Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)

1989-11-02 / 258. szám, csütörtök

Versenyképesek lesznek? Egy kisüzem szolgáltatásai A középkorú férfi nem akar hinni a fülének. Megrendelésének csak két év múlva tudnak eleget tenni. Egyre ismételgeti:- Maholnap tető alá kerül a há­zam, ablakokra, ajtókra van szüksé­gem. Tudom, hogy itt készítenek, s azt is hogy minőségi munkát vé­geznek, azért jöttem ide. Most mité­vő legyek...? Rossz hangulatban távozik. Nagy Béla, a Nádszegi (Trstice) Hnb kisü­zemének vezetője pedig nem kis bosszúsággal mondja.-Nem vagyunk úgy berendez­kedve, hogy a jelenleginél több megrendelést fogadhassunk el, pe­dig a műhelyt az utóbbi években bővítettük, s ma már tizenöten dol­goznak ott. Tavaly 2 millió 158 ezer korona értékű munkát végeztek. Ha­vonta átlagosan három családi ház ablakait, ajtóit készítik el. A négy munkacsoportban dolgozó szakem­berek a teljesítményük szerint kap­ják a bérüket, s ez ösztönzőleg hat rájuk.- A műhely bővítésével, a lét­szám növelésével csak részben csökkenthetnénk a kereset és a kí­„Teljesítmény szerint fizetnek“ - mondja Opál László (A szerző felvételei) nálat közötti feszültséget. A legna­gyobb gondot ugyanis az anyagbe­szerzés okozza. Évente mintegy hatszáz köbméter fűrészelt árura van szükségünk. Ezt ott szerezzük be, ahol éppen tudjuk - veszi át a szót Sárkány Miksa, a kisüzem vezetőjének helyettese. - Mindenütt azt akarják, hogy készpénzben fi­zessünk, s ez az érvényes pénzügyi előírások megszegéséhez vezet. Végre a helyére kellene tenni a dol­gokat. Tarthatatlan az a h'elyzet, hogy a kisüzemek a tevékenységük­höz szükséges anyagokat csak a kiskereskedelmi hálózatból sze­rezhetik be. A nádszegi kisüzem mindig felta­lálta magát, ennek köszönhetik léte­zésüket, fejlődésüket, azt, hogy ma már nemcsak a járásban, hanem annak határán túl is ismerik őket. Az, aki nem emlékszik vissza, hogy 29 évvel milyen rossz feltételek között kezdték a munkát, magától értetődő dolognak veszi a jól kiépített telepet, a tágas, világos műhelyeket.- Ma már tizenkét féle tevékeny­séget folytatunk. A múlt évi bevéte­lünk megközelíti a kilencmillió koro­nát. Arra külön büszkék vagyunk, hogy a bevétel negyvenegy százalé­ka lakossági szolgáltatásból, ugyan* ennyi pedig a nemzeti bizottságok részére végzett munkákból szárma­zik. A tiszta nyereség egy millió háromszázötvenhét ezer koronát tett ki, ebből csaknem egymillió ko­ronát utaltunk át a helyi nemzeti bizottság fejlesztési és tartalék alap­jába. Az önköltséget növeli az a tény, hogy egy jármű, egy ember, sőt a vezetők is idejük nagy részét anyagbeszerzésre fordítják. A kö­zelmúltban a vízvezeték-szerelők voltak nagy gondban, mivel a szük­séges műanyagcsövet nem tudták beszerezni. A nagyraktárban ugyan volt, de meg kellett várniuk, amíg a csövek kiskereskedelmi hálózatba kerültek. Ilyen gondjaik vannak a központifűtés-szerelőknek is. így aztán a vállalási határidő hat hónap körül van. A lakosságnak dolgoznak a festők, a lakatosok, a villanyszere­lők is. A kisüzem más problémák megoldásához is segítséget nyújt. így lakatosaik a postának tizenöt nyilvános telefonfülkét készítettek.-A pékség idestova tizenkilenc éve üzemel, naponta tizennégy má­zsa kenyeret sütünk, amelyet hely­ben értékesítünk. Tüzelőként az asztalosműhely és a szövetkezet fű­résztelepének hulladékát használjuk fel. Kőműveseink jelenleg új kemen­cét építenek - mondja Sárkány Miksa. A kőművescsoport már nem egy Z akciós építkezésen letette névje­gyét. A tornaterem után az idén kilenc hónappal a határidő előtt fe­jezték be az óvodát. Ők építették a kisüzem garázsait és azt a mű­helyt, amelyben a közelmúltban megnyitották az autójavító rész­leget.