Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)
1989-11-15 / 269. szám, szerda
ÚJ szú 5 1989. XI. 15. Sokasodnak a biztató jelek Az irányítás a közösségi lét nélkülözhetetlen eleme. Ugyanakkor rendkívül bonyolult, nehéz és felelősségteljes tevékenység. Mert a valóság lényegét nem visszatükrözi, nem rögzíti, hanem formálja, alakítja. És mindennél objektívabb, tárgyiiagosabb kritikusa maga az élet. Eszerint pedig egyértelmű, hogy nem az a jó vezető (vezetés), aki (amely) csak bírál - elődei, munkatársai hiányosságainak, hibáinak a meglovagolásával igyekszik magának tekintélyt szerezni - hanem aki elsősorban példamutató magatartással, helytálló döntéseivel, tetteivel vívja ki az elismerést. A pelsőci (Pleéivec) Vörös Csillag Efsz pártalapszervezetének évzáró gyűlésén úgy tűnt, ezzel a szövetkezetben dolgozó kommunisták is tisztában vannak. Tanácskozásukon megemlítették ugyan, hogy szövetkezetük a múltban és még a közelmúltban is főleg azért „gyengélkedett", mert a termelés anyagi-műszaki feltételeinek, hátterének folyamatos javítására nem fordítottak kellő figyelmet, s a mezőgazdasági termelési struktúrát sem voltak képesek olyan jól összehangolni a helyi természeti adottságokkal, hogy a termelés gazdaságos lett volna, ám az ismert hibákat újból nem elemezgették. S azt sem tagadták, hogy a korábbi sikertelenségért ha nem is teljesen, de ók a leginkább okolhatók. Ha ugyanis a vezetés, a pártirányítás már évekkel ezelőtt ütemesebb üzemfejlesztésre bátorította, serkentette volna a gazdasági vezetést, akkor a Sajó menti szövetkezet aligha süllyedt volna a lemaradozó, gyengén gazdálkodó mezőgazdasági üzemek közé, s aligha hangzott volna el a mostani tanácskozás főbeszámolójában a következő:- Gazdasági eredményeinket az elmúlt évek során kedvezőtlenül befolyásolták az egyesítés idejéből és a korábbi évekből visszamaradt, elavult termelőeszközök és azok műszaki állapota. Ez főleg az állattenyésztést érintette, és még ma is érinti, hiszen istállóink többsége még abból az időből való. De ugyanez vonatkozik a gabonaneműek tárolására, illetve a termény utánkeze- lésére is. Egyébként a korábbi és a közelmúltban előfordult hiányosságokról a szövetkezet jelenlegi elnöke, Fazekas Árpád mérnök szólt az évzárón:- Gyakran érte bírálat szövetkezetünket. Az utóbbi időben is el- elhangzik még néhány kritikus észrevétel. A jogos, megalapozott kritikáért nem sértődünk meg, mert az sokat segíthet nekünk hibáink feltárásában és kiküszöbölésében... Hogy az építő jellegű bírálatokat valóban igyekeznek megszívlelni, azt számos tény igazolja. Például az te, hogy a pártszervezet tanácskozásain mostanában jóval alaposabban foglalkoznak a feladatok és lehetőségek összehangolásával, mint korábban. Vagy az - az évzárón ez szintén elhangzott -, hogy a szövetkezet kezd erősödni, és hosszú idő után az idén végre várhatóan pozitív lesz a gazdaság mérlege. Igaz ugyan, hogy ez a mezőgazdasági tárca központi alapjaiból kapott támogatásnak is köszönhető, ám a pelsőciek azt állítják, nagyobb részben mégis a helyi intézkedések, az itt dolgozók érdeme. Minden olyan helyben fogant párthatározaté is, amely a korszerűsítést, a hatékonyabb és jobb termelés feltételeinek a megteremtését sürgette. A szövetkezet fejlődése tehát ezután is elsősorban a vezetés rátermettségétől függ majd, így a pártvezetés színvonalától is. Nos, ha az olyan lesz, mint amilyennek a pártelnök is szeretné, akkor a pelsőci szövetkezetet nem kell félteni, megáll a saját lábán. Ulman István szerint nemcsak a vezetőségnek, hanem minden párttagnak és minden dolgozónak kötelessége a termelési program kidolgozása és megvalósítása, kötelessége összefüggéseiben elemezni a közösség elvégzett munkáját, valamint feladatait.