Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)

1989-11-16 / 270. szám, csütörtök

/ ÚJ szú 5 1989. XI. 16. Környezetvédelem és devizagazdálkodás Jelentős freonmegtakarítás a Rimavan ipari szövetkezetben A világon évente mintegy 1 millió tonna különféle freont használnak fel. Csehszlovákia évi szükséglete 70 ezer tonna, ebből iparunk 2 ezer tonnát állít elő, a többit importáljuk. Felhasználói elsősorban a kozmeti­kai cikkeket, tisztítószereket, festékeket, klimatizációs berendezéseket, hűtőket gyártó ipar és az egészségügy. « A hetvenes években azonban ezekről a korábban ártal­matlannak tartott gázokról, illetve a belőlük keletkező klórszármazékokról bebizonyosodott, hoQy évről évre csökkentik Földünk ózonrétegének vastagságát, amely védi bolygónk élővilágát a napsugarak káros hatásától. Környezetkárosító hatásuk mellett a freonok beszer­zése devizaigényes is, ezért egyéb hajtógázokkal, mű­szaki ejárással történő helyettesítésük lehetőségével nálunk is több vállalat foglalkozik. Szlovákiában közéjük tartozik a rimaszombati (Rimavská Sobota) Rimavan, a rokkantak ipari szövetkezete is, ahol ezt a problémát sikerrel oldották meg.-Mennyi volt korábban az évi freonszükségletük, s mely terméke­iknél sikerült ezt a gázt más hajtó­anyaggal vagy műszaki eljárással helyettesíteni? - kérdeztem meg $tefan Kovalőík mérnököt, az ipari szövetkezet elnökét.- Szövetkezetünk évi freonfel- használása korábban mintegy 80 kilogrammonként általában 16 devi­zakorona körül mozog.- Utalt rá, hogy növelik a terme­lést, a vásárlók azonban nemritkán mégis azt tapasztalják, hogy egyes termékekből hiány mutatkozik. Mi ennek az oka?-Az okok elsősorban a nyers­anyagok, ennek következtében a palackok, szelepek, műanyag ku­Nekünk is részünk van abban, hogy Csehszlovákia is hozzájárulhat a montreali és a londoni határozatok megvalósításához - mondotta $tefan Kovalőík mérnök. tonna volt. Ezt a mennyiséget az árak alakulásától függően olasz, francia és holland cégektől szereztük be. Mikor tudomásunkra jutott, hogy Magyarországon a szórópalackok levegővel való töltését megoldották, felvettük az illetékesekkel a kapcso­latot, és eredményes tárgyalások után megvásároltuk az eljárás licen- cét. Április óta levegővel töltjük a Ria-deo dezodort, a Tropic és Jablko fantázianevű illatosítót s a szórópalackos hajlakot. Ahol hajtógázként a levegő nem alkal­mazható - például a Kontox, Silento, Riva kenő- és tisztítóanyagokat tar­talmazó sprayknél - ott sikerült olyan megoldást találnunk, amellyel 60-70 százalékos freonmegtakarí- tást érhetünk el. Más módszereket is alkalmazunk: a Riva fagyoldó eseté­ben a pumpás, a Ria-deo-rolo test­ápolónál a golyós megoldást.- Milyen mértékben sikerült a fel­használandó freonok mennyiségét csökkenteni, s ez mekkora deviza- megtakarítást jelent?-Az idén, annak ellenére, hogy növelni akarjuk a termelést, a koráb­ban felhasznált mennyiségnek már csak a 12-13 százalékára, körülbe­lül 10 tonnára lesz szükségünk. Hogy ez szövetkezetünk devizagaz­dálkodása szempontjából mit jelent, elég csak megemlíteni - a freon ára (A szerző felvétele) pakok hiányára vezethető vissza. Ez természetesen szövetkezetünknek is nehézségeket okoz. Mi a problé­mákat enyhítő, hulladékmentes technológiák alkalmazására törek­szünk, s ez a műanyagok esetében sikerül is.- A fogyasztók többségét a gyár­tók problémái - az hogy milyen nyersanyag hiáznyik, milyen hajtó­gázt alkalmaznak - nem érdeklik. Azt figyelik jól működnek-e a szóró­palackok, az utolsó „csöppig“ fel- használható-e a tartalmuk. Eleget tesznek-e ezeknek a követelmé­nyeknek az új technológiával készü­lő termékeik?