Új Szó, 1989. október (42. évfolyam, 232-256. szám)

1989-10-13 / 242. szám, péntek

A CSKP KB Elnökségének beszámolója Csehszlovákia Kommunista Pártja környezetvédelmi politikájáról Előterjesztette Iván Knotek: elvtárs 3 CSKP KB IS. ülésén Tisztelt elvtársak, a CSKP KB mai ülésének napi­rendjén első ízben szerepel önálló­an a környezet alakításának és vé­delmének problémaköre. Ennek ma­gyarázata, hogy ez a problémakör kiváltja a nyilvánosság széles körű érdeklődését, szerves része a társa­dalom szociális és gazdasági fej­lesztésének, fontos politikai kérdés. A CSKP KB mai ülésének célja minden összefüggésében megítélni a környezet időszerű problémáit. El­lenőrizni a párt XVII. kongresszusán kitűzött feladatok teljesítését, meg­határozni a CSKP politikájának konkrét céljait a környezet alakításá­ban és védelmében a következő időszakban, s mindenekelőtt ezeket a feladatokat beilleszteni a 9. ötéves terv kidolgozásába és megvalósítá­sába. Ennek az ülésnek előkészítése során teljes mértékben felhasznál­tuk a kerületi pártszervek tapaszta­latait. Eddigi megközelítésük arról tanúskodik, hogy ennek a probléma­körnek megfelelő figyelmet szentel­nek. Ezt megerősíti az a tény, hogy a párt XVII. kongresszusa óta 5 ke­rületi és 77 járási pártbizottság fog­lalkozott önállóan a környezet jelen­legi helyzete kérdéseinek megoldá­sával. Kiindulunk továbbá a Nemzeti Front szervezeteinek, a nemzeti bi­zottságoknak tapasztalataiból, szá­mos lakossági javaslatból és indít­ványból is. Az anyag kidolgozásá­ban részt vettek az állami és a gaz­dasági szervek tudományos intéze­teinek jeles szakemberei, a CSKP KB környezetalakítással és -véde­lemmel foglalkozó bizottságának tagjai, a képviselő-testületek és a nemzeti bizottságok képviselői. Számos indítványt köszönhetünk a tömegtájékoztató eszközök, kivált­képp a Rudé právo aktivitásának is, az ülésünk előtti ankét keretében. Hosszú távú, nemzetközi méretű program Tisztelt elvtársak, országunk és a világ általános helyzetéből kiindulva feltétlenül hangsúlyoznunk kell, hogy a környe­zet megítélésénél az elért eredmé­nyeket átfogó módon, tárgyilagosan kell értékelni, anélkül, hogy a negati- vizmus és a kilátástalanság hatása alá kerülnénk. Bolygónk élővilága veszélyeztetettségének jelenlegi helyzete egyetemes probléma, amely nem oldható meg elszigetel­ten. A levegő, a víz, a talaj szennye­ződésének, a további természeti erőforrások elértéktelenedésének meggátolása az egyes országoktól megértést, jószándékot, együttmű­ködést követel, amely a műszaki, jogi és gazdasági intézkedések konkrét megvalósításába torkoll. A nemzetközi együttműködésben már megtettük az első lépéseket. Erről tanúskodnak a Szovjetunió és az Egyesült Államok között megkö­tött jelentős egyezmények, amelyek az világháború utáni első ízben ve­zetnek el számos pusztító fegyver felszámolásához, megnyitják a le­szerelés folyamatát, s ezáltal hozzá­járulnak a nemzetközi légkör egész­ségesebbé tételéhez. Ez a Szovjet­unió és Csehszlovákiát beleértve a többi szocialista ország hosszú távon kifejtett igyekezetének és a vi­lág közvéleményének köszönhető. A katonai költségvetésekből kiik­tatott erőforrások világviszonylatban felhasználhatóak az emberek életé­nek javítására, az egész emberisé­get fenyegető ökológiai problémák megoldására. Történelmi tény, hogy a világ je­lenlegi problémái éppen a kapitaliz­mus hosszú távú ipari fejlődése kö­vetkeztében tornyosultak fel. Ezért napjainkban a fejlett tőkés országok különféle ökológiai