-A kisüzem kőművesei tataroz­zák a középületeket, a kereskedelmi egységeket nemcsak helyben, ha­nem más településeken is. Télen pedig, amikor más munka nem akad, az üzemeknél, a vállalatoknál végeznek karbantartást, így egész évben van munkájuk, - érvel Nagy Béla, majd így folytatja. - Szívesen vállalnánk családi házak építését is, de helyben erre nincs igény, a közeli városokban pedig ez akkor volna számunkra kifizetődő, ha egyszerre és egy helyen több megrendelésünk is volna. Szállítási részleg és az eszpresz- szó is tisztességes hasznot hoz a kisüzemnek. Egyik tevékenységük sem ráfizetéses, ami a dolgozók szorgalmát és a vezetők hozzáérté­sét dicséri.- Több mint tízmillió koronás költ­séggel, közös beruházással épül már az új szolgáltatóház. Ott kap majd helyet az efsz üzemi konyhája, és a különböző szolgáltatások. Ha elkészül, akkor látjuk majd meg, mi­lyen irányba kell továbbfejleszte­nünk a kisüzemet, hogy mindenkor a lakosság igényeinek kielégítését tartsuk szem előtt - önti szavakba terveiket a kisüzem vezetőjének he­lyettese. - Egy cukrászmühely is elkelne a községben, és meg kelle­ne oldani a háztartási gépek javítá­sát is. Körüljárjuk a műhelyeket, elbe­szélgetünk a dolgozókkal. Huszár Kálmán, aki egy ablakon dolgozik, ezt mondja:- Negyven éve dolgozom a szak­mában. Mivel idehaza is megtalálom a számításom, hű maradtam a kisü­zemhez. A lakatosműhelyben Opál László egyedül dolgozik. A többiek valahol szerelnek. Tizenkét évvel ezelőtt még az autóközlekedési vállalatnál dolgozott, ma lakatosmunkát végez. Nagy Béla- Jól érzem magam itt, jó a kol­lektíva, meg aztán a teljesítmény szerint fizetnek, és ez nagyon lénye­ges - mondja. Az autószerelő műhely két szak­embere, Győri Árpád és Bugár László elmondják, munkájuk bőven van, csak kevés az alkatrész. Fél Szlovákiát be kell járniuk, hogy a szükséges alkatrészeket besze­rezzék, pedig már két tucat autó áll javításra várva a műhely előtt. Ab­ban bíznak, hogy hamarosan a fé­nyező műhely is elkészül. A nádszegi kisüzem csak egy azok közül, amely igyekszik a gaz­daságosság keretén belül a lakos­sági igényeket kielégíteni. Vezetői­nek véleménye szerint megérett az idő arra, hogy a kisüzemek nagyobb önállóságot kapjanak, hogy a mun­kájukat fékező, ma már idejét múlta előírásokat visszavonják, s végre konkurenciát jelenthessenek a ma még monopolhelyzetben lévő, sok­szor drágán dolgozó vállalatok­nak. NÉMETH JÁNOS A pult alól - még meddig? Amíg hiánycikkek lesznek, addig a pult alóli árusítás sem számolható fel. Ugye milyen egyszerű következtetés? A CSSZSZK Népi Ellenőrzési Bizottsága viszont nem ilyen egyértelmű megállapítást tett azután, hogy felmérést végzett az egyes hiánycikkekkel kapcsolatban. A jelentést a közelmúltban a szövetségi kormány is megtárgyalta. Elgondolkodtató tényeket tártak fel, melyek hűen tükrözik a jelenlegi piaci helyzetet. A kereskedelem is ludas az áruhiány kialakulásában. A piac­kutatást nem végzi a megfelelő szinten, nem ismeri pontosan - talán még hozzávetőlegesen sem - a fogyasztók igényeit, illetve nem tudja előre, hogyan alakul a kereslet. Ennek egy szembetűnő példáját is felhozták: a 8. ötéves tervidőszak előké­szítésének idején az 1989-es évre a két kereskedelmi miniszté­rium 209 500 színes televízió szállítását kérte a gyártótól. A későbbi „pontosítások11 során az eredeti mennyiség 509 100 darabra „módosult". Az ilyen változtatások viszont gyakran vezetnek oda, hogy u gyártók végül is nem veszik komolyan a kereskedelem elvárásait és kételkednek még a jogos kéréseik­ben is. A terveiket viszont úgy állítják fel, ahogyan az nekik megfelel, a gyártott mennyiséget és a típusokat akkor szállítják, amikor az a termelés üteme szerint éppen sikerül. E gyakorlat következménye az* hogy egyes árufélékből hosszú ideig nem kerül elegendő a kereskedelmi