- Olyan dolgok fölött sem hunyhatunk szemet - hangsúlyozta a tisztségében még majdnem újoncnak számító pártelnök - mint az állami hiteleken vásárolt termelőeszközök kihasználatlansága, vagy az elfekvő készletek magas részaránya. Ezután csakis olyan befektetéseket vállalhatunk, amelyek szavatolják a ráfordítások mielőbbi megtérülését. A következő néhány mondat sem véletlenül került a beszámolóba:- A termelés minden szintjén ott vannak a pártkollektívák, a párttagok, mégis gyakran találkoznak a szövetkezet házirendjét sértő tényekkel, a szövetkezeti vagyon megkárosításával, gyenge minőségű munkával, a munkaerkölcs-meg- sértéssel is. Ezek a hátráltató tényezők nem mai keletűek, fokozatosan rakódtak munkánkra, de nem a mi tudtunk nélkül. Ezt most nekünk kell jóvátenni, de nem elnéző, mérsékelten toleráns politikával, hanem a feladatok teljesítésének ellenőrzésével. Janecsko Emil főközgazdász azt mondta, a szövetkezet szénája sokkal jobban állna, ha a tagság igényesebb lenne. - Sokszor úgy tűnik - magyarázta -, hogy egyesek elégedettek azzal, ami van. Elégedettek az elvégzett munka minőségével, s a keresetükkel is. Ez pedig a fejlődés szempontjából helytelen. Az ember soha sem lehet elégedett elért teljesítményével! Többre és jobbra kell vágynia, törekednie! Susztek János arra mutatott rá, hogy a beruházásos építkezéseken gyorsabban is haladhatna a munka, ha lenne elegendő kivitelező. Ragályi László, az anyagbeszerzési gondokról szólva elmondta, ha a faanyagot és hengerelt vasárut forgalmazó kereskedelmi vállalatoktól később is olyan nehezen kapnak majd anyagot, mint manapság, akkor a melléktermelési üzemáguk lemondhat a tehergépkocsi-oldal- deszka sorozatgyártásáról. Jaku- bec Árpád a gépek és műszaki berendezések szakszerű kezelésének fontosságára figyelmeztetett. E színvonalas tanácskozáson még többet beszéltek a közelmúltban végzett pártmunkáról, illetve a gazdasági eredményekről, mint arról, hogy a jövőben ki mit akar tenni a közösség anyagi és szellemi javainak gyarapításáért. JEzt Lőrincz Gyula, az SZLKP Rozsnyói Járási Bizottságának titkára fel is rótta a pelsőcieknek. Helyesen tette, elvégre a közösségi lét alakulását befolyásoló feltételek kialakításában egyaránt kulcsszerepe van a közös gondolkodásnak, a feladatok meghatározásának, a felelősségvállalásnak, a nyíltságnak. Az elhangzottakból kiérződött, hogy a szövetkezet pártvezetése lé- nyegretörő politikával igyekszik erősíteni a Sajó menti gazdaságot. S hogy néhol még nem teljes tökéletességgel, azt az évzáró úgyszintén felfedte, ugyanis a nem effektív munkaerők létszámának csökkentését sürgető párthatározat eddigi teljesítéséről a beszámolóban - és csak ott - lényegében csupán ennyi hangzott el:- A februárban megtartott értékelő taggyűlésen hozott határozatok értelmében némi lemorzsolódás ugyan történt, de ugyanakkor újabb dolgozókat is felvettünk, s nem mindig a termelés indokolt szükségletei szerint... Az elfogadott fő feladatokból ítélve a pelsőciek tudják, hol szorít a cipő, hol mit kell tenniük. GAZDAG JÓZSEF Maradt a segítségre szorulók között Vozárik Józsefnél, aki három évtizede dolgozik az egészségügyben, nem a munkahelyén, odahaza találtam meg. Betegeskedik, megműtötték, de már alig várja, hogy visszatérhessen a nyugdíjasotthonba, ahol munkája mellett a szocialista munkabrigád vezetője is. A kis családi ház konyhájában ég a tűz, fő az ebéd, miközben beszélgetünk.