mozgalmak nyo­másának hatására kénytelenek a helyzet gyors rendezésével foglal­kozni. Országunk is átment ezen az ipari fejlődésen, amely 1948 után lefektette az erős anyagi-műszaki bázis építésének alapjait. Ezért ob­jektíve mi is kötelesek vagyunk cse- lekvően megoldani e folyamat nega­tív hatásának valamennyi következ­ményét. Viszont nem érthetünk egyet azzal, hogy ezzel a folyamat­tal, amely minden iparilag fejlett or­szágot jellemzett, napjainkban visz- szaéljenek, s ennek címén politikai nyomást gyakoroljanak a szocialista országokra, beleértve Csehszlová­kiát is. Csehszlovákia Kommunista Párt­ja az ökológiai problémák megoldá­sát nem egyszeri feladatnak, hanem hosszú távú komplex programnak tekinti. Ez arra az alapelvre épül, hogy az emberiség érdeke megőriz­ni a stabil egyensúlyt a társadalom aktivitása, valamint a környezet al­kotó elemei és vetületeí között. Országunk Európa, a legnagyobb mértékben szennyezett földrész szí­vében fekszik. A káros anyagok ma­gas fokú koncentráltságához ipa­runk is hozzájárul, de ezzel egyide­jűleg a légáramlatok területünkre nagy mennyiségű ártalmas anyagot juttatnak el más államokból is. A tu­domány egyértelműen bizonyítja, hogy az ökológiai egyensúly bomlá­sa hosszabb távon történik, s ennek okai néha messze megelőzik azt az időszakot, amelyben a károk érez- hetőekké válnak. Ezért kell tárgyila­gosan, nemcsak államunk, s Euró­pa, hanem valóban az egész világ történelmi összefüggéseiben mérle­gelnünk a jelen problémáit. A tudo­mányban bekövetkezett forradalmi változásoknak köszönhetően meg­ismerésünk az elmúlt évtizedekben mind tökéletesebb lett. Megváltoztak a politikai és a gazdasági körülmé­nyek is. Mindez hatással van az ökológiai problémák megoldásával kapcsolatos megközelítésünkre. Közismert, hogy társadalmunk­nak 1948 után milyen bonyolult problémákat kellett megoldania. Nyíltan kimondjuk, hogy a nehéz­ipar, a vegyipar és a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi terme­lés fejlesztése nélkül nem érhettük volna el a jelenlegi gazdasági és életszínvonalat, s képtelenek lettünk volna biztosítani az állam védelmi képességét. A mai ismeretek megvi­lágításában azonban tudatosítjuk, hogy nem sikerült idejében és meg­felelő mértékben kizárni a népgaz­daság extenzív fejlesztése környe­zetre gyakorolt hatását. Ezeket a vo­natkozásokat a gyakorlatban nem minden esetben tartották szem előtt, noha pártunk a környezet kérdésé­vel már a hatvanas évek kezdetétől foglalkozott. A XII. és a XIII. kong­resszuson a környezetről való gon­doskodást a szocialista életmód fon­tos részének minősítették. Pártunk a XV. kongresszuson va­lamennyi lakos nagy kötelességé­nek minősítette a környezet alapve­tő értékeinek és a természeti kin­cseknek megőrzését. Ezzel egyide­jűleg hangsúlyozta annak szüksé­gét, hogy határozottabban korlátozni kell az ipar, a közlekedés fejleszté­sével, a mezőgazdaság iparosításá­val együtt járó környezetkárosító ha­tásokat. Az ügy kárára volt, hogy az államigazgatás irányító szervei és a vállalati szféra nem reagált meg­felelőképpen ezekre a kongresszusi követelményekre. A környezetről való gondoskodás sürgősségének értelmezésében alapvető fordulatot hozott a XVII. kongresszus tanácskozása, amely feladatként kitűzte: „A környezetvé­delme és alakítása a lakosság élet- színvonala emelésének egyik kulcs­kérdése, szerves része és alapvető előfeltétele az emberről való szo­ciális gondoskodásnak." Hangsú­lyozta azt a követelményt, hogy tö­kéletesíteni kell a