Új Szó, 1989. október (42. évfolyam, 232-256. szám)
1989-10-11 / 240. szám, szerda
Hagyomány és érdekeltség Hogyan vélekednek a csehszlovák-magyar árucsere-forgalomról Magyarország bratisiavai kereskedelmi kirendeltségén Szaporodnak a csehszlovák-magyar kormányfői megbeszélések. Egy éven belül ma már harmadszor találkozik a két ország miniszterelnöke, hogy megvitassa a kölcsönösen legégetőbb kérdéseket. Ladislav Adamec és Németh Miklós tárgyalásain most mindenekelőtt a Gaböíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer sorsa kerül napirendre, de emellett várhatóan számos más, gazdasági vonatkozású témában is véleményt cserélnek. Az utóbbi hónapokban a hagyományosan jó kapcsolatokat tartó országaink között több probléma merült fel. Vajon a kialakult helyzet befolyásolhatja e a kétoldalú árucsere-forgalom alakulását? Erre kerestem választ Magyarország bratisiavai kereskedelmi kirendeltségén. Beszélgetőpartnereim: Németh Ferenc tanácsos, valamint Pandula József és Kurucz Mihály titkárok. Szükség van az együttműködésre Mindnyájan tapasztalhatjuk: egy ideje a kölcsönös kereskedelem, a vállalatközi kapcsolattartás a napi politika árnyékába került. Nyilvánosság előtt alig esik szó ezekről a kérdésekről. Háttérbe szorulásuk a mai helyzetben netán más következményekkel is jár? NÉMETH FERENC: - Mi azért vagyunk itt, hogy fejlesszük kapcsolatainkat Csehszlovákiával, hogy kereskedjünk. Hiszünk abban, hogy a mostani szituáció nem hat ki a két ország viszonyára, mert olyan szoros az együttműködés, hogy a pillanatnyi nézetkülönbségek nem zavarhatják meg. Kapcsolatainkban minél inkább a kölcsönös érdekek kerülnek előtérbe, annál kevésbé képzelhető el ennek bekövetkezése. Mi pedig az érdekeltség erősödése felé haladunk. Minden józanul gondolkodó ember úgy ítéli meg: szükségünk van az együttműködésre, mégpedig kölcsönösen előnyös alapon. Mi ad ehhez keretet ebben az esztendőben? PANDULA JÓZSEF: - Az árucsere-forgalmi jegyzőkönyv, amely 1989-re közel 1,8 milliárd rubel értékű forgalmat irányoz elő. Ennek egy- harmadát szlovákiai vállalatokkal bonyolítjuk le, mintegy 600 millió rubel értékben. Ebből kerek 400 millió a határmenti áru-, valamint a belkereskedelmi és szövetkezeti választókcserére esik, a fennmaradó rész kirendeltségünk hatáskörében a vegyi- és gépipar, továbbá a mezőgazdaság területén valósul meg. Kölcsönös áruforgalmunk évről évre növekszik, a kontingenskereskedelem viszont alig valamivel... NÉMETH FERENC: - A külkereskedelmi forgalom növekedését egyre inkább a közvetlen vállalatközi kapcsolatok teszik lehetővé. Mert a gyakorlati életben mind többször látszik, hogy a kontingenskereskedelem ma már nem ad elég lehetőséget a fejlődésre. De ha két vállalat megtalálja a kölcsönös érdekeltséget, s valami olyan terméket kezd előállítani, amelyik mind a két országban vagy esetleg egy harmadik piacon is eladható, akkor már érdemes együttműködniük, (gy folyik egyes mezőgazdasági gépek gyártása is. De más példa szintén akadna. Magyarország szállít ide sok olyan részegységet, alkatrészt, amelyet csehszlovákiai berendezésekbe építenek be. Csupán a Martini Nehézgépipari Kombinátnak évente mintegy 7 millió rubel értékben hozunk be hidraulika és automatika elemeket, és túlnyomó többségben az építőgépek tengelyeit is tőlünk kapják. Tehát az idei forgalomnövekedés már a közvetlen kapcsolatépítés eredménye?