Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)
1989-11-16 / 270. szám, csütörtök
Bizalompróba az étteremben Rendhagyó krónikasorok a Levitex választási küldöttgyülésről Üzemi klubja nincs, tágas étterme viszont van a lévai (Levice) Levltexnek. Ide hívták össze a vállalat küldöttgyűlését, hogy eldöntse, kik kerülnek be a dolgozókollektívák tanácsába s ki lesz a gyár választott igazgatója. Délelőtt 10 órára szól a meghívó. Fülbemászó zene, ízlésesen előkészített terem fogad mindnyájunkat. Ellenszavazatok nélkül 10 óra 6 perc: Hirtelen csend támad. Az ajtó felől a munkaelnökség tagjai közelednek az emelvény felé. Köztük párt- és szakszervezeti funkcionáriusok, az alapítót képviselő miniszterhelyettes s a két igazgatójelölt. Elsőként Zdena Krumpová, a választási előkészítő bizottság elnöke beszél. Bejelenti, egy héttel korábban megtartották a küldöttek választását, s eredményeként ül össze a vállalati , küldöttgyűlés. Most először. Ugyancsak elmondja, az igazgatójelöltek agitációs napok keretében találkoztak az egyes munkahelyek dolgozóival. Szavai szerint az alapos előkészítés a választások tekintélyének záloga. Ezért már május óta folyt az előkészítő munka. Megnyitó gondolatai után a vendégeket fogadja. Kiegészítésekkel mindenki a javasolt napirend mellett szavaz. Változások nélkül fogadja el a küldöttgyűlés a munkabizottságok összetételét, akárcsak a választási szabályzatot. Utána Elena Hajniéová, a mandátumvizsgáló bizottság elnöke közli: 175 küldöttből egy híján mindenki jelen van. Léváról 136-an, a kútyi üzemből 39-en. Mielőtt megkezdődne a választás, Anna ékvorová, a lebonyolításával megbízott bizottság elnöke közli: a dolgozókollektívák tanácsába jelöltekkel mindenki jó előre megismerkedhetett, majd az elfogadott választási szabályzat idevágó részét ismerteti. Harmincegyen a tanácsban 10 óra 23 perc: Megkezdődik a tanácstagok választása. Pillanatokon belül kígyózik a sor az étterem egyik sarkában. Személyazonossága igazolása után valamennyi küldött szavazólapot kap a kezébe. Rajta a jelöltek névsora. Belép valamelyik kabinba, ahol kihúzhatja azok nevét, akiket nem kíván a tanácsba juttatni. A kútyi küldöttek külön szavaznak. De csak üzemük jelöltjeire. Fennakadás nélkül folyik a voksok leadása. 10 óra 48 perc: Befejeződik a szavazás. A teremben közük, a hiányzó küldött is megérkezett, így száz százalékos a részvétel. Negyven perces szünetet hirdetnek. A választóbizottság elvonul, az eredményeket számítógép értékeli ki. Időközben Zdena Krumpová keresi meg az újságírókat. Véleményét, tapasztalatait kívánja megosztani velünk. Az emberek azt akarták, hogy a lehető legnagyobb létszámú küldöttgyűlés üljön össze. Legszívesebben mindenki eljött volna a választásra, csakhát ez megvalósíthatatlan kérelem. Hol fért volna el 3400 alkalmazott? Nincs arra megfelelő terem a gyárban, de még a városban sem. Maradt tehát a küldöttgyűlés. Három lehetőség közül választva végül is úgy döntöttek: egy küldött húsz dolgozót képvisel. Előkészítő bizottságuk májustól tevékenykedett, de a szervezőmunka már egy évvel korábban megkezdődött. Szerinte áldozatkész, munkaszerető emberek dolgoznak a gyárban, megfelelő komolysággal veszik a választást. Nem tud viszont kibékülni azzal, hogy szavazatok döntenek az igazgató személyéről. Úgy véli, másképpen kellene a vállalat első emberét kijelölni. De hozzáteszi: ez csak az egyéni véleménye. 