyekszik gyarapítani, a maga számára is kiaknázni a „hozadékot". Vagy van más lehetőség is? A kérdésre egyik járásunkban, a cigánygyerekek számára évente megrendezett üdülő-nevelő tábor kapcsán kerestem a választ. S hogy miért nem neveztem meg a járást, beszélgetőpartnereimet? Mert általános jelenségekről, sok más járásról, lelkes pedagógusról is elmondható tényekről adok számot. A jnb cigánykérdéssel foglalkozó bizottságának titkárságán sok mindent megtudtam: a titkárság vezetője már tizenöt tábor szervezésében vett részt, hogy mikor és milyen céllal merült fel a táborok rendezésének gondolata, azt pontosan nem tudta, de valhol a gyermekeknél kell megragadni a problémát, a cigány- kérdést (is), a gyermek jobban, könnyebben (át-)nevelhető, mint a felnőtt - ez lehetett annakidején a táborok megszületésének alap- gondolata, s ehhez járultak később, ezt bontották részletekre a konkrétan megfogalmazott célok. Cél nagyon sok volt és van, köztük fő célok és mellék, azaz járulékos célok. Az idei tábor előtervében lapozgatva először a legáltalánosabb ötlött a szemembe: a cigánygyerekek számának fokozatos növekedése alapiskoláinkban és a nevelésükben megmutatkozó hiányosságok fokozott figyelmet és erőfeszítést kívánnak a fiatal cigány generáció fejlődésére ható negatív jelenségek eltávolításában, olvasható a terv előszavában, aztán következnek a konkrét célok, melyeket hadd ne soroljak fel ehelyütt. Nagyon sok a tervbeli cél, s mint megtudtam, sok az olyan is, amely nem került be a tervbe. Ezidáig a járás különböző falvaiban, alapiskolákban szervezték őket, mondta a titkárság vezetője, a jövő útja azonban úgy tűnik, más. Az iskolák épületei - a lényegében rideg, nem állandó ottlakásra tervezett környezet - nem bizonyultak a célra megfelelőnek, ezért a jövőben üdülőközpontban szeretnék folytatni a munkát. Az idén, afféle átmenetként, egy bentlakásos, lakályos szobákkal bíró iskolában volt a tábor, a járási székhelyen belül, nem kellett sivár tantermekben, függöny nélküli ablakoknál aludniuk a gyermekeknek, akikre az idén is szakképzett gyakorló pedagógusok ügyeltek éjjel nappal, s a szülők rendszeresen látogathatták őket. A szülőknél maradva: általában nehezen engedik el gyermekeiket a táborba, s ennek több oka is van. A tábort elsősorban hátrányos szociális helyzetű családok gyermekeinek szervezik, s a szülők úgy érzik, ha beadják a gyermek jelentkezési lapját, ezzel mintegy bevallják, hogy ők hátrányos szociális helyzetűek, esetleg pont ezzel válnak azzá. A másik a cigányok közmondásos rokoni összetartása, szabadságvágya: szívesebben látják maguk mellett a gyerekeiket, csináljanak amit akarnak, de a közelben legyenek. Egyre nehezebb összetoborozni azt a minimális számú, 40-50 gyereket, hogy egyáltalán érdemes legyen megszervezni a tábort, folytatta a titkárság vezetője. Pedig voltak idők, amikor 100-120 gyerek vett részt egyen-egyen. Hatásosabb propagandával próbálnak segíteni - az idén videóra vették a gyerekeket, a szalagot, a gyerekek önfeledt játszadozását a jövőben lejátsszák a habozó szülőknek is - akiknek az ellenállását az iskolaévben való szervezéssel próbálják majd leküzdeni. Egész osztályokat, összeforrott gyerekkollektívákat szándékoznak erdei iskolába vinni, a megszokott pedagógusaikkal együtt. Megkérdeztem egy gyakorló, a kérdésben szaktekintélynek számító pedagógust is, aki már több tábor vezetője és nevelője is volt, iskolaidőben a járás legtöbb cigány lakosával bíró falujának alapiskolájában: tetten érhető-e a tábor hoza- déka a gyermekeknél a tanítás folyamán, viselkedésükben, vagy tanulmányi előmenetelükben? - Ha konkrét, kézzel fogható eredményeket, ugrásszerű előmenetelbeli javulást gondol, akkor nem hangzott a válasz. A táborokban ugyan nap mint nap, több órán keresztül folyik pótoktatás is, az elsődleges cél azonban nem