hálózatba, másrészt pedig az elosztásos rendszerhez vezet, amely sok esetben felesleges raktárkészletek kialakulásának is az okozója. Az elmúlt év végén például a CSSZSZK kereskedelmi és idegenforgalmi tárcájához tartozó szervezetekben cigarettából 155 millió koronával, játé­kokból 78 millió koronával, könyvekből 467 millió koronával lépték túl a normatív készleteket. Bosszantó az ellenőröknek az a megállapítása is, hogy a prágai iparcikkeket forgalmazó válla­lat nagykereskedelmi raktárában 6,6 millió korona értékű CD lemezjátszót tároltak és több mint 1 millió korona értékű digitális ébresztőóra is hiába várt a továbbszállításra. Akkor sem rózsás a helyzet, ha az áru már közelebb kerül a fogyasztóhoz. A boltokban újra akadályokba ütközik, illetve megállítják az útját. A hiánycikkek gyakran várnak rövidebb- hosszabb ideig „igazi“ gazdájukra és nem csupán a kivételes esetekben keinek el borsos felárral. Az áruhiány ezáltal a keres­kedelmi dolgozók jogtalan anyagi előnyökhöz való jutásának egyik forrásává válik. A szerencsések, az összeköttetésekkel rendelkezők könnyebben jutnak az áruhoz, akiknek pedig nem adatik meg, hogy bizalmas kapcsolatba kerüljenek az éppen szükséges kereskedelmi dolgozóval, járhatják a boltokat, leshe­tik a szállítmányokat. Hogy nem alaptalanul vádoljuk a pult alóli árusítással az eladókat, arra az ellenőrök megállapítása szolgál alapul. Huszonhárom kiskereskedelmi egységben közel 1 milli­árd korona értékű hiánycikknek számító árut találtak „elrejtve". Ebből az összegből 755 000 korona értéket tettek ki a sokak által keresett színes televíziók, rádiómagnetofonok, autórádiók és mélyhűtők. És a megoldás? A legfontosabb, hogy elegendő áru legyen. Ehhez viszont alapvetően meg kell változtatni a piackutatás mechanizmusát és elkerülni a fentebb említett „tévedéseket". Nagy a gyártók felelőssége is; maradéktalanul eleget kell tenniük az elvárásoknak. A kereskedelemnek pedig a felesleges megál­lókat, az indokolatlan raktározást keli felszámolnia és nem árt jobban odafigyelni arra is, ki, mit és kinek tartogat a pult alatt. DEÁK TERÉZ Sír jelek az András-temetőben Műkő vagy márványutánzatú sír­emlék nincs itt, hiszen régi ez a te­mető. Két évszázaddal korábban, 1784-ben létesítették. Azóta kétszer bővítették, háromszor rendezték. Először, 1820-ban, amikor térképet is készítettek a területéről, s azon két építményt, két kriptát tüntettek fel meg egy utat, melynek a szóién szomorúfúzeket ültettek. Másodszor 1861-ben, amikor Feigler Ignác épí­tész terve alapján felépítették a neo­gótikus stílusú kápolnát. Ekkor a tér­képre újabb kilenc, különböző nagy­ságú kriptát, családi sírboltot is be­rajzoltak. Harmadszor, öt évvel eze­lőtt, már csak rendezték a temetőt, nem bővUettékr mert az üres, vagy a fenntartott sírhelyekre utoljára a negyvenes években temettek. Hosszan tartó akció a rendezés. Még napjainkban is foglalkoztatja a város műemlékvédő hivatalát, mert a kápolna, s néhány kripta tatarozását alig néhány hete kezd­ték. Nagyobb gond volt a közműve­Karszti szikla mint sírkő sítés, a vízvezeték-hálózat, az utak megépítése, főleg azonban a sírok, a síremlékek megszüntetésének ügye, mert mindenki a régi-régi fi­gyelmeztetés igazára gondolt: a ha­lottak tisztelete az élők tisztessége. A többszöri ellenőrzés után végül is a temető mintegy 4500 síremlékéből 1600 megmaram. Elsősorban azok, amelyeknek a művészi, a történelmi értéke nyilvánvaló, Korántsem a múlandóságot, in­kább a megtalált nyugalmat érzékel­teti a szépen rendezett temető. Az örökzöld fák közül a különféle fe­nyők, a tuja - az életfa! -, a tiszafa, a ciprusok valóban díszei a temető­nek. A főút két oldalán vadgeszte- nye-fasor áll, a sírok között több, nálunk ritkán előforduló és ma már védettnek