környezet viszo­nyainak szabályozását, javítani kell egyes alkotó elemeinek, főleg a le­vegőnek, a víznek, a földnek és az erdőknek helyzetét. Ezek a kongresszusi követelmé­nyek Csehszlovákia néhány ipari térsége jelenlegi, általunk komoly­nak minősített környezeti helyzeté­ből következtek. Víz és levegő Nyugtalanít bennünket a népes­ség egy részének egészségi állapo­ta, főleg az érrendszeri betegségek számának növekedése, az átlagos élettartam lassú növekedése, főleg a férfiaknál. A levegő szennyezett­sége következtében megbomlott a biológiai egyensúly Észak-Cseh- ország ipari agglomerációiban, Prá­gában és környékén, a Jizeri he­gyekben és Krkonoseban, Ostrava vidékén, 2iar nad Hronomban, Brati­slavában, Kassán (Kosice) és más területeken; Ezért a CSKP XVII. kongresszusán a párt politikája szo­ciális és gazdasági stratégiájának megfogalmazásánál a környezet mi­nőségének kérdéseit népgazdasági prioritásként kezelték. A kongresszusi határozatokkal összhangban dolgozták ki a környe­zet alakításának és védelmének, a természeti erőforrások ésszerű ki­használásának 2000-ig szóló állami és köztársasági koncepcióit. A kör­nyezet helyzetének elemzéséből az következett, hogy a helyrehozást célzó intézkedések eldöntésénél fel­tétlenül tiszteletben kell tartani a nemzeti köztársaságok sajátos problémáit. A CSSZK-ban a levegő főleg kén­dioxiddal és nitrogénoxiddal szeny- nyezett, ami a barnaszén fejtésének és több mint 90 százalékos hányad­ban a hőerőművekben és az erőmű­vekben való elégetésének a követ­kezménye. Az SZSZK-ban a folyók szennyezettsége a nagyobb. Haté­kony tisztítóberendezések híján a szennyvíznek csupán 40 százalé­ka megy át a szennyvíztisztító mü­veken. A levegő és a víz tisztasága elhanyagolt problémáinak, a hulla­dék felszámolása és felhasználása problémáinak megoldására jóvá­hagyták az 1985-1990. évi ökológiai beruházások állami programját. En­nek megvalósítására, a munkálatok elvégzésére, a kivitelezésre több mint 17 milliárd koronát szántunk. Ugyanakkor a 8. ötéves tervbe beik­tattunk olyan beruházásokat is, amelyekkel a zajártalommal, a köz­lekedéssel kapcsolatos problémákat akarjuk megoldani. Továbbá beiktat­tuk a portalan ító berendezések re­konstrukcióját, a városok gáz- és hőellátását célzó beruházásokat és további olyan technológiai intézke­déseket, amilyenek például a kör­nyezetkárosító termelést visszafogó programok stb. Megállapíthatjuk, hogy a jóváha­gyott intézkedések fokozatos meg­valósításának már észlelhetőek az egyes első, pozitív eredményei. Az atomenergia és a nemes tüzelő­anyagok, főleg a földgáz részesedé­sének növekedésével változások következnek be a tüzelőanyag­energetikai bázisban. A szövetségi kormány elvi fontosságú döntéseket hozott a prágai agglomerációban és egyes kiválasztott észak-csehorszá­gi járásokban a hő- és a gázellátást növelő akciók megvalósítására. A 8. ötéves tervidőszakban eddig olyan jelentős ökológiai építkezések készültek el, amilyen például az ost- ravai Klement Gottwald Újkohó hő­erőművének és a Mokrái Cement­gyárnak portalanító berendezése, a roznovi Tesla üzem vízgazdasága, a Krompachyi Fémkohóban a leve­gő szennyezettségét megszüntető berendezés, a bratislavai városi szennyvíztisztító mű, s Kassán a háztartási hulladékégető-mű. Megvalósult számos, a CSSZK és az SZSZK kormánya által jóváha­gyott akció. Ezek az akciók a további intézke­désekkel együtt hozzájárultak ah­hoz, hogy általában csökkent a leve­gő szilárd halmazállapotú anyagok­kal való