az, hogy a gyerekek megtanulják, amit évközben mulasztottak, hanem az újfajta viszony kialakítása a tanuláshoz, az élethez, a naponta felmerülő feladatokhoz, problémákhoz. Előfordult már azonban, hogy egy-egy régebbi tábor lakója megállította az utcán, mikor megkérdezte tőle, hogy ki kötötte a rajta levő szép pulóvert, kérdéssel válaszolt: Nem emlékszik, tanító néni? A táborban tanultam meg kötni, én kötöttem. A táborokban ugyanis házimunkára is tanítják a gyerekeket, ennek célja a munkához való jó viszony kialakítása. Nagy gondot fordítanak a családi életre való felkészítésre is. - Tudom, hogy a gyerekek a táborból visszatérve nem fogják megváltoztatni a szüleik életmódját, nincs akkora hatásuk, befolyásuk rájuk, de hiszek benne, hogy emlékeik között megmaradnak az élmények, s felnőve, igyekeznek majd megteremteni saját gyerekeiknek mindazt, amit ott láttak, az emberhez méltóbb környezetet, a sze- retetet, amit a nevelőktől kaptak, - fejezte be nagy meggyőződéssel a beszélgetést. Szavaiból akkora hit sugárzott, amekkora csak egy ügy Az óvodások számára a közúti közlekedés szabályainak elsajátítása során jelentős segítséget nyújtanak a Koh-i-noor vállalat decíni üzemében gyártott fényjelzőberendezések. Ebből a hasznos segédeszközből az év végéig 24 ezret állítanak elő, a jövő évben pedig 27 ezret. (Libor Zavoral felvétele - CTK) igazi megszállottjának hangjából sugározhat. Szülőkkel ugyan nem sikerült beszélnem, kikérnem a véleményüket a tábort illetően, de néhány gyerek szívesen beszélt az élményeiről. Nagyon jó volt a tábor, mondták lelkesen, sokat kirándultak, itt is, ott is jártak, ha lehet, jövőre is elmennek. A tanulás nem is volt igazi tanulás, az órák érdekesek, játékosak voltak. A legkellemetlenebb a korai kelés volt, meg a reggeli torna. S hogy mit szóltak a szüleik? Először nem akarták elengedni őket, de ők kikönyörögték a részvételt: otthon úgyis csak unatkoznánk, érveltek sikerrel. A titkárság vezetőjéhez visszatérve megkértem őt, meséljen úgy általában a munkájukról, eredményeikről, s míg a tényeket sorolta, megpróbáltam fellelni mögöttük a táborok hatását: a járásban az utóbbi időben stabilizálódni látszik a cigányság lélekszáma. Lehet ebben része a táborok családi életre való felkészítésének? Elméletileg lehet, bár ez konkrétan nem egykönnyen mutatható ki. Növekedett a vegyesházasságok száma. Ezzel az információval nem tudok mit kezdeni, nem tudom hogyan értékelni, a cigány lakosság integrálódásának szempontjából pozitívnak tűnik, a táborok esetleges hatása azonban ebben az esetben is nehezen mutatható ki. Egyre kevésbé szélsőséges a járásban a cigánykérdés, kevesebb velük a gond, döntő többségük konszolidálóndi látszik. A táborok hatása itt is valószínű, de újra csak nehezen kimutatható. Vegyes érzelmekkel hagytam el a járás területét. A szkepszisem ugyan nem tűnt el maradéktalanul, de arra gondoltam, lehet hogy türelmetlen vagyok, nagyon is kézzelfogható, szembeötlő eredményeket keresek, s közben a változásoK, melyeknek a táborok is előidézői, már megindultak, apró mozzanatokkal, melyek esetleg nem ott mutatkoznak meg, ahol éppen keressük őket, de vannak, s szaporodnak. KLUKA JÓZSEF Az igazságkeresés szándéka Úgyszólván mindenről aprólékosan és kimerítően írtunk már, ami a pártévzárókon elhangzott. A helyi gondok és eredmények, a személyre szóló bírálatok mellett a társadalom, a politikai és pártélet egészét érintő hozzászólások is helyet kaptak lapunk hasábjain. Ezeken a tanácskozásokon az építő szándékú kritikák is elhangoztak lapunkról, s általában a tömegtájékoztatásról, hangsúlyozva, hogy sokkal szélesebb és gyorsabb tájékoztatást igénylő időket élünk, mint eddig bármikor. És okkal várják el tőlünk a kommunisták, hogy elsősorban mi tájékoztassuk hazai olvasóközönségünket, a magyar nemzetiségű lakosságot minden, társadalmunkban