- Nem készültem egészségügyi pályára, de úgy hozta a sors, hogy férjem a pelsőci (Pleéivec) ideggyógyászati intézetben vállalt karbantartói munkát, én pedig ápolónő lettem ott. Nem volt sok tapasztalatom, ezért is örültem, hogy elvégezhettem egy féléves segédápolónői tanfolyamot. Mire megszoktam az ottani körülményeket, a nem könnyű munkát, lakó- és munkahelyet változtattunk. A járási székhelyen vettünk egy családi házat. Beköltözködtünk, én pedig azóta a nyugdíjasotthonban dolgozom. Azt is el kell mondanom, hogy közben szakképzettséget szereztem, s örömömre szolgált az is, hogy az iskolát kitüntetéssel végeztem el. A kellő szakmai ismeret megszerzése lehetőséget adott neki, hogy más munkahelyet válasszon, de ő maradt a szeretetre vágyó, segítségre szoruló öregek között. Sőt, nagy érdeme van abban, hogy hamarosan megalakították a szocialista munkabrigádot, amelynek tagjai azóta már megkapták az ezüstjelvényt. Tizennégyen kezdték, ma már csak tizenketten vannak, mivel ketten nyugdíjba mentek.- A nyugdíjasotthonban, amelyet eredetileg nem erre a célra építettek, az évek során sok minden megváltozott. Ma már naponta rendel az orvos, sőt a szakorvosok is kijárnak hozzánk. Javultak a feltételek, de hogy az ember ottmaradjon, ahhoz hivatásszeretetre, türelemre és kellő toleranciára van szükség. Az idős emberek szeretetre vágynak, de ugyanakkor zsörtölődnek is. Olyanok, mint a gyerekek. Én szeretem őket, hibáikkal együtt. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy az adott körülmények között az életük alkonyán jól érezzék nálunk magukat. Ehhez nagy erőfeszítésre^ van szükség. Sem neki, sem munkatársainak nincs könnyű dolga. Egy ápolóra általában tíz-tizenkét gondozott jut, de amikor ügyeletet tartanak, akkor nem egy esetben hatvan is. Etetni, tisztán tartani, fürdetni A minőség is minősít Amikor a bratislavai tévé híradójának műsorvezetője hivatalos hírforrásokra hivatkozva elmondta, hogy a csehszlovák termékeket általában minőségi okok miatt nehéz - s hovatovább egyre nehezebb - értékesíteni a nemzetközi piacon, nyomban eszembe jutott a másnapi dátum: november 9, a minőség világnapja. Aztán barátom Skoda gépkocsijára gondoltam, amelyet, ha jól emlékszem, háromszor kellett javítani a szavatossági idő lejártáig (10 ezer kilométer távolság megtételéig), azóta meg legalább félévenként egyszer. Tudomásom szerint a világon vannak olyan személy- gépkocsi-típusok, amelyekkel százezer kilométer hosszú út üzemzavar nélküli megtételét garantálják gyártóik... És a szomszédom esete? ó Color Tesla színes tévére spórolt egy éven át. Végre kapott is, de csak olyat, amely nem illik szobabútorához. A boltban akkor eladásra ,,váró‘‘ négy tévé közül ugyanis csak ez az egy volt üzemképes. Két teljes napig! Számomra külön öröm, hogy velem még nem történt ilyesmi. Igaz, amikor családommal új lakásunkba költöztem, minden esőzés alkalmával valamennyi szobaablak alatt becsurgott a víz, de azóta szerencsésebb vagyok. A tavaly potom 660 koronáért vásárolt csizmámat például kereken öt napon át