11 óra 30 perc: Letelt a meghatározott szünet, mindenki elfoglalja a helyét. Ám eredmények még nincsenek. Hallgatjuk a zenét és várakozunk. Negyedóra múlva Anna Őkvorová ismerteti a számítógépből szerzett eredményeket. Harmincegy nevet sorol fel gyors egymásutánban, a szavazatok számával kiegészítve. Huszonhárom tagú tanács áll így össze, ebből négyen a kútyi üzemből valók. Megszerzett szavazatarányuk 68 és 85 százalék között mozog. Mindezek ismeretében kezdődhet a tanács alakuló ülése. Előtte még a párttagok tanácskoznak, egyesítik véleményüket. 11 óra 51 perc: Újabb szünet következik. Húsz percesre ígérik, negyven lesz belőle. Ezután Anna Őkvorová bejelenti, kik kerültek a tanács élére. Taps fogadja Stanislav Horniak elnökké választását. Minden tanácstag rá szavazott. Ugyancsak ellenvélemény és tartózkodás nélkül lettek alelnökök Anton Me- chura és Irma Sálusová. Mindnyájuk nevében az elnök kér szót. Megköszöni a bizalmat, s reméli, nem okoznak csalódást, ha majd a kollektíva előtt kell számot adni munkájukról. Ahhoz pedig a munkások és minden tag tapasztalataiból kívánnak meríteni. Nem említi, ám a munkahelyi beosztásokat végigböngészve, könnyen kiderül: csak egyetlen közgazdász található a tanácsban. Manapság ez kevés a szakavatott véleményformáláshoz. A vállalati gazdálkodás összetettsége ennél több hozzáértést kíván. További öt év Ezután Jozef Franek szlovák ipari miniszterhelyettes az alapító nevében a vállalatfejlesztés és a választások összefüggéseiről beszél, majd bemutatja az igazgatójelölteket. 12 óra 39 perc: Elsőként Jozef Vincúr káder- és személyzeti igazgatóhelyettes kér szót. ó az egyik jelölt. Nem kíván részletes programismertetésbe bocsátkozni. Arra hivatkozik, hogy ismerik már elképzeléseit. Három perces (!) mondandójában a szociális szféra, a valós munkaeredmények szerinti jutalmazás és az irányítás javítása kerül előtérbe. Augustín Tonkoviő megbízott igazgatóként lép a küldöttek elé. Közel egy évtizede vezeti a gyárat. Szlovákia textiliparában ilyen hosz- szú ideje kívüle senki sincs ebben a beosztásban. Programbeszédében mind a gyűléseken, mind a közvetlen munkahelyi találkozókon kialakult párbeszéd hasznosságát méltatja. Részletekbe merülő munka- környezeti problémákat, megoldási lehetőségeket hoz fel. Helyenként alternatívák ismertetésével. Szinte szavajárása: „intézkedtem, döntöttem A gyár korszerűsítési célkitűzéseit is felvázolja. Beszéde hallatán már jó előre egyértelművé válik a szavazás kimenetele. Ilyen fellépés után csak győzni lehet! És amikor a vállalaton belüli irányítás átszervezését ismerteti, időnként az az érzésem, mintha már megválasztott igazgatóként beszélne. Közel tíz éves vállalatvezetői múlt és 38 perces programismertetés után kéri a küldöttek bizalmát. Kérdése senkinek sincs a jelöltekhez. Anna őkvorová újra ismerteti a választási szabályokat, a lebonyolítás mikéntjét. 13 óra 20 perc. Megkezdődik az igazgatóválasztás. Ismét kígyózik a küldöttek sora, egymás után hullanak az urnába a szavazólapok. 