történő eseményről. Hogy hiteles, őszinte, gyors és érdekes legyen minden hír, minden tudósítás, az igazságkeresés szándékától fűtött minden riport és interjú, személyes újságírói véleményt tükröző minden vezércikk és minden kommentár. Mi is az átalakítás kezdeményezői, hangadói és ösztönzői kívánunk lenni - hiszen ez éppúgy hivatásunk, mint kötelességünk (ha igaz, hogy az újságíró a hétköznapok forradalmára) -, akkor önálló, egyéni hangvételben megfogalmazott véleményünkre és érdekesen megírt publicisztikánkra joggal számít minden olvasó. Fábry Zoltán szerint „A publicisztika gyengülése a közöny erősödésének a legjobb fokmérője". Az idézetek értelmezése sok esetben eléggé önkényes. Ezt a Fábrytól vett idézetet én különféle képpen is vonatkoztatnám mai valóságunkra. Mert minden újságíró (és olvasó) számára világos, hogy ha gyenge az írás, a publicisztika, elveszíti az olvasó érdeklődését, közönyössé teszi az iránt az újság, folyóirat iránt, amelyben ilyet közölnek. Viszont sokszor a publicisztika akkor és attól is gyenge, ha a társadalom közönyén az interjúalany, a riportalanyok közönyén képtelen áttörni, ha azok zárkóznak el az őszinte szó, az igazság kimondása elöl. Azt is Fábry mondta, hogy „a publicisztika az igazságkeresés művészete". E szándék, az igazságkeresés szándéka belőlünk sem hiányzik. Művészetté azonban csak akkor lényegülhet, ha igazságkeresésünk elé nem gördítik éppen a nyilatkozatot adó pártelnökök, tisztségviselők a közhelyek, a semmitmondó frázisok akadályait, ha kényelemféltésből, óvatosságból nem hallgatják el a pártgyűlésen is csak néha felszólaló kommunisták az újságíró elöl a véleményüket, az életüket vagy munkájukat keserítő bajokat. Az együtt, egymásért kölcsönösségéből csak akkor születhet az olvasó érdekeit és véleményét tükröző újság, ha számíthatunk erre a véleményre. Mert lehet, hogy az újságírónak az első sorban, sőt e sor előtt, forradalmárként kell haladnia és láttatnia kell a célt és harcolnia kell a megcsontosodott nézetek ellen, de ez nem azt jelenti, hogy látnoknak is kell lennie, hogy röntgenszemmel - ha eltakarják is előle - minden ügy, baj, dolog belsejébe láthat. Hogy mit kell nyíltabban, sürgetőbb hangvételben, kritikusabban megírnia, azt többek között az olvasó mondhatja meg neki. Azok közül is a kommunisták, akik - mint a pártévzárókon is bebizonyosodott - ismerik és igénylik a sajtó mozgósító erejét. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET ORVOSI TANÁCSADÓ A gyomor- és bélbetegségek megelőzése A gyomor- és bélbajok a leggyakrabban előforduló olyan betegségek közé tartoznak, melyekkel az emberek orvoshoz fordulnak. Az emésztőcsatorna megbetegedéseivel kapcsolatos tünetek - főleg ha napokig, hetekig tartanak - nehezen viselhetők el s negatív hatással vannak az egyén testi és szellemi teljesítőképességére. Lényeges tudni, hogy ezek a tünetek a szervezet általános reakciójaként vagy más szervrendszerek megbetegedésének következményeként is megjelenhetnek, így az étvágytalanság, émelygés, hányinger, hányás éppúgy lehet szívelégtelenség vagy veseelégtelenség tünete, mint emésztőszervi megbetegedésé, és a hasmenés vagy székrekedés belső elválasztá- sú mirigy vagy anyagcsere-betegségek következménye is lehet. Az emésztőcsatorna betegségeivel kapcsolatos fájdalmak is sokféle eredetűek. Ebből következik, hogy a gyomor- és bélbajokhoz tartozó tünetek alapos szakorvosi kivizsgálást igényelnek, ami fényt deríthet keletkezésük okára és kizárja más szervek, szervrendszerek megbetegedését. Nézzük meg azonban mit tehetünk a gyomor- és bélbetegségek megelőzéséért? Az egészséges, ésszerű táplálkozás nemcsak megelőzője a betegségek egész sorozatának, nemcsak őrzője egészségünknek, hanem az életünk meghosszabbításának is fontos eszköze. Sokan nagyon helytelenül azt a nézetet vallják, hogy „amit megeszünk az a miénk*', mások pedig ismerősök, rokonok példájával érvelnek, akik szintén nem tartották be az ésszerű táplálkozás alapelveit, sőt még káros szenvedélyeknek is hódoltak, mégis hosszú életűek voltak. Kétségtelen, hogy az öröklődési tényezők részben közrejátszanak bizonyos betegségek kialakulásánál, családok szerint növelik a hoszszabb-rövidebb életkor elérésének lehetőségét, de manapság az egyre nagyobb fokú környezetszennyezés és a helytelen életmód erősebb hatást gyakorol a szervezetre mint amilyet az elbír. Mivel a táplálék feldolgozása, emésztése a tápcsatornában játszódik le, a helyes táplálkozás a betegségek megelőzésének szempontjából az egyik legfontosabb tényező. A táplálkozásban a legkárosabb szokásaink közé tartozik a túlzott húsfogyasztás, melynek folyamán a bél rothadási folyamatai károsan megszaporodnak, amihez a táplálékkal felvett zsírok bizonyos fajtái is hozzájárulnak. Ezek az állati eredetű zsírok - disznó, marha, birka, liba - terhelik a szervezetet és az érelmeszesedés kialakulásának is rizikótényezői. Helyettük elsősorban a növényi eredetű olajakat ajánlatos használni az ételek elkészítéséhez. A túlságos rothadás és bélgázfejlő- dés ártalma abban rejlik, hogy ezen folyamatok következtében fejlődött mérges gázok a belekből felszívódnak és idült mérgezésekhez vezetnek. Nagyon sok fejfájásnak, általános rossz közérzetnek, olykor lázas állapotnak is sokszor ez az oka. A bélgázok felfújják a beleket, aminek következtében ezek kitágulnak, elvesztik rugalmasságukat, miközben az ilyen ember ellustul s ezáltal elhízása még fokozódik és hamarabb jelentkeznek az öregedés jelei. Ugyancsak igen fontos a táplálék kellő hőmérsék'ete is. Úgy a túl hideg, mint a túl meleg étel gyomor- panaszok előidézője lehet. Ne együnk egyszerre sokat, a napi táplálékszükségletünket osszuk el arányosan a nap folyamán. A kiéhezett ember nem ismer mértéket, később jelentkezik nála a jóllakottság érzése, a gyomor hirtelen megterhelése pedig ártalmas. A beteg gyomrú, de az egészséges ember is egyen gyakrabban, egy-egy alkalommal mindig keveset. Nagy étkezések után ne feküdjünk le azonnal. Az étkezés utáni pihenés ugyan hasznos és szükséges is, de egy nagy vacsora után közvetlenül aludni térni biztosan megzavarja éjjeli nyugalmunkat. A helyes táplálkozásnak mely elveit tartsuk mindig szem előtt?- Igyunk sok tejet! Ajánlatos a napi 0,5-1 liter tej elfogyasztása, mivel a tej olyan tápanyagokat tartalmaz, melyek gyermek és felnőtt számára egyaránt szükségesek;- csökkentsük az állati eredetű zsírok felvételét s helyettük használjunk növényi olajakat;- csökkentsük a húsfogyasztást és együnk naponta sok nyers növényi táplálékot (zöldség, gyümölcs) és főzeléket. Nem elhanyagolandó szabály a nyugodt evés sem. Sajnos, a mai korban alig van dolgozó ember, akinek annyi ideje van, hogy reggelijét és ebédjét nyugodtan fogyaszthassa el, és hogy az étkezések után testileg és lelkileg is pihenhessen, amire pedig az étkezés után a szervezetnek okvetlenül szüksége van. Igyekezzünk tehát úgy beosztani munkánkat, hogy az étkezésre több időnk jusson, és az étkezés folyamán elsősorban a feltálalt ételre figyeljünk és ne a munkahelyi és egyéb problémák megoldásán törjük fejünket. A könnyebb emésztés érdekében az ételt jól rágjuk meg. Ehhez elengedhetetlenül szükséges fogaink gondos ápolása is. A fogakat foglalkoztatni kell, vagyis egészségük érdekében ne puha, pépes, hanem sok rágást igénylő ételeket fogyasszunk. Gondoskodjunk a rendes bélműködésről is. Az ésszerű, egészséges táplálkozás mellett a széklet szabályozása nem jelent problémát. A gyümölcsökben, főzelékekben, barnakenyérben gazdag táplálkozás bő salaktartalmánál fogva elegendő, hogy naponta kiadós székletünk legyen, ami sok bajnak gyógyítója és megelőzője. Dr. RÁCZ GÁBOR ÚJ SZÚ 4 1989. XI. 17.