szennyezettsége. Noha az ötéves tervidőszak első három évé­ben az ipari termelés volumene nö­vekedett, a víztiszító müvek na­gyobb kapacitásának köszönhetően a víz minőségét sikerült a 7. ötéves tervidőszak végén elért szinten megőrizni, sőt, néhány térségben mérsékelt javulást elérni. A felszíni vizek egyes szennyezők által oko­zott minőségi romlásának növeke­dése leállt. Előreléptünk a szennyvíz biotechnológiai tisztításában is. Fontos vízgazdálkodási művek, víz­művi rendszerek és árvízellenes in­tézkedések valósultak meg. Az er­dőgazdálkodásban intenzív fatelepí­téssel csökkentettük az irtások terü­letét és megőriztük erdőfelületünket. Noha a levegő szennyezettsége nö­vekedett, az erdők produkciós ké­pességét megőriztük. Bővültek a védett területek és a nemzeti parkok. Területük az or­szág területének több mint 15 szá­zalékát teszi ki. Sok városban a köz­pontot megkerülő terelő utakat épí­tettek, folytatódott a városközpontok korszerűsítése és rekonstrukciója. Gyalogos zónákat építenek. Növe­kedett a lakosok aktivitása a Z-akció keretében az ökológiai építkezések kivitelezése során. Tudományos-ku­tatási bázisunk eredményei is hoz­zájárultak a környezeti problémák megoldásához. A gépipari bázis ki­fejlesztette az építőelemes szenny­víztisztító műveket, megoldás tárgya a fluidkazános tüzelés kifejlesztése, s alkalmazzák a szilárd halmazálla­potú anyagokat felfogó nagy teljesít­ményű elektromos szűrőket. Meg­kezdődött a háztartási hulladékot feldolgozó üzemek építése stb. Szigorúbban E jó eredmények ellenére, ame­lyeknek elérésére társadalmunk nagy igyekezetei és nem csekély pénzeszközöket fordított, nem kö­vetkezett be nagyobb áttörés a kör­nyezet javításában. Nem sikerül megfelelő mértékben megvalósítani a kongresszusnak arra irányuló ha­tározatát, hogy csökkentsük a leve­gő kén-dioxid-szennyezettségét. Szorgalmazzuk azt, hogy a szö­vetségi kormányban és a nemze­ti kormányokban dolgozó kom­munisták tüzetesebben értékeljék a jelenlegi helyzetet és határo­zott intézkedéseket foganatosítsa­nak, hogy eleget tegyünk nemzetkö­zi kötelezettségünknek és 1995-ig 30 százalékkal csökkentsük a leve­gő kén-dioxid-szennyezettségét. Nyugtalanít bennünket az a tény, hogy megkésett a városi víztisztító művek tervezett építése. Súlyos probléma továbbra is a vizek szeny- nyezettsége, amelyet a bekerülő műtrágyák s növényvédő szerek okoznak. Folyóinkon 1985-höz vi­szonyítva az ipari katasztrofális jel­legű vízszennyezések száma meg­kétszereződött. Következményei, felszámolásának költségei az elmúlt három esztendőben meghaladták az 500 millió koronát. Az okok vizsgála­tával kapcsolatban megállapítást nyert, hogy azok többnyire szubjek­tív jellegűek. Erről tanúskodnak az Odrán, a Nyitrán, az Elbán, a Vágón, a Nisán és a további folyókon bekö­vetkezett balesetek. Ezért már nem nézhetjük el a technológiai fegyelmezetlenség­nek, a hanyagságnak, a törvényes intézkedések és normák meg nem tartásának megnyilvánulásait. A bű­nösöket szigorúbban kell büntetni, kártérítést követelve tőlük. Kívána­tos az, hogy ezzel a problémakörrel a Népi Ellenőrző Bizottság szervei és a bűnüldöző szervek is még beha­tóbban foglalkozzanak. Elsősorban a megelőző intézkedésekre kell fi­gyelmet fordítani, beleértve a beren­dezések karbantartását, de a kor­szerűsítésüket is. Olyan társadalmi­gazdasági légkört kell kialakítani, amely szorgalmazza a környezet minőségének javulását. A természe­ti erőforrások aktívabb kihasználása és a környezet elértéktelenedésé­nek lefékezése