14 óra 2 perc: Eredményhirdetés. A választóbizottság 173 érvényes szavazatot számlált meg. Anna Skvorová szerint ebből Augustín Tonkoviő 155-öt kapott. Bejelentését vastaps fogadja. Jozef Vincúrra húszán voksoltak, hat küldött mindkettőjük nevét kihúzta a listáról. Jozef Franek az első gratuláló. Elégedett a választás eredményeivel. Közli, Jozef Vincúr lesz az igazgató első helyettese. Arról, hogy a vesztes kerül ebbe a beosztásba, már előzőleg megegyeztek. Bejelenti azt is: öt évig Augustín Tonkoviő lesz a Levitex élén, majd taps kíséretében kezet fog az igazgatóval. Augustín Tonkoviő köszönő szavaiban elárulja: közel tíz esztendő alatt egyszer sem érezte ilyen jól magát, mint ezekben a percekben. Idejét, erejét s egészségét sem sajnálva arra törekszik majd, hogy családjaikkal együtt mindnyájan jobban élhessenek. 14 óra 30 perc: Határozat elfogadásával ér véget a tanácskozás. Utána újságírótársaimmal Anna Őkvorovánál érdeklődünk: vajon mennyi szavazatot kapott a megválasztott igazgató, mert a bejelentett voksok összege több a lehetségesnél. A választóbizottság elnöke meglepődik, csak annyit mond: ő a számítógépből kikerült adatokat közölte. Ezek szerint még össze sem adta őket. Valaki mögötte jegyzi meg, hogy 147 a helyes szavazat- szám, a számítógépbe tápláltak pontatlan adatok. Többet senki sem mond erről. Mint sokan, mi is kezet rázunk az igazgatóval. Bizalmatlanságnak nyoma sehol. Lejegyezte: J. MÉSZÁROS KÁROLY Pult mögötti nehézségek Többször szidjuk, bíráljuk őket, mint ahányszor dicsérő szavakat, elismerő mondatokat ejtünk velük kapcsolatban. Igen, a kereskedelmi dolgozókról van szó, akik a jelenlegi időszakban nagyon erős próbát állnak ki. Nem csupán a közeledő év végi hajrá, a karácsony előtti nagy bevásárlások sokszorozzák meg napi tennivalóikat, hanem az utóbbi hetekben a külföldi „turis- ták“ okozta nemkívánatos helyzetnek is ők isszák meg a levét. A belpiac védelme, a hazai fogyasztók igényeinek kielégítése késztette a kereskedelmi tárca illetékeseit, hogy a kormányhatározatokkal összhangban intézkedjenek: meg kell akadályozni a túlzott vásárlásokat, azt, hogy a környező országokból érkezők megingassák stabil élelmiszerpiacunkat, de arra is ügyelni kell, hogy a többi fogyasztási cikkből is viszonylag elegendő jusson az „itthoniaknak". A szigorított vámintézkedések a határátkelőhelyeken is feszültségeket okoznak, de a konfliktusok többsége az üzletekben játszódik le. Mindenképp szólnunk kell erről a helyzetről, még mielőtt néhány adatot közölnénk a kereskedelmi dolgozók nagy táboráról. Az árualapok fontosságát senki sem vitatja, viszont tökéletesen igaza volt a reszort káderügyekkel foglalkozó munkatársának, amikor beszélgetésünk során hangsúlyozta: ne csupán az árun keresztül értékeljük a kereskedelmet, hanem az ott dolgozókat is vegyük figyelembe. Valljuk be, mi fogyasztók, nemigen sajátítottuk el ezt a szemléletet és számunkra csupán az a lényeges, megkapjuk-e a boltban a keresett árut, vagy sem. Hogyan is állunk a kereskedelmi dolgozókkal? Két adat döbbentett meg az SZSZK kereskedelmi miniszterének a közelmúltban egy szlovákiai értekezleten elhangzott beszédéből. Az idén az első félévben 885-en szakították meg munkaviszonyukat a különböző kerekedelmi szervezetekben, a háromnegyed év összegzésekor pedig 1166 volt a számuk azoknak, akik hátat fordítottak a tárcának. Ez olyan tényező, mely kétségtelenül nem csupán az ágazaton belül tükröződik, hanem a fogyasztók is megérzik a változásokat, a létszámcsökkentéseket, elsősorban a kiszolgálás, az eladás színvonalában. A szakképzettség szintjén is van mit javítani a tárcán belül. Nem