viselhettem. csak azután vált le a talpa... Sebaj, ráztam meg magam rövid elmélázá- somat követően, hiszen hamarosan mindannyiunknak tudatosítani kell, hogy csak akkor élünk meg e világon, ha egyre jobb minőségű munkát végzünk, illetve terméket gyártunk. A sok fogadkozás, a minőségjavításra vonatkozó kötelezettségvállalások meg kell hogy hozzák a kívánt eredményt - zártam le magamban a témát. Ám minőséggel kapcsolatos gondolataimtól másnap, november 9-én sem tudtam szabadulni. Optimista ember lévén, reggel abban a reményben siettem a közeli élelmiszerboltba, hogy a minőség világnapján nem ér kellemetlen meglepetés. Nem is ért semmilyen. A bűzlő, kék ládákban éppen úgy úszkált saját levében a zacskós tej, mint máskor. A kenyér is a megszokott volt: lapos, repedezett és sületlen. A két fajta péksütemény között most is kedvére válogathatott a vevő. A diétázók egészen kicsit, a nagyétküek pedig akár dupla nagyságú „ikerkiflit" is vehettek - egy és ugyanazon az áron. Nem folytatom, ismerős a téma mindannyiunk számára. De ezért a szándék, hogy az év 365 napján legalább egyszer hívjuk fel egymás figyelmét arra, mi mindent lehetne, helyesebben kellene, jobban, szebben, tisztességesebben csinálnunk, tiszteletre méltó. S ha e napon közülünk csupán minden ezredik szállt magába és ügyelt jobban munkája során a minőségre, már hasznosat is tettek a szóban forgó világnap kiötlői. A baj csupán az, hogy a minőségről - legalábbis Csehszlovákiában - a különböző felmérések szerint immár hosszú évek óta inkább csak beszélünk. Születtek közben látszólag hatékony vállalati, ágazati intézkedések, sőt szigorú minőségjavító kormányhatározatok is, csak éppen a várt eredmény maradt el. S hogy miért? Aligha lenne értelme az okokat most újra, sokadszor elismételni. Ehelyett tenni kellene végre. Persze, nem úgy, ahogy eddig próbálgatták az illetékesek. Amint az bebizonyosodott, csupán a kétkezi munkát végzők s irányítók jobb minőségű munkára való noszogatásával nem lehet elindulni a javulás útján. Főleg nem úgy, hogy közben inkább csak a mennyiségi mutatók szerint ítélik meg munkájukat, amelyre több népgazdasági ágazat esetében így is szaporodnak a panaszok. A mindinkább elhasználódott, ráadásul korszerűtlen gépekkel ugyanis képtelenség a mai igényeknek megfelelő minőségű és mennyiségű terméket gyártani. A következmények ismertek. Az idejétmúlt, rossz minőségű árura nincs külföldi kereslet, kevesebb devizához jut az ország, a fejlesztés üteme lelassul, a lemaradás hatványozódík. Sok szakember szerint nincs mit csodálkozni ezen, hiszen a világon gyártott termékfajtának 70 százalékát Csehszlovákia is előállítja, de az ipar, a termékek fejlesztésére hivatott tudomá- nyos-kutatási bázis esetében ez az arány mindössze 1,5-2 százalék. Még a laikusban is felmerül tehát a kérdés, vajon egy olyan kis ország esetében, mint Csehszlovákia, nem lenne-e előnyösebb az egész népgazdaság számára a világszínvonalhoz közelebb álló, a nemzetközi piacon sikerre számítható ágazatok intenzív fejlesztése, s a behozhatatlan lemaradásban levők leépítése, mint minden áron arra törekedni, hogy a lehető legtöbb termékből önellátókká váljunk? Ez ugyan bizonyos mértékben elérhető, de gazdaságos semmiképpen sem lehet - erről már nem egy esetben meggyőződhettünk. S hol tükröződhetne mindez jobban, mint a hazai termékek minőségében? S ha a saját gyártmányú termékekkel mi magunk