- Jelentős mértékben. A vállalati együttműködés nem csak a kooperációra épül. Megtalálták például azokat az árukat, amelyekre mindkettőjüknek szükségük van, és nagyon jó kompenzációs üzleteket hoztak létre. Az ilyenfajta árucsere az utóbbi években erősen megnövekedett. Már elhangzott, hogy ez idén a határmenti, belkereskedelmi és szövetkezeti forgalom előirányzata együttvéve eléri az oldalankénti 200-200 millió rubelt. Ez tavalyhoz képest 43 százalékos, tehát óriási növekedés. 1988-ban viszont az egy esztendővel korábbihoz viszonyítva 14 százalékkal volt több. Tehát évről évre emelkedő tendenciát mutat, még az egyébként növekvő általános forgalom mellett is. Magyarországnak ma Csehszlovákiával a választék- és árucsere-forgalma a szóban forgó három területen olyan volument tesz ki, mint az összes többi szocialista országgal ’ együttvéve. Ezt az adatok bizonyítják. PANDULA JÓZSEF: - Ugyanakkor ez több mint 20 százaléka a kétoldalú árucsere-forgalomnak. Tulajdonképpen ez adja a növekedés dinamikáját. NÉMETH FERENC: - Nem szabad elfelejteni, hogy ebben nagy szerepet játszanak azok az évtizedes kapcsolatok, amelyek a szlovákiai és magyarországi vállalatok között léteznek. Hogy az emberek személyesen ismerik egymást, nagyon gyakran nincsenek nyelvi problémák sem. És ez óriási előny. Meg aztán a földrajzi közelség sem elhanyagolható. Képletesen csak a Dunán kell átkelni. így működnek együtt szövetkezetek. Több partnerrel A csehszlovák vállalatok ma önállóbban tevékenykedhetnek, külke- reskedhetnek, mint korábban. Tapasztalható-e emiatt már változás a kölcsönös áruforgalomban?- Bizonyos mértékben, de inkább csak kezdeti eredményekről lehet beszélni. Várakozásaink ennél sokkal nagyobbak. Főleg január elseje után, amikortól új gazdaságirányítású mechanizmus lép életbe Csehszlovákiában. Miért mondom ezt? Eddig a gyártók nem érezték nagyon, hogy mennyire exportképes a termékük, mert a külker vállalat értékesítette, és szükség esetén az állam dotálta az exportot vagy a termelést. Más volt az elszámolási rend. Most viszont közvetlenül érinti majd őket a piac. Ennek van egy másik következménye is: több lesz a partnerünk, mint eddig. Abban is biztosak lehetünk, hogy olyan új árukat vonnak be a külkereskedelembe, amelyek eddig különféle okoknál fogva nem képezhették együttműködésünk tárgyát. PANDULA JÓZSEF: - Akad már példa az újfajta kapcsolatépítésre is. Idén nyáron alakult ki egy kezdődő együttműködés a komáromi (Komárno) Stavba és a határhoz közel eső bicskei szövetkezet között. Közösen, külkereskedelmi , vállalatok ^ bekapcsolása nélkül kötöttek szerződést franciaágyak előállítására. A csehszlovák piacra kerülő árut úgy készítik el, hogy a komáromiak legyártanak bizonyos bútoralkatrészeket, anyagokat. Bicskén ezt komple- tálják. Egy részük visszakerül, másik részük jelenti a magyar munkabér, valamint a költségek ellentételét. NÉMETH FERENC: - Mondjunk egy vegyipari példát is. Mindkét országban nagy vegyi üzemek találhatók elég közel egymáshoz. Gyakran előfordulhat, hogy egy gyárnak hirtelen kell valamit gyártani, de nincs elég kapacitása, vagy meghibásodik a berendezés, segíteni kell. Vegyi gyáraink elég gyakran és nagyon jól együttműködnek ilyen kérdésekben. Ha az egyiknek van alapanyaga, de nem tudja feldolgozni, odaadja a másiknak, az pedig visszaküldi a kész terméket. És ez ilyen szabadon, megkötések nélkül történik?