kielégítő a diplomások aránya. Csupán a dolgozók 2,7 százalékának van felsőfokú végzettsége (Szlovákia népgazdaságában ez az arány 8,3 százalék), 17,1 százalékuk végzett középiskolát, szakmunkásbizonyítvánnyal pedig 55,4 százalékuk rendelkezik. Közel egynegyedük csak az alapiskolát végezte el. A káderpolitika egyik fö feladataként tűzte ki a tárca, hogy növeljék az egyes tisztségekben az előírt szakképzettséggel rendelkezők számát. Jelenleg a diplomás helyeket 66,4 százalékban töltik be azok, akik megfelelnek a követelményeknek, 1995- ben 82,7, 2005-ben pedig 92,5 százalékos arányt szeretnénk elérni. Hasonlóképpen a középiskolások 80,9 százalékos arányát 98,5 százalékra növelik, a szaktanintézetet végzettek számát ugyanilyen arányúvá tervezik. Ennek a célnak az eléréséhez és a természetes lemorzsolódás pótlására évente 140 diplomást, 600 érettségizett fiatalt kell felvenniük, a szaktanintézetekben pedig 3800 tanulónak kell tanulmányait elkezdeni. Ilyen szemszögből nézve mennyire más a pult mögött állók, illetve a kereskedelmi tevékenységet különböző szinteken irányítók helyzete! Az utóbbi időben csökken a pálya iránti érdeklődés, sőt a kereskedők társadalmi helyzete is megingott. Azokra hárult és hárul a feladatok zöme, a felelősség súlya, akik kitartanak, akik naponta helytállnak, ök azok, akiktől mi fogyasztók, több türelmet, készséget, őszinte mosolyt is várunk. Még e nehéz napokban is. DEÁK TERÉZ Új lakáspolitikai tervezet készül Az Ukrajnában épülő Krivoj Rog-i ércdúsító kombinát egyike a Szovjetunió és a KGST-tagországok legjelentősebb beruházásának. Az építkezésen csehszlovák, magyar, román és NDK-beli szakemberek is dolgoznak. A felvételen a kombinát ércadagolójának vasbeton szerkezetét hegesztik a Brnói Ipari Építővállalat dolgozói. (ŐSTK - K. Prokop felvétele) Az utóbbi húsz évben épült lakások száma meghaladja a kétmilliót, s javult a műszaki színvonal is. Az állami támogatások következtében nálunk a lakással kapcsolatos kiadások összege más országokhoz viszonyítva alacsony. A vitathatatlan eredmények ellenére azonban- s ezt a Nemzetek Kamarájának legutóbbi ülését megelőző képviselői helyzetfelmérések is igazolják- sok még a tennivaló, a megoldásra váró probléma. Tovább tart a lakáshiány, különösen a nagy agglomerációkban, és súlyos hiányosságok tapasztalhatók az állami, valamint szövetkezeti lakásgazdálkodás, építőanyag-ellátás, lakáskiutalások, felújítás és korszerűsítés terén. S ez nem újkeletű felismerés, hiszen már a CSKP XVII. kongresszusa felhívta a figyelmet az említett hiányosságokra, és a CSSZSZK kormányának múlt évi novemberi programnyilatkozata is aláhúzta: megérett az idő a jelenlegi lakáspolitika felülvizsgálására. Mindezek következtében meggyorsult a kilencedik ötéves tervre vonatkozó, illetve távlatilag 2005-ig terjedő állami lakáspolitikai tervezet alapelveinek előkészítése. Az időszerű kérdések megoldására sok vélemény fogalmazódott meg. A leggyakrabban rugalmasabb építkezési és lakáshasználati formák szükségéről, az új lakások minőségének javításáról, az állam által szabályozott, de ugyanakkor nyílt lakáspiac létrehozásáról, új, átfogó lakás- törvény mielőbbi kidolgozásáról esik szó. A közvélemény türelmetlenül várja e viták eredményeit, s úgy érezzük, joggal kifogásolja, hogy a társadalmi átalakítás mindeddig nem hatott ki a