érdekében olyan lé­péseket kell tenni, hogy a gazdálko­dó szervezetek ne csak a közvetlen, hanem általában a társadalmi költ­ségeket is megtérítsék, amennyiben termelő aktivitásukkal megkárosítják a környezetet. E tekintetben határozott fordulatot várunk el, főleg a gazdálkodó szer­vezetekben, a felelős irányító dolgo­zóktól. A pártalapszervezetektől, az FSZM üzemi szervezeteitől és az önigazgatási szervektől igényelni kell azt, hogy következetesebben ellenőrizzék, miképp teljesítik köte­lességeiket a vezető gazdasági dol­gozók. A nemzeti bizottságoknak nem szabad megalkuvóknak lenniük a környezetkárosítókkal szemben, nem szabad enyhíteniük, mi több, elengedniük a felügyeleti szervek, vagy a higiéniai szolgálat által java­solt szankciókat és büntetéseket. Nem lehetünk elégedettek a 8. ötéves tervidőszakban az ökológiai építkezések állami programja meg­valósításával sem, mivel a tervezett munkálatok volumenjének több mint 50 százalékát kell 1989-ben és 1990-ben elvégezni. Itt hatnak azok a kedvezőtlen tendenciák, amelyek a CSSZSZK egész beruházási szfé­ráját jellemzik. Ezeket elmélyíti az ökológiai építkezések sajátos jelle­ge, az, hogy a kivitelezők számára ezek mindmáig gazdasági szem­pontból többnyire érdektelenek. Vál­toztatni kell a jövőben egyrészt a gaz­dasági szabályozókon, másrészt az ökológiai építkezések tervezési és technológiai koncepcióján, hogy a tervfeladatokat teljesítsék. Főleg olyan ökológiai építkezésekről van szó, amilyen a Tuáimice II. erőmű­ben a kéntelenítő berendezés, a szi­lárd háztartási hulladékot égető brnói mű üzembe helyezése, a brati­slavai Slovnaftban és a Csallóköz­ben a felszín alatti vizek védelmét szol­gáló berendezések és a strázskei Chemko ökológiai berendezései. Továbbá be kell fejezni az ostravai, pardubicei, kassai szennyvíztisztító mű építését és egyéb fontos akci­ókat. Miből okulhatunk? A feladatok teljesítésére nagy­mértékben kedvezőtlenül hat az is, hogy nem dolgozták ki átfogó mó­don az A 12-es állami célprogramot, amely a környezet alakításának és védelmének programja. Kidolgozá­sa során a Tudományos-Műszaki és Beruházási Állami Bizottságnak, va­lamint az Állami Tervbizottságnak nem sikerült elérnie a korábbi Szö­vetségi Kohászati és Nehézgépipari Minisztériumnál, az építőipari nem­zeti minisztériumoknál és a CSSZK Iparügyi Minisztériumánál az olyan szükséges kivitelezői kapacitások megerősítését és fejlesztését, ame­lyek kedvező hatást gyakorolhattak volna a feladatok teljesítésére már a 8. ötéves tervidőszak végén. Miben keressük ennek okait, elv­társak? Miért nem hatékonyak a kör­nyezetvédelmi intézkedések? Ennek fő oka a gazdálkodó szer­vezetek és az egyének felelőtlen és sok esetben kíméletlen viszonya a természethez és ahhoz a terület­hez, amelyen működnek és élnek. Ez általában a jogi és az ökológiai tudat alacsony színvonaláról, héza­gos fegyelemről és rendről tanúsko­dik a lakosok jelentős hányada, de a tisztségviselők esetében is. A leg­komolyabb ok a párt szervei, a kor­mányok és a nemzeti bizottságok határozatainak nenf következetes teljesítése. Az ökológiai problémák megoldását sürgeti az is, hogy nép­gazdaságunknak továbbra is nagy az anyag- és az energiaigényessé­ge, amiért nagymértékben felel a tü­zelőanyag-ipar, az energetika, a ko­hászat, a nehézvegyipari ágazat és a mezőgazdaság, amelynek a legna­(Folytatás az 5. oldalon) Iván Knotek elvtárs előterjeszti a beszámolót (Jirí Kruliá felvétele - ÖSTK) ÚJ SZÚ 4 1989. X. 13

Next

/
Thumbnails
Contents