- Az új módszerek alkalmazásá­val a palackok működőképessége nem változott. Ügyelni kell viszont arra, hogy a sprayeket függőlegesen tartva használjuk. Ellenkező eset­ben a levegő és a hatóanyag nem a megfelelő arányban keveredik, s a hajtógáz hamarább elillan. Befe­jezésül szeretném még megemlíte­ni, a levegő könnyebb mint a freon, ezért új technológiával töltött termé­keink súlya kisebb. Ez azonban nem azt jelenti, hogy kevesebb hajtó­anyagot tartalmaznak. Szeretnék minden vásárlót megnyugtatni, mi­nőségük nem marad el a korábbi­aktól. A Rimavan nem az egyetlen ha­zai termelő, amely a környezetvéde­lem és a devizatakarékosság érde­kében új műszaki eljárásokat keres és talál. Más szövetkezetek és válla­latok is - köztük a legnagyobb freon- felhasználó, a velvétyi Spolchemie vagy a bratislavai Palma - sikeresen foglalkoznak a „klasszikus“ hajtó­gázok felhasználandó mennyiségé­nek csökkentésével. A korlátozá­sukról, illetve alkalmazásuk betiltá­sáról szóló montreali egyezményt, amely 1989. január 1-jével lépett életbe, Csehszlovákia ugyan még nem írta alá, de az ózonréteg védel­mével foglalkozó, az idén március­ban megtartott londoni konferencián Petr Hojer, cseh ipari miniszter beje­lentette, hogy Csehszlovákia képes az egyezmények betartására. POMICHAL RICHÁRD Ellenreklám? Mindig kiváncsivá tesz, ha megtu­dom: itt vagy ott magánvállalkozó üzletet nyitott. Azért is, mert érdekel, vajon mit kínál, amit máshol nem kapok meg; és azért is, mert általá­ban náluk kellemesebben vásárol­hat az ember, hiszen az eladó (vagy éppen a szolgáltató) rendszerint job­ban odafigyel az érdeklődőre, ked­vesebb. Ez természetes, hiszen neki igazán fontos, hogy a vevő, ügyfél máskor is meglátogassa. Amikor megtudtam, hogy Kémén- den (Kamenín) is van egy „maszek" bolt, a LIMARA, amely videokazettá­kat, kerámiát, üvegtárgyakat és illat­szereket kínál - gondoltam, megné­zem, hiszen ilyesmit még nemigen láttam. Kéméndre érve már messziről lát­szott a zöld neon reklámtábla. A csi­nos kis boltocska rácsos kapuját meglepetésemre és csalódottsá­Két hét a gyárban Itt az ősz, a frissen leszedett zöld­ség-gyümölcs feldolgozásra vár. Minden feldolgozó üzem azon szor­goskodik, hogy ezeket elraktározza, gondoskodjon a téli ellátásról. Této­vázásra nincs idő, ezért szükség van a főiskolások segítségére is. A Komensky Egyetem másodéves növendékei is részt vettek ilyen kise­gítő munkában a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Slovlikban. Meg kell vallanom, hogy csalód­tam. Nem egy huszadik századi színvonalnak megfelelő gyár udva­rán találtam magam. Ósdi, elhanya­golt épületek vettek körül, a falakon helyenként potyogó vakolattal. Olyan benyomásom volt, mintha egy, már évek óta leállt gyárba té­vedtem volna. Tovább jutva, valami­vel kellemesebb látványban volt ré­szem. Szálláshelyemre az ellátásra sem lehetett panaszunk. Másnap munkához láttunk, öreg épület, elavult gépek. Szinte napon­ta elromlott valami, az állandóan készenlétben levő szerelőknek bő­ven akadt tennivalójuk. Természe­tes tehát, hogy így a munka is las­sabban haladt. Munkánk nem volt különösen ne­héz. A lányok üvegekbe töltögették a salátapaprikát, a fiúk a paradicso­mot mosták, majd az a feldolgozó gépbe került. Mivel három műszak­ban dolgoztunk, a munka csak a kis szünetekre állt le. Hasznos volt ez a két hét. Bepil­lantottunk egy élelmiszeripari üzem