nyilvánított, különleges vi- rágzatú, levélzetű fa. A temetőbe látogató, idősebb sétálókon még ta­lán erőt vesz néha az archikus hie­delem, hogy a cserjék, a bokrok és a fák lelkek, szellemek, de a gyer­meküket kocsikáztató, sétáltató édesanyák már csak a város beton­tengere üde, zöld szigetének tartják az András-temetőt. Kevesen veszik észre, hogy a te­mető elénk idézi az egykor élt, volt város társadalmi képét. Tény ugyan­is, hogy az összetartozó, illetve el­különülő sírcsoportok mindenekelőtt az akkori város társadalmi rendjé­nek megfelelően alakultak ki. Lehet a sírfeliratok szövege szlovák, ma­gyar, vagy éppen német nyelvű, de feltétlenül jelzik, hogy a városban miként tisztelték, milyen ranggal il­lették az elhunytat. Csak másodla­gosan különböznek egymástól a sír­jelek felekezeti hovatartozás szerint. Különfélék, és itt, az András-te­metőben sajátosan sokfélék a han­tok fölötti sírjelek. A jellegzetes sír­kereszten kívül látható itt csapottke- reszt, ruszinkereszt, oszlop vagy tábla formájú sírkő, fejfa, obeliszk, szobor. Sokfélék, amilyenek a város akkor élt polgárai voltak. Sajátos világképet vetítenek elénk ezek a sírjelek, mert az el­hunytak emlékének ápolására gon­dolva az akkori elvárásokhoz iga­zodva alkották meg mindegyiket. És ami korántsem mellékes körülmény, - mert bizonyítja a polgárok büszke mivoltát -, úgy alkották meg, hogy a korabeli egyházművészet stílusát a maguk tetszése, ízlése szerint ala­kítva alkalmazták. Ilyen a legtöbb síremlék, de elég a sok közül jobban szemügyre venni Kari Jetting sírem­lékét. Tabernákulumhoz, szentségtar­tóhoz hasonlatos a tábla alakú sírjel, formáját azonban a szöveget hordo­zó előlap határozza meg, s a timpa­nonszerű, íves, karéjos tetőrész szerepe csak másodlagos: védi és díszíti a táblát, mely az elhunytra emlékeztető rajzos jelképet őrzi. Nincs sehol sem feltüntetve a fele­kezeti hovatartozás. A rajzos kép két, felső sarkában a város címere, illetve a máltai lovagrend jelvénye látható. Mindez kiválóan emlékezteti a szemlélőt az elhunyt életére. Kari Jetting ugyanis az angol kormány megbízásából Afrikába hajózott an­nak idején, de a tengeri kalózok fogságába esett. Az angolok persze kifizették érte a váltságdíjat. Másod­szor is hajóra szállt, csakhogy ekkor már gályarabnak adták el a kalózok, Selim, arab kereskedő hajójára. In­nen szökéssel szabadult. Harmad­szor is hajóra szállt. Akkor pedig Ciprus közelében hajótörést szen­vedett, és egy lakatlan szigetre vető­dött, ahol fél év múlva találtak rá. Hatvanéves korában, 1790-ben, mint „A pressburgi Robinson" hunyt el, itthon, s a város halottjaként az András-temetőben kapott végső nyughelyét. Sajátos síremlék az a felirat nél­küli, karszti szikla, faragatlan mész­kő is, amely állítólag annak az egy­kori városbírónak a sírját jelöli, aki életében magát és társait mindig ezzel bíztatta: ítéletünk igazsága legalább olyan legyen, mint a karszti szikla... Az egykori Pozsony sok, nagy embere nyugszik az András-temető­ben. Thaiard-Laforest, a zeneszer­ző, Dohnányi Ferenc, a karnagy, Batka János levéltáros, Marton La­jos iparművész, Rényi József törté­nész, Schenermann Vilmos cukrász, Hu bért Miklós pezsgőgyáros, Kozics Ede fényképész, Lehoczky Emanuel szerkesztő, a munkásegylet mega­lapítója, és még sokan mások, közel ezerhatszázan. Sajátos sírjelek alatt nyugosznak már mindahányan, de ezek a beszé­des sírjelek őszintén vallanak az elhunytak sorsáról, életéről. Halottak napján, vagy bármikor máskor, ha végigsétálunk a temetőn, úgy olvas­hatunk ezekből a sírjelekből, mintha történelemkönyvből betűznénk ki, milyen is volt egykor ez a város. HAJDÚ ANDRÁS (A felvételeket Hajdú Endre készítette) Kari Jetting síremléke ÚJ SZÚ 4 1989. XI. 2.

Next

/
Thumbnails
Contents