is elégedetlenek vagyunk, csodálkozhatunk-e azon, hogy a külföldieknek sem kell? Mielőtt leültem íróasztalomhoz, hogy papírra vessem a minőség világnapjával kapcsolatos gondolataimat, vadonatúj villanyégőt csavartam az asztali lámpámba. Aligha hiszik el nekem, pedig igaz: az imént két-három órás használat után ez utóbbi is kiégett. Szerencsére volt még egy tartalék égőm, s folytattam az írást. Most viszont a golyóstollam - amely ugyancsak új - kezd kaparni, egyre rosszabbul ír. Mintha minden összefogott volna az ellen, hogy a minőségről még ezek után is csak írjon vagy beszéljen valaki. Én már be is fejeztem. -ilaóket, ügyelni arra, hogy bevegyék az előírt orvosságot, nagy fizikai megterheléssel jár. Ha a legjobbat akarja is tenni, néha megtörténik, hogy le- gorombítják, s ilyenkor csak nyel egyet, de az, hogy otthagyja a munkahelyét, fel sem merül benne.-Az én munkakörömbe tartozik a raktári készletek feltöltése is. Erre rámegy a szabadidőm egy része, de ezt nem panaszként mondom, csak érzékeltetni szeretném, hogy a nyugdíjasotthon nem olyan munkahely, ahol percnyi pontossággal ér véget a munkaidő. Néha többet kell tenni, mint amennyit a munkahelyi szabályzat előír. Ó nemcsak vallja ezt; eszerint is él és cselekszik. Egy évtizeden át töltötte be a szakszervezeti bizottság elnökének tisztjét, és képviselte a szakágazatot a járási szakszervezeti tanácsban. Ma sincs tisztség nélkül, a szakszervezet üzemi bizottságának egyik szakbizottságában tevékenykedik. Munkája elismeréseként megkapta a szakszervezet ezüst jelvényét, sőt az intézetben tudni vélik, hogy hamarosan az aranyat is átveheti. Amikor ezt említem, másra tereli a szót.- Ha közbe nem jön valami, a brigád alapító tagjai jövőre megkapják az arany jelvényt. Feleségek, édesVozárík József né anyák, lányok vannak közösségünkben, ami megnehezíti közös tevékenységünket. Ennek ellenére számos rendezvényen közösen veszünk részt. Az életjubileumok alkalmából meglátogatjuk nyugdíjasainkat és a kismamákat, de társadalmi munkát is végzünk. A kollektíva erejét és lehetőségét én azonban másban látom: abban, hogy még jobban, még nagyobb odaadással végezze a munkáját, úgy, hogy a lehető legjobb körülményeket teremthessük meg a gondjainkra bízott, gyakran magatehetetlen idős emberek számára. Ez elsősorban nem mozgalmi, de nem is pénzkérdés. Inkább a becsületességünkön, emberségünkön, hívatásszeretetünkön múlik. Beszélgetésünk közben felmerül a kérdés, törékeny asszony létére, miért vállalja a megterhelő munkát? Másoktól tudom, hogy ha valamelyik gondozott leesik az ágyról, másodmagával is alig bírja felemelni, visz- szatenni a helyére. Mielőtt erre rákérdeznék, a miértre maga adja meg a választ.- Szeretem, ha másokon segíthetek, ha ott lehetek az idős emberek között, akiknek - úgy érzem - szükségük van rám. Remélem, megérem még, hogy elkészül az új nyugdíjasotthon, amelynek átadása néhány éve késik. Ott már jobbak lesznek a munkafeltételek és minden bizonnyal az idős emberek is jobban érzik majd magukat. Elárulja, hogy szeret olvasni, kézimunkázni, amire most bőven van ideje, de szeretne mielőbb munkába állni. Meg is teszi, mihelyt egészségi állapota megengedi. Egyszerű, melegszívű asszony, ápolónő, akit szorgalmáért, az idős emberek gondozása terén végzett áldozatkész és lelkiismeretes munkájáért a májusi ünnepek alkalmából a Kiváló munkáért éremmel tüntettek ki. NÉMETH JÁNOS