éietébe, kipróbáltuk, milyen a mun­kásélet, s persze nem mellékes, hogy némi zsebpénzt is keres­tünk. S. B. Gy. gomra azonban zárva találtam. Az üzlet ajtaján nem volt feltüntetve a zárvatartás oka. Biztosan a közel­ben van a tulajdonos - vélekedtem többedmagammal, mert közben jócskán összegyűltünk már az üzlet előtt. Egyesek gyalog jöttek, mások autóval. A legtöbben mindjárt visz- szafordultak, de akadtak türelme­sebbek is, ők velünk együtt tovább várakoztak. Ám egy óra elteltével én is meguntam a fölöslegesnek tűnő ácsorgást és úgy döntöttem, később visszanézek. Délután négy felé visszatértem. Csakhogy a butikot még mindig zár­va találtam. És még mindig többen várakoztak előtte. Valakinek eszébe jutott, hogy a „butikos" szülei a szomszédos házban laknak. No­sza, az egyik ácsorgó nyomban be­zörgetett a ház kapuján. Kisvártatva elő is jött az édesapa. Kérésünkre csak annyit válaszolt, hogy a fia elment valahova, de nem tudja hogy hova. Az édesanya engedéke­nyebbnek látszott, de később kide­rült, hogy csak azért engedett a ké­résnek, mert egy ismerős vevő kérte meg. Szerencsénkre a belső ajtót nyitva hagyták, így csaknem az egész boltot láthattuk. Nekem sze­mély szerint ennyi is elegendő volt ahhoz, hogy teljesen kiábránduljak. Sőt, ahhoz is, hogy felháborodjak. Láttam ugyan a polcokon egy-két olyan külföldi árut, amelyet a „ren­des" üzletekben ritkán kapni, de a kínálat mégsem volt olyan eget­rengető, mint ahogy azt előre elkép­zeltem. Igaz, én is hallhattam, amint az édesanya arról tájékoztatta a be­engedett ismerőst, hogy fia már dol­gozik az új, érdekes és kitűnő minő­ségű áru beszerzésén, de ez engem nem vigasztalt, s nem is kárpótolt a csalódottságomért. PÓDA ERZSÉBET Kétszáz éve létesült a Schwarzenberg-csatorna a Sumavában. Josef Rose- nauer, a schwarzenbergi erdőgazdasági miniszter tervezte, és ő is építtette. Hossza, a csehszlovák és az osztrák részét együttvéve 44,4 kilométer. A hatvanas évekig faúsztatásra használták. Most egyes szakaszait felújítot­ták. (Jaroslav Sybek felvétele - CTK) Korkövetelmény az új iránti fogékonyság Hektáronként másfél tonna plusz - külföldi technológiával, hazai fajtákkal Az új dolgok iránti fogékonyság, a bátor, de megfontolt kockázatvál­lalás ma már a gazdasági vezetők munkájával szemben támasztott egyik legfontosabb követelmény. Ahol már gyökeret eresztett az ilyen szellemű vezetői magatartás, ott az eredmények sem váratnak magukra sokáig. A garamkálnai (Kálna nad Hro- nom) Augusztus 29. Efsz a Lévai (Levice) járásban az élen járó szö­vetkezetek egyike. Ezt a megállapí­tást nemcsak annak alapján tehet­jük, hogy a szövetkezetben a termés- eredmények évek óta a járási átlag fölött vannak, hanem azért is, mert az eddig ismeretlen termelési mód­szerekkel is bátran kísérleteznek. Nem ragaszkodnak a járt utat a já­ratlanért el ne hagyj bölcseletéhez. Az útkeresés, az állandó megújulási készség az, ami a kockázat vállalá­sára készteti őket. Kulcsár Zoltán mérnök, a szövet­kezet növénytermesztési ágazatá­nak vezetője egyebek között el­mondta, hogy az idén 1700 hektáron termeltek kalászos gabonaféléket, s az elért 6,61 tonnás átlagos hek­tárhozam járási viszonylatban elő­kelő helyre sorolta őket. A növény- termesztésben évente 10-15 fajtá­val kísérleteznek. A „szűz" utakon azért is mernek bátran járni, mert a szövetkezet szilárd anyagi helyze­te jó hátteret nyújt a kockázattól sem mentes tapasztalatszerzéshez. Egy kockázatos vállalkozásba három évvel ezelőtt vágtak bele. Akkor kezdték el az angol ICI vegy­ipari konszern szakemberei által ki­fejlesztett búzatermesztési rendszer meghonosítását.