lakáspolitikára. A kérdés időszerűségének legfelsőbb népképviseleti testületünk szervei és tagjai is tudatában vannak, ezért már februárban megkezdték a Nemzetek Kamarája lakáspolitikai ülésének előkészítését. Az állandó bizottságok helyzetfelmérő képviselőcsoportjai több mint félszáz nemzeti bizottságon, lakásszövetkezetben, lakásgazdálkodási intézményben, állami vállalatnál, de szövetségi és köztársasági minisztériumokban is tanulmányozták a kérdést. Sok képviselő saját választókerületében végzett felméréseinek tapasztalataival gyarapította a szerzett ismeretanyagot. A felmérések mindenekelőtt megmutatták, hogy a XVII. kongresszuson a nyolcadik ötéves tervidőszakra jóváhagyott lakáspolitikai célok megvalósítása nem kielégítő, a feladatokat nem bontották le sem az irányítás egyes láncszemeire, sem az építőipari és szállító vállalatokra. Ismételten bebizonyosodott, hogy a feladatok nem teljesítésének oka az illetékes szövetségi és köztársasági irányító szerveken kívül a beruházók és a szállítók alacsony színvonalú irányítómunkája és esetenként felelőtlensége. A komplex lakásépítés hiányosságainak okai közé tartozik az építőipar termelési-műszaki bázisának jelenlegi helyzete, a tudomány és a technika vívmányainak lassú alkalmazása. A szervezőmunka alacsony színvonala, a fegyelmezetlenség, az ellenőrzés hiánya, a tervezőmunka fogyatékosságai és még számos tényező az oka annak, hogy nálunk a lakásépítési átadási határidők kétszer olyan hosszúak, mint más országokban. A képviselők a kamara ülésén tolmácsolták a lakosság elégedetlenségét a befejezetlen építkezések aránya s az állami és szövetkezeti, valamint magántulajdonban levő lakások karbantartásához szükséges anyagok hiánya miatt. A felújítást és korszerűsítést gátolja a munkaerőhiány is. Több helyen, főként a nagyvárosokban gondot okoz a pontos nyilvántartás, s ennek következménye a különféle törvénytelen lakásspekulációk elterjedése. Nem rózsás a helyzet a fiatal házasok lakásigényének kielégítése terén sem. Prágában és Bratisiavában például ötharminc év is lehet a várakozási idő. A Nemzetek Kamarája 5. önálló ülésének határozatában a képviselők azt javasolták a szövetségi kormánynak, hogy az új állami lakáspolitika végleges kialakításakor vegye tekintetbe a helyzetfelmérések tapasztalatait s a képviselők észrevételeit és javaslatait. Az ülést követő sajtóértekezleten Marián Őalfa miniszter elmondta, hogy a tervezeten tovább folyik a munka. A kormány a tervezetet, miután abba beépítette az indokolt javaslatokat, megvitatás végett a Szövetségi Gyűlés bizottságai elé terjeszti. Közben sor kerül egyes, a lakásgazdálkodással kapcsolatos jogszabályok módosítására. Egyebek közt szó van arról, hogy megváltozik a lakáshasználati jog átruházásának gyakorlata, s jogszabályt kell alkotni például a lakbértartozás behajtásának módjáról is. A lakásgazdálkodási törvény módosításának javaslatát a kormány előreláthatóan nyilvános vitára bocsátja. A lakáspolitikai törvények a jövő évben kerülnének a Szövetségi Gyűlés elé, s a tervek szerint 1991. január 1-jével lépnének életbe. A készülő lakáspolitikai tervezet szorosan összefügg a gazdasági mechanizmus feltételeivel. Egyik fontos jellemzője, hogy csökken a központ beavatkozása a lakásépítésbe, s növelik a helyi szervek, a nemzeti bizottságok szerepét. SOMOGYI MÁTYÁS ÚJ SZÚ 4 1989. XI. 16.