- Megfelelő külkereskedelmi vállalatokon keresztül bonyolítják. De ha nem lenne a termelők között ilyen jó kapcsolat, és nem ismernék az emberek egymást, akkor aligha következhetne be. Sokszor az igazgatók telefonon megegyeznek. Most két éve folyik egy ilyen együttműködés. A Slovnaftból fenolt szállítanak a Borsodi Vegyikombinátba, ahol ciklohexanon készül belőle, majd az kerül vissza Bratislavába. Gyakori a vegyiparban, hogy egyik a másikat ily módon kisegíti. Elég sokat várunk a szlovákiai vegyiparban történt átszervezésektől. Az óriási Slovché- mia mellett hat önálló vállalat létesült. Ezek most külön-külön fognak a piacon fellépni, mi együtt akarunk velük is működni, hiszen eddig szintén jó kapcsolat volt köztünk. Nem beszélve arról, hogy harmadik éve tárgyalunk a Slovchémiával egy közös viszkózselyemszál-gyár létesítéséről Nyergesújfalun. És jelenleg hol tartanak?- Minden remény megvan arra, hogy az év végéig aláírják a közös vállalat alapításáról szóló okmányt. Mi nagyon szeretnénk, ha ez a vállalat megalakulna és sikeres lenne, mert a viszkózselyemszál a konfekcióipar nélkülözhetetlen alapanyaga és iránta nagy az igény a világon. Igaz, még sok részletkérdést kell megvitatni, de úgy tűnik, a tárgyalássorozat annyira előrehaladott, hogy igenis lesz belőle gyár. Időközben számos jogrendi akadályt kell felszámolni. De mindkét fél akarja a közös beruházást. A végső döntés a Slovchémia és a Nyergesújfalui Viszkózagyár kezében van, s ők kötik majd a megállapodást is, nem a kormányok. Piaci esélyek Szerkezetváltási törekvések időszakában élünk. Miként jelentkezik ez a kölcsönös árucserében? PANDULA JÓZSEF: - Érezhetően. Egyébként Magyarországon a vállalatok többségének beruházási igényei csökkennek. Másrészt a legújabb magyarországi importliberalizációs intézkedések hatására a magyar piacon növekszik a verseny. Ma a magyar dollárelszámolású import 40 százaléka, 1990-ben pedig közel 70 százaléka már teljesen liberalizált lesz. Ez azt jelenti, hogy a csehszlovák termékek a magyar piacon a nyugati árucikkekkel közvetlenül versenyeznek majd. Mindez szükségessé teszi, hogy korszerűbb, a mai követelményeknek megfelelő termékekkel, bizonyos mértékig más áruösszetétellel jelenjenek meg. Mivel pénzszűke van Magyar- országon, kisebb a vásárlóerő, erősebbé válik a verseny a piacon. A csehszlovák gépipari exportőrökre is komoly küzdelem vár. Részükről igazi piaci munkára van szükség, nekünk meg jobban kell szerveznünk, hogy megfelelő magyar importot érjünk el a csehszlovák vállalatokkal. Ugyanakkor vannak olyan termékek, amelyek iránt lényegesen nagyobb lenne a magyar igény, mint amit a csehszlovák kapacitások exportra felkínálnak. Ilyen például a Skoda személygépkocsi. Megint csak eljutottunk a kontingenskereskedelemhez, amelynek növekedési tartalékai alighanem kimerülőben vannak... KURUCZ MIHÁLY: - Ezért van szükség minél több közvetlen együttműködés létesítésére. Érdekes módon a kooperációs kapcsolatok szintje az utóbbi években nem emelkedett olyan mértékben, mint ahogy azt elképzeltük. Ennek okai lehetnek bizonyos árviták, de meg kell említeni, hogy a közvetlen kapcsolatok is valamelyest közrejátszottak. NÉMETH FERENC: - Szlovákiai kollégákkal felmértük, hogyan tudnának az országrész üzemei bekapcsolódni a magyar autóbuszgyártásba. Kiderült, hogy vannak olyan vállalatok, amelyek képesek erre. Megállapodtunk velük és a szlovák tervhivatal segítségével az idén egymillió rubel értékű autóbuszgyártási együttműködés került jegyzőkönyvbe. Ez még nincs teljesen kitöltve, de Magyarország már kap különböző alkatrészeket, anyagokat, amelyekért többletautóbuszokat hozunk ki. Ebből az érintett gyárak is részesülnek. ^ Tehát a közvetlen kapcsolatoknak van igazi jövőjük...- Egyre kevesebb a központi beavatkozás, az együttműködést a tényleges igények hívják életre. Előzetes tervhivatali egyeztetések szerint a következő években kölcsönös árucserénkben csökken az állami kötelezettségvállalás keretében megvalósuló kereskedelem. Igazán csak néhány igen fontos tételre, köztük várhatóan a szénre, kokszra, gabonára, húskészítményekre és termelési rendszerekre terjed majd ki. Nagyobb részben tehát a vállalatok közvetlen kapcsolatainak gyarapodásával számolunk. Csehszlovák barátainkkal ez marad a kölcsönös árucsere növekedésének legnagyobb forrása. Kirendeltségünk ennek előmozdítását kiemelt feladatként kezeli. Köszönöm a beszélgetést. J. MÉSZÁROS KÁROLY KOMMENTÁLJUK A „súlyos" papírgondok Ha valaki azt állítja, hogy az utóbbi néhány évtizedet legalább annyira nevezhetjük a műanyagok korának, mint atomkorszaknak, aligha jár messze az igazságtól. A műanyag úgy belopta magát mindennapi életünkbe, hogy már szinte tudomást sem veszünk róla, mi mindent helyettesítünk vele. Fémet, fát és megannyi más anyagot, így a papírt is. Ám e kétezer évnél is régebbi, szinte egyedülálló kultúrtörténeti jelentőségű kínai találmányból még így is egyre többre van szüksége az emberiségnek - legyen az újság-, csomagoló- vagy akár toalettpapír... A mind inkább növekvő papírszükséglet fedezésére azonban olyan óriási mennyiségű faanyagot kell felhasználni, hogy az gazdasági, energetikai és ökológiai szempontból már-már elviselhetetlenné válik. A fejlett iparral rendelkező országokban ezért az utóbbi két évtizedben úgy igyekeznek enyhíteni a problémán, hogy miközben különböző új, korszerű technológiai eljárásokkal javítják a papír használati tulajdonságait, egyre vékonyabbra gyártják. Szakkifejezéssel élve: csökkentik a négyzetmétersúlyát, amely nemcsak felhasználását tekintve alapvető jellemzője a papírnak. A négyzetmétersúly csökkentésével ugyanis anélkül növelhető a felület, hogy több nyersanyagot és energiát kellene felhasználni. Csehszlovákiában a tervek - mint sok más ipari termék esetében - itt is elsősorban tonnákban szabják meg az előállítandó mennyiséget, s ebben a mértékegységben értékelik a teljesítményt. A gazdasági feltételek tehát szinte vastag papír gyártására késztetik a gyárakat, ami azt eredményezi, hogy a nyomdaipar az újságokhoz, folyóiratokhoz és könyvekhez sokkal nehezebb papírt használ fel, mint amilyen megfelelne erre a célra, a termelővállalatok ezernyi terméket kénytelenek a kelleténél súlyosabb papírba csomagolni, és még sorolhatnánk. A szakemberek szerint például ha az egy év alatt legyártott 230 ezer tonna nyomdaipari papírnak négyzetmétersúlyát csupán 10 százalékkal csökkentenék - ahogy ezt már megtették szerte a világon - mintegy 10-20 százalékos alapanyag-megtakarítást lehetne elérni, ami legkevesebb 105 millió korona pluszt jelent a népgazdaság számára. A használati értéket különben sem a súly határozza meg, hanem a felületkiképzés, szilárdság, szín és egyéb tulajdonságok. Ha ez utóbbiak megfelelnek a felhasználó igényeinek, a kisebb négyzetmétersúly csak előnyt jelenthet-még a gyártók számára is. A skandináv országokban, az USA-ban, vagy Kanadában az újságpapír átlagos négyzetmétersúlyát már 52-ről 42-45 grammra csökkentették. Hasonló eredményeket könyvelhet el az ' NDK és a Szovjetunió papíripara is, amely a KGST-tagországokéi között élen járnak e tekintetben. A vékonyabb papír gyártása természetesen új technológiai eljárások alkalmazását, Illetve adalékanyagok felhasználását is szükségessé teszi. Elsősorban azonban a tervező- és árhivataloknak kell megtenniük a szükséges lépéseket. A csehszlovákiai gyárak némelyikében ugyanis viszonylag könnyen át lehetne állni a kisebb négyzetmétersúlyú papír előállítására. A cél - mint korábban említettük - nem kisebb, mint az alapanyaggal és az energiával való takarékoskodás. Ez utóbbi főleg a szállítással függ össze, hiszen a csökkent négyzetmétersúlyú papírból nyilvánvalóan több fér a szállítóeszközökre. Mi hát a tennivaló? Először is úgy kellene megváltoztatni a papír nagykereskedelmi árát, hogy a gyártók számára a csökkentett négyzetmétersúlyúnak az előállítása legyen előnyös. Módosítani kellene a tulajdonságukra vonatkozó szabványokat, s a termelési tervek készítésekor, illetve kiértékelésekor tömeg helyett területtel számolni. A külföldi tapasztalatok szerint mindez a felmerülő gépi és technológiai problémák megoldásával párhuzamosan, viszonylag egyszerűen megvalósítható. Az új gazdasági feltételek között működő papíripar remélhetőleg ráébreszti minderre az illetékeseket. Ezáltal egy hosszú évek óta megoldásra váró problémának vethetnek véget. Ráadásul az egész társadalom jól jár, hiszen több papír áll majd az élelmiszer- és zöldségboltok, a húsboltok vagy éppen a nyomdák rendelkezésére. Mert egyelőre úgy tűnik, csak a hivatalokba jut elegendő. BARANYAI LAJOS Üzemanyagok tárolására szolgáló NN-33-B típusú földfelszín fölött elhelyezhető tartályok gyártását kezdte meg idén a sninai Vihorlat állami vállalat michalovcei üzeme. Felszerelésük egyszerűbb és olcsóbb mint a benzinkutaknál eddig alkalmazott hagyományos föld alatti tartályoké, s nagyobb a felhasználási lehetőségük is. Az előző NN-25-ös típus gázolaj tárolására volt alkalmas, az újakat (űrtartalma 33 ezer liter) szerkezeti változtatásokkal alkalmassá tették benzin tárolására is. Mindkét tartály esetében találmányt hasznosítottak: egyik sem duplafalú, csak a varratokat borították belső palásttal, s a légmentes zárást nyomáspróbával ellenőrzik. Az anyagfelhasználás így a felére csökkent. Az év végéig az üzem dolgozóinak 330 darab újfajta tartályt kell gyártaniuk, illetve 18 darabot a hagyományos NN-17-B típusúból, amelyet a Szovjetunióba szállítanak. Felvételünkön Anton Kuzma balról és Albin Tonko, a palástokat készítik elő a következő gyártási művelethez. (Jozef Vesely felvétele - ŐSTK) ÚJ SZÍ 4 1989. X.