- Az ICI-rendszer által megfogal­mazott termesztési alapelvek hom­lokegyenest ellenkeztek azokkal, melyeket a főiskolán tanultunk és a mindennapi gyakorlatban alkalma­zunk - fogalmazott az ágazatvezető. - A hagyományos módszerrel ellen­tétben, például a vetés ajánlott mélysége itt nem 4-6, hanem csak 2 cm. A vetést 10-15 nappal koráb­ban lehet elvégezni. A talaj előkészí­tése jóval kevesebb munkát igényel. Ez mintegy átmenetet képez a szán­tás nélküli vetési és a hagyományos módszer között. Mi kétszeri tárcsá­zás után vetjük el a magot az emlí­tett 2 centiméteres mélységbe, s ag­godalmunk ellenére a búza eddig még soha nem fagyott ki. Teher alatt nő a pálma, tartja a mondás. Több mint valószínű, hogy ez adta az alapötletet ennek a termelési technológiának a kidol­gozásához. Az alapelv: a növényt rá kell kényszeríteni arra, hogy erős gyökérzetet neveljen. Ez az erős gyökérrendszer az egyik alapja a nagyobb terméshozamnak. Mon­dom az egyik, mert több is van- optimális egyedszám és tápanyag­ellátás, hatékony növényvédelem, minimális betakarítási veszteség, át­gondolt utókezelés stb. A kálnaiakat elsősorban azok a tényezők izgatták, amelyek szá­mukra előnyösnek tűntek. A korábbi vetés lehetősége, a minimális talaj­előkészítés, a hektáronkénti 100-150 kilogrammal kevesebb ve­tőmagszükséglet és az 1 -1,5 tonná­val nagyobb elérhető hektárhozam egyaránt a rendszer mellett szólt. Természetesen a hozamnövelés többletkiadást is igényel, de a bevé­telek ezt ellensúlyozzák. Persze az elején óvatosak voltak. Az első év­ben, 1986-ban még csak 10 hektá­ron próbálkoztak az új technológiá­val, majd fokozatosan növelték a te­rületét. A kedvező tapasztalatok bir­tokában az idén már 300 hektáron került földbe a mag ezzel a mód­szerrel. Az eredmények idáig a rendszert igazolták, átlagosan 8 tonna feletti hektárhozamokat ér­tek el a kísérleti parcellákon. Mint mondják, a rendszerben a 10 tonnás hozamok elérésére is adottak a fel­tételek. A garamkálnai szövetkezet­ben a vetésforgót és a fajtaválaszté­kot figyelembe véve, mintegy 500-600 hektáron tartják megvaló­síthatónak a módszert. Külön érdekessége ennek a bú­zatermesztési rendszernek, hogy ősszel kizárólag kálium- és foszfor­tartalmú műtrágyák kijuttatását java­solja. A nitrogént csak tavasszal, a tervezett hektárhozamnak megfe­lelő adagban és többszöri adagolás­sal kell kijuttatni. A szakemberek véleménye szerint, ezzel is rákény­szerítik a növényzetet, hogy a gyö­kérzete mélyebben keresse a tápa­nyagot. Nem szükséges külföldi ve­tőmag, a bőtermő hazai búzafajták garantálják a várt eredményt. A rendszer tulajdonképpen csak tanácsadással szolgál. Teliát sem vegyszert, sem vetőmagot nem szállít, mint ahogyan ezt a nálunk honos többi rendszertől elvárják. El­végre, ha a kínált termesztési mód­szer eltér a hagyományostól, akkor ebben is eltérhet a megszokottól. A továbblépés ma már a mezőgaz­daságban sem képzelhető el új utak, módszerek keresése és kipróbálása nélkül. A hagyományostól eltérő gondolkodás, amely nem sablonok szerint ítéli meg a dolgokat, és az ehhez kapcsolódó, bátor kockázat- vállalás olyan lehetőségeket tár(hat) fel, melyekről évekkel ezelőtt még csak nem is álmodtunk. A józan ész azt diktálja, minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy a mezőgazdaság nemzetközi